Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 9. A rendőrtiszt naplójából „Várj rám, este 10 után" O A községben a megyei rendőrfőkapitányság felhí­vását több helyen is kifüg­gesztették: 1967. június 20- án hajnalban az öcsödi híd közelében holtan találták Sz. K.-nét. született P. Te­rézt. Minden kétséget kizá­róan bebizonyosodott, hogy gyilkosság áldozata lett. Aki az áldozatot, a gyilkosságot megelőző napokban, június 18-án, 19-én látta, beszélt vele, haladéktalanul jelent­kezzen a községi tanácsnál. A felhívást nagyon sokan olvasták és nagyon sokan megnézték az áldozatról ké­szült fényképet. Nő kékpettyes ruhában — ön, önként jelentkezett tanúkihallgatásra — mond­ta az asztal előtt ülő szőke hajú, csinos fiatalasszony­nak Kasza László főhad­nagy. Az asszony az ütött-kopott íróasztalt nézte, amelyen megszámlálhatatlan folt, tin- tapacni, karcolás jelezte: jó néhány évtizede van „köz- szolgálatban”. Arca pirossá- ga mutatta: nagy zavarban van. Sose hitte volna, hogy ez a magas, csinos, széles vállú barna férfi, nyomozó. Amikor a folyosón találkoz­tak az előbb és ő megszólí­totta a férfit, azt hitte tiszt­viselő a tanácsnál. Csak ak­kor lepqdött meg, miután az betessékelte őt ebbe a szo­bába, leült az íróasztal mö­gé. Most tessék, nem tudja, hogy kezdje, pedig az ut­cán mindent jól eltervezett. — Nos hallgatom, mit akart mondani a rendőrség­nek? — szólt ismét a férfi. Az asszony végre felné­zett. de zavarában ismét csak lesütötte a szemét. Alig tudta kinyögni: — Csak azt akarom mon­dani. hogy én láttam azt az asszonyt vasárnap este. — Hol találkoztak? — Először az étteremben. — Várjon egy kicsit asz- szonyom,- hívom a gépírónőt és szépen jegyzőkönyvbe mondja, mit tud P. Teréz- ről. Míg a fiatal nyomozó el­ment a gépírónőért, az asz- szony gyorsan megigazította a haját, lesimította a blú­zát. Már sajnálta, hogy nem öltözött fel csinosab- ban. — Akkor kezdjük — mondta a férfi, miután a gépírónővel együtt elhelyez­kedtek. — Az urammal, meg egy szomszédunkban lakó házas­párral meccsen voltunk va­sárnap délután. A mérkőzés után bementünk az étterem­be. Ott láttam ülni egye­dül egy asztalnál P. Terézt. Akkor még nem tudtam ki­csoda. A kékpettyes ruhája tűnt fel. Csinos volt. Volt rajta még valamilyen ka­bátka is, de azt nem figyel­tem meg. — Mi történt azután? — Egy üveg sört ivott. Később bejött egy társaság, oda ültek a nő asztalához, de az nem sok idő múlva elment. Amikor a mi aszta­lunkhoz ért. a férjem kö­szönt neki. Később, amikor hazafelé mentünk, mondta a férjem: igyunk még vala­mit. Bementünk a Marci féle italboltba. Ott újra lát­tam a kékpettyes ruhás asz- 6zonyt. Odaköszönt nekünk. A szomszédasszony akkor azt mondta: már megint iszogat a Teri, meg biztosan férfira vadászik. Később a nő odajöt hozzánk, akkor az uram bemutatta. Jól meg­néztem a nőt magamnak. — Mennyi ideig voltak együtt. — Nem sokáig. Bejött Ecseki Gyurka, az is szom­szédunk, azzal beszélt to­vább a nő. Ügy láttam együtt is mentek el. — Hol dolgozik az az Ecseki, nem tudja véletle­nül? — Segédmunkás a cipő­gyárban. — Jól emlékszik a történ­tekre. — Hát igen, emlékezetes marad nekem az az este so­káig. — Miért? — A nő miatt. — Csak nem lett félté­keny? — Hogy lehet neki olyan ismerőse. Össze is vesztünk miatta. Az uram hirtelen­haragú, de nagyon rendes ember. Akkor megütött, az­tán elment otthonról, csak reggel jött haza. pohár sört és közben oda­szóltak hozzánk is. Teri ek­kor odament Halászhoz. Amikor elfele mentek, hal­lottam, azt mondja Terinek: „gyere velünk, itt áll a TU- ZÉP előtt a kocsink”. Lát­tam is, hogy együtt mennek kifelé. Utánuk léptem. Egy nyerges vontató állt nem messze az italbolttól. — Meg tudja mondani, hol találjuk meg ezt a Ha­lászt? — Valahol vidéken dolgo­zik, de a családja itt lakik Tiszaföldváron, gondolom, ők megmondják, hol van. A mit sem sejtő feleség Halászná paprikáskrump­lit főzött vacsorára. A gye­rekek szerették, különösen, ha csípős kolbászt is tett bele. Arcát pirosra csípte a tűzhely melege. Sietett, es­tére jó műsor ígérkezett a tévében és megbeszélték a sógornőjével: megnézik. Egyszer csak kopogtak a konyhaajtón. — Tessék — szólt oda futtában, de megállt, mert két idegen férfi lépett be. — Itt lakik Halász László? — kérdezte a magasabb, idősebb. — Igen. Én vagyok Ha­lászná. — A férjét keressük. — Nincs idehaza. Parád- sasváron dolgozik, csak szombaton jön meg. — Megmondaná a címét? Az asszony félvállról kér­dezte: — Miért kell az maguk­nak? — Ismét az idősebb férfi szólalt meg. — A férje Vasárnap esté mikor jött haza? Egyébként a rendőrségtől vagyunk. Az asszony hirtelen leült egy közelében levő székre: — Mj történt? Csak ninc^ valami baja az uramnak? — Semmi. nyugodjon meg. Még nem válaszolt a kérdésünkre. — Mikor jött haza va­sárnap? A sógorommal vol­tak oda venyigét vittek egy rokonnak. Ügy éjfél körül járt, amikor megjött. — Nem mondta, mit csi­náltak olyan sokáig? Az asszony hallgatott. „Csak az ajtóig kísértem44 — Maga Ecseki György? — Én vagyok az, tessék. — A nagy darab, markos férfi, aki a gumicsizmák vulkanizálásához szükséges vasformákat tolta egy ko­csin, megállt. Olajos kezét piszkos öltönyéhez törölte. Meleg volt. A hőségtől, meg társasággal beszélgetett, amikor én bementem. Az­tán odajött hozzám. — Nem is emlékszem, va­lami olyasmit, hogy most tudta meg. én is itt dolgo­zom a cipőgyárban. Később bejött az italboltba Halász László, meg egy másik fia­talember. Halász ivott egy — Arról sem beszélt, hogv az autóval elvitték P. Te­rézt? — Azt, akit megöltek? — Azt. Halásznén a kétségbeesés látszott: — Csak nem keveredett bele az uram valamibe... (Folytatjuk) Szántó István Uj külföldi filmek A közeli napokban érke­zett haza Moszkvából a Filmátvételi Bizottság, 12 játékfilmmel a „tarsolyá­ban”. Átvették a Felszaba­dítás IV. és V. (befejező) részét. Az első címe a Ber­lini csata, az utóbbié Az utolsó roham. Leonyid Oszi- ka rendezte a Zahar Berkut című színes szélesvásznú filmet, amely a kijevi Dov- zsenko stúdióban készült. A cselekmény középpontjában a kijevi fejedelemségeknek a tatár hordák elleni védeke­zése áll. Vidám bűnügyi történet A siker lovagjai. Ugyancsak bűnügy; történet „A nyomozás vezetője” Azerbajdzsán művészek alkotása az Elmúlt egy nap. A mai történet morális kér­déseket vizsgál, egy be nem teljesült szerelem történeté­nek tükrében. A Bakuban játszódó filmet Arif Babajev rendezte. Vaszilij suksin re­gényéből készített filmet Le­onyid Golovnya: a regény­átdolgozás címe A Ljubavi- nok vége. Két most megvásárolt film az ifjabb korosztályhoz szól. Az állam vagyona című szí­nes, szélesvásznú alkotás té­mája: egy kisfiú és egy ta­pasztalatlan fiatalember har­ca a kalandorokkal, akik értékes műkincseket akar­nak külföldre vinni. A ]aj ez a Násztya! történetében a tízéves hősnő élénk fan­táziája okoz derűs bonyo­dalmat a történetben. „A fehér királynő futása” a sport világába vezeti el a nézőket. Grigorij Csuhraj írta és rendezte az Emléke­zés című háborús témájú filmet, amelynek elkészítése során Franciaországban, Angliában, Nyugat-Németor- szágban, az NDK-ban és a Szovjetunióban keresett vá­laszt arra a kérdésre: tud­ják-e a túlélők mit jelentett a sztálingrádi csata? Háborús témáról szól Nyikolaj Gu­benko szép alkotása is, „Egy katona Visszatér a frontról”, amelyet Szergej Antonov elbeszéléseinek motívumaiból készített. A közelmúltban Berlinben járt filmátvételi delegáció négy alkotást vásárolt. Egon Günther rendező alkotása „A harmadik” Eberhard Pa­nitz: A fák alatt kétszer esik az eső című elbeszélésé­ből készült. Központi figu­rája egy mai, dolgozó nő, aki a boldogságot keresi. „A hulla ügy Zernick” 1949- ben játszódó bűnügyi törté­net. A vígjátékot Roland Oehmen filmje képviseli: A férfi, aki a nagymama után jött. Hazánkban is bemutatták a Karl Liebknecht életének egy szakaszáról szóló „Amíg élek” című filmet. „A min­dennek ellenére c. film, az ezt megelőző korszakban játszódik. a nehéz munkától kövér iz- zadságcseppek gyöngyöztek az arcán. — Kasz„ László főhad­nagy vagyok a megyei ren­dőri ökapitányságtól. Beszél­ni szeretnék magával. De nem itt a gyárudvaron. Van valahol egy hely, ahová be­mehetnénk. Ecseki csodálkozva nézett a fiatal nyomozóra: — Talán a művezetői iro­dába. Tessék jönni utánam. Ecseki György évek óta a cipőgyárban dolgozott, s most értetlenül követte a nyomozót: mit akarhat tőle? Neki soha nem volt még dolga a rendőrséggel. — P. Teréz ügyében jöt­tem Önhöz. Tudjuk, hogy vasárnap este találkoztak Tiszaföldváron a Marci féle italboltban. — Ügy van — bólintott Ecseki. — Véletlenül talál­koztunk, már ő ott volt egy Megindult a Lufthansa rendszeres Moszkva—Frankfurt légijárata. Képünkön a járat első Boeing 727-ese megérkezik Moszkvába, a seremetyevői repülőtérre (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) képernv&ie ELŐTT Feljegyzések natúrban Mint, hogy az elmúlt hét műsorát szeretném méltatni, nem vagyon a bőség zava­rában. De nem ám! Mi is történt az elmúlt napok te­levíziós programjában? Azt hiszem legjobb ha ezúttal „puskázom”, s előveszem a jegyzetfüzetemet. Ugyanis minden egyes alkalommal, amikor a képernyő elé ülök, füzéttel a térdemen és tollal a kezemben követem az ese­ményeket. És hogyha toll- végre való akad, rögzítem azon nyomban. Hogyan is tudná az ember fejben tar­tani hat műsornap megannyi érdekességét! Mindezt csak azért mondtam el, hogy vá­laszoljak egy kedves érdek­lődőmnek, aki a Népszabad­ság tévéjegyzetén felbuzdul­va, amelyben Jovanovics Miklós számol be tévénézői metódusáról, azt kívánta megtudni, én miként járok el hasonló esetben. Nos ek­ként. Ülök egy füzettel az ölemben és várom ... várom a kínálkozó alkalmat. Van hét, amikor 8—10 oldalt is teleírok. Van, amikor egy- egy műsor láttán úgy el fog a döbbenet, hogy mozdítani se vagyok képes írásra kész toliamat. Nehéz az a jó hét, amelyik megdolgoztat. Nos, ha az eddigiekből nem derült volna még ki, most elárulom: a televízió idei 5. műsorhetében toliamra biz nem sok akadt. Néhány meg­jegyzés csupán, melyet ezút­tal — rendhagyó módon — minden szépítés, nyelvi koz­metikázás nélkül ime közre is adok. Kedd: Különleges ügyosz­tály — mj volt benne kü­lönleges? Humoristák klub­ja — megint egy vendég, akinek csepp humora sin­csen, G. Szabó Judit; a hu­moristák formája sem az igazi: játszanak, közvéle­ményt kutatnak, még a pici óvodásokat is megkeresik — csak a humort nem találják. Ősz Ferenc miért hagyta ma­gukra a törökszentmiklósia- kat?!! Szerda: A Radar ünnepli önmagát; 50. adásához érke­zett. A múltat idéz; a róla szóló kritikák tükrében. Ün­neprontó vagyok; egy 1970- ben írott elmarasztaló bírá­latom is elhangzik. Szerelmi bájital — kitűnő előadás; örülök, hogy időközben nem kapcsoltam ki a készüléket. Csütörtök: Csehov egyfel- vonásosa, a Lakodalom. Ür- isten! Miért kell nyújtani, mint a rétestésztát! És mek­kora asztal, ugyan honnan szerezhették, alig tud a ka­mera is mozogni körülötte. Ungvári László nagyszerű. Kék fény — egyre érettebb, tartalmasabb. Űj színhely, a fővárosi „agyközpont”, még mozgalmasabbá vált a mű­sor. Vérlázító riport a nő­gyilkossal — fel kellene akasztani a disznót, dehogy disznó, vérengző eb! Betö­rők, gyilkosok vonulnak fel, mégis az igazság, a jog fó­ruma a Kék fény. Ez benne a csodálatos! Sapporo ’72. Mindenki pa­pírról olvassa néhány sza­vas beszédét! Csak a csá­szár nem! Ű fejből tudja. Ki­tűnő képek; milyen egyszer­re lépnek a zászlót vivő ka­tonák. Péntek: Három lengyel no­vella. magyarra szinkroni­zálva; így sem értem. Kö­zépső rész: Hogyan szerez­zünk nőt? A film tanúsága szerint szerezhetünk, de mi­nek. hogy csak üljön és bá­muljon. Idétlen történet. Ma­gas humor, fel sem érek odáig. Integrál — érdekfe­szítő beszélgetés. Igen ez az, ez a természetes hangvétel, semmi tudálékosság, ez való ide. Itt még a számok is élettel telítődnek meg. Éle is van, vág jó irányban. Szombat: Hogy ez a Mic­hel úr mit nyavalyog ösz- sze — kibírhatatlan. Szom­bat, 14 óra 10 perc — doku­mentumfilm a Margit-híd felrobbantásáról; szemtanúk és szenvedő alanyok emlé­keznek a borzalmas pillanat­ra. Nemcsak a tragédia ele­venedik meg, hanem az em­beri emlékezés drámája js tetten érhető. Egy óra szám­lapja; a kis és a nagymutató szinte egymáson; ők a koro­natanúk: a tragédia nem előtte és nem utána követ­kezett be, éppen akkor, ahogy ők mutatják, 14 óra 10 perc­kor. Az író—rendező: Oláh Gábor. Mesteri módon meg­szerkesztett montázs. Én nem tehetek róla ..., hogy Hofi Géza nem tetszett Koós János műsorában. Avas humor. Szitányi András ren~: dező feladta a harcot? Sem­mi technikai hókusz-pókusz. Éljen a képernyőn az éne­kes — ez a helyes út. Iván, a rettentő — kitűnő vígjáték, zseniális rendezés, ámulatba ejtő színészi produkció. — Kell ennél több? Vasárnap: A Hét szenzá­ciója: Sugár András riport­ja. Az újszülött Bangla Desh lélegzete, levegője-; a Bangla Pesh-i miniszterelnök és a magyar tévériporter angolul értik meg egymást. Nyelvet tanulni érdemes! Kicsoda-micsoda: Kleopát­ra tulajdon orra olyan tárgy, amit magánál hordott. Ez jóf Műsorajánlásból: „csendes, zaklatott hangszerelésű no­vella” — Most melyik? Te­lesport: a Magos — Lotaller páros megnyerte ugyan a mérkőzést, de némi küzde­lemmel. Hát hogyan kellelt volna küzdelem nélkül! V. M. Faragott kövek a gépkocsiban A Balaton partján az utóbbi két évtizedben sok millió forintot áldoztak a múlt kulturkincseinek és építészeti emlékeinek meg­mentésére. Mévis ezt az ér­téket. amelynek az idegen­forgalomban is jelentős sze­reidet szántak, gvakran jó­vátehetetlen károsodások érik. Szerte a Balatonfelvidéken számos restaurált műemlék gazdátlan. omladoznak a nemrég helyreállított falak. Ezenkívül a ..roaeánavűitők” is gyakran eltulajdonítják a műmlékek egy-egy szén fa­ragott kövét. A korábban helyreállított ecséri temp­lomból például turisták egy két mázsányj faragott követ szállítottak el eér>kne-!n. Kö- veskálon eltűnt a hajdani románkori termálom két fa­ragott köve. Néhány estben a hivatalos szervek is fi­gyelmen kívül hagyják a ré­gészeti értékeket, a balato­ni úttörőváros területén, Zánka közelében, a partvi­dék egyik legszebb, 40x40 méteres római villájának alapfalait földgyaluval fúr­ták szét. Hasonlóan veszély­ben veit a balatongvörki látó alatti, római für­dő is. Nem lehetett viszont meg­menteni a pusztulástól a ké’'t-oti romnj villát, ame­lyet traktorok fordítottat ki. Zánka és Monos7ió l-ö„ött a Heevestp o-;;Csán áPó IX. századbeli várrom északi fe­le kőbánvás7ásnak esett ál­dozatul. Elpusztították a za- lavári cölöp út maradványait is. amelv az ekkori príbina- féle szláv tartomány várá­hoz vezetett. A Veszprém meizveí mű- emiőVyZftpiem illetékesei pa­naszol iák azt is. hn<*v a ba­latoni intéző bizottság és az építési hatóságok evakran adnak ki a feltárt lelőhelyek területére vonatkozó építés? engedélyeket: i

Next

/
Thumbnails
Contents