Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
í 973. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÁFESZ-elnökök megyei tanácskozása Tegnap az . AFÉSZ-ek igazgatósági elnökei tanácskoztak Szolnokon, az e hónapban sorra kerülő küldöttgyűlések, — részközgyűlések előtt. Boda Mihály, a MÉSZÖV elnöke adott tájékoztatást az időszerű gazdaság- politikai kérdésekről, valamint az 1972. évi fejlesztési lehetőségekről és beruházási politikáról. Szükséges, hogy a szövetkezetek vezetői gazdasági munkájukban a feladatok mennyiségi teljesítése mellett fokozottabban teljesítsék a minőségi fejlesztés követelményeit. Annak szem előtt tartásával, hogy a szövetkezeti tagsági érdekek jól találkozzanak a népgazdasági érdekekkel. A munka- versenymozgalomnak is a népgazdasági célokhoz kell igazodnia. A részközgyűlések szervezésének és a szövetkezeti alapszabályok módosításának feladatairól is tájékoztatást kaptak az ÁFÉSZ-el- nökök. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek VII. kongresszusának határozatai, korszerű szövetkezetpolitikai elvek és az új szövetkezeti jogszabályok gyakorlati megvalósítása tudniillik a szövetkezetek alapszabályainak módosítását követeli meg. Fontos alapelve e munkának, hogy elősegítse a tagsági érdekeltség növelését. Falugyűlés Jószágán Politikai nagygyűlésre hívta február 1-én Jászágón a község lakosságát, a népfront járási és községi bizottsága. A nagygyűlésen dr. Zom- bori Gyula, a népfront községi bizottságának elnöke számolt be az elmúlt négy év munkájáról, a közelgő kongresszussal kapcsolatos feladatokról. Munkájukról szólva többek között a következőket mondta: — Elnökségünk nagy aktivitással dolgozott az elmúlt négy évben. Munkánkat segítette az a tudat, hogy a népfront mozgalom céljai tiszták és világosak, helyességüket a történelmi tapasztalatok igazolták. A népfrontmozgalom legfőbb feladata továbbra is a párt szövetségi politikájának szolgálata, népünk szocialista nemzeti egységének erősítése. Ezután került sor a huszonöt tagú községi népfront bizottság újjáválasztására. Megválasztották továbbá a megyei küldötteket és azokat, akik a következő négy évben képviselik majd a községet a Hazafias Népfront járási bizottságában. Felkészülten fogadni a Tisza II. vizét Tegnap Szolnokon tartotta idei első munkaülését a Tisza. IL.. KlSZ-rVédnökség operatív bizottságának hasz-' mosítási szekciója. Dr. Szilárd György, a szekció elnöke arról tájékoztatott: áttekintették a múlt évi munkát. Sorra vették, milyen feladatokat végeztek el, melyek megoldásán kell még ez évben is fáradozni. 1972 és .73 — mint mondta — döntő év a hasznosításra való felkészülésben, amelyben a fiatalok szervezetei is közreműködnek. A tegnapi szekcióülés a víz hasznosításában közreműködők — kutató és tervező intézetek, gazdasági szervezetek, vállalatok — részére sok olyan konkrét feladatot szabott meg, amelyek megoldásától nagymértékben függ, hogy a mezőgazdasági üzemek hogyan készülnek fel az öntözővíz fogadására, hasznosítására. Hogy ez a felkészülés alapos legyen, ahhoz fontos népgazdasági érdekek fűződnek. A KISZ-fiatalok képviselői részint társadalmi mozgósítással, részint a mezőgazdaságban dolgozó ifjak szakmai képzésének ösztönzésével járulnak hozzá a vízhasznosítás feltételeinek megteremtéséhez. Sok és változatos módját, formáját, személyi és időbeni feladatait szabja meg ennek az idei felkészülési program, amely egyszersmind a hasznosítási szekció éves munkaterve is. Tudományos együttműködés as NDK-beli és a Ssolnok megyei mezőgazdasági üsemek között (Tudósítónktól) Tudományos munkakapcsolatot épített ki Szolnok megye számos mezőgazdasági nagyüzeme.' a karcagi Talajművelési Kutató Intézet a Német Demokratikus Köztársaság hasonló testvérintézményeivel. A karcagi Talajművelési Kutató intézet csaknem 8 éves együttműködés után, 1972-re megújította termékeny munkakapcsolatát a münhebergi, illetve a lipcsei Mezőgazdasági Kutató Intézettel. A tudományos kutatók kölcsönösen a talajjavítás és talajművelés. valamint a trágyázás és műtrágyázás formáit, módszereit, kísérleti eredményeit tanulmányozzák. A Szolnok megyei állami gazdaságok bá-om éve cserélnek küldöttségeket az NDK nagyüzemekkel. A Drezda-környéki üzemekben szerzett tapasztaltok alapján a szolnoki Állami Gazdaságban hozták létre az ország első Karusse rendszerű tehenészeti telepét. Az új istállórendszer a takarmányozástól a fejésig valamennyi munkafolyamatot mechanikus úton végez, s a gazdaságosság mellett jelentős munkaerő megtakarítást is eredményez. Az NDK szakemberek a lucernatermelésben és a lucernaliszt készítésben szereztek értékes tapasztalatokat magyar kollégáiktól. Az 1972-re is megújított együttműködési szerződés alapján a Szolnok megyéből kiutazó mezőgazdászok, a cukorrépatermesztés gépesítésének helyzetét tanulmányozzák és külön vizsgálják az intenzív szarvasmarhatenyésztés német módszereit. Üj fejezetet jelent az együttműködésbe;! az Agrártudományi Egyesület megyei csoportjának. a magdeburgi terület testvérszervezettel múlt évben megkötött együttműködési megállapodása, Harmadszorra kiváló a szolnoki munkásőr zászlóalj Sándor László, az egységgyűlés elnöke ezután jelentette be, hogy a Központi Bizottság titkára kér szót. Biszku elvtárs felszólalásában, elsőnek gratulált a szolnoki zászlóalj és a megye valamennyi munkásőrének. A hallgatóság nagy tapssal fogadta bejelentését: A Központi Bizottság megbízásából vagyok itt. Magammal hoztam a Központi Bizottság és Kádár elvtárs forró elvtársi üdvözletét is Önöknek. Majd köszönettel szólt mindazokról a gyárakról, üzemekről, munkásokról, mindenkiről, aki a tizenöt év alatt segített a munkásőrségnek. — A párt 1956 decemberében kimondta, hogy jegyver legyen a munkásosztály kezében — folytatta. — A hatalom alapja akkor és az maradt azóta is a két alapvető osztály, a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdítása. Sokan nem bíztak akkor ebben. Mi segített a nehéz helyzetben? A szolnokiak közvetlen tanúi voltak az eseményeknek, hiszen itt alakult meg a forradalmi munkás—paraszt kormány. Később az egész ország előtt világossá vált az újjászerveződő párt bel- és külpolitikai orientációja. Nem fölösleges most sem utalni erre. Az akkor tizenéves gyerekeknek ma már történelem, de az idősebbek visszaemlékezhetnek rá: mi forgott akkor kockán? A szocialista vívmányok. Az, hogy folytathatjuk-e építőmunkánkat? A párt akkor nagyon világosan elhatárolta magát a revizionista árulóktól és a szektás elhajlóktól. Ez adta belpolitikán1; sikerét. Külpolitikánkat egy szóval megfogalmazhattuk akkor is: internacionalizmus. Együtt, elsősorban a segítséget nyújtó Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a haladó népekkel. Nem frázis ez elvtársak. Mi külön hálával tartozunk a Szovjetuniónak, hogy segített akkor. S, hogy időben segített. Minden perc késés beláthatatlan következménnyel járt volna. Én Budapesten dolgoztam és emlékszem, hogy az ellenforradalom Szent Bertalan éjszakára készült. Listákat állítottak össze, kutatták és letartóztatták a rendszer híveit, a jó hazafiakat. Világos volt mit akarnak: lefejezni a munkásosztály vezető erejét, megsemmisíteni a pártot. Azt sem szabad azonban elfeledni, hiszen bizonyos értelemben ma is tanulság és a jövőben is az lesz, mi vezetett az ellenforradalomhoz. A párt válsága. A törvénytelenségek, az elhajlás, egv részről, a revizionista osztályárulás más részről. Az ellenség kihasználta ezt az állapotot. Az eltelt másfél évtizedben gyakran hangoztattuk — de ez is a valóság — , hogy azóta mindig kerestük és keressük a társadalom napirenden lévő ellentmondásainak megoldását. S ezt csak a dolgozó emberekkel együtt tudjuk megvalósítani. Nemcsak jelszó az, hogy eredményeink imponálóak, de gondjaink vannak, s hogy mindig az ellentmondások feloldásával fejlődik társadalmunk. Egész felszabadulás utáni történelmünk ezt igazolja. Biszku Béla beszél Biszku elvtárs visszatekintett a másfél évtized vívmányaira. A politikai konszolidációra, a tsz-szervezés- re, a tervgazdaság, a kulturális élet, majd az államélet fejlesztésére. Szólt gondjainkról is. Erről azt mondta: — Van olyan felfogás, hogy a Központi Bizottságban és a kormányban ülnek az okos emberek és majd azok mindig megmondják a gyár, az üzem, a tsz mit csináljon. „Magyar szokás”, hogy a nehézségeket eltúlozzuk és megszüntetésüket felülről várjuk. Pedig a párt, a Központi Bizottság úgy tartja, hogy csak a dolgozó nép tömegeivel együtt tudunk úrrá lenni a bajokon. Szólt arról is: a közéletben meglévő jelenség, hogy néhány vezető visszaél hatalmával. Ezek ellen mindig fellépünk a párt egységével, a párt sorainak tisztaságával. Azt mindenkinek a saját munkahelyén kell vállalnia, hogy szembe nézzen ezekkel a jelenségekkel, emberi hibákkal. — A szocializmus ügye. minden szép eddig is harcban született. A szolnoki munkások mindig élenjártak ebben. És 1956 óta is hívek maradtak a forradalmi hagyományhoz. Én akkor — 1956. november 4-én — nagy örömmel hallgattam a rádióban a forradalmi munkás-paraszt kormány Szolnokról sugárzott felhívását. A szolnokiak büszkék lehetnek arra, hogy ez itt hangzott el. Szólt Biszku elvtárs a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok célkitűzéséről, az európai biztonsági értekezlet összehívásáról. A kilátások jók, — mondta — hiszen szovjet •—nyugatnémet, lengyel— nyugatnémet szerződésről beszélhetünk és küszöbön áll a nyugat-berlini egyezmény aláírása. A történelem nekünk dolgozik, s az akadályok előbb-utóbb elhárulnak. A belpolitikáról szólva is azt hangsúlyozta: ha a hatalom erős, minden gond megoldható. Hiszen milyen nagy vállalkozásokat visz végbe ez az ország. Tizenöt év alatt három millió ember költözik új lakásba hazánkban — mondta el erre utaló példaként. A programból 600 ezer lakás már megvalósult, 400 ezret most építenek. Befejezésül a munkásőrségről azt mondta: — Ügy igaz elvtársak, ahogy az ismert munkásőr dal szól: A munkásőrnek három élete van: egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, a harmadikkal egy a fegyvere. Azt kívánom, ez mindig így legyen, a munkásőr elvtársak dolgozzanak örömmel megelégedéssel munkahelyükön is és a testületben is. A Központi Bizottság titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Kiss Imre a csapatzászlót adományozó járműjavító üzem szocialista brigád vezetője szólt a munkásőrökhöz, majd a szép ünnepség emlékére a járműjavító munkásainak nevében vasúti személykocsi makettjét adta át Biszku elvtársnak. Kimányi József előképzős parancsnok jelentette, hogy az előképzősök felkészültek az eskütételre. Elcsendesedett a nagyterem. Sáska Dénes vezényszavaira bevonult a zászlóvivő alegység. Török Sándor munkásőr hozta végig fegyveres d'szkiséret- tel a vörös lobogót. A zászlóaljparancsnok felkérésére, a párt nevében Sípos Károly fogadta az új munkásőrök esküjét. Felemelt ököllel álltak a csapatzászló előtt a bútorgyári, ruhagyári, a szolnoki üzemi munkások: — ... esküszöm, hogy a munkásőrség hű, fegyelme- zet tagja leszek... A munkásosztály hatalmát, szocialista hazámat, a Magyar Népköztársaságot fegyverrel, ha kell életem feláldozása árán is megvédem... Esküt tett a női szakasz is. Huszonhárom lány, asz- szony gyakorolta már lassan egy éve a fegyverforgatást, s most ünnepélyesen tettek fogadalmat a pártnak. A csapatzászló elé Szabó Mihály hatvan éves munkásember állt géppisztoly- lyal. Keze megremegett a fegyveren. Tizenöt évig volt a társa. Most átadta Janik Arpádne ruhagyári munkás- nőnek személyszerint, de jelképesen a most sorba lépő nemzedéknek. — Elvtarsam, forgassátok becsülettel. — Elvtársam. legyetek nyugodtak, a fegyver jó kezekbe került — válaszolta Janikné. Elvonult a zászlós alegység, a bánvász-zenekar az Intemacinnálét játszo’ta. Biszku Béla állt a mikrofon e’é: „Viszontlátásra elvtársak!« A pódiumon pedig a munkásőrség központi kórusa állt sorba. A munkás- mozgalom ismert dalaival, a munkásőrség új indulóival, menetdalaival zárták be az ünnepséget. Borzák Lajos Fotó: Nagy Zsolt Esküszünk, hogy elődeink nyomdokain járunk Tizenötéves munkásőröket köszöntenek az úttörők Biszku Béla felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) gozik. Beszéde végén bejelentette, hogy a városi párt- bizottság dicséretben részesítette Szabó Zoltán parancsnokot, dr. Tigyi István parancsnokhelyettest és Sáska Dénes kiképzési csoportvezetőt. Sípos Károly nagy tapssal fogadott beszéde után Csáki István, a megyei párt- bizottság első titkára harminchárom munkásőrnek Szolgálati Érdemérem kitüntetést adott át. tizenötéves szolgálatuk után. Többen tízéves Szolgálati Érdemérmet kaptak. A tizenötödik évfordulón példamutató helytállásuk elismeréséül, az országos parancsnok Lauer István zászlóalj törzstagot és Szegedi Sándor ellátó rai parancsnokot a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel tüntette ki. A felemelő ünnepségen sokszor csattant fel a taps. A Tallinn körzeti iskola Kilián György úttörő csapatá-- nak kispajtásait szós^erint ünnepelte az egvséggyűlés. Sokat próbált, edzett munkásemberek meghatódottsá- gának jele volt az. amikor az utánuk jövő nemzedék, a vörös nyakkendősök köszöntötték a munkásőröket. A fegyveres erők és testületek nevében Léder László rendőrőmagy szólt a munkásőrökhöz. Velük együtt fogadta meg a nagygyűlés előtt: szeretett hazánk minden fegyvert hordozója. azok is, akik hivatásszerűen, azok is, akik társadalmi munkában, önkéntesen vigyáznak e nép hatalmára, eltökéltek abban, hogy mindenkor készek megvédeni a szocialista Magyarországot. Posta Mihály, a munkásőrség megyei parancsnoka jelentette be: — Az F. Bede László munkásőr zászlóalj 1971- ben is becsületes helytállással, névadójához és a város forradalmi haavománvá- hoz méltóan, fáradtságot nem ismerve helnetállt. A megye többi eavségét megelőzve valósította meg szervezési, kiképzési és gazdálkodási terveit. F.zéri a me- gve legjobb önálló egysége címet és a vele, járó vándorserleget harmadik esetben — s ezzel véglenesen — a szolnoki vámosi zászlóalj személyi állománya nyerte el. A serleget Szabó Zoltán parancsnoknak adta ót. Szén pillanatok következtek. Leszerelők. tartalékba menők búcsúztak elvtársaiktól. Tizenöt. tízéves hosszabb szolgálatok után más pártmegbízatást kainak, vagy egászs^gi állapotuk kényszeríti őket. hogy megválian°k a zászlóalitól. A leszer-elők nevében Lauer István szólt: — Csak jelkénesen búcsúzunk. A veletek töltött idő szép emlékei egész életünkben elkísérnek minket. És ha úgy hozná az élet. nem is kell hívnotok bennünket. Jövünk és veletek eavütt védjük azt a szent ügyet, amire esküt tettünk és amiért élnünk érdemes.
