Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
Urtí. november 2ft. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ügyes korszerűsítés A Patyolat rekonstrukciójának első szakaszában kétszeresére növelik a vegytisxtitás teljesítményét A célszerűen áttelepített és automatizált vasalógéppel, amely egy gépcsoport része, Török Istvánné dolgozik Szolgáltatók és szolgáltatások Több tanácskozáson is elhangzott a dicséret, hogy új építkezés nélkül, a régi alapterületen valósít meg ügyes korszerűsítést a megyei tanács Patyolat vállalata. Ezáltal — viszonylag rövid idő alatt — kétszeresére növeli a vegytisztítás teljesítményét A' „hogyan” kérdésére Trigola István főmérnök adott magyarázatot Legfeljebb 10 nap alatt \ Az az örömhír kívánkozik az élre, amelyet ö a végén járult el”. Hogy tudniillik már dacember 1-töl legfeljebb tíz napra csökken a Szolnokon megrendelt vegytisztítás vállalási ideje. Még jobb, hogy 1—2—3 napon belüli munkát is kérhet bárki, mert a Patyolat — megfelelő díjfelszámítással — ennyi idő alatt is teljesíti a megrendelő óhaját. A megyében másutt kért vegytisztítás vállalási ideje legföljebb 15 nap lesz — újságolta a főmérnök. Azok után, hogy még tavaly, akár a megyeszékhelyen vegytisztításra beadott ruháinkat is gyakran hat Vagy netán még több hét múlva kaptuk vissza, önként adódik a kérdés: mine^ köszönhető ez a bravúr? Az ügyes korszerűsítésnek — írtuk fentebb. De mi van emögött? Van először is egy kormányhatározat — az jí)38-aa —, amelyet 1969 őszén hotzott a Minisztertanács a szolgáltatások fejlesztésének fokozott elősegítésére. Az abban kiemelt négy ágazat egyike a textil- tisztítás. Az ezzel kapcsolatos tennivalókat — szűkebb pátriánkban —■ 1970-ben meghatározta a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A vegytisztítás több mint ötszörösére; a lakosságtól megrendelt mosás több mint háromszorosára való növelésével a vb a Patyolatot bízta meg. Mire volt forint? E nagyarányú teljesítménynöveléshez nagymérvű vállalatfejlesztés szükséges. Ahogyan ezt általában elérik: új építési és géni beruházások révén, — ehhez a pntos műszaki-gazdasági számítások szerint csaknem 50 millió forint kellett volna. De ennyi pénzt senki sem tudott előteremteni — sőt, még a felét sem. összesen 45 milliót kapott megyénk szolgáltatásfejlesztési alapként a IV. ötéves tervidőszakra. Ebből 15 milliót hagyott jóvá a megyei tanács vb a Patyolat rekonstrukciójára, bővítésére. Amit még elő lehetett — bankhitelből és saját vállalati erőből — teremteni, azzal együtt összesen 22 millió forint biztosítható a korszerűsítésre. Minthogy az eredetileg számítottnak az még a felét sem éri el, a vb-előirány- zathoz mérten, csökkentett célú fejlesztésre szánta el magát a Patyolat., A lényeg az volt: ha a dolgozók vállalják, hogy a rekonstrukciós munkák közben — azok és a vegytisztítás műveleteinek együttes végzésekor — termeléskiesés nem történik, a műszaki vezetés megtervezi és meg is szervezi a rekonstrukció végrehajtását — Ily módon került sor több gép és'gépcsoport áttelepítésére, új — másfél millióért vett — olasz gép beállítására, kézi műveletek automatizálására stb. Jövőre két szalon A Patyolat központi telephelyén a vegytisztítás rekonstrukciója — a maguk által meghatározott időpont szerint, 3 lépcsőben — halad, és a jövő év február 20-ra fejeződik be. Ezáltal — szerény becslés szerint is — mintegy 45 százalékkal növelik a teljesítményt amellett, hogy a korábbi 3, illetve 4 műszakos munkarend helyett már csak napi két műszakiban dolgoznak. Jövőre üzembe lép Szolnokon az Ady Endre úti és a Ságvári körúti vegytisztító szalonjuk is, s azáltal e fontos szolgáltatásban — 1970- hez mérten — kétszeresére nő a teljesítményük. Azonos alapterületen, mert a két szalont is Patyolathelyi- ségeík belső átalakításával és új gépek beállításával készíti el — kulcsátadással — a tiszaföldvári építőipari szövetkezet , , , A moszkvai csata 30. évfordulója Csütörtökön délelőtt a budapesti pártbizottság zuglói pártiskolájában tudományos ülésszakon emlékeztek meg a 30 évvel ezelőtti, világtörténelmi jelentőségű moszkvai csatáról. Az ünnepi eseményen részt vett Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Bán Károly, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. Ott volt a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselője is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Peják Emil, a budapesti pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg a tudományos ülésszakot, amelyen a bevezető előadást <jr. Tóth Sándor alezredes, a Hadtörténeti Intézet osztályvezetője tartotta „A moszkvai csata jelentősége a Nagy Honvédő Háborúban” címmel. Részletesen elemezte a moszkvai csatát megelőző fasiszta támadó hadműveleteket, a szovjet védelem megszervezését és a villámháborús támadó gépezet megállítását, majd az ezt követő ellencsapásokat. Dr. Horváth Miklós, a történettudományok kandidátusa a moszkvai csata nemzetközi visszhangjáról, dr. Lengyel Klára, az MSZMP Központi Bizottsága politikai főiskolájának docense pedig a fasiszták első vereségének magyarországi hatásáról tartott előadási Az ülésszak népes hallgatósága, amelyben nagy számban vettek részt a pártiskola halgatói, élénk figyelemmel és nagy érdeklődéssel hallgatta^ N. M. Mironov altábornagy személyes élményeken alapuló visszaemlékezését, szakavatott elemzését, a szervező és szemtanú hiteles tanúságtételét a súlyos harcokról, arról a példátlan szervezőmunkáról, tömegmozgósításról, előrelátó intézkedés-sorozatról, amelynek nyomán mindenekelőtt a szovjet harcosok és nép hősies helytállásával Moszkva falai alatt sikerült végleg megállítani a támadó fasiszta túlerőt. N. M. Mironov előadásáért Peják Emil mondott köszönetét. Az ünnepi megemlékezés az Intemacionálé hangjaival végződött. Bosszankodunk — de mennyit! — ha beletörik a kulcs a zárba, s égen-földön nem találunk szakembert, aki segítségünkre legyen. Ha kitörik egy üveg az ablakon vagy az ajtón, s a szövetkezeti üveges részlegben legfeljebb arra hajlandók, hogy — pénzünkért — méretre vágják, de a „tömérdek dolguk” miatt arra már nem, hogy elhozzák és szakszerűen „beépítsék”, ahová kell. Manapság szinte szüntelenül voksolunk — testületi tanácskozásokon is — amellett hogy e bosszantó tényeken változtassunk, hogy fejlesszük végre az igények színvonalára a javítás, szolgáltatás mennyiségét és minőségét is. E sürgető követelményeket gyakorlatilag mindenki vallja, legalábbis „elvben”. Jó néhány felelős vezető — szövetkezeti és vállalati egyaránt — sokat tehetne az ügy előmozdításáért. Kisebb hányaduk igyekszik is elkövetni, amit lehet, hogy az elvileg egyetértő szavakat tettekre váltsa. Azért, mert a lelkiismerete nem engedi meg, hogy vizet prédikáljon és bort igyák. Az anyagi érdekeltség viszont ez utóbbira készteti — valljuk meg, javarészt — a szolgáltatásokért felelős vezetőket, sőt a beosztottalkat is. Különösen az olyan ipari szövetkezetekben, amelyek árutermeléssel és lakossági javítással, szolgáltatással egyaránt foglalkoznak. Nyereséget ugyanis legtöbb esetben egyik szolgáltatás sem hoz annyit, mint az árutermelés, még ha kooperációban, „bedolgozá- sos alapon” folytatják is az utóbbit. Ez tény, ha még oly sajnálatos is. Tény az 1038/1969-es kormányhatározattal biztosított szolgáltatási kedvezmények ellenére is. Hozzátehetjük: az azóta hozott, s ez év közepén életbe lépett lakásügyi rendelkezések hatására még riasztóbb ez a tény. A javarészt bérelt helyiségekben dolgozó szolgáltató részlegek további fenntartásáén csupán üzletbér címén 2—3-szor, sőt olykor 4-szer annyit is kell fizetnie egy- egy szövetkezetnek — de bármely más gazdálkodó szervezetnek, uram bocsa’, ha erre kényszerül, egy magánkisiparosnak is — mint az említett lakásügyi jogszabályok alkalmazása előtt. Egy másik gond, akadályozó tényező elhárítására idézünk szó szerint egy javaslatot. „Indokolt lenne az árutermelő vállalatok bérszínvonalához való közelítés, általános szolgáltatási bérszínvonal-rendezés keretében.” Ezt a megyei tanácsnak a termeléssel és ellátással foglalkozó állandó bizottsága legutóbbi ülésén javasolták. Ugyanott hangsúlyozták azt is, hogy I már említett kormány- határozatban megszabott fejlődési fitem biztosítására további változások szükségesek • szabályozókban. Több ilyen módosítást és konkrét tanácsi feladatot jelölt meg az állandó bizottság. A gondok között súlyos; hogy a javítást, szolgáltatást végző dolgozók — vállalatoknál és szövetkezeteknél foglalkoztatottak — bére, anyagi érdekeltsége, munkájuk díjazása nem megfelelő, elmarad az árutermelő dolgozókétól. Mint utaltunk rá, a vezetőket sem ösztönzik a gazdasági szabályozók a szolgáltatások fejlesztésé-; re. Nagyon is fontos lenne pedig, hogy érdekeltek legyenek — a nyereség alakulásán túlmenően — a szolgáltatások mennyiségi és minőségi színvonalának növelésében ia. Mindezekre a problémákra — szolgáltató-; kát és szolgáltatásokat illetően egyaránt — megoldási módozatokat indítványozott a bizottság. Javaslatait részben megyei és helyi intézkedésekkel, jórészt azonban központi szabályozásokkal lehet valóra váltani. M. L Á holnap munkásai m. Tizenkét esztendeje, májusban Szolnokon és a megye más szakmunkásképző iskolai székhelyén a boltok kirakataiban megjelennek a végzős osztályok tablói. Ügy mint a középiskolai hallagók fényképei. De a középiskolák együttes ballagással vesznek búcsút a városoktól, a szakmunkásképző skolák enélkül. A középiskolai tablókon ott a dátum: találkozunk ekkor, meg ekkor. Bózsó Ferenc megyei intézeti igazgatóhelyettes úgy emlékszik, egyszer, 1967- ben volt egy végzős csoportnak tízéves találkozója a szakmunkásképző iskolában. Mintha csak az irodába kerülő ember tudna érdekeset mondani arról, hogy telt el az öt-tíz esztendő? A munkapad mellé állónak már nem lehet ilyen igénye? Ha egy érettségizett lány, fiú, valamelyik vállalathoz kerül. illendően körülhordiák, bemutatják, elmagyarázzák a cég tevékenységét, jövőjét elbeszélgetnek vele a vezetők. Mi van mikor a munkás- ember kezd? Semmi. Beadja a munkakönyvét, a vállalat megfelelő osztályára, megmondják neki, hol, kinél jelentkezzen munkára. Kóczián Bélát becsülettel fogadták az. idősebb szakik az állo- másépítkezésen, meg a művezetők. Viselkedj tisztességgel, nem bánod meg — igazították el. Somodi Mihálynak, Benke Lászlónak senki nem mondott semmit. Olyanról nem is hallottam még véletlenül sem, hogy valahol az igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti, a KISZ vezetők fogadták, köszöntötték volna az életet most kezdő fiatal szakmunkásokat. Részt vettem egy pótvizsgán. A tiszaroffi Szabó László géplakatosnak társadalmi ismeretekből, a szak- szervezetről kellett felelnie. Előbb csak ült szótlanul, aztán Kárpáti Sándor tanár biztatására elsuttogott mégis néhány mondatot. — A szakszervezet a munkásokat védi... A munkásokat üdülteti... A munkások bérkialakításában játszik szerepet... Ügy emlékszem kettest kapott a szakmunkásjelölt. Nem is ez izgatott, hanem a papírízű válasz. Hiszen látszatra nagyon könnyű tétel, a fiatal szakmunkások és szakmunkástanulók már szakszervezeti tagok. Csak a tapasztalataikat kellett volna elmondaniuk. De mit tapasztalnak ? Ilyen válaszokat kaptam, mikor a szakszervezetekről faggaztőztam. — Fizetjük a tagdíjat. — Kettőnket elküldték üdülni. Egy dolgot mégis nagy örömmel írok le. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa évente százezer forintot ad a szakmunkástanulók színház- látogatására. Harmincezer forintot biztosít a gyengébb tanulók korrepetálására. A százezer forintból a megye hét helységében huszonnyolc előadást ad évente a Szigligeti Színház. Nemesebb helyre nem költhetné a pénzt az SzMT. Hiszen, ha kicsit havi keresetekben gondolkodó munkásnemzedék jön is utánunk, — nem rosszallóan írom. Ezek a lányok, fiúk „ráhajtós munkával” akarnak motort, lakást, gépkocsit venni, divatosan járni — a szépet nagy áhítattal fogadják. Tavaly a négy író-olvasó találkozó egyikén itt járt Fekete Gyula. Nagy örömére alig tudott megszabadulni a fiataloktól. A megyei intézetnek hatezer kötetes könyvtára van. Nagyon érdekesen gondolkodó nemzedék formálódik e falak között. Harmadév végén dolgozatot frnak arról, mi az életcéljuk. Erről fag- gatóztam én is. Körülbelül az derült ki: jól dolgozni, jól élni, családot alapítani. Megkérdeztem, milyen lányt vennének feleségül? — Ne legyen vallásos — mondta határozottan egy jászszentandrási fiatalember. — Kicsit lehet csak vallá- sso, de évente hétszernél többet ne járjon templomba — válaszolta egy szele- vényi fiú. A fő feltételt majd mind úgy szabta meg: művelt, családszerető, munkásasszony legyen. Azt is tudakoltam, nagyobb keresetért el tudnák-e hagyni hazájukat. Meg- botránkoztak a kérdésen is. Egy fiú azt válaszolta, ő el tudná képzelni életét a kapitalizmusban is. Nagyon örültem, hogy mindenre őszintén mondtak vagy ezt, vagy azt. Gondolataikat nyíltan kitárják, ha kíváncsi rá valaki. De kíváncsiak vagyunk-e? — Rácz elvtárs, kik jöttek el a gyerekek közé párt-, állami, társadalmi vezetők 1971-ben? Az igazgató gondolkodik. — Járt nálunk a megyei pártbizottságról Tari Kálmán osztályvezető helyettes. A városi tanács elnökhelyettese Zakár Zoltán, és a városi munkásőr parancsnok, Szabó Zoltán. Nagyon keveslem. A számszerűséget is és azt is, hogy magasabb rangú vezetők nem jutnak .1 a munkásfiatalok közé, gondolkodásukat alakítani, felfogásukkal ismerkedni, ha kell. vitatkozni is. Tőlünk függ pedig milyen a holnap munkástársadalma. Beszélgettem az intézeti KISZ bizottság titkárával Décsei Bálinttal is. 'egyven- hét ipari tanuló KISZ szervezet irányítója a KISZ bizottság. De nincs egy becsületes helyiségük az iskolában. A KISZ foglalkozásokat a tantermekben tartják osztályfőnöki órákon, ezek rovására. Ebből következően az iskolai KISZ-élet is olyan amilyen. Még abban az értelemben is felemás, hogy a tanulók egy része az iskolában, más része a munkahelyeken KISZ-tag. Hogy formálódjanak így közösségekké? — A kongresszustól várjuk a döntést — mondja Décsei Bálint. Aligha hinném, hogy ebben a kongresszus dönt, s hogy egyáltalán annak is kellene döntenie. Az iskola nevelőtestülete — szemben a megyei KISZ bizottsággal — azt vallja: az lenne életképes, ha az iskolai KISZ szervezetekhez tartoznának a fiatalok. Ennek ellenérve, hogy az intézetnek nincsenek megfelelő helyiségei. A jövő évben felépül az új szakmunkásképző iskola Szolnokon, ez nagyon sokat segít majd. A következő esztendőkben más változásokat is várnak. A b. tagozatos oktatás bevezetése máris sokat pezsdí- tett. Ez azt jelenti, a hároméves szakmunkásképzés után két éven belül megszerezhetik az érettségit a fiatalok, munka mellett. Az idén hetvenketten végeztek b. tagozaton, ötvenheten jelentkeztek továbbtanulásra. E tagozat iránt nagy az érdeklődés. Alighanem ez a művelt munkásnemzedék képzésének az útja. A szakmunkásképző iskolákat kettősség nyomasztja. A termelés igényli, várja a szakmunkásokat, a magas tantervi követelmény művelt munkásokat akar kiadni. Ebben a tanévben a Szolnokon tanuló nyolcszázharminc szakmunkásjelöltből száztizenegy elbukott a vizsgákon. A megye más helységeiben a négyszáznegyvenhat jelöltből százötvenegyen „repetáztak”. A fiatalok, s a szülők csodálkoznak. Nem is gondolták, hogy itt ilyen keményen kell tanulni. 3izony kell. Az új szakmunkástörvény megjelenése óta affelé tartunk: búcsút inteni az inasképzésnek. Nem tudom hol járunk, félúton, háromnegyed részén? Néhány jelentéktelennek tűnő dolog. A középiskolákban kötelező a családiá iOgatás. A szakmunkásképző iskolákban nem. A közismereti tantárgyak szakfelügyeletét átvették a művelődésügyi osztályok. Elvben. Gyakorlatilag azóta nincs szakfelügyelet. Mintha mindegy lenne, hogy a szakmunkásokat hogyan oktatják. Jártam, keltem az iskolákban. Megismerkedtem igényes nevelőkkel, a szakmunkásképzés megszállottáival. (Szolnokról négy tanár írt tankönyvet.) Bepillanthattam egy becsületes, jól gondolkodó, szorgalmas nemzedék sorsába. örültem is nagyon. Felkészült munkásnemzedék jön utánunk. De magunkat illetően marad bennem hiányérzet. (VEGE) Borsák Lajos *
