Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

»KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP 1972. január 29. Csendélet a szolnoki MHSZ-hangárban Technikai újdonság az Egyesült izzóban Megkezdődött az Egyesült Izzóban a kétfcnalú halogén autólámpa kísérleti sorozat- gyártása. A technikai újdon­ságok iránt érdeklődő autó­sokon kívül kevesen tudják, mi ez a termék, s miiyen előnyei • vannak a hagyomá­nyos és az egyfönalú lámpá­val szemben. Az egyfonalú halogén autólámpának csak­nem kétszer akkora a fény­ereje, mint a hagyományos­nak. messzebbre világit, ezért biztonágoaabb. Egyet­len hátránya, hogy külön- külön fénys; óró szükséges az Országúti és' a városi világí­táshoz. Ezért a szakembe­rek világszerte próbálkoz­tak kétféle világításra is al­kalmas halogén autólámpa kifejlesztésével. A világon egyszerre négy cég kezdett kísérletezni (köztük az Egye­sült Izzó), majd mindegyik helyen egységes nemzetközi szabvány alapján párhuza­mosan indult a gyártás. Casanova budai kalandja Casanova Giovanni Jaco­po de Senigalt, a szerelmi botrányairól világhírnévre szert tett olasz kalandor ne­vét a Vízivárosban, a Batt­hyány téren ma is viseli az egykori Fehér Kereszt foga­dó, a rokokó műemléképü­letben berendezett jelenlegi éjjeli mulató. A katona, hegedűművész, csodadoktor, a párizsi lottó igazgatója a rokokó kor er­kölcsének és pénzügyi szel- . lemének egyik legtehetsége­sebb képviselője azonban aligha szállt meg ebben a budai fogadóban. Ugyanis a sok helyről történt számta­lan menekülése után utol­jára 1782-ben futamodott meg Velencéből, hogy Cseh­országba szökjék üldözői elől, s beálljon ä Waldeck * grófok könyvtámokának. Sietős útja miatt aligha .-olt bőviben a pénznek, hi­szen léhán megírt emléke­zéseiben maga vallja, hogy Kosztjics Péter vendéglősnél szállt meg a tabáni Had­nagy utcában. Velence és Csehország kö- ’ zötti bolyongásai közepette érkezett Budára az 57 éves, öregedni nem akaró szépte­vő — bizonyára azért is, hogy a csodásnak mondott rácfürdői hévízben vissza­szerezze elillant ifjúságát. Itt érte aztán a csúfos ku­darc. Szemet vetett a rác vendéglős szépséges leányá­ra, meg is szöktette, de an­nak udvarlói a Gellérthegy tövében elfogták és félholt­ra verték. Vérében fetreng- ve csak másnap tért magá­hoz. Átvánszorgott Pestre, Schneider József ötvösmes­terhez — akivel üzleti vi­szonyban lehetett — és nála pihente ki budai botrányá­nak fáradalmait. „Már attól [éltem — írja rezignált han­gon. — hogy a Dunába dob­nak. Ha ez Velencében tör­ténik velem, laguna lett volna a sírhelyem P Az eset történetéhez tar- • lozik, hogy negyvenöt év­vel ezelőtt a magyar napi­lapok és folyóiratok erősen vitatták, hogy a nevezetes Jacopó valóbap járt-e ha­zánkban és valóságos „iro­dalom” keletkezett a „nagy” kérdésről. Híre jött, hogy most a duchcovi kastélyban, ahol a szélhámosság művésze a minden tudományban jára­tos, udvari csiszoltságú és a testi ügyességben kiemelke­dő, csak a szerelemnek és a szerelemből élő világcsavar­gó élete utolsó éveit élte — Casanova emlékmúzeumot rendeztek be. 175 évvel ha­lála után így emelkedett a halhatatlanságba. Előzőleg, még 1918-ban Casanova Társaság alakult a világhír­re vergődött „nagy ember” emlékének ápolására, Vietnam ügye — magyar ügy A MAGVAR—VIETNAMI barátság alapját a közös törekvés képezi: mindkét ország, a kommunisták vezeté­sével, a szocializmus építésének útját jár­ja. Ez egymagában is elegendő ahhoz, hogy a két nép, a két kormány, a két párt testvéri kapcsolatban legyen egy­mással. A magyar—vietnami kapcsolatok alakulását azonban sajátosan befolyásolja az amerikai imperialisták több mint egy évtizede indított támadása a szocialista építést folytató Vietnami Demokratkus Köztársaság ellen. Nem egyszerűen elv­társi kötelesség, de az emberek közötti természetes szolidaritás parancsa, hogy ilyen helyzetben a Magyar Képköztársa­ság minden tőle telhető segítséget meg­adjon ,a távoli, veszélybe jutott^ sokat szenvedő népnek. Ä magyar kormány 1968. április 18-i nyilatkozatában így fo­galmazta meg ilyen irányú elkötelezett­ségünket: „A Magyar Népköztársaság kor­mánya és népe a vietnami háború egész története során mindig kész volt arra, hogy lehetőségeinkhez mérten, a vietnami, a magyar nép s a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek megfelelően politi­kai, diplomáciai és anyagi támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos és jo­gos ügyét.” Ennek a növekvő segítő­készségnek egyik megnyilvánulása Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének lá­togatása Is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kormány, a magyar társadalmi szentok mindenkor támogatták a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány békejavas­latát és leleplezték az amerikai imperia­listák egész Indokínai lángba és vérbe borító politikáját. Az Országos Béketanács január derekán elfogadott munkaprog­ramja is tükrözi ezt a folyamatos segítő­készséget. A program szerint magyar kül­döttség is részt vesz a februári, ver- sailles-i nemzetközi indokínai szolidari­tási találkozón, valamint az ugyanebből a célból összehívott szakszervezeti világ- konferencián. E hatalmas méretű konfe­renciák határozatai alapján szervezik meg hazánkban az idei társadalmi megmozdu­lásokat. Ebben az esztendőben ötven se­besültet hívnak meg magyarországi gyógy­kezelésre. Az ilyen betegekkel foglalkozó magyar orvosok nemrégiben cserélték ki tapasztalataikat, hogy még jobb ered­ménnyel gyógyíthassák az ezután érkező vietnami betegekei. Közismert, milyen nagy számban képez­nek nálunk különféle szakmájú vietnami szakembereket. Magyar szakemberek jár­nak a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban és adják ott át tapasztalataikat, A magyar sajtó, a rádió, a televízió, a film, a könyvkiadás, a közoktatás is nagy figyelmet fordít a vietnami háborúra. Még sosem fordult elő nálunk, hogy egy távoli ország sorsát ilyen tömegek kísérték figye­lemmel. A nálunk járó vietnami vendé­geket is meglepi, hogy kis iskolások, ta­nulatlan falusi öregasszonyok is mennyit tudnak a vietnami népről, annak harcá­ról. A nőszervezet által megindított ta­karóakcióban hatalmas tömegek vettek tevékenyen részt; sokszor maguk a meg­mozdulások szervezői lepődnek meg, mi­lyen visszhangra találnak a vietnami szo­lidaritási akcióra buzdító felhívások. Nem közhely, hogy nálunk az emberek magu­kénak érzik Vietnam ügyét; a magunk szabadsáaszeretete Is árma ösztönöz, hogy segítsük ezt a szabadságát hősiesen védő, bátor népet Ha gyárainkban a munkások és a mér­nökök megtudják, hogy Vietnamba szánt terméken dolgoznak, megkétszerezik erőfe­szítésüket. Ez volt a helyzet a dunakeszi Járműjavítóban, ahol a kommunista mű­szakokból összegyűlt pénzből, továbbá több üzemi, gyári, iskolai gyűjtésből ösz- szejött összeg felhasználásával kilenc fel­újított személyszállító vagon készült a Vietnami Demokratikus Köztársaság ré­szére. Jelentős feladat volt hiszen egy- egv vagon csaknem kétmillió forintot ér. A határidő nagyon rövid volt Ezért a legöbb szocialista brigád többször is túl­órázott, de időre elkészült a vállalt mun­kával. A kilenc vagon elindulhatott Hanoi felé. Az amerikai bombázások egyik célja az eszak-vietnami vízrendszer tönkretétele; a legfontosabb táplálék ott a rizs, amelynek köztudottan sok öntözésre van szüksége. Ennek megbénítására bombázták például sok alkalommal a HS jelzésű, völgyzáró gátat, valamint a Quang Binh tartomány­ban levő csatornahálózatot. A Vietnam­ban már működő magyar szivattyúk, úszó vízkivételi művek és más berendezések mellé legutóbb a magyar falun eredmény­nyel működő hidroglóbuszok is megjelen­tek távoli barátainknál. Egy ilyen víz­torony látja el vízzel a Trai Go-ban léte­sített baromfielepet, A magyar tervezésű ..húsgyárba'’ az uraiújfalui Állami Gaz­daság szállított 30 ezer kiscsibét. Ez az üzem is bekapcsolódik a Vietnami De­mokratikus Köztársaság hosszútávú ba- romfiprogramjának végrehajtásába: húst és tojást ad a vietnami fővárosnak. A vietnami állami gazdaságok eredményesen foglalkoznak a tőlünk odayitt intenzív ku­koricafajták meghonosításával. A most bevezetett magyar fajták segítségével né­hány év alatt megkezttőzhetik, tíz év alatt ötszörösére emelhetik a hektáronkénti ter­méseredményt. Már épülnek Hanoiban azok a kisüze­mek. amelyekhez a SZOT adott anyagi, a magyar ipar műszaki segítséget. Ezek közül az első Vietnam II. finomkerámia- üzem. amely műkövet, cementárut, csere­pet és téglát is gyárt majd. Négy magyar építész tervezi azt a ha­noi anya- és csecsemővédő intézetet, amely a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség gyűjtéseiből épül majd fel. Ma­gyar kórházi berendezések is működnek Vietnamban. A Medicor technikusai he­lyezték azokat üzembe és tanították be vietnami kezelőiket. Igen sok magyar gyógyszert használnak fel a háború súj­totta országban. Mqet foiyik Magyarorszá­gon — a többi között — Vietnam részére egy ötszáz ágyas kórház tervezése is. M INDEZ csak egy* része annak a test­véri segítségnek, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak. Az indokínai há­ború magyar ügy: Vietnam győzelme az Egyesült Államok csapatai fölött a mi békereményeinket is megsokszorozza. Nemcsak testvéri kötelesség, de nemzeti érdek is tehát, hogy mindén segítséget megadjunk a megtámadott Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak és hősiesen harcoló népének. ’ **" Máté Györgr A környezet szennyeződése Egy átlagos angol család havonta mintegy 60 kg kü­lönböző csomagolóanyagot dob ki a szemétbe. Szak­emberek kiszámították, hogy a használat után eldobható csomagolóanyagok volumene 1980-ra további 44 száza­lékkal emelkedik. Ma már bonyolult. ám elsőrendű fontosságú gazdasági és mű­szaki probléma ezeknek az anyagoknak az összegyűjté­se, vagy feldolgozása. Különösen sok gondot okoznak Angliában az ún. egyszeri használatra szóló j palackok. Ezeket a ' mű­anyagpalackokat kb. a hat­vanas évek közepe óta al­kalmazzák. . Elterjedésük oka: a raktárak nem veszik vissza a vásárlóktól az üve­geket és nem fizetik ki ér­tük a betétet — arra hivat­kozva. hogy ez további költ­ségeket okoz. A kereskede­lemnek ez a vonakodása va­lamennyi üvegárura érvé­nyes: Angliában évente 6.5 milliárd üveget, palackot gyártanak és ezeknek csu­pán egyharmada kerül visz- sza újbóli felhasználásra a raktárakba. A létfenntartási költségek Szíriában A létfenntartási költségek Szíriában az utóbbi évek fo­lyamán jelentősen emelked­tek. A damaszkuszi közpon­ti statisztikai hivatal sze­rint, amely összehasonlította az árakat 1962 és 1971 első nyolc hónapja között, a nö­vekedés minden szektorban érezhető volt. Főképpen a mezőgazdásá­gi termékekről van szó; a zöldségfélk áremelkedése pl. 62 százalék. A lakbérek, a kormányintézkedéseknek kö­szönhetően csak 14,2 száza­lékkal emelkedtek. A vegyes tételek növekedése 8 száza­lék. A létfentartási költségek globális emelkedése Szíriá­ban 1962 és 1971 között 35 százalék. A hivatalos gazda­sági szervek azért foglalkoz­nak a lakbértarifák változz tatásával, hogy ezeket a lét- fenntartási költségek álta­lános emelkedéséhez igazít­sák. Felemelik az 1962-ben megállapított maximális ha­vi 150 szíriai font lakbért. Tengeri „hernyó” Talán sehol nincs olyan nagy jelentősége a korrózió­védelemnek, mint a tengeri hajózásban. A sótartalmú víz állandó jelenléte ugyanis a fémek egyik legnagyobb ellensége (jól tudják ezt a téli, sózott utakon közleke­dő gépkocsitulajdonosok isi. A hajótest külső felületét vastag korróziógátló fedőré­nösen fenyegeti a fokozott korrózió. veszélye. Amerikai hajótulajdono­sok újabban a képen lát­ható módon védik a hajók felépítményét (s a fedélze­ten levő esetleges rako­mányt): vékony fóliából ké­szült. felfújható burkolattal látják el a- veszteglés ide­jére. Az egyes — kettős falú teg védi, amit rendszeresen karbantartanak. A fedélzeti berendezéseket nem mindig lehet ilyen jól megóvni a párás-sós levegő, a felcsapó­dó hullámok hatásától. A forgalomból egy időre ki­vont, vagy rakodás miatt so­káig veszteglő hajókat külö­— „hurkákat” külön-Uü|,ön fújják fel légkompresszorral, tehát a burkolat alatt nincs túlnyomás. A leeresztett „fó­liasátor” ' viszonylag kis he­lyen elfér a hajó gyomrá­ban: egy-másfél óra alatt bármikor ismét „Méoíthetd”. Egyiptom polgári légi flottája Az egyiptomi kormány szerződést kötött a Szovjet­unióval nyolc TU—154-es és négv IL—62-es repülőgép vásárlására. Ezek értéke összesen százmillió dollár. Az első gépeket 1972-ben üzembe állítják. A gépek a Kairó—Felső-Egyiptom kö­zötti forgalom megerősítésé­re és új nemzetközi vona­lak beállítására »szolgálnak. Ez a legjelentősebb szerző­dés. amit a Szovjetunió és Egyiptom a polgár^ repülés területén kötött. Százszemélyes szalonok — kerekeken gesztést, a hidromechanikus áttételt a legújabb technikai követelményeknek megfele­lően tervezték. A Ívovi gyár évi termelése több mint 8 szer autóbusz. 1975-re befe­jezésre kerülő átépítése után futószalagairól naponta több mint ötven kényelmes „sza­lon” gördül le. szintetikus papír fe1 haszná­lás! területe jóval kiterjed­tebb lesz, mint a közönsé­gesé^ mivel szilárdabb, * nem deformálódik és jóval ellen- állóbb a vízzel és a nedves­séggel szemben; i i (Foto: N. Zs.) Olajból készült papír Hamarosan új buszok gyártásába kezd a Ívovi au­tógyár. A százszemélyes LAZ 698 típusú busz városi főútvonalakon való haszná­latra készült. Ajtajai széle­sek, utastere tágas. A busz valamennyi részegységét — a hidraulikus kormányszer­kezetet, a pneumatikus füg­Olajból készíthető papír gyártásán fáradoznak Ja­pánban. Külsőleg a szinte­tikus papírt nehéz a valódi­tól mégkülönböztetni. A mű- papír önköltsége azonban jeienleg még mintegy há­romszorosa a valódinak, A

Next

/
Thumbnails
Contents