Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. március 19. Tízévesek HUSZONHAT NAP NYUGAT-EURÖPÁBAN A kultúra „ sz” Itt minden látható, Itt min­den megtekinthető. Paran­csoljon egy páholyt a bécsi operába, München sexmozi­jai tárt kapukkal várják, a párizsi Comedie Francaise művészi élményt ígér. Sza­bad a választás, mert nagy a választék. A francia fő­városban egy héten 226 fil­met vetítenek, 54 színielő­adás lehetősége kápráztatja el a „Páriscope” — program­füzet — forgatóját. Mit nézzünk meg a „kultúra sza­badságának” birodalmában? A néző hamar zavarba A film minden műfaja képviselteti magát: szóra­kozzon a vígjátékon, a mu­sicalen, izgulja végig a pszi­chológiai drámát, a háborús filmet, szerezzen művészi él­ményt a nagy klasszikus al­kotások megtekintésével, bor- zongjon a rémfilmeken, kelt­se fel vágyát az erotikus fil- mefc megnézésével. A műfa­jok aránya azonban nagy szóródású: a legtöbb film a kaland és vígjáték címszó alatt szerepel, Párizsban a 226 filmből mindössze öt ke­rült a „politikai film” mű­fajába, a „nagy klasszikusok” alkotásai közül kettőt vetíte­nek, s a nemzetközi művészi világban e kettő közül is csak az egyik, Fellini Saty­ricon ja az elismert. A film- művészetet kedvelő néző ha­mar zavarba jön, ha a gaz­dag választékot megvizsgálja! Kezdjük hát — a nagy Bzámok törvénye alapján — nézelődésünket a könnyű műfaj világában. A sex hul­lámai nem lettek kisebbek, legfeljebb vihart nem kavar­nak. A bécsi moziban a „World sex report” című film a tudományosság palást­jában mutatja be, hogy a világ különböző tájain mi­lyen raffinált módokat eszel­tek ki a vágy felkeltésére és kielégítésére. A film tudós pszichológusa, „sexológusa” akadémikus előadással kíséri a látottakat, de az „eszmei mondanivaló” nem a szöveg­ben, hanem a képben van. s ez a „mondanivaló” sem­mivel sem nemesebb, mint egy másik film sztorija, amelyben egy pornóújság két szerkesztője keresi a címlap- modellt, szalmakazalban, is­tálló almán, szaunában.» A vér és félelem világa A moziplakátról ránk vi­csorog Frankenstein és Dra- kula, a képeken vér csöpög, a metsző tekintetű féri, foga az áliáig ér, a koporsóban felül a hulla — rémséges. Amott huligán-gumibotok csattognak, a képeken vér csurog, a vad tekintetű tor- zonborz férfi szuggerál, orr­csont recseg — szadizmus. * A pucérság, a vér, a féle­lem világába lágy dallammal úszik be a Love Story negédes története. Az Arthur Hiller rendezte film az irodalmi anyag giccses tartalmát egé­szítette k; a film giccslehe- tőségeivel. Merített az évti­zedek „kaméliás hölgyei” alakításaiból, rokona ennek az „alkotásnak” a magyar Meseautó, s a szentimentális sztori sugallja politikai cél­ját: a milliomos js ember, a középosztálybeli szíve tiszta arany, az egymásra találás szükséges és lehetséges, ha kell, a halál árán is, mert hát a „nemescsemete” meg­váltása semmilyen áron sem drága. Mindez a világhírű zsongító lágy dallammal, a nyugati ember végre „tiszta” érzelemmel találkozik, — s ez olyan jó két gyilkolás és egy nyíltszíni erőszak kö­zött— A nézőket is színpadra hívják Feltételezhető, hogy a né­zők egy része néhány mű­fajra specializálta magát, ezek kulturális beszűkülése nem szorul bizonyításra. De tegyük fel, hogy sokan az egész skálára kíváncsiak, ők sem járnak jobban: a sok­féle információ dezinformál, a sokfajta illúzió dezilluzio- nál. A kultúra ilyen szabad­sága a káosz világa! Apropo: a kultúra szabad­sága. Egy magyar egyete­mista felhívta a figyelmün­ket, hogy az eddig Párizs­ban sosem vetített „Algíri csata” című filmet a Quar­tier Latin, a diáknegyed egyik kis mozija műsorára tűzte. Igaz, a baloldali diák­ság védőosztaga ellenére már betörték a mozi kirakatát, de ha érzünk elég bátorsá­got, akkor nézzük meg... Színházak... Három éve tartja magát a Hair (Haj) című beatmusical. Kitűnő ze­néje és a darab szándéka is vonzza a nézőket. A porté Saint-Martinben minden es­te a polgárt „pukkasztják". Először csak külsőségekkel: ágyékkötős fiatalember kö­télre csimpaszkodva a néző­tér fölé rúgja magát, fél­meztelen japán lány jólszi­tuált úriember ölébe ül, de később a mondanivaló is a nyárspolgár ellen fordul. Ki­figurázzák a puccos úriasz- szonyt, a degenerált üzlet­embert, a hatalom megszál­lottját, s az első rész végén teljes meztelenséggel protes­tálnak. Később határozottabb politikai tartalmat kap a da­rab, az egyik nagy hajút be­hívják katonának, de ő nem hajlandó a vietnami frontra menni, elégeti behívóját, jön­nek a rendőrök, dörren a géppisztoly, s a fiú csak ezt mondja: „Je pardonne... je pardonne...” én kérek bocsá­natot, énnekem kell elnézé­sért könyörögnöm! Az elő­adás után a nézőket hívják a színpadra: a kitűnő zenére táncoljanak velük, azonosul­janak szándékukkal. S esté­ről estére táncolokkal telik meg a színpad... És ha egy üzlet megindul, akkor jön a szériagyártás. A Hair mintájára az Elysées- Montmartre bemutatta az „Oh! Calcuttá”-t. Minden külsőséget átvettek a Hair- ből: a meztelenséget, de az első pillanattól kezdve, s a tejes pucérságot, az epizódos szeretkezést, a jó zenét. De a szatírára, a politikai mon­danivalóra már nem volt szükség, az egymást váltó je­lenetek inkább gyenge kaba­rétréfákra emlékeztettek, kö­zös témájuk a sexualitás volt, minél szuggesztívabb előadásmódban... És ha a színház könnyed­sége túl nehéz a nézőnek, el­mehet a Folies Bergere-be revűt látni. Ragyognak a reflektorok, fehérek, kékek, zöldek, aranyak a tollak, zu­hog a színpadon a vízesés, két néger lejti szerelmi tán­cát, a háttérben pálmafa bo- kol, csillognak a flitterek, — minden pompás, kápráza­tos — mint egy délibáb. Van ennél könnyebb szó­rakozás is. A Pigalle-on fia­talember lép hozzám, s meg­kérdezi: „Uram, óhajt egy discotheque (lemez) klubba menni?” A nemleges válasz után bizalmasan közel hajol: „És egy csinos, fiatal lányt?” Fóti Péter Következik: V. Tüntető fiatalok Három napig otthon tén­fergett, beteg volt egy tíz­éves kislány. Apja mesélte: idegkimerültség. Kisebb pi­henés kell, mert a gyerek nagyon szívére vette a dol­got. Micsoda dolgot? Más baját, így is lehet mondani. Egy osztálytársa, egy félárvi kislány édesanyja meghalt. Az osztály felbolydult. Agyonra sírták a szemüket a lányok. Mi lesz most a kis barátnőjükkel? Ebbe be­tegedett bele ez a tízéves. Mennyi együttérzés, meny­nyi közösségi felelősség — ki vitatná. Elég jól ismerem a tizenévesek világát. Ezért is elgondolom sokszor ma­gamban. De jó lenne, előre látni őket. Milyenek lesznek, ha felnőnek? Mert most jó emberkék. Mert kíméletle­nül igazságosak. Mert hihe­tetlenül okosak. S közben önmagukkal, sa­ját dolgaikkal időnként csep­pet se törődnek. Ellentmon­dásos világ az övék is. ☆ Az utca túlsó végéről lá­tom, hogy jön haza, délutáni tanításról a gyerek. Mikor 5 is észrevesz, hátrateszi karját. Mintha titkolna va­lamit, mintha lenne valami a kezében. A másikat húzza a nehéz táska. Közelembe ér, meghajol: — Engedd meg, hogy a nőnap alkalmából szeretet­tel köszöntselek. És egy agyonszorongatctt kis csokor hóvirágot húz elő pironkodva. Szólni nem tudtam. ☆ A tízévesek osztályába jár egy kis cigánylány. Tavaly, az úttörőavatás előtt nagy gondban volt miatta az osz­tály. Mert Verának bizony nem volt se úttörőblúza, se sötétkék, rakott szoknyája. A kölykök tanakodtak, végül az egyik magára vállalta a dolgot. Tehette, nővére van. — Édesanya — rimánko- dott otthon —, Zsuzsa már úgy is kinőtte az úttörőin­gét meg a sötétkék szok­nyát is. Igaza volt, rongyoszsákba került rég a kinőtt holmi. Dehát ez nem volt elég. — Olyan jó lenne, ha ki­mosnád, vasalnád. Ügy történt. Verát az avatáson az osz­tály szeme vigyázta. És leg­jobban annak örültek. A társuk örömének. Ötezer éves muzsikus A Kairótól 25 kilométerre fekvő Sakkarában egy ki nem rabolt sírbolt ásatásai során megtalálták Nofre ud­vari zenész múmiáját, aki Osz-Szen-Ra fáraó uralkodá­sának 6. esztendejében halt meg. A múmia kora tehát 5 ezer év. Ez az Egyiptom­ban talált legrégibb múmia. A régészek fontosabbnak tartják ezt a leletet, Tuten- kámen fáraónak 1922-ben feltárt temetkezési helyénél. Pjotr Tyimofejevics számára rosszul kezdődött a nap. Antonyina Sztyepanovna, a tervfelelős telefonált, és kö­zölte, hogy ma nem tud munkába jönni. — Miért? — csodálkozott Pjotr Tyimofejevics. — A fehérneműt várom a Patyolatból. V. SZÍ RONG1N: AZÜQY ÉRDEKÉBEN — És nem várhatná meg munka után? — Nem. Este a Patyolat már zárva van. Néhány pillanat múlva azonban a főbizottság azon­nalra kérte a kimutatásokat, amiket rendszerint Antonyi­na Sztyepanovna szokott összeállítani. — Na, mi van?— hívta óránként Pjotr Tyimofejevics. — Meghozták már a fehérneműt? — Még nem. De megígérték, hogy én leszek az első, aki megkapja. Pjotr Tyimfejevics nem bírta tovább és feltárcsázta a Patyolat számát. — Halló! Itt a minisztérium! — adta meg a módját — Hogy mik vannak! — nyilatkoztatta ki egy egy­kedvű női hang. — Mit óhajt? — Azt szeretnénk tudni, mikor szállítják már ki a tiszta fehérneműt Szidorova Antonyina Sztyepanovnának? — Szidorovának? Még a mai nap folyamán — mo-i rogta a hang és a kagylóban szaggatott zúgás hallatszott í rövid időközönként. Miután más kiutat nem talált, Pjotr Tyimofejevics maga látott hozzá a kimutatás elkészítéséhez, de osztá­lyánál. nődolgozóitól megkövetelte, közöljék vele, mely napokon várják a Patyolatból a tiszta fehérneműt. Másnapra figyelmesen elolvasta az eléje terjesztett listát, majd felemelte a telefonkagylót. — Halló! Igazgatóság? Itt Pjotr Tyimofejevics. Lenne egy kérésem; huszonegyedikéről tegyék át az értekezletet valamilyen más napra, mert Jelisztrátova, a főkönyvelőm # nem tud jelen lenni. Hogy miért? Ahogy mondani szo-d kás. magasabb érdekek miatt. <> Halló! Kislány, adja, legyen szíves Szizrányt! Halló!i1 Szizrány? Az üzem? Huszonhatodikán önökhöz kellene ér-<• keznie Jermilovának. Az ellenőrünknek. Nem tud menni, |! Foglaljanak neki szállodát huszonhetedikére. Köszönöm!# Halló! Tudományos Kutató Intézet? A harmincadikai konferenciára nem Popova megy tőlünk, hanem Burmiszt- rova. Hogy mi van Popovával? Rendkívüli eset, bár meg­lehetősen elterjedt... Pjotr Tyimofejevics visszatette a kagylót és fáradtan# elnyúlt a székén. <* — Na, végre! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Vég-(' re hozzáigazítottam az osztály munkáját a Patyolat ütem-»1 tervéhez! (' Molnár Sándor fordítása (' mmmmmmmmmammmmmmmmmmm ruwmmmmmm Született a Kaukázus fölött... Az IL—18-as gép úton volt Taskentből Szimferopolba. Amikor már az út felén jár­hatott, a pilótafülkébe izga­tottan nyitott be a légikis­asszony: „Szülő nő van a fedélzeten”! — a pilóták elő- készültek a soron kívüli le­szállásra a legközelebbi re­pülőtéren, de az idő sürge­tett. Szerencsére a gépen or­vosok is utaztak, akik gon­doskodtak Anna Sziszj ükről, a vajúdó fiatalasszonyról, aki Taskentből Szimferopol-i ro­konaihoz utazott. Az utastér­ben hamarosan gyermeksírás hangzott fel: világrajött az újszülött. Az anya az Ilina nevet adta a kislányának, az IL-gép tiszteletére. Szimfero- polban az utasok ajándékkal: gyermekkocsival lepték meg az anyát, a pilóták pedig jel­képes születési bizonyítványt adtak át ezzel a szöveggel: „Repülési magasság 8400 mé­ter, sebesség 650 kilométer óránként, a születés helye: a Kaukázus fölött” Az anya és az újszülött egészségesek. A holnap mesterei A Lipcsei Vásár területén nemrégiben rendezték meg „A Holnap Mesterei” kiállí­tást, amely a Német Demok­ratikus Köztársaság fiatal újító nemzedékének hagyo­mányos évi seregszemléje. A Szabad Német Ifjúsági Szö­vetség rendezésében lezajlott eseménysorozaton több mint ezer fiatal újító vett részt, akik az ország újító mozgal­mának 850 000 tagot számláló gárdáját képviselték. Az NDK-ban minden második fiatal munkás és mérnök vesz részt az újítók mozgal­mában. A kiállítást üzemi, kerü­leti és megyei seregszemlék előzték meg. Ezeken a fiatal újítók több mint 200 000 újí­tását mutatták be: a legjobb 23 újítás megvalósítása több mint 11 millió márka köz­vetlen népgazdasági haszon­nal jár. A rádió és televízió gyárak újító kollektívái 1971-ben 8.7 millió márkát takarítottak meg a népgaz­daságnak. Pumakölykök a moszkvai állatkertben A moszkvai állatkertben a pumák, ezek a ritka állatok, több mint harminc év óta nem hoztak a világra utó­dot. 1971. őszén azonban há­rom pumakölyök született. Az állatkert látogatóinak most a pumakölykök ketrece a kedvenc helyük. A kis pu­mák igen vidám, játékos jó­szágok. Hemperegnek, ugrán­doznak, birkóznak, mindhár­Mintegy 4 hónapig anyjuk­kal együtt voltak; vackukat úgy készítették el, hogy ész­revétlenül meg lehetett fi­gyelni őket. Az anyapumát gondosan ápolták, szigorú diétán tartották. Másfél hó­nap után a kölykök kosztki­egészítést kaptak: vitaminnal dúsított és ásványi anyagok­kal kevert húsvagdalékot és friss nyúlhúsL man „rátámadnak” anyjuk­ra, mancsait harapdálják, fü­lét cibálják. A moszkvai állatkertben tavaly a pumakölykökön kí­vül három himalája medve- bocs, két lámabébi, rókafió­ka és hét kis farkas született. A képen: pumakölykök anyjukkal a moszkvai állat­kertben. Az angol halászok imádsága A L’Humanité közölte az „angol halászok imádságá­nak” szövegét. Így hangzik: „Öh, irgalmas isten, segíts nekem akkora halat fogni, amelyről egész életemben mesélhetek, s egyetlen szót sem kell hozzátoldanom.” Csengő helyett fuvola Az Egyesült Államokban jelenleg olyan telefonkészü­lékeket árusítanak, amelyek (tervezőik állítása szerint) arra hivatottak, hogy megkí­méljék az ember idegeit. Ezekből a készülékekből közönséges csengő helyett vagy békabrekegés vagy ve- rébcsiripelés hallatszik. Egyes készülékek pedig kellemes fuvola vagy klarinét-hango­kat hallatnak. A meteorológusok fellélegeznek ^ A brit parlament nemrég úgy határozott, hogy hatá­lyon kívül helyez egy 1667- ben hozot törvényt. Ez a tör­vény szigorú büntetést, sőt máglyán való elégetést irány­zott elő mindazok számára, akik megpróbálnának időt jósolni. Az angol meteoroló­gusok ezentúl tehát bizton­ságban érezhetik magukat. Boldog születésnapot! Kezdetben úgy látszott, hogy Tom Smith némileg szokatlan, de lényegében ár­talmatlan ajándékkal lepte meg 26 éves feleségét születés­napján. Az ajándék ugyanis egy erényöv volt. Az asszony azonnal fel is próbálta az ajándékot. Éppen a tükör előtt állt, amikor belépett a szobába kisfiúk, a hároméves Marc, megkaparintotta a kul­csot és kidobta az ablakon. Hiábavaló kulcskeresés és a zár felnyitására irányuló si­kertelen manőverek után a Smith-házaspár kénytelen volt felkeresi a közelben lévő tűzoltólaktanyát, ahol a tűz­oltók — nem minden derült­ség nélkül — fémvágó olló segítségével megszabadítot­ták az asszonyt a kellemet­len ajándéktól. Az előadás végén a színpa dra hívják táncolni a kö­zönséget. (Foto: Urbán Tamás)

Next

/
Thumbnails
Contents