Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 6. Fésületlen gondolatok Nagyon fontos embernek hiszi magát. Pedig ismerősei szerint csak azért kel mindennap korahajnalban, hogy miné1 hamarabb elkezdhesse a semmittevést. $ Békeidőket élünk, de azért közreadok egy, a háborúkhoz kapcsolódó bölcsességet: Történelmileg kialakult szokás szerint általában csak a férfiak hadkötelesek. És mégis, nem volt még olyan háború, amelyben a nők ne kerültek volna szoros érintkezésbe a hadsereggel. Olykor mindkét szembenálló féllek ■ fc Ha a családi vitában igazad van, nem tehetsz mást, mint bocsánatot kérsz ezért a kedves feleségedtől. Így talán megúszod egy enyhe szidással. ft Étkezés után sétálni kell — javasolják az orvosok. Ez jó dolog. Emlékszem, volt olyan világ, amikor néha helyette is csak azt lehetett tenni. * . Az ember műveltségének mércéje: hogyan viselkedik a nála kevésbé műveltek között. Nem gondolod, hogy neveletlen dolog szüntelenül másokat nevelni* ' is ftf; A Kemény gerincű ember volt. Egyszer is egy levélben jól odamondogatott a főnökének. A levelet halála után találták meg az íróasztalában, Aláírva nem volt. ft A lázas tevékenységről többnyire kiderül, hogy csak egy kis múló nátha az egész. Q Amikor szót kér, mindig' így kezdi: Van néhány gondolatom, szeretném elmondani. Jó módszer ez. Így legalább tudjuk, hogy vannak gondolatai. Mert amit elmond, abból bizony nem derül ki ugyanez, w Az egyik ember bunkót emelt a másikra. Akadt egy harmadik, aki megmagyarázta. így kezdődött a nem- zektözi helyzet. & A legtisztességesebb ember is csak annyira tisztességes, amennyire a körülményei megengedik és az érdekei megkívánják. ft És azokat mikor viszik elvonókúrára, akiket a rang és a hatalom részegít meg? ft A hosszú, nyugodt élet és a hivatali előmenetel titka: mindenkor és minden helyzetben tudd azt, mit nem kell elmondani. ft Az igazán hűséges asszony egyik szeretőjét sem csalja meg a másikkal. * Jótanács rangos embereknek: Ha valaki a talpadat nyalja, taposd el, mielőtt még beléd harap. Voltaire: Az elmés mondások többnyire ismétlések. — tabáni — DESSEWFFY LÁSZLÓ: y «V V " Igazi mini a moziban N em olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan a srácok elgondolták. Itt van például már maga a kő is. Nem jó ám akármi! Régebben kavicsokkal, meg miegymással dobálóztunk, dehát az eredményt se látni, se hallani nem lehetett, ahhoz túl magas a felüljáró. Azt se tudtuk, hogy eltrafál- tuk-e a célt A sokszögletes kődarabok se jók. Ha kézzel dobjuk, a vak is megláthatja. Ha viszont megpöccintettük a lábunkkal, valamelyik dudor miatt biztosan irányt változtatott. Az én felfedezésem lényege éppen egy rakás marga- rinkocka-kő, arra feljebb. — Tisztára olyan, meg akkora, mint a kupacba rakott margarin a boltban, de sötétszürke, és marha nehéz. Mindkét tulajdonsága nagyon fontos, de éppen ezért nem le- hét csak úgy sétálgatni vele. A kezemben egyáltalán nem vihetem, mert feltűnő. A zsebemet, azt meg lehúzza, hogy leesik a nasztróm. Ezért1 az elhozása csöppet sem egyszerű. A srácok szó- ' ba se jöhetnek. Valósággal be kell cserkészni, hogy ki ne stíroljanak. Mostanában a fejvadászok is figyelik a környéket, lehet, hogy valaki feljelentést tett náluk? Néha megjelenik egy-egy zsemyák, kiszáll, nézelődik. Annál izgibb. Az ember először csak megy, sattyog, nézi a világot, mintha sehová se menne. Közben éppen az ellenkező irányba indul, mint ahová érni akar. Mikor már biztos, hogy a közelben senki, akkor le a dűlőútról az árokba, bele a gizgazba kukoricásba. A margarin ott van a kukorica túlsó sarkán, a senki földién, ahol az útépítők hagyták, a sok szétkent fekete trutymó, eltört betoncső, a kavics, dudva között. Öt évig nincs gon- - dóm nyersanyagra. Aztán be a kockát a zacskóba — magam varrtam egy ócska szatyorból, bőrszíj a füle — takaros, és nem látni, hogy mit viszék benne. Azzal vissza a kukoricásba, és az úton már én vagyok a kegyelmesűr. Egy csinos kis zacskó a kezemben, mint valami focicsuka, fürdő- nasztrő, vagy ilyesmi. Igaz, még csak harmadszor csinálom egyedül, mióta lekoptattam a többieket, de így jobb nekem. Magányos covboj a prérin. Hős partizán a macedón hegyekben, megyek végrehajtani a parancsot. Megvan mindennek a maga ideje* amint a fater szokta mondani. Bár ő a sörre, meg a borra érti. Részemről a sör keserű. A bor meg savanyú. Nem tudom, hogy mit vannak olyan nagyra vele? Az ember gyomra majd kiugrik, ha mölés, a feje kavarog, és valami húzza oldalra, mint mikor a margarinkövet megpróbáltam zseb- retenni. Azután, találtam ki a zacskót. » A z én akcióm ideje az esteledés. szürkület. — Persze már előbb kijövök helyszínelésre, hogy nincs-e rendőr a környéken, de az vasárnap jön ide, mikor én a nagy tolongás miatt nem. Olyankor százan is megláthatnak. De azért hétköznap is csak oldalról közelítek, van egy jó bokros rész, azt kell feltűnés nélkül elérnem, itt már meglapulhatok. Innen nézem a naplementét. Ami azt illeti, elég érdekes. Tisztára, mint a színes filmekben, minden olyan élénk, vidám, mint mikor a szerelmes pár smárolni indul a naplementében. Vannak srácok, akik ilyenkor már maguk is azt csinálják. Múltkor az orrom előtt lej- - tett el a Brazil az Ildijével, észre se vettek. A Brazil éppen a bokrunkba akarta beráncigálni az Ildit. Szép kis hecc lett volna, de az Ildi nem akart Aztán csak mentek tovább, a nagy arany naplementében. és smároltak. Én részemről inkább csak szombaton és vasárnap kedvelem a csajokat, mikor mást se lehet csinálni, hacsak nincs valami jó kis piff-puff a moziban. — Egy kis háború, meg ilyesmi. A filmekben csak azt nem bírom, hogy néha sírni kell. Megsebesül a főhős legjobb haverja, vagy éppen a menyasszonya, aztán ott hal még az ember orra előtt a főhős karjában, és az olyan rossz érzés, mintha a muter haldokolna. Szerencsére a muter egészséges, és egész nap melózik. De azt meg kell hagyni, hogy a naplemente a valóságban majdnem olyan szép, mint a filmeken. Mindenféle színek, meg röhögséges alakú felhők. Végül a Nap már annyira leszáll, hogy szemmel lehet kísérni az elbúj ását akár bele is nézhet az ember, és nem vakul meg. I lyenkor kezdődik a Margarin-akció. Ma ugyan nincs szép naplemente, inkább olyan kísérteties. Szürkés, fátyolos, de mégsincs elég sötét. Az ember csak fekszik itt nem messze a töltéstől, mint az a Matuska Szilveszter. — akit még ma is annyit emlegetnek, a vonatrabló. Figyel jobbra, figyel balra, nézi az élet zajlását. arra lejjebb, a műúton. A Matuska, az jó fej volt, cseppet sem szívbajos. — Az egész gyorsvonatot lerobbantotta a szakadékba. Mert egészen más az, ha az ember valamit maga csinál. Bár ugyanakkor mégis olyan, mint a moziban. Ki érti ezt? Ahogy az autók mennek a műúton, mindegyikben emberek ülnek, és mindegyiknek van külön élete, és mégis mintha az egész egy ablak mögött történne, máshol, mesz- sze egy kitalált könyvben, vagy filmen, vagy tévében. És nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége. De azt szeretem, hogy izgalmas, és néha történik is valami. Mielőtt elindítom a követ, úgy érzem, hogy egy bombázógépen ülök fenn, és odalent, nagyon mélyen valami hajó, vagy város, aztán .... bóoóing! Bumm! Vagy semmi. Egy pillanatra még lenéz az ember, hogy lássa a hatást, aztán iszkiri, le a felüljáróból, át a földeken. / Sokan csak továbbrobognak, észre sem veszik, talán célt tévesztettem, vagy nem érdekli őket Persze ez még a kis kavicsok, rossz kövek idejében volt De a múltkor két pacák visszajött ^Sokáig rohangásztak a bokrok között, vizsgálták a felüljárót. Azóta jönnek a fejvadászok is. És még izgibb. P ersze a célzás törvényével is tisztában kell lenni. Mert ha az utolsó pillanatban indul el a kő, akkor az autó már messzejár. Előbb kell indítani. De mikor? Olyan tudomány ez, mint- az űrhajó kilövése. — Kár, hogy nem figyeltem eléggé, rrikor a Brúnó fizikaórán a törvényeket magyarázta. Ámbár lehet, hogy itt az életben azok nem is érvényesek. Csak jó érzék kell hozzá, ennyi az egész. Nem kell ide a Brúnó törvénye a távolság, meg a tömeg, meg a micsoda sorozata. Jó érzék kell hozzá, meg idegek is, hogyha egyszer baj lenne. Ha valahogy kiszúrnának, és lebuknék, biztosan kapnék egy-két csárdást. Marhára pipás lehet egy ilyen eltrafált autós. Mert mind úgy odavan a kocsijáért, — mintha nem is lopta volna. Már nem úgy, hogy jogtalan használatra, hanem a , pénzt lopta, amibe került. A fater mindig mondja, ha a műúton nem tud tőlük átmenni. hogy ezek mind lopták", a fene a fajtájukat, — mert ugyan miből telne nekik másképoen. Nem is baj. ha megbüntetem őket- A fater úgysem tud összelopni egy kocsiravalót. Bütyök bosszút áll! Bütyök, a Bosszú Angyala, áll a mélység fölött, és lesújt a Nagy Lótolvajokra. Hohó! Nagyon gyér a forgalom, és egyre gyorsabban sötétedik. Ma elmarad a naplemente. — Egy utolsó szemle a bokrok közül, sehol a fejvadászok, indulás. Persze, a kis hülyék, autóval jönnek verebet fogni, hogy mindenki lássa őket. Munkára! Először is végigsétálunk a hídon. Egy guggolás, mintha megkötném a cipőfűzőmet, pedig csak- gumipapucs van a lábkmon. A margarinkő máris a helyén van, a korlát oszloDa mellett, épr>en a sáv fölött, kö- zéDen. Ki látja? És ha látja, mi a bizonyíték, hogy én téttem oda? M ost továbbmegyünk, mint aki csak sétál. Ha maid jön egy klassz kocsi, messziről úgy is meg’át- ni. akkor gyorsan visszaiige- tek. a korlátra könvökölök. mint aki le akar köpni az autó tetejére. A lábam a kő mellett— Már jön 1st De milyen gyorsan! Klassz nasy kocsi, zöldnek látszik a félhomályban, marhára hajt, — talán százzal is. Ezt nehéz lesz eltalálni. Ez az igazi. Gyerünk! Most! Egy pöccintés, boing. boőing, bumm." Érzem! Ez most talált. Buummmm? De marha nagyot szólt e2-! Micsoda csikorgás, csőröm női és a hátam mögött, lent! És megszólalt a kürtjük. Szól, szól-. A mindenit! A töltés oldalában. Felszaladtak a töltés oldalába, és félreálltak. Az úton millió üveggyöngy. Szétrobbant a szélvédőjük. Két pacák kirenült az ajtón, két oldalt. Ott feküsznek mozdulatlan. A duda vo- nyít— Gyerünk innen! A harmadik most mászik ki! Elesik! Véres? A feje. A keze. Elnyúlt az is! Hű, de nagy baj van. — Most mi lesz? Ezeknek segítség kéne. — M^ntő. De én? Akkor elkezdik, hogy mit kerestem itt én. Maid úgy járok, mint Matuska Szilveszter. J® utók. Be a kukoricás- “ ba. mint máskor. Még mindig szól a kürt. Meddig vonyít? Csak minél mesz- szebb innét, mert— — Csak most az egyszer le ne kapjanak. Micsoda roncs! Egy pillanat alatti És hogy feküdtek ott azok a pasasok! Elnyúlva, minta moziban*« PITSCZÉSI JUDIT; Sugarat fonsz A perc a teljes, de félsz, elárul. Kevés csak éj csak éjszakául, sugarat fonsz meg szemhatárul. Hull rám büszkén koholt reményed s a mindig minden elborít. Nem várok én se jót. se rosszat. A puszta léted boldogít. N SZÉKELY DEZSŐ: Ének tiicsökhegedűrc Búcsúszavát a vándor falevélnek csak azok értik, kik zavarban élnek. Ti hol éftek majd, cigány-tücskök? Porzik a nyár, a gyémántküllős álom. 1 küldik az egek rezgő pókfonálon a tél pénzét, a vert ezüstöt.„ Búcsúzzunk. Dér ül a kert csonka fáin, ' ► - hová. készültök, nótás cimboráim^ No, ne sírjatok! Így ni, jól van... Még elintézek néhány sürgős dolgot, hát ne várjatok — űzzétek a gondot egy földalatti fogadóban. BOÓR ANDRÁS: NAGYAPÁMNÁL lstállószagú árnyék lóg a fákon Ha végigmegyek a kelő reggelen Elüldögél még rajtam ifjúságom S a foltos szájú vén szederjesen Hecsedlibokrok hosszú málnasorban Kocsi-port emésztő lázas „Afrika” Délibáb fülébe átkolompol Puli-vicsortól megvadult bika Rámröhög nagyapám aranyszőrü borja Beszélek hozzá a régi furulyán Szalonna fordul apró tüske-nyárson Lopótök könnyezik szaporán. Eldalolászunk füstös alkonyaiban Cirip-hegedű a tájon átszalad Hozsannát mondok én az elmúlásnak Ha öregapámból valami megmarad SZÜTS LÁSZLÓ: Petrarca könyvibe Kezdettől fogva fájsz nekem Mindig bomlik valanr.i köztünk Az is amit meg sem kötettünk Sziszifuszi e küzdelem Mert szélszaggatta hegyeken Mert sziklákon mohaként nőttünk • Csoda a. mi halovány-zöldünk Csupa elvérzett győzelem Visszafordul a hátamon A mindennapos fájdalom Hogy kettőnket újra teremtsen És folyton kezdhetem élőiről S az idő engem meg nem őröl Hisz két toga közé szorultam
