Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
1971. decembeí 7, SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP Uj színek, gazdagodó tartalom A családi és társadalmi ünnepek 1IL megyei bemutatójáról Hatvanhat szakmában Kiállításon a szolnoki ipari tanulók munkái Mennyi idő, munka, fáradtság? Rácz Gyula igazgató ,,tárlatvezetéséből1’ csak egy adat: az esztergapad 5000 munkaóra alatt készült. Remek munkák. Fúrótorony kicsinyített mása, szerszámok, munkaeszközök, gyalugép. Színes, fényképes tablók — ipari tanulókról, munkájukról. Épületek, szép házak makettjei. Divatos ■' ruhák, kabátok. Felsorolni meg sem próbálom, hiszen 66 szakmában oktatják a leendő munkásokat a szolnoki tanintézetben. Nem az első kiállítás ez Szolnokon az ipari tanulók munkájáról, életéről. ^ mostani mégis új — s ezért külön köszöntötte a kiállítást tegnap megnyitó Fenyvesi József a városi pártbizottság osztályvezetője az iskolát. Pályaválasztási kiállítás ez, bemutatja szemléletesen — kezdve a tankönyvektől a vizsgamunkáig a szakmunkásképzést. A szakmákat, s mindazt, ami az ipari tanulók élete. Két hétig minden általános iskolást pályaválasztáson töprengő gyereket, szülőt szívesen látnak a szakmunkásképző intézetben. Könnyítik a választást: külön tablón látható, hol, melyik üzerti, ipari szövetkezet milyen szakmákban szerződtet tanulókat A „Tisza” nagy sikere „Táncantológia 1971” címmel rendeztek gaizdag néptáncbemutatót vasárnap délelőtt a Madách Színházban. A „kongresz- szusi ifjúsági művészeti hét” nyitányát jelző színpompás seregszemle egyúttal az idei hazai fesztiválévad (záróakkordja volt. A reprezentatív bemutatón hazai néptánckultúránk 17 fesztivál-nyertes együttese lépett fel. A Szolnoki Tisza Tánc- együttes a Kunsági szvitet mutatta be. a tánctabló igen nagy sikert aratott. Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfus elismeréssel gratulált a tisszaparti táncosoknak. A bemutató után a Tisza Táncegyüttes több, a jövő évre szóló budapesti fellépésre kapott meghívást. —fi— Egy nappal a KISZ kongresszus előtt — Szorongva készülök, de r.agyon boldogan... i— Ha szót kapok a magunk gondjairól szólnék. Szakközépiskolás vagyok ... — Gyakran csúfoltak, hogy mit akarok ilyen „vén” fejjel a kiszesek között. Nem gondoltam volna, hogy a kongresszusra is eljutok... Három mondat, három fiatal, különféle gondokkal, más és más, de egyformán nagy várakozással csomagol majd ma este, hogy a többi társukkal együtt képviseljék a KISZ nyolcadik kongresszusán megyénk fiataljait. Kiszeseket és nyilvánvalóan nemcsak a KISZ tagjáit. Nyári Ida varrónő a kisújszállási fehérneműgyárban, Bogdán József szolnoki építőmunkás. Brigádvezető. Dögéi Imre Törökszentmik- lóson mezőgazdasági szakközépiskolás. Érettségire ké. SzüL — Ida, maga azt mondja, hogy szorongva, de nagyon boldogan készül. Ügy tudom szeretne felszólalni is. Miről, mit visz magával? — A gyári fiatalok gondjait. A mi üzemünk még csak két éves. Az ifjúsági munkának nincsenek nagy hagyományai. Azt hiszem, hogy az országban sok hasonló gyár és üzem van. a maga példáján tudom, hogy most, a kongresszusi készülődés idejében nagyot léptünk előre. Nagyobb a tekintélye, becsülete a KISZ-nek. — A gyáriján? — A gyárban, a gyár vezetői előtt is. De legalább ennyire fontos az, hogy egymás között is sokkal „közösebb” lett az a tudat, hogy fiatalok vagyunk. A kongresszusi versenyeredmények is bizonyítják ezt a kedvet. Most pezseg a világ körülöttünk, s ezt az időszakot kell kihasználnunk. Dögéi Imre is szót akar kérni majd: — Elsősorban technikai dolgokról akarok szólni. Arról, hogy a középiskolákban tavasszal vannak a választások. Rossz. A negyedik évfolyamosok így abban az évben, az érettségi előtt rrár nem sokat tehetnek. Ez rossz, ezen változtatni kellene. A másik: sokat várok a kongresszustól. Egyetlen mondatban úgy mondanám, hogy irányt a következő négy évre, de ebben az is benne van, hogy útmutatást a módszertanhoz, a valóban fiatalos programok szervezéséhez. Nem lehet igaz, hogy „megöregedik” a KISZ. Formálissá csak akkor lehet, ha mi ezt engedjük. Én azt hiszem, hogy nem engedjük. .. Bogdán József gondja is hasonló: — Nálunk egy párttaggyűlésen hangzott el, hogy „döcög” a KISZ Huszonnyolcéves vagyok. Régi KISZ tag. Nem tudonv, abbahagyni. Még nem tudtam, hogy kongresszusi küldötté választanak, de már a küldött- értekezleten elhatároztam, hogy a munkásfiatalok gondjairól beszélnék. Mit? Központi fűtésszerelő vagyok a Szolnoki megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Sokan vagyunk, változó munkahelyeken dolgozunk. A szervezés nehéz. Mégis: ha valahol segíteni kellett, akkor megmozdultak nálunk a fiatalok. Ezt várnánk. Vonjanak be minket fiatalokat jobban a termelésbe, mondják meg, hogy gyerekek, ez és ez a baj. A KISZ akkor lesz jobb, elevenebb, élőbb, ha sok feladatot kapunk és, ha mi is érezzük, hogy tudtunk' valamiben segíteni. — És ez már a pártirányítás kérdése is... — Igen, feltétlenül az. Mi azt szeretnénk bebizonyítani, hogy lehet számítani ránk... Ma este, megyénkben, harminckét megválasztott küldött és négy meghívott csomagol, hogy a nyolcadikén kezdődő kongresszus felelős munkása legyen. Más és más útipoggyásszaL mondandóval és várakozással, de egyforma szándékkal a jobbért. B. G. megoldott, e témakörben született mezőtúri program is, amely az öregek „dicsőítését” kívánta szolgálni, talán éppen azért nem érhetné el igazi célját, mert abból az ünnepeltek számára több keserűség származnék, mint amennyi öröm forrása lehetne. Márpedig a társadalom ünnepei az öröm ünnepei. — (Kivéve természetesen a gyászszertartást, a temetést. De még itt is az életszeretet gondolatának kell dominálnia!) A másik örvendetes tény: az egyes műsorokban igen fontos szerepet kaptak a népköltészet alkotásai. Gazdagon éltek a műsor összeállítói a nép közös kultur- kincsében rejlő művészi lehetőségekkel. A népdalok, '-ersek, mondókák, amelyek V'ízösségi érzelem hordo- t legtisztább formában, ■ özösség ünnepévé tett idi és társadalmi ünnec műsorában a legjobb 'yen vannak. Ügyes volt éldául az újszásziak próbálkozása ebben az értelemben, akik a névadás hangulatossá tételére egyik népszokásunkat, a komatál szokását alkal- rr-ták. i zerü k ezdeményesés Az ünnepi műsorok készítőinek, az előadók körének örvendetes bővülését jelenti, hogy egyre több művészeti csoport, felnőttekből álló csoport is vállalkozik névadásra, házasságkötésre szánt vagy egyéb, a társadalom számára ünnepet jelentő eseményhez kapcsolódó műsorra. Eredeti felfogásban, — néhány részletében talán vitatható módon — dolgozták fel a tiszaföldvári gimnázium diákjai Szabó András tanár vezetésével Juhász Ferenc Anyám című költői alkotását, az Anyák napjára is szánva előadásukat. A szöveg és a mozgás egységére törekvő, az érzelmi hatásokat felfokozott mozgással is elősegítő előadásban a kiváló erények mellett azonban túlkoreografáltság veszélye is megmutatkozott. — Természetesen így is példa lehet szereplésük, az újszerű megoldások keresésére, illetve arra, hogy a műkedvelő művészeti együttesek, mint érett együttesek, — milyen nagy segítséget jelenthetnek a társadalmi ünnepek színvonalas megrendezésének, a megrendezéssel járó gondoknak enyhítésében. Mert nem lehet, — és ez is tanulságul vonható le a megyei bemutató után —, hogy a társadalmi és családi ünnepek megrendezésének ügye, műsorral való ellátása az úttörők és az iskolások kiváltságává váljék. És még kevésbé, hogy éppen a társadalom szélesebbkörű részvételére apelláló ünnepségek sikere néhány lelkes pedagógus és népművelő szenvedélyes ügybuzgalmán múljék. A mostani műsorbemutató tágabb értelemben, a műsorokkal kapcsolatos közvetlen szakmai tapasztalat- szerzésen túl az ünnepségek megrendezésének társadalmibbá válását is elő fogja segíteni, minden biaonnyaL • I Elismerések, díjak A megyei művelődési központ, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a házigazda törökszentmiklósi városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának rendezésében sorra került III. megyei bemutatón a legjobbak nívódíjban részesültek: — a névadóra készült műsorok közül 1500—1500 forintos nívódíjat kapott a szolnoki új-) városi általános iskola, a) szolnoki Ady Endre úti óvoda, valamint a kunszentmártoni Mátyás király úti általános iskola műsora, a házasságkötésre szánt összeállításokból a kunszentmártoni gimnázium és szakközépiskola, valamint a törökszent-) miklósi művelődési ház műsora részesült az előbbiekhez hasonló összegű nívódíjban; végül az egyéb kategóriában 1000—1000 forintos díj jutott a mezőtúriaknak — öregek napjára készült műsorukért,' a karcagi és a mezőtúri temetési kórusnak eredményes szereplésükért. A bemutató különdíját, a szolnoki családi és társadalmi ünnepeket rendező hivatal jutalmát a tiszaföldvári gimnázium együttese kapta. És a versenyen kívül — minthogy saját hibájukon kívül későn érkeztek— hangulatos műsorukért a zsűri dicséretében részed sült a jászberényi művelődési ház és az ÁFÉSZ közös fenntartásában működő iro' dalmi színpad. V. l.L kürti András: Látogató a Kopasz-hegyen Talán félperc telt el még izgatott várakozás közben, Kopra egyre sűrűbben, ne- kividámodva bólintott, aztán körül pillanthatott, felugrott, a telek túloldalán lévő kőkupachoz szaladt, körül futotta, visszatért, lekapta homlokáról a korongot, hanyatt vágta rr.agát a földön. — Éljen Hax! — kiáltotta boldogan. — Nincs nála pompásabb kis fickó az egész galaktikában! Megmarad a kecske, ióllakik a káposzta! Vagy fordítva. Bánom is én! A fő, hogy rendben lesz minden! Mi hárman pedig halálra röhögjük magunkat! Ez lesz az én jutalmam a sok idegfrászért. — Mesélj már! — rázta meg a vállát Gaál. — Mi van? — Majd később mindent elmondok. — Most — talpra léhütőkl Munkára feli Te, Kóci, gurulj le gyorsan a faluba, légy szíves. Menj be a népművelési otthonba, van annak egy könyvtára. Keress ki egy olyan prózai szöveget, vagy rövi- debb költeményt, ami a mai alkalomhoz illik. Hozd magaddal. ha rám hivatkozol, oda adják a könyvet. Egyúttal visszaviheted a kölcsönkért lexikonokat, már nincs rájuk szükségem. Aztán ugorj be a tanácsházára, vagy á tanácselnök lakására, keresd meg ifjabb Safranek Mátyást, dugd a kocsiba. hozd magaddal. Olyan becsületes valakire van ugyanis szükségünk, aki föltétlenül arra is gondol, amit mond. Ne feledd, ifjabb Safranek Mátyás! — Én?! — nézett vissza távozóban Komoróczy, s jogos méltatlankodás csengeti a hangjában. — Hátéi tudok én felejteni bármit; amit egyszer hallok, látok, olvasok?! Még ha akarnám se menne. És nyurga alakja már el is tűnt a sufni mögött. — Ferikém — fordult ekkor a körszakállas rendező- asszisztenshez Kopra —, te fogod lebonyolítani az egész cécót. Fogadod az érkezőket, megmondod, hogy mindenki adásban lesz, próbáljanak addig kedvükre, kijelölöd a helyüket, rendelkezésedre áll az egész telken:. Kivétel az a kőkupac ott a sarokban, azt és a környékét hagyd üresen. Közlöd az érdekeltekkel, hogy ne zavartassák magukat a szomszédoktóL mert az egyidejű fellépés a kozmikus továbbításban sem a képet sem a hangot illetően nem okoz gondot. Hax a masinájával szelektál mindent. Igaz a földi tévénézők kaleidoszkópot látnak, kakofóniát hallanak majd. dehát most a világűr élvez elsőbbséget. Az adás tizenegy óra Jelentős kulturális esemény színhelye volt vasárnap a töröKszentmiklósi városi tanács díszterme; itt került sor, a családi és társadalmi ünnepek műsorainak III. megyei bemutatójára. Hat programot láthatott a meghívott szakmai közönség, amely névadásra készült; négy összeállítás hangzott el házasságkötésre szánt műsorokból, és az egyéb családi és társadalmi eseményekhez kapcsolódó művészeti pogramokból szintén hat szerepelt a színvonalasan és. gördülékenyen megrendezett megyei bemutatón. Tapasztalatok, tanulságok Az idei bemutatóról mi denek előtt az állapító meg, hogy az előző évek mutatóihoz képest jele sen emelkedett a bemüh pogramok színvonala. É nem is annyira az előa zeneművek, dalok, ve; érettebb megszólaltatása mutatkozott meg, mint inkább a műsorok alapanyagának tartalmi színesedésében, az érzelmi mondanivaló kifejezésének újszerűségre való törekvésében. Így jelentett kedves és egyben új színfoltot a szolnoki óvodások névadó műsora. A kék ruhába öltözött csöppségek önállóan, felnőtt segítség nélkül esztétikusán tiszta éneklésükkel és felhőtlen derűt árasztó játékukkal tündérien szép virágoskertet varázsoltak a nagy terem ■ falai közé. — Nem véletlen, hogy szereplésükben a derűt húzzuk alá, mert — és ezt hangsúlyozni szeretnénk — a társadalmi jelleggel rendelkező családi és társadalmi ünnepek mindenkori alapvető meghatározója: az életszeretet, derűt árasztó, az élettől duzzadó élni akarás.. Még az öregek napjára készített műsorokban is! Egyáltalán nem szerencsés például, hogyha az életük alkonyához érkezett emberek köszöntése címén tömény irodalmi műsor formájában csak az öregségről, az idős korral együtt járó bajokról, gondokról beszélünk nekik. A jó műsor 1 ebben az esetben is az, amelyik igyekszik éltetni bennük az élet, a még további élet szépségei utáni vágyat. Az egyébként színvonalasan ötvenkét perckor kezdődik.' Egy perccel korábban az űrgömb felemelkedik és megáll vagy tizenöt rréter magasan. Az aljából kinyúlik valami szerkezet, az az adó-vevő készülék. Amikor a gömb héja sárgás-pirosán sugározni kezd, indul a műsor. Minden világos? — Minden. Kivéve azt, hogy te mit fogsz csinálni közben? — Én? Lesétálok a faluba. ha a történtek után beengednek az ABC boltba, vásárolok magamnak egy inget és egy nyakkendőt. Reggel is ez volt a szándékom, de akkor az üzlet nem működött, minthogy az árucikkek nagyrésze állandóan mozgott. Azóta talán visszakerültek a polcokra. Csak aki már látta milyen képet mutat egy nemzetközi vásár, egy kiállítás. egy árubemutató röviddel a megnyitás előtt, csak az képzelhet) el igazán maga elé azt a rendetlenséget, zavart, lótást-fu- tást, idegeskedést, pánikot, ami a Kopasz-hegyi telken uralkodott tizenegy óra után. Az egyik énekes úgy érezte, hogy berekedt, szerezzenek neki tojássárgáját, vagy legalább cukros vizet. A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a filmhíradósok kábelei ösz- szekeveredtek a tévésekkel, bedöglött egy magnő,' az egyik zenekarnak elromlott az erősítője, színészek nem tudták a szövegüket, egy operatőr berúgva érkezett, egy gitáron elpattant a legfontosabb húr, hol a legközelebbi hangszerbolt? És így tovább. De tizenegy óra ötvenkor, amikor Gaál Feri felmászott a sufni tetejére és a körzetparancsnokságtól kölcsönbe kapott kézi hangerősítőbe beleordította: „Mindenki a helyére! Hét perc múlva adás!” egycsapásra minden elrendeződött. Középen ott állt Bártik elvtárs, elegáns, világos szürke ruhában, kihajtott nyakú, fehér ingben, kezében a papír, az ünnepi 'mondókával, előtte három mikrofon. És ki virított mellette színes népviseletben, piros csizmácskában, virágos ingvállban? Gitta, a maneken. Ezüsttálcát tartott kecsesen a kezében, rajta parányi cipó. csipetnyi só. Bár 'kkor már köztudott volt, hogy az űrhajó a fejük fölé emelkedik majd semmiképp sem lehetséges. hogy Hax-nak átnyújthassák ezt a jelképes ajándékot, azért Gitta nagyon jól mutatott Bártik elvtárs mellett. Tőlük jobbra, egy hosszú asztal mögött ült a profesz- szor úr, egy külpolitikai és egy sportkommentátor; ä sikeres színpadi szerző és még sokan mások, akik majd egyszerre fognak beszélni a legkülönfélébb fontos témákról, hadd okuljon a világmindenség. Mögöttük a villám-jelenetek szereplői, szavaló művészek és pantomimesek sorakoztak fel. A baloldali terepszakasz a dalnak és a táncnak van fenntartva. Sebtében ácsolt kisebb-nagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenészfiúk, hongkongi pizsamától a líbiai humuszig a legváltozatosabb öltözékekben, mini, midi, maxi szoknyás, íorrónadrágos és nagyesté- lyis énekesnők, szmokingos és apacsruhás énekesek, színpompás látvány. Hát még majd, amikor egyszerre kezdenek dalolni beatet, dzsesszt. magyar népdalt, cigány-éneket, Mozartot! A pódiumok között lesz szalontánc csárdás, csűrdüngö- lő és sék. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó. súrlódó zaj, nem erős. de a platón olyan nagy a csend, hogy messze elhallik. Az űrhajó három lába ru- gózik néhánvat, fellöki a gömböt a levegőbe, vagr három emeletnyi magasság ba. Ott lebeg. (Folytatják» i
