Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
1972. február 4. SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kormos emberek Városligeti vásárok Még meglehetősen távoli a vásárnyitás napja. majd négy hónap választ el a BNV eseményeitől, de a résztvevők, s a vásárrendező iroda, a HUNGEXPO számára már megkezdődött az igazi „nagyüzem”. Már eleget tettek a jelentkezők helyigényeinek, fogadják a külföldi kiállítókat, pavilonigazgatókat, építészeket. Egyik-másik kiállítási csarnokban már hozzá is kezdtek az előkészítő munkálatokhoz. Május 19. és 29. között rendezik meg a Városligetben a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A hazai ipar érdeklődésének, csupán a helv hiánya szab határt. Tíz szocialista ország jelentette részvételét, több éves szünet után ismét kiállít a BNV-n a Koreai Demokratikus Köztársaság és a Kínai Nép- köztársaság is. Ezenkívül eddig huszonnégy ország jelezte részvételét a vásáron. Közülük elsőízben szerepel a BNV-n Mexikó és Kenya. A tőkés országok egy-egy téma köré csoportosítják árubemutatójukat. Az Egyesül. Államok modern oktatási- és szemléltető eszközökkel, Olaszország elektronikus- és építőipari berendezésekkel vonul fel. A szovjet pavilon érdekessége a „Lunahod” holdjármű pontos másának bemutatója lesz. A BNV-n kívül számos szakmai rendezvény, kiállítás színhelye lesz a vásárváros. Tavasszal, március 24. és 28. között Nemzetközi Építő- és Űtépítőgép Kiállítás nyílik. Nagy teljesítményű szovjet betonkeverők, csehszlovák útépítőgépek, francia, osztrák, olasz, nyugatnémet hernyótalpas rakodók, hidraulikus 7 berendezések, teleszkópos daruk szerepelnek majd a nagyszabású bemutatón. 40 külföldi és 25 hazai kiállító részvételével ■— nemzetközi műanyagipari kiállítás nyílik április 12. és 18. között. Az Országos Találmányi Hivatal júliusban „Budapatent ’72” címmel nemzetközi találmányi kiállítást és vásárt rendez. A „Barkács ’72” — a kislakás, kert- és lakásdíszítéshez, a szabad idő eltöltéséhez ad ötletet, tanácsot. Az „Autoservice ’72” a gépjárműápoló, javító, kényelmi és biztonsági cikkek bemutatója lesz. A Budapack — csomagolóanyagok és gépek az „Otthon ’72” lakberendezési cikkek bemutatója lesz. Gazdag kiállítási programot, sok látnivalót kínál az idén a vásárváros. Az újévi üdvözlőlapokon még manapság is látni a „szerencsét hozó embereket”, a kéményseprőket, létrát és nyírfaseprűt cipelve. Kéményseprők természetesen most is vannak, de az utcán látva őket, már senki Színhely, a bűnügyi alosztály irodája a törökszentmiklói rendőrkapitányságon. Ott ismerkedtem meg velük. Jegyzetfüzetem mélyen a táskámban lapult. — Egy érdeklődő, hivatali tisztviselőnek hittek a gyámhatóságtól. Igaz, mindkét fiatalember betöltötte már 18. életévét, de Ó. Ferencet még fiatalkorúként kezelték. Tavaly, azon a decemberi éjszakán, mikor a barátjával a város utcáin hagyták „kézjegyüket5* még nem volt nagykorú. ő jött be először. Vállig érő, vöröses szőke haját alaposan megkurtltották a rendőrségi fogdában. A tárgyalás napjáig még szabadon mozoghat. Idős szüleire tekintettel haza enged+ék. ö az egyetlen — vagy lenne az e^vet’en kereső a családban, de nem dolgozik. Persze a közúti építő vállalatnál télen fagyszasem mondja magában: „kéményseprőt látok, szerencsét találok”. Szakma az övék is, éppen olyan mint például, a géplakatosoké. Azaz, nem egészen olyan. A kéményseprőket ugyanis sokan kicsit lenézik. „Mert ők mindig kormosak.” badságot kapnak és csökkentett bért. — Miért tette? — kérdeztem. Vállvonogatva mosolyogva válaszolt: — Nem tudom. Talán heccből. Valóban, mi másért is tördelték volna ki a Hámán Kató utcát szegélyező kis fákat, mind a negyvenet. Miért lökdösték volna a csatornázáshoz elkészített betoncsöveket a „bicskás tóba” és a kiásott árkokba. — A postaládát is csak buliból fosztották ki? — Gondoltuk, karácsony előtt pár nappal nemcsak üdvözlő lapokkal telik meg a láda, azt reméltük, — egyikbe-másikba pénzt is találunk. Tévedtünk. Na és a többi? A buktatók a járdán és a főútvonalon? Tudja, hogy az épülő ház elé rakott léceken egy asszony átesett és megsérült; hogy csak a járművezetők figyelmességének köszönhető; a 4-es főútvonalon keresztbe rakott betoncsövek nem okoztak balesetet. Nem válaszolt. Közömbösen az arcomba bámult. Az volt az érzésem, fel sem fogja amit mondok. Aki az idős. beteg apjával és anyjával szemben sem ismeri a felelősségérzetet, miért gondolna éppen idegen emberekre’ Miért kímélne épp egy kis fát? Mással próbálkoztam. Remélve. talán akad valami ami érdekű — kcnyv. film, zene. tánc, a lányok — amit becsül, tisztel maga körül. Nem volt ilyen. — Egyetlen filmre emlékezett, A hét mesterlövészre. A cimborájával. Kripta Gyulával sem mentem többre, ö is, mint ö. Ferenc a beszélgetés alatt csak egyre ügyelt: hogy a kezdeményező szerepét lehetőleg a másikra kenje. Túlkapás lenne pár órás beszélgetésen hallottakból messzemenő következtetéseket levonni, erkölcsi, jellembeli és fele’ős- ségérzetük negatív torzulásaira. A december éjszakai ostoba virtuskodásukért a vádlottak padjára kerülnek. A bíróság feladata, hogv ítélete ne csak elrettentő, de nevelő erelű is legyen. Talán még nem késő. K. S. (Kádár) Kísérleti útszakasz | Vl&VÁtA? I míüizv m § msmasi m Szeged határában az E—5-ös úton egy kilométeres, kísérleti szakaszt jelölt ki az Útügyi Kutató Intézet. Kö- zép-Európában új, eddig nem alkalmazott érdes útburkolatot vizsgálnak ezen - részen. Az érdes burkolat előnye az, hogy jobb a járművek útfekvése és kedvezőbb a fékhatás. 150 méterenként változik az útburkolat értesítő Ntxasáaak összetétele. Amíg kémény lesz, kellenek a k< ménysemők ezt a mondatot Molnár Lajostól, a Szolnok megyei Kéményseprő Vállalat igazgatójától hallottam, s ő rögtön ki is egészítette: — Nem csak a kémények tisztítása a feladatunk, hanem a kazánoké is. Sokan azt hiszik, hogy az új tüzelési módok terjedésével egyre kevesebb lesz a munkánk, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Vállalatunk termelési értéke 1959- ben 3 millió 600 ezer forint volt, tavaly pedig 5 millió 780 ezer forint. Ennek magyarázata egyszerű: a megye 243 ezer kéményén kivi 1 egyre több kazán tisztítását végezzük. Ezenkívül egyetlen jelentkező sem volt A szakszervezeti titkár, Bernáth Lajos szerint enníek több oka is van. Kéményseprő valaki csak 18 éves kora után lehet, tehát ipari tanulónak 16 éves korában jelentkezhet, mert két év a tanulási idő. A fiatalok viszont az általános iskola elvégzése után mennek el középiskolába, vagy szakmát tanulni, nem várnak két évet. Másrészt a jelentkezők eddig is a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyerekei közül kerültek ki, mostanában viszont a tsz-ekben is biztos .megélhetést találnak. Még azokról a településekről, — Abádszalók, Kunhegyes — amelyek eddig fontos munkát végzünk Igen azt, ha sokan, sokszor nem is vesszük észre. Természetesnek tartjuk, hogy a fűtéssel ne legyen probléma, hogy a gyárak, üzemek kazánjai normálisan működjenek, az ötven-het- ven méteres kéményeknek is jó huzata legyen. Négyszemközt a garázdákkal létrehoztunk egy brigádot ennek tagjai a kémények belső vakolásával foglalkoznak. Vállalatunknak nyolcvanhét dolgozója van, ebből hatvannyolc a kéményseprő. Ez a létszám egyelőre elegendő, de ki tudja meddig? Valóban meddig? Igaz, a jelenlegi dolgozóknak 78 százaléka törzsgárdatag. de az átlagéletkor 43 év. A kéményseprők egv része lassan kiöregszik, a fiatalok pedig nem választják ezt a szakmát. Az elmúlt években még sikerült két-három ipari tanulót felvenni, de tavaly már biztosították az utánpótlást, sem választja senki ezt a szakmát. — Pedig nem dolgozunk elviselhetetlen körülmények között — mondía Bernáth Lajos. — Szolnokon, Mezőtúron, Kisújszálláson az öltöző mellett hideg —meleg vizes fürdő áll a dolgozók rendelkezésére. Jászberényben most épül ilyen szociális létesítmény és rövidesen lesz Török- szentmiklóson is. Az utcán valóban kormosak vagyunk, de amíg egyik házból átmegyünk a másikba nem mosakodhatunk meg. Es az emberek csak ezt látják. Pedig túlzás nélkül állíthatom, hogy mi is Ez valóban természetes is, de, hogy így legyen ahhoz szükséges a „kormos emberek” munkája, akik szinte észrevétlenül dolgoznak. Csak az utcán vesszük észre őket. Hogy milyen kormosak. .. Z, A. D. A. Burnazjan szovjet egészségügyi miniszterhelyettes és kísérete látogatást tett az Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetben. (MTI fotó — Kovács Gyula felvétele — KS) Gazdasági birság Jogellenes árképzés Repeszgránát a kövek között A Szabadság-híd pesti hídfőjénél a Duna szélén lévő kövek között repeszgránátot talált Kelemen László tanuló, budapesti lakos, aki azonnal értesítette a rendőrséget. A veszélyes robbanóanyagot a tűzszerészek elszállították. Feltehetően háborús maradvánáy, és az alacsony vízállás miatt került felszínre. A Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának indítványára eljárás indult a Gazdasági Döntőbizottságnál a törökszentmiklósi Alföldi Építő Szak- és Szerelőipari Szövetkezet ellen. Az indítvány szerint a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóság Szolnok megyei hivatalának revíziós vizsgálata megállapította, hogy a szövetkezet jogszabályellenes árképzéssel 25 ezer forint többletnyereséghez jutott A Központi Gazdasági Döntőbizottság a jogtalan haszon összegét meghaladó 30 ezer forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezte a törökszentmiklósi szövetkezetét Egy tanácstitkár hétköznapja Dr. Vöröss Sándor, a községi tanács titkára szabódva mondta: — Szerencsésebb lett volna, ha máskor jönnek. Csend van ma nálunk, nem történt semmi rendkívüli. Csendes a hivatal is. Valahol írógép kopog egyenletesen. Délután már nincs félfogadás. Azaz ... — Titkár elv társ, ha megbeszélhetnénk most... Megbeszélik. Fiatal asz- szonyka „szegődik” éppen most a tanácshoz. A férje kíséri. — Ezer forint azért kevés ... — Kezdeni kell valahogy. És tanulni kell. Még a történelmet is... A mondat értelmét később tudom meg. Az asszonykának,' évekkel ezelőtt a történelem nem ment az érettségi vizsgán. — Az adóhoz vesszük fel. Matematikából jó volt ez a kislány. Ha nálunk marad, le is érettségizik... Harminc percig tartott a beszélgetés, de ugyanazon a kárpitozott széken még heten ültek aznap. — Milyen ügyeket intéz egy kis falu tanács titkára? Itt Tiszaburán... — Kicsit mindent. Idős bácsi jött ma panaszkodni. Nem segítséget kér, neki a jó beszélgetés a segítség. Járt nálam egy nénike is, özvegyi nyugdíja ügyében. írni—olvasni nem tud. Mindent nekem kellett írnom, kitölte- nem. Hová menne szegényke máshoz? — Mi volt a legfontosabb ügyük ma? — Itt tavaly, a belvíz miatt 86 építési engedélyt adtunk ki. Oda bedolgoztak a „kontár” iparosok is. Most felmértük a község ipari ellátottságát. Kiderült, hogy szabók és lakatosok hiányoznak. Mi azokat az engedély nélküli dolgozgató iparosokat, akik jól dolgoztak szeretnénk megnyerni magunknak. így az állam is jól jár, hiszen a kisiparos adózik, az iparos is, mert kereshet és a falu is, mert lesz elég lakatosa. Egy lakatos kért ma iparengedélyt. A lakatossal való beszélgetés is eltartott negyven percig. — Mi fért még a délelőttbe? — Egy hosszabb megbeszélés az iskola igazgatójával a költségvetésről, néhány apróbb ügy... — Eltelt a délelőtt beszélgetésekkel? — Tanácsadással, információadással, a napi ügyek intézésével telt el. Ez mindig így van. Ez a dolgunk. A tanácstitkár a falu ügyintézője, tréfásan úgy mondtuk ezt még a jegyző-képző iskolán, hogy a falu első kézbesítője a jegyző. És minél nagyobb tekintélye van a tanácsnak, annál többen keresne^ meg. — ön jogász... — Hasznát is veszem. Az államigazgatási munka nagyon sokrétű. Egy nagyközségben mindennek lehet külön szakértője, kisközségekben ez nem így van. Kevesebb az ügy, de sokfélébb, a gyámügytől a mezőgazdaságig, az ipartól a pénzügyi tervek készítéséig mindenhez érteni kell. Még a szervezéshez is. Az ajtón túlról kopogják le a mondatot. — Szabadi Egy tanácstag jön: az esti tanácstagi beszámoló szervezéséhez kér segítséget. Aztán újra kopognak: MHSZ ügyben keresik a titkárt. Később újra kopognak ... — Mi lesz a késő délutáni program? Napközben itt dolgozni nehéz. — A költségvetést beszélem meg a gazdasági előadónkkal. Egy jegyzőkönyvet is kell szerkesztenem az önkéntes tűzoltók közgyűléséről... — Ez miért a tanácstitkár dolga? — Nem lenne az, de most olyan jegyzőkönyvet szeretnénk, hogy évekkel később is látni lehessen belőle, amit csináltunk. Különben még a vb-jegyzőkönyv szerkesztésével is adós vagyok és közben a tavalyi panaszügyeket teszem rendbe... — Ehhez már kevés a délután? — Diákként tanultam meg, hogy egy nap 24 órából és két éjszakából áll. Ebbe már belefér a program úgy is, hogy este elmegyek egy tanácstagi beszámolóra. — Hány óra kell ehhez na ponta? — Ügy átlagosan tíz—tizenegy. Ha gyűlés is van, akkor több, de egy ilyen gyűlésen felvetődik egy csomó olyan gond, amivel holnap már dolgom lehet. Magamnak segítek, ha elmegyek. Egy bácsi jön még közben. Veterán, 19-es. Segélyt kér. A titkár nyugtatja: — Tessék nyugodtan hazamenni. Én' mindent megírok. Vöröss Sándor az ajtóig kíséri a vendégét, ezen a napon a tizediket. — Tőlem sokszor kérdezték már, hogy jogvégzetten miért maradok ilyen kis faluban? Egyszerű pedig: itt születtem, szeretem ezt a falut és végtelenül szeretem a közigazgatást, amiben 1942 óta dolgozom. Nos a gondom az, hogy miért van ilyen kevés jogás7 tanácstitkár? Az, hogy mi milyen tanácsot adunk a hozzánk fordulóknak a tanács tekintélyét szabja meg. A másik: sokkal könnyebb lenne úgy dolgozni, ha állandó munkatársaim lennének, ha nem lenne ilyen nagy a fluktuáció a tanácsi dolgozók körében. Ez fizetések kérdése is. A kívülálló a téli faluról azt hiszi, hogy az végtelenül csendes. A tanácsnál nem így van és jó ha nincs így. — Megoldás? — Talán, ha mi, megfelelő végzettségű titkárok megkapnánk az okirat készítési jogot, ha a díjazásból, bármilyen szerényen is részesednénk, akkor vonzóbb lenne ez a nem könnyű pálya ... A tizenegyedik ügyfél, az újságíró is elköszön. A titkárt este kedvenc francia nyelvű könyvei várják, no meg az „Államigazgatás” című lap legújabb száma, mert lemaradni ebben a7 állandóan változó tudományban itt semmiképp sem szabad. B. G.
