Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

4 SZOLNOK MEÍÍYEI NÉPLAP 1972. február 11. A rendőrtiszt naplójából „Várj rám, este 10 után“ O — Hadd hallom Laci, mi­re jutottál? — kérdezte Al- mási a fiatal Kasza főhad­nagyot. — Szóval beszéltél az áldozat munkatársaival. Olvastam a jelentésed. — Ha megengedi alezre­des elvtárs én nagyon fon­tosnak tartom annak a vas­utasnak a vallomását, aki azt a nyergesvontatót látta az állomás mellett. — Várj, csak várj, fiam. Lesz nekem is némi érde­kességem a számotokra. — Felállt és kiszólt a külső szobában dolgozó gépírónő­nek. — Rózsikám, legyen szives kerítse elő nekem Fazekas őrnagyot és szóljon Bárdi elvtársnak is, ha rá­ér jöjjön át egy kis időre. — Mi történt alezredes elvtárs? — kérdezte kíván­csian a főhadnagy. — Va­lami új fordulat? — Igen, fordulat, amire tulajdonképpen számíthat­tunk volna. Kopogtak és belépett az ajtón Fazekas őrnagy: — Alezredes elvtárs... •— Rendben van, gyere, gyere. Bárdit nem láttad? Alig hangzott el a kérdés, megszólalt egy hang a kül­ső szobából: — Itt vagyok, ne ideges­kedj. Mi történt, hogy ilyen hirtelen hívattál? A kitört secnrit üveg — Foglaljatok helyet ba­rátaim — mondta az alez­redes. — Ügy érzem feltét­lenül beszélnünk kell egy­mással, mielőtt megteszem a jelentést a főkapitány elv­társnak. Legjobb, ha először Kasza Laq mondja el, amit megtudott a gyárban. A főhadnagy némi torok- köszörülés után kezdett hoz­zá a mondanivalójához. — Többekkel beszéltem, akik egy műszakban dolgoz­tak P. Terézzel. A nőnek este 10 után randevúja volt egy férfival. Az állo­máson szolgálatot teljesítő váltóőr önként jelentkezett tanúvallomásra. Elmondta, hogy amikor hétfő este 10 óra után a váltók ellenőr­zését befejezte és ment az állomásra, az épület mellett egy nyergesvontatót látott a sötétben, amelyben egy fér­fi és egy nő ült Láthatta őket, mert az állomás lám­pája némileg bevilágított a kocsiba. Sajnos, annyira nem, hogy az arcokat lát­hatta volna. — Ki jár a nő eddigi is­merősei közül nyergesvon­tatóval? — kérdezte Almási, de választ sem várva, foly­tatta: — Kovács Péter, az újdonsült ismerős. Most raj­tad a sor, Fazekas Bandi, — Hétfőn délelőtt az üzem egyes számú portájánál egy kis baleset történt. Az üzem egyik nyergesvontatója olyan gyorsan fordult a porta elé, hogy nem tudott idejében lefékezni, átszakí­totta a bejáratot keresztben elzáró láncot. A lánc el­szakadt, fölpattant és betör­te a vezető melletti ablak­üveget. — Kinek a vontatója volt az? — kérdezte Almásj is­mét de újra csak ő maga felelt:' — Kovács Péteré. Utasításomra a szeméttele­pen sikerült megtalálni, majd azonosítani a securit üvegdarabokat. És most hadd ismertessem veletek a laboratórium vizsgálatának eredményét. P. Teréz kör­me alatt és hajában securit üvegszilánkokat találtak... Most Bárdi alezredes szó­lalt meg: — Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy Ko­vács Pétert egynéhányszor már kihallgattuk, mint ta­nút, mindig olyankor, ami­kor valahol megöltek egy nőt, de a tettest nem talál­tuk meg. Nem gondoljátok, hogy itt az ideje egy kicsit komolyabban is elbeszélget­ni Kovács Péterrel? A ritkás, szőke hajú elől már kopaszodó férfi, szúrós szemmel nézett az íróasztal­nál ülő alezredesre. Kezeit ökölbe szorítva a térdén nyugtatta. Vékony alakján megfeszült a sötétkék far­mernadrág, a csíkos ing —Mi a véleménye. Ko­vács Péter a történtekről? — Nem értem a kérdését alezredes elvtárs. — Hát P. Teréz meggyil­kolásáról. Hiszen maga is­merte őt. — Csak felületesen, illet­ve gyerekkorom óta látás­ból, mivel egy községben laktunk. — Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szépen elölről kezdjük az egészet. Mondja, mit csinált maga június 18- án. vasárnap? — Vasárnap? Megígértem e nagybátyámnak, hogy vi­szek neki venyigét a szőlő­ből. Mivel a kocsit haza­vihettem a gyárból, hát va­sárnap szóltam a sógorom­nak is, jöjjön segítsen egy kicsit. Amikor elvittük a venyigét, bementünk a Mar- ci-féle italboltba, a sógorom ivott egy korsó sört... — És maga? — Én nem ihattam, mert vezettem. Azután meg ott állt az ajtóban az egyik rendőr is. Nem mertem. — No és aztán? — Aztán beültünk a von­tatóba és hazamentünk. — Nem is beszéltek P. Terézzel? — Nem. — Nem is látták? — Nem! — Érdekes, a sógora egé­szen mást mondott. A férfi lapos, sanda pil­lantást vetett Almásira, az­tán megvonta a vállát: — Ö mondjon, amit akar, az ő dolga. Én nem is lát­tam vasárnap P. Terézt. — És hétfőn? Nem magá­hoz szaladt le műszak köz­ben a garázsba? Többen látták magukat egymással beszélni. — Egv gyárban dolgoz­tunk. Az egyik sofőrt ke­reste. de az éppen vidéken volt. ,— Mondja a maga von­tatójának törött ki az üvege hétfőn délelőtt a portánál? — Az enyém. Látja, alez­redes elvtárs, volt nekem aznap elég bajom. K} kel­lett pucolnom a kocsit, min­den csupa szilánk lett. A portás még meg is ijedt A Ságvári Endre Művelődési Központ 1972 február hó folyamán indítja a televízió szerelő (február 18-án) és az alapfokú műszaki rajz (február 29-én) tanfolyamát. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás: a Művelődés Központ irodájában (Sagvárj krt. 23.) — Telefon: 13—070. hogy megsérültem, de sze­rencsére nem történt semmi baj. — Nos, ha maga nem ta­lálkozott P. Terézzel hétfőn és mi több nem ült a ma­ga vontatójában, akkor meg tudná nekem mondani, hogy kerültek a meggyilkolt nő körme alá. hajába ugyan­olyan üvegszilánkok, amilye­neket a maga kocsijában a maga ruháján és amilyet a hídon is találtunk? A férfi mondani akart valamit, de nem jött ki hang a száján, csak ádám­csutkája mozgott, s a ke­ze szorult jobban ökölbe. — Válaszoljon, Kovács Pé­ter. — Alezredes elvtárs, én nem öltem meg Terkát, megesküszöm, ha kell a gyerekem egészségére is. — Maga nagyon könnyen esküszik, Kovács! Az alezredes fölvette az asztalán levő telefonkagylót. Rövid idő múltán egy ma­gas, szélesvállú rendőrsza- kaszvezető lépett a szobába és megállt Kovács Péter há­ta mögött. Almási ekkor új­ra megszólalt: — Hát Kovács Péter, an­nak ellenére, hogy maga nem akar emlékezni sem­mire, egy kis időre vendé­günk marad. Hátha mégis megjavul a memóriája. Őri­zetbe vesszük, mert alapo­san gyanúsítható azzal, hogy 1967. június 19-ről 20-ra virradó éjjel meggyilkolta Sz. K.-nét, született P. Te­rézt Epizód a börtönben A műhelyben egyenlete­sen kopogtak a kalapácsok. Enyvszag és a frissen gya­lult fa illata keveredett a levegőben. A gyalúpadok, a fűrészgépek mellett csíkos­ruhás rabok dolgoztak. Fegyőrök, meg kékköpe­nyes munkavezetők sétáltak közöttük. Az egyik fűrészgép alá vékony, fekete férfi igaz­gatta a gyalult deszkalapo­kat. Nagy figyelemmel dol­gozott. csak néha vetett egy-egy szót társának, aki csupán egy hete dolgozott vele. Annakidején, amikor odakerült mellé, bemutatko­zott: — Varró Péter, garázda­ságért elítélve. — Mennyit kaptál? — kérdezte a fekete férfi. — Három évet. Sebaj, ha­mar letelik. És te? — Én? Életfogytiglant. Az új fiú nagyot nyelt: >— Életfogytiglant? Akkor te nehéz fiú vagy! A másik kesernyésen mo­solygott. gúnyosan mondta: — Az, nehéz fiú... a smasszerok is tudják . rólam. Jó lesz, ha te sem szem- telenkedsz velem. Érted? Ez egv hete történt. Az új azóta már tudja, hogy tár­sa tíz évvel ezelőtt valami nőt ölt meg, féltékenység­ből — mondják és, hogy nem beszédes természetű. Nincs senkije. A felesége — amikor elítélték — beadta ellene a válópert, a gye­rekeiről sem tud semmit. Ezen a délelőttön úgy tíz óra felé nyílt a műhelyajtó és két ismeretlen börtönőr lépett be. Beszéltek a mű­helyparancsnokkal, majd mindhárman odamentek a fekete férfihoz: — 2343-as elítélt — Parancs! — mondta a fekete. — Adja át a munkát a társának. Maga pedig be­megy a börtönigazgatóságra. A fegyenc arca megrán­dult. — Nem is kérdi, miért? S hogy az elítélt nem fe­lel erre sem, jóindulatúan hozzátette: — Valami perújrafelvételt emlegetnek a maga ügyével kapcsolatban. (Folytatjuk) Szántó István Nyolc, öklömnyi gyémánt — Miért lógatod az or­rod? Bánatod van? — Ugyan. Csak keresek valamit.. . — Mit keresel? — Egy aranyrudat, vagy egy nagyobbacska aranyrö­göt ... De egy öklömnyi gyémánt is megfelelne — tettem hozzá, jelezve, hogy vágyaimat illetően nem vá­dolhatnak egyoldalúsággal. A kérdező rám nézett, za­vartan elvigyorodott. aztán óvatosan hogy bele ne ha­rapjak a kezébe, megvere­gette a vállam: — Ahá, persze.., Egy öklömnyi izé is megfelelne — mondta és rémülten el­rohant. Pedig nem vagyok őrült. Csak peches ember. Olva­som az újságokban, hogy hol a távoli Szibériában, hol a közeli Alföldön, hol kutatás közben, hol az eke nyomában, de valakik va­lahol mindig találnak va­lamit. Szarmatasirt, amely­ből főszarmaták kardjai, kösöntyűi, kupái kerülnek elő vert aranyból. Nem is ezüstből! Aranyból! Masza- tos kölykök aranyrudakat találnak egy bőrzacskóban. Nem mosdanak meg és mé­gis aranyrudakat ta’álnak egy csővezeték részére kiá­sott árokban. Szibériában! Ha nálunk kiásnak egy ár­kot. a- nálunk is úgy ma­rad jó ideig, mint Szibériá­ban, de hol talá'ok én eqy árokban bőrzsákot? S ha találok, hol van abban arany? S ha van, akkor én találom meg? Szó sincs róla. Szeretnék egyszer már találni római kori arany sesterPusokat —, például. Vagy Dárius király kincsei­ből néhány kilócskát■ csu­pán, vagy mindössze eqy fél királyi koronát, össze­sen nyolc öklömnyi gyé­mánttá1. de lehetnek fél ököl- nyi zafírok is rajta, de akkor tizenhat legyen belőlük. Avagy arany tálcákat, hogy legyen min bevinni a Nem­zeti Bankba a megfa1á7t ti­zenhét darab valódi gyöngy- gyei díszített serleget. Mert ugyanis én mind de mind. amit találnék, azonnal vinném a Nemzeti Bankba. Hogy felvehessem az e kin­csekért járó vállverege*ést és a vele járó forintjutalmat. Nagy becsületes megtaláló legyek! Hogy bekerüljek ... Nem! Nem oda!... Az újsá­gok hasábjaiba kerüljek, mint olyan, aki megtalálta, bevitte és mind felvette. Az érte já­ró pénzt. A jutalmat. De nekem ez nem adatott még meg. Más oda Se néz és belelép egy gödörbe. S ha a lábát is töri, de a gödörben egy kis zsák van, benne Lajos kora­beli aranypénzekkel. S meg­van a táppénz-különbözet. En odanézek, és figyelek és mé­gis belelépek. Elcsúszom és még táppénzkiegés~ités sincs. Csak röhögés. Rajtam. En meg soha semmit sem talál­tam. Azaz, hogy ma reggel. Fel is rikoltottam ájult örö­mömben ..; — Találtam egy húszast. Nohát, hogy mik vannak. Itt a zsebemben találtam! — lel­kendeztem, — Nagyszerül — mondta a feleségem és könnyedén ki­csippentve ujjaim közül, s táskájába tette a húszast. — Ennyi hiányzott a fodrászhoz! — mondta magyarázólag, ml- kö-hen én bám~'l4'tm immá­ron üres markomat. Ha én találok valamit, azt se én ta­lálom azt se maorimnak le­lem. De azért van isten! Nem a Dárius kincseit találtam meg, nekiI Gyurkó Géza Lengyel vitorlázó repülőgépek Az idei Vitorlázórepülő Világbajnokságot a jugosz­láviai Versecen rendezik meg. Ezen új „Jantar” és „Orion” típusú gépeikkel -a. lengyel versenyzők is részt- vesznek. Az új vitorlázórepülőket a bielsko-bialai repülőmodell fejlesztési és építési kísérleti vállalat gyártja. A „Jantar” laminat nevű műanyagból készül. Az „Orion” a bielsko-bi­alai tervezőmérnökök legú­jabb munkája. Építésénél la- minátot, fát és fémet vegye­sen használnak. Toronyóra zem Hosszú hallgatás után újra megszólalt az ősi volgaparti város, Ribinszk zenélő órá­ja. Szpaszo—Preobrazstnszkij székesegyház gigantikus mé­retű toronyóráját leningrádi szakértők készítették. A ke­vés fennmaradt részlet ta­nulmányozása után a resta­urátorok rajzot, majd maket­tet készítettek * a bonyolult Értékes szkita A Nyikopol város közelé­ben felfedezett és feltárt, Gajmanov kurgán néven is­mert szkita temetkezési hely régészeti szenzációt hozott. Ezt a szkita temetőt, csak a Volga felett mechanizmusról. Vázlataik és számításaik alapján • ké­szült el az egyedülálló óra Leningrádban. Möst úgy, mint régen, 80 méter magas­ságból néznem le a hatalmas számlapok, és óránként az egész környéken hallani a 160 pudos harang mély basz- szusát. leletek ti 4. századból származó arany- és ezüsttárgyakat, aranyékszereket, antik bronz­edényeket, konyhai felszere­léseket stb. Valamennyi kö­zül a legértékesebb egy bá­úgy, mint a legtöbb sztyep­péi sírt, ősi nomád népek hagyták hátra. Mélyéről igen sok értékes tárgyat hoztak napvilágra a szovjet régé­szek: az időszámításunk előt­rányfejet ábrázoló színarany ivókupatartó, és a képen lát-insti-; hátó ezüst tál, amelynek ol­dalán aranyozott dombormű idéz; a szkita harcosok éle­tét. Műemlékvédelem Ukrajnában közel 34 ezer műemléket, képzőművészeti alkotást vettek nyilvántartás­ba és nyilvánítottak védetté. A köztársaság kormánya je­lentős összegeket áldoz kar­bantartásokra. Az utóbbi öt évben 20 millió rubelt hasz­náltak fel ilyen célra. Javarészt restaurálták a kijevi, csernyigori, Ivovi, ka- menyec-podolszki építészeti remekeket. A heroin fogyasztásról Nelson Gross, az amerikai külügyminisztérium tanácso­sa kijelentette, hogy a kábí­tószerek elleni harc során Életmentő cica A Nebraska állambeli Lin­colnban egy macska meg­mentette gazdái életét. Éj­szaka tűz ütött ki a lakás­ban. A kis állat addig ka­parászta gazdáit, míg sike­1971-ben az egesz világon több mint hat tonna heroint koboztak el. rült felébreszteni őket. Az anya és az apa a három gyermek megmentése közben megfeledkezétt a macskáról. Az életmentő cica a tűzben lelte halálát. Kikosarazott szerelmes Chilében egy kikosarazott férfi utoljára látogatta meg szíve szerelmét és búcsúzóul magához ölelte. Abban a pil­lanatban hatalmas erejű robbanás oltotta ki mind­kettőjük életét A férfi ugya­nis az utolsó ölelés előtt működésbe hozta a ruhája övére szerelt robbanótöltetet. Újszülött az oltáron A texasi Houstonban kü­lönös meglepetésben volt ré­sze nemrég néhány idős val­lásos hölgynek. Karácsonyra az egyik templomban külö­nösen szép betlehemi oltárt díszítettek. Ugyancsak nagy Új készülék Az országos radiológiai na­pok keretében a francia Thomson—Houston—Hotch­kiss—Brand társaság bemu­tatott egy új készüléket, amelynek segítségével köny- nyebben felfedezhetők a ko­szorúér-megbetegedések. A berendezés félkörívű tartó­karon van elhelyezve, ennek az az előnye, hogy az egész készüléket körbe lehet for­gatni a beteg felett, így a koszorúér mindennemű el­változását nyomon lehet kö­vetni, volt a meglepetésük, amikor pár nappal karácsony után a papírmasé Jézuska helyén egy élő újszülöttet találtak, akit anyja nyilvánvalóan „ottfelejtett”. A fent említett vizsgálóbe­rendezés egy hosszanti ten­gely körül 270 fokos szög­ben elfordítható. Az Arcus Angiorama elnevezésű be­rendezéshez tartozik még egy filmkazetta, egy beépí­tett erősítő, valamint a fizi­ológiai paraméterek rögzíté­sére szolgáló készülék. S vé­gül a félkörívű tartókaron egy 200 kilowattos teljesít­ményű röntgenberendezés ta­lálható. „Nem öltem meg Terkát“

Next

/
Thumbnails
Contents