Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-07 / 288. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december 7. ÁjLítfoitn­Szülőföldem, Pest Vajon a szerénység a mű­vészetben milyen metamor­fózison keresztül támadhat? Egyáltalán szerénység és művészet (ráadásul előadó művészet), vajon összeille­nek-e? S, ha igen milyen intellektuális izgalomkeltés­re, gondolatindító játékos képzettársításra ad lehető­séget? Mert ha meggondolom: a szerénység nem épp az elő­adóművész szükségszerű sa­játja (nr.ár csak az ismert, „szabályerősítő” kivételek csekély száma miatt sem), így nem csoda, ha Ungvári László, egy órás önálló mű­sorában ezzel küszködik. Hogyan szóljon az ember önmagáról, egy jelentős ala­kításokkal szegélyezett szí­nészi pályáról, művészete lényegéről, hitéről; úgy. hogy közben szerény is ma­radjon? Nem Ungvári László hi­bája, hogy ez a figyelemre­méltó szemelvényekkel át­szőtt pályabeszámoló nerc' valósulhatott meg egységes hangulati légkörben. A mű­vész hallhatóan akkor vaft elemében, mikor emlékezé­sei során Hamletet, Bibe- rachot, Lucifert, Görgeyt eleveníti meg. Ekkor vall önmagáról, s ez végül is, így van jól: a művészről alakítása beszél. Ez menti a műsort. S ha az összekötő szöve­get, mindazt, melyet a mű­vész úgy érez, hogy róla nem önmagának kell el­mondania, más mondaná, mintegy méltatva, vagy ép­pen csak értékeinek meg­felelően megméretve, tel­jesebb lenne emléknek, él­ménynek’," rádióműsornak egyaránt. — trömböczky — Észt barátaink között (1) A Budapesti Metró szállítói A tallini Ohtulecht Szer­kesztősége és az Ész+ Rá­dió és Televízió elnöksége kérésünkre szervezte meg a tallinni elektrotechnikai gyárban tett látogatást Várakozással tekintettünk e 100 éves gyér megtekinté­se elé. Ugyanis lakatosként, vasesztergályosként 1902— 1903-ban itt dolgozott az SZKP egyik későbbi veze­tő egyénisége, a Szovjetu­nió Legfelső Tanácsának volt elnöke, Mihail Ivano- vics Kalinyin. A nagvüzem most az 6 nevét viseli. Em­lékét a gyár udvarán, mell­szobra és egykor; eszterga- géné is szimbolizálja. A gyár vezetői és munkás­kollektívája méltán büszke névadójára. emlékének munkasikerekkel adóznak. A gvár irodaházának elő­csarnokában berámázva láthattuk a munkasikerek megannvi jutalmát. leg­magasabb elismerését. Ta­valy, a lenini centenárium évében első helyen végez­tek a szocialista verseny­ben, s elnyerték az SZKP Központi Bizottsága és a Minisztertanács vándorzász- laját. A-z októberi forr ad a. lom 50 éves évfordulóia al­kalmából is kitüntették az üzemet. A Komszomol mun­káját úgyszintén. Tavaly ötven munkás kapott kor­mány kitüntetést. A gyári pártbizottság irodájában Jakov Szalata- revszki, a pártbizottság tit­kára, Joszpa Zinovi fő­mérnök és Igor Borogyin, a Komszomol bizottság tit­kára fogadott bennünket és válaszolt kérdésünkre. Elsősorban a pártmunka módszereiről akommunisták. s a pártbizottság tevékeny­ségéről érdeklődtünk. Kérdéseinkre készséggel válaszoltak. A főmérnöktől megtud­tuk: a gyár tavaly ünne­pelte 100 éves jubileumát. Azóta megfiatalodott, 1953 után a rekonstrukcióval új arculatot kapott. Három gyáregységében elektro­technikai berendezéseket gyártanak. Transzformáto­rokat, vasúti járművek ré­szeit, korszerű, szilícium egyenirányítású villamos motorokat. Örömmel hal­lottuk. hogy többek között a budapesti Metró részére is. A pártbizottság titkára elmondta, a gyárban csak­nem 3 ezer munkás dolgo­zik. Nagy többségű fiatal. A tizenhárom pártalap- szervezet munkáját a tizen­öt tagú pártbizottság fogja össze, mely tervszerűen, két hetenként ülésezik. Esek napirendjén a leg­fontosabb termelési, gazda­sági- és pártpolitikai kér­dések szerepelnek. Igen nagy szerepet szánnak a fi­ataloknak. Az egyik üzem­részben például 214 kom­szomolista dolgozik. Ha új gyártmányt vezetnek be, a fiatalok vállalnak védnök­séget felette. A pártalapazervezetek- ben havonta tartanak tag­gyűlést. A pártbizottság negyedévenként a párttag­ságot is összehívja eszme­cserére. Az üzemi munkások 70 százaléka tanul valamilyen párt-, ifjúságpolitikai, vagy szakmai tanfolyamon. A pártoktatás októbertől má­jus végéig tart. Alap-, kö­zép- és felsőfokon szervez­ték meg. Az utóbbit azok részére. akik főiskolát, egyetemet végeztek. Most minden szinten az SZKP XXIV. kongresszusának dokumentumait tanulmá­nyozzák a párt- és Kom- saomol tanfolyamok részt­vevői. A propagandisták mindannyian egyetemet vé­geztek. A pártalapszerveze- tek titkárait pedig a vá­rosi pártbizottság által szervezett speciális tanfo­lyamon képezik tovább. A Komszomol titkári 61 megkérdeztük: alapszerve­zeteik élnek-e a szervezeti szabályzatban rögzített jo­gukkal, kötelességükkel. Ajánlanak-e a pártba új tagjelölteket. ,.Igen hang­zott a válasz — az idén huszonegy jól, dolgozó kommunistát ajánlottak, s vettek fel tagjelöltként a párt alapszervezetei.” CFolytatjuk) Máthé László Kiállítás I árhevén Húsz évvel ezelőtt nyitot­ta rceg’ kapuit a túrkevei Finta Múzeum, röviddel az­után, hogy a Nagykun tele­pülést az ország első szö­vetkezeti' városává nyilvá­nították. Az évforduló al­kalmából vasárnap dr. Ba­lassa Iván, a Mezőgazdasá­gi Múzeum főigazgatóhelyet­tese jubileumi kiállítást nyi­tott meg. Két teremben nagyértékű történeti nép­rajzi anyagot mutatnak be. Tablókon szemléltetik a vá­ros szocialista mezőgazdasá­gának kialakulását. Kurucz zászlók, kardok, viseleti esz­közök utalnak a Nagykun település történelmére. Ké­pet kap a látogató a régi foglalkozási eszközökről, néprajzi formákról, tár­gy akróL Av Uoitsvából llendszertelen jegyzetek ♦ : : ♦ ♦ : ♦ ♦ * * # 4 A I : : : Valamikor, szégyellem, elmonda­ni. hogy mennyire -égen, lábujj- hegyre álltam és leloptam apám polcáról egy könyvet. Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Véletlen vezette az ujjaimat, e ke­reső kezet, s a szerencsés véletlen mai haszna az írott szó szeretete. Mit is érhet mindaz, arr.it le­írunk? Mit ér, hogyan él továb1'” A méhész Termelőszövetkezeti elnök. Gye­rekkoromból ismerem. Bajka Zolti egyszer a „rádióból” felelt fizika órán. így: „A rádió egy olyan ma­sina, amelybe az egyik oldalon be­lebeszélnek, s a másik oldalon ezt hallani lehet.” Mondanom sem kell: tökéletes elégtelen volt az a felelet. Aztán, a már különváló uta­kon, ő elvégzete az agrártudományi főiskolát, agronómus, főagronómus, végül szövetkezeti tlnök lett. — Konyakot? Gint? Eredeti szil­vapálinkát? Mit parancsolsz? — Mutasd a könyveid Zolti... Mutatta. Nincs sok. Nyolcszáz könyve van, s ezen kívül a szakla­pok bekötött példányait őrizgeti. — Valamikor a méhekért rajong­tál. Méhész akartál lenni. — Igaz. Volt ilyen. Nincsenek méheim, körüldong helyettük épp elég gond. De nézd: a szövetkeze­tünkhöz kétszázhetven család tar­tozik. ötvenhármán méhészkednek otthon. Én viszem, adom kölcsön nekik a könyveket. A szaklapokat. Tudod, hogy csóró parasztgyerek voltam. Most már sajnos felnőttként azt mondom, hogy minden okossá- kom másoktól való. Innen a megye- székhely rrajd nyolcvan kilométer. Időm sincs bejárni, de a világ si­et. Lemaradni nem szabad. Az írott szó nélkül, én a vidéken élő szak­ember szakember sem lehetnék. Igen, '.eköttetem a 'apókat... A fűtő Kodály Zoltánról mesél. Hosszú évekig az operaháznál volt díszlet­munkás. Ma fűtő Szolnokon. Az ismerős italboltban így hívják: Ki­rály. — Kodály úr olyan ember volt, hogy minden előadásakor lejött hozzánk. Aztán a technikai sze­mélyzet közül mindenki kapott tő­le 100—100 forintot- Ó adta nekerr.' az első könyvet. — Most mit olvas? — Ami a kezembe kerüL — Újság. — Jár. Beszélgetni se lehetne, ha nem néz bele az ember. Kodály úr mondta egyszer nekünk —, mert mindig ideges volt előadáskor, s le­jött beszélgetni olyankor —, hogy ő is mindent másoktól tanult. És" ez úgy bennem maradt. Az írott szó nekem az emlék, arcig ott vol­tam. ., A kislány Irén jövőre a vendéglátóipart technikumba jelentkezik. A háziasszony Messziről látszik: nagymama. Húzza, vonszolja az ellenkező uno­kát. És aztán megáll az újságos bódé előtt: — Ötvenhatéves vagyok. Dolgoz­tam egész életemben. Most már csak ennyi a dolgom... — Mozdu­lat mutatja az unokát. — Mit jelent magának az újság? Az írott szó? Csendes a válasz: — A hidat a világhoz. Beszélgetünk, s egyszeriben ki­derül, hogy a négyéves kisember, akiből a nagymama szerint orvos lesz valaha, már járja ugyanezt a „hidat”: — Ha nem veszek neki „Dörmö- gőt”, akkor sír... A „kisember” rcég csak a képeket érti. A nagymama a világhoz talál hidat a leírt szavakban. S ő mondja el. hogy a leírt szavak, a másokkal összekötő híd nélkül szegényebb lenne a világ. Alig múlt húszéves. Divatlapot kér, aztán vesz egy Néplapot, egy Népszabadságot... — Magának veszi? — Igen. Andricsák Irén felszolgáló. Érett­ségi után tanulta kenyéradó mes­terségét. — Jaj, nagyon szomorú voltam én akkor. Nem sikerült az egyetem. — Szidta a világot? — Szidtam. Mi kilencen voltunk testvérek. Én jutottam legtovább. Tanultam., aztán nem lett belőlem semmi... — Mennyit keres? — Ne úgy értse a semmit. Azt kérdezte, hogy miért veszem a lapo­kat. A divatlapot egy szoknya miatt. A többit? Szokás. Nem lennék nél­küle. Varázslatosan gazdag a vi­lág. És én már rájöttem, hogy min­dent elérni nem lehet. De ha ol­vasok. akkor mindaz p? envém. ami­ről olvasok... Epilógus Ülök az írógépem előtt. írok. Eszembe jut a hajdani kisgyerek kereső keze. A hajdani véletlen. Beszélgetek, telefonálok, kérdezek, írom az írott szavakat. A falusi házból elindult szakembernek. a fiatal, nemrégen csalódott kislány­nak. a nagymamának, az emlékek­re feledkezőnek. s igen. neki is. a még olvasni serc tudó kisgyerek­nek. Leírok egy szót, s a szó, im- rcár tőlem függetlenül tovább él. Ötven-százezer emberben él tovább. Igaz: mindenki mást keres, ami­kor olvas, de egyetlen nagy közös titka van ennek gz olvasó—újságíró társasviszonynak: ugyanabban a vi­lágban. egyformán igaz törvények szerint élünk. S e törvényből való. hogv egyre nagyobb rangja legyen a leírt szavaknak, mondatoknak. Meit a valóság nincs meg ekéikül, ahogyan mi. újságírók, sem lehet­nénk meg a valóság ismerete, a valóság erősítő hite nélkül. Bartha Gábor Elektronikus mentő A Kamcsatka partjainál dühöngő hurrikán egy ha- iászbárkát messze elsodort a Csendes-óceánon. A ha­lászbárkát eredménytelenül keresték a hajók és heli­kopterek. Ekkor matemati­kai géphez folyamodtak. A számológép átalakította a szél sebességével és irányá­val kapcsolatos adatokat és megadta az eltérés irányát, az elveszett bárkának a ki­kötőtől való feltételezhető távolságát. A mentőosztagok pontosan a megjelölt helyen meg is találták a bárkát. Tűzálló védőruha Az egyik amerikai válla­lat szélesebb körben népsze­rűsíti a Nomex nevű polia- mid szálból készült tűzálló védőöltözéket, melyet eddig csali az űrhajók és repülőgé­pek legénysége használt. A védőruhát elsősorban a tar­tálykocsik kezelőszemélyzeté­nek ajánlják. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy a Nomexből készült ruhák tüz- biztossága többszöröse a tűz­álló appareturájú pamutszö­vetekének. Rádió — japán módra m Hagyományosnak csöppet sem mondható módon alakít­ja ki rádiókészülékei „kává­ját” az egyik japán gyár. Telepes, több hullámsávos, 9 —11 tranzisztoros vevőkészü­lék található a szépvonalú műanyagházban, mely néhány mozdulattal többféle formá­júra alakítható. A japán tranzisztoros -pit* diógyártás szinte egyedural­kodóvá vált a világpiacon az utóbbi 10—15, év során. Ár­ban egyik ország ipara sem tud versenyezni vele az óriá­si szériában előállított, kisebb igényeket kielégítő, de mégis jó minőségű híradástechnikai tömegcikkek gyártása terén. Zenés jelzőrendszer Az egyik spanyol városban a közlekedési lámpákat zenés szerkezettel egészítették ki. Amikor a lámpa pirosról zöldre vált, három másod­percre felhangzik egy dallam, amely a vakok számára jel­zi, hogy szabad az út. Az el­ső ilyen berendezést a vakok egyesülete székhazának köze­lében levő útkereszteződésnél állították fel. Házak a tengerből Az NDK-ban hozzáfogtak a tenger fenekén található építőanyagok kitermeléséhez. A rostocki építőipari vállalat eddig 75 000 köbméter kavi­csot rendelt és az elkövetke­zendő években megrendelé­seit egymillió köbméterre emeli. A tengerfenék kavics- anyagának kitermelése 25— 50 százalékkal olcsóbb, mint a felszíni kavicskitermelés. Automata választja ki a méreteket Mielőtt a szakemberek fénymásoló géppel dolgozni kezdenének, az eredeti pél­dányokat, amelyekről máso­latokat kell készíteni, több­nyire méreteik szerint kell osztályozni. A nyugat-német­országi Meteor-Siegen cég ál­tal gyártott Metern—625 tí­pusú fénymásoló automata segítségével a különböző do­kumentumok sokszorosításá­nál le lehet rövidíteni az ere­det; példányok csoportosítá­sára fordított időt. A készü­lék az eredeti példány szé­lességétől függően maga vá­lasztja ki három papírtekercs közül a legmegfelelőbbet, a formátumnak megfelelően el­vágja a papírszalagot, elvég­zi a másolás műveletét és mindegyik másolatot fel- használásra készen bocsátja ki magából. 80 millió éves a Karib-tenger A Karib-tenger fiatalabb, mint azt a geológusok ed­dig feltételezték. A „Gomar Challenger” kutatóhajó nem­rég fejezte be két hónapos útját a Karib-tenger mély medencéinek térségében. Az 1,5—3 km mélységben vég­zett fúrások aLkalmával fel­színre került kőzetekben — 75—85 millió évvel ezelőtt élt állatok és növények meg­kövült maradványait találták. Olvan üledékekben voltak ezek a maradványok, ame­lyek a Karib-tenger alatt, lépcsőjét képező bazaltréte­gekben feküdtek, összeha­sonlításul: az Atlanti-óceán legöregebb részei 180 millió, a kontinenseké pedig 3,5 mil­liárd éve* A Nagy-Antillákon és Dél- Amerika északi részén felfe­dezett erős vulkáni tevékeny­ség, mely kb. 80 millió évvel ezelőtt fokozatosan gyengült, szintén bizonyítja azt a fel- tételezést, hogy a Karib- tenger térségében a kéreg végleges kialakulásának ide­jét 75 millió évvel ezelőttre i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents