Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 1972. január 12. Pillantás üfrikára 0 A trópusokon Cola dióval kedveskednek Losonozi Pálnak N’Zérékoré város lakói Az IL—18-as — Lelkes Lajos főpilóta irányításával — 8 és fél ezer. méter ma­gasságban repít bennünket Algírból Conakry-ba. A nap­tár decmber 3-át, a hőmérő pedig odakinn — ilyen ma­gasan mínusz 28 fokot mu­tat. A hatalmas gépmadár szárnya visszaveri a napsu­garakat, a vakító fényözön miatt össze kell húznunk a kerek ablakok sárga függö­nyeit. Miután magunk mögött hagytuk az Atlasz-hegység délnyugati nyúlványait. a Szahara nyugati szegélye fe­lett folytatjuk útunkat. A mauritániai Atar felett déli irányba fordul a gép, s 3880 kilométer megtétele, ponto­san hétórás repülés után Guinea fővárosa felett tisz­teletkört ír le. Kirepülünk az Atlanti-óceán fölé, majd a körülbelül 15 kilométer hosszú félszigetre épült. 350 ezer lakosú Conakry II. szá­mú városrészében létesített modern légikikötőben lando­lunk. Kellemes fogadtatás Már az első pillanatban érezzük — a trópusokon va­gyunk. Délután 4 órakor 32 fokos a hőmérséklet, ami még csak hagyján, ám a le­vegő páratartalma 90 száza­lékos, s ezért majdnem úgy verejtékezünk, mintha gőz­fürdőben volnánk. E kellemetlenséget azon­ban semlegesíti a repülőtéri fogadtatás, majd a stadion­ban megrendezésre kerülő .nagygyűlés hangulata. Mind­két helyütt, s a kettő közötti 14 kilométeres útvonalon szinte szünet nélkül hangzik a tömegek francia nyelvű üdvrivalgása: „Éljen Ma­gyarország! Éljen a forra­dalom!” A kertvárosszerű, a zöld szín minden skálájában pompázó pálma- és cédrus­fáktól díszlő kikötővárosban, ami az első pillanatban fel­tűnik : milyen tömegesen vannak jelen a nagyon szép, kecses nők, ezt Algériában nem tapasztaltuk. (A nőknek a guneai politikai életben játszott szerepét az is mu­tatja, hogy az egykamarás nemzetgyűlés 75 tagja közül 14 nő.) Aznapi élményeinkhez tar­tozik még Sekou Touré el­nök szívélyes fogadása, és szálláshelyünknek, a szovjet segítséggel felépített Hotel Camayenne-nak hatalmas teraszáról a holdfényben für­dő Atlanti-óceán éjszakai látványa. Ekkor vettük ész­re, hogy 1 a szállodánktól húsz lépésnyire, közvetlenül a parton, légvédelmi ágyú 1 mered az óceánra, ahonnan esztendeje a portugál gyar­matosítok zsoldosai rátá­madtak erre a szép, békcs városra... Lenyűgöző tájakon Másnap Losonczi elvtárs és szűkebb körű kísérete egy kisebb repülőgépen az or­szág délkeleti részébe, a 67 százalékos vastartalmú érchegységről nevezetes Er- dős-Guineába utazik, ahol ellátogatnak . a tartomány székhelyére, a 100 ezer lako­sú N’Zérékoré-ba. A többi közt megtekintik a szovjet segítséggel hét esztendeje lé­tesített fafeldolgozó üzemet, amelyben több mint félezer munkás furnírlemezt gyárt. Eközben mi, öten, újságírók autón Közép-Guinea köz­pontjába, a 27 közigazgatási terület egyikének székhelyé­re, a tengerszint felett 800 méter magasan fekvő Lábé­ba utazunk. A 410 kilométe­res útvonalon megcsodálhat- ' juk a lenyűgöző tájat, a sza- vannás völgyek mentén min­den átmenet nélkül kiemel­kedő hegyvonulatokat, s lát­hatjuk az apró vúlyogházak- ból álló falvakat. Kindiá- ban, az egyik régió utunkba eső székhelyén meglátogat­juk az igen modern felsze­relésekkel rendelkező Alkal­mazott Biológiai Intézetet, ahol elsősorban kígyómarás és egyéb trópusi betegségek elleni szérumokat gyártanak, amelyek jelentős részét Nyu- gat-Afrikába és Nyugat- Európába exportálják. A csaknem elsőosztályú közút egyébként része annak a mindössze 3500 kilométe­res műúthálózatnak, " ame­lyet az uralmukat 13 eszten­dővel ezelőtt elveszített francia gyarmattartók éhbé­rért építtettek. Az útvonal azokon a vidékeken kerese­tül vezet, amelyeken a gyar­matosítóknak egykor busás jövedelmet hozott trópusi exportnövények teremtek, s fontos ásványkincsek, arany és gyémánt, valamint a ba- uxit lelhetők. Az országban függetlensége kivívásáig mindössze 662 km hosszú vasútvonal Volt Conakry és Kankan között. Azóta — 1960-ban — Friától a fővá-* rosig sikerült egy keskeny­vágányú vasútvonalat építe­ni a bauxit elszállítására. Közép-Guinea az ország legjelentősebb állattenyésztő területe; az út menti sza­vannákon gyakran látunk legelésző tehéncsordákat. Az itteni szarvasmarhák általá­ban rozsdabarna színűek, ki­sebb testűek, mint a mieink, s a szarvuk' az antilopéhoz hasonlóan hosszú és he­gyes. Kiállítás egy «iskolában Labé-ban a tiszteletünkre egy iskolateremben megren­dezett kiállításon bemutatott terményekről és termékekről láthatjuk, hogy a mezőgaz­dálkodás és a kisipar bizony még kezdetleges színvonalú. A legnagyobbrészt kispa- rasztok parcelláin termett gyatra kukoricacsöveket, már jobb minőségű rizst, a nálunk nem ismert takar­mányrépa-formájú manióka- gyökereket, igen ízletes ba­nánt, ananászt és a kisma­rosok által kidolgozott bő­rökből készített különböző dísztárgyakat,, divatcikkeket mutatják be. A kiállításon lathatunk azonban néhány mezőgazda- sági szövetkezetben és állami gazdaságban, valamint a 13 ezer lakosú városban műkö­dő három technikum egyi­kének, a mezőgazdaságinak a gyakorló gazdaságában produkált terményeket is. Ezek minősége már a kor­szerű agrotechnikai eljárások alkalmazásáról tanúskodik. A három technikumban egyébként 3500-an tanulnak, ők lesznek e tartomány szakembergárdájának a de­rékhada. Tarján István KÖVETKEZIK: Barátok és ellenségek. / Vízgazdálkodási együttműködés A KG^T Végrehajtó Bi­zottság 55. ülésszakán ho­zott határozatnak megfelelő­en ’ megalakult a Tiszavöl- gyi Vízgazdálkodási Együtt­működés állandó munkabi­zottsága. an»ely a KGST-or- szágok vízügyi vezetői testü­letének munkájához nyújt jelentős segítséget. Buda­pesten kedden került sor az állandó munkabizottság első ülésére — Bulgária. Cseh­szlovákia. Jugoszlávia. Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió szakértőinek részvételével — amelyen összeállítják az együttműkö­dés munkatervét. Az érde­kelt országok a vízgazdálkcy- dási munkálatok koordinálá­sával. az árvízvédelem és a vízrr. inőség-védelem össze­hangolt fejlesztésével és kö­zös érdekű létesítmények ’ építésével kívánják megva­lósítani az! együttműködést. Tej porgyár Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár me­gyei élelmiszertermelő gaz­daságok tejkészletének fel­dolgozására kombinát épül Nyíregyházán két részletben 185 millió forintos költséggel. Elsőnek — 70 millió forintos beruházással — tejporgyár épül. Ennek az alapja és a kazánháza már el is készült, kedden pedig befutottak az első gépszállítmányok. ; 15 vagonban sűrítő, porító 1 és csomagoló gépek érkeztek Dániából. Az új tejporgvár naponta 100» ezer liter tej -feldolgozására lesz alkalmas. Az öregekért — Csongrádiban A Csongrád megyei váro­sokban és községekben 1975- ig 15 új napközi otthont nyitnak az öregek számára. Így 35 ilyen intézményben gondoskodnak majd az idős emberek ■ étkeztetéséről, egészségügyi felügyeletéről, megteremtve a napközbeni szórakozás feltételeit is. Sok­százán akadnak azonban, akik koruk, testi fogyaté­kosságuk, időlegesen rossz egészségi állapotuk miatt nem látogathatják az öregek napközi otthonait, közvetlen hozzátartozóik pedig nincse­nek. Ezeket az öregeket a lakásukon gondozzák. Turisztikai mérleg Az 1971-es esztendőben 6,2 millió külföldi turista lépte át határainkat —. közli a szilveszteri adatok rendsze­rezése után. gyorsmérlegében a Központi Statisztikai Hi­vatal. *1971-ben Jugoszlávia kivételével, valamennyi or­szágból többen látogattak ha­zánkba. a beutazó külföldiek • száma azonban nem érte el a tavalyelőttit, mert jelen­tősen visszaesett a jugoszláv látogatók száma: 197Ö-ben 1,7 millió jugoszláv turistát fogadtunk. 1971-ben pedig 51 százalékkal kevesebbet. A tőkés idegenforgalom 1971-ben 20 százalékkal ma­gasabb. a szocialista orszá­gokból érkezők száma 5 szá­zalékkal alacsonyabb volt a korábbi évinél. Jóival többen érkeztek 1971-ben Ausztriá­ból, összesen 240 ezren“és az NSZK-ból: 270 ezren. Fran­ciaországból 12 százalékkal, az USA-ból 10 százalékkal több turista látogatott ha­zánkba. mint egy évvel ko­rábban. A legtöbb szocialista országból is többen kerestek fel Magyarországot: Cseh­szlovákiából összesen 2.8 millióan. Lengyelországból mintegy félmillióan, az NDK- ból 423 ezren. Romániából 240 ezren érkeztek. Több magyar uta­zott külföldre: számuk ta­valy egymillió egyszázezer volt mintegy 8 százalékkal több mint egv évvel koráb­ban. A legtöbben Csehszlo­vákiába Romániába. Auszt­riába és az NSZK-ba utaz­tak. „Nem telefontéma” Felhívtam a nagyvállalat budapesti központját. Olyan ügyet akartam tisztázni, amelyből az tetszik ki, még csak elvek­ben egyenlő partner velük a termelőszö­vetkezet. Mondta az igazgató: szívesen el­beszélget erről velem, utazzak fel. mert megértem ugye, hogy ez nem telefontéma. Megértettem. Más ügyben tárcsáztam egy Szolnok megyei céget. Nagynehezen vá­laszoltak, bár hozzátették, jobb lett valna. ha elbeszélgetünk az ügyről, mert ez nem telefontéma. Korábban kerestem az állami gazdaság Igazgatóját, ugyancsakk a Bell-ir. űszer se­gítségével. Ez nem telefontéma; adta a vá­laszt. Kezdtem alábecsülni a telefont. Nem egetrengető ügyekről lett volna ugyan szó, de rá kellett jönnöm, vannak telefo­non elintézhető dolgok és félnapokat ígérő beszélgetések. I róbát tettem. Felhívtam több céget, megkérdeztem, igaz-e. hogy milyen kivá­lóan dolgoznak? Hogyne, válaszolták gyor­san, már közölték’is a bizonyító adatokat. Meglepődtem. Egyetlen egyszer sem hang­zott el a tiltakozás, hogy ez nem telefon­téma. Értem. Most már világosan értem. Csak ismerni kell a játékszabályt. Még­pedig: kérdezz kellemeseket és minden adva van. Ne próbálj azonban kellemet­len dologról érdeklődni. Mert akkor ké­szülj fel, hogv a hívott fél titoktartó lesz: ugye megérti az elvtárs, ez nem telefon­iéiba? b. L képernyője ELŐTT Folytatásos tévéfilmek és televíziós portrék: két ural­kodó műfaj az elmúlt hét műsorában. E kiemelés azon­ban korántsem akar érték­ítélet lenni. A folytatásokról Mintha gombnyomásra, szinte egyszerre indította volna őket útjukra a tele­vízió, egy héten belül már három folytatásos tévéfilm hősei jelentek meg a kép­ernyőn. Míg Lőcse város sze­nátor urai a városon esett sérelem megbosszulásával foglalatoskodtak, a második részben eljutva immár odá­ig, hogy a megtorlás módo­zatait is kimódolták, és egy­ben meghirdették az általá­nos gyászt is, egy új hős'„rob­bant” be a képernyőre, aki már megjelenésének- első pil­lanatában letette a névje­gyét. Ha jól emlékszem, Mic- hál úr pillanatok alatt öt rablóval bánt el egyszál ma­ga, hogy megmentse meny­asszonya és saját maga éle­tét. Amiből egyértelműen következtethetünk a lengyel játékfilm szellemére. Nem kétséges, a népszerű lengyel író, Sienkiewicz regényéből készült filmsorozat kosztü- müs kalandokat igér. Az író ugyan a XVII. század vilá­gát eleveníti fel történelmi regényében, a 30 éves hábo­rú idejét, de a századfordu­ló legnépszerűbb lengyel író­ja sokkal inkább kortársai­nak nemzeti büszkeségét akarja legyezgetni, simogat­ni a múlt hősiességének ro­mantikus feltupírozásával, mintsem igazi történelmet adni. A film ezt a jókais romantikát még tovább hí­gította. Lám az övé is tör­ténelmi regény, meg a mi Mik- szátunké is, A fekete város. És micsoda különbség az írói látásmódban, a történelem megítélésének szempontjai­ban. Örülök, hogy a két törté­nelmi témájú folytatásos fil­met párhuzamosan láthatjuk a televízióban. Ennél jobb összehasonlítási alapot alig­ha találhatnánk, hogy lemér­hessük, mit jelent a múlt dicsőségét fényes árban úsz­tató romantikus, öntudatbi- zsergető írói történelemszem­lélet és a történelem hű va­lóságlátása és realista írói láttatása. A Charlotte Bron­te regényéből készült angol rövidjátékfilm-sorozatról ez­úttal nem kívánok szólni, csupán azt jegyezném meg, és ez az új lengyel sorozat esetében is áll, hogy vajon miért nem segít a televízió a nézőnek azzal, hogy egy- , egy ilyen hosszú sorozat in­dulásakor ildomos előszóban bevezetné az író és az általa ábrázolt kor világába/ Hiába van szó mindkét esetben, már-már ponyvanépszerűsé- gű olvasmányról — saját ha­zájában — nálunk a kérdé­ses író — Sienkiewicz és Bronte — sokak számára mégis csak ismeretlennek számítanak. Okosan oktató és oldottan természetes, szemléletes „előszavakra” lenne szükség ilyen esetek­ben! Visszatérve A fekete vá­ros televíziós átdolgozására; most már egyáltalán nem hat elhamarkodottnak, ha ki­mondjuk; Zsurzs Éva tévé­filmjéből nem lesz Rózsa Sándor-eset. A forgatókönyv ha itt-ott ugyan hordoz is terhet, epikus fölösleget, a film azért gondos korrajzá­val, a történés és a cselek­mény drámai súlypontjainak kiemelésével, kimunkált jel­lemeivel, jól adja vissza a regény hangulatát és az írói mondanivalót, azaz a törte- nelmietlen marakodás és ki­csinyes. bosszúáltós kímélet­len bírálatát. A három foly­tatás közül kétségtelenül A fekete város a legszínvon^- lasabb. Porti ék, poi tréf űrnek Vallom, hogy a jó port­réfilm nyújtotta élmények vetekszenek a sikeres ka­landfilm izgalmaival. Külö­nösképpen a kiemelkedő kor- társ-egyéniségekuől készült televíziós „arcképeket” fi­gyelem nagy érdeklődéssel. Csaknem azzal a kíváncsi­sággal, mint az a gyerek, aki szétszedi hegedűjét, mert meg akarja találni a hang titkát, vagy egyszerűen csak a hang forrását. Szerencsére a televízió gazdagon él a portréfilmben rejlő élmény-: nyújtás lehetőségeivel. És ami külön erény: egy-egy tudós, művész, politikus élet­útjának feltárásában, a „nagyság” titkainak megkö­zelítésében a kamera általá­ban egyenlő rangú beszélő partner; közötte és alanya között természetes dialógus alakul ki. Ugyanakkor a már említett gyermeki kíváncsi­sággal kutatja, keresi a „rej­tély” nyitját. Nem mítoszt teremt, nem a zseni miszti­kus ködösítésére törekszik, hanem a sokszor misztikus­nak látszó zseniben felfede­zi a nagyszerű embert. így történt ez László Gyula ese­tében is. A kiválq tudós tá­voli világok, a honfoglaló magyarság életének, kultú­rájának pá rátán ismerője, szinte szémélyes barátunkká vált a film nyomán. Életé­nek titkára is fény derült, és ez a titok: a játékosság. Az, hogy úgy tud a közép­kori magyarok temetkezési módjáról is beszélni, mint­ha csak játszana. Amikor a legszárazabb régészeti isme­retekről szólott, akkor is ját­szott. Nem csoda, ha kitá- rulkozó egyéniségének embe­ri varázsával a televíziót is elbűvölte, „megbénította”. (Lásd, a zárókép merevsége.) Jól lehet Veres Péterre emlékezve Mészöly Dezső a nemrég elhúnyt írónak csak a levelesládáját nyitogatta — ötletesen — mégis Veres Péter portréjához szolgált újabb vonásokkal, kevésbé ismert adalékokkal. Izgal­mas felfedező útra- vitt ben­nünket. Megtudtuk, hogy — „Péter bácsi” — atyai szigo­rú és apai jóindulatú írásos tanácsaival, leveleivel, szinte behálózta az egész magyar írói világot. Kazinczy-méretű levelezése a kor írói doku­mentuma. Mérhetetlenül gaz­dag tanulságokkal. Bilicsi Tivadar 50 éves művészi pá­lyafutásának eredményeit kí­nálta, nyújtotta át azzal az alapigazsággal: a színjátszás átélés nélkül kutyakomédia. Amit kissé általánosabban értelmezve úgy is megfogal­mazhatnánk: nincs olyan mesterség, amelyet hivatás nélkül eredménnyel lehetne folytatni. Az egyórás műsor valóban színes kép volt nem­csak a művészi pálya, hanem a családi élet boldogságai­nak Szépségeiről is. A portrék sorában talán a Barlay Zsuzsáról készült film tartotta a legnagyobb távol­ságot. A kiváló énekes túl­ságosan is a szerepeibe rej­tőzött, pedig egyik monda­tából ítélve — nem könnyű a mi életünk — bizonyára lett volna személyes, benső mondanivalója is. Mi nézők erre is kíváncsiak lettünk volna. Nem csupán az éne­kesre, jól lehet tudjuk, a dal szüli az énekest és nem for­dítva. Röviden Ismét meggyőződhettünk róla: az angolok kitűnően .átsszák: Shakespeare-t. Lám, egy könnyedebb vígjátékból — Felsült szerelmesek — magával ragadó játékot pro­dukáltak. Egy olyan játékot, amelyben még van jelentő-^ sége a gesztusnak, a legap­róbb fintornak is. Nem cso­da, hogy az Old Vic Színház világsikert aratott ezzel az előadásával. % vb .*

Next

/
Thumbnails
Contents