Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
1971. november 27. SZOLNOK MEGYEI NfeFLVT 5 Lövészek páncél a la It Még az ősszel, a sorozások alkalmával történt, hogy fiatalok egymás között beszélgetve mondták: bárhova, csak a lövészekhez ne kerüljenek. Korábban leszerelt munkatársaiktól, barátoktól, szülőktől hallották, hogy ott csak célozni kell jól és lúdtalpat kaphat a katona a sok gyaloglástól. A „bokorugró” az összefegyvernemek kczött az utolsó — mondták. Mondták tapasztalat hiányában, mások után. Ez adta az ötletet, hogy később felkeressem őket. amikor már ruhát váltottak és egy kicsit belekóstoltak a katonaéletbe. így találkoztam össze a szolnoki Teleki Istvánnal, a mezőtúri Fabók Pállal és a kunszentmártoni Nagy Zoltánnak Mi vau a lúdtalppal? — Még most is az a véleményük? — tettem fel a kérdést. — Hát, valamicskét módosult — mondta Fabók. — Az apám által lefestett kaszárnyából csak a színek azonosak. Sárgák, zöldre festett ablakokkal. Belül azonban más. Nincs századháló, emeletes ágy, szalmazsák. — Alig várom, hogy eljöjjenek a szüleim és megmutathassam nekik hol élünk — kapcsolódott a beszélgetésbe Teleki is. — Hatan- nyolcan vagyunk egy szobában, matracok az ágyakban és az olajos pacjló helyett tükörfényes padló. A mosdóban fehér kagylók, tükrök a falon, mosógép a sarokban. — No és a lúdtalp? — Jaj, ezt ne mondja hangosan. Mikor ezt megemlíNyiri Kálmán növendék őrmester a „felderítő” osztag vezetője tettük, kinevettek bennünket és bemutatták a páncélozott szállító harcjárműveket. a lövészek harckocsiját — mondták egyszerre. — És a tanulni való? — Ez az ami még előttünk áll. Annyi azonban biztos, nemcsak a célzást kell megtanulnunk — mondta Nagy Zoltán. Felderítő úton Most még csak az alapkiképzésen estek túl. Mit tartogat számukra a hátralévő idő, arra Nyíri Kálmán növendék őrmester adott választ, aki végig kalauzolt a laktanyában. Ö TiszaigarróL, a Petőfi Tsz-ből vonult be. A trió boldogan vállalkozott a „felderítő” útra. Közben hallhatták, hogy a ma lövésze a nagy hatású fegyverekkel rendelkező fegyvernemek méltó partnere. Páncélozott szállító harcjárművekkel rendelkeznek és bármilyen körülmények között, éjjel-nappal, úttalan utakon, víziakadályt leküzdve juthatnak el a kívánt helyre. — Mit jelent a katona számára az, hogy harcát páncélozott harcjárműből vívhatja? — fordultam most már Nyíri Kálmánhoz. — Mindenekelőtt nagyfokú védettséget a aknák, a szilánkok, a kézifegyverek ellen. Atomrobbanás esetén óv a fényhatástól, az égéstől. Felsorolni is sok lenne az előnyöket. Megnőtt a tűzerő, az alegységek ütőképessége, könnyebben küzdhető le vele a távolság, s nagy a manőverező képessége. Tantermek egész. sorát jártuk végig. Az égyikben a felderítéshez szükséges szemléltetőeszközök, makettek, a másikban a műszaki ismeret elsajátítását segítő eszközök, a harmadikban a fegyverek kezelését oktató táblák. Ösz- szesen tizenhat jól felszerelt tanterem, ahol a lövész katona heteken át először csak elméletben tanulja, gva- korolja mit kell tennie harc esetén. Már a tanteremben beidegződik minden mozdulat, s mire a gyakorlatra kerül sor gyorsabban, pontosabban tudja végrehajtani a feladatokat» Alapos ismeretszerzés — Mi szükség ilyen aprólékos és egyben alapos ismeret szerzésére egy lövésznek? — Nagyon nagy. A szakaszos kiképzés során egyben kisebb alegység parancsnokokat is a sorkatonákból kell kiképezni. Meg kell tanítani őket ai éjjel látó készülékkel vezetni, harcolni. A harcjárműben kevés, ha csak a géppisztolyt tudja kezelni a harcos, hiszen a járműben rádió van, nehézgéppuska, kézi páncéltörőfegyver. Mindezt kezelni tudni kell, sőt egymást helyettesíteni is szükség esetén. A katonák egyik ámulatból a másikba estek. Aztán maguk fogalmazták meg a lényeget: — A lövész katona értékmérője, hogy mennyire válik sokoldalúan képzetté. — mj — Célzás a fénygéppisztollyal Feltehetően jövő év tavaszán kezdik meg a kivitelezési munkáit a képen látható Touring Hotelnak, mely Szolnokon, a Tiszaligetben épül. A háromszintes, harminchét szobás, száz személyes szállót Dúsa István tervezte a Szolnok megyei Tervező- iroda tervezője Műemlékvédelem, hagyományápolás Az idei műemléki hónappá is szélesült múzeumi ünnepségek szerencsésen terelték a figyelmet a műemlékvédelem jelenlegi helyzetére. Azokra a kérdésekre, amelyek szervesen kapcsolódnak haladó nemzeti hagyományaink ápolásának közelebbi és távolabbi tennivalóihoz. A közelmúltban a Hazafias _ Népfront megyei SinoKsege ónálló témaként foglalkozott a megyei műemlékvédelemmel. Mindenekelőtt azzal a gonddal, hogy sajnos jelenleg megyénkben nincs olyan hivatalos testület, amelyik át tudná fogni a műemlékek védelmével összefüggő tennivalók széles körét. Amelyik igazán gazdája tudna lenni műemlékeink megőrzésének. AZ előző tanácsi ciklusban működött ugyan egy úgynevezett megyei műemlékvédelmi albizottság, de az új ciklusban ez az albizottság is megszűnt, nem létezik, ki tudja milyen meggondolásból. Jelenleg csak a megyei tanács vb építési-közlekedési és vízügyi osztályának egyik dolgozója foglalkozik hivatalból — sok egyéb munkája mellett — megyénk műemlékeivel — állapítja meg a Honismereti Társadalmi Bizottság által készített ösz- szefoglaló anyag. Pedig szerteágazó és sokirányú tevékenységről van szó. Hisz a műemlékvédelem nem csupán építészeti kérdés, és még csak nem is mindig restaurációs feladat: a nemzeti hagyományok ápolása. Mind műemlékeink, mind pedig népi műemlékeink múltunk darabjai, formájukban elmúlt korok szellemét őrzik és letűnt világok tartalmát hordozzák. Megyénk — közismert történelmi és társadalmi okokból — nem túlságosan gazdag műemlékekben. De éppen ezért kell fokozottabban megbecsülnünk. védenünk azt, ami ma még a megye különböző tájain, lakóterületein fellelhető. Nem szabad, hogy megmaradt értékeink veszendőbe menjenek. A műemlékek helyreállításában természetesen vannak már eredményeink. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség támogatásával például újra épségükben állnak a XV. században épült fegyverneki gótikus templomtorony támpillérei. A 4- es műút mellett Fegyvernek közelében barokk-stílű háromszögletű építmény jelzi a Felügyelőség segítőkész munkáját. Jólesik látni az utazónak a Bagi majori szélmalmot is teljes épségében, a megye egyik jelentős ipar- történeti emlékét. Jászberény város tevékenysége pedig egészen kiemelkedő e tekintetben: a helyi műemlékvédelmi albizottság együtt a Hazafias Népfronttal tervszerű műemlékvédelmi munkát folytat, s nem is véletlen, hogy füzet formájában is ez a város mutatta be elsőként műemlékeit, emlékműveit. A műemlékvédelmi munka bizonyos fellendülésére utal, hogy ebben az esztendőben két középkori templom restaurálása is megkezdődött. így a XII, században épült jánoshidai román stílusú és a tiszasülyi gótikus stílusú templom helyreállítása Eredmények és tennivalók együtt jelentkeznek. így például a városrendezések során, amikor az esetleges műemlékek megfelelő építészeti, vagy tájképi környezetének biztosítása jelent feladatot. Hasonlóképpen a gazdátlanul hagyott, műemléknek számító építmények megmentése. Különös, megkülönböztető figyelmet érdemelnek a népi műemlékek. A falusi élet gyökeres átalakulásával alapvetően változnak meg a települési viszonyok; a régi épületeket vagy lebontják, hogy helyükre újakat emeljenek; vagy bővítik, korszerűsítik a nagyobb és még nagyobb igények kielégítésére. A községi tanácsok épp ezért bizonyára akkor járnak el helyesen, ha ezeket a lebontásra ítélt épületeket megvásárolják, és jellegüknek megfelelően kulturális célok szolgálatába állítják, V. M. Kürti András: Látogató 03 a Kopasz-hegyen A tolmács most zavarba jön, körülnéz, Josuah Gas- son akad meg a szeme. Hirtelen ötlettel odalép hozzá, leveszi homlokáról a tapadó- korongot és ráteszi az AFD tudósítójának a homlokára. Int, közölje ő az egybegyűltekkel az űrvendég következő kívánságát. Mert édes a bosszú! Gass, aki a labda megie- !c- ta igencsak kényelmetlenül érezte magát, igyekezett hátrább húzódni, felszívódni a tömegben, piros lett, mint a pipacs, és akkorákat nyelt, mint egy óriáskígyó. — Misztef Hax — szólalt meg végül —. miszter Hax azt szeretné, ha az az ember, akivel szerencséje volt elsőként találkozni, aki megteremtette a kapcsolatát a többi emberrel, aki nagy tudós és feltétlen bizalmat érdemlő lény. az rendelkezzék telihatalommal á kozmikus műsor összeállításában... Az adásra holnap ilyenkor kerül sor, közvetlenül mielőtt ő elrepül. .. Nem maradhat tovább a szabadban, veszélyes a helyzete, mindenkit üdvözöl, a közeli viszontlátásig... Alig fejezte be a tolmácsolást, a labda sebesen leszállt a gömb tetejéről, gyorsan felguralt a csúzdán, a csúzda egy pillanat alatt behúzódott az őrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlévők mind Kon- ra Tiborra néztek, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgépek. Ettől a kockásingű. far- mernadrágos fiatalembertől függ. hogy holnap kik léphetnek fel a háromperces műsorban, amikoris a Föld először üzen a csillagoknak. Megbicsaklik a toll. tétovázik a krónikás keze. manóban a vállalkozó kedv. Hogyan is próbálkozzék azzal, hogy — ha még oly vázlatosan is — hiteles képet adjon a földlakók hangulatáról ezen a szenzációs eseményekkel teli vasárnapon? Idegen bolygóról érkezett űrhajó kötött ki glóbuszunkon ! Közvetlen, személyes kapcsolatba lépett az emberrel, egy távoli égitest küldette! Példátlan és előzmények nélkül való. teljesen váratlanul bekövetkezett esemény. Milyen érzések támadtak e hírek hallatán az öt földrész népeinek lelkében, miféle gondolatok születtek az agyukban? Vagy ha már erre a kérdésre nem is lehet részletes választ adni. melyek voltak a legtömegesebb érzelmi megnyilvánulások. A világszerte működő közvélemény kutató intézetek sebtiben beszerzett adatai itt már nyújtanak támpontokat. Hitetlenség, megdöbbenés, félelem, kíváncsiság, izgatott várakozás. így reagáltak az emberek az első rádió-értesülésekre. Aztán, az újságközlemények, a telexen érkezett fényképfelvételek hatására már erősen csökkent azoknak a száma, akik téves információra, vagy tréfára gyanakodtak. Némiképp a félelem is oszladozott, hisz a Mars-lakó kicsi, egyedül van, nem mutat ellenséges szándékot és ott marad a leszállási helyén. Ami messze történik, mindig kisebb riadalmat kelt, ez érthető. Rövidesen megindultak azonban a találgatások, működésbe léptek a spekulatív elmék. Milyen fejlett lehet ott, azon a negyedik bolygón a tudomány és a technika, milyen, előttünk ismeretlen energiákkal rendelkezhetnek a Mars-béliek, ha egy ilyen csoda-gömböt tudtak építeni, amely szinte zajtalanul száll le. jövetelét nem jelzik a radarok, lokátorok, nem veszik észre az obszervatóriumok teleszkópjai sem! Akkor lephetnek meg bennünket, amikor kedvük szottyan. Meg az a dermesztő-pálcika. meg az a telepatikus tapadó-korong. Ügy olvashatnak a gondolatainkban. ahogy akarnak! Jó lesz vigyázni! És az utca emberének a szívében ismét felgyülemlett az aggodalom, a rettegés. Mi a célja tulajdonképpen annak a Hax-nak? Mi a célja azoknak, akik őt ide küldték? Miért nem irányítottak ide előbb rakétát, üzenettel? Meg akarnak ismerni bennünket? Milyen célból? Ezzel kapcsolatban az űrhajós még semmi érdemlegeset nem árult el. És nem nyilatkozott arról sem, hogy ők hogyan élnek? Vagy az már nem tartozik ránk? Mi az oka ennek a titkolózásnak? Miért egy elhagyatott helyre szállt le az űrhajó, talán nem akarta a iövevény, hogy észrevegyék? És így tovább, és így tovább. A délutáni sajtótájékoztató nyomán újabb fordulat következett be a közhangulatban. Már maga az a körülmény, hogy százmilliók láthatták a televízió jóvoltából, amint a labda felpattan a gömb tetejére, s abban egy parányi figura mókásan integet, hailadozik, megnyerte a nézők jóindulatát. Ráadásul közben kiderült. hogy ez a bátor kis fickó bajban van, elromlott valami műszere, fogytán valami energiája... Veszély fenyegeti szegényt! Pedig olyan kedves, olyan udvarias, olyan szelíd! Társ nélkül engedték erre a hr-szú útra biztosan az irányító központtal is megszakadt az összeköttetése. Szép kis vezetők lehetnek, szép kis állapotok uralkodhatnak odaát is! És ahogyan haragudni lehetett a „főnökeire”, percről- percre úgy nőtt a rokon- szenv Hax iránt. Ojabb millió szívébe lopta be magát, amikor felajánlotta a háromperces kozmikus közvetítést. Ezzel nagyjából eloszlatta azt a feltételezést. hogy kémkedni jött, hogy ki akarja fürkészni az itteni helyzetet, visszamegy, jelentést tesz, jön a kegyetlen támadás. Nem aki önként teszi lehetővé, hogy hírt adjunk magunkról a kozmosz értelmes lényeinek, az nem törhet az életünkre. Aztán meg az is nagy ön imponált mindenkinek, hogy bár az idegen űrhajós veszélyben forog, még ilyen körülmények között is kötelességének tartja, hogy szolgálatot tegyen az emberiségnek És nem kerített nagy feneket az egésznek, még csak nem is bízta hivatalos szervekre a műsor összeállítását. hanem arra a fiatal, kockásinges, far íernadrágos újságíróra. Ez főleg az ifjabb nemzedékhez tartozóknak tetszett. A sok hangulat-változás, érzelmi ingadozás után vég- er .dményben az egvszerű emberek zöme űgv érezte, hogy ebből az űr-látogatásból nem lesz baia sőt. jő és hasznos dolgok kerekedhetnek ki belőle. {Folytatjuk!
