Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
4 SZOLNOK MEÍÍYEI NÉPLAP 1972. február 11. A rendőrtiszt naplójából „Várj rám, este 10 után“ O — Hadd hallom Laci, mire jutottál? — kérdezte Al- mási a fiatal Kasza főhadnagyot. — Szóval beszéltél az áldozat munkatársaival. Olvastam a jelentésed. — Ha megengedi alezredes elvtárs én nagyon fontosnak tartom annak a vasutasnak a vallomását, aki azt a nyergesvontatót látta az állomás mellett. — Várj, csak várj, fiam. Lesz nekem is némi érdekességem a számotokra. — Felállt és kiszólt a külső szobában dolgozó gépírónőnek. — Rózsikám, legyen szives kerítse elő nekem Fazekas őrnagyot és szóljon Bárdi elvtársnak is, ha ráér jöjjön át egy kis időre. — Mi történt alezredes elvtárs? — kérdezte kíváncsian a főhadnagy. — Valami új fordulat? — Igen, fordulat, amire tulajdonképpen számíthattunk volna. Kopogtak és belépett az ajtón Fazekas őrnagy: — Alezredes elvtárs... •— Rendben van, gyere, gyere. Bárdit nem láttad? Alig hangzott el a kérdés, megszólalt egy hang a külső szobából: — Itt vagyok, ne idegeskedj. Mi történt, hogy ilyen hirtelen hívattál? A kitört secnrit üveg — Foglaljatok helyet barátaim — mondta az alezredes. — Ügy érzem feltétlenül beszélnünk kell egymással, mielőtt megteszem a jelentést a főkapitány elvtársnak. Legjobb, ha először Kasza Laq mondja el, amit megtudott a gyárban. A főhadnagy némi torok- köszörülés után kezdett hozzá a mondanivalójához. — Többekkel beszéltem, akik egy műszakban dolgoztak P. Terézzel. A nőnek este 10 után randevúja volt egy férfival. Az állomáson szolgálatot teljesítő váltóőr önként jelentkezett tanúvallomásra. Elmondta, hogy amikor hétfő este 10 óra után a váltók ellenőrzését befejezte és ment az állomásra, az épület mellett egy nyergesvontatót látott a sötétben, amelyben egy férfi és egy nő ült Láthatta őket, mert az állomás lámpája némileg bevilágított a kocsiba. Sajnos, annyira nem, hogy az arcokat láthatta volna. — Ki jár a nő eddigi ismerősei közül nyergesvontatóval? — kérdezte Almási, de választ sem várva, folytatta: — Kovács Péter, az újdonsült ismerős. Most rajtad a sor, Fazekas Bandi, — Hétfőn délelőtt az üzem egyes számú portájánál egy kis baleset történt. Az üzem egyik nyergesvontatója olyan gyorsan fordult a porta elé, hogy nem tudott idejében lefékezni, átszakította a bejáratot keresztben elzáró láncot. A lánc elszakadt, fölpattant és betörte a vezető melletti ablaküveget. — Kinek a vontatója volt az? — kérdezte Almásj ismét de újra csak ő maga felelt:' — Kovács Péteré. Utasításomra a szeméttelepen sikerült megtalálni, majd azonosítani a securit üvegdarabokat. És most hadd ismertessem veletek a laboratórium vizsgálatának eredményét. P. Teréz körme alatt és hajában securit üvegszilánkokat találtak... Most Bárdi alezredes szólalt meg: — Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy Kovács Pétert egynéhányszor már kihallgattuk, mint tanút, mindig olyankor, amikor valahol megöltek egy nőt, de a tettest nem találtuk meg. Nem gondoljátok, hogy itt az ideje egy kicsit komolyabban is elbeszélgetni Kovács Péterrel? A ritkás, szőke hajú elől már kopaszodó férfi, szúrós szemmel nézett az íróasztalnál ülő alezredesre. Kezeit ökölbe szorítva a térdén nyugtatta. Vékony alakján megfeszült a sötétkék farmernadrág, a csíkos ing —Mi a véleménye. Kovács Péter a történtekről? — Nem értem a kérdését alezredes elvtárs. — Hát P. Teréz meggyilkolásáról. Hiszen maga ismerte őt. — Csak felületesen, illetve gyerekkorom óta látásból, mivel egy községben laktunk. — Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szépen elölről kezdjük az egészet. Mondja, mit csinált maga június 18- án. vasárnap? — Vasárnap? Megígértem e nagybátyámnak, hogy viszek neki venyigét a szőlőből. Mivel a kocsit hazavihettem a gyárból, hát vasárnap szóltam a sógoromnak is, jöjjön segítsen egy kicsit. Amikor elvittük a venyigét, bementünk a Mar- ci-féle italboltba, a sógorom ivott egy korsó sört... — És maga? — Én nem ihattam, mert vezettem. Azután meg ott állt az ajtóban az egyik rendőr is. Nem mertem. — No és aztán? — Aztán beültünk a vontatóba és hazamentünk. — Nem is beszéltek P. Terézzel? — Nem. — Nem is látták? — Nem! — Érdekes, a sógora egészen mást mondott. A férfi lapos, sanda pillantást vetett Almásira, aztán megvonta a vállát: — Ö mondjon, amit akar, az ő dolga. Én nem is láttam vasárnap P. Terézt. — És hétfőn? Nem magához szaladt le műszak közben a garázsba? Többen látták magukat egymással beszélni. — Egv gyárban dolgoztunk. Az egyik sofőrt kereste. de az éppen vidéken volt. ,— Mondja a maga vontatójának törött ki az üvege hétfőn délelőtt a portánál? — Az enyém. Látja, alezredes elvtárs, volt nekem aznap elég bajom. K} kellett pucolnom a kocsit, minden csupa szilánk lett. A portás még meg is ijedt A Ságvári Endre Művelődési Központ 1972 február hó folyamán indítja a televízió szerelő (február 18-án) és az alapfokú műszaki rajz (február 29-én) tanfolyamát. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás: a Művelődés Központ irodájában (Sagvárj krt. 23.) — Telefon: 13—070. hogy megsérültem, de szerencsére nem történt semmi baj. — Nos, ha maga nem találkozott P. Terézzel hétfőn és mi több nem ült a maga vontatójában, akkor meg tudná nekem mondani, hogy kerültek a meggyilkolt nő körme alá. hajába ugyanolyan üvegszilánkok, amilyeneket a maga kocsijában a maga ruháján és amilyet a hídon is találtunk? A férfi mondani akart valamit, de nem jött ki hang a száján, csak ádámcsutkája mozgott, s a keze szorult jobban ökölbe. — Válaszoljon, Kovács Péter. — Alezredes elvtárs, én nem öltem meg Terkát, megesküszöm, ha kell a gyerekem egészségére is. — Maga nagyon könnyen esküszik, Kovács! Az alezredes fölvette az asztalán levő telefonkagylót. Rövid idő múltán egy magas, szélesvállú rendőrsza- kaszvezető lépett a szobába és megállt Kovács Péter háta mögött. Almási ekkor újra megszólalt: — Hát Kovács Péter, annak ellenére, hogy maga nem akar emlékezni semmire, egy kis időre vendégünk marad. Hátha mégis megjavul a memóriája. Őrizetbe vesszük, mert alaposan gyanúsítható azzal, hogy 1967. június 19-ről 20-ra virradó éjjel meggyilkolta Sz. K.-nét, született P. Terézt Epizód a börtönben A műhelyben egyenletesen kopogtak a kalapácsok. Enyvszag és a frissen gyalult fa illata keveredett a levegőben. A gyalúpadok, a fűrészgépek mellett csíkosruhás rabok dolgoztak. Fegyőrök, meg kékköpenyes munkavezetők sétáltak közöttük. Az egyik fűrészgép alá vékony, fekete férfi igazgatta a gyalult deszkalapokat. Nagy figyelemmel dolgozott. csak néha vetett egy-egy szót társának, aki csupán egy hete dolgozott vele. Annakidején, amikor odakerült mellé, bemutatkozott: — Varró Péter, garázdaságért elítélve. — Mennyit kaptál? — kérdezte a fekete férfi. — Három évet. Sebaj, hamar letelik. És te? — Én? Életfogytiglant. Az új fiú nagyot nyelt: >— Életfogytiglant? Akkor te nehéz fiú vagy! A másik kesernyésen mosolygott. gúnyosan mondta: — Az, nehéz fiú... a smasszerok is tudják . rólam. Jó lesz, ha te sem szem- telenkedsz velem. Érted? Ez egv hete történt. Az új azóta már tudja, hogy társa tíz évvel ezelőtt valami nőt ölt meg, féltékenységből — mondják és, hogy nem beszédes természetű. Nincs senkije. A felesége — amikor elítélték — beadta ellene a válópert, a gyerekeiről sem tud semmit. Ezen a délelőttön úgy tíz óra felé nyílt a műhelyajtó és két ismeretlen börtönőr lépett be. Beszéltek a műhelyparancsnokkal, majd mindhárman odamentek a fekete férfihoz: — 2343-as elítélt — Parancs! — mondta a fekete. — Adja át a munkát a társának. Maga pedig bemegy a börtönigazgatóságra. A fegyenc arca megrándult. — Nem is kérdi, miért? S hogy az elítélt nem felel erre sem, jóindulatúan hozzátette: — Valami perújrafelvételt emlegetnek a maga ügyével kapcsolatban. (Folytatjuk) Szántó István Nyolc, öklömnyi gyémánt — Miért lógatod az orrod? Bánatod van? — Ugyan. Csak keresek valamit.. . — Mit keresel? — Egy aranyrudat, vagy egy nagyobbacska aranyrögöt ... De egy öklömnyi gyémánt is megfelelne — tettem hozzá, jelezve, hogy vágyaimat illetően nem vádolhatnak egyoldalúsággal. A kérdező rám nézett, zavartan elvigyorodott. aztán óvatosan hogy bele ne harapjak a kezébe, megveregette a vállam: — Ahá, persze.., Egy öklömnyi izé is megfelelne — mondta és rémülten elrohant. Pedig nem vagyok őrült. Csak peches ember. Olvasom az újságokban, hogy hol a távoli Szibériában, hol a közeli Alföldön, hol kutatás közben, hol az eke nyomában, de valakik valahol mindig találnak valamit. Szarmatasirt, amelyből főszarmaták kardjai, kösöntyűi, kupái kerülnek elő vert aranyból. Nem is ezüstből! Aranyból! Masza- tos kölykök aranyrudakat találnak egy bőrzacskóban. Nem mosdanak meg és mégis aranyrudakat ta’álnak egy csővezeték részére kiásott árokban. Szibériában! Ha nálunk kiásnak egy árkot. a- nálunk is úgy marad jó ideig, mint Szibériában, de hol talá'ok én eqy árokban bőrzsákot? S ha találok, hol van abban arany? S ha van, akkor én találom meg? Szó sincs róla. Szeretnék egyszer már találni római kori arany sesterPusokat —, például. Vagy Dárius király kincseiből néhány kilócskát■ csupán, vagy mindössze eqy fél királyi koronát, összesen nyolc öklömnyi gyémánttá1. de lehetnek fél ököl- nyi zafírok is rajta, de akkor tizenhat legyen belőlük. Avagy arany tálcákat, hogy legyen min bevinni a Nemzeti Bankba a megfa1á7t tizenhét darab valódi gyöngy- gyei díszített serleget. Mert ugyanis én mind de mind. amit találnék, azonnal vinném a Nemzeti Bankba. Hogy felvehessem az e kincsekért járó vállverege*ést és a vele járó forintjutalmat. Nagy becsületes megtaláló legyek! Hogy bekerüljek ... Nem! Nem oda!... Az újságok hasábjaiba kerüljek, mint olyan, aki megtalálta, bevitte és mind felvette. Az érte járó pénzt. A jutalmat. De nekem ez nem adatott még meg. Más oda Se néz és belelép egy gödörbe. S ha a lábát is töri, de a gödörben egy kis zsák van, benne Lajos korabeli aranypénzekkel. S megvan a táppénz-különbözet. En odanézek, és figyelek és mégis belelépek. Elcsúszom és még táppénzkiegés~ités sincs. Csak röhögés. Rajtam. En meg soha semmit sem találtam. Azaz, hogy ma reggel. Fel is rikoltottam ájult örömömben ..; — Találtam egy húszast. Nohát, hogy mik vannak. Itt a zsebemben találtam! — lelkendeztem, — Nagyszerül — mondta a feleségem és könnyedén kicsippentve ujjaim közül, s táskájába tette a húszast. — Ennyi hiányzott a fodrászhoz! — mondta magyarázólag, ml- kö-hen én bám~'l4'tm immáron üres markomat. Ha én találok valamit, azt se én találom azt se maorimnak lelem. De azért van isten! Nem a Dárius kincseit találtam meg, nekiI Gyurkó Géza Lengyel vitorlázó repülőgépek Az idei Vitorlázórepülő Világbajnokságot a jugoszláviai Versecen rendezik meg. Ezen új „Jantar” és „Orion” típusú gépeikkel -a. lengyel versenyzők is részt- vesznek. Az új vitorlázórepülőket a bielsko-bialai repülőmodell fejlesztési és építési kísérleti vállalat gyártja. A „Jantar” laminat nevű műanyagból készül. Az „Orion” a bielsko-bialai tervezőmérnökök legújabb munkája. Építésénél la- minátot, fát és fémet vegyesen használnak. Toronyóra zem Hosszú hallgatás után újra megszólalt az ősi volgaparti város, Ribinszk zenélő órája. Szpaszo—Preobrazstnszkij székesegyház gigantikus méretű toronyóráját leningrádi szakértők készítették. A kevés fennmaradt részlet tanulmányozása után a restaurátorok rajzot, majd makettet készítettek * a bonyolult Értékes szkita A Nyikopol város közelében felfedezett és feltárt, Gajmanov kurgán néven ismert szkita temetkezési hely régészeti szenzációt hozott. Ezt a szkita temetőt, csak a Volga felett mechanizmusról. Vázlataik és számításaik alapján • készült el az egyedülálló óra Leningrádban. Möst úgy, mint régen, 80 méter magasságból néznem le a hatalmas számlapok, és óránként az egész környéken hallani a 160 pudos harang mély basz- szusát. leletek ti 4. századból származó arany- és ezüsttárgyakat, aranyékszereket, antik bronzedényeket, konyhai felszereléseket stb. Valamennyi közül a legértékesebb egy báúgy, mint a legtöbb sztyeppéi sírt, ősi nomád népek hagyták hátra. Mélyéről igen sok értékes tárgyat hoztak napvilágra a szovjet régészek: az időszámításunk előtrányfejet ábrázoló színarany ivókupatartó, és a képen lát-insti-; hátó ezüst tál, amelynek oldalán aranyozott dombormű idéz; a szkita harcosok életét. Műemlékvédelem Ukrajnában közel 34 ezer műemléket, képzőművészeti alkotást vettek nyilvántartásba és nyilvánítottak védetté. A köztársaság kormánya jelentős összegeket áldoz karbantartásokra. Az utóbbi öt évben 20 millió rubelt használtak fel ilyen célra. Javarészt restaurálták a kijevi, csernyigori, Ivovi, ka- menyec-podolszki építészeti remekeket. A heroin fogyasztásról Nelson Gross, az amerikai külügyminisztérium tanácsosa kijelentette, hogy a kábítószerek elleni harc során Életmentő cica A Nebraska állambeli Lincolnban egy macska megmentette gazdái életét. Éjszaka tűz ütött ki a lakásban. A kis állat addig kaparászta gazdáit, míg sike1971-ben az egesz világon több mint hat tonna heroint koboztak el. rült felébreszteni őket. Az anya és az apa a három gyermek megmentése közben megfeledkezétt a macskáról. Az életmentő cica a tűzben lelte halálát. Kikosarazott szerelmes Chilében egy kikosarazott férfi utoljára látogatta meg szíve szerelmét és búcsúzóul magához ölelte. Abban a pillanatban hatalmas erejű robbanás oltotta ki mindkettőjük életét A férfi ugyanis az utolsó ölelés előtt működésbe hozta a ruhája övére szerelt robbanótöltetet. Újszülött az oltáron A texasi Houstonban különös meglepetésben volt része nemrég néhány idős vallásos hölgynek. Karácsonyra az egyik templomban különösen szép betlehemi oltárt díszítettek. Ugyancsak nagy Új készülék Az országos radiológiai napok keretében a francia Thomson—Houston—Hotchkiss—Brand társaság bemutatott egy új készüléket, amelynek segítségével köny- nyebben felfedezhetők a koszorúér-megbetegedések. A berendezés félkörívű tartókaron van elhelyezve, ennek az az előnye, hogy az egész készüléket körbe lehet forgatni a beteg felett, így a koszorúér mindennemű elváltozását nyomon lehet követni, volt a meglepetésük, amikor pár nappal karácsony után a papírmasé Jézuska helyén egy élő újszülöttet találtak, akit anyja nyilvánvalóan „ottfelejtett”. A fent említett vizsgálóberendezés egy hosszanti tengely körül 270 fokos szögben elfordítható. Az Arcus Angiorama elnevezésű berendezéshez tartozik még egy filmkazetta, egy beépített erősítő, valamint a fiziológiai paraméterek rögzítésére szolgáló készülék. S végül a félkörívű tartókaron egy 200 kilowattos teljesítményű röntgenberendezés található. „Nem öltem meg Terkát“
