Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971, november 27. Lengyelország a szó tény­leges értelmében romokban hevert 1945 májusában. Az újjáépítés azonban rögtön, már a kezdet kezdetén két­irányú volt. Az évek múlá­sával új városnegyedek, ut­cák, sőt új városok nettek ki a földből. Ezek a lakóte­lepek modernségben, kor­szerűségben tükrözni pró­bálták koruk ízlését, tech­nikai fejlettségét. Az újjá­építés azonban másutt is folyt. Lengyel barátaink nemcsak új művelődési ott­honokat, iskolákat, kórháza­kat, • színházakat, hangver­senytermeket emeltek, ha­nem belefogtak egy szinte lehetetlennek tűnő vállalko­zásba is. Megpróbálták újjáépíteni a múltat. Hogyan jutottak erre a nagyon merész, — ugyan­akkor rendkívül vitatható­nak is bizonyult — elhatá­rozásra? Nagyon erős bennük a patriotizmus, a nemzeti ér­zés. Ügy érzik, ebbeli meg­győződésüket illetően nem szabad megmaradni a ma­gukba zárt érzéseknél. A lengyel haza szeretetének lépten nyomon kézzelfogha­tó tanujelét is kell adni. A legendás lengyel sast — ál­lamiságuk jelképét — ott látni mindenütt: középüle­teken, utcai névtáblákon, emlékműveken. De föllelhe­tő hétköznapibb körülmé­nyek között is. Köztudott: a hazaszere­tet egyik forrása, sőt, meg­újító ereje a nemzeti múlt. Amelyet nemcsak a tények és a legendák testesítenek meg, hanem — a tárgyak is. Korunknak különben is jel­legzetessége, hogy minden­ben keresi a ténylegest, a megfoghatót, a konkrétat. Mi szokott megmaradni a múltból, dacolva évszázadok viharával? Épület — temp­lom, közintézmény, iskola, vár, emlékmű —, műtárgy. A németeket a rombolá­sokban személyes ambíciók is vezették. Túl azon, hogy a lengyeleket alacsonyabb rendű emberekként, tehát halálraítéltekként kezelték, „vissza akartak vágni” azért a csúfos vereségért is, ami ezen a földön a történelem viharaiban a német lovag­rendet — a teuton birodalmi ábrándok eme, az egyházig, a vallásosságig hoszabbított árnyékát — érte. A düh közvetlen célpont­ja a lengyel múlt volt. Min­denekelőtt igyekeztek felku­tatni és megsemmisíteni minden dokumentumot, ami e számukra gyászos ese­ményre utalt, róla tanúsko­dott. (A kozmetikázás to­vábbi részét a birodalmi történészek végezték volna el a háború után.) Aztán következett a többi. Egy­más után rombolták földig a lengyel történelem nagy tanúit, templomokat, vára­kat, városházákat, harang­tornyokat, kastélyokat. Ne olyan pusztításra gon­doljunk, amely minden há­borúnak jellemzője, ahol szólnak a fegyverek, hull­nak a bombák. Ez tudatos, német precizitással meg­szervezett rombolás volt. S a maga nemében majdnem „tökéletes” munka. Mindent össze­szedtek Amikor elhallgattak a fegyverek az ország a tönk szélén állt. Lengyelország a háború előtt sem volt gaz­dag, most Európa legszegé­nyebb részeként tartották számon. Az emberek éhez­tek, nem volt, otthonuk. Űj, egészséges lakások milliói­ra volt szükség. Miből te­remtsék ezt elő? A lengyelek hozzáfogtak. Noha sem elég pénzük, sem elég anyaguk nem volt e gi­gantikus munka elvégzésé­hez. De nemcsak lakóházak bújtak ki egymás után a földből. Nemcsak új váro­sokat, lakótelepeket, jelöl­tek be a térkép fehér folt­jaira. Elkezdték múltjuk új­jáépítését is. v Összegyűjtöttek mindent, ami megmaradt a pusztulás után. Lépcsőmaradványokat, szoboralakok testrészeit, az ajtók fölött húzódó frizek csorbult szélű, néhány cen­timéteres darabkáit. De ösz- szeszedték a rombolást túl­élt nagyobb kődarabokat, sőt még az ép vagy félig ép téglákat is. Aztán tez-vrajzokat keres­tek. Összegyűjtöttek min­den fellelhető fényképet, leírást, egyéb dokumentu­mot. És hozzáfogtak, hogy az apró részletekig terjedő hitelességgel újjáépítsék a múltat. Ha valamit a meg­lévő eszközök segítségével nem tudtak rekonstruálni, akkor az emberekhez for­dultak. A környékben élők erőltették meg emlékezetü­ket hogy minél pontosab­ban felidézzék, milyen is volt az a díszes kilincs, ko­pogtató vas, stukkódíszítés, amely nyomtalanul eltűnt a háború forgószelében. Nem kell hozzá építész szakembernek lenni, hogy megérthessük, milyen terve­zési, technológiai nehézsé­gekkel kell szembenéznie a múlt rekonstrukciójára vál­lalkozó építőiparnak, amely napjaink tapasztalatai sze­rint a rutinmegoldások rea- lizásában is bizonytalanko­dik ' olykor. Képzeljünk el egy ilyen apparátust tökéle­tesen egyedi, speciális kö­rülmények között. Eleink olykor a maitól különbözei méretű téglával építkeztek Lengyelországban is. Külön gyárakat kellett létrehozni és ráállítani ilyen téglák tö­meges gyártására. Aztán a külső ornamentika — külö­nösen a falfestéssel díszí­tett polgárházaknál — rep­rodukálása se lehetett gye­rekjáték. Az ilyesmi ugyanis hétfejű sárkányként fo­gyasztja az építőipar legdrá­gább anyagát: az emberi — szakemberi, „kvalifikált” — munkaerőt. Papp Zoltán Következik: Táj, magyar ecsettel Mér és csomagol Az idősebb generáció gyermekkorának szatócsüzleteiben kevés olyan árucikk volt, amit ne a boltos mért volna ki ott a helyszínen a vásárlásnál. Napjaink önkiszolgáló üzle­teiben viszont a legtöbb áruféleséget már előrecsomagolva találjuk meg. A mérés, a csomagolás műveletét sok he­lyütt automata vagy félautomata gépek végzik, emberi kéz beavatkozása nélkül. A képen látható szovjet gyártmányú csomagológép lisz­tet, cukrot, rizst stb. „szerel ki” papírzacskókba. Mindent maga végez: kiméri a kívánt (előre beállított) súlyadagot, betölti a zacskóba, behajtogatja, lezárja azt, majd konténer­be rakja a csomagolt árut. Az automata termelékenysége óránként 1200 db fél-, vagy egykilós csomag. A gép fel­ügyelőjének nincs más dolga, mint időnként egy-egy pillan­tást vetni a gépre, megnyomni az irányító gombok valame­lyikét a gép melletti műszerfalon. Hibás mérés, rossz cso­magolás nem fordulhat elő: üzemzavar esetén a gép ön­működően leáll. Újabb riadó a kábítószerek ellen Genfben ülést tartott az ENSZ kábítószer-bizottsága. Az ülésen John E. Ingresoll, a kábítószerek elleni harc amerikai irodájának igazga­tója követelte, hogy az 1961. évi nemzetközi megállapo­dást, amelyet eddig az ille­gális gyógyszerkereskedelmi harcban alkalmaztak, haté­konyabb és energikusabb előírásokkal váltsák fel. ,,Tíz évvel ezelőtt — mon­dotta Ingresoll — attól a hu­mánus céltól vezérelve gyűl­tünk össze, hogy gondoskod­junk a kábítószerrel való visszaélés viszonylag csekély számú áldozatáról, míg ma már egy olyan rohamosan terjedő járvánnyal állunk szemben, amelytől egyetlen ország sincs védve, s amely a társadalom létét fenye­geti”. Adatokat sorolt fel arra vonatkozóan, hogy az 1963— 1968 közötti időszakban a legális ópiumtermelés évi 800 tonnát tett ki, míg az illegális termelés évi 1200 tonnára volt tehető. Az ame­rikai szakértők meggyőződé­se szerint a tényleges meny- I nyiség ennél sokkal nagyobb, I pedig . csak a Délkelet- • Ázsiában termelt ópiumot vették számításba. Ingersoll javasolta, hogy I az ENSZ kábítószer-bizottsá- f gát hatalmazzák fel: teljes információt követelhessen az egyes országoktól a mákter­mesztésre vonatkozóan. Költészet és humor — fehetéh ?u Aki a prágai Cerne Di- valdo (Fekete Színház) elő­adását nézi, az angyalt lát átrepülni a színpadon, látja, amint karddá változik az ördög szarva, arany és ezüst levelek hullanak a fákról a szeme előtt, fénybotokkal harcolnak a szembenálló hadseregek: — a néző nevet, megilletődik, elgondolkodik, elbűvöli a látvány, a prágai Fekete Színházban. TALÁLÉKONYSÁG Á Times című angol napi­lap kritikusa a prágai szín­ház együttesének londoni fel­lépése után így írt: „Ennek a csodálatraméltó cseh együt­tesnek az az érdeme, hogy szokatlanul hatásos módon használja fel az egészen egy­szerű színházi eszközöket. Előadásuk tele van humor­ral, fantáziával, találékony­sággal.” Az egyszerű színházi esz­közöket valóban rendkívüli módon használja fel a Fe­kete Színház. Vessünk egy pillantást arra, hogy milye­nek is ezek az eszközök. LÁTHATATLAN EMBEREK A legegyszerűbb színpadi eszköz a fekete háttér és a jól alkalmazott fényhatás. A fény plasztikussá teszi a mozgást és a fekete háttér­ben láthatatlanná válnak a feketébe öltözött és fekete álarcot viselő kellékmozga­tók. Csak az a tárgy látható, amely a fény útjába kerül. Ennek köszönhető, hogy a Hold egyszercsak hajókor­mánnyá változik az égen, a kis pádból hullámok hátán táncoló hajó lesz és a gyö­nyörű boszorkány a repülő seprűnyelet kormányozza a sötét felhők között. — Szavak nélkül, csak szimbólumokkal dolgozunk — mandja Jiri Srnec, a szín­ház alapítója és művészeti vezetője. — Képzőművészeti alkotásoknak, vagy a leg­egyszerűbb használati tár­gyaknak a zene ritmusában történő mozgása rendkívül alkalmas a gondolatok kife­jezésére, közlésére, továbbí­tására. „KEZEK VÁSÁRA” Hogyan is történik a gon­dolatok közlése? „A kezek vására” című előadás például azt fejezi ki, hogy miképpen válik a konvenciók hálójába került figurává az olyan em­ber, aki kezét és ezzel egész mivoltát eladja a képzelt szerencse látomásának. Az előadás elítéli azokat, akik az emberi kezeket a gonosz szolgálatába állítják. A szín­darab az egyetlen monote­matikus darabja a Fekete Színháznak; az előadás első részében rövid jeleneteket adnak elő, hogy a közönség hozzászokjék a Fekete Szín­ház „nyelvének” megértésé­hez. A VILÁG EGY CSÍKOS LÉGGÖMB... A „Csíkos álom” című színdarab színészbohóckodás­sal nevetteti meg a nézőket, de témája mélységesen filo­zofikus. Azt hirdeti, hogy a világ nem hófehér; az életet úgy kell élni, ahogy a világ megköveteli, és a világ tele van foltokkal, fekete csíkok­kal. A színpadon -a férfi és a nő óriási léggömbhöz lán­colva éli le az életét: a lég­gömb könnyű, mint egy vá­sári luftballon. Ez a csíkos léggömb maga a világ és a múló idő egyre több nehe­zéket rak rá, mert az idő hozza meg minden esemény igazi súlyát. A „Diluvium” című szín­darabjuknak Londonban volt a bemutatója. Ez a játék azon tűnődik, hogy miképpen változik, vagy nem változik az ember. Kedves, mulatsá­gos módon figurázza ki azo­kat. akiket az életben csak az élvhaj hászás kerget és közben elszalasztják az élet valódi értékeinek megértését és élvezetét. Szovjet repülőgépek és helikopterek Kínának Az Aviaekszport szovjet vállalat nemrég két IL—62 típusú repülőgépet (186 ülő­hely, 900 km/óra sebesség, 9200 km hatótávolság) és 10 V—8 típusú helikoptert (28 utas, 200 km/óra sebesség, 400 km hatótávolság) adott el a kínai Masimpex külke­reskedelmi vállalatnak. Szál­lításra 1972-ben kerül sor. Azon szerződés második ré­szének teljesítéséről van szó, amelyet a szovjet cég idén kötött a szovjet—kínai áru­forgalmi jegyzőkönyv kere­tében. Az Aviaekszport a nyár elején írt alá szerződést a Masimpex-szel IL—62 és AN —24 típusú repülőgépek (50 ülőhely, 2400 km szabad re­pülés, 500 km/óra sebesség) és V—8 típusú helikopterek 1971. évben történő szállítá­sáról. Románia történelmének legjobb búzatermése A bukaresti szüreti ün­nepségen Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az Állam­tanács elnöke megállapította, hogy a román mezőgazda­ság idén kedvező eredmé­nyeket ért el és egyidejűleg rámutatott bizonyos gyenge­ségekre és hiányosságokra, amelyek az ország aktív la­kosságának több mint felét foglalkoztató ágazat terme­lésében és munkaszervezésé­ben fellelhetők. Ceausescu hasonlóképpen bíráló meg­jegyzésekkel illette a mező- gazdasági minisztériumot a tárca nem kellően hatékony munkaszervezése miatt és rámutatott a mezőgazdaság fejlesztésére hivatott vegy­ipar és tudományos intéze­tek feladataira. Ceausescu kijelentette, hogy három éves pangas után a mezőgazdaság idei ered ményei kielégítőek, sőt a búzatermelés az ország történelmében az eddigi leg­jobb volt. Idén Romániában 4 millió tonna búzát takarí­tottak be. Ceausescu kifejez­te azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi ötéves terv (1971 —1975) végére országos át­lagban elérik a hektáron­kénti 3000 kg-os búzater­mést. Végül közölte, hogy 1975-ig a mezőgazdaságban mintegy 100 milliárd lejt ruháznak be, ami kétszerese az első román ötéves terv összes beruházásainak. Cement lesz belőle A cement világszerte kere­sett építőanyag. Gazdaságos előállításának alapfeltétele, hogy a cementgyár a mész- kőielőhely közelébe települ­jön. Az sem mindegy azon­ban, hogy a nagy mennyi­ségben szükséges mészkövét milyen módszerekkel termei lik ki. Legkifizetőbb a kő­zetrétegek robbantással való fellazítása, ami után már a kanalas markolók dolga, hogy vagonba rakják a da­rabos mészkövet. Szovjet szakemberek a képen látha­tó területet 36 tonna robba­nóanyaggal „szántották fel”. Amikor egy adott sáv men­tén elkészülnek a .mészkő ki­termelésével, új nyomvon**«.. ra fektetik a sínpárt. . (Ez ugyanis ugyancsak gazdasá­gosabb, mintha dózerrel, markolóval, nagyobb távol­ságról hordanák össze a mészkövet.) Az üzletek fejlődése Belgiumban az utóbbi húsz évben a személyi fogyasztás körülbelül .60 százalékkal növekedett (konstans árak alapján számítva). Az egy főre jutó jövedelem 1969-ben 93 700 belga frank volt, szemben az 1953-as . 38 300 frankkal. Ennek megfelelően nagyon sok új üzlet nyílt a kisebb városokban és a másodlagos Kubában fejlesztik az elektronikus szánütá Havannában lezajlott a Számítástechnikai szakembe­rek első országos tanácsko­zása. A tanácskozás 250 részvevője kicserélte a mun­ka során szerzett tapaszta­latait és tanulmányozta mi­lyen perspektívák állnak a számítástechnikának az or­szág gazdaságában történő meghonosítása előtt. Kubában a cukorgyárak központokban. Belgiumban 1970-ben 400 szupermarket (ezenkívül 16 hipermarket) volt, míg 1962-ben csupán 32. Arra számítanak, hogy 1980- ig ez az adat 700—700-ra (plusz 45 hipermarket) fog emelkedni. Az önkiszolgáló üzletek szama 1960-tól 1970- ig 288-ról több mint 2750-re nőtt. technikát munkarendjének programo­zására, a cukornád optimá­lis érettségének meghatáro­zására stb. kívánják felhasz­nálni az elektronikus szú- mítótéchnikát. Nagy figyel­met szentelnek a szakember- kénzésnek is. Több mint hét­száz szakember külön tanfo­lyamokon gyarapítja isme­reteit.

Next

/
Thumbnails
Contents