Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 14. / Értekeink Ahogyan nao napot, év évet követ, úgy nőnek körülöttünk értékeink. Az üzemekben egyre nagyobb teljesítményekre képesek a gépek, a mezőgazdaság egy­re inkább közelít az ipar­hoz, s a hivatalok, intézmé­nyek munkáit is gépsorok könnyítik. Értékeink egyre nőnek, ahogyan teljesítményeink is nőnek. Törvény ez. Éppen a gyarapodás az, ami fel­fedezteti velünk az elheverő, a tervezéskor számba se vett értékeinket. Sajátos, különös tarto­mányról van szó ebben az írásban. Azokról, akik a ma új gép mellé álló, ma új ag­rotechnikát alkalmazó, a ter­melésirányítás bonyolult fel­adatát gépekkel irányító ma munkásai helyére állnak majd egyszer. A fiatalokról írok, az adós ■— kivételesen jó érzésével. Sok-sok vitájukat hallgat­tam. A VIII. kongresszusára készülő ifjúsági szerveze­tünk, a KISZ kongresszusi előkészítő munkája hónapok­kal előbb kezdődött el. A küldöttközgyűlésekről írott tudósítások legfeljebb e vi­ták hangulatát tudták el­mondani. A kongresszusra készülődés utolsó és egyben legrangosabb állomása a me­gyei KISZ küldöttértekezlet volt Milyen volt ? Nos, itt, ebben vagyunk adósok. A tudósításban elmondhatatlan lett volna a vita minden részlete, holott a vitatkozók szenvedélye, közéletibb alap­állása éppen úgy a növekvő értékeink része, mint bár­mely új gép, korszerűbb ag­rotechnikai eljárás. Elek Sándor, a KISZ Szol­nok megyei bizottságának titkára terjesztette elő a sok hónapos előkészületek, viták eredményeként. leszűrhető javaslatokat, amelyek a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi kérdéseihez és a szervezeti szabályzat mó­dosításához megyénkben megszülettek. Az előterjesztés maga is vitát provokált. Érdemes néhány fiatal javaslatát, ha röviden is ismertetni. A munkára nevelés, pályavá­lasztás kérdései váltották ki talán a legizgalmasabb vi­tát. Nem a felnőttek, a fia­talok hangsúlyozták, hogy a munkára nevelést a család­ban kell elkezdeni, az isko­lákban csak folytatni lehet. Felnőtt se fogalmazhatna szebben erről. A fiatalok sürgették a munkás—diák találkozókat, azok rendsze­rességét. Pályaválasztás előtt álló fiatalok fogalmazták meg: a szuionet is lel kell készíteni arra, hogy taná­csot adhassanak a paiyavá- lasztasnoz. uoigozo fiatalok javasoitaü; miauén mumca- heiyen legyen íeleiös emner. aki a kezdő munkások és szakmunkások ügyeivel, KiSZ-megbizatásként is, foglalkozik. A diákok sür­gették: több ismeretet köve­telnek a gyakorlati életből. Elhangzotta". konk­rét javaslatok is: „Ismertes­sék a fiatalokkal az egyes iskolatípusok célját, felada­tait. Az első osztályokban ne legyenek tagozatos osztá­lyok, s a tagozatos osztályok ne a legjobbak gyülekezete, hanem az egyoldalubb tehet­ségek összegyűjtőivé legye­nek. Majd minden fóru­mon elhangzott: emeljék a középiskolák szintjére a szakmunkás iskolákat. A javaslatokból könnyű tettenérni a ma tizenévesek valóság és valóságalakító igényét. Csak példaként: a KISZ-védnökségekkel kap­csolatban hevesen követelték a fiatalok, hogy ismerni akarják az általuk végzett munka közelibb és távlati céljait is. Panaszolták: sok­helyütt nem veszik figyelem­be a fiatalok javaslatait. És elmondták: Nem lelkesedhe­tünk azért, amit kész terv­ként látunk, e világ nekünk, a mi igényeinkhez épüL Részt akarunk venni a ter­vezésben is. Türelmetlenség ér­ződik a javaslatokban. Jó türelmetlenség, hiszen, aki türelmetlen az magáénak vallja ezt a világot, s tenni éppen ezért akar. Aktivitás, felelősség, köz- életiség: az anyagi, de még- ínkább az erkölcsi megbe­csülést sürgették a fiatalok. És ez a maguk értékrendjét példázza: elismerés csak a teljesítésekért járhat Tiszta, nekünkvalóan fon­tos ez az erkölcs. Jó dolog akkor is, ha új sportlétesít­mények építését sürgeti, ak­kor is ha több ifjúsági fó­rumot követel az ifjúság gondjainak. Miről esett még szó a javaslatokban? A fia­tal családosok helyzetéről, az élet-indításról, amely a társadalomtól több segítsé­get reptető erőt követelhet Sürgettek a felszólalók több. csak ifjúsági szórakozóhelyet, új lakásokat Túlzók a követelések ? Nem azok. Soha ennyi őszinte­séggel még nem beszéltek a niaguk gondjairól a fiata­lok. És ennyi bátorsággal se beszéltek róla még soha. Sok szó esett az ifjúsági törvényről, a párt ifjúság megítéléséről szóló határoza­táról. Mindez, a jobb szerve­zésen túl, fedezete volt a vi­takedvnek. Okkal, mondhatta Elek Sándor: az ifjúsági mozga­lomban ilyen méretű szocio­lógiai felmérés, közvéle­ménykutatás még sohasem volt. Ma van. A párt ifjúságpo­litikájának megvalósítása követeli is ezt Éppen a fia­talok számolják, hogy közü­lük hányán kerültek a párt-, tanácsi, üzemi vezetőségekbe, hányán kaptc-k erőt próbá­lón nagyobb feladatokat. Sok a türelmetlen­ség a fiatalokban. Sürgetik, hogy mindenütt legyenek if­júsági klubok — igazuk van. Hogy az iskolai KlSZ-szerve- zetek legyenek függetleneb­bek az igazgatóktól, s taná­roktól. Ebben is igazuk van. Sürgetik, hogy a tanuló ifjú­ság kapjon nagyobb képvi­seletet a KISZ-vezető. irá­nyító szerveiben, hogy be­csülje jobban a társadalom azokat a fiatalokat, akik dol­goznak a fiatalokért A megyei KISZ-küldöttek valamennyi megyei KISZ- tagot képviselték. A vita színvonala a fiatalok, a leg­jobb fiataljaink általános közérzetéről vallott. S ha jó vita volt ahogyan az volt akkor a közérzet is jó. Értékeinkről írtam a be­vezetőben. Hiszem, hogy fontos értékeinkről írtam a későbbiekben is. Aligha van ember, aki ne gondolt vol­na arra, hogy ki áll majd egyszer a gép mellé, ki, s hogyan folytatja, amit el­kezdett egyszer. Éppen ezért le merem írni: üzenet volt ez a vitasorozat — nekünk Üzenet a mögöttünk készü­lődő nemzedéktől. Amikor a KISZ megyei küldöttértekezletén Elek Sándor befejezte előterjesz­tését vastaps csattant. Nem az előadót tapsolták a fia­talok hanem önön javasla­taikat, világunkhoz való ké­szülődésüket, valamennyi társukat, akik javaslataikkal, kéréseikkel — nem küldött­ként is — alakítói voltak egy nagyon jó vitának Decemberben a KISZ VIII. kongresszusán majd határozatokká, szándékokká, tudatos programmá érik mindaz az érték amj a jó viták során összegyűlt. És éppen a viták hangulata a biztosíték, hogy a szándékok végrehajtásához, a még szebb holnaphoz is lesz elég ereje a tőlünk stafétabotot kapó fiataloknak. Bartha Gábor ULMJEGY7ET SALUD, MARIJA 1 Joszif Hejvic filmje eposz egy következetesen harcos, tiszta ember életéről. Eposz, de minden pátosz és harso­gás nélkül. Minden b-'zoúnyal az. akarják mondani a film alkotói, hogy a hőseies élet­nek a magától értetődő, ter­mészetes egyszerűség a lé­nyege. A hős nem azért hős, mert nagy tetteket akar végrehajtani, hogy örök hír­nevet szerezzen, hanem azért, mert minden helyzet­ben lelkiismerete parancsa szerint megalkuvás nélkül cselekszik. A film cselekménye meg­történt tényeken alapszik. Grigorij Baklanov, a forga­tókönyv írója és Joszif Hej- fic rendező Marija Fortusz szovjet felderítőnő életének eseményeit dolgozta föl a polgárháború idejétől nap­jainkig. Mégsem egy ember életrajzi filmje ez, történel­mi személyiségfeilődést példáz, az elkötelezett em­ber életútját. A történet keretbe ágyaz­va bontakozik ki. Marija felderítő őrnagy a második világháború idején meséli el élete néhány epizódját két bevetés előtt álló fiatal beosztottjának. Egy fiatal forradalmár lány és az intervenciós csa­patok egyik spanyol matrózá­nak szerelmével kezdődik a történet. Majd Mahno anar­chista rémuralmának és az ellene szervezett ■«•akmerő partizánakciók képsorai kö­vetkeznek. Láthatunk egy rö­vid, derűs, békés időszakot a húszas évek eledéről, aztán ism ét harcot, ezúttal a spa­nyol polgárháború harctere­in Marija, a hősnő, mindenütt az élvonalban harcol fegy­verrel és szóval, nem veszítve hitéből, és erejéből, pedig ret­tenetes egyéni megrázkódta­tások érik, férjét, fiát el­veszti. de ő rendületlen ki­tartással a helyén marad. A világháborúban a vezetése alá rendelt katonák helyet­tesítik számára családját, a film záróielenetében pedig — hetven évesen — a becsü­lettel megtett életút elége­dettségével szemléli a bol­dog, békés világot maga kö­rül. Az elmondottakból azt hi­hetnénk, hogy fordulatokban gazdag, lebilincselően érde­kes film a Salud. Marija. Sajnos, a forgatókönyv fel­színesen bánt el a változa­tos valóságanyaggal. A drá­mai tények nem váltak igazi konfliktussá, és ez elsősor­ban a társadalomrajz és a jellemzés hiányosságain mú­lott. Nem rendíthet meg bennünket Marija hősiessé­ge, mert ezt a film való­sággal biológiai tulajdonsá­gaként tünteti fel. Belső vi­lágából. személyes küzdel­meiből keveset érthetünk meg. Ugyanakkor a főszerep­lő alakja annyira leköti a rendezőt, hogy a film min­den más eleme vázlat ma­radt. Hogy az alkotást mégis hitelesnek érezzük, az leg­főképpen Ada Roeovceva ér­deme. A kijevi színésznő, Joszif Hejfic új felfedezettje, méltán kapta meg a legjobb női alakítás díját az idei moszkvai fesztiválon. A húszéves lánv kamaszos fék­telenségétől az idős asszony bölcs nyugalmáig minden életkori sajátosságot tökéle­tesen ad vissza. Sz« J. Országos bemutató Szolnokon Átidomiihatfuh-e a% épületeket? A családi és társadalmi ünnepek megrendezésében elért megyei és szolnoki eredményeknek, sikereknek országos hírük van. A tár­sadalmi ünnepségek színvo­nalának emelésére olyan je­lentős kezdeményezések in­dultak a megyéből, a megye- székhelyről. melyek az ün­nepi szolgáltatások körének tartalmi és formai színese­dését szolgálják. Pályázat látott napvilágot például olyan kórusművek, zenéi művek írására, ame­lyek jellegükben az egyes ünnepségek gondolat- és ér­zelemvilágát fejezik ki. Ta­valy Szolnokon rendezték meg a családi és társadal­mi ünnepeken szereplő kó­rusok országos bemutatóját, amely egyúttal tapasztalat- csere Is volt. Most meg­született a döntés: 1972 má­jusában a kórusokkal együtt irodalmi összeállítások és műsorok bemutatójára is sor kerüL Az ország megyéiből két- két — a legjobb kettő — műsor, az alkalmakra illő irodalmi és zenei összeállí­tás is szerepel a találkozó jellegű országos bemutató programjában. Előzetesen valamennyi megyében elő­döntőket tartanak a legjobb műsorok kiválasztására. A Szolnok megyei elődöntő ideje december 5, színhelye a törökszentmiklósi járási művelődési ház. Szakmai zsűri dönt majd abban, hogy a házigazda megyéből me­lyik két műsort mutatják be a májusi országos be­mutatón. A jelentős rendezvény­nek a szomszédos szocialista országokból meghívott kül­földi vendégei is lesznek. Egyik vidéki lapunkban szélesebb körű érdeklődésre számottartó cikk jelent meg egy középület történetéről. Ebből a cikkből idézzük a következő mondatot: „A do- mokosok kolostorát is bör­tönökké idomították át”. A mai nyelvérzék számára szo­katlan az idomított ige ilyen használata. Ma az átidomít ige helyén és szerepében, az átalakít igealakkal szoktunk élni. Különben az idomít ige eredetével, fejlődésével és jelentés változataival kap­csolatos kérdésekre adott válaszok megvilágíthatják, miért kapott nyelvi szerepet a kérdéses cikkben az át­idomított ige, és miért viszo- lyog a mai nyelvérzék az ilyen szövegösszefüggésben való használatától. Az idomít ige szócsaládja ma már elég népes. Leg­gyakrabban használjuk a következő formákat: idom (mértani, térbeli, művészi forma, alak), idomít, idomí- tás, idomul, idomtalan, idomtalanság stb. Ide von­ható a már elavult idomár szóalak is, s csak Jókai A lélekidomár című regényének címéből ismeretes az olva­sók számára. A felsorakoztatott szavak valójában csak a XVIII. szá­zad végén jutottak szélesebb körű nyelvi szerephez. A táj nyelvi használatú, szabá­lyos, arányos, rendes jelen­tésváltozatokat hordozó ido- mos szóalakból vonták el nyelvújítóink az idom hang­sort, s ez adott alapot az idomít képzett igének is. Az alapszó jelentéstartalmához igazodva, az idomít igével a következő jelentésváltozato­kat fejezték ki: arányosan formál, helyesen, szépen ala­kít, alkalmassá teszi vala­mire a dolgokat, a testhez idomítja a ruhákat, kellő alakot ad valaminek stb. Ebből a jelentésből, ille­tőleg használati értékből fej­lődött ki a következő jelen­tésváltozat : idomíthatjuk az állatokat, a kutyát', a lovat, a sólymot, a fókát a bennük élő hajlamok felhasználá­sával, bizonyos meghatáro­zott tevékenységekre, ügyes­ségekre. Rosszalló értelem­ben idomíthatunk embert is, hogy gépiesen, az értelem szabályozó munkájának ki­kapcsolásával tevékenyked­jék. Az idegen dresszíroz, dresszúra magyar megfele­lőiként ilyen értelemben élünk az idomít, idomítás szavakkal. Van az idomít igének olyan jelentésváltozata is, amelyet elsősorban szakszói érétkben azoknak a jelentés- tartalmaknak megfelelője­ként használunk fel. ame­lyeket mai nyelvérzékünk elsősorban a formál, alakít, átformál, átalakít igékkel szokott megnevezni. Való­ban a mai nyelvérzék szá­mára ezek az igealakok egy­értelműbben fejezték volna ki a szerző szándékát is ebben a mondatban: A do- mokosok kolostorát is bör­tönökké alakították át. A szakember számára azonban még ma is él az idom szó­nak régi eredeti jelentése is. Erre utal ez a mondat: Lakóházát a várkastélyok idomában kívánta megépí­teni. Dr. Bakos József ÓD Vasárnapi Dörmegések Nem is tudom már hol, valamilyen ré­gi történelemkönyvben láttam egy közép­kori képet. Az volt a címe, hogy ,,A Ne­mes Ür érkezése”. Egy hatalmas hintó, batár, vagy miféle volt a kőnyomatos raj­zon, abban ült a Nemes Ür. A batár előtt egy lakáj lovagolt, veszettül fújta a kür­töt. Meg kell, hogy mondjam, sima, egy­szerű kürtöt fújt, de nyilván azzal a cél­zattal, hogy felhívja a figyelmet: Nagy Űr érkezik. Félre az útból jobbágyok, gyalogok, jön a Nemes Űr! Nagyon megsajnáltam a mai technikai viszonyokhoz képest mégis csak szegé­nyesen közlekedő Nemes Urat. Meny­nyivel nagyobb lett volna a tekintélye, ha már akkoron kitalálták volna, az elekt­romos dallamkürtöt, a kétszóllamú dudát. Mennyivel többet híreit volna egy szé­pen szóló dallamkürt a Nemes Űr fényes­ségéből. Csak meg kellett volna nyomni a gombot — no, nem a Nemes Urnák, hanem a kocsisának. Hiába, nagy dolog a technika. Mert ugy-e mennyivel könnyebb helyzetben vannak azok, akik ma élnek és ilyen dí­szes határokon járhatnak. Ma már ugyanis nem ritkaság a dal­lamkürt, és nem is olyan drága, — ha közpénzen szereltetjük fel a vállalati dí­szes határra. Q Valaki mérgesen a fejemhez vágta: szép kis alakok vagyunk mi pennahuszárok, sokszor a fától nem látjuk az erdőt. Mert ide figyeljen, folytatta, arról két hétig olvashattam az újságokban, hogy a Fradi —Egyetértés meccsen fejbevágták egy ka­viccsal a partjelzőt. Jó, jó, meg kell ezt is írni. nem szép dolog ez, dehát közben arról meg egy sort sem írtak, hogy hu- szonegynéhány háztartási, vegyipari, koz­metikai cikk árát szép csendesen fel­emelték. Mondom neki; ne használjon ilyen csú­nya kifejezéseket, hogy áremelés, sokkal jobban hangzik ha úgy mondjuk az effajta dolgokra, hogy árváltozás, árrendezés... Erre fel azt mondta... De inkább ott folytatom, hogy elvitt a háztartási boltba, ahol a táblán ott vannak az új árak. A régi árak persze nincsenek ott. Megtudtam azért, hogy a bagarol, a sidol, a padlópaszta, a fürdősó, a diszkrét­papír drágult meg még miegymás. Olcsóbb lett viszont a hajolaj. Értem már. Hogy is beszélhetnénk ezek- után áremelkedésről, amikor egy olyan nagy jelentőségű, sűrűn használt cikk árát, mint a hajolajét, leszállították. Én ugyan nem tudom kiszámolni, de a haj- olajügyi szakemberek biztos tudják, hogy milyen nagy megtakarítást érnek el éves szintén a dolgozó családok a hajolaj árá­nak csökkentésével. A régi és az új családi költségvetések tehát egyensúlyba hozhatóak. Ugyanis: ha több hajolajat vásárolunk az eddigiek­nél akkor az új és a régi árak közötti különbségből fedezni tudjuk a bagarol, a sidol és miegymás cikkek árkülönbözetét. Csak lényegesen több hajolajat kell vá­sárolnunk az eddigieknél. ☆ Emlékezzükn vissza a tavaly éwégi ajándékozási hullámra. Nem arra gondo­lok, hogy a mama karácsonyra kis bicik­lit vett Pistikének, hajasbabát Esztikének, szipkát a papának, bundabugyit a nagy­mamának stb... Dehogy is ezekről dörmögök én, de­hogy is! Mert ha jól meggondoljuk az „igazi” nagy ajándékozási széria nem a szeretet ünnepéhez, hanem az óév búcsúztatóhoz, az új év köszöntéséhez fűződik. Ekkor ajándékozzák meg ugyanis egy­mást a vállalatok. Pontosabban a vállalati főemberek. Keresztül-kasul. Ilyenkor teszi K. főember M. főember asztalára a muzsikáló gázöngyújtót; M főember pedig K. főember csatahajó nagy­ságú íróasztalára a világító szökőkutat — meg ami giccs, bóvli még létezik. Na, persze nem olcsó giccs és nem olcsó bóvli. Szilveszter tájt vásárol a nyolcvanhat tagú ktsz 54 aranvhalat uszkáltató föld­gömböt — uram bocsáss meg — olyan kártyacsomagok százait, amelveken egyál­talán nem fáznak a hölgyek és nem is túl szégvenlősek. Ilyentájt fogynak ki az üzletekből a miniatűr ágyútalpak, ilyenkorra dobják be a huncutabbnál huncutabb, a vállalat emblémájával ellátott és az igazgató név­jegyével fülön akasztott „kéz kezet mos, kedves barátom” rendeltetésű italos palac­kokat. Akkora szívük van ilyentájt az igazga­tóknak, a főkönyvelőknek, a tsz-elnökök- nek — tisztelet a kivételnek —, hogy mindenki belefér — akitől valamit (ne­tán) viszont remélnek. És ilyenkor laposodik legfölöslegeseb­ben legérdemtelenebbül a közösség buk­szája. 5- ti . 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents