Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
jizs+nurisagi archepcsarnotc Dzsó hivatala Még abban a bizonyos hőskorban történt. Ma már ilyen nincs: — Szevasztok, megjöttem. Van mexikói zöldborsóm... Nektek még nincs? Most vettem az újságosnál, tudjátok, ahhoz az angol magazinhoz adják, amit olvasni szoktam. Idenézzetek, ennek ugrálni kell. Pattogni saját magától. így, ide leteszem, most majd ugrik. A világrekord 36 milliméter... A földimogyoró szerű kis koszos bogyót egy gyufás- skatulyából, vatta közül szedte elő. Kitette az asztalra, de az mozdulatlan maradt. — Nem baj, ha nem ugrik, akkor él. Lélegzik. Hallgassátok csak! Ide tedd a füledhez egészen. Lélegzik és januárra ki is fog kelni. — Borsó lesz belőle? — Nem! Jaj de ürgék vagytok! Hogy lenne belőle borsó? Lepke lesz. És elfog szállni. Először csak a lábai nőnek ki, száz kis lába lesz, aztán a szárnya. Piros pettyes szárnya lesz és januárban elszáll majd. Liz mindig bedobott valamit, amikor * a tarokkparti összeült. Tarokkozni még a kollégiumban tanult, ahol á szobatársnője, egy hajban volt református esperes unokahúga vezette be a régi táblabírók kedvenc játékát. Üj szolgálati helyén ő honosította meg „Jobb fejek csak tarnak!” — felkiáltással. (Kevésbé jó fejeknek: tárni annyit tesz, mint tarokkozni. ..) Egyébként a társaság ifjú tanító nénikből áll. s ä pettyes lepkés kislány azelőtt Bözsi néven Szólíttatott be a tanyaüdvar- ról vacsora idején. Azóta Biz, amióta egy turista csoporttal Londonban járt és megjegyzett néhány angol szót. Most bármiről beszélni kezdenek a társaságban, rövid idő után közbeszól: „Az Sjemmi, nálunk Londoniján...” ; — Valami pia van, fejek? '•ír tért a tárgyra a mexikói tiorsó után. Mindenki jól ismerte a Játékszabályt. A háziasszony közölte, hogy egy fél üveg Gordon gin még van. Becsületes fenyő- pálinka volt ugyan, de Llz az első korty után már mondta a szokásos szöveget, hpgy „hiába, pia csak egy van a világon, az eredeti angol gin. Nálunk (— mármint Londonban) csak ezt issza mindenki”. Még nyelt egy* kortyot, s ünnepélyesen megszólalt. — Fejek, férjhez megyek. Még ma megismeritek Dzsót. Ide hívtam. Alig ocsúdtak fel, nyílik az ajtó. Megjött a férjjelölt. Mielőtt kimondta volna a nevét, Liz bemutatta, hogy ő a Dzsó. Az irigy pályatársnők faggatni kezdték. — Vótam én mán sokmin den csókolom. . — Dzsó papnak készült, de — vágott a szavába Liz, ám a férfi rendületlenül folytatta. — Monta az apám- papnak menj fiam, annak nem köll dógozni, de nemigen bújtam én a könyveket, a fene aki azzal a sok betűvel rontja a szemit. Még leg inkább a katonaság teccett... — Irodai beosztása volt ott a Dzsónak... — Sose felejtem, belevaló gyerek volt a tizedesem. Meg is evett egy pár méter kolbászt az öregéből, de mégis volt a jó- helyem a század irodán... — Azt mondd el Dzsó, hogy most vállalkozó lettél — vág egy kissé idegesen a szavába az ara. — Hát, nem is panaszkodom, hova kopoghatom, hogy most ugye észt fölvállaltam, telik is nekem mindenre, mondom is a jánynak,' ha hozzám gyün egyszerre három szobát bútorozunk be. — Dzsónak kocsija is van. — Nem mondom azzal gyűltem most is... — Opelje van a Dzsónak.,j — De mán be van füzetve egy Zsigöli... • — És mivel lehet manapság ilyen jól keresni — bújik ki a másik vetély- társnőből az irigy kérdés. — Teccik tudni három téeszben is fölvállaltam esz- ta... _ — Dzsónak, tudod szivem, mindig volt érzéke a vegyészeihez, most is ilyen területen dolgozik — siet a szót megint átvenni a kis menyasszony, de a fiú most már otthonos a társaságban, boldog, hogy ilyen finom úri lányok között ilyen sikere van, ő lett a társaság központja, nem hagyja magát és büszkén kivágja: — Szóval, hogy az én hivatalom teccenek tudni most az, hogy patkányirtó vagyok a téeszekben. * . Tabánt Telítve Az orvosnál — Betegség? Szó sincs róla! Csak azt akarom megérdeklődni, hogy nincs-e valami új, érdekes gyógyszer, amit kipróbálhatnék. (A Wochenpresse-ből) Kép szöveg nélkül Polbeat Barátnői fricska Két operaénekesnő beszélget; — Drágám, bebiztosítottam a hangomat száz millió lírára... — És mit csináltál azzal a tömérdek pénzzel? Á figyelmes férj A skót így szól haldokló feleségéhez:. — Egyetlenem, megyek a gyógyszertárba. Ha úgy érzed, hogy közel a vég, ne felejtsd el eloltani a lámpát. .. Fullánk A költő baráti körben dicsekszik: — Képzeljétek, olvasóim száma a kétszeresére emelkedett! — Csak nem nősültél meg? . . • Már csak ez hiányzik...) Heglepő ajándék Angyalka voltam Én voltam a legszelídebb és legbájosabb angyal a mennyekben, csak úgy hívott az Atyaisten is, hogy Gábriska. A szárnyaim mindig hófehérre fényesítve, — nem úgy, mint jó néhány fegyelmezetlen arkangyalé, — akinek még a tegnapi sár is ott díszelgett a szárnyukon, fogat soha nem akartait mosni és ha őrizni küldték őket, mindig nyafogtak: nekik ezért veszélyességi pótlék is jár. Ha nekem azt mondta valamelyik Háromság, hogy rohanjak, mert Kajevácnét ott lenn a föl- döQ kísérti az ördög egy férfi képiében, rám lehetett számítani, mert tudtam, hogy melyik pillanatban kell csöngetni az ajtón, s aztán huss, elrepülni... Nem véletlen tehát, hogy az Atyaisten engem bízott meg, vigyem én a karácsonyfát Povázsaiékhoz a Jó utca 4/b alá, mert tudták, hogy szép angyali üdvözlettel, lágy csengettyűszóval és szikrázó csillagszóróval pont akkor érkezem majd, amikorra kisült az utolsó tepsi beigli is és Povázsai Pityut már harmadszor pofozza meg az apja, hogy ne kukucskáljon a kulcslyukon, mert bandzsa lesz és a háta mögött keresi majd az ajándékot. Nem rajtam múlt, hogy nem így történt. Amikor leszálltam a földre, rögtön szaladnom kellett a csillogó-villogó fácskával, fehér ingecskémben, mert sikoltva mutogatott rám egy öregasszony: — Te jó úristen, itt a repülő csészealj! ...és ez a sikoltás sokaknak feltűnt. Többek között három férfinek is, akik vihogva kapkodtak először fehér ingecském alá, hogy utána akkora pofont adjanak, hogy a kis fán meggyulladtak tőle a csillagszórók... — Tűz van! — kiáltotta valaxi, és mire magamhoz tértem, már vijjogva rohantak a tűzoltók, hogy alig volt időm felugrani egy autóbuszra... — Mi van?.., angyalosdit Játszunk? Ezzel a csengős Izével itten nem lehet utazni! — förmedt rám a kalauz... — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsonyfát... — próbáltam mondani, de a kalauz közbevágott... — Persze, hogy az... Repülni Is fog — mondta és kirúgott fástól—csengőstül a buszból, miközben bőven emlegette barátaimat és barátnőimet, ott fenn a meny- nyekben. Ekkor taxiba akartam ülni, de a taxis kis- anyámnak szólított, úgy látszik, aranyhajam és ingecském miatt, és megkérdezte, miért pont a karácsonyfát loptam el a palitól. — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsonyfát... — próbáltam mondani, de a taxis Közbevágott és azt mondta, hogy neki is karácsonyestéje van, ilyenkor fogadalma tiltja, hogy ledér tolvajokat fuvarozzon... — Elmész a pokolba, kis- anyám — -kiáltott rám és nagyon megijedtem; még hogy én, a pokolba. Ott álltam az út mentén és hallottam is, hogyan kongat a harang hatot, pedig nekem már fél hatra ott kellett volna lennem Povázsaiéknál, a Jó utca 4/b alatt. MegKérdez- tem tehát egy rendőrt, hogy merre van az az utca és messze van-e? A rendőr először eltátotta a száját, úgy bámult, majd elfogta a nevetőgörcs és úgy nyöszörögte: — Atyaég, hogy mit ki nem talál ez a boyszolgálat. Na gyere, kisöreg, elkísérlek, nincs messze — mondta a rendőr és én mentem mellette, miközben ő állandóan valami boynak hívott és nevetett. Negyed hétkor ott álltam az ajtó előtt és becsöngettem, — aztán csingilingizni kezdtem a kis ezüst csengettyűmmel és hallottam, amint a Povázsai papa ezt üvölti a fiának; — Ne ordíts már, a szentségedet, mert akkora pofont kapsz, hogy a csillagszórót is meteorhullásnaK látod... Nem hallod, itt az angyalka! Várj! Aztán nyílt az ajtó, egy férfi állt mögötte, rám nézett és nagyot üvöltött; — A fene egyen meg... — Most van fél hat? Feljelentelek, te csirkefogó... Micsoda boyszolgálat ez... — kikapta a fát a kezemből, becsapta az ajtót, hogy az ingecském beszorult és faképnél hagyott. És én ott álltam az ajtó előtt ingben és a hónom alatt a glóriával, azon tűnődve: Atyaúristen, mi lehet az a boyszolgálat. amivel egy rendes angyalt itt mindig összetévesztenek, aztán káromkodtam egy nagyot, mert szelíd angyal létemre ezt is megtanultam. Gyurkó Géza — Nő a gyerek, olcsó játékvonatot. nem vehettünk neki valami kis (A Wochenpresse-ből) Meglepetés — Ugye szép kiskutyára cseréltem el a testvérkémet? (A Quick-ből) PARABOLA „Ügy tekintenek minket, mintha Karácsonyfák lennénk. Először díszeket aggatnak ránk, aztán a szemétre kerülünk. (Részlet egy veteránnak a francia sajtóban megjelent leveléből). Az autós álma Mikor találnak már fel egy olyan gyors autót, amely- lyel még mielőtt elindulnánk már a kórházban köthetünk ki? (Reader’ s Digest) Ünnep előtti Angyal várás. .* — Nem gondolod, hogy egy embert Illetlenség rács mögött tartani?! (A Wochenpresse-ből) [TTTT