Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december 3. % Bányássüdülő Nyugat Szibériában A nyugat-szibériai Mezs- durecsenszk város közelében, festői környezetben épült fel a Romantika nevű sza­natórium, ahol a Tomu- szinszkij szénbányák 180 bányásza pihenhet egyszer­re, ' ingyenes szakszervezeti beutalóval. 24 nap alatt állandó or­vosi felügyelet mellett pi­hennek, gyógyulnak itt a bá­nyászok. Tulajdonképpen éjszakai szanatórium ez, ahonnan autóbuszok viszik munkába és hozzák vissza a beutaltakat. A helyszínen kellemes társalgók, sportte­rem áll rendelkezésükre. A kezelő és rendelő helyisé­gekben a legkorszerűbb gyógyászati segédeszközök segítik az orvosok munkáját. A Szovjetunióban mind népszerűbbé válik ez a pi­henési-gyógykezelési forma: jelenleg több mint 1700 ilyen szanatóriumban több mint 1 millió ember kap új erőre. Az éjszakai szanató­riumokat rendszerint folyó-* és tóparton, .zöldövezetek­ben létesítik, s egy-egy sza­natórium egy vagy több vál­lalat dolgozóit fogadja: víz­kúrát és iszappakolást, kvarc- és fizikoterápiás ke­zeléseket végeznek itt. Az állami, társadalombiztosítás vállalja magára a szanató­riumok fenntartását, a pihe­nők gyógykezelését és ellá­tását. kulturális igényeik ki­elégítését, az orvosok és az ápolószemélyzet fizetését. — 1966 és 1970 között az álla­mi társadalmi biztosítási alapokból a szanatóriumi költségek és az üdültetés fedezésére 3 milliárd 285 millió rubelt fordítottak. A szakszervezetek és a vállalatok 1975-ig 600 újabb szanatóriumot létesítenek, s ez hozzájárul, hogy vala­mennyi népgazdasági ágban csökkenthessék, illetve meg­szüntessék a foglalkozási be­tegségeket. Szórakoznak az üdülő beutaltjai. « w a tengerfenéken Lengyelország első pedigrés lajkája A Lődzban élő Gupienlec asszony leningrádi kirándu­lásáról értékes szerzemény­nyel tért haza Lengyelor­szágba. Kosarában ott pi­hent eey kis kutyakölyök: a világhírű lajka-kutyafaj törzskönyvezett leszárma­zottja. A kiskutya három hónapos, s az Almaz („gyé- ■ mént”) névre hallgat. Elő­deinek impozáns listáján Szerepel a Szovjet műhold­ba» fellőtt, híres Lajka, fcaki” bekerült a világűr-ku­tatás történetébe. A Kutyatenyésztők. Világ- íszövetsége a lajkák négy alfaját ismeri el, ezek kö- Kfll Almaz az ún. orosz- európai alfajt képviseli. A lajkák elsősorban a vadá­szatokon bizonyulnak na­gyon hasznosnak: két lajka még egy bamamedvével is elbánik. A kutyafajta má­sik előnye: remek házőrző. Sokrétű és érdekes fel­derítő munkára vállalko­zott a Komárom megyei művelődési központ termé­szettudományi stúdiójának földtan; szakköre. A lel­kes kutatógárda dr. Vájná György vezetésékai többek között a tatai és tatabá­nyai medence hidrotermá­lis jelenségeit vizsgálja, hé­vizes eredetű barlangokat tár fel, rendszerezi a terü­let földtani képződményeit. Legutóbbi terepbejárásuk során jellegzetes profilú sziklaalakzatra figyeltek fel a kutatók Tatabánya határában. Amikor tüzete­sen átvizsgálták a mere­dek, húsz méter magas és mintegy száz méter széles sziklafalat, kiderült, hogy a terület üoramúniferák, ten­geri egysejtűek gigantikus temetője. Tulajdonképpen milliárd és milliárd elhalt egy­sejtű, szakterminológiával úgynevezett nommalinák pénzérmére' emlékeztető mészvázábói áll az egész szdKlaegyüttes, s aiz egymás­hoz préselődött közületeket természetes kötőanyag kalci­um karbonát „ragasztja” egymáshoz. A látványos egysejtű te­mető a 45—50 millió éve . ezen a területen hullámzó sekély és meleg vizű tenger fenekén képződött, s a hegy­képző mozgások következté­ben került a jelenlegi ma­gasságba. A kutatók eddig a kőzetalkotó nummuünák több faját határozták meg az egymásra települő réte­gekben, a legkisebbek len­cse nagyságúak, míg az ,,óriások” a tízforintos ér­méknél is nagyobbak. Arra is kiváncsiak voltak a kutatók, hogy milyen tö­megű ősmaradványt tartal­maznak a sziklák, ezért ^nópszáraflálást” is tartot­tak az egysejtűek között. Több mintadarabból kipre­parálták a mésevázakat, s az átlagszámítások alapján feltűnő adatok birtokába jutottak. Mint kiderült, a monumentális sziklafal egy- egy szakaszán nem kevesebb, mint nyolc—tíz millió num- mulinát tartalmaz egy köb­méternyi kőzet Tekintve, hogy a látvá­nyos őstemető mint köny- nyen megközelíthető felszí­ni képződmény meglehető­sen ritka és egyedülálló a maga nemében, a kutatók javasoln; fogják, hogy a sziklacsoportot nyilvánítsák természetvédelmi övezetté. A. VIHREVt Sok a munkánk A fémtárgyakat javító ktsz munkafel­vevője, ahová bevittem teafőzőmet, hogy megforrasszák, gondterhelt, de azért kész­séges volt. — A lyukacska, természetesen, semmi­ség, állapította meg a diagnózist, — azon­ban egy kicsit várnia kell. A mesterünk nagyon elfoglalt ember. — Na, és menyit kell várni? — kérdez­tem. — Egy. vagy netán két órát? Kedvesen elmosolyodott, és szenvedő tekintetet vetett rám. — Egy hetet, kettőt... Igen bizony, meg­lehet, hogy kettőt. Nem kevesebbet. Fü­lig van munkával a mesterünk. Mi ter­mészetesen a legnagyobb, örömmel, de már megbocsásson... — De hiszen ezen nincs is munka, öt perc az egész és készen van, — mond­tam, s nem tágítottam. — Itt öt perc, amott tíz, — sóhajtotta, így megy ez egész nap. Hát a mester meg mikor dolgozzon? — Hogyhogy mikor dolgozzon? — cso­dálkoztam. — Hiszen ez fémjavító ktsz. márpedig a teáskanna fémből van. Meg­forrasztani a teafőzőt — az is munka? Vagy lehetséges, hogy valamit nem értek? — A fémtermékek sem mind egyformák — mormogta elgondolkodva a felvevő. — Persze, az lenne a legjobb, ha megpróbál­ná maga megforrasztani a teafőzőjét. Venne egy villanypákát, ott a használati utasításban minden szépen le van írva, mit miért és hogyan... Nagyon kellemes dolog! Itt meg két hetet... Ez ugyan kitűnő ötlet volt, de engem már sarkallt a kíváncsiság. — Ha megengedi, én magam beszélnék a mesterrel, lehetséges, hogy nekem meg­teszi, hogy hamarabb megcsinálja. — Jelenleg nincs itt a mester — mond­ta szárazon a felvevő. — És egyáltalán ez nem maszek bolt. Lassan minden kli­ens susogni kezd a mesterrel, felülfizeti, hogy időben elkészüljön a munkával, az­tán meg a minőséget is... dugdossák. a borravalót... megkezdődik a fusimunka... Nem, nem! Mi nem tartunk kontárokat! — Hát, ha a mester-nincs a műhelyben — feltételeztem —, akkor lehet, hogy ott­hon dolgozik? — Nem egészen úgy van... De ez már, megbocsásson, a mi dolgunk. — Egyetértek. S mégis, szeretnék vele találkozni. Na mondjuk azért, hogy meg­konzultáljam vele a forrasztás szakmai kérdéseit. Némi ellenkezés után végül közölték velem a meste. címét, s én haladéktalanul elindultam, hogy felkeressem. Azonban az törétnt. hogy valóban nem volt odahaza: mint megtudtam, évven a csillagvizsgáló kupoljá: forrasztotta és ónozta, amivel a ktsz-nek neqyedéves tervét eqycsavásra öt­száz ggvné’iány százalékkal sikerült túl­teljesítenie. Igaz volt is ott munka, éppen ele­gendő. Még két hétre való is... Molnár Sándor fordítási Kétszázezeréves koponyát találtak tf Ősi mesterség a szarunarcolas Lengyel Andor tanár la­kása valóságos házimúze­um. Az előszobát régi ház­tartási tárgyak, a konyhát népi tányérok díszítik. De az igazi meglepeti a szobá­ban! A falakon szaru- és csontfaragások, bőrdíszmű­vek. Az asztalon rafinált módon elkészített pénzeslá­da, szintén szaruból. — Ez mind a saját mun­kája? — Részben. A régi fatár­gyak évtizedes gyűjtőmun­kám eredményei, hasonló­képpen a tányérok is. A belső szoba összes kelléke viszont a saját munkám eredménye. Gyermekkoromban pász­torokkal éltem, sokat forgo­lódtam körülöttük.1 Megfi­gyeltem, az elhullott állatok szarvából dudát, nagyobb, csontjaiból szelencét, sótar­tót készítettek. Erős tárgy- gyal népi motívumokat ka- ristoltak bele, majd a kar­cokba kalapzsírt kentek és beleégették. Tizenhárom-ti­zenöt éves lehettem, amikor ellestem „titkukat”. Sajná­lom, hogy a szaru- és csont- megmunkálásnak ez a módja teljesen kihalt. Tudtommal ketten csináljuk az ország­ban. Hogy mennyire ritka, jellemző, múzeumok sora kért fel, halmozott el meg­rendelésekkel. A karcagi, a debreceni, a miskolci meg­rendeléseknek már eleget is tettem. ; — Nehéz munka? — Inkább igényes. Ami nehéz benne, az az anyag- beszerzés. Egy ökörszarv de­korálása többhetes, nem­egyszer hónapig tartó mun­ka. — Bőrdomborítással is foglalkozik? — Már régóta. .Ez talán még aprólékosabb munka. Keményfába faragom az ábrát, majd a bőrt, satuval rászorítom. Nyolc-tíz is­métlés után szétreped a leg­szilárdabb fa is. Kezdhetem élőiről a faragást. Pénztár­cákat, tölténytáskákat dí­szítek hasonló módon. A Vadászati Világkiállításra tölténytáskákat kellett csi­nálnom a magyar pavilon­nak. Rontja a szemet nagyon és haladatlan ez a hobby, viszont minden egyes kis vi­rágnak tudok örülni, ami vésőm alól előtűnik, még ha hetek kellenek is hoz­zá. Ez nem szériatermelés: Lengyel Andor „civilben” tanár. Délutánonként ma­gára ölti kék köpenyét, cso­dálatos növényeket, állatfi­gurákat varázsol mintada­rabjaira. Bevallotta, felesé­ge többször pöröl vele, mert Úgymond rendetlensé­get csinál. Ez a rendetlenség azon­ban művészi rendetlenség, mert benne, közötte szépség születik. A ritka asszonyi pörlekedést is megéri. D. Szabó Miklós Az Enfráiesztől a Tartarig Szovjet segítséggel csator­na épül Irakban, amely az Eufráteszt a Tartar tóval köti össze és a vidék öntö­zött területének jelentős mértékű növelésére ad le­hetőséget. A technikai fel­szerelés nagy részét a Szov­jetunió szállítja. Szovjet szakemberek konzultálnak a munkahelyeken s ők tanít­ják be az iraki építőket a gépek kezelésére is. A Szov­jetunió Ázsia és Afrika más országaival is széles körű öntözőrend szer-építési egrtit4-"'',rSöét!t folvtat. Ked- szovi“t h:t°,v'ői építettek csatornákat és ön- töző'-endseereket többek kö­zött az Egyiptomi Arab Köztársaságban és Afganisz­tánban is. Henry de Lumley vezeté­sével egy régész kutató- csoport Tautavelben, Perpig- nantól északnyugatra egy barlangban kétszázezer éves emberi koponyára bukkant. A koponyára, a mellette lé­vő pattintott kőszerszámok­ra és egy ió csontvázának maradványaira rendkívül ke­mény üledékben találtak rá. A Tautavelben feltárt ko­ponya homlokcsontja a szem­gödör felett erősen kidudo­rodik, a koponya hátsó ré­sze összeszűkül, az agytér­Lyonban, a Saint Just- dombon új régészet; leletre bukkantak. Az ásatások so­rán először egy XIII. szá­zadban épült templom rom­jai kerültek elő. A templo­mot 1562-ben, a valláshábo­rúk idején rombolták le. Az apszis; a kórus, a mel­Nem is gondolnánk, hogy a jó ivóvíz több európai or­szágban olyannyira keresett cikk, hogy a kormányzat az ivóvíz exportról is tárgyal. Norvégiában a korábban Olga nőstényoroszlán há­rom óráig feküdt szülési fájdalmak közepett. — ^ Coucy-les-Eppens francia falu közelében levő kis ma- gánállatkert igazgatója a ket­rec előtt állt és örömmel várta az oroszlánkölykök vi- lágraiöttét. Ekkor azonban hirtelen megszűntek a szü­lési fájdalmak és a ragado­zó némán gyötrődve az egyik sarokba kúszott. Mintha a halálra készült volna. Ebben a reménytelen hely­zetben a közeli Reimsből sürgősen kihívott állatorvos a nap hőse lett. Egyes kol­légái már korábban kihúz­ták egy víziló gennyes fo­gát. helyreigazították egy zsiráf kificamodott nyakcsi­golyáját, vagy pedig kiope­ráltak egy lenyelt körömol­lót egy uszkár gyomrából, császármetszés azonban még fogat rendkívül kicsi. Ez a lelet jelentős mértékben hoz­zájárul az emberi faj kiala­kulásával kapcsolatos isme­reteink bővítéséhez. A kopo­nyát, amely masszívabb és korábbi, mint az afrikai pi- thecantropus, leginkább a jávai előemberrel és az australopithecusszal hasonlít­hatjuk össze. Egyébként a lelet feltárása azt a korszerű szemléletet látszik. erősíteni, mely szerint az emberi faj fejlődése a különböző konti­nenseken párhuzamosan tör­tént. lékhajók, az oszlopsorok és az oldalfalak alatf egyete­misták és lyoni történészek egy csoportja két másik ap­szist talált. A régebbi egy V. századi templomhoz tartozott. Két sírkő, csontokat tartal­mazó sírok, oszloptalapzatok és oszloptöredékek teszik teljessé a leletet. folytatott geológia; és kőzet­tani kutatások jelentős jó ivóvíz-készleteket derítettek fel. Az illetékes szervek ke­resték a legmegfelelőbb meg­oldást az ivóvíz-export ki­építéséhez. sohasem fordult elő az „ál­latok kinálynőjénél”. Az orvos mégis rászánta magát a vakmerő beavatko­zásra. A láma-istállót szük­ség-műtővé rendezték be, és Olga kábítópisztollyal, biztos távolságból iniekciót kapott. ..Azután minden úgy történt, mint egy embernél” —. há­rította el később szerényen az állatorvos a dicséretet. A négylábú páciens kar­mos mancsait természetesen, az operáló orvos biztonsága kedvéért, erősén lekötötték, a hasburkon ejtett vágás is 30 centiméterrel hosszabb volt. öt bozontos oroszlánbébit húzott egymás után az orvos a napvilágra. Szabad va­dászterületen, emberi segít­ség nélkül, ez a szülés aa anya és az utódok számára biztos halállal járt volna! Császármetszés az állatkertben Egymás fölé épült templomok nyomai A világ 38. földalattija 10 hónappal az 1972-es Nyári Müncheni Olimpiai Játékok kezdete előtt üzembe helyez­ték a bajor fővárosban, a világ, 38. és Berlin, Hamburg és Majnafrahkfurt után az NSZK negyedik földalatti vasútját. A felvételen lát­ható mozgólépcső 166 lépcső­fokával és 35 méter hosszú­ságával a legnagyobb a Szö­vetségi Köztársaságban. — Óránként maximálisan 24 000 személyt szállít. ' Norvégia ivóvizet exportál t »

Next

/
Thumbnails
Contents