Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 6. A rendőrtiszt naplójából „Várj rám, este 10 után11 m A két körzeti orvos —' akiket hamarjában a halott asszonyhoz hívtak — már befejezte a vizsgálatot, amikor megérkezett dr. Császár Korfiél, a megyei rendőrfőkapitányság orvosa. Rövidesen mindhárman ismét a holttest fölé hajoltak. Távolabb a kutatócsoport keresett nyomokat. Közben már a búvárok is lemerültek, s a folyófenékről különböző — szemmel láthatóan régen ott lévő — tárgyakat hoztak napvilágra: rohamsisakot, amit egy német katona használhatott a második világháborúban, egy agyonrozsdásodott géppisztolyt. kábeldarabot, gumicsizmát, baltát... — Mit gondol az öreg? — intett a magasabbik, míg kifújta magát egyik merülés után. — Mit hozhatunk föl a fenékről? Tán oda bújt a tettes? — Hagyd — mondta a társa. — Hát nem látod, semmit nem találtak, amiről következtetni lehetne, hogy ki volt ez a nő? Hátha a ruháit, vagy a táskáját a vízbe dobta a tettes. Hisz őt is oda akarta, csak fölakadt a fűzfa ágakon. Minden esetre jól kikészítették. Elhallgattak, mert a közelükben álló őszes alezredeshez oda sietett Fazekas őrnagy. Kiváncsiak voltak: ugyan mit mond az „öregnek”, a „jobbkeze’. A halál oka: fulladás — Alezredes elvtársi Körülbelül 250 méter hosszan szennyezett vérrel az úttest, Mesterszállás irányába. Laboratóriumi vizsgálatra ösz- szekapartunk néhány grammnyit A hídon lévő nagy vérfoltokat krétával körülrajzoltuk és elkészítettük a fényképfelvételeket. — Ezekről a nyomokról is vettetek kaparékot? ■— Igen, üvegfiolába tettük, vihetik a laboratóriumba. Találtunk zsírszövet maradványokat is, azokról szintén készítettünk felvételeket és előkészítettük laboratóriumi vizsgálatra. — Az orvosok még nem Végeztek? — Tárgyalnak még. Mindjárt szólok nekik alezredes elvtárs. — Az őrnagy elsietett. Az alezredes nézte, hogy dolgoznak munkatársai. „Jó, hogy már évek óta együtt vagyunk, ismerjük egymás gondolatait is. Lám Bárdi Sanyi most biztos azon tűnődik, hogyan lehetséges az, hogy ennek a gyilkosságnak az elkövetési módszere hasonlít a néhány év előttihez. Tényleg! Hogy is volt csak? Két évvel ezelőtt? Nem! Ennek alaposabban utána kell nézni. Gondolataiból egy hang riasztotta fel: — Alezredes elvtárs, ml egyelőre végeztünk. Az orvosok álltak ott. — Az eredmény? — nézett rájuk Almási. A rendőrorvos válaszolt: — A kollegáknak is ugyanaz a véleményük, mint nekem. A halált fulladás okozta, az emlőket csak azután vágták le, amikor a nő már nem élt. A szemérem tájék sérülése is halál után keletkezett. — Lehet, hogy egy szadista őrülttel állunk szemben? — kérdezte, vagy inkább mondta magának az alezredes. — Többet csak boncolás után tudok mondani. Alighanem igazad van. Az alezredes a két körzeti orvoshoz fordult: — Köszönjük a közreműködésüket. Még csak arra kérem Önöket, hogy a jegyzőkönyv felvételéig maradjanak itt. — Természetesen — válaszolták és indulni akartak. — Egy pillanatra még. Nem ismerős véletlenül maguknak ez a nő? A fiatalabb orvos visszalépett az alezredeshez: — Én’ már láttam többször itt a faluban. Azt hiszem a szomszéd községbe való, tiszaföldvári. — Értem. Állnak ott távolabb asszonyok, meg kellene mutatni nekik, hátha felismerik. Fazekas elvtárs! Jöjjön csak ide. Az őrnagy is odament az alezredeshez. — Takarják le a hullát, csak az arca legyen szabadon és mutassák meg azoknak, akik ott ácsorognak a híd végénél. -Hátha meg tudják mondani ki ez az asszony. Almási messziről figyelte az eseményeket. A csoport tagjai közül először csak egy ember merészkedett előbbre, aztán bátortalanul utána lépett néhány asszony is. Kis idő múlva Fazekas őrnagy egy sápadt, ijedt asszonyt vezetett parancsnokához: — Alezredes elvtárs, ez az asszony, azt mondja ismerte az áldozatot. A váratlan látogató Az öregasszony — orrán a pápaszemmel — a gangon a kissámlin üldögélt, zöldséget csomózott. Távolabb egy öreg cirmos süttette magát a napon. Az öreg hozzá beszélt: — Na, te világ lustája, mikor mész már a padlásra? Egeret fogni azt nem akarsz, csak henyélni naphosszat. Te is olyan vagy mint a gazdaasszonyod: elmennétek mezítláb is oda, ahol a munkát temetik. Csak heve- részni. meg a kandúrok után koslatni azt igen... én meg dolgozhatok rátok, az öreg fejemmel. Látod a gazda- asszonyod most is csak 200 forintot adott haza. Mit vehetek abból a pénzből, mi? Reggel megint mehetek a piacra egy kis zöldséggel... dehát ez sincs sok, pár forint jön ki belőle... A véget nem érőnek Ígérkező monológ mégiscsak félbeszakadt, mert megcsi- kordult az utca ajtó. Egy ismeretlen fiatalember lépett be rajta. — Jó napot nénike. Az öregasszony ránézett, mé ; a keze is megállt: — Jó napot agyon isten — mondta és a férfit vizsgálattá. Ürfélének nézte. S, hogy kigondolta, kimondta: — A lányomat keresi ugye? — Nem, dehogy. Magát özvegy nénike, ha maga Patkós Istyánné. — Hát az én vagyok. Na, kerüljön már beljebb, mindjárt hozok egy széket. Üljön le nálunk — azzal besietett a szobába, kihozta a barna festett széket, letette, nagy kék kötényével még le is törölte. — Tessék, üljön már le. Így ni, Aztán mit akar tőlem? A fiatalembernek láthatóan nehezére esett a szó, de azért kibökte. — A néninek nem beteg a szíve? — .Nekem? Dehogy. Inkább az ízületeim fájnak, kiváltképpen a térdem, meg a vállam. — Vérnyomása sincs, magas vérnyomása? — Inkább alacsony lelkem. Meg azt is mondták a doktorok, hogy vérszegény vagyok. Tán maga is doktor? — Nem vagyok én. Azért jöttem, hogy elvigyem magammal a nénit. Itt az autó az utca végén. — Engem? Hová akar maga, engem vinni? — Öcsödre, a halottasházba. Az öregasszony nem értette: — A halottasházba? — Oda. — Minek menjek én odr’ — Meg kellene nézni es’r halottat* hátha .meg tudja mondani kicsoda. — Már, hogy én? A fiatalembert bosszantotta is, meg nevettette is a helyzet. — Értse meg néni. Rendőrtiszt vagyok. Találtunk egy hullát ma hajnalban és tudni" akarjuk, valóban az-e, akinek mondják. Az öregasszony hirtelen úgy érezte, valami ismeretlen tárgy rányomul a mellére és sovány testét mindjárt összeroppantja. Felsaj- dult benne a sejtés: — Asszony az a halott? — S, hogy a féri nem válaszolt, csöndesen megszólalt. — Megyek, csak elébb felveszem az ünneplő feketémet, meg a fekete kendőmet „Hát ez lett a rége Teri“ Almásiék a halottasház előtt álltak, amikor a Warszawa gépkocsi megérkezett. Fazekas őrnagy kinyitotta a kocsi ajtaját és kisegítette az öregasszonyt. — Aggyon isten — köszönt az öregasszony. — Jó napot nénike. Ugye tudja, miért kérettük ide? Az öregasszony csak bólintott — Hát akkor menjünk! A félhományban. lepedővel letakart test feküdt. Az arcáról fölemelték a takarót. Az öregasszony csak nézte, aztán kibuggyant belőle: ( — Hát ez lett a vége Teri. Hányszor kértelek, hányszor mondtam, nem visz jóra. .. Inkább nekem kellett volna elmenni, hisz én vagyok az öreg. Te hagytál itt engem életed virágjában... A rendőrtisztek kiíámo- gatták a zokogó öreget a levegőre. — Baleset érte, vagy a szíve állt meg? — kérdezte az anya Almásit. — Nem néni megölték! — Megölték... megölték! Biztosan az a csirkefogó tette. Szórakozotfak a budapestiek Szórakozottsági rekordot javítottak 1971-ben a búdat pestiek: a villamoson, autóbuszokon pontosan 25 732 különböző használati cikket és egyéb tárgyat hagytak el. A BKV-nál egyébként hatalmas pince, több helyiség őrzi a legkülönfélébb használati tárgyakat. Több mint 800 táska, retikül, legalább 400 esernyő, megszámlálhatatlan mennyiségű szatyor, egy tucat cipő, rengeteg könyv alatt roskadoznak a mennyezetig érő szekrények, polcok. Nem ritka a buszokon és villamosokon elhagyott táskarádió és festmény sem — ezekből szintén szép gyűjtemény van raktáron. A naprakész nvilvántartás- ból kiolvasható, hogy minden évszaknak megvan a „szezoncikke”. ísv például szüret idején szőlővel megrakott kosarak maradnak gazda nélkül, ősszel százával veszítik el az esernyőket és a kalapokat, télen a kesztyűket (jelenleg három ruhás- kosárra való kesztvű várja tulajdonosát) hagyják el legevakrabban a pestiek, nvárnn Pedig a stranótáskák, fp"**dőruhával ..bélelt” szatyrok vezetik a talált tárgvak listáját. Félévkor és a tanév végén szénszámmal gvülnek az elhagyott bizonvítványok: saiátos módon többnyire az elégségesek, elégtelenekkel tűzdelt értesítek gazdáit jellemzi ez az időszakos szórakozottság. Sok más érdekességről is árulkodik a talált tárgyak listája. Szerepel a tételek között menyasszonyi ruha fehér cipővel, mirtusz koszorúval, arany-hörcsög, fajtiszta vizsla és sok macska. NYCIVMŰmÉS V „Ifjúsági Magazin" Egy fiatal olvasónktól kaptuk ezt a kérdést: „Kedvelt folyóiratunk, az Ifjúsági Magazin honnan kapta nevét. miért idegen szóval nevezték meg ezt a kiadványt?” Először is arról, szólunk, hogy a kiadvány nevében szereplő magazin. szó valóban idegen eredetű, de éppen napjainkban szinte közkeletű szóvá válik. Mind gyakrabban találkozunk vele újságjainkban is. A légi „mértebb ilyen megnevezések: Tudományos Magazin (az Akadémiai Kiadó műhelymunkájáról tudósító kiadvány), Vasárnapi Magazin (több napilapunk vasárnapi melléklete), Ifjúsági Magazin, Zenei Magazin (rádiós előadássorozatpk megnevezései) stb, stb. Újabban egy egészen újszerű jelentésámyalat is társult a magazin szóhoz, és jelentéstartalmával, használati értékével az egyveleg, az innen-onnan magyar megnevezésekkel vonható rokon értelmű sorba. A magazin szó ma már igen változatos fogalomjelölő szerepet tölt be nyelvhasználatunkban. Kiiktatása tehát nem tanácsos, és nem is hasznos nyelvművelő feladat. Továbbiakban szavunk életútjáról adunk vázlatos képet. A magazin hangsor arab eredetű, s tipikusan nemzetközi szó. Az arab mahzan név többes számú alakja, á mahazin olyan raktárak, boltok megnevezésére szolgált, amelyekben a tömegek igényeit kielégítő, olcsó, tömeges árukat raktározták és .árusították. Bizonyos jelentésbővüléssel került át ez a név olasz nyelvbe, s a magazzino szó a következő jelentésárnyala- tokat is hordozta: áruház, árucsarnok, raktár, közraktár, tárház stb, stb. A magyar nyelvbe, a német nyelv közvetítésével, megcsonkított alakban került át. Régebben a latinosított ma- gazinum hangsor is szerepet vállalt s ennek népies alakja is ismeretes volt. Bizonyos raktárakat, magtárakat magazinumoknak hívtak. Valóban a magazin szónak eredeti jelentése raktár, áruház, illetőleg tölténytár. Később olyan folyóiratok, kiadványok megnevezésére is szolgált, amelyben elsősorban a tömegek nevelését szolgáló, változatos tartalmú cikkek, közlemények jelentek meg. Először az angol nyelvben kapott ilyen jelentésváltozatot és használati értéket szavunk. Később, szinte minden európai nyelvben, az olcsó és sok képpel megjelenő újságokat, folyóiratokat nevezték meg a magazin Hangsorral. Hozzánk is átkerült ez a jelentésváltozat és a Garasos Magazin, Filléres Magazin elnevezések is arra utaltak, hogy a tömegek részére olcsó folyóiratokat kívántak szerkeszteni. A nyelvújítói buzgalom ezt a tipikusan európai vándorszót is ki akarta iktatni a nyelvhasználatból, s ezek a címek nyertek polgárjogot: Filléres Tár Garasos Tár. stb. stb. Mindezeket tekintetbe véve, a magazin szó tehát jól teljesíti szerepét a’ népszerű ifjúsági kiadvány címeként is. • Dr. Bakos József Nyolcszázéves Faragott, XII. századi oszlopfők (Folytatjuk) Szántó István Jubilál a Filmmúzeum A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarehívum gondozásában működő Tanács körúti filmmúzeum február 7-én ünnepli /fennállásának 15. évfordulóját. Másfél év- ' tized alatt a világ számos országának kiemelkedő filmalkotásait vetítették ebben a moziban. A szovjet filmművészet több kiemelkedő egyéniségének — köztük Eizensteinnek és Dovzsenkó- nak— művei állandóan visz- szatérő és sikerrel játszott darabjai a filmmúzeumoknak, de — többek között — itt láthatták a nézők Michelangelo Antonioni és Ingmar Bergman számos filmjét is. Ma a másfél évtizedes jubileum küszöbén a filmmúzeumban ugyanazt a film- met, a Meseautót vetítik, amellyel 1957 februárjában fogadták az első nézőket. A következő hetekben pedig számos magyarországi ősbemutatóra kerül sor. A jánoshidai műemléktemplomot kutató régészek nemrégiben egy rendkívüli nagybec.lű leletre buk- , kantak. A szen*élvbejárat előtti falon ahogy megbontották a vakolatot, váratlanul egy kőből faragott dombormű bukkant elő. A feltárást vezető régésznek, dr. Kozák Károlynak, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársának megállapítása szerint a dombormű egvidős a templommal. tehát a tizenkettedik század végén készítették. — A lelet minket is meglepett. — mondja dr. Sel- meczi László. a szolnoki Damianich Múzeum igaz- ga*ó-helyettese — pedig tudtuk, hogy a jáhoshidai templom igen értékes műemlék. — Miért számít ritkaságnak a dombormű? — A korabeli román stílusú templomokban nem volt szokásos a belső szobrászati díszítés. Erre sem hazai, sem francia né’dát nem fatálunk Francia párhuzamot azért próbáltunk keremi. mer* a templomot a franria premontrei rend érhette. Ez a szerzetesrend III. Béla korában terjedt el Magyar- országon. ugvgnis a király felesége a francia uralkodóházból származott. — Mit ábrázol az alkotás? — Témá’á+ egyelőre nem sikerült megállapítánunk. <' Ü Ü ■ V A jánoshidl dombormű A felső részén minden bizonnyal egy szent iátható. Az egyik kezében pásztorbotot tart, a másik keze letört, de a könyv, amit fogott, megmaradt. A dombormű alsó felén egy páncélingbe öltözött alak áll, karddal az oldalán, ez talán egy tekintélyes, faúr lehetett. Mellette egy torony, ablakában levágott fővel. — Mi lehe'ett az oka, hogy a szokással ellentétben domborművel díszítették a templomot? — Éppen ezt próbáljuk most megállapítani. A dombormű alatt leásunk, mert föltételezzük, hogy az alkotás kriptát jelölt. Mit sikerült eddig megállapítani a lempiom tör- Lene.eröl? — Meglehetősed keveset. A premontrei rend a térítő rendek közé tartozott. Fe.tehe.öleg azért alapítottak éppen itt templomot. mert ezen a vidéken még a tizenkettedik században is jelentős besenyő települések voltak. Bizonyára a besenyők megtérítése lehetett a rend egyik legfontosabb feladata. A jánoshidai templomról már régen tudták, hogy vannak árpádkori maradványai, de azt csak néhány éve sikerült bebizonyítani, hogy a szentély a sekrestye , és a bejárati rész kivéte-. lével az .egész templom tizenkettedik századi. Ilyenformán a jánoshidai templom a megve legréöehbi épen maradt építészeti műem’éke. — A dombormüvön kívül mit sikerült még tálául? — Igen érdekes, levelekkel és emberi fejekkel díszített oszlopfőket. Találtunk — azt hiszem ez a legizgalmasabb, eev később befalazott kijáratot, amely vaió«7ínűieg a kolostorba vezetett. A ján~sh-v1ai domborműről dr Kozák Károly a Jászkunság következő számában közöl tudományos elemzést , Sz. 3.
