Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december S. Eretten ízlik a körte Fazekas Magdolna: Fatanulmány Bemutatjuk 1LUH ISTVÁNT Fésületlen gondolatok a sajtó napján Kérdezed, hogyan heti újságot írni? Erre semmiféle recept nincsen. Iskolában sem lehet megtanulni — de ha fellapozod a Néplapot, mutatok sok olyan példát, hogyan nem kell. ft Újságírók figyelem: A leg- szomorúbb látvány az az ember, aki szellemileg megvén- hedt és „jó útra tér”. Akárcsak az, aki mindennel elégedett, aki azt véli, hogy a dolgok rendje a lehető legjobb, s akiből semmi sem vált lej többé ellenhatást. a Miért ált görcs a toliunkba, ha arról kell írni, ami a legjobban foglalkoztat bennünket, ami a legjobban fáj, vagy a legnagyobb gyönyörűséget okozza? ft rA célból visszatekintve minden út szép. De az újságíróknak az útkanyaroknál is meg kell néha állni egy szóra. Többek között ezért sem szeret mindenki bennünket. ft Egy értekezleten szidták a Néplapot. örültem neki. Mert vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy a lehető legrosszabb véleményük legyen rólunk. Torz tükörben jó csúnyának látszani. ft Minden gondolat plágium — de a rossz plagizátort azonnal felismerik és büntetik. Ügy kell neki. ft A tsz elnök tíz évvel ezelőtt vett egy Trabantot. Az újságíró e példán bebizonyította, hogy a paraszti jólét útja a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A tsz elnök öt év múlva Skodát vett. Az újságíró elmélkedett a falusi emberek életszínvonalának emelkedéséről. Tsz elnökünk ma Ford Caprival jár. Az újságíró elemző cikket ír arról, hogy miért kellett a tsz-t szanálni. Egyesek eközben azon vitatkoznak, hogy ki a rossz ember, a tsz elnök, vagy az újságíró. ft ’Az újságíró egyesek számára valóságos közellenség. Mert kénytelen a dolgokat a nevén nevezni: igaz, vagy hazug; jó, vagy rossz. ft Minden újságcikknek van egy közös hibája. Valamivel hosszabb, mint kellene. De abban még soha nem egyeztek a vélemények, mit kellett volna elhagyni belőle. ft Egy társaságban versenyezni kezdtek, ki tud hihetetlenebb történetet mondani. Részt vett a versenyben vitéz Háry János és Munchausen báró is. Elmondták ismert lódításaikat. Utánuk egy újságíró következett. így kezdte: „Én mindig a saját véleményemet írom meg, ahogyan a lelkiismeretem és a szivem diktálja...” Itt félbeszakították, megtapsolták és átadták neki a verseny első díját. ft Voltaire mondta: „Az emberek keveset gondolkodnak, felületesen olvasnak, elhamarkodottan ítélnek és úgy fogadják el a véleményeket, ahogyan a pénzt elfogadjuk azért, mert forgalomban van." Szomorú vagyok. Mert az újságolvasók is emberek. A körtének sok fajtája van. A legtöbbje olyan mint az ember. Féléretten kemény, fanyar, rágós. Ha beérik. a legjobb ízű gyümölcs. A körte olykor nemcsak ha- sohlít az emberhez, néha még hozzá is kötődik sorsához. Kis Pőszével is hasonló történt ft . Kis Pőszével régen találkoztam. Pedig sokszor eszemben járt. Tőle kaptam a ma- gagyűjtötte ezerkétszáz kunsági közmondást, ami az én mesterségemben aranyat ér címadáskor. Maga is oötyög- tette nem kevés hibával s valahányszor elém kerül a már jól meggyűrött kézirat mindig felrémlik előttem ajándékozója. Azám, a kis Pösze, ugyan hol temették el a hétköznapok? De ez csak tűnődés, mert kis Pö- szét nem sodorták el az esztendők. Éppenhogy váratlanul elém hozta a véletlen. Vagyhát a 700 éves fennállását ünneplő Tisza menti falu rendezvénye. Megkésve lopakodtam be a szocialista brigádvezetők összejövetelére. Szét se nézve, csendben leültem a kultúrotthon bejárata mellett. Kiteszem a toliam, turkászom a zsebem, mikor egy cetlit csúsztatnak az asztalomra: „Ahány perc késés, annyi féldeci a szünetben.” Odapillantok, hát a kis Pösze. Nadrágkosztümben, borzas hosszú hajjal, és magába fojtottan nevetgél megijesztésemen. A hosszú előadás után szünet következett, volt idő szót váltani. Ügy indult a társalgás, mint a többi szokott. Megjátszott érdeklődéssel kérdezgettük, hogy vagyunk, mi történt, mióta elkerültük egymást. Miközben arra gondoltam, most jó lenne elkérni a szónoktól a szöveget. Magasba emelkedő füstfújások között azt mondta kis Pösze. — Közben szültem ám egy gyereket is. — Tudom — bólintottam. — Tudod? Hát, ezt honnan tudod? — képedt el kis Pösze. Akkor kaptam magam rajta, hogy tulajdonképpen oda se figyelek, csak éppen vá- laszolgatok, s még arra se vigyázok, hogy mit. Mérges lettem magamban, miért kellene tudnom, hogy szült-e kis Pösze, meg egyáltalán, mi a jelentősége ennek? Most már mindegy, legalább az érdeklődés látszatát keltem. — Fiú? — Egy tündért, nagy fiú — kapott a szón Pösze, s már nyúlt is a levéltárcájáért. — örülhetett a férjed? Kis Pösze kék szemében haragos szemrehányás villant. — Tudod, hogy nincs férjem. Szerencsére becsengettek. ft A hozzászólók sorban elmondták, mi minden van náluk, hol is tart már a mozgalom. Se eleje, se vége beszédek is voltak, nem kellett mit jegyzetelnem, elgondolkodhattam közben. Hogy is van ez a kis Pösze? Évekkel ezelőtt ballagási bálon ismertem meg. Nagy- bajuszú és nagyszívű igazgató barátom mutatta be. Ez a kislány együtt tanult az édesapjával — mondta. Pösze a nappalin, apja a levelezőn. Tanyai család — újságolta az igazgató — alapító tsz-tagok. Az öreg 52 esztendős fejjel kezdett el tanulni, a szövetkezetben üzemegységvezető. Szép történet, próbáltam is faggatni kis Pöszét. Láthatóan kelletlenül felelgetett, hogy kihalásztuk a táncparketté alakult tanteremből. Hagytam is. Pösze mulatott, fejét hátravetve járta a táncot, fehér fogsorával ránevetve, sűrűn váltakozó felkérőire. Megírtam akkor a kettős oklevél történetét Néhány év múltán találkoztam újra a lánnyal. Az asszonnyal. Elvált asszonnyal. A termelőszövetkezeti népművelők tanfolyamának záróestjén. Jó hangulat volt, daloltak, tréfálkoztak az elbúcsúzók. Pösze magába roskadtan ült az asztalnál. — Ilyen az élet — mondta kedvetlenül —. ennyitér. Nem illett egyéniségéhez ez a levertség. Azt is tudtam róla, a legcsintalanabb diákok közé tartozott Növénytan órán felállt és ugyanolyan akcentusban felelt ahogy a tanár szokott előadni. „A lucemá az a mindén. Ha lucerná nincsen, mégétte a fene az egész állattenyésztést” Az egész osztály röhögött a csínytevésen. Ez a kis Pösze ült most itt magába sa- vanyodottan a tanfolyamzárón. — Otthagytam az uram... Nem bírtam tovább... De ezt se bírom... Nekem az hiányzik, hogy tartozhassak valakihez... Hogy szerethessek valakit. Elmondta hogyan történt. Nyár volt Pösze agronómus férje későestig a határt bújta. Pösze izgatottan várta és jó vacsorával. A konyha- asztalt megterítette, poharakat tett ki és szőlőlevelekből kirakta a köszöntő mondatot: „Boldog névnapot Lacikám”. A fáradt férj későn vetődött haza. Pösze várta a hatást. — Az űristenit, hogy neked ilyen marhaságokra is jut időd — morogta az agronómus. Pösze kiszaladt az átmelegedett nyári lakásból. Ki az istállóba és otti sírt nagyon keservesen. Még egy esztendeig együtt lakták, de azon a névnapon már tulajdonképpen vége volt házasságuknak. Pösze azzal jött el: soha többé nem megy férjhez. Hazaköltözött. Apja szövetkezetében ismerték a családot, szeretettel fogadták. Kis Pösze KISZ-titkár lett és népművelési előadó. Motorkerékpáron járta a határt, látogatta a fiatalokat. A tanfolyambúcsún jó vacsorát tálaltak. Gyümölcs is volt. Kis Pösze beleharapott egy körtébe. Kedvetlenül, ízetlenül, két harapás után letette a tányérjára. ft A szocialista brigádvezetők tanácskozását is ebéd zárta. Előtte jártunk egyet a kis falu szép Tisza-part- ján. Én csak mentem Pösze mellett. Hallgattam amit mondott. — Jöttek a férfiak, úgy ragadtak rám. Mind azzal kezdte: nem rossz nekem így egyedül? De rossz volt. Azt hiszem minden nő arra született, hogy szeressen valakit, hogy kedves lehessen valakihez, hogy körülvehessen valakit. Nagyon éreztem, hogy igy van. Pösze beszélt, beszélt. ’. I — Rosszul teltek a napok. Azt csak az .lyen sorsú asz- szony tudja, mit jelent egyedül hazamenni. Ügy kinyitni a kapuajtót. ahogy reggel bezártad és azt is tudni, holnap reggelig hozzá nem nyúl a kilincshez senki. Es, hogy a tévé ugyanolyan poros, ahogy reggel otthagytad, hogy a sorba rakott cipőket nem rúgja szét senki. Elviselhetetlen a rend, ha nincs a környezetedben valaki, aki rendetlenséget csináljon. Nagyon erős asszonyok lehetnek. akik egy életet elviselnek magukban. Én nem ilyen vagyok, belebolondultam volna. Talán most figyeltem igazán oda Pöszére. Mondta, mondta tovább. — Egyik bátyám Debrecenben lakik. Nagyon szeretem a testvéreimet. Ha csak hazakukkantottak mindig körülvettem őket. Ennek a bátyámnak nagyon hálás vagyok. A tippért. ő mondta: kishúgom, neked egy gyerek hiányzik. ft Értettem már mindent. Megálltam és felnéztem a a nálam jóval alacsonyabb asszonyra. — Ezt csak úgy elhatároztad? — Csak úgy. Vidám volt, nevetett. — Egy aranyos nagyfiú. A világ minden kincséért nem adnám. Haragosan maga elé nézett. — Még akkor is megérte. ft Harmincezres kisvárosban lakik Pösze. Akár ne is mondta volna. — Ismerem én jól magunkat. Gyújtóbeszédeket tartunk családról, női egyenjogúságról. Haladó embereknek tartjuk önmagunkat. Hittel tesszük és valóban így is van. De gondolkodásunkban hányszor ott lapul a tegnap. Materialisták vagyunk, s mégis sokszor a valíáserkölcs alapján ítélkezünk. Ezzel a kis Pőszével is mi történt? — Talán vagy harmincán azt mondták, bátor ember vagyok és jól cselekedtem. Akár jól, akár nem, én így láttam jónak. Így tartottam értelmesebbnek az életem. Talán harminc ember megértette. De a többi ezer... Az, hogy megjegyzéseket tettek rá, hogy úgy nevettek össze a háta mögött, ő mindenképpen észrevegye, az még semmi volt. Hogy szemébe mondták: semmi asz- szony az, ki férje nélkül gyereket vár, az se számított. Ezzel még nem is nagyon ért rá törődni. Más kötötte le, várta izgalommal ki lesz, milyen lesz aki jön. Erő kellett ehhez, de ennek a kis asszonynak volt is ereje hozzá. Az előítéletekre; a sajnálkozásokra felkészült és szórakoztatták is. Arra nem várt: — Behívattak a vezetők, a politikai és gazdasági vezetők, hogy nagyon csúnya dolgot tettem. Becsaptam őket. Visszaéltem a bizalommal. Ezek után ilyen tisztségben nem maradhatok. Kettőjükre kellett már a pénz, de most már a kevesebb. — Leváltottak, jóval kevesebb fizetéssel. ft Másik szövetkezetbe ment Pösze. Az ottani elnök nem is hagyta befejezni, mikor töredelmesen meg akarta vallani a „bűnét”. — Asszonyom ez engem nem érdekel — mondta az új elnök. Ezért magára senki nem vethet követ, mert saiát elhatározásából gyereket nevel. Én az embert nem ígv mérem. Kis Pöszére nagy értéket bíztak. Állattenyésztő. Napközben a majorokat járja, este siet a fiához. — Olyan aranyos nagy fiú. Kétéves lesz már. Olyan jó, hogy felfordítja a lakást, hogy van ki után rendet tenni. Olyan édesen mondja: anyuszika, etesszél meg. Különben itt a fényképe. Néztem. Valahonnan körte került a Pösze kezébe. Egészséges nagy harapásokkal tüntette el. Jóízűen ette. Jó érett körte volt. Borzák Lajos Jó féléve már, vagy több, hogy egy csupaideg férfi keresett, verseket hozott. Költő önjelölt, gondoltatta velem a néhanap cinikus szerkesztőségi megszokás, de hamar be kellett ismernem, hogy felelőtlen voltam, elhamarkodott. Nehéz beszédű- gondokban gondolkodó embert ismertem meg — s verseiben csodálatos költői képeket találtam. Huh István — akit a jövőjéért érzett féltéssel mutatok be lapunk olvasóinak — szolnoki gyári munkás. Harmincöt éves. keserű szájízzel lázadó ember. Mi ellen lázadozik? Önmaga és környezetének visz- szahúzó erői ellen. Megragadott költeményeinek valóságérzete. Nem széplelkűsködő rímfaragó — versformái imitt-amott még „félágasak”, sántítanak, — hanem önmagáról s a környezetről kifejező, kritikus véleményt mondó költő. Költő? Merjem ezt írni, vagy csak kérdezzem, hogy Huh István versei: mikortól, honnan költő ú verselgető ember? Nagyon szeretném, ha igaz lenne —, hogy tényleg egy költőt ajánlok olvasásra. De sokat, nagyon sokat kell még tanulnia Iluh Istvánnak, hogy még többet láthasson a világból, s még- inkább képes legyen tiszta gondolatait sallangmentes formákba önteni. Költészete sokszínű; K6J nyörgő és alázatos; — f„Pe- ren sorsunk, mint jégtől a borsó) Életünk gyors, a halálunk olcsó”/ — szemrehányó és megvető: — „A kecskekörmü Balatonparton'j csobognak a hullámzó percek/ ósdi erkölcs rormvnin/ csitri szirént betegfi kerget) a tata karjaiba a pipiske) undorodva de boldogan er- nyed” — nyegle és kárhoz-1 tató: — viháncolnak a valutakancák/ finom ficsurok szajha ágyán! fetreng a dús- tőgyű tehén” — de mindig- mindig elhissEük neki amit mond . A sajátját mondja. — ti — Nem tudok ölni Én a kesergőkhöz tartozom Akit tarkón is lehet lőni Megtudok halni másokért De magamért nem tudok ölni. Óvatosan A csönd mellé óvatosan leülök a semmi szirmait boncolom a hulló est fodroz a tájon a cirmos eget magamra gombolom s a csillagokat összekúszálom. Begombolt kapuk Az esték istene egy szélhámos alak kicsikarja szememből az álmot Cirmoshajú kandúrok körme közt meztelen macska nyávog A város közepén reklámhomlokú színes üvegfalak szép csúfos modernség a ruhámra hulló fényt elveszi tőlem az árnyékei rmoshajú kandúr dorombol szétdobált putrik csupasz udvarán. Kerítések begombolt kapui mögül kutyák rontanak reárr Most vagyok itthon a sáros nvelvét rámölti a táj nyöszörög míg elhúz fölöttem a Göncöl is sír mint egy batár. Á semmi semm'-e? Gubbaszt a semmi kis veréb Töpreng a semmi semmi-e? A csillagokat osztja szorozza És nem megy szegényke semmire.
