Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A TISZAFÖLDVÁRI SZABAD NÉP TSZ TÖMBÖSÍTETT 536 FÉRŐHELYES SZARVASMARHA TELEPE ÁPRI­LISBAN KERÜL ÄTADÄSRA. A KÉT RÉGI 100 FÉRŐHELYES ISTÄLLÖ KÖZÖTT EGY 300 FÉRŐHE­LYES ISTÁLLÓT ÉS EGY MODERN TEJHÄZAT ÉPÍTETTEK. Képeinken balról-jobbra: az új tejházat ELFA fejőberendezéssel látták el. A kifeit tej csőhálózaton kerül a hűtőtartályokba. — Az új istálló belső szerelésén dolgoznak. — Az új telep újszülöttei. Két ssék is kerestetik Két szék is? Is ~. Manapság a népszínműnek nem hogy keletje nincs, de még becsülete is alig van. A színpadi műfaj lejárta ma­gát, illetőleg lejáratták. A századfordulótól kezdődően, de már a múlt század má­sodik felébep is, egészen a két világháború közötti idő­kig olyan mértékben degra­dálódott és vált egyre tart- talmatlanabbá, hogy végül is teljesen felszínes, árvalány- hajas, idillikus, népies ját­szadozássá vált a színpadon. Avatatlan szerzők és a né­pet álomba ringatni szándé­kozó kultúrpolitika kezében vált ilyenné: a tartalmatlan szórakozás, szórakoztatás esz­közévé. Bizonyos mértékig érthető tehát, ha ma idege­nül nézünk rá és bizonyta­lankodva fogadjuk.' Pedig amikor megszületett, a múlt század első felében, azzal a céllal hívták életre, hogy a színpadra olyan mű­vészetet teremtsenek, ame­lyik „a társadalmat előre és nem hátra törekszik vinni”. Mindezt azért kellett most elmondanom, bevezetés kép- pen, mert csütörtök este lát­tam egy népszínművet. Az Állami Déryné Színház elő­adásában, egy országjáró tár­sulat mutatta be Szigligeti Ede Cigányát, Kenderesen. Ez is bizonyítja, hogy ma­napság, ha az ember nép­színművet akar látni színpa­don, akkor valamelyik köz­ségi művelődési házban lel­het rá. Mert színházat ugyan lehet Szigligetiről elnevezni, és tudóskönyvekben, monog­ráfiákban is ki lehet mon- dani, hogy Szigligeti életmű­ve népi-nemzeti kultúránk haladó hagyományainak so. rába tartozik, és ott nem is akármilyen hély illeti meg, de a népszínmű atyjának gazdag életműve — száznál több színpadi művet írt — úgy látszik, hidegen hagyja, — tisztelet a kivételnek — színházainkat. A Liliomfinak még csak-csak megbocsáta­nak, de aztán jóformán sem­mi; a népszínművel együtt Szigligeti is kiment a divat­ból. Pedig, hogy a jeles drá­maírónak vannak értékes da­rabjai, mi sem igazolhatja job­ban, mint például az, hogy amikor 1848 márciusában, a forradalom idején a Nemze­ti Színház műsorára tűzte éppen az ő egyik darabját, a Csikóst, a felszabadult nép, az előadás közönsége alig akart betelni vele. A II. Rá­kóczi Ferenc fogsága pedig, ' amikor bemutatták estéről- estére „izzó forradalmi lég­kört” teremtett a színház nézőterén. Ma azonban mégis, még itt is a Szigligeti nevét vi­selő színház székhelyén, ha valaki találkozni szeretne a gazdag életmű értékesebb darabjaival, a magyar drá­maírás kétségtelenül jelentős egyéniségével, nincs módja rá: ezért történetesen Ken­deresre kell mennie. A Dé­ryné eddig a megye, két mű­velődési házában mutatta be a Cigányt átdolgozott formá­ban. Mai ízlésünkhöz Bara­bás Tibor Kossuth-díjas író hozta közelebb, és Volly István tűzdelte meg dalok­kal, ízlésesen. A kenderesi közönség, amely színültig megtöltötte erre az alkalom­ra a műveődési ház hatalmas nézőterét — négyszázkilénc- venen váltottak jegyet és még vendégek is akadtak — kitűnően szórakozott. A hu­moros poének nemcsak a színpadon, hanem lent a né­zők szívében is elcsattantak. Zsiga cigány Rózsi lányának és Kurta Péter nagygázda uram unokaöccsének, Gyuri­nak romantikus szerelme szinte átmelegítette a szín­házra szomjas, a szórakozás­ra éhes és a játékot kedve­lő falusi közönséget. Az át­dolgozott Szigligeti-népszínmű megtette a maga hatását. A sikerből arra lehet következ­tetni. hogy a népszínművel ‘is lehet okosan gazdálkodni, és jó szórakozást nyújtani a színpadon. Pedig a Cigány nem is tartozik Szigligeti legjobb darabjai közé. Nem­csak azért, mert a szokásos­nál halványabb benne a de­mokratikus mondanivaló, ami a jó népszínműveknek olyany- nyira sajátja, de azért is, mert a szeremesek jellem­rajza sem a legtökéletesebb. De lám, egész sereg kitűnő színpadi helyzetével, bővérű szituációival, nagyszerű játék- lehetőséget kínált, és a Déry­né lelkes társuata élt is ezekkel a játékos lehetőségek­kel. Az átdolgozás egyik ér­deme, hogy a dalok, táncok forgatagában a humor pat­ronjainak durrogása közepet­te nem veszett el a viszony­lag halványabb szociális tartalom sem; a közönség jól érezhette meg a szegény cigány család és a falusi nagygazda családja közötti ellentétben a konfliktus osz­tályharcos, társadalmi jelle­gét is. A nézőtéren gyakran csat­tantak össze a tenyerek. S a felvonás végén zúgó üte­mes taps, amely a színésze­ket köszöntötte, kifejező beszéd a tenyerek nyelvén: a kenderesiek kitűnően szó­rakoztak Szigligeti népszín­művén, a Déryné friss, de­rűs előadásában. Magától értődik tehát a következte­tés: mi lenne, ha a mi szín­házunk is vállalná névadó­ja valamelyik sikerültebb darabjának korszerű felújí­tását. Hisz a szórakoztatás érdekében hányszor kísérle­tezett már épphogy csak szö­vegkönyv megzenésített be­mutatásával, csakhogy tető alá hozzon egy úgynevezett szórakoztató, zenés játékot. Mert a népszínmű, ha sok tekintetben távol is áll a mai ember életszemléletétől, világától, azért dramaturgiai segédlettel, ügyes rendezői tálalásban bizonyára sikert hozhatna nemcsak Kendere­sen, de akár a megyeszék­helyen is. Ehhez még csak Szigligeti Ede valamiféle év­fordulójára, ünnepére sincs szükség. Ragad a sötét. A gépko­csi lámpája csak egy sze­letet Vág ki a csendből. Kínlódunk. Ami szakadék­nak látszik, az út ártatlan horpadása csak. Ami ár­tatlan horpadás, azon „le­ül” a gépkocsi. Tanyák. Mögöttünk ma­rad a hajdani vasútállo­más: ^Turgonv. Este hat óra. Itt már éjszaka van. Fegyvernek-örményes. A vasútállomás fénysziget. A presszó szeszízű barlang. Gyereknyi fiatalember igazít útba: Kuncsorbán van ma va­lami... Kuncsorba: a kultúrház ablakai világosak. — Klub van ma — mond­ja egy néni és a klubban elő kell vennem az újság­író igazolványt is. — Komolyan írni akar rólunk? — Hát.„ A kuncsorbai Vörös Ok­tóber - Termelőszövetkezet KISZ klubjában ritka ven­dég az újságíró, pedig ők, ebben a tengernyi ’ sötét­ben hetenként kétszer ösz- sze jönnek. — Itt nincs más, csak ez... — Magunk csináljuk... — Van közöttünk diák, munkás, mezőgazdasági szakmunkás. — Hányán járnak ebbe a klubba? — Huszonvalahányan. Csor­bán nincs sok fiatal. Egyszóval, akik maradtunk... — Mit ad a klub? — Azt, hogy együtt le­hetünk, zenét hallgatunk, táncolunk, beszélgetünk. — Mit adnak a klub­nak? • — itt a kultúrházban a helyiséget. A magnót úgy hozzák a gyerekek. A be­rendezés sem a miénk. Ka­punk majd egy új szobát, de ott már televíziónk se lesz. Mert az se a miénk. — Mi az ami £ellene? — Bútor. Berendezés, mert mi itt mindenképp össze­jövünk... Néztem őket. Tizennyolc­húsz jókedvű fiatalt. A kuncsorbai Hangulat ifjúsá­gi klub tagjait. Rövidesen költöznek a kultúrházból. Akkortól bútoruk se lesz. Szó szerint: két szék is kerestetik. A megye erejéből bizto­san telne arra. hogy vagy “gv magnetofont, vaw eov tele­víziót, de leffalí^b agy jó rádiót verven nekik. Ök hetenként kétszer úgyis összejönnek, s abban a sötétben nincs más, csak amit maguknak megteremte­nek. V. M. A Volán brigádjai a jubileumi emlékműért S zolnok 1975-ben ünnepli alapításának 900. évfor­dulóját. A szép jubileum megünneplésére már most készül a város, az MSZMP városi bizott­sága ajánlására, a Szolnok városi tanács rendeletet is alkotott. A rendelet azonban önmagában nem elég, a város egész lakosságának közös összefogására van szük­ség ahhoz, hogy három év múlva valóban méltóképpen emlékezhessünk meg. öreg városunk alapításáról, múlt­járól. Az évfordulóról sokat beszélnejj mostanában a hi­vatalokban, intézményeknél, vállalatoknál, üzemekben és ez a téma biztosan még évekig napirenden is marad. Jó, hogy már most sokat beszélünk róla és még jobb az, hogy már nem csak beszélünk. A Volán 7. sz. Vállalat szolnoki IV-es telepén dol­gozó három szocialista brigád nemrégiben úgy határo­zott, hogy lemondanak egy szabad szombatjukról és ezen a napon termelőmunkát végeznek. A munkabért a jubileumi emlékmű létesítéséire ajánlják fel. Egyben felhívással fordultak Szolnok valamennyi szocialista- és munkabrigádjához, hogy csatlakozzanak az általuk kezdeményezett akcióhoz. . A felhívást a „November 7.” brigád a vállalat ki­váló brigádja nevében Kurucz Ferenc, a „Gagarin” aranykoszorús szocialista brigád nevében Benedek Ist­ván, a „Március 15” szocialista brigád nevében, Har- sanyi Sándor brigádvezető írta alá. axxxxxxxxxx^\oujcouxxxjuccooooooooooücoOüQOOoccxjcűooJooooooaoooooüaüouooooooc6; Szombati szemle a szolnoki piacon A hét végén érződött a hi­deg a szolnoki piacon. Fáz­tak a termelők, s arra gon­dolva, hogy ilyen időben ke­vesebb vásárló lesz, bizonyos árukból keveset hoztak. Élő csirkét és tyúkot 114, illetve 620 kilogramm mennyiségben kínáltak, az előbbit 35, az utóbbit 27 forintért. Tejfelből 93 liter volt a felhozatal, 28— 30 forint közötti áron. Tehén­túró 144 liter, 18—20 forint között. Tojás majdnem 10 ezer. A piac kezdetekor még 1,30-ért adták, később 1,40- ért, a végén pedig n»ár 1 fo­rint 50-ért. Ezzel együtt a tojás ára most alacsonyabb a korábban megszokottnál. Még mindig szép a sárga­répa és a petrezselyem, s aránylag olcsó. A petrezse­lyemé még csak most ment fel 8—10 forintra, a sárgaré­páé 4—5 forintra. Burgonyá­Filmjegyzet Aki kellemes meglepe­tést vár ettől az új ma­gyar filmtől, jobb ha beéri a címmel. Mert az kedves, meghökkentő, groteszk po- ézíst szimatolunk mögötte. Sajnos, a filmben ebből ke­vés maradt. Bácskai Lau- ró Istvánnak második film­jével nem sikerült elérnie első műve, a kitűnően si­került krimi, a Hamis Iza­bella színvonalát. A fűm központi figurá­ja, Apuka egy túltengőén élelmes, harácsoló, kispol­gári uzsorás. Apuka kezé­ben minden pénzzé válik* hihetetlen vállalkozókedv buzog benne, Nvulakat te­nyészt, húsukat bárányként értékesíti. Albérlőit mér­téktelenül megzsarolja. Be­szegődik portásnak egy művelődési házba, a mun­kásmozgalmi veteránok kó­rusából kamaraegyüttest szervez, és két mozgalmi dal közt jó pénzért egvhá- zi temetéseken énekelnek. Van ezen túl egy maszek zálogháza, továbbá léggöm­böt, főtt kukoricát és rrtin- den elképzelhető dolgot árul. Apuka elleneképé égy szelíd, álmodozó fiatalem­ber. Költő és könyvtáros. Amennyire tele van a feje világmegváltó gondolatok­kal, annyira üres a zsebe. Mint Apuka albérlője és ráadásul lányának szerel­mese teljesen ki van szol­gáltatva az öregúr mérhe­tetlen anyagiasságának. A fiú mélységesen elítéli le­endő apósa harácsolásátj ból a magánosok 600, a ter­melőszövetkezetek 1160 kilo­grammot árusítottak. Az előbbiek 4—4,50-ért, az utób­biak 3,40—3,60 forintért. Kel­káposztából 340 kilogrammot kínáltak * 5 forintos átlagá­ron. A karalábé is 5 forintért ment, ebből 208 kilogramm volt a készlet. Babot a ter­melők 53 litert hoztak, a szö­vetkezeteit 135 kilogrammot. A magánosok 16—18 forint között mérték literjét, a kö- zületek 20—21 forintért kilo­grammját. Gyümölcsből szépen volt. 570 kilogrammot a háztáji termelők, 708 kilogrammot a tsz-ek hoztak almából. A mennyiség ennél is több volt, a még csütörtökről kimara­dottal együtt. A szép alma ára viszont már elérte a 12 forintot­és legfőbb vágya, hogy kiszakítsa a leányt ebből a környezetből. Ám Apuka váratlan ha­lálával fordul a kpcka. Óri­ási összeg marad utana. s a fiatalember egyszeriben rá érez az anyagi jólét ízére. Hamarosan' apósát megszégyenítő kapzsisággal üzleti vállalkozásokba kezd, forgatja a pénzét, rohan­gál, szervez, tehát ponto­san azt az életstílust va­lósítja meg, amit eddig elítélt. A dm aktuális társa­dalmi oroblémát vesz cél­ba. de a társadalomkritika a dicséretes szándék elle­nére sem sikerült. Apuka inkább valami hóbortos I csodabogárnak tűnik, mint tipikus jelenségnek. Igen ötletes, hogy a film nem­csak az anyagiasságot gú­nyolja. hanem az anya­giasságot elítélő képmuta- tást is de ezt nem sikerült megfelelő jel 1 em á brá - olá s­sal hitelesítenie. A fiú pál- fordulása túlságosan indo­kolatlanul történik. Hogy méfds szórakoztató film a TVvulák a ruhatár­ban, az eVTToriüi Pá^er An­tal játékának kK«»K«*et<5. Remek figurát formál a kisstílű uzsorás atillából. Amikor Apuka meghal, a film rendkívül ur-’massá válik. Iplódi István* és Schütz Ila nem tudtak mit kezdeni rosszul sze­repükkel, az eoHódalako- kat sem sikerült beilleszte­ni a film cselekménvébe. SZ. J. B. G, Nyúlok a ruhatárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents