Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
4 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1972. március 15. A lőzéihalmi NAPSÜTÉSBEN — nzs — Palackposta A leningrádi Északi- és Déli-sarki Tudományos Kutatóintézet levelezőlapot kapott, amelyet 38 évvel ezelőtt adtak fel. A Vrangel-sziget északijeges-tengeri partvidékén egy fatokot találtak, amelyet az áramlatok és a jégtáblák fehérre csiszoltak. Belsejében egy közönséges postai levelezőlapra bukkantak, amelyen orosz és angol nyelven ez állt: „Ezt az üzenetet a tengeráramlatok kutatása végett dobtuk a tengerbe. Az üveg megtalálóját arra kérjük, hogy a levelezőlapot bérmentesítés nélkül dobja be a postaládába, vagy adja fel a tálc útjára”, 38 évvel ezelőtt. A levelezőlapot a „Cseljuszkin” szovjet jégtörő óceánográfusai „bocsátották útjára", 38 évvel ezelőtt. Ez a lelet arról tanúskodik. hogy az Északi Jegestenger medencéjében a jégtáblák nyilván sokéves körforgást végeznek, a tenger- áramlatok pedig szintén zárt jellegűek. Történelmünk fényes lapjai azok, amelyek népünknek az idegen hódítók fegyveres támadásai elleni élethalál küzdelmei töltenek meg. A magyar nép tengernyi harcából nagy időszakot ölel fel a török hódítók elleni küzdelem. A török hódoltság következtében az 1500-as években igen rossz világ járt az Alföldön, a mai Szolnok megye területének nagy részén is. Mindenütt a török parancsolt. Ahol csak felütötte lófarkas, félholdas sátrát, ott bajtól lehetett tartani. Leginkább a ha- rács könyörtelen beszedésétől. a mohácsi lófarkas had nem nézte, ki a szegény, ki a gazdag. A betevő falatot is elvitte, ha rátalált. A meghódított területeken a török két jogot is gyakorolt; a váltságdíj és a vérdíj jogát. A fogságba került magyar urait váltságdíj ellenében mindig elengedte. De ha egy törököt megöltek, s a tettes nem került elő, hatalmas vérdíjat tűztek ki, amelyet annak a helységnek ikellett fizetnie, amelynek határában megtalálták a hullát. Erre a történelmi helyzetre építi Makra Sándor ,.A szolnoki bég vérdíja” című regényét, amelynek alapSzáz esztendővel ezelőtt, 1872. március 15-én lépett érvénybe az első magyar gyógyszerkönyv, amelynek megalkotása Than Károly professzornak, a magyar tudományos kémia megalapítójának nevéhez fűződik. A centenárium kapcsán — dr. Végh Antal tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetének igazgatója elmondotta az MTI munkatársának: — Az első magyar gyógyszerkönyv 581 oldalon jelent meg, a mostani — szám szerint hatodik, — 1546 oldal terjedelmű. A száz év előtti első könyv 510 gyógyszer, illetve annak készítéséhez szükséges anyag leírását foglalta magában. Jelenleg 800 belföldi és 280 külföldről behozott konfliktusában a Karcag és Püspükladány között kibontakozott hosszú határvita áll, amelyet a „lőzér- halmi eset” indított el. A regény egyszerű meséje az, hogy Lőzérhalom tövében holtan találták a szolnoki bég futárát, Tapodazt, aki a bég egyik legkedvesebb katonája is volt. Ebből a helyzetből bontakozik ki a történés, amely két cselekményszálon fut tovább. Az egyik Ismailnak — a szolnoki vár kegyetlen, uralkodáshoz szokott bégjének vizsgálata a gyilkos ügyében. A másik a két rátermett fiatalembernek — az ismeretlen tetteseknek —, Lackónak és Andrisnak személyes sorsa. valamint az egyszerű alföldi emberek naiv de olykor furfangos szembenállása a hódítókkal. Hétköznapi hősök ők, húsból vérből való egyszerű emberek, akik hazaszeretetükkel. mélyről fakadó erős emberségükkel, humanizmusukká emelkednek a hódítók fölé. Közöttük áll Sehsuvar — a magyarból lett török —, aki még náluk is kegyetlenebb. Micsoda figura! Milyen kiváló szatírája a csak a karriert, csak a saját személyes sorsát, a meggazdagodást előtérbe helyező, hagyógyszergyári készítmény áll hazánkban a betegek rendelkezésére. Gyógyszeriparunk fejlődésére jellemző, hogy 1949- ben már elérte az 1938-as színvonalat, s csupán az utóbbi négy évben — a megtermelt értéket figyelembe véve — megkétszereződött gyógyszertermelésünk. Gyógyszeriparunk mennyiségben, minőségben és választék szempontjából egyaránt képes csaknem teljes egészében a belföldi gyógyszerigény kielégítésére. Közelebbről: a hazai gyógyszerfogyasztás 94 százalékát saját termelésből, hat százalékát pedig importból fedezzük. Emellett nem lebecsülendő export-forgalmunk sem, hiszen csaknem 80 országba szállítunk gyógyszereinkből. záját eláruló ember típusának. Az író korabeli dokumentumokra. levéltári anyagokra alapozta izgalmas művét. Cselekményén keresztül hű képet kapunk a török hódoltsági élet keserves valóságáról és a társadalmi osztályok birkózásáról egymással és a törökkel. Képet alkothatunk magunknak Szolnok és a hat nagykun helység: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kun- szentmárton, Túrkeve — nemes városok társadalmi életformájáról és az alföldi táj szépségeiről, a korabeli kifejezésekről (harács, szolgafa. vacok, gyaur, egzá- men. pákász, stb), amelyek jelentését az író érthetővé teszi számunkra. Makra Sándor az etnográfiai megfigyelés mikrosz- kópikus aprólékosságával rajzolta meg egy zárt táj és emberközösség alakjait, beszédmodorát, viselkedését a különböző helyzetekben. A sok apró részlet, a fol- klorisztikus megfigyelés együttesen prózai eposszá emelkedik, a korabeli Alföld kisembereinek, dolgozóinak pátosztalan hőskölteményévé. Az olvasó Románia A szocialista Romániában a könyv közszükségleti cikké vált A Scinteia nemrég közölte, hogy a múlt évben a köztársaság kiadóvállalatai 3 475 féle művet adtak ki, összesen 60 millió példányban. Nagy példányszámban jelentek meg Lenin művei román nyelven. A legutóbbi öt évben Romániában sofc tucat új könyvüzlet nyílt Ezek az üzletek amolyan sajátos irodalmi klubokká változtak. Gyakran rendeznek Itt íróolvasó találkozókat, megvitatják az új költői, prózai műveket Tóth Gyula Nyolcszáz belíöldi, 280 külföldi medicina Export 80 országba Nemes György: Dávid és Klotild 24« — Mi van veled? — kérdezte Dávid, mert észrevette, hogy megrázom a hátam. — A blúzomba esett valami — mondtam. Dávid keze a vállamon nyugodott Most hirtelen benyúlt a blúzomba. Egy pillanatra éreztem, milyen forró a tenyere. De már el is szakadt a bőrömtől. Kihúzta blúzomból a szöcskét Arcom elé tartotta. — ő is muzsikus, ugye? — kérdeztem. Dávid csak bólintott szótlanul. Mintha nem tudott volna válaszolni. Én arra gondoltam, hogy ez a szöcske szokott esténként cirpel- ni. Ezt hallottam az ablakom alatt. A cirpelésről a hegedűre gondolok. A hegedűről meg a klarinétra. A klarinétról meg Dávidra. Gyorsan összecsuktam Dávid tenyerét. El ne ugorjon a szöcske. És Dávid csukott kezét visszadugtam a blúzomba. Dávid közben szétnyitotta a tenyerét. A szöcske elug- rott, láttam. Így ültünk ott egész délután. Karja a vállamon ölelt át. Néztük a kék eget és én rá gondoltam. Többé nem szóltunk egymáshoz egy szót se. Nein is tudtam volna megszólalni. A torkom kiszáradt. S éreztem, milyen száraz a szám is. Ahogy nyelvemmel megnedvesítettem, nyelvem hegye kis cserepeket súrolt. Hátammal éreztem, milyen hevesen ver Dávid szíve. Próbáltam számolni a szívverését. De kétszáznegyvenötnél abbahagytam. Nem tudom, mért éppen kétszáznegyvenötnél. Azt hiszem, azért, mert a Borzas-hegy kétszáznegyvenöt méter magas. Természetesen a tengerszint fölött. És nem Dá- vidék házától számítva. Így ültünk órák hosszat. Lehet, hogy közben el is aludtunk. De ha nem is aludtunk, bizonyosan álmodtunk. Arra ébredtem, hogy egy szöcske cirpel a közelben. Talán éppen a mi szöcskénk. Erősen alkonyodott. Pillanatok alatt sötét lett. Félni kezdem. Felugrottunk. Egymás kezét fogva szeltük át a szakadékot. És szaladni kezdtünk lefelé. Most már mindig csak ráálmodom. És éjszaka csikorgatom a fogamat. Többször felébredek erre a fogcsikorgatásra. A pizsamakabátom átizzadt, persze, mert ennyi eső után minden párás itt. Ledobom magamról a pizsamakabátot. A derekamra tapadt a pizsamanadrág. A két szára meg felhúzódott. Levettem a pizsamanadrágot is és a szoba sarkába hajítottam. Meztelenül feküdtem a hátamon, s bámultam a sötétbe. Aztán kinéztem az ablakon. Koromsötét volt az ég, ezek szerint megint beborult, s lehet, holnap újra esni fog. Ettől roppant ideges lettem, s egyszere arra gondoltam, hogy Klót is itt fekszik, a lepedő az ő bőre, s ahhoz szorítom hozzá a testemet. De a lepedő durva szövésű vászon vagy len. Klót bőre pedig olyan, mint a selvem. Mit csinálhat vajon Klót? ö is bizonyára ugyanígy szenved. És neki is melege van. És ő is felébredt. És ő is ledobta magáról a pizsamát, vagy a hálóinget. És akkor ő is azt képzeli hogy ott fekszem mellette. Hosszúnak éreztem az éjszakát. Soha nem akar véget érni. Nem akar megvirradni. Itt vergődöm egye. úül. Nem tudtam így kivárni a hajnalt Felkeltem, becsuktam az abakot és az erkélyajtót. Aztán elővettem a hangszeremet és halkan klarinétozni kezdtem. A fúvókán még éreztem Klót szája ízét. Sötét volt, egyedül voltam. Azt képzeltem, hogy Klót az most a klarinét és szerelmesen énekel a kezemben. De az az igazság, hogy Klót nem tud énekelni. Klót csak táncolni tud. Reggel elmondtam neki, hogyan szenvedtem érte. Azzal válaszolt, hogy ö is, énrám gondolt egész éjszaka. De ő nem szenvedett. Ő boldog volt. Hogy lehet az, hogy te boldog vagy attól, amitől én szenvedek? — kérdeztem Klóitól. — Talán azért, mert én nő vagyok — felelte Klót. — Ezt hogy érted? — kérdeztem csodálkozva. — Én brldog vagyok akkor is. ha rád gondolok. És ha tudom, hogy te is rám gondolsz. — És ettől boldog vagy? — kérdeztem. — Akkor is, ha látlak, de akkor is, ha csak rád gondolok. — De én az éjszaka nagyon gondoltam rád. És boldogtalan voltam, hogy nem voltál velem. (Folytatjuk) ^ = r i KÉPERNYŐJE ELŐTT Az elmúlt hét műsorából nem egy olyan program emelkedett ki, amelyik a televízió képernyőjén csupán a késő esti órákban, mondhatnánk azt is az éjszakai órákban volt látható. Nem a szombat esti, úgynevezett „Éjszakai elő- adás”-ra gondolok, hanem a hét egyéb napjain sugárzott „éjszakai” műsorokra. így például Gyurkó László izgalmas, érdekes kísérletének, a Dosztojevszkij-re- gényből készült tévéjátékának bemutatójára. A bűnös — a tévéjáték címe — varázsát az adta, hogy ebben az esetben nem a regények szokásos átdolgozásáról van szó, hanem szuverén alkotói munkáról; eredeti alkotásról abban az értelemben, hogy Gyurkó László egy sajátos elv szerint válogatott a regény elemeiből és gondolatrétegeiből, és Raszkol- nyikov történetéből reá jellemző, szikár, gondolati drámát alkotott Olyan problémakört emelt ki a regényből, amelyik mai továbbgondolásra kívánkozik. Filozófiai mélységű játékában a cél és a célt szolgáló eszköz szembesítését végzi el, szenvedélyes dialógusokba öntve gondolatait. Egy többre törő, a társadalomból kitörni szándékozó fiatalember vívódásai testesülnek meg tévéjátékában. Egy olyan fiatalemberé, aki napóleoni babérokra pályázik, de végül is bűnös féregként vergődik, mert céljaihoz eszközeit nem jól választotta meg. Tisztességes nagy célokért ugyanis csak tisztességes, becsületes emberi eszközökkel lehet harcolni. Bonyolult összefüggésről lévén szó, a gondolat rendkívül gazdag motivációkban jelenik meg. Es ami kijilön örvendetes: keményen tiszta tálalásban — Szinetár Miklós rendezői munkája — és friss, fiatalos színészi játékkal. Visszatérve a kiinduláshoz: éppen ezért vetődhet fel bennünk, hogy miért csak a késő esti órákban láthatták a nézők. Amikor figyelmünk bizony alaposan ellankad már, és olykor nemcsak a látottakkal, hanem az álom meg-megújuló rohamaival is meg kell birkóznunk. Nem is csodálkozhatunk rajta, ha a nézők közül sokan nem vállalkoztak erre az éjszakai tévénézéssel járó többlet-fáradtságra. Ha valaki készülékét elzárta, szemrehányás nem érheti érte. Annál inkább a televízió szerkesztőségét. Miért kellett a kitűnő produkciót, mint valami dugárut elrejtenie a műsorok „éjszakájában”. Egy olyan igényes alkotást, amelyen leginkább rajta van a televízió pecsétje, ha úgy tetszik védjegye. Hiszen eredeti termék, tévéjáték. Ugyanakkor, amikor selejtes krimit a kirakatba helyeznek. A műsorok idejének ilyenfajta meghatározásában olyan szemlélet, szerkesztői nézőpont nyomait fedezhetjük fel, melynek lényege: a televízió nem bízik eléggé a tévénézők érettségében; abban, hogy a nézők nagy része igenis vágyik az igazi művészetre. Ilyen műsorrendbeli szerkesztői bizonytalanságokkal kár lovat adni azok alá, akik — mint Császár István is tette az Üj Írás márciusi számában — úgyis kígyót-békát kiabálnak a tévére, mondván, hogy csak színvonaltalan, gyenge minőségű áruval, fogyasztási cikkel árasztja el a nézőt. Gyurkó László tévéjátékát fő műsoridőben kellett volna bemutatni. Talán éppen azzal az egyszerű megoldással, hogy A bűnös és az aznapi Szántó Jenő-mű- sor helyet cseréltek volna. Ugyanis ez utóbbi vidámságain akár el is szundíthattunk volna, veszíteni akkor sem veszítettünk volna semmit. Szántó Jenő nem tudott ellenállni egy kísértésnek — veszedelmes kísértés — hogy ne írjon- szatírát; gondolván, hogy ami a római Juvenalisnak sikerült hajdanán, miért ne sikerülhetne neki is. Jobb lett volna azonban, ha inkább kor- társára Gádor Bélára hallgat, aki viszont óva int mindenkit, hogy milyen nehéz szatírát írni. Szántó Jenó műsora is ezt bizonyítja; egyetlen igazán új gondolat, eredeti friss ötlet nem „találtatott” 55 perces programjában. Ez pedig ugye nem is olyan nevetséges. RÖVIDbN Láttuk a csodát: egy erőtől duzzadó fiatalember miként farag baltával szobrokat a számára értelmes fából A kamera a kecskeméti tanyavilágban talált rá, ahol ez a 25 éves fiatalember ismerőseit, a tanyavilág embereit faragja ki a baltájának engedelmeskedő fából; vonásaikat örökíti meg durván, rusztikusán, hogy így tegye halhatatlanná őket. Pólyák Ferenc tudatos művészként jelent meg a képernyőn, és csak álmél- kodhattunk: milyen kiforrott elképzelés a művészet feladatáról, és milyen elhatározottság saját mesterségbeli képességeiről, és micsoda áradó, bő folyása az ösztönös eredeti tehetségnek! Rácz Gábor rendező a felfedezés erejével ható filmet készített az ismeretlen népművészről. Jól sikerült a nők köszöntése a televízióban. Egy lírai hangvételű filmetűd és Makk Károly Szerelem című filmjének bemutatása szolgálta a nők köszöntését. Különösen ez utóbbi hívta fel figyelmünket művészi erővel a női-, anyai-, hitvestársi hivatás és állapot szépségeire. A Szerelem az anyai szeretet és ragaszkodás apoteózisa, a hitvesi érzelem himnusza az összefonódó remény és reménytelenség finom elégiája, olyan hatásos módon, melyhez foghatót az utóbbi években magyar filmen ritkán láthattunk. Fenségesen szép küzdelem az életért, a reményért. Egészen kiemelkedő színészi alakítások, köztük az anyát játszó Darvas Lilié, aki ezért a művészi teljesítményéért a Cannes-í fesztivál legjobb női alakításának díját is megkapta. Az alkalomra is illő film televíziós bemutatásával — hála a nők napjának — a moziba nem járó nézők is megismerkedhettek egy páratlanul szép filmalkotással. Nehezen indult a Heyer- dahlról készült riportfilm. A film első kockáin a háromnapos budapesti látogatás lényegtelen mozzanatait, jeli esteien képeit kaptuk. Később azonban, amikor magyar néprajzkutató szakemberek kezdték faggatni a neves norvég tudóst, valóban érdekessé vált Rockenbauer Pál filmje, a könyveiből is jól ismert világhírű tudós arculatához újabb vonásokat tudott hozzáadni. Négy arc, négy emlék, négy vers — Zelk Zoltán idézte elfogódott pályatárs! érzelmekkel és mélységes tisztelettel Kassák, József Attila, Babits és Radnóti Miklós emlékét. Jó varázsló módjára szellemüket idézte meg. Az elhangzott versek ihletett tolmácsolásával rendkívül meghitt hangulatú varázslat született: gyönyörű pillanatai a költészetnek. y. m
