Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

1971. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül a Barátság 11. kőolaj-távvezeték 1970. egyik májusvégi nap­ján Cziráki József is ott ült annak a kis repülőgépnek a fedélzetén, amellyel a Ne­hézipari Minisztérium és az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt szakemberei vé­gigrepültek az akkor még csak tervek formájában lé­tező Barátság II. kőolaj-táv­vezeték nyomvonalán. Az összesen 600 km-es utat — oda-vissza — másfél óra alatt tették meg. A fiatal, akkor huszonnyolc éves kom­munista gépészmérnök, mint az építés műszaki vezetője feszült figyelemmel nézte azt a 300 kilométer hosszú, 20 méter széles, úgynevezett szolgalmi sávot, ahol több­század magával dolgozik majd az elkövetkezendő, — csaknem három esztendő­ben. Tiszaszentmártontól — a szovjet-magyar határtól — hosszú az út Százhalombat­táig. Különösen gyalog, tá­vol a ..civilizált” világtól, szántóföldön, legelőn, me­zőn hideg esőben, forró nap­sütésben, térdig érő hóban, embert, gépet kínzó fagy­ban. — Tiszaszentmártontól hosszú az út Százhalombat­táig. különösen gyalogosan, amikor meg kell küzdeni szinte minden méterért, meg kell küzdeni a természettel, a távvezeték útját kereszte­ző utakkal, vasutakkal, fo­lyókkal, csatornákkal, meg kell küzdeni az anyaggal, gépekkel, de sokszor saját magunkkal is. on A Barátság II. távvezeté­ken 1980-tól — amikor tel­jes kapacitással dolgozik majd —, évente 10 millió tonna kőolaj érkezik a Szov­jetunióból, Ebből a távveze­tékből táplálkozik majd — részben — a százhalombat­tai, de a Tiszai Vegyikombi­nátban felépülő új kőolaj­finomító is, illetve az az új erőmű, — melynek építését Leninváros határában már meg is kezdték. A beruházás nagyságát jól érzékelteti az 1 milliárd 200 millió forint, amelyet a Gazdasági Bizott­ság jóváhagyott a program megvalósítására, fontosságát pedig az is jelzi: a KISZ védnökséget vállalt, hogy a távoli Volga-mentén földfel­színre került olaj határidő­ben. 1972. november 7-én. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján — megérkezzék Százhalombat­tára. A távvezeték magyarorszá­gi szakasza felépítésében a nemzetközi kooperációnak is nagy jelentősége van. A főbb munkahelyeket, a vezeték építésének útját, 4 zászló, a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság és hazánk zászlaja díszíti. A Volga-menti olajat szállító vezeték a Szovjet­unió területén Uzsgorod tér­ségében ágazik szét, hazánk­ba — Tiszaszentmártonnál lép be. Nem régen érkezett meg az első szovjet munkacso­port, amely később 50 sze­mélyre nő. Feladatuk az lesz, hogy a szovjet—ma­gyar határt képező Tisza-sza- kaszon a folyó medrébe le­fektesse a vezetéket. L. I. Najgyonov gépészmérnök, a csoport vezetője elmondotta: azt tekintik elsőrendű cél­nak, hogy a Barátság II. kőolaj-távvezetéken a Szov­jetunióból határidőben meg­induljon az olaj a testvéri Magyarországra. a A távvezeték magyaror­szági szakaszának 0-pontjá- tól 15 kilométerre épül Fé- nyeslitkén a hatalmas foga­dó- és szivattyúállomás. A négy, egyenként 20 000 köb­méter olaj befogadására al­kalmas tartályból kettő már elkészült. A szivattyúk a Német Demokratikus Köz­társaságból érkeznek majd, s velük jönnek a német sze­relők is. A vezeték vonalán több helyen automatikus to­lózárakat építenek be, ame­lyeknek elkészítését a kü­lönböző csehszlovákiai vál­lalatok vállalták. Az egyik legnagyobb mun­katerületen, a fényeslitkei szivattyúállomás megépítésén a külföldi partnereken kívül közel tíz magyar nagyválla­lat is dolgozik. Ennek az objektumnak a határidőben való üzembehelyezése — az egész távvezetékprogram — Kulcsfeladata. 0 A Barátság II. magyaror­szági szakaszának építése 1970. júliusában kezdődött, csővezeték építésére 1971. januárjától került sor. A Kőolajvezeték Vállalat dol­gozói azóta nagy utat jártak be. A speciális tehergépko­csikkal rendelkező csőszállí­tó részleg már búcsút mon­dott Szabolcs és Borsod me­gyének és Heves tájain gon­doskodik arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű cső álljon a nyomukba igyekvő részlegek rendelkezésére. A hegesztők népes csoportja a 600 milliméter átmérőjű csö­vek „összevarrásával” már a 200. kilométer felé köze­ledik. Nyomukban vonulnak a nagyteljesítményű árok­ásógépek, az önjáró szigetelő gépkomplexum, és az árok­ba fektetett csöveket betaka­ró dózerek csoportja. A Ba­rátság II. kőolajtáwezeték- ből a határtól a Keleti-fő­csatornáig, Tiszaszentmár­tontól Tiszavasváriig 84 ki­lométeres szakasz már elké­szült, végleges helyére ke­rült, az emberek és a gépek elsimították fölötte a talajt. ED A kőolaj-távvezeték építé­se természeténél fogva ván­dorélet. A vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy a nehéz munkát végző, otthonuktól, családjuktól tá­vol dolgozó szakemberek megbirkózzanak feladatuk­kal. Ez a kemény munka kemény embereket kíván, csak az marad meg közöt­tük, aki képes megfelelni ezeknek a magas, a közössé­gi élet által emelt követel­ményeknek, a vándorélettel együtt járó nehézségeknek. A vezeték építői többszörösen is vándoréletet élnek. Ván­dorolnak az otthonuk és a munkahelyük között és — ahogy haladnak a munkával — szinte naponta vándorol­nak földrajzi és emberi cél­jaik felé. Pontosan emlékez­nek a napra, a dátumra, amikor elindultak Tisza- szentznártontól és pontosan tudják, hogy egy esztendő múlva Százhalombattán fog­ják ünnepelni a Volga-menti olaj megérkezését O. J. Ülést tartott a a KISZ Szolnok városi Bizottsága Szolnok 1975-ben ünnepli ala­pításának 900. évfordulóját. A j jubileumi ünnepség előkészítése ■■ — mint azt a városi pártbizott- j ság feladatul megjelölte — az egész város ügye. Az évfordulóra való felkészü­lést a KISZ és az úttörőmozga­lom keretén belül a KISZ Szol- ! nők városi Bizottsága irányítja és ellenőrzi. Ezért a városi KISZ bizottság felhívja a város KISZ szervezeteit és úttörőcsapatait, s hogy az évfordulóra való felké­szülés tartalmi és szervezeti fel­adatait tekintsék fontos fel­adatnak. A városi KISZ bizottság teg­napi ülésén elhatározta, hogy rendezvényeit a jubileumi év­fordulóra való felkészülés szel- j lemében’ tervezi és tartja meg. A KISZ bizottság kéri az ifjú­sági szervezetek vezetőit, hogy sokoldalú, öntevékeny kezdemé­nyezéssel készüljenek a 900. év­fordulóra. 1 A szolnoki ipartelepek jobb energiaellátása érdekében a TITÁSZ 1972-ben létrehozza a „déli 100-as” fogadó állo­mást a Körösi úton. A transzformátorok az erőművekből érkező 120 ezer voltot letranszformálják 10 ezer voltra, s ezt az energiát eljuttatják a különböző üzemekhez. A két transzformátor már megérkezett Szolnokra. Képünkön az egyik transzformátort a vasúti kocsiról átrakják a gép­kocsira, hogy a helyszínre szállítsák. f Ev vége előtt Nyereséggel sárnak a megyei tanács vállalatai j Szolnok megye Tanácsá­' nak nyolc helyiipari vállala­ta van. A szolnoki vasipari, a mezőtúri villamosgépipari, a Szolnok alföldi szilikát­ipari, a szolnoki nyomda, a jászberényi csökkent munka- képeségűeket foglalkoztató, a szolnoki Patyolat és a jász­berényi cipőipari vállalat. Évi tevékenységükről be­szélgettünk Kukri Bélával, a Szolnok megyei Tanács vb ipari osztályának vezetőjével. Mint megtudtuk, a megye helyiipari vállalatai, a há­romnegyed éves adatok alap­ján, 19,6 százalékkal növel­ték termelésüket. Árbevéte­lük is szépen, 17,4 százalék­kal emelkedett 1971-ben. Ki­magasló termeléstöbblettel zárja az esztendőt a mező­túri Villamos és Géptechni­kai Cikkek Gyára. A múlt esztendőben új üzemcsarno­kot avattak, s ezzel valamint azzal, hogy termékeiket na­gyon keresik a piacon majd­nem 70 százalékkal növelhet­ték termelésüket A kisújszállásiak rontottak A könnyűipari vállalatok termelésnövekedését a kisúj­szállási faipari vállalat ront­ja a megyében. A kisújszál­lásiaknál 17,2 százalékkal esett vissza a termelés. Egész évben anyagellátási gondjaik voltak. munkáshiánnyal küzdenek, s az árváltozás is befolyásolta eredményüket Az esztendő különben vala­mennyi vállalatnak bebizo­nyította, hogy bizonyos koc­kázatvállalás nélkül ma már nem lehet gazdálkodni. S hogy termelni a piachoz iga­zítottan kell. A jászberényi cipőipari és a mezőtúri vil- lamosgéptechnikai vállalat éppen azzal nyert, hogy az egyik a zárt cipők gyártá­sára tért át a másik a jel­zőlámpák termelését kétsze­rezte meg. Ugyancsak az igé­nyekhez igazodva növelte termelését a szolnoki vas­ipari vállalat lengéscsillapí­tó, ereszcsatorna és akkumu­látor termékekkel. Ezzel szemben más válla­latok azzal jártak rosszul, hogy korábban bevált, de ma már kevésbé keresett termékeket is előállítottak. Nem kell a piacon a kisúj­szállásiak terméke az üveg­gyári közteslap, a szilikát­ipari vállalat üvegszűrője, a csökkent munkaképességűe­ket foglalkoztató vállalat kesztyűje. E vállalatok még­is csak részben vagy későn tértek még át új termékek előállítására. A nyomda felt ételét el A megyei tanács vállala­tainál az egy munkavállaló­ra jutó termelési érték 16,9 százalékkal nőtt. Két válla­lat, a szolnoki nyomda és a a kisújszállási faipari vál­lalat kivételével. A szolnoki nyomdaipari vállalatnál az történt, hogy az alkalmazott állomány 35 (!) százalékkal nőtt, 50 százalékkal több ipari tanulót foglalkoztatnak az idén. , Jó jel, hogy a helyiipari vállalatok mindössze 2,4 szá­zalékos létszámemelkedéssel dolgoztak így. A mezőtúri VILLGÉP Vállalat ugyan 76 munkással többet foglalkoz­tat, viszont a kisújszállási faipari vállalatnál munka­erőhiány van. Oka, az ala­csony átlagbér és a kultú­rálatlan munkahely. A válla­latok árbevételének növeke­dése 93,3 százalékban a ter­melékenységből származik. Kirívó kivétel a szolnoki nyomda, ahol 63,8 százalék­ban a létszámemelkedés ad­ja az árbevételi többletet. Már biztosra vehető, hogy az idén a megyei tanács minden vállalata nyereséggel zár. Méghozzá 1970 harma­dik negyedévéhez hasonlítva több mint 9 millió forintos emelkedéssel. S ennél is ma­gasabb lenne a nyereség, ha a kisújszállási faipari válla­lat nem lógna ki a sorból. E cég vállalati eredménye majdnem 3 millió forinttal romlott A megye helyiipari vállalatai a visszamaradó nyereség 37 százalékát a ré­szesedési — 51 százalékát a fejlesztési — s 12 százalékát a tartalékalapon használják fel számítás szerint. B. L. A holnap munkásai i. Tarr Imre borzashajú, szőke tűzikovács tanuló elpi­rult arccal álldogál este a diákotthon nevelőtanári szo­bájában. — Imrét megdicsérte a szakoktató — mondja Rimá­nyi József nevelő. Nagyon ügyeskezű gyerek, nagyon szépen dolgozik a műhely­ben. Imre félszeg örömmel hall­gatja a dicséretet, aztán elköszön és háromnegyed kilencre már ágyba bújik. Reggel fél hatkor ébresztő. Hat óra ötven perckor Tarr Imre, már a járműjavító tanműhelyében munkára ké­szen áll. Télen még sötétek az utcák, mikor az ipari ta­nulók vonulnak munkába. Kicsit hangoskodva, cigaret­tafüstöt fújva láttam már őket. Reggelente mire feléb­red a város, ezeket a gyere­keket már munkában találja. Nagyrészük hajnalban kel, buszhoz szalad, vonatra nyomakodik apjával, bátyjá­val, az idős szakikkal együtt. Szidják a közlekedést, éh­gyomorra cigarettára gyúj­tanak, ismerkednek a bejá­ró munkásélettel. Tarr Im­re nem utazó tanuló Heten- kétst jár csak haza Kunhe­gyesre. Vasárnap apjuk őt és. ...bátyját munkára fogja. Ap­ja kőműves, a bátyja is. Im­re lesz a harmadik kereső a nyolctagú családban. Jö­vőre. — Aztán miért lettél tűzi­kovács Imre? — Mert nem vettek fel Diesel-lakatosnak. Nézem a vastag kunsági fiút. Ö meg az üzem mellett elrobogó piros, kék mozdo­nyokat nézegeti nagy szere­tettel. — Ha felépül a Diesel­üzem úgyis átképzem ma­gam. Az a szép, a mozdonyt szerelni, meg vezetni. Úgy­is mozdonyvezető leszek. — Akkor elégedett ember leszel? — Akkor az. Meg ha jól keresek. — Mennyit szeretnél ke­resni Imre? — Hát... Legalább két és fél ezret. Nagyon várja már, hogy önálló kereső legyen. Fele pénzét hazaadja majd a csa­ládnak, feléből él, félre rak­ja. így képzeli, míg he­tente a fekete mozdony hazaviszi Kunhegyesre és hozza vissza. Imre a holnap munkásembere. Tízezred ma­gával Szolnok megyében. Egészen pontosan, kileneezer- kétszázhuszonnégy fiatalem­ber. lány készül a holnapi munkáséletre, a megye szak­munkásképző intézeteiben, iskoláiban. Köztük jártam-keltem a napokban. Velük váltottam szót és 1 nevelőikkel. Azt akartam tudni, kikből lesz, milyen lesz a holnap mun­kásosztálya? Sok szép él­ményt hoztam magammal. Meglepőt sem kevesebbet. Nagy szavakkal a hatalom holnapi birtokosainak mond­juk őket — Décsei Bálint intézeti KISZ-titkár megfo­galmazása — és ehhez mér­ten rangon alul törődünk velük. A megye szakmunkáskép­zéséről egy kollektíva össze­állított egy tanulmányt Idé­zek belőle: „Két-háromszáz fős középiskola mellé diák­otthont is építenek, ezer- ezerötszáz fős ipari szak- munképző létesítmény pedig nem kap diákotthont. A nemrégen leiépített új jászberényi és karcagi inté­zet már szűknek bizonyul. Egyszerűen érthetetlen, hogy ezek az intézetek diákott­hont nem kapták. Van a megyében olyan ipari szak­munkásképző iskola. (Kun- szentmártonban). ahol a 350 ipari szakmunkás tanuló el­méleti oktatása hét helyen történik...” Idézem még tovább: „Kunhegyesen az ipari szak­munkásképző intézet élet- veszélyes, Tiszaföldváron az egészségügyi szervek alkal­matlannak találták az épüle­tet tanítási célra. A mező­túri iskola négy helyen ta­nít albérletben, több mint 360 tanulót. Szolnok megyé­ben a szakmunkásképző in­tézményekbe járó 9224 tanu­lóra összesen két saját tor­naterem jut. Nehezen kép­zelhető el így, a korszerű testi nevelés.’’ Nem akarom elparentélni a középiskolát. De, hogy ek­kora társadalmi megkülön­böztetések legyenek? Az én szememben nem értéktele­nebb ember az a 17—18 éves fiatal, aki szakmunkás bizonyítvánnyal a kezében már naponta új értéket ter­mel két kezével az ország­nak. Ezzel szemben a 18—19 esztendős frissen érettségi­zett fiatalember még csak most nézelődik, mihez is kezdien. Jól fogalmaztak a szakmunkásnevelő tanárok: érthetetlen, hogy a társada­lom nem teremt azonos fel­tételeket. Azt hiszem ez pe­dig jócskán befolyásolja a közfelfogást. Mert arról akár ne is beszéljek, hogy a köz­vélemény mekkora különb­séget tesz. Beszélnek róla a fiatalok. Benke László is. Benke László 18 esztendős kun­szentmártoni fiú, friss vízvezetékszerelő képesítés­sel a zsebében. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat munkása a megye- székhely zagyvaparti lakás- építkezésén. Hosszú, barna haja van, munkaidő után elegánsan jár, Fecske ciga­rettával kínál. — Milyen lánynak udvarol ma egy szakmunkás, Laci? Meghökkent csend. — Jártok-e még Martfűre Laci. a cipőgyári tanulólá­nyokhoz? — segít közbeszó­lásával. Rimányi József ne­velő. i A fiúk elpirulnak. Benke László mondana velamit, de Rimányi folytatja. — Szoktunk klubdélutáno- ka. rendezni. Meghívtuk a szolnoki közgazdasági szak- középiskola diákotthonának lányait is. Jó hangulat volt, a mieink is jól érezték ma­gukat. — Az volt a jó klubdél­után. mikor a Május 1. Ru­hagyár tanulólányait hívtuk meg. — Miért Laci? — Mert azok vissza is hív­tak bennünket. Kőczlán Béla hullámos szőke haja jól beleér a vál­lába. Kőműves fiatalember, a szolnoki vasútállomás építkezésen. — Én érettségizett lánnyal járok, jól megértjük egy­mást. Rácz Gyula huszonhárom esztendeje a szakmunkás- képző intézet megyei igaz­gatója. Azóta száz számra kapott már esküvői, lakodal­mi meghívót volt tanítvá­nyaitól. — Akkor Rácz elvtárs hi­teles tanú. Kinek parti ma egy szakmunkáslány, meny­nyire parti a szakmunkás fiú? Rácz Gyula elgondolkodik. — Hm. Éppen nemrégen foglalkoztatott sok embert Ágika esküvője. Ágiké női szabó, itt végzett nálunk. Egy repülős hadmérnök őr­nagy vette el. Azt hiszem az is mond valamit, hogy ez beszédtéma lett. Kutat emlékezetében. — Tudok míg vár esetet. Attilának, a kőművesnek óvónő a felesége. N. J. sze­relő tanítónővel, T. L. gép­lakatos érettségizett könyve­lővel, Sz. J. révlakatos gyógyszerész technikusral kötött házasságot. Azt hi­szem el is soroHim. Ezek. ser- régi esetek. Most mír ugyan mintha kezdene te­kintélye lenni a szakmun­kásbizonyítványnak. Inkább úgy még, hogy a lányok mennek képzettebb fiúkhoz. De a jellemző még mindig az: a munkásfiú munkás­lányt kap. (Folytatjuk) k Borzak Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents