Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
1972. február 20; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sorrend és anyagi lehetőség A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója a beruházásokról A beruházási piac feszültségeinek csökkentésére az utóbb5 hónapokban közismerten sok intézkedés tor- tépt. Ezekről olykor eltérően — néha megalapozatlanul — vélekednek. Ezért is inMire vallanak a számok ? — A megyénkben folyó beruházások javarészének 1911. évi teljesítését — ezúttal első ízben — az MNB megyei igazgatósága értékelte. Milyen tapasztalatok összegezhetők a pénzügyi mérleg ismeretében? — Néhány adatszerű arányszámmal utalnék előbb a helyzet múlt évi alakulására. Az igazgatóságunk finanszírozási körébe tartozó, gazdasági szervezeteknél a beruházások pénzügyi teljesítése tavaly csaknem 9 százalékkal múlta felül az előző évit. A nem miáltalunk finanszírozott, de Szolnok megyében folyó beruházások figyelembe vételével jóval nagyobb arányú a pénzügyi teljesítés. A hozzánk tartozó beruházásoknál a pénzügyi teljesítés növekedése változó mértékű az egyes szektorokban és ágazatokban. A tsz- beruházásoknál például 15,2 százalékos csökkenés tapasztalható. Országosan 18 százalékos ez a mérséklődés. Az összességében mutatkozó emelkedés összefügg a gazdálkodó szerveknél képzett nagyobb fejlesztési alappal. Olyannyira, hogy a fejlesztési források között a saját erő több mint 6 százalékkal nőtt tavaly 1970-hez képest. Hitelt gyakorlatilag tavaly sem kaptak többet, mint 1970-ben, s ennek aránya a nagyobb saját erőhöz képest két százalékos csökkenést is mutat. Közrejátszik az említett növekedésben az is, hogy az élelmiszergazdaság egyes, korábban országos vállalathoz tartozó gyárai — például a Szolnoki Cukorgyár — önálló vállalattá szerveződtek, és a korszerűsítésükre, rekonstrukciójukra fordított pénzeszközök igazgatóságunk finanszírozási körébe tartoznak. Kedvező, hogy a beruházások anyagi-műszaki ösz- szetételében az építés részaránya valamelyest csökkent. míg a gépek arányánál 3 százaléknál nagyobb növekedés volt. Az utóbbit a mezőgazdasági beruházásoknál tapasztaltuk, az ipari és kereskedelmi létesítményeknél viszont az építési hányad emelkedett. Az említett arányszámokkal / jellemzett növekedés olyképpen valósult meg, hogy a tavalyi magasabb pénzügyi teljesítésnél mindazok a feszültségek tovább növekedtek, amelyek — mint országosan, megyénkben is — több év óta tapasztalhatók. Mégpedig egyre kedvezőtlenebbül, fokozódó kártétellel. Túl a lehetőségek határán —• Miben nyilvánul ez tßeg? A lehetőségek határán túlmenő beruházási törekvésekben. Mind a rendelkezésre álló, reális saját forrásokat, mind a — szintén beh atárolt, tényleges — hitelforrásokat meghaladó beruházási igényekkel léptek fel gyakran a vállalatok és szövetkezetek. S közben még az anyagilag megalapozott igények teljesítéséhez sem volt megfelelő anyagiműszaki kapacitás a kivitelezők részéről. így a pénzügyi teljesítés növekedése sem mindig azt jelentette, hogy egyes fejlesztési célok gyorsabban valósultak meg — növekvő hatékonysággal —, hanem sokkal inkább azt, hogy notion nőtt a megkezdett beruházások száma, s a befejezés mind nagyobb késedelmeket szenvedett. A túlfokozott igények a gazdálkodó szervezeteknél a saját források — fejlesztési alapok — teljes elköltéséhez, olykor távlatokban is a kimerítésükhöz vezettek. Ugyanakkor ez a túlhajtott beruházási „étvágy” olyan következményekkel járt, hogy elégtelen előkészítés mellett is munkához láttak a kivitelezők. Előfordult például, hogy 1969- ben megkezdett beruházásnak a teljes tervdokumentációja csak 1971 második felében készült el. Mind az előkészítés nagyfokú hiánya, mind pedig egy-egy beruházás elhúzódása — nem egyszer pedig a költségek szándékos alátervezése is — növelte, méghozzá többnyire igen nagymértékben a pénzügyi ráfordítások összegét. Önmagában a nem — és általában egyre kevésbé — teljesíthető kereslet szintén áremelkedést okozott, főképp a szabadáras létesítmények megvalósításánál. „Pénzhiány“ és rangsorolás — Köztudott, hogy erőiket az idén elsősorban a megkezdett beruházások meggyorsítására kell összpontosítani. Néhány ilyen létesítménynél azonban mégis pénzhiányra panaszkodnak. Mi az igazság? — Kétségtelen, hogy a megkezdett beruházások gyorsabb befejezéséhez igen fontos érdekek fűződnek. Nem csupán országosan, hanem egy-egy gazdálkodó szervezetnél is. Gondolom, ez logikusan következik az elmondottakból. A megvalósítás gyorsításáért elsősorban az építőipari kapacitások ésszerű koncentrálására, a kivitelezői erők kellő összpontosítására van szükség. Evégett a már megkezdett beruházásokat — úgymond — rangsorolni kell. hogy megfontolt sorrend és az anyagi -lehetőségek szerint csonorto- sítsuk a létesítmények elkészítésére az adott emberi és gépi erőt. E rangsorolás — az ésszerűség, fontosság szerint — a beruházások egyik csoportjának a meggyorsítását, bizonyos részüknek a későbbi folytatását — és szintén gyorsabb befejezését —, míg néhány esetben — ez sem titok — a kivitelezésnek olykor több évvel későbbi kezdését írja elő. Ami a pénzhiányt illeti, elmondhatom: a mezőgazda- sági beruházásoknál, mindkét nagyüzemi szektorban rendeződött. Csupán három létesítménynél kell még ezután megoldást találni a megfelelő döntéshez. Ezek kivételével a tsz-ek és állami gazdaságok befejezetlen beruházásainak ez évi pénzforrásai biztosítottak. Természetesen azáltal, hogy az érintett üzemek saját erőforrásaikat is teljes mértékben erre fordítják. A jogos állami támogatás mellett indokolt hitelszükséglet biztosított Az ipari és kereskedelmi beruházások befejezésével kapcsolatban is kétségkívül adódnak pénzügyi problémák. Ezek megoldásához is alapvetően a már említett sorrendiség meghatározása és szigorú megtartása segíthet hozzá. A legfontosabb létesítmények megvalósításához például a megyeszékhelyen a Pelikán Szálló építéséhez r*r szükséges pénzforrások előteremtésére hatékony és eredményes intézkedések történtek. Egy-két megkezdett — de nem előhaladott — beruházásnál későbbi megvalósításra kell számítani. Hangsúlyozom azonban, hogy ilyennél is a kivitelezési idő rövidülése később olyan befejezésre is módot nyújthat, mintha az erők szétaprózottsága mellett csak épülgetne az adott létesítmény. Segít a bank igazgatósága is — Milyen indítékból, milyen kezdeményezésre történik a rangsorolás? — Párthatározatok és kormányintézkedések szolgálnak alapjául. Központi kezdeményezés nyomán a Szolnok megyei pártbizottság is — miként a Néplap részletesen beszámolt róla — szervezési, intézkedési és ellenőrzési tervet fogadott el az idei beruházási feladatokról. Ezek megoldását a politikai munka eszközeivel is segíteni kell. Nem utolsósorban annak széles körű megértetésével, hogy fejlesztési szándékainkat szigorúan az adott lehetőségekhez szabjuk, mind a pénzeszközök, mind az adott beruházás egyéb feltételeinek (kivitelezői kapacitás, jó előkészítés, reális terv stb.) számba vételével. — Szigorúbb szabályozásról van tehát szó ... — Mindenképpen. De ez olyan szükségszerűség, amely a jövőnk megalapozása, élet- színvonalunk továbbfejlesztése végett elkerülhetetlen. Az ezt szolgáló intézkedések gyakran valóban érzékenyen érintik az érdekelt vállalatokat, szövetkezeteket, tanácsokat, vagy más intézményeket, mert egyik-másik elképzelésükről le kell egyelőre mondaniuk. Még sincs arról szó, hogy e szigorúbb szabályozással fékezni kívánnák a gazdasági fejlődés ütemét. Ellenkezőleg: a beruházási egyensúly mielőbbi megteremtése éppen a tartós, dinamikus fejlődéshez nyújt biztos garanciát. Persze, hogy most szigorúbb szabályozásról beszélünk, abban az is közrejátszik, hogy sokfelé nem tartottak meg már korábban^ is érvényes, több alapvető szabályt. Példaként csak egyet említek. Már a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor alapelv volt — s az is marad —, hogy a gazdasági döntések — beruházási elhatározások — meghozatalára, és a cselekvésre csak a rendelkezésre álló anyagi források nyújthatnak módot, lehetőséget. Hogy erről nem is olyan ritkán „megfeledkeztek” — jó néhány példával bizonyíthatnánk. Egy-két vonásukról volt is már szó: például a költségek szándékos alátervezéséről, az előkészítetlenül megkezdett beruházásokról, melyeknél az anyagiak tisztázatlansága is nyilvánvaló. Szolnok megyében sem a gazdasági fejlődés ütemének valamiféle csökkentése, visz- szatartása a „cél”. Nem erre való nálunk sem a szigorúbb szabályozás. A hatékony, jó fejlesztési tervek kidolgozásával úgymond, szünet nélkül foglalkozni kell. A megfelelő előkészítés után — a szükséges pénzeszközök megteremtésével és nem utolsósorban a kellő kivitelezői kapacitás biztosítása mellett — a megvalósításukra is sort keríthetünk. Ezt a célt igazgatóságunk is minden eszközzel igyekszik elősegíteni. Részint azáltal, hogy a fejlesztési források kéozését és felhasználását figyelemmel kíséri — szükség szerint ehhez tanáccsal is szolgál —, és hitelpolitikai munkáiéval hozzájárul a helyes gazdasági, fejlesztési döntések megalapozásához. M. I. A legszebb és legnemesebb emberi cselekedetek közé tartozik a mások életének megmentése, egymás önzetlen segítése. Még nagyobbra kell értékelni ezeket i> a cselekedeteket akkor, amikor az életmentő saját testi épségét, egészségét veszélyeztetve segít bajbajutott embertársán. Tegnap olyan ünnepségen voltunk| Szolnokon, a megyei tanácsnál, ahol életmentőket tüntettek ki. Zsákai Béla, a MÁV dolgozója a múlt év decemberében egy idős embert mentett meg a biztos tűzhaláltól. Ennél az esetnél ő maga is betegséget szerzett. A másik életmentő Sipos Sándor, a szajoli Vörös Csepel Tsz mezőőre volt, aki a szanatóriumból érkezett az ünnepségre. Ö két fuldokló kisgyermek segítségére sietett, akiket a jeges Tiszából mentett ki. A két bátor embernek a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány önfeláldozó magatartásukért az „Életmentő emlékérmet” és 2—2 ezer forint pénzjutalmat adományozott. A kitüntetéseket Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács elnöke nyújtotta át. Képünkön Zsákai Béla, Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, Sipos Sándor, Szentesi László, a megyei tanács elnökhelyettese. Nyugdíjazásuk után Három idős elvtárssal találkoztam a mezőtúri városi pártbizottság székházában. Évek óta nyugdíjasok, s mindhármuk életében közös, hogy 1945-ben lettek a párt tagjai. Életútjukról, küzdelmes hétköznapjaikról beszélgettünk. Hogyan telnek a pihenő heteik, hónapjaik? Most az V. kerületi, újvárosi pártalapszervezethez tartoznak. Vajon törődnek-e velük, számítanak-e rájuk? É özvegy Kocsi Jánosné sorsát senki sem irigyelné. Férjét katonának, háborúba vitték, s nem láthatta többé. Öt apró gyermek maradt utána: a legkisebbik hat hónapos, a legidősebb 13 éves volt akkor. Nem akart újból férjhez menni, egyedül vállalta a gyermeknevelés gondjait. — A szőnyegszövőbe mentem dolgozni. Több mint húsz évi munkám után hatodik éve, hogy nyugdíjas vagyok. Havonta 843 forintot kapok. Egyik fiammal, s a menyemmel élek. Hat családjuk van. Az a baj, hogy ők 'se egészségesek. Menyem a szívével betegeskedik, a fiam lába most gipszben van. Rájuk fér a segítség. Ezért sem tudtam kisegítő munkára menni a szőnyegszövőbe. Pedig nagyon hívtak. A pártbizalmi kihozza a havi tagsági bélyeget és értesít a taggyűlések, rendezvények időpontjáról. Oda mindig elmegyek. Jól esik az is, hogy mindig meghívnak a szőnyegszövő nyugdíjasainak találkozójára. Nem érzem, hogy mellőznének. m Paraízs Endre bácsi a 72. évét tapossa. Egy fiút és két lányt nevelt fel, s hat unokája van. A munkásmozgalommal 1919-ben ismerkedett meg, vöröskatona volt. — Most érzem a hatását, hogy akkor a Tiszába zavartak bennünket. A felszabadulás után az első sorokban küzdött. Párttitkár, népfront vezető volt. Az ellenforradalom után a munkásőrségbe jelentkezett, s csaknem tíz évig teljesített szolgálatot. — Alikor még bírtam, volt erőm. Tizenkettedik éve, hogy nyugdíjba ment, az akkori tangazdaságból. A postás 820 forintot kézbesít havonta. Nem szívesen gondol vissza egykori munkahelyére, ahol utoljára mezőőr volt. — Dolgoztam volna még, de sohasem hívtak. Pedig nem vagyok a munkában válogatós. Az se jutott eszükbe, hogy néha meghívják nyugdíjasaikat. Így beszél a jogutódról, a Mezőtúri Állami Gazdaságról. Fáj neki, hogy elfelejtették. Jogosan. — A pártbélyegemért magam megyek el és érdeklődöm, hogy mikor lesz párttaggyűlés. Mindig ott vagyok, vitatkozom, amivel nem értek egyet. Legutóbb elmondtam, hogy a TÜZÉP telepen nem lehet fűrészelt fát kapni, a Tempó meg 6 forintot kér egy mázsa felvágásáért. Ezt nem bírjuk kifizetni kis nyugdíjunkból. Nem fogadtam el a véleményüket, hogy ez nem tartozik a taggyűlésre. Hát nem közügy? Mezőtúr mezőgazdasági város, még sincs elég zöldségféle. Ha van, akkor nagyon drága. Az is bosszantott, hogy Budapestre kellett írnom, mert öt napig nem hozta a postás a Népszabadságot. De helyben nem sikerült elintéznem. A keserűség hangja ez. Pedig bizonyára igaza van. E Lápasi László 62 éves, pirosarcú, magyaros bajúszú férfi. A munkásmozgalom régi katonája: 1938 óta szak- szervezeti tag. Egy ideig munkásőr volt. — Karcagon cselédesked- tem, aztán igyekeztem szakmát tanulni. Az ottani Hungária malomban lettem molnár. 1949-ben államosítottuk a Fábáin féle malmot, utána igazgatónak neveztek ki. Egy év múlva áthelyeztek Mezőtúrra, a^ Ilona malomban voltam igazgató a malomipar egyesítéséig. Negyven évig őröltem, őröltettem a gabonát. Négy éve vagyok nyugdíjas. Elégedett vagyok, 1670 forintot kapok. Megélünk belőle az asszonnyal. —- A családom? Két fiam és egy lányom van. A nagyobbik fiam agronómus a Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben, a felesége főkönyvelő a gépjavítónál. A lányom is ott dolgozik. A vöm Budapesten, a Politikai Főiskolán tanul. Talán ismeri is, a Papp Jancsi. A kisebbik fiam katona, előtte a* NDK-ban dolgozott, onnan hozott asszonyt magának. A felesége és a kis unokánk velünk van. A pártmunkára terelődött a szó. — Eddig a malomhoz tartoztam, pár hét óta az újvárosi pártszervezetnek vagyok a tagja. Eddig még nem beszéltek velem. Bánt, hogy a nyugdíjasokat volt vállalatom se hívja meg. Pedig olyan jó lenne néha elbeszélgetni. «F Három ember, három figyelemre méltó vélemény. Gondoljunk arra, hogy egyszer mi is nyugdíjasok leszünk. Mi. sem szeretnénk, ha megfeledkeznének rólunk, Máthé László Lakásfejlesstési alap a karcagi Május I. Tss-ben Lakásfejlesztési alapot létesített a csaknem 10 ezer holdon gazdálkodó karcagi Május 1. Termelőszövetkezet. A korszerű nagyüzemi gazdaság számos fiatal mezőgazdasági szakembert alkalmaz, s kezdeményezésével a városban letelepedő agrármérnökök, technikusok helyzetén kíván segíteni. A 300 ezer forint lakás- építési alapot elsőízben hat fiatal házas között osztották szét. Az építeni szándékozóknak személyenként 50 ezer forint kamatmentes hi-. telt folyósítanak, amelyet 5 éven belül egyenlő részletekben kell visszafizetni. Az anyagi támogatásban részesülő szakemberek kötelezettséget vállaltak arra, hogy 5 évig nem változtatnak munkahelyet, tagjai maradnak a tsz-nek. A hat szakember a tsz támogatásává] szép, egyemeletes társasházat épít a város belterületén. Az építkezés már megkezdődött, a bo'dog tulajdonosok még az idén beköltözhetnek új otthonaikba. dokolt, hogy illetékeshez forduljunk a tisztánlátás végett. Tolna Károlyt, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját kerestük fel, hogy pénzügyi oldalról tájékoztassa olvasóinkat.
