Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

1972. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az agrárértelmiség szerepe Szolnok megyében Irta: dr. Soós Gábor miniszterhelyettes Á Petőfi Emlékbizottság felhívása Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép. a halhatatlan költő születésé­nek százötvenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a rr. agyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és sza­bad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a ha­za és a világ, a „népek hazája” népéit, pol­gárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adó­sai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsá­ba beleszólt valamikor Petőfi rrűve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén ma­gukat a haza, a nép, a népek sorsáért, fe­lelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. ☆ Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a ma­gyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kife­jezve emelt halhatatlan költői szót az el­nyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már ak­kor felszabadította a magyar népet, az el­nyomott jobbágyot, a megalázott értelmi­ségieket, a kisemberek tömegeit, amikor hazánkban még hűbériség uralkodott, ami­kor botozták a parasztot és a nemesi ku­tyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függet­lenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradal­márt, aki nem kérte, de messzehangzó köl­tői szóval követelte a kizsákmányolás meg­szüntetését, aki már akkor hitet tett Ma­gyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű kö­zépnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irány­ban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küz­delem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas sza- badságszeretetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kom­munista eszmék európai és amerikai szét- hullámzásának időszakában, a ne nzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küz­delmeinek éveiben. Következetesség a tár­sadalom dolgainak elrendezésében. Követ­kezetesség az igazi nemzeti érdekek ki­mondásában és következetesség a forradal­mi demokratizmus programjának nemzet­közivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza el- múlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet ha­talmáról. A költők — hirdette Petőfi — „világot '— alkotnak az ember elé”, a köl­tészet ezért „olyan épület, — mely nyitva van boldog-boldogtalannak, — mindenki­nek, ki imádkozni vágy, — szóval: szent­egyház, ahová belépni, — bocskorban, sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői pa­rancs: „Előre hát mind, aki költő. — a néppel tűzön-vízen át!” Az eként értelme­zett költészet magaslatáról látta és 'télte el Petőfi az ország nemes urait. Pató Páljait és khitű táblabfráit, akik saját kiváltságai­kat féltették a szellem napvilágától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért, emberiségért fele­lős költészet eszménye és gyakorlata Pe­tőfi számára az élet gazdagságának iroda­lomba emelését jelentette. Annak a világ­nak a költészetbe fogadását, amelynek kö­zéppontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre váró ember áll: a népe* megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültsé­gével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményei­ben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szép­sége, emberségének meleg fénye tükröző­dik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetébe, s a népi jellem.' mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenki­nek, aki részt vállalt a haza felemelésé­nek nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Ott­hona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egy­mással szemben a magyar társadalom tör­ténelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsákmány olóikkaL A nép: Petőfi szá­mára a falu és a város szegényeit jelen­tette, s a feléjük közeledő, velük szövet­ségre lépő kisembereket, értelmiségiket, honoráciorokat. Petőfinek nem voltak illú­ziói afelől, mintha a népfiak, a János vité­zek és a maradi-nemes Pató Pálok együtt menetelhetnének a népi és nemzeti fel- szabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy a János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pálokkal szembefordulva teljesíthetik tör­ténelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc nem cél, hanem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldo­gulása, a nemzet függetlensége, a világsza­badság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a nép- szabadság ügye — vállalta a szavak foly­tatását: a közéleti, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fénye ragyogja be. •k Ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón 1 Ne csak a nevét, hanem a szellemét idéz­zük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nem­csak emléknapokon Idézzük. Annyi görög­tüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón I Tudatosít­suk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok év­százados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. E Petőfi nem állott egyedül az irodalomban, — Vörösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt nagygyá a lírája. S halálával nem szakadt meg művének ha­tása a magyar irodalomra. Szellemének folytatój a legnagyobbak: Vajda János, Ady Endre, József Attila. Petőfit ünnepel­ve állítsuk műveit az emlékezés fénysuga­rába, jusson el minél töbhekhez, százez­rekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű feladattól tartsuk távol az ün­neprontó frázisokat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisztelgést. Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmet-fordító ne­gyedszázados küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyarországot, akik megszüntet­tek minden osztályelnyomást, elvették a földet a földbirtokosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a bankároktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöttek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, parasztok, ér­telmiségiek milliói —, akik történelmi lé-, péseket tettek és tesznek a kultúra, a mű-; vészét, az irodalom meghódításáért, a kul­túra és a nép közé vágott szakadék meg­szüntetéséért. Azok ünnepük most Petőfit,1 akik jelenüket vállalva, jövőiükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmodta világsza­badság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan költőjére. Budapest, 1972. március 15. Műkorcsolyacipők a Jászságból II. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék a mezőgaz­daság, ezen belül is első­sorban a termelőszövetkeze­tek szakemberellátottságának néhány problémájáról is, hi­szen a kétségtelen hatalmas fejlődés ellenére sok még a tennivaló. Melyek ezek? Az egyik, hogy a termelőszövet­kezetekben a mintegy 60 ezer közép- és felsőfokú vég­zettséget igénylő un. értel­miség; munkakörnek mind­össze 55—56 százaléka van képesítéssel rendelkező szak­emberekkel betöltve és ezen belül is a munkakör és a szükséges végzettség sok esetben eltér egymástól. Nem lehetünk elégedettek azzal sem, hogy az olyan kimondottan egyetemi vég­zettséget igénylő munkakö­rökben, mint a főagronómu- si, főállattenyésztői, főker- tészi, főmérnöki munkakör, az ott dolgozóknak csak 46.2 százaléka rendelkezik egye­temi végzettséggel. Ezt a helyzetet tükrözik a Szolnok megyei adatok is. Még rosz- szabb a kép a szövetkezeti főkönyvelők vonatkozásában. A gazdálkodás többirányúvá Vállása, a pénzügyi, szám­viteli, kereskedelmi tevé­kenység növekedése már ma sem bírja el, hogy a főköny­velőknek mindössze 9.8 szá­zaléka rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel, — Szolnok megyében ez a szám 16.3 százalék, — ugyan­akkor 27.4 százalékának csak általános iskolai képesítése van. Ez a helyzet még for­dítva sem lenne kielégítő. A másik probléma, hogy szövetkezetenként, tájanként igen nagy a szóródás a szak­emberellátottságot illetően. Még jelenleg is 490 olyan termelőszövetkezet van — és ez a tsz-ek 20.2 százaléka, — ahol egyetlen egyetemi, főiskola; végzettségű szakem­ber sincs. Megnyugtatóbb a helyzet Szolnok megyében, mert bár 5 termelőszövetke­zetben még nincs mérnök, de itt is van felsőfokú vég­zettségű szakember. Jelentős az eltérés a jó és gyenge termőhelyi adottságú vidékeken. az egyetemek, főiskolák, közép- és szakmunkásképző iskolák közelében, azoktól távoleső vidékeken, a városok köze­lében és azoktól távoli fal­vakban, továbbá a jól és gyengén gazdálkodó üzemek között is. Ebből fakadóan helyenként a szakemberel­látottság jó, sőt néhol túlzott is. más helyeken viszont elégtelen. Elég bizonyíték erre, ha azt említem meg, hogy amíg a Szolnok; járás­ban az egy mezőgazdasági mérnökre jutó 1 352 kát. hold szántóterület jut, addig a tiszafüredi járásban 3 057 kát. hold. Ezen a helyzeten a jövőben tervszerűbb beis­kolázással és a kezdő szak­emberek részére biztosított állami támogatás maximális igénybevételével, valamint az üzemi fogadókészség ja­vításával kell változtatnunk. Ezek a megállapítások bizo­nyos vonatkozásban az ál­lami gazdaságokra is állnak. A mezőgazdaság; üzemek­ben, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, a falun dolgozók már ma is, a jövőben méginkább, az ag­rárértelmiség legnépesebb csoportját képezik. Másrészt az ő munkájuk a legössze­tettebb és a legnehezebb is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az agrárértelmiség más csoportjainak a szerepe nem jelentős, de a feladatok a munkahelyek és munkakörök különbözőségei miatt eltérő sajátosságokkal érvényesül­nek. A szocialista mező- gazdaságban, az üzemben, a falun dolgozó agrárértelmi­ség, illetve az egyes szak­ember szerepe — vélemé­nyem szerint — három, szo­rosan összetartozó, de elmé­letileg mégis elkülöníthető területen érvényesül legin­kább. Ezek: — a szakmai szervező és irányító tevé­kenység; — a szakmai, tu­dati nevelőmunka az üze­men belül; — társadalmi, közéleti tevékenység a falu életében. Kétségtelen, hogy a három feladat külön-kü- lön is igen bonyolult, nagy szakmai, politika; felkészült­séget, megfelelő élettapasz­talatot igényel. A hivatását szerető, megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültség­gel, vezetői készséggel ren­delkező jó szakember mind­három alapvető feladatát el­látja, de helytől és időtől függően eltérő arányokban. Vizsgáljuk meg egyenként a három feladat tartalmát. A szakmai szervező és irányító tevékenység elsődle­ges kérdés, amelynek elvi és gyakorlati megvalósulása döntően az üzem fejlettségé­től, gazdasági, politikai szer­vezettségétől függ. Az agrár­értelmiség másik alapvető feladata üzemen belül a szakmai-, tudati nevelőmun­ka. Minden szakembernek szem előtt kell tartania, hogy a szakmai irányító- és szak­mai, politikai nevelőmunka nem választható el egymás­tól és csak e kettő összhang­jának biztosítása viszi elő­re a fejlődést. Lenin, aki igen nagy je­lentőséget tulajdonított az értelmiségnek és ezen belül az agrárértelmiségnek, hang­súlyozta: „ahhoz, hogy az agrárértelmiség abban a bo­nyolult feladatban, amely a szocialista mezőgazdaság fel­építésében rá vár, előrelátó, alkotó módon tudjon dolgoz­ni, arra van szükség, hogy szemléletében a materiaüz- mus talaján álljon, ismerje és megfelelően alkalmazni tudja a marxi—lenini elvi és gyakorlati tételeket.” Le­nin ugyanakkor azt is hang­súlyozta és a maga munká­jában is érvényesítette, hogy hallgatni kell a tömegekre és tanulni kell tőlük. Kímé­letlenül ostorozta azokat, akik lenézték a tömegeket, csak tanítani akarják- őket és megfeledkeznek — arról, hogy tanulni is lehet tőlük. Nagyon megszívlelendő min­den vezető számára Lenin idevonatkozó útmutatása: — „Csak akkor kormányozha­tunk, ha helyesen fejezzük ki azt, aminek a nép tuda­tára ébredt.” Ez a vezetés minden szintjére érvényes megállapítás. A fa'nn korábban szűk csoportot képező agrárértel­miség ma már jelentős té­nyezővé vált és mind na­A párt- és társadalmi szervezetekkel egyetértésben adott a Volán 7-es Válla­latának igazgatója utasí­tást, amely kemény szi­gorral lép fel az ittas ve­zetés ellen. Miután megálla­pítja. hogy a közúti bale­setek egy része a vállalat­nál is ittasság miatt fordult elő, így rendelkezik: mind­azokat a gépkocsivezetőket, akiknél szolgálat közben, vagy annak befejeztével it­tasságot állapítanak meg, azonnali hatállyal el kell bocsátani, függetlenül attól, hogy balesetet okoztak-e vagy sem. Az alkoholos befolyásolt­ság megállapítására elren­deli az igazgató a szolgálat előtti, alatti vagy utáni gyakoribb ittasságvizsgála­gyobb arányban vesz részt abban a történelmi átalaku­lásban, amely a falu társa­dalmi, politikai életében, az új falusi életforma kialaku­lásában végbemegy. Ez je­lenti tulajdonképpen az ag­rárértelmiség harmadik — alapvető feladatát. A falu társadalmi munkamegosztá­sában betöltött helyénél fog­va az agrárértelmiség a leg­jobban kötődik ahhoz a gaz­dasági egységhez, amely a falu gazdasági-társadalmi életében, annak alakulásában meghatározó tényező. A falu szocialista átalaku­lásának folyamata szintén olyan kérdés amelyben tu­datosan és cselekvőén csak az a szakember vehet részt, aki tanulmányozza, megismeri ezt saját falujára, környeze­tére vonatkoztatva és képes feltárni azokat az ellentmon­dásokat, amelyek ezzel az át­alakulással együtt járnak. Is­meretes, hogy a széles társa­dalmi közvélemény tudatá­ban a falu és a parasztság fogalma még sok esetben egyet jelent. Az ipar, a ke­reskedelem. a szolgáltatás fejlődésével, a mezőgazda- sági nagyüzemek tevékeny­ségi körének bővülésével és ennek kapcsán a foglalkozá­si viszonyok változásával azonban ez már sem mun­kahely, sem lakóhely szem­pontjából nem állja meg a helyét. A községek mezőgaz­dasági jellege 1949 óta ál­landóan csökken és a mező- gazdasági népesség aránya az 1949. évi 67.9 százalékról napjainkban 50 százalék alá csökkent a falvakban. Az agrápérte'misé­get társadalmi, közéleti tevékenysége során a politi­kai bátorság a közügyekben való vélemény nyilvánítás, a közösségért érzett felelős­ség, az erkölcsi tisztaság, a szerénység, és nem utolsó­sorban a falu hagyományai­nak tisztelete kell, hogy jel­lemezze. Csak így vívhatja ki és tarthatja meg tartósan azt a bizalmat, amelyet a falusi emberek sokszor úgy fejeznek ki. a „mi agronó- musunk”, a „mi állatorvo­sunk”, a „mi vezetőnk”. — Meggyőződésem, hogy agrár­értelmiségünk továbbra is méltó lesz a bizalomra és mind eredményesebben tel­jesíti a rábízott feladatokat. Továbbra is cselekvő részese lesz a korszerű szocialista mezőgazdaság megteremtésé­nek, a falu forradalmi átala­kításában. Ennél szebb, for­radalmibb feladat ma alig­ha van a szocializmus tel­tot. Ha valamely gépkocsi- vezető ittasan jelentkezik munkára, vele szemben is a legszigorúbb fegyelmi büntetést kell kiszabn; (el­bocsátás felfüggesztéssel, át­helyezés stb.) A vállalat­hoz felvételre jelentkezők­nél is előzetesen vizsgálni kell azt, hogy korábbi mun­kahelyéről nem Ittas vezetés miatt bocsátottálc-e el. Ha igen. akkor gépjárműveze­tői munkakörbe a 7-es Vo­lánnál nem alkalmazhatják. Ügy véljük, ez a szigor nemcsak indokolt, hanem példaszerű is, mert — mint az utasítás is megállapítja — az ittasság, a- alkoholos befolyásoltság miatt törté­nő közúti baleseteknek leg­nagyobb a társadalmi veszé­lyessége. Elküldte idei első export szállítmányát — 3000 pár női műkorcsolyacipőt — a Jászsági Egyesült Cipész Ktsz. A Sváicba küldött vi­lágszerte ismert magyar soortcipőket a hónap végéig újabb háromezer pár követi és ezzel a szövetkezet a sváj­ci cég idei megrendelésének felét teliesítette. E skandináv országon kí­vül a szövetkezet a Szovjet­unióba, Ausztriába és Svéd­országba is szállít az idén. Idei exportterve 22 millió forint értékben 85 ezer pár nőj műkorcsolyacipő gyártá­sa és szállítása. A szövetkezet termékeinek jó hírét bizonyítja, hogy az idén kaptak először megren­delést 8 ezer pár férfi mű­korcsolyacipő szállítására. Bébiruha exportra Nyolcezer leányka, illetve bébiruhát rendeltek a C. and A. angol konszern most első ízben hazánkban járt üzlet­emberei. akik a napokban részt vettek a Hunearocoop divatbemutatóján. A meg­rendelésnek előreláthatólag május végéig eleget is tesz a háziipari exportszövetke­zet. jes felépítésében. Vége. Szigor a Volánnál az ittas vezetés ellen

Next

/
Thumbnails
Contents