Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-15 / 295. szám
4 szoLrfOK main hcfup 1971. ieeember 15. Gömöri Endre: Pakisztán; egy tragédia gyökerei Az első vérözön Halott pakisztáni katonák fekszenek a Jessore felé vezető úton. miután ezt a kelet-pakisztáni várost az indiai csapatok elfoglalták. A városnak valaha kétszázezer lakosa volt, most ennek csak töredéke. (Telefoto — AP—MTI—KS) Mielőtt még megtörtént volna a nagy szakítás, a Kongresszus és a Mohamedán Liga vezetői 1945-ben még egy utolsó kísérletet tettek az egységes állam megszervezésére. A két szervezet között elvi megállapodás jött létre, amely szerint egyenlőségi alapon — ideiglenes Nemzeti Kormányt alakítanak. A kormányban 40—40 százalékban részesedett volna a Kongresszus és a Liga, 20 százalékban pedig a többi politikai csoport képviselői. A mesterségesen szított vallásközösségi gyűlöletre és a két nagy szervezet korábbi elidegenedésére gondolva — ez a megállapodás igen jelentős volt Mintha a nagy szakadás küszöbén fellobbant volna Gandhiban és Dzsin- nahban a felelősségérzet. Ügy tűnt, van még lehetőség olyan indiai állam létrehozására, amelyben (feltehetően föderatív vagy más alapon) biztosítják a hindu és mohamedán területek együttélését. Ezt az utolsó lehetőséget is Londonban taposták el. A gyarmqtügyi minisztérium tapasztalt intrikusai mindössze egy apró változtatást eszközöltek a tervezeten, amelyet a két párt a tábornokból lett alkirály, Lord Wawell elé terjesztett. A megegyezésben szereplő Kongresszus—Liga paritást Londonban „hindu—mohamedán paritás” kifejezéssel helyettesítették. Ez szétlőtte az egész megegyezést. A Kongresszusban például számos mohamedán politikus is tevékenykedett. Ezek elől elzárták az új kormányba való belépés lehetőségét — ha csak ott nem hagyják a Kongresszust és nem csatlakoznak a Ligához. Már nem volt kiút A Londonban végrehajtott változások természetes következménye az volt, hogy a Liga és a Kongresszus küldöttei összevesztek azon: hogyan adjanak a maguk számára kedvező értelmezést a Londonban megváltoztatott szövegnek... Ezek után már nem volt kiút. 1946-tól 'kezdve maguk az angolok sürgették a függetlenség gyors létrehozását. A Cripps munkáspárti miniszter, majd a Mountbatten indiai alkirály nevével fémjelzett tervek azonban mind a kettéosztás alapján állottak. Az angolok felismerték, hogy a függetlenség megadása a nemzeti mozgalmak nagy háború utáni fellendülése közepette amúgyis elkerülhetetlen. Korábbi manővereik sikere pedig azt ígérte számukra, hogy könnyebben tudják megtartani a brit gazdasági és politikai pozíciókat hajdani indiai gyarmatuk területén, ha ott két, egymással ellenséges államalakulat jön létre. Ilyen előzmények után született meg 1947. augusztus 15-én a hajdani brit gyarmat területén India és Pakisztán. A pakisztáni állam nyugati része Pandzsáb nyugati feléből, a hajdani Északnyugati Határtartományból Szind tartományból és Beludzsisztánból állott. Az ettől több mint kétezer kilométernyire lévő rész magva a felosztott Bengál tartomány keleti fele, valamint Asszam tartomány egy kerülete volt. Az új pakisztáni állam már a felosztás pillanatában a földkerekség legnagyobb mohamedán országa volt: 70 millió lakossal. Persze: az összes résztvevők tudták, hogy a szakadás óriási feszültségeket hoz létre. Hiszen az angolok által kezdeményezett és a történelmi harcok során kifejlesztett vallásközösségi megoszlás azt jelentette, hogy megannyi gyűlöletgóc születik. A „tiszta” mohamedán, illetőleg hindu területek ritkák voltak. Hinduk és mohamedánok egymás mellett éltek, kevert tartományokban, városokban, falvákban. A kettéosztás tehát gyötrel- mes operációt jelentett, amelyet a városok és falvak ezreiben kellett végrehajtani. A kettéosztás első eredménye ilymódon egy szinte mindent elárasztó vérfürdő volt, amelynek emléke mindmáig mérgezi India és Pakisztán viszonyát! A bosszú nem késeit A vérengzés a kettéosztott Pandzsáb területén robbant ki. A Pakisztánhoz csatolt részen mohamedán tömegek megrohamozták a sikh vallási közösség templomait, és a hívők százait pusztították el. A határ keleti részén, indiai területen nem késett a bosszú. Naponta szörnyű mészárlások követték egymást. Közben a menekültek áradata özönlött keresztül mindkét irányban a .határon. A hivatalos jelentések arról beszéltek, hogy csak az új ország nyugati részén ötvenmillió ember menekült át a határ-ikon mindkét irányba és kétszázezren vesztették életüket. A valóság ennél is keserűbb: a valóságban tízmillió ember lépte át a határokat, a halálos áldozatok száma pedig elérte az egymilliót Az „oszd meg és uralkodj” negyven éve folytatott manőverei véres gyümölcsöt érleltek. India és Pakisztán az egymás iránti gyűlöletben született. S a felosztás jellege mindkét oldalon évtizedekre szóló „táplálékot” adott a vallási fanatizmusnak. * Következik: Pokolgép Kasmírban. Kenderesen, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás műhelyeiben javítják a Haflinger önjáró növényvédő kocsikat és a repülőgép startkocsikat — Képünkön: A Haflinger kocsi alvázának szerelése Védett gyöngykagylók A Fehér-Elster felső folyásánál és egyes mellékfolyóiban az NDK legdélibb csücskében, a Vogtland- ban, ahol századok óta foglalkoztak gyöngyhalászattal, még ma is találhatók valódi folyami gyöngykagylók. Ügy vélik, hogy ezt a természeti kincset itt a XV. században a velenceiek fedezték fel. Az első, okirattal alátámasztott emlékei ennek az iparágnak — amellyel akkoriban Oels- nitz város sok polgára kereste kenyerét — 1517 és 1566-ból származnak. A XVII. században a gyöngyhalászat fellendült, de a későbbi iparosítás folyamán a folyók és patakok elszennyeződtek. — 1918-ban 15 patakban már csak 30 000 állat élt. Jelenleg minden patakban körülbelül 5000 gyöngykagyló található, ezeket szigorúan védik. Minden gyöngykagylónak 40 évre van szüksége ahhoz, hogy kifejlődjék. Nyíltan és bizalommal Egy jó esztendő alatt a magyar, szovjet, bolgár, csehszlovák, német és mongol testvérpártok kongresz- szusa után, a múlt héten, egy hetedik szocialista ország, Lengyelország vezető pártjának, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak küldöttei ültek össze, hogy számba vegyék hazájuk ügyeit. De a jó hagyományoknak megfelelően ez a kongresszus is, akárcsak az előbb említettek. fontos nemzetközi eszmecserévé szélesedett ki, hiszen 70 kommunista párt, illetve haladó mozgalom képviselői, köztük európai szocialista országokból első titkárok — Leonyid Brezs- nyev. Kádár János, Todor Zsivkov. Gustáv Husák. — Jumzsagin Cedenbal, Erich Honecker és Nicolas Ceau- sescu — jöttek el, mondták el üdvözlő beszédeiket, és folytattak nemcsak a vendéglátókkal, de egymás között is eszmecserét a világ és a mozgalom fontos ügyeiről. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusának jelentőségét még növelte az a körülmény is, hogy testvérpártunkat egy évvel ezelőtt válság rázta meg. Ismerve ezt a tényt, valamint az előzményeket, hosszanható okokat és a nem köny- nyű következményeket a lengyel társadalom életére, a gazdasági helyzetre, és az eszmei-szellemi mozgalomra. még inkább becsülésre méltóak azok az eredmények, az a nyugodt alkotó légkör, amelyet a kongresszus és tükrében az egész mai lengyel valóság mutat. Teljesen helytálló volt lengyel testvérpártunk első titkárának Edward Giereknek a megállapítása, aki kongresszusi záróbeszédében kijelentette: „A VI. kongresz- szus eleget tett a párt, a munkásosztály, a lengyel nép várakozásainak. Mindenekelőtt azért, mert egyöntetűen és eltökélten jóváhagyta azt a politikát, amelyet pártunk a 7. plénum után fogadott el és a 8. plénum után fogalmazott meg részleteiben. S azóta következetesen váltott valóra. Ez a politika kifejezi népünk létfontosságú érdekeit. A VI. kongresszus beváltotta a hozzá fűzött reményeket azzal is, hogy megerősítette pártunk elvi állásfoglalását, amely elveti a vezetési módszerben mutatkozó torzulásokat, és visszaállítja a pártmunka lenini elveit,” Ennek a nagyszabású és bonyolult programnak olyan tartó oszlopai vannak, mint a szilárd meggyőződés, hogy a marxista—leninista párt figyelmének középpontjában mindig a néptömegek anyagi és kulturális színvonala szakadatlan emelésének kell állnia; hogy a párt tevékenységének fő követelménye és feltétele az állandó élő kapcsolat'a tömegekkel: hogy mindig ingadozás nélkül fel kell lépni a marxizmus—leninizmussal ellen, tétes ideológiai áramlatokkal, a revizionizmussal, csakúgy mint a dogmatikus torzításokkal és szubjektivizmussal szemben: hogy a gazdasági irányításban lépést kell tartani az idő követeményeivel, — vagyis- fokozni kell a központi tervezés hatékonyságát, erősíteni a népgazdaság központi vezetését, egyidejűleg, pontosabban ennek érdekében ösztönözni kell az önállóságot, a kezdeményezést A nagy fontosságú, sőt mondhatnánk, hogy a jelen pillanatban döntő belpolitikai kérdések mellett a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusa példamutató módon, a párt nagyszerű internacionalista hagyományait követve, azok szellemében foglalt állást a világ- politika, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiben is. ^ HS ff Ä KÉPERNYŐJE Mindenek előtt dicséret illeti a televíziót, hogy a KISZ VIII. kongresszusának eseményeiről valóban frissen éá részletesek adott számot nap mint nap. A napon- ként elhangzó híradásokat jelentésnek szánták, egyszerűen, de sokkal több volt ennél: hangulatos, élményt jelentő beszámoló a nagy jelentőségű esemény sorozatról. Wisinger István szerkesztő-riporternek sikerült úgy kiemelnie egy-egy részletet a tanácskozás egészéből, és olyan riportalanyokat megszólaltatnia külön is, esetleg a tanácskozások szünetében, akik a legizgalmasabb kérdéseket fogalmazták meg újra a riport közvetlen hangulatában, hogy a tanácskozás fiatalos izgalma, derűs optimizmusa is átmen- tődött — örömünkre a képernyőre. A második örvendetes tény az elmúlt hét műsorában a Pjatnyickij-együttes nagysikerű programjának bemutaELŐTT tása a képernyőn, a televízió tervezett heti programján felül. Hiszen nemcsak a fővárosban, de mindenütt az országban, ahol jártak, így Szolnokon is, egyszerűen helyhiány miatt nem sokan látták őket. Az egy előadás kevésnek bizonyult fellépésük valamennyi színhelyén. Szerencsére a televízió esetében ilyen probléma nem adódik, tgy hát az „ország legnagyobb színházában”, helyet kaphatott mindenki, aki csütörtök pste szerette volna megnézni az orosz folklór hagyományait modern módon ápoló rendkívüli művészi teljesítményekre képes együttes műsorát. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy ezúttal csak műsoruk első részét közvetítette a televízió. Vajon az aznap este bemutatott Colt és muzsika gyermeteg-sorozat újabb folytatása helyett nem lett volna-e szerencsésebb Pjatnyickijék teljes műsorának bemutatása? Vidám elefántkor A szatíra ritka madár, fehér holló a képernyőn. Nem valami gyakran találkozhatunk vele. Pedig a társadalom visszásságait, fonákságait maró gúnnyal, kíméletlenül ostorozó műfaj nemcsak kitűnő szórakozást nyújthat, hanem társadalmi haszonnal is jár. Hisz olyan Jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek ellen a társadalom egészséges része tiltakozik. Pénteken este például Mocsár Gábor szatírájában egy nem mindennapi szélhámos üzelmeivel ismerkedhettünk meg a Vidám elefántkor címet viselő tévéjátékban. Egy veszedelmes élősdifajta lepleződött le szemünk előtt, aki egyéb manipulációin túl ezúttal nagystílűén, a vályogvető cigányokra kivetett illeték be- zsebelésével, ■ kerek egymillió törvénytelen út$n való megszerzésével szerette volna biztosítani magának a gondtalan fényűző életet Capri csodálatos szigetén. Olyan ravasz csirkefogó torz vonásai jelentek meg a szatíra éles fényében, a műfaj túlzásainak megfelelő erőteljes kontúrokkal, aki életében csak azokra a társadalmi résekre spekulál, amelyek esetlegesen itt-ott nyílnak. Résekre, melyek adódhatnak az ellenőrzés, a fegyelem lazaságából, de amelynek lehet okozója az emberi hiszékenység is. Es amelyben ludas lehet a mindenkori bürokrácia is. Brusz Menyhért, a tévéjáték figurája ilyenfajta résekre építi jövőjét. Éppen ezért a tévészatíra arra hívja fel a figyelmüket, hogy minél kevesebb és kisebb rést szabad hagynunk az efféle élősdiek- nek és ügyeskedőknek. Vagy legalábbis el kell érnünk, hogy ha netán lába ujját betenné abba a bizonyos nyílásba, csípje be a lába ujját ez a nyílás, hogy inkább legyen kedve ordítani, nyüszíteni, mintsem fölényesen nevetgélni. De megkapja a maga fricskáját a túlméretezett bürokrácia is. Hisz mint a tévéjáték végén kiderül, amihez elegendő volt Brusz Menyhért ügyessége, ahhoz, később tizenkilenc szobából álló, többosztályos Hivatal kellett. íme a bürokrácia elefántkórja. A kisregényből Görgey Gábor írta a tévéjáték forgatókönyvét és a rendezés pedig Mamcserov Frigyes munkája. Jó érzékkel indítja és jó tempóban tartja a cselekményt. Már az első pillanatokban kitűnően üti meg a szatíra alaphangját. Nagyszerű az indítás, ahogyan Brusz Menyhért kisegítő pénztárával pillanatok alatt megcsapolja a forgalmas üzlet bevételét. A tévéjáték igazi sikerét azonban mégis elsősorban Bárdi György tökéletesen eltalált „Osztap Bendere”, magyar szélhámosa jelenti. Ez a fejlett ösztönű, rögvest szimatot fogó. nagystílű szélhámos, akinek, ha a legkisebb rés kínálkozik is, mindjárt billegni kezdenek a gondolatai Bárdi György megformálásában egyszerre tárgya a nevetségességnek és a megvetésnek. Méltó társa a játékban Med- gyesi Mária, a szép özvegy szeredében, aki híven statisztál a nála székelő Epítő- anvagipari Alap Anyag Gazdálkodás Kirendeltsége „vezetőjének”, Brusz Men-nc. nak sikereihez. A Kilimandzsáró hava Hemingway élményeit és ihletét nem könyvtárszobákban gyűjtötte, hanem — mint mondani szokás — az élet sűrűjét járva. Kóborlásai közben bejárja a világot. Madridban a köztársaságiak oldalán bukkan fel, a második világháború idején részt vesz a normandiai partraszállásban; szenvedélyei veszélyes vadászatokra hajtják, csendes óráiban bikaviadalokon szórakozik. Eszményi életforma az élet megismerésére. Minderről talán a legszemélyesebb módon, a legközvetlenebbül vall a film alapjául szolgáló novellában. Személyes hangvétellel ugyan, de itt is megőrizve a reá jellemző prózai szikárságot és a lényegre meztelenített igazság kimondását. Nos. a sikereit főleg a zenés, kosztümös filmműfajokban arató Henry King — egyébként több Heming- way-írás megfilmesítőie — ezzel a férfias keménységgel, az írói látásmód pontos visz- szaadásával maradt adósunk. Túlságosan meghatódott az író szerelmi életétől, és ez az alkotói elfogódottság a jellegzetesen amerikai filme - édeskés világában találta meg kifejezési formáját. Köviden Az Űri muri közvetítése szombat este felvételről nem azért nem nyerhette meg igazán tetszésünket, mert a szabadtéri előadás térbeli látványszépségei nem kaphattak kellő hangsúlyt a kénernvőn, hanem elsősorban azért, mert magát az előadást erezhettük kissé vásárinak, felszínesnek. Látványosságra törekvésében és hangszerelésében, amihez még a túlharsogó színészi beszéd is hozzátette a maga negatívumát. A vasárnap délutáni Prizma eltörött. Mielőtt Poor Klári amatőrfilmesekkel ké_ szített riportja befejeződött volna; váratlanul „elúszott” a hang, ki tudja, hová és végeszakadt a műsornak. Nem túl drasztikus befejezés az ilyen és a hozzá hasonlói V. M.
