Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

1972. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Százhuszonöt éves a pest—szolnoki vasútvonal Százhuszonöt évvel ez­előtt, 1847-ben nyitották meg a pest—szolnoki vasút­vonalat. Ezzel új fejezet kezdődött Szolnok gazdasá­gi életben. A vasút vég­állomását a Tiszapartján alakították ki, s ez lehető­vé tette a gőzhajókkal Szolnokra szállított búza, és más mezőgazasági ter­mékek könnyű átrakását gyors Budapestre szállítá­sát Az elmúlt 12 év alatt az ország egyik jelentős va­súti csomópontja alakult ki Szolnokon. Most az évforduló idején már üze­mel az új automatikus rendszerű nagy rendező pá­lyaudvar és épül az or­szág legkorszerűbb vasúti személypályaudvara. A csaknem egy milliárd fo­rintos beruházássá] alagu­takon megközelíthető pá­lyatesteket, impozáns fel­vételi épületet, postaépü­letet, utasellátó komplexu­mot építenek. Az első pest­szolnoki vasút megnyitá­sáról megemlékeznek a vá­rosban. A GANZ Villamossági Művek * szolnoki gyárában százhuszonhét ipari tanulót képeznek a különböző szak­mákban. Képünkön Oláh lm re harmadéves esztergályos Király Ferenc oktatóval. ✓ Bőrök és cipők A cipészek munkája ala­posan megcsappant az utób­bi 15—20 év során. Egyrészt azért, mert nagymértékben csökkent a mérték utáni láb­belit készíttetők száma, más­részt a talpalás, a fejelés is egyre ritkább lesz. A nagy­üzemi cipőipar viszont egyre lendületesebben fejlődik: egy év alatt kb. 37 millió pár lábbelit állítanak elő hazai cipőgyáraink. Igaz ugyan, hogy ebből közel 18 millió párt exportálunk, de még így is marad bőven a hazai piacfá.“ "Tetemes exportunk ellentéte az az 1 millió pár cipő, amit választékbővítés céljából importálunk. Évente 2 5 pár cipó Ma évente és fejenként — a csecsemőket is beleértve — átlag 2,5 pár cipőt „fo­gyasztunk el” (1938-ban 4 millió pár volt a csináltatott és készen vett cipők száma, tehát 0,4 párnak adódott az évi „fejadag"). .Ügy számít­ják, hogy egy évtized múlva 45—50 millió pár cipő lesz hazánk lakosságának a láb­beliszükséglete. A cipőket régebben kizá­rólag és teljes egészében bőr­ből készítették: borjúbőrből, marhabőrből, ritkábban kecs­kebőrból, antilopbőrből, kí­gyóbőrből stb. Az igények rohamos növekedésével nem tudott lépést tartani a bőr­ipar alapanyagát szolgáltató állattenyésztés. Az utóbbi 10 év során a világon kb. 20— 25 százalékkal növekedett a szarvasmarha-állomány, a bőrcipők gyártása pedig ugyanezen idő alatt mintegy 75—80 százalékkal nőtt. Az eredmény az lett, hogy a borjúbőr ritka és megbecsült ■anyaggá vált, a marhabőr feldolgozásánál minden le­hetőséget megragadtak a si­lányabb bőr-részek haszno­sítására, a laboratóriumok­ban pedig sürgősen hozzá­láttak a bőrt helyettesítő anyagok kutatásához. A cipők felsőrészének állat bőrének szerkezete la­zább, durvább, pórusai meg­nagyobbodtak. A kikészített bőrön az állat egykori sérü­léseinek nyomai is meglát­szanak. Manapság az ilyen öreg állatok hibás felületű, kevésbé szép bőreit is fel­használják. Az ún. korrigált barkájú bőröknél a hibákat enyhe csiszolással eltüntetik, és a bőr felületét műanyag fedőréteggel vonják be. Az a baj, hogy ez a műanyag­rétég a járóráncoknál hamar megtörik, a törés mentén fekete csík keletkezik, és a cipő elveszti szép külsejét. A tartósabb hordásra szánt cipők tehát nem készíthetők korrigált bőrből, ^legfeljebb az egy-egy alkalomba szánt divatos lábbelik. Bőr helyett gumi és műanyag A cipőfelsőrész anyagaként gyakorta használnak műbő­röket is, főként női cipőknél. Részint textil alapra felvitt PVC-t, részint pedig a poli- uretán alapú ún. lélegző mű­bőrt. A, talpbélés és a kéreg mintegy 75—80 százaléka marhafelsőbőrből (marha­bokszból) készül. Az idősebb számára jól bevált a rost- műbő'r, ami a műfához ha- sonó módon készül: a bőr­hulladékot felaprítják, majd ragasztóanyaggal keverik össze, s ebből megfelelő hő­mérsékleten és nyomáson préselik a rostbőrt. Cipőiparunk termékeinek ma már csak 15—20 százalé­ka bőrtalpú. A bőrt helyet­tesítő gumi- és műanyagtalp rövid idő alatt tért hódított, ami teljesen érthető, hiszen 3 legjobb kikészílésű talp­bőr is előbb-utóbb átereszti a vizet. A gumi- vagy mű­anyagtalpú cipőt jó talpbé­léssel kell ellátni, amely ma­gába szívja az izzadtságot, de a láb a, felsőbőrön ke­resztül is szellőzhet. A gu­mitalp azonban esőben, hó­ban csak akkor véd, ha leg­alább 5—6 mm vastag, mert a víz mihelyt a talp felerő­sítésének vonaláig, illetve azon felül ér, már beszivá­roghat. A beázás ugyanis csaknem mindig az illeszté- sekríél történik. E szempont­ból sokkal megbízhatóbb a vulkanizált gumitalp, vagy a fröccsöntött műanyagtalp: mindkettő erősen a felső­részhez tapad. íj technológia Az új anyagok bevonulása a cipőiparba gondok elé ál­lította a lábbelik készítőit. A hagyományos technoló­giák: a szögeit, rámán var­rott, sőt még a keresztül- varrott cipők is háttérbe szorultak. Jelentősen tért hó­dított viszont a ragasztásos technológia, a műbőrfelső­részeknél a hegesztés, a gu­mitalpaknál pedig a vulka- nizálás. Míg azelőtt a cipők mintegy 70 százaléka készült szegezett, 20—25 százaléka varrott, 5—10 százaléka ra­gasztott kivitelben, ma ra­gasztott eljárással gyártják a cipők 70—75 százalékát (a nyugat-európai országokban még ennél is nagyobb há­nyadát). A ragasztott cipők hajlékonyabbak, könnyebbek, mint a varrottak, vagy sze- gezettek, viszont alsó részük vékonyabb is, így az élettar­tamuk természetesen nem ér fel a „minden megpróbálta­tást kibiró” masszív cipő­kével. Es a minőség? * ­Az évente eladásra kerülő cipőknek kevesebb, mint 1 százalékát találja a fogyasz­tó és a kereskedelem rekla- málhatónak, minőségileg ki-' fogásolhatónak. Bizony ez még eléggé magas hányad. Am sok esetben bebizonyo­sodott, hogy a vásárlók csak a divatot tartják szem előtt, hajlékony, könnyű cipőket keresve, de a hagyományos cipőkkel szemben támasztott minőségi követelményeket kívánják meg tőle. A kettő legtöbbször nem egyeztethető össze, sem a cipő anyaga, sem pedig készítésének tech­nológiája tekintetében. Ügy tűnik, hogy nehezen alkal­mazkodunk az „új hullám­hoz”, nehezen szokj uk meg, hogy sokféle cipőnk is lehet, mind más alkalomra. Modern talpöli tógép » _ Sír—nevet alapon Szanált tsz-bői, jó gazdaság Tiszakürtön Híre járja a megyében a tiszakürti változásoknak. Ta­valy 2,3 millió veszteséggel és alaphiánnyal zárt a Hu­nyadi Tsz, most meg úgy várják a zárszámadást. 2,5 millió körüli a többletnyere­ség. Szűcs János, a kun­szentmártoni járási pártbi­zottság első titkára szerint: — Amit egy év alatt ja­vulhat egy tsz, azt Tisza- kürt az asztalra tette. Ah­hoz voltunk már hozzászok­va, Tiszakürt hallatára csak legyintettek az emberek. Most meg hitetlenkedve kapkodták a fejüket. mi­kor a járásban elsőnek ez a tsz aratott le. Elsők között elvetettek az ősszel és ide­jében befejezték a mély­Bama Ferenc egy kité­tellel vállalta a kürti elnök­séget, há ő választhatja meg a szakvezetőket. Így került a Hunyadi Tsz élére az új elnökön kívül új főagronó- mus, főkertész, főállatte­nyésztő és főkönyvelő. Ve­gyes érzelmekkel fogadták őket. Vezető nagyon sok volt már Tiszakürtön, jó eszten­dő még csak egy, a hatva­nas évek elején — emlék­szik vissza Barta Sándor párttitkár. Barta Sándor kétszer is lenn járt Kiskunhalason megnyerni az új vezetőket. Ö bátorította őket, ne fél­jenek Tiszakürttől, most olyan a szövetkezet amilyen, — de szorgalmas és becsü­letes emberek élnek ott többségben. Még két felté­telt szabtak az újak. Az egyik az volt, mindenki kapjon lakást. Nem kis ál­dozatot vállalt ezzel a a köz­ség és a tsz. Mégis szíve­sen adták, mert' ebben- áz is benríte volt, nem átmeneti­leg jönnek a szakemberek. (Előzőleg az elnök is Kecs­kemétről járt ki a tsz-be.) A harmadik pont pedig az volt: a pártszervezet se­gítsen a korábbi tapasztala­tokból már jogosan minden­kit bizalmatlanul fogadó tsz-tagok megnyerésében. Az esztendőt még az elő­ző szakvezetők alapozták. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is rosszul vetettek. Az újak azzal kezdték: nagy adagú fejtrágyát adtak a búzára, pedánsan elvégezték a gyomirtást. Csakhogy eh­hez pénz kellett, a bank­számlán meg nem volt semmi. Szolnokra jártak be a traktorosok műtrágyáért, nbvényvédőszerért, s úgy vitték magukkal a pénzt. Amit sokszor a . tsz-tagok Barna Ferenc elnök álla­mi gazdaságban is dolgozott korábban. Arra- a mintára alkották meg a bérszabály­zatot. Nagyon érdekes. öt munkatípust alakítottak ki attól függően, mennyi szak­értelmet, begyakorlottságot, szántást is. Öröm most a tiszakürti határt járni. Még hozzáteszi, épp a na­pokban találkozott a kürti, tanácselnökkel. Azt újságol­ta, olyan jó most a hangu­lat Tiszakürtön. amilyenre nem emlékszik. Zsoldos György, a Hunyadi Tsz szőlőmunkása pedig úgy tesz: — Dolgozik itt a nép, ha értelmét látja. Tavaly a veszteséget vizs­gáló szanáló bizottság veze­tőségcserét javasolt. A tsz szövetség közleményéből pe­dig arról olvashattak, hogy egy kiskunhalasi agrármér­nök elhelyezkedne tsz-ben. Barna Ferencet, így hívták meg főagronórr.usnak. Két hónapra rá pedig megvá­lasztották elnöknek. adtak köcsön a szövetkezet­nek. Ezzel nyertek, így tudták pótolni az elmaradt gép­javítást, megalapozni a ter­mést. Búzából 16,1 mázsás átlagot takarítottak be. Nem magas, de Tiszakürtön nem volt még ilyen. Nyolc arany­koronás, gyenge földek van­nak itt és a terv is csak 11,3 mázsát rögzített. — Az is nagy dolog volt, — ismeri el Tóth István raktáros, hogy a kombájn után azonnal ment a szalma betakarítás, nem maradt ott télire, mint máskor. Min­den rendben ment Tiszakür­tön. A veszteséges évben 171 hord kertészeté volt a szőr vetkezetnek. Az ú.i szakve­zetők lecsökkentették 86 holdra. — Nem sok kertészet kell — érveltek — annyi csak, amivel megbírunk. Így ke­vesebbről is több jövedel­münk lehet, mintha a sokat ott" eszi a gaz. Beigazolódott. Azelőtt a 171 holdról 769 ezer forint bevétele volt a szövetkezet­nek, igaz belvíz is megnyom­ta a földet. Most a 86 hold­ról 2,3 millió. Nem számít­va azt a többletet. amit más növény adott a felsza­baduló területen. A vég­eredmény tehát 2,5 millió forintos nyereség terven fe­lül. Már évközben látni lehe­tett a jó zárást és vásárol­hattak új kombájnt, gépe­ket, villamosították a mű­helyt, szolgálati lakást vá­sároltak. S végül, még egy­millió forint készpénz ma­rad a Biztonsági alapon. Ügy, hogy már előre kifi­zettek átlagosan egyhavi jö­vedelem. nek megfelelő nye­reségrészesedést. erőkifejtést vesz igénybe, s mennyire veszélyes. Így 50 és 80 forint között szabá­lyozták a napi munkadíjat. De úgy, hogy ezt a tagok mind megkanták. Kivéve a vezetőket. Ök csak 80 száza­lékát vehették fel fizetésük­nek év közben, a többit csak akkor, ha jól sikerül a zárás. — Sír—nevet alapon gaz­dálkodunk — mondja •az el­nök. — Ezzel tulajdonképpen a szakvezetők érdekeltebbek a jó termelésben, mint a tagok. Mindenki elismeri, a gyors sikerben része •'an a jó idő­járásnak is és annak is, hogy egymillió forint dotá­ciót kaptak. De a legfőbb: a szorgalmas munka. Abból indultak ki, mindent csak az emberekkel egvütt lehet. Bevezették a kéthetenkénti vezetőségi ülést, a havon­kénti brigádgyűlést. A bri­gádgyűléseket minden eset­ben párttaggyűlés előzte meg. _ A pártszervezet >s új utakat járt. derül ki az évvégi vezetőségi beszámoló­ból. A beavatkozás helvett állásfoglalásokat, ajánláso­kat dolgozott ki a nártszer- vezet, s azzal egységesen állt a tagság elé. A brigádgyűlések kezdet­ben olykor három-négy óra­hosszáig eltartottak. Senki nem sajnálta az időt. mert sok minden tisztázódott és a tagok jobbnál jobb tippe­ket adtak. Szokássá lett az is, hogy a pártszervezet minden ír ende-mondának utána járt s taggyűlésen, brigádgyűlésen számot ácfctt róla, honnan, kitől erednek valótlan híresztelések. — A nyilvánosság nagyon jó dolog, a mi tagságunk igényli a tájékoztatást — vé­li Zsoldos György. A brigádgyűléseken ve­tődött fel az is, sok a füg­getlenített ember. Kiderült, hogy igaz. A három szőlős­brigádot egy üzemággá szer­vezték. Megszüntettek fe­lesleges raktáros, áruértéke­sítő, éjjeliőr állásokat. .Nyolc emberrel kevesebb szed fel így fizetést. - Egy-ilyen kis szövetkezetben — három­ezernyolcszáz hold összesen, kétszáz dolgozó taggal — még ilyen apróság is sokat jelent. Nem szólva erkölcsi hatásáról. Mit hoz a jövő? Tiszakürtön most nagy a bizakodás. Pedig most jöfi a neheze —. véli Deák Ist­ván főagronómus. Következ­het egy rossz esztendő, s m őst már nagyobb a vára­kozás. Most nem szabadna hibázni. Amit lehet, megalapoztak. Kialakították a középtávú tervet is. Nem gondolnak nagy változásoKra. Néhány növényt termesztenek csak, s azt teljesen gépesítik. Fel­futtatják a lucernaterületet, szeretnének egy rzárítót vá­sárolni. Minél többet öntöz­ni. És feltölteni a félig üres tehénistállót, amiből az elő­ző vezetők eladták az álla­tokat. Egyhez tartják magu­kat: mindig csak annvit markolni, amivel bírnak. Mindenkinek egy a vágva: állandósítani a mostani si­kert Tiszakürtön. — borzák — Kölcsön a tsz-nek Új bérezés Zöld és fekete u határ Minden talpalatnyi földet felszántottak a megyében Kevésszer történt még meg, hogy minden talpalat­nyi földet az őszi, téli hó­napokban fel tudjanak szántani a megye közös gazdaságai. Dudás János, a megyei tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának csoportvezetője szerint legutóbb 1968-ban volt ilyen. Most bármerre jár az ember, a zöld vetése­ket és a fekete mélyszántá­sokat látja. Nem kevesebb, mint 235 ezer holdon van készen a tavaszi vetések alá a szán­tás. Túl a 245 ezer hold eszi vetésen. 1971. tavaszá­ra 30 ezer hold maradt szántatlan a, megyében. Igaz, a november 19-i nem kis "havazás most is megi­jesztette a traktorosokat, gazdaságvezetőket. Akkor még 53 ezer hold nem látott ekevasat. A hó azonban gyorsan eltűnt s, azóta híre- hamva sincs a télnek. Noha, a talajmunkáknak kedvező időjáráson kívül más is hoz­zájárult a sikerhez. Tavaly 680 új erőgépet vásároltak a megyében a termelőszö­vetkezetek. ráadásul nagy­teljesítményűeket. Ezért is lehetővé vált, hogy két műszak nélkül végezzenek. Bár a trakto­rosok sokszor 14—16 óra hosszát töltöttek a gépen s éjszakába nyúlóan szántot­tak. Amit külön jó dolognak tartanak a szakemberek, az az, hogy a mélyszántások közel felét sikerült lezárni. Másképpen szólva elmunkál­ni a talajt, hogy a bizonyá­ra mégis csak megérkező té­li csapadékot tárolni tudja a föld. A vetések különben szépek, de nagyon kellene már a hótakaró. A mező- gazdasági osztályon azt mondják, aszályos tél van. A városi utcák ugyan sáro­sak, de 1971-ben 127 mili- méterrel kevesebb csapadé­kot kapott a megye a szó kásosnál s most. hogy a hó is késik, szomjazik a nö­vényzet. Azt is méltányolják a megye vezető szakemberei, hogy 1971. őszén szinte minden szövetkezetben meg­valósult az okszerű talaj? művelés. Vagyis a tábla törzskönyvek szerint tör­téntek a szántások, attól függő mélységben, hogy mi­lyen a talajtípus, mi volt. az elővetemény s el^ző'ép milyen mélyen forgatták meg a talajt Érdekes külön­ben. hogy a megyében nem dívik az altalajlazításos módszer. Most is csupán 3 ezer holdon történt altalaj­lazítás.

Next

/
Thumbnails
Contents