Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

1972. február 10. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 Egy évvel az új tanácstörvény ulán Vt INDEX túlzás nélkül 1T*' állíthatjuk, hogy az elmúlt, 1971-es esztendő kor­szakos jelentőségű volt a magyar tanácsrendszer éle­tében és az akkor kezdődött folyamat átnyúlik erre az évre is. 1971 volt az első esz­tendeje, a párt X. kongresz- szusán kialakított elvek gya­korlati érvényesítésének az államélet, a tanácsi tevé­kenység a szocialista demok­rácia fejlesztése érdekében. Ehhez a múlt év elején meg­szavazott új tanácstörvény szolgáltatta a keretet. Milyen lehetőségeket kí­nált az új tanácstörvény és mi valósult meg azokból kö­zel egy év alatt? Elsősorban a szocialista demokrácia szélesítésének minden eddiginél hatéko­nyabb alapjait, eszközeit te­remtette meg. amelyeknek egyben kellő jogi biztosíté­káról is gondoskodott. A ta­nácsok népképviseleti, ön- kormányzati jellegének ki­kristályosodását főleg a he­lyi IV. ötéves tervek meg­erősítése, a területi, vala­mint a településhálózatfej­lesztési tervek, a főbb ága­zati programok kidolgozása, a központi és a helyi társa- dalompilitikai célkitűzések végrehajtásának kidolgozása, valamint az újszerű falu­gyűlések során tapasztalhat­tuk. A népképviselet jellem­ző vonásait fedezhettük fel mindenütt a testületek dön­téseiben is, amelyek most már a megnövekedett önál­lóság és felelősség jegyében születtek. Az önkormányzati voná­sok érvényesülését pedig fő­képpen az segítette elő, hogy az időközben — a tanácstör­vényen kívül — megjelenő központi intézkedések ered­ményeképpen a tanácsok ál­talában rendelkeznek a gaz­dasági tevékenységükhöz szükséges- intézményfenntar- tási, vállalatfelügyeleti, gaz­dálkodási és az ehhez kap­csolódó hatósági jogkörök­kel, s az ezek gyakorlásához szükséges pénzeszközökkel. Mert ezek nélkül természe­tesen nem sokra mentek vol­na községeink, városaink a fejlesztési munkában! — A költségvetési törvény azon­ban öt évre előre meghatá­rozta a szilárd pénzügyi for­rásokat, s a több mint 111 milliárd forintnyi költségve­tési előirányzat majdnem 90 százalékát már a saját és az állammal megosztott bevé­telek képezik. A pénzeszkö­zök felhasználásában is nőtt az önállóság. A tanácsi tervezés és gaz­dálkodós demokratizmusának kiszélesítését tapasztalhattuk az elmúlt év folyamán. A tanácstagok és a lakosság most már valóban értelmét látta annak, hogy beleszól­jon az ügyek eldöntésébe. hogy részt is vállaljon a ter­vek valóra váltásából. Egyre inkább előtérbe került a te­rületi elv a tanácsok testü­leti tevékenységében, vagyis az adott terület egészének fejlesztéséért, az egész la­kosság ellátásáért érzett fe­lelősség. Ez a felfogás teszi mind gyümölcsözőbbé a taná­csok gazdasági koordinációs törekvéseit is, amelyek a nem tanácsi vállalatok, in­tézmények, szervek egyre nagyobb mérvű, s immár „legális” bevonását igyekez­nek megvalósítani a lakos­ság életkörülményeinek ja­vításában, különböző igé­nyeinek kielégítésében. A tanácsok államigazgatá­si tevékenysége a hatósági ügyintézés, a legközvetleneb­bül függ össze a lakosság mindennapjaival, s így fon­tossága mind politikai, mind társadalmi szempontból vi­tathatatlan. A törvény meg­hozatala óta eltelt egy év alatt a tanácsok hatósági mun­kája, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak inté­zése kétségtelenül javult. — Főképpen a helyi — a köz­ségi és városi — tanácsok hatáskörének nagyobb ará­nyú bővítésével, a járási ta­nácsok helyett, a járási hi­vatalok létrehozásával a bü­rokrácia egy „fokozatának” kihagyásával —, az ügyinté­zés fokozatos egyszerűsödé­sével. Nehéz lenne elsorolni azo­kat a kézzelfogható eredmé­nyeket, amelyeket ez az ap­parátus a maga sajátos esz­közeivel a legkülönbözőbb ágazatokban — oktatás, nép­művelés, egészségügy, szo­ciálpolitika, kommunális el­látás, szolgáltatás stb. —, szorosan vett ügyintézésen kívül elért, a legkisebb köz­ségtől kezdve a fővárosig. De különösebb vizsgálódás nélkül is bárki észreveheti maga körül a fejlődés szám tálán jelét, amely a tanácsok hatékonyabb tevékenységé­vel függ össze, akár a köz­életi légkör pezsgését te­kintjük. la ÍZEL egy évvel ez- ■” előtt, a tanácstörvény parlamenti vitájakor hármas célt tűztek ki a jogalkotók: az új jogszabály teremtsen jogi feltételeket ahhoz, hogy növekedjék a tanácsi nunka hatékonysága, szakszerűsége és kulturáltsága, s egyben csökkenjenek az ügyintézés bürokratikus vonásai; növel­je főleg a helyi tanácsok ön­állóságát, hatáskörét és gaz­dasági lehetőségeit; végül az előbbiekkel egyidejűleg erő­sítse a központi irányítás hatékonyságát. Az eddigi ta­pasztalatok arra engednek következtetni, hogy a tanács­szervezet jó úton halad a célok megvalósítása felé. N. G. Cukorrépa termesztési szakbizottság a'aku't Munkamegbeszélés volt tegnap a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. A megbeszélésen a hatvani és a Szolnok' cu­korgyár termelési osztályve­zetői, a két tsz-szövptség képviselői és az AGROKER vezető rr unkatársai is részt vettek A tanácskozáson az Idei cukorrepa-termelés szer­ződéskötéseinek eddigi ta­pasztalatairól tárgyaltak. A tanács és a szövetségek a cukorrepatermelés ösztön­zését ígérték a gyáraknak. Az idei szerződések nem a legjobbak, de távlatokban tudtak jó módszereket adni a fejlesztéshez. Ezen a megbeszélésen ala­kult meg a cukorrépa-ter­mesztési szakbizottsá" amely az idén a cukorrépa termelésére szakosodott me­zőgazdasági nagyüzemekben legalább négy bemutatót, is­mertetőt tart a gépekről, nö- vényvédőszerekrőL A jászalsószentgyörgyi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet 4000/m forintos építőipari szabad kapacitással rendelkezik. ■■■■■■■■ ■■■■■■■■ :::::::: Érdeklődni lehet: Jászalsószentgyörgy, telefon: 2. Tájé- tekezlet a munkavédelem és a szociá’politika helyzetéről Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak­szervezete országosan kez­deményezte a faiparhoz tar­tozó és az építőipari válla­latok munkavédelmi hely zetének, szociálpolitikai kö­rülményeinek vizsgálatát, i jó módszerek elterjesztő sét. Szolnokon kedden és szerdán Hajdú, Békés, Bács Kiskun, Csongrád és Szol­nok megye szakszervezetei­nek munkavédelmi, munkás­ellátási szakreferensei, illet­ve a társadalmi bizottságok képviselői tartottak eszme cserét. Kedden a tájértekezlet el­ső napján üzemi, illetve munkahelyi látogatásra ke­rült sor. A jelenlevő szak- szervezeti képviselők egyik brigádja felkereste a Tisza Bútoripari Vállalat szolno­ki gyárát és tanulmányoz­ták a rekonstrukciós fejlesz­téssel kiépített üzem mun­kavédelmi és munkásellátá­si helyzetét, szociálpolitikai körülményeit. A másik cso­port a Szolnok megyei Álla­mi Építőipari Vállalat 5-ös számú főépítésvezetőségének területén tett látogatást Azért választották ezt a te­rületet, mert itt egészben vizsgálhatták a különböző építőipari részlegek munká­ját Többek között a szak­ipari, a segédipari munká­sok, valamint a tanműhely­ben tevékenykedő jövő szakmunkásainak körülmé­nyeit tanulmányozták. Szerdán, a tapasztalatcse­re második napján, az épí­tőipari vállalat szolnoki munkásszállásának tanács­kozótermében értékelték az üzemi, illetve a munkahe­lyi látogatások tapasztala­tait és általában a szak­mák területén teendő Intéz­kedéseket. Szolnok megyé­ben az országos átlag alatt van a táppénzes napok szá­ma. bár még így is magas, ami szoros összefüggésben van a munkavédelem hely­zetével. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság gépműhe­lyében, Szolnokon, munkára készen állnak a szovjet ön­járó földnyesők. Az első 5 gépóriást tavaly kanta meg a vízügyi igazgatóság és rrár az első évben nagy­szerű munkát végeztek. Egy gép egyszerre 8—10 köbmé­ter földet tud megmozgatni. Elsősorban a Tisza II. ém'té- sénél dolgoztak, de kipróbál­ták őket más munkánál is, például gáterősítésnél, gát­fejelésnél. A szakemberek véleménye szerint ott hasz­nálható gazdaságosan a gép, ahol megvan a 3—5 kilomé­teres szállítási távolság. Egy ilyen földnyeső más­fél millió forintba kerül. Egy évben 40 000 köbméter földet tud megrr ozgatni. Ugyanakkor csak érdekes­ségként említjük, egy enitT egy évben mintegy 1700 köbméter földet. Egy héttel ezelőtt újabb három ilyen önjáró földnye­sőt kapott a vízügyi igaz­gatóság. Amint fölenged a talaj, mind a nyolc géoet a Tisza II. építésénél dolgoz­tatják. Munka közben a szovjet önjáró földnyeső Uj gépeket gyárt a MEZŐGÉP kunhegyes! gyára A törökszentmiklósi ME­ZŐGÉP Vállalat kunhegyesi gyárában évek óta gyárta­nak különböző típusú beton­keverő gépeket. E gépek családja most újabb, kor­szerűbb típussal bővült. A hagyományos gépek vil­lanymotorral működtek, és kiszolgálásukhoz hét—nyolc ember kellett. Az új gép RS 09-es traktorra szerelhető. Előnye, hogy működtetésé­hez csak két ember szük­séges. A gép önrakodója felszedi a cementet, a kavi­csot és a keverődobba önti. Csupán a vizet kell hozzá­önteni. A traktor a kész nyersbetont a kívánt helyre szállítja és kiönti. A gép Brenner Márton, a hartai Lenin Tsz országos és nemzetközi szántóverse­nyekről ismert traktorosá­nak újítása. Gyártására a kunhegyesi gyár vállalko­zott. Prototípusát tavaly ké­szítették el, s idén már a sorozatgyártását is megkezd­ték. Ebben a hónapban öt újtípusú betonkeverő gépet szállítanak a megrendelők­nek. A másik új gyártmány az Unidoz, teljes nevén az univerzális adagoló, töltő- és zárógép. Ezt a gépet az Or­szágos Tejipari Vállalat kol­lektívája konstruálta, s gyártásával a MEZŐGÉP kunhegyesi gyárát bízta meg. A gépet az élelmiszer- ipar különböző területein le­het felhasználni. Tavaly a budapesti Tejipari Vállalat erzsébetvárosi feldolgozó üzemében, a győri hűtőház­ban és a székesfehérvári cukrásztj gyárban sikerrel próbálták ki. Ma a tejipari vállalat kisújszállási egysé­gében próbálják ki. A berendezés óránként 2 ezer — különböző méretű — műanyagcsomagot tud készíteni. Tejet, tejfelt, jog­hurtot, sűrített málnaször­pöt. burgonyapürét, fagylal­tot és gombóctésztát csoma­gol és alumínium fóliával zárja le. Prototípusából ta­valy három készült el, idén a sorozatgyártását kezdték el. A tejipari vállalat he­tet rendelt belőle. A gép iránt a húsipar is érdeklő­dik, sőt a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat útján az egyik délamerikai ország is kért árajánlatot Az új gyártmányok a kun­hegyesi gyár főprofiljaivá váltak. — m. L — 1 932. nyarán egy cingár fiatalember lépett ki a szegedi „prepa” ka­puján. Az oklevelén akkor száradt a tinta: Ördögh Imre néptanító. Negyven év, de nagy idő! Történelemformáló korszak. Égett azóta a Reichstag, vé­gigcsattogtak Európán a szö­ges csizmák, szárnyas raké­ták hulltak Albionra ____ S ztálingrád... ’45 április 4., Berlin ostroma, új hidak a Dunán, a Tiszán, atomerő­művek épültek... n Gagarin, Holdkutatás... Négy évtized, alkotó em­beröltő. Törvénynek vélt té­telek százezrei dőltek meg, világalakító erővé izmoso­dott a kor leghaladóbb esz­méje, a marxizmus—leniniz- tnus. Tizennégyezerhatszáz napi Akik leélték, életük delén vannak, akik végigdolgozták, számadást csinálhatnak... Mit tettem, mire vittem? ... Sikerült-e, amit akartam? Hogy csinálnám, ha újra kezdhetném? Megnyugvást és keserűsé­get okozhat egy ilyen szám­vetés. Az egvkori cingár néptaní­tó, azóta már Imre bácsi, nyugdíjba készül... azaz, dehogvis, csak közelíti a nyugdíjas korhatárt. Harminckét évig tanított a cibakház! állami elemi nép­iskolában, illetve az általá­nos iskolában. Évenként har­minc tanítvány, — kiienc- száz, vagy talán ezer ember harminc év alatt. Egy ki­sebb falu..« Szolgáld Tanított, tanult. Orosz nyelvtanári oklevelet szer­zett, majd énekszakos tanári oklevelet. Közben három gyereket nevelt, mindegyikük kezébe diplomát adott Lá­nyai pedagógusok, ahogy az apja, a gyémántdiplomás ta­nító. Nyolc év óta a községi művelődési otthon igazgató­ja Ördögh Imre. El ne felejt­sem : elvégezte a népműve­lési akadémiát is. Nagy türelmet, szervező- készséget igénylő munka a népművelés. Nem könnyű kenyér, pedig Ördögh Imre szerencsés helyzetben van, — ahogy mondja, — majd- hogy mindenkit tanított az iskolában, aki bejön a mű­velődési otthonba. Ha a gyereket nem, akkor az ap­ját, anyját, vagy a testvé­rét. így aztán jobban odafi­gyelnek az egykori tanító bácsi, tanár bácsi szavára. De még így se könnyű, mert a falusi népművelő munka —. bevalljuk, vagy nem — mananság a válságát éli. Azt mondják, gondolkodik el ör- döeh Imre, hogy a televízió miatt. Lehet, de vaion az emberek azt a műsort né­zik-e meg a tévében, amitől a legtöbb hasznosat kapnák? Gondokkal telített a mai, falus; népművelő munka. Tartalmas műsoros-estek kel­lenének Cibakházának is, de­hát a közönséget vonzó mű­vészcsoportok igencsak nagy pénzért jönnek el a faluba. Jó tánczenekar kellene a fi­ataloknak, de nincs. A pesti együttesek utaztatása min­dig egy vagyonba kerüL A művelődési otthon anya­gilag nem áll ugyan rosszul — jó manapság ilyesmiről is hallani! — dehát még így is, csak a legszükségesebbekre, a szerényebb igények kielé­gítésére jut a pénzből, A Vörös Csiílag Tsz segít, amit tud — többet is bírna! — más senki sem tesz egy fil­lért sem a művelődésügy ál­lami pénzéhez. Kicsit szomorúan beszél Ördögh Imre ezekről a gon­dokról, de mindig keresi a megoldás nyitját is. Ügy csi­náljuk, ahogy lehetséges, — mondja, — olyan kalappal köszönünk, amilyen van, de közben megpróbálunk jobb kalapét szerezni. Megtánta-e ördögh Imre, hogy felcserélte a tanári ka­tedrát a falu művelődési ott­honával? Az értően végzett pedagógusmunka is nagyon nehéz, de mégis könnyebb az azonos korú és megköze­lítőleg azonos képességű gyerekeket nevelni, mint a falu lakóinak sokféleségét. Ha csak a Pénzt nézi az ember, nem éri meg, hiszen néhányszáz forint a különb­ség. Dehát az effajta emberek, mint Ördögh Imre, már éler tűk indulásakor tudták, hogy sosem lesznek gazdagok. Ar­ra értem, hogy anyagiakban! Egy ház, kicsike kert, egy szolid kis Trabant, a min­dennapi megélhetés.., A másik oldal; kilencszáz- nyi régi tanítvány, akik kö­zül sokak még most is ta­nítványok, meg azoknak a gyerekei, meg a gyerekek gyerekei. •. Csak a pénzért ezt nem csinálná egyetlen - Ördögh Imre sem, hiszen negyven évi szolgálat után sem kap többet mint egy jól futó szakmunkás. Ez nem szem­rehányás, csupán megállapí­tás és érvelés: aki vagyont akar gyűjteni, nem megy ta­nító-népművelőnek, fáklyá­nak. Nein akarom én heroizálni, hősnek állítani az Ördögh Imréket, talán ők maguk til­takoznának ez ellen, csupán azt mondom; akik negyven­ötven évig dolgoznak egy közösségért — valóban úgy, ahogy a csillag megy az égen — minden tiszteletet megérdemelnek. Hozzá kell tennem, általában sokkal többet, mint amennyit kap­nak! Az életmű számvetéséről szóltam. De félmondatnál abba is hagytam, mert a hat­vanéves Ördögh Imre még dolgozni akar... Negyven év, de nagy idő! S milyen jó, hogy az újság­író csak egy életszakasz hé­zagos krónikása lehetett, nem pedig egy lezárt életműé.. J Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents