Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 1972. február 10* A bonni ratifikálás szakasza A bonni parlament második kamarájában, a Bundes- rat-ban megkezdődött szerdán a szovjet—nyugatnémet s a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitája. A tapasztalatok szerint az ilyen vita jónéhány napon át tart, hosszasan elhúzódhat. Ez az egyik oka annak, hogy köz­ben Willy Brandt kancellár csütörtökön két napra Párizs­ba utazik, tanácskozni Pompidouval. A kancellár is fel akar szólalni a Bundesrat vitájában, de úgy gondolja, az még bőven tartani fog, mire ő visszaérkezik a francia fő­városból. Egyébként is magabiztosan indul Brandt keleti politi­kájának e most kezdődő döntő szakaszába. Ezt tanúsítják a legutóbbi napokban tett nyilatkozatai is. A Kronen Zei­tung című bécsi napilap, amelynek most adott interjút, úgy vélekedik, hogy Brandt derűlátóan értékeli a szerződé­sek ratifikálásának esélyeit. Sőt. nemcsak arról van meg­győződve, hogy — ha hosszú harc árán is — de végül a bonni parlament mindegyik kamarája ratifikálni fog, hanem arról is, hogy ennek nyomán tovább javulnak a kormány- koalíció két pártjának esélyei az 1973. évi parlamenti vá­lasztásokon. Jóllehet a Bundestagban Brandték többsége igen cse­kély, a Bundesratban pedig az ellenzék van többségben, a kormány vitorláit dagasztja az a tény is, hogy amíg a szo­ciáldemokrata—szabaddemokrata koalíció egységes a rati­fikálás igenlésében, addig az ellenzék megoszlik. Most már hivatalosan is kétféle irányzat hangadó a nyugatnémet ellenzéki tömörülésben, a kulisszák mögötti harcaikat nem tudták tovább leplezni. Az egyik, a harcia- sabb, egyenesen elveti a szerződések ratifikálását. A má­sik. a mérsékeltebb, csak elodázni kívánja azzal, hogy a moszkvai és varsói szerződések szövege „nem világos”, nem ismerik eléggé pontosan, és addig nem hajlandók a ratifi­káláshoz hozzájárulni, de itt — de itt az addig szó igen fontos, mert ez jelenti azt, hogy nem „kerek perec” vetik el a kérdést —, amíg a szerződés részleteiről további felvi­lágosításokat nem kapnak. E rövid helyzetkép is azonban abba az irányba mutat, hogy ha esetleg sokára és igen csekély többséggel is, de előbb-utóbb Bonn ratifikálja a moszkvai és a varsói szer­ződéseket. Angela Davis a tárgyaló­teremben Angela Davis Black Power (Fekete hatalom) — köszön­téssel lép be a San José-i tárgyalóterembe, mögötte Doris Walker és Leo Bran- ton ügyvédek. (Telefoto — AP—MTI—KS) Ssükségállapot Angliában Az angol kormány szer­dán eleget tett a szükségál­lapot bevezetéséhez szüksé­ges formalitásoknak. A szük­ségállapot hivatalosan szer­dán éjfél után egy perccel lépett érvénybe, és 24 órával ezután már tilos a fényreklámok kigyújtása, az épületek kivilágítása, sőt a korábbi közléssel ellentét­ben a villanyfényes labda­rúgó-mérkőzéseket is elha­lasztják. A szükségállapot, amelyet egy 1920-as tör­vényre hivatkozva rendeltek el, katonaság bevetését is le­hetővé teszi a kormány szá­mára. de ezzel az eszközzel egyelőre valószínűleg nem él a kabinet. A szerda esti la­pok már közölték azoknak a körzeteknek a listáját, ame­lyet az áramkorlátozás a legjobban fenyeget. Külön gondoskodtak a kórházakról és azokról a háztartásokról, amelyekben létfenntartó or­vosi felszerelések, gépek van­nak villanyra kapcsolva. A szükségállapotot a bá­nyászsztrájk letörésére ve­zették be. A 280 000 bányász szakszervezete eredetileg 47 százalékos átlagos béreme­lést követelt, hogy a dolgo­zók helyzetét összhangba hozza a többi iparág dolgo­zóinak helyzetével és a lét- fenntartási költségek emel­kedésével. A kormány által ellenőrzött országos szénta­nács csak 7,9 százalékos ja­vítást ajánlott fel. Birminghamban, a gázmű­vek koksztárolójánál szer­dán megint többezer bá­nyász csapott össze a kive­zényelt rendőrökkel. A bá­nyászok meg akarják akadá­lyozni, hogy teherautók sztrájktörő szállítmányokkal kijussanak a 100 000 tonna tüzelőanyagot befogadó te­lepről. Az újabb összeütkö­zésekben 13 bányászt letar­tóztattak, ezúttal is töb! f.i megsebesültek. Harminc te­herautó áttörte a sztrájkőr­ség sorait. Ülésezik a LEMP Központi Bizottsága Edward Gierek. KB első titkár elnökletével Varsóban szerdán összeült a LEMP Központi Bizottsága. A plé- num napirendjén három kérdés szerepel: 1. A pártszervek és szer­vezetek feladatai a március 19-i nemzetgvű’ési választá­sok előkészítésében 2. A 20 éves — 1970—1990- re szóló — lensvel lakásépí­tési rvroflram iránvelvei. 3. Beszámoló a Varsói Szerződés tavnrszásai politi­kai tanácsadó testületének prágai ülésszakáról. Ragman Moszkvába látogat Szoviet részről is megerő­sítették, hogy a szovjet kor­Csűcstalálkozó Párizsban Szadat beszámolója Néhány napon belül zárt ülést tart az Arab Szocia­lista Unió Központi Bizott­sága. s meghallgatja Szadat elnök beszámolóját hatna­pos külföldi kőrútjának eredményeiről, nevezetesen a Szovjetunióban, Jugoszláviá­ban, Szíriában és Líbiában folytatott tárgyalásairól. Szadat elnök a legmaga­sabb politikai és alkotmá­nyos fórumokon behatóan elemzi azt a hatást, amelyet külföldi tárgyalásai gyako­rolnak a közel-keleti válság alakulására. Az A1 Ahram ezzel kapcsolatban azt az ér­tesülést közli, hogy rövide­sen megkezdődik a követke­ző időszakra szóló egyiptomi stratégia, illetve a közel-ke­leti válság által megköve­telt intézkedések kidolgozá­sa. A közel-keleti fejleménye­ket négy pontban foglalja össze az A1 Ahram: 1. Izrael bejelentette, hogy amerikai közvetítéssel kész tárgyalni Egyiptommal a Szuezi-csatorna újramegnyi- tásáról. 2. Jarring ENSZ-megbízott afrikai körútja, amelynek során a szenegáli és a mau- ritániai elnökkel találkozott. 3. Waldheim ENSZ-főtit- kár tárgyalásai a közel-kele­ti válságról. 4. A közel-keleti válsággal kapcsolatos amerikai nyilat­kozatok és közlemények. A Fehér Ház szerdán, — magyar idő szerint 18 óra­kor tette közzé Nixon elnök idei külpolitikai üzenetét, sorrendben a harmadikat, amelyben — mint bevezető­ben írja — áttekintést ad kormánya külpolitikájának hároméves evolúciójáról, „a béke új megközelítéséről” — egyszersmind „bepillantást nyújt külpolitikai filozófiá­jába” is. A kötetnyi jelentés közzé­tételét megelőzően Nixon el­nök rövid rádióbeszédben emelte ki külpolitikájának legfontosabb tételeit. A megalapozás igényével fellépő kötetnyi jelentés — nyolc fejezetben tárgyalja az USA külkapcsolatainak alakulását. Az első fejezet „Vízválasztó esztendő” cím alatt ad áttekintést 1971 fej­leményeiről. Az elnök négy mozzanatot emel ki, ame­lyek — mint írja — szem­léltetik külpolitikánk törté­nelmi méretű és jelentőségű változásait”, a jelentés sza­vai szerint ezek a követke­zők; Giulio Andreotti (baloldalt) kijelölt olasz miniszterelnök szerdán De Martinéval (jobboldalt) és Mancinivel (közé­pen) az olasz szocialista párt vezetőivel tárgyalt a kor­mányalakításról. (Telefoto — AP—MTI—KS) nak majd. Fontos helyet fog­lal el a tárgyalásokon a két kormány álláspontiának egyeztetése is a nemzetközi politika főbb kérdéseiben, így elsősorban az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet előkészítése te­rén. mány meghívására március­ban Moszkvába látogat Mud- zsibur Rahman, a Bangla Desh miniszterelnöke. Indiai hivatalos szóvivő szerint már több mint hét­millió kelet-bengáliai mene­kült tért vissza hazájába. További kétmillió három­százezer vár még haza telepí­tésére. Nixen külpolitikai üzenete a) Nyitás a Kínai Népköz- társaság felé, b) a Szovjet­unióval való új viszony kez­dete, c) egészségesebb és jobban fenntartható kapcso­latok megalapozása az euró­pai szövetségesekkel és Ja­pánnal, d) a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi tevékenység új légkörének kialakítása. A „vízválasztó esztendő” jellemzésében gyakran visz- szatérő. kifejezés a „frontát­törés”, amit az üzenet sze­rint a Nixon kormány első­sorban „az USA két fő el­lenfelével, a Kínai Népköz- társasággal, illetve a Szov­jetunióval való kapcsolatai­ban” ért el. A külpolitikai üzenet „fi­lozófiai bepillantásai” félre­érthetetlenül utalnak — „a kommunista világ egységé­nek megbomlásához” kap­csolódó amerikai számítá­sokra, „a nem változatlanul ellenséges viszonylatok” vo­natkozásában, — amelyeket „realisztikusan” kell mérle­gelni. Az üzenet hangoztatja: „A háború utáni kétpólu­sú világ megszűnése párat­lan lehetőségeket nyit a je­len nemzedék előtt a béke új és tartós struktúrájának kialakítására” — folytatja az üzenet a hatalmi egyen­súlypolitikára utalva, majd hangoztatja: „Amerika új világszerepé- re vonatkozó koncepcióink lényege: kiegyensúlyozottabb szövetség barátainkkal és alkotóbb jellegű kapcsolatok ellenfeleinkkel-. Ebben a vo­natkozásban az üzenet' biz­tosítani kívánja az USA mindkét „fő ellenfelét”, hogy az egyik irányban folytatott amerikai politika nein irá­nyul a másik ellen. Másfelől az USA régi szövetségeseit, Elsősorban Japánt igyekszik meggyőzni, hogy nem cser- benhagyásról van szó, ha­nem csuoán „időzítési prob­lémák” és az előkészítő tár­gyalások természete által megkövetelt titkosság miatt nem került sor előzetes kon­zultációra Nixon elnök „pe­kingi nyitásáról”. A vietnami háborúra vo­natkozó fejezet új elemet nem tartalmaz. Lényegében megismétli Nixon elnök ja­nuár 25-i beszédének főbb tételeit, kiegészítve a „viet- namizálás” állítólagos ered­ményeinek felsorolásával. Az európai kelet—nyugati közeledés folyamatával kap­csolatban az üzenet a NATO- hatalmak „politikai és védel­mi együttműködésének” el­sődlegességét hangsúlyozza. A zárófejezet hangoztatja, hogy ..Amerika ismét maga­biztosan és céHudatosan léo fel a világpolitika színpa­dán” és ..Vietnam töhhá nem vonla el figyelmünket a glo­bális diniomácia alapvető kérdéseiről, sem pedig ener­giánkat elsőrendű hazai problémáinktól”. Harcok Saigon környékén Több amerikai és dél­vietnami haditámaszpontot vett célba szerdán Dél- Vietnam északi területein a nép; felszabadító fegyveres erők tüzérsége. Saigoni ka­tonai szóvivők közlése) sze­rint a támadások kiterjed­tek az úgynevezett egész első katonai körzetre. A népi erők szemlátomást Da Nang tér­ségére összpontosították tá­madó hadműveleteiket. Az ott elhelyezett nagy ameri­kai támaszpont ellen indí­tott hamal! támadás után a népierők tüzérsége szerdán egy Da Nangtól 19 kilomé­terrel délnyugatra és egy másik, 24 kilométerrel délre fekvő amerikai tüzérségi tá­maszpontot lőtt, Ratifikációs vita azNSZK-ban a szovjet és lengyel szerződésről Megkezdődött a szovjet- nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződések ra­tifikációs vitája a Nyugat­német Szövetségi Tanács­ban. a Bundesratban, amely a bonni parlament második kamarája. A szövetségi tanács ratifi­kációs vitájában Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszter összegezte a kor­mány álláspontját és kérte a parlamenttől a beterjesz­tett szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szer­ződés jóváhagyását. Kifejezte aggodalmát ugyanakkor, hogy az ellen­zék kerülni fogja az érde­mi vitát és eleve elbástyáz­za magát a tagadás fala mögött. Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi ratifikációs vita alapvetően fontos dön­tést hoz. A parlamenti sza­vazás jelentősége csak ah­hoz mérhető, amikor az NSZK az ötvenes évek ele­jén a nyugattal rendezte kapcsolatait — mondotta. Emlékeztetett a nyugat­német—szovjet viszony meg- javulásának eredményeként megkötött kölcsönösen elő­le a szerződésekbe, a saját népüknek ártanak és ár­tanak Európa, a béke ügyé­nek. A szovjet—nyugatnémet szerződés két lényeges elvet fektet le: 1. A felek kölcsö­nösen lemondanak arról, hogy egymással szembec erőszakot akalmazzanak é> megállapodnak abban, hogy a vitás kérdéseket békés úton rendezik; 2. A felek kimondják, hogy a fennálló határokhoz nem szabad hoz­zányúlni, azok sérthetetle­nek. A reális helyzetnek felel meg az is. hogy a lengyel- nyugatnémet szerződésben az NSZK kijelenti: nem te­szi kérdésessé Lengyelország nyugati határát (az Odera— Neisse határt). Szerdán a késő délutáni órákban a szövetségi tanács első olvasásban lezárta S „keleti szerződések ratifiká­ciós vitáját” és mint várha­tó volt. helvt adott az el­lenzék „aggályainak”. Scheel külügyminisztei délután másodszor is fel­szólalt a vitában és pont­ról pontra cáfolta meg az ellenzék fenntartásait. Fel­Képünkön Walter Scheel külügyminiszter, a szerződések beterjesztője, Egon Bahr államtitkár és Willy Bráhdt kan­cellár utolsó megbeszélése a vita előtt. (Telefoto — SP—MTI—KS) nyös megállapodásokra, a politikai, gazdasági tudo­mányos kapcsolatok kiszéle­sedésére. Lengyelországgal szintén javulnak a kapcsolatok — folytatta — és olyan kor­szak van kialakulóban, amely a biztonság és együtt­működés megszilárdulásához vezet egész Európában. Walter Scheel külön mél­tatta a nyugat-berlini ren­dezés jelentőségét is, majd a „keleti szerződések” tar­talmát világította meg. Hangsúlyozta, hogy az írás­ban lefektetett megállapo­dásokból kell kiindulni. Azok pedig — mutatott rá a CDU—CSU-nak szóló fi­gyelmeztetésében —, akik a kákán is csomót keresnek és tudatosan negatív értel­mezéseket magyaráznak be­háborodottan utasította vissza ugyanakkor a jobbol­dal alattomos zavaró ma­nővereit, melyek a ratifiká­ciós vitával egyidőben in­dultak meg a kormány le­járatására. A vita végén a CDU—CSU szavazógépezete működésbe lépett és a szövetségi ta­nács — a pártállási arány­nak megfelelően — 21 sza­vazattal 20 ellenében hely­benhagyta a jobboldal „fenntartásait”, amelyek a „keleti szerződések”., végle­ges jóváhagyását a felve­tett kérdések „kie’égítő” megválaszolásától teszi füg­gővé. Legközelebb a szövetségi gvűlés (február 23-án) fog­lalkozik a törvénytervezet­tel. 1972. szeptember 1-ével vállalatunk ipari tanulókat iskoláz be; s kiképezi őket az alábbi szakmákra: — kőműves, ács, fapadlózó és műanyagburkoló — hidegburkoló, géplakatos, épületlakatos — üvegező, épületasztalos, központifűtés-szerelő — vfz- és gázszerelő, építőgépész, épületbádogos — műkőkészítő A vidékieknek tanulóotthoni elhelyezés és teljes ellátás, Bejárásra felveszünk: — szobafestő-mázoló (tapétázó) — valamint villanyszerelő tanulókat Jelentkezés 1972. február 28-ig a 43. sz. Állami építőipari v. szakoktatási csoportjánál Budapest XI., Dombóvári u, 19. Csütörtökön újabb fran­cia-nyugatnémet csúcstalál­kozó kezdődik Párizsban. Pompidou elnök és Brandt kancellár kétnapos megbe­széléseinek középpontjában — az előzetes értesülések szerint — a Közös Piac to­vábbfejlesztésének politikai és gazdasági problémái áll-

Next

/
Thumbnails
Contents