Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-03 / 285. szám
1971. december S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) vedelmezőségi követelményeket. A vállalati készlete’- indokolatlan növekedésének megakadályozása érdekében a gazdálkodó szervek —i forgóeszközeik tartós növekedése esetén — forgóalapjukat kötelesek közvetlenül fejlesztési alapjukból kiegészíteni. A kormány megtárgyalta a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítása érdekében teendő intézkedésekről szóló előterjesztést. A gazdaságtalan termelés még mindig jelentős erőforrásokat köt le, ezzel fékezve társadalmi-gazdasági fejlődésünket. A termelési szerkezet kedvezőbb kialakítása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása érdekében fokozni kell a központi irányító szervek kezdeményező, ösztönző és koordináló szerepét. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatot hozott a gazdaságtalan termelés csökkentéséhez szükséges intézkedésekről. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a nehézipari miniszternek ' és az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének jelentését az 1971— 1972. évi energiaellátási helyzetről és a téli felkészülésről. Megállapította, hogy az energiaellátás biztosítására a megfelelő előkészületek megtörténtek, a fogyasztók szükségletének kielégítése biztosított. A kormány a jelentésben foglaltakat elfogadta és utasította a nehézipari minisztert, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy a téli időszakban folyamatosan kísérjék figyelemmel az energiaellátást, a készletek alakulását és a megfelelő intézkedéseket tegyék meg. Az igazságügyminiszter előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a szövetkezetek gazdasági tevékenységéről. A rendelet pontosan megjelöli azokat a a tevékenységi köröket, amelyeket a szövetkezetek egyáltalán nem, vagy csak az illetékes ágazati miniszter hozzájárulásával folytathatnak. A lakás- és takarékszövetkezetek pedig a szövetkezeti ágazatra vonatkozó jogszabályokban meghatározott tevékenységen felül további gazdasági tevékenységet csak az illetékes ágazati miniszter hozzájárulásával folytathatnak akkor is. ha e tevékenység nem esik a most hozott rendelet által meghatározott korlátozások alá. A Minisztertanács megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztését a mezőgazdasági szövetkezetek nem mező- gazdasági jellegű tevékenységének szabályozásáról. A mezőgazdasági szövetkezetek a jövőben is korlátozás nélkül végezhetnek mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó termény- és termékfeldolgozást. Elsődleges fagazdasági tevékenységet, továbbá elláthatják a mezőgazdasági, élelmiszeripari és faipari termékek közvetlen belföldi értékesítését A kormány határozata alapján a mező- gazdasági szövetkezetek tevékenységi körükhöz szorosan nerc1 kapcsolódó gép, könnyű- és vegyipari árutermelést csak állami vállalatokkal és intézményekkel kötött szerződés alapján folytathatnak. A kormány a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium vezetésével az ágazati minisztériumok és a szövetkezetek képviselőiből koordinációs bizottság létrehozását határozta el annak érdekében, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ipari tevékenysége összhangban legyen a népgazdasági célkitűzésekkel, s a nagyipari kapacitás kiegészítését, a foglalkoztatási nehézségek megoldását, a helyi adottságok kihasználását szolgálja. Azokat a szövetkezeteket, amelyeknél a gép-, köny- nyű- és vegyipari tevékenység árbevétele a 30— 50 százalék között van, mezőgazdasági-ipari, ahol pedig az árbevétel 50 százalékát meghaladja, a jövedelemszabályozás szempontjából ipari-mezőgazdasági szövetkezetnek kell minősíteni. Valamennyi mezőgazdasági szövetkezet ipari jellegű tevékenységét a tanácsoknak felül kell vizsgálni. Ezt ösz- szekapcsolják a mezőgazda- sági szövetkezetekben működő ipari üzemágak szociális ellátottságának, munkavédelmi helyzetének felülvizsgálatával és a bérezési előírások tételes ellenőrzésével. A könnyűipari miniszter a kisipar helyzetéről terjesztett elő jelentést, amelyet a kormány jóváhagyólag tudomásul vett. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Az MTI hírmagyarázója írja: Szabályozták a tsz-ek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységét A tsz-ek nem mezőgazda- sági jellegű tevékenységének szabályozására azért volt szükség, mert az utóbbi években mindinkább iparszerűvé vált a mezőgazda- sági termelés, mégpedig nemcsak a szorosan vett mező- gazdasági munkáknál, hanem a termelés más területein is. Például az úgynevezett kiegészítő tevékenységnél, amely lényegében úgy tekinthető, mint a mezőgazdasági munka folyamatának „meghosszabbítása”, egyebek között a termények feldolgozásával, sőt értékesítésével. Mindez gazdasági életünkben normális tevékenységnek számít, hiszen lényegében arról van szó, hogy a termelők helyi feldolgozással, a rendelkezésre, álló munkaerő hasznosításával nagyobb értékű árut állítanak elő, mint ami a földekről „lekerül” .és természetesen bevételüket, jövedelmüket is növelik. Sok a szóbeszéd A szabályozás ugyanakkor elősegítette, hogy tisztázzanak néhány olyan problémát, amely sokszor a közvélemény előtt is kedvezőtlen színben tüntette fel a tsz-ek kiegészítő tevékenységét, mert sokszor valamiféle kétes ügyletnek, vagy éppen fölösleges vállalkozásnak számított. Kétségtelen, adódtak visszásságok, de korántsem olyan számban, mint amire a „szóbeszédből” következtetni lehetett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének alakulásánál a tények, a számok azt bizonyítják, hogy a fejlődés az esetek döntő többségében egészséges és dinamikus volt. A tsz-ek árbevétele 1970-ben 54,9 milliárd forint volt, ebből 17,2 milliárd forint — 34.4 százalék — származott a mezőgazdasági tevékenységen kívüli munkából, tehát lényegében az úgynevezett kiegészítő tevékenységből azonban ebből is 9,9 milliárdot tett ki a mezőgazdasági jellegű melléküzemági munka, tehát például a gyümölcs-feldolgozás, konzerválás, a zöldségszárítás, stb. ami nem ebbe a körbe tartozott — összesen 7,3 milliárd forintos árbevétel —, azt sem lehet valamiféle „ügyeskedésként” elkönyvelni, hiszen köztudomású, hogy a falu legerősebb termelő bázisa ma is a mezőgazdasági nagyüzem, amely nemcsak saját bevéte-’ leit gyarapítja azzal, hogy például szállítási vagy építőipari tevékenységre is vállalkozik, hanem a helyi lakosság igényeinek is eleget tesz, ezzel a főképpen szolgáltatási jellegű tevékenységgel. Olyannyira így van ez, hogy például maguk az állami építőipari vállalatok segítik sok esetben a kisebb termelőszövetkezeti brigádokat, vállalkozásokat szaktanácsadással vagy gépek kölcsönzésével, átadásával. További biztatás Amikor a szabályozás arról ír, hogy a továbbiakban is kívánatos a mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó ipari tevékenység fejlesztése és a lakossági szolgáltatási igények helyi kielégítése. ezeket a számszerű adatokat erősíti meg és további biztatást ad az ilyen irányú tevékenységhez. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy mintegy 3 milliárd forintos nagyságrendben a tsz-ek melléküzemágai olyan kifejezetten ipari jellegű munkákat végeztek, amelyek sem a mező- gazdasági termeléssel, sem pedig a helyi igényekkel nem voltak összeegyeztethetők. Ezért intézkedett a kormány úgy, hogy a jövőben a mezőgazdasági terrfielőszö- vetkezetek tevékenységi körükhöz szorosan nem kapcsolódó ipari árutermeléssel közvetlen piaci értékesítés céljából nem foglalkozhatnak. Az ilyen gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységre csak az állami üzemekkel és intézményekkel kötött szerződés alapján vállalkozhatnak, mert így gazdaságosan egészíthetik ki a nagyipari termelést. Ipari—mezőgazdasági, mezőgazdaságiipari Ezért a tanácsi szervek felülvizsgálják a mezőgazdasági szövetkezetek ipari jellegű tevékenységét és 1972. június 30-ig megszüntetnek minden olyan gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységet, amely közvetlenül a piaci értékesítést szolgálta. Azokat a szövetkezeteket, amelyeknél az ilyen jellegű ipari tevékenység árbevétele az összes árbevétel 30—50 százaléka között van, mezőgazdaságiipari, ahol pedig az 50 százalékot meghaladja, ipari- mezőgaz.dasági szövetkezeteknek kell. minősíteni. Ezekben a gazdaságokban ennek megfelelően szabályozzák az adózást, végső fokon a jövedelmet. A számok azonban itt is azt bizonyítják, nem sok ilyen szövetkezet van az országban; a 2400 tsz-ből körülbelül 150-et sorolna^ azok közé. ahol az iparból származó jövedelem aránya meghaladja az 50 százalékot. A rendelkezés ismeretében arra lehet számítani. hogv ezek a tsz-ek a jövőben felülvizsgálják tevékenységüket és megszüntetik az olyan munkákat, amelyek valóban távol esnek mindenfajta mezőgazdasági tevékenységtől, azokat az ágazatokat fejlesz- < tik, amelyek bekapcsolódnak a mezőgazdasági termeléshez, illetve segítik a helyi lakossági igények kielégítését. Ezerkétszáz új betonkeverő A törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz főprofilja a lakossági' szolgáltatás mellett a különböző teljesítményű betonkeverő gépek gyártása. Ebben az évben 1200 db gép került, illetve kerül átadásra. Képünkön, Jäger 275-ös keverő végszerelésén dolgoznak a szerelők A vagyonvédelem közös érdek Örvendetes, hogy a mező- gazdasági nagyüzemeink szépen fejlődnek, a közös vagyonuk évről évre gyarapszik. Nem elég azonban valamit megszerezni, — vagy megtermelni, a közös tulajdon megóvásáról is gondoskodni kell. A népi ellenőrök ebben az évben a megye 26 tsz-ében és 3 állami gazdaságában vizsgálták, javult-e ' a vagyonvédelem helyzete, hogyan tartják be a jogszabályokat, felelősségre vonják-e a vétkeseket? A papírmunkától, az adminisztrációtól sokan irtóznak, egy nagyüzem tervszerű gazdálkodásának azonban elengedhetetlen föltétele, hogy elkészítsék a különböző belső szabályzatokat — bizonylati, leltározási, tűz- és balesetvédelmi szabályzat stb. — jés azokat be is tartsák. Hogy milyen a fegyelem ezen a t^ren megyénkben, azt jól szemlélteti az, hogy a 29 gazdaság közül 15-ben egyáltalán nem készítették el például a bizonylati szabályzatot, pedig ezt jogszabály írja elő. Sok helyen a nyilvántartásokat sem vezetik rendszeresen, ami az ellenőrzést is rendkívül megnehezíti. A vizsgálat során kiderült, hogy ‘ évente sokezer forinttal károsodnak a gazdaságok egyesek mulasztása miatt, a felelősségrevonás azonban rendszerint elmarad. A mezőtúri Sallai Tsz például 4400 mázsa búzát tárolt, ami tönkrement, étkezési célra alkalmatlanná vált és a Gabonafelvásárló Vállalat nem vette át. A tsz az árkülönbözetet elszámolta a könyvelésben, és nem indított fegyelmi eljárást a gabona kezelőivel szemben. — Nem vontak felelősségre senkit a kunmadarasi Kos- ' suth Tsz-ben sem, ahol 1970- ben a sertésállomány 34 százaléka elhullott, vagy kényszervágásra került, mert penészes, dohos takarmányt etettek az állatokkal. A sze- levényi Szikra Tsz-ben 1970. novemberében 636 sertést vásároltak, amiből’ 188 elhullott. Ennek okát sem a szövetkezet vezetősége, sem az állatorvos nem vizsgálta. Sorolhatnánk még a hasonló példákat, amelyek — sajnos — azt bizonyítják, hogy a közös vagyon védelmével sok gazdaságban nem törődnek kellően. Az állami gazdaságokban belső ellenőrt foglalkoztatnak, aki évente, az egész gazdaságra kiterjedő átfogó ellenőrzést végez. A kisebb jellegű ügyekben maga intézkedik, ha jelentősebb mulasztást észlel, — akkor írásban jelenti az igazgatónak. Nem megoldott viszont ez a termelőszövetkezetekben, mert közülük csak néhányban van belső ellenőr. Az ellenőrzést így a tagság áltál választott ellenőrző bizottság gyakorolja, azaz kellene, hogy gyakorolja. Azonkívül, hogy egyes szövetkezetekben az ellenőrző bizottság tervszerűt- lenül végzi munkáját, az is előfordul, hogy egyáltalán nem működik. (Példa erre a kunszentmártoni Búzakalász Tsz.) Az ellenőrző bizottságok sok kívánnivalót maga után hagyó munkájának több oka is van. Egyrészt a tagjai nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel, de nem kérik a vizsgálatoknál a szakértők bevonását sem, amire pedig lehetőségük lenne. Nem hívják meg az ellenőrzésekhez a termelőszövetkezet főkönyvelőjét és az ellenőrzött munkaterület felelős vezetőjét, ami pedig az ellenőrző bizottságnak jogszabályban előírt kötelessége. Igaz, hogy nincs biztosítva a szakmai továbbképzés, — mégis hatékonyabbá lehetne tenni a belső ellenőrzést, ha ebben a munkában az ellenőrzési bizottság tagjait egyformán bevonnák. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis az elnök, vagy legfeljebb egy-két tag végzi azt. A közös vagyon védelme közös érdek, és a mezőgazdasági nagyüzemekbeij is mindent meg kell tenni azért, hogy a már meglévőt sokkal nagyobb gonddal őrizzék. Z. A. „Télapó itt van..." (Már, ahol Ott lesz) Hetek óta gyakorolják a kedves gyermekmondókákat, — dalocskákat a legkisebbek, — az óvodások, a bölcsődések. — „Télapó itt van, leng a szakálla, hó a subája...” S valóban, ma délutántól kezdve itt a Télapó. Ma kezdi meg őrjáratát a megyeszékhelyen, délután 4 órától két Mikulás, a szolnoki csemegebolt jóvoltából. A jelmezbe öltözött férfiak, mint *t>uda Mihály boltvezetőtől megtudtuk, a Híd bisztrótól a városi tanácsházig tartó útszakaszon sétálnak minden este, s szaloncukrot osztogatnak az őket bizonyosan csoportban körülvevő gyermekeknek. A szolnoki csemege vállalat Télapói január 6-ig járiák a várost, s viszik el az ajándékokat az óvodákba, bölcsődékbe, közüietekbé, s a családokhoz ingyenesen, ha az árut az Omlettől vásárolták a meprendelők. A szolnoki Tempó Ksz pedig négv TélaDÓt foglalkoztat az idén. Ahogy Kertész Miklós elnök tájékoztatott bennünket, motorizált Mikulások lesznek az övéik. Megjelennek Szolnokon kívül — Töröks7entmiklóson és Be- senyszögön is. — Ma ülnek „rénszarvas-húzta szánjukra” a Télapó Mikulásai, s teljesítik kötelességüket a gyermekek örömére. Ma költözik ki a besenyszögi ÁFÉSZ megrendelésére a községbe két napra egy Télapó. — A szolnoki Tempó érettségi előtt álló középiskolásokat fogadott fel erre az alkalomra. Sajnálkozva adjuk azonban közre, hogy vidéki helységeinkben nem sok helyen lesz ilyen élményük a gyerekeknek. Felhívtuk a MÉSZÖV titkárságvezető helyettesét, Czinege Ferencet, s érdeklődtünk, az ÁFÉSZ- ek hogyan gondolnak körzeteikben a kicisnyekre. Czinege elvtárs nem tudott példákat mondani. Szúréoróba- szerűen mi érdeklődtünk több helyen. Kunszetnmár- tonban arról értesültünk Szabó István ÁFÉSZ osztályvezetőtől, hogy ott nem lesz ilyen szolgáltatás. Mikulásuk csak az ÁFÉ^Z-dmgozók gvermokeinek összejövetelén és a központi óvodában jelenik meg. Jászberényben is azt tudtuk meg Füzessy Gvóző elnöktől, hogy ők is elfeled aeztek a tagjaik és vásárlóik »iránti fegyelmes- ségrőL örültünk viszont annak, amit a karcagi és a mezőtúri ÁFÉSZ-től megtudtunk. ^ Karcagon Csontos Szilveszter közlése szerint ugyancsak mától kezdve járja az utcákat a Télapó szaloncukrot és karamellát osztogatva a gyerekeknek. A karcagi Télapó szintén ejmegy közü- letek, vállalatok és családok Mikulás-ünnepségeire is, — meghívás alapján, teljesen ingyenesen. A mezőtúri Télapó már bátortalanabb, nem vállalja a megjelenést az utcán, de december 4-én és 6-án ugyancsak az ÁFÉSZ jóvoltából ott lesz a játékboltban, s elmegy az ünnepségekre is kiosztani az ajándékokat, ahová meghívják. Végül is tehát a kép nem egészen egyértelmű. — Az ÁFÉSZ-okre megveszerte az jellemző hogy szénen növelték nyereségüket az idén. — leazán nem m°rtek volna tönkre, ha ' mindössze néhány forintot arra szánnak, hogy a falusi kisgyerekeknek is ugyanolyan szén élményt szerezzenek, — mint ahogy a városokban működő kereskedelmi cégek figyelme erre kiterjedt. „Télaoó itt van...” — éneklik a kiesik megvszerte egységesen. Talán még nem késő. hogy szintén egyöntetűen, a megye minden községében, városában is ott legyen.’ B. &
