Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-23 / 276. szám
1931. november 23. KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP 3 Bűn, sok tételben Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában 1969-ben gyártották az első magyar tervezésű számítógépet az EMG 830-at. A berendezés 25 ezer műveletet végez percenként. Használják az Országos Meteorológiai Intézetben, a Gagarin Hőerőműben és másutt is. A tervek szerint hamarosan bekapcsolódik a gyár a magyar számítógép programba (MTI fotó — Bara István felv. — KS) Megkezdődött a pártoktatás Az 1971/72. politikai oktatási év előkészítése többrétű feladatot rótt a pártszervekre. Egyrészt a X. kongresszus határozataiból adódó új politikai célkitűzéseket kellett megmagyarázni a párttagoknak, a pártonkívüli alsó- és középvezetőknek, a lakosság különböző rétegeinek, másrészt meg kellett értetni az új pártoktatási formák lényegét. 'Az aktivitás, amely a X. kongresszus anyagának feldolgozása alatt kialakult, tovább tart Sokat várnak párttagjaink és a pártonkívüliek azoknak a társadalom- és gazdaságpolitikai kérdéseknek a megválaszolásától, amelyek szorosan összefüggnek a kongresszussal. Tipikus mutatója még az aktivitásnak, hogy a hallgatói létszám nem esett vissza: a párt- és tömegszervezeti oktatás különböző formáin majdnem 90.000 hallgató tanul. A párttagok több mint 70 %-a kapcsolódott be politikai oktatásba, nőtt a fizikai dolgozók száma, a nők számaránya stabilizálódott. A legtöbb gondot a bejáró dolgozók, a háztartásbeli nők és a cigánylakosság bevonása okozta. A jó előkészítés meghozta gyümölcsét. Az új oktatási rendszert a megyei politikai igényeknek megfelelően sikerült megszervezni. Amivel nem vagyunk elégedettek: Egyrészt nem mindenütt értették meg a megyei tanfolyamok helyét, szerepét és funkcióját a pártoktatásban. (A megyei tanfolyamon sajátos gazdasági és társadalmi problémákkal foglalkozunk, megyénkről szóló helyi anyagot adunk ki: a tanfolyam képzési funkciója a központihoz hasonló). Másrészt a kulturális és nemzetközi kérdések iránt kisebb az érdeklődés, mint vártuk. A jövőben ezen formák propagálásában kell előbbre lépnünk. Megyei bizottságunk a propagandisták képzésére sok erőfeszítést tett: az oktatási igazgatósággal karöltve négyszer egyhetes tanfolyamon, a speciális formáknak megfelelően. 240 propagandistát készítettünk fel az új oktatási évre. Eddig 10 gazdasági és társadalmi kérdésekről szóló segédanyagot bocsátottunk a propagandisták rendelkezésére; lezajlottak a megyei, járási, városi propagandista tanácskozások és előkészítők. Itt nemcsak általános politikai tájékoztatást, hanem módszertani képzést is kaptak a propagandisták. Módszertani kiadványunk a propagandisták Önképzését segítette elő. Az 1971/72. oktatási évvel szorosan összefüggött a perspektivikus tervezés. A középtávú tervek általában jól sikerültele, bár nehezítette a munkát az újszerűség, a politikai igények megfogalmazása. így a tervek szervezeti oldala erősebb, mint a tartalmi célkitűzések kimunkálása, pl. az általános és a helyi politika nem mindenütt képez egységet, az eszmei- politikai cél, a keretet adó rendszer és a feltételek nin- csennek szinkronban. így előfordult, hogy célul tűzték ki egyes alapszervezetekben a munkások kultúrpolitikai látásmódjának formálását, ugyanakkor a kulturális kérdések tanfolyamot nem szervezték meg. vagy a hallgatók világnézeti tudatformálását hirdetik meg, de nem biztosítják az adott tanfolyam vezetéséhez a speciálisan képzett propagandistát. Néhány ellentmondás ellenére a pártszervek nagy része megértette alapvető elveinket, politikai célkitűzéseinket. Tudatosabbá vált a propagandamunka tervezése, így bizonyos szervezeti stabilizálódás után több energiát tudunk szentelni az eszmeipolitikai célkitűzések elemzésére, politikánk hatékonyságának vizsgálatára, több időt tudunk fordítani a X. pártkongresszus határozatainak megvalósítására. Célunk, hogy a tömegkommunikációs eszközök által szórt információáradatban pozitív, osztályalapon álló orientációt adjunk a hallgatóknak, megyénk lakosságának. NUBER ISTVÁN a megyei pártbizottság munkatársa Hűtlenség vagy munkáscsábítás 1970 telén egy martfűi munkás kopogtatott be szerkesztőségünkbe. Panaszkodott láthatóan rossz idegállapotban volt Szabadkozott is, hogy „nincs semmi bajom. csak kicsit ideges vagyok". De itt az orvosi papírom. mondta, hogy épelméjű vagyok. Mert tudják, folytatta, már voltak olyanok Martfűn, akik azt mondták rólam, hogy nem vagyok tiszta... Rk.rot Horász János... volt cipőgyári kalkulációs osztályvezető... és Kovács János volt cipőgyári főművezető bűnösök a társadalmi tulajdont károsító bűnszövetségben és folyamatosan elkövetett csalásban. Ezért a bíróság Horász János elsőrendű vádlottat három évi és öt hónapi szabadságvesztésre. .. Kovács János másodrendű vádlottat három évi szabadságvesztésre... ítéli• Beszélgetés Martfűn, a vendéglőben, ez év nyarán. Újságíró: Nem tudtak róla...? Első munkás: Tudja, mekkora urak voltak ezek? Meg nemcsak ók ketten. A fene avatkozzon Újságíró, a második munkáshoz: öntől, úgy jó másfél évvel ezelőtt megkérdezte az egyik kollégám, hogy nem lát semmit? Akkor azt mondta: mindenfélét beszélnek az emberek... Második munkás: Tudja, hogy van ez. Az ember sejt, de nem láthat bele a kártyákba. Jól zsugáztak. Ki merte volna közülünk biztosra kimondani? Az újságíró elmegy, a családnak meg holnap is kenyér kell. De sejtettük. Sokan. Most persze már mindenki mosakodik. Nem arról van szó. ha így nézzük én se érdemiem meg ezt a féldecit... Tények, a martfűi Tisza Cipőgyárban nagy mennyiségű hulladékbőr gyűlt ösz- sze. A korábbi években a Tisza Cipőgyár is készített ezekből gyermekcipőket. Később ezt abbahagyták és 1965-től cipőipari vállalatolt, ktsz-ek részére vállaltak bérvágást. Az általános vállalati ügyrend szerint az említett bérvágásban résztvevő dolgozók munkabérét, a cipőgyár bérkeretéből, helyben számfejtették és fizették ki. A Tisza Cipőgyár és a hódmezővásárhelyi szandálüzem 1967-ben kötöttek megállapodást bérvágások végzésére és ennek megfelelően 1969 végéig rendszeresen készített a cipőgyár gyermekszandál felsőrészeket. A gyár vezetősége a kalkulációs osztály vezetőjét, Horász Jánost bízta meg a bérvágásokkal kapcsolatos megállapodások megkötésével, az árkalkuláció kidolgozásával, stb. Horász János bevonta a munkába a felsőrész-szabászat főművezetőjét, Kovács Jánost. A gyár vezetőségének utasítása szerint a bérvágásokat kizárólag hulladékból kellett biztosítani. Ezért Horász János kidolgozta a hulladékbőr árkalkuációját, 15 forint kilogrammonkénti árat állapított meg. Az egyre nagyobb arányú bérvágás 1968 elejétől hulladékból már nem volt lehetséges, mert a meglévő hulladékállomány nem volt olyan minőségű, hogy a gyermekcipő modellek elkészítéséhez megfelelő lett volna. Ekkor a vádlottak megegyeztek abban, hogy a szandálüzem ’által megrendelt modelleket nagyobb részben nem hulladékból, hanem a kismama-cipők ringli bőrének készítésébe kiírt táblabőrből fogják élkészíteni. A műhelyi anyagfelhasználási lapokat meghamisították. A magasabb bőrértéket a kismama-cipők önköltségére terhelték. A szandálüzemnek ezt a bőrt is 15 forintos, kilónkénti árban adták el. Az újságíró kérdése, a bíróság folyosóján, a megidézettekhez: — Nem tűnt fel senkinek, hogy miért is érkezik a pénz Hódmezővásárhelyről, a szandálüzemtől Á.-nak, B.- nek C.-nek.,. X-nek, Y-nak, Z-nek. Hallgatás, már csak az előttem álló hátát láthatom. Hínár. A kezdeti időben a bérvágásban szereplő munkásoknak a munkabért a megrendelő átutalta a Tisza Cipőgyár részére és azt a bérszámfejtésen keresztül, a gyári norma figyelembevételével, fizették ki. Ezt a gyakorlatot azonban csak igen rövid ideig folytatták. A vádlottak, a szandálüzem egyes vezetőivel történt szóbeli megállapodás alapján, közölték a cipőgyári dolgozók személyi adatait, — s Hódmezővásárhelyről közvetlenül a megjelölt dolgozók címére jött a pénz. Tanuk, a tanúk elmondták, hogy a részükre postán érkezett munkabér összegeket Kovács János elkérte tőlük és abból rendszerint sokkal kevesebbet kaptak vissza. — Ez nem bántotta az önérzetüket? — Nem értem, kérem! Kapok valahonnan ezer forintot, valamelyik gyártól, cégtől, kiadóhivataltól. A nevemre érkezik, a lakásom címére. Ha én ezért megdolgoztam, ha úgy érzem, hogy ez nekem jár, akkor nem megyek oda a főnökömhöz, hogy nézze Kovács úr, eny- nyit, meg ennyit kaptam Hódmezővásárhelyről. És pláne nem tűröm el, hogy Kovács úr ebből egy fillért is elvegyen. Önök miért tűrték el? Egy bizonytalan válasz: — A visszakapott pénz még így is több volt, amenv- nyit az itteni gyári normában megkerestünk, amit régebben kaptunk. Meg különben is a FŐNÖKÜNK volt. Mink beosztottjai voltunk. Iszap. A vádlottak a bérmunkába az ipari tanulókat is bevonták, részükre azonban munkabért egyáltalán nem fizettek ki. A különböző módon visszatartott ösz- szegeket azután egymás között megosztották. Bizonyos összegeket néhány művezetőnek is juttattak, annak érdekében, hogy ne akadályozzák a dolgozókat a bérvágásban. Vagyis: nézzék el ezt a „kis maszekolást”. A munkások részére érkezett összegből Kovács János és Horász János 60 ezer forintot vágott zsebre. összesen 302 171 10 forint kárt okoztak. Más tanúk: — Több olyan gyári munkás, vagy annak felesége lakáscímére is érkezett pénz a szandálüzemtől, akik a valóságban nem végeztek bérvágási munkát. Dilemma. Érthetetlen, hogy a hódmezővásárhelyi szandálüzem a subabunda- ügyről semmit sem tudó személyeknek miért küldött pénzt. Csak úgy, ukk, muUi*-, fukk! Hogy lehet ez! abb kérdés. Bebizonyosodott, hogy a kismamacipők ringlijét — a vádlottak utasítására — hulladékból készítették el. Ezt egyetlen egy meós, főmeós, műszaki, osztályvezető, átadó-átvevő... hosszú sor ez... senki sem vette észre? Szakértő. a bőrszakértő megállapította, hogy a Hódmezővásárhelyen gyártott cipőmodelleknek csak egyes alkatrészeit lehetett hulladékból kivágni, más részek — mintegy 30—50 százalékról van szó — elkészítéséhez feltétlenül táblabőr felhaszn.'.lása volt szükséges. A szakértő szerint ugyanis egy-egy cipőmodell kivágásánál megehatározott minőségű és egységes szín- árnyalatú bőrt lehetett felhasználni. Ugyanekkor a bőrök topográfiai helyeiken eltérő tulajdonságúak, ami befolyásolja a hasznosítható bőrfelületet. A szakértő megállapítása szerint ezt megerősíti az a tény is, hogy a szandálüzem és a cipőket forgalomba hozó kereskedelem nem élt minőségi kifogással. Környezet. A bűn elkövetéséhez környezet kelL Bebizonyosodott, hogy a műhelyben jónéhány&n tudtak arról, hogy a hódmezővásárhelyi modellek bérvágásához tábla bőröket használtak fel. Ugyanakkor a kismamacipők ringlibőrét hulladékból készítették el, ugyancsak a vádlottak utasítására. Egyébként Kovács János is elismerte, hogy a hódmezővásárhelyi modelleket teljes egészében hulladékbőrből nem lehetett kivágni, ahhoz táblabőr is szükséges volt Védekezése során arra hivatkozott. hogy a táblabőrök felhasználására főnökétől, Horász Jánostól kapott utasítást. Sőt, nem egyszer együtt mentek a bőrraktárba és együtt választották ki a szükséges bőröket is. Nagy titokban történhetett mindez, hogy erről sem tudhatott senki! Felelősség.Kiss Lajos vezérigazgató. H. Nagy Mihály kereskedelmi igazgató és Lantai Ferenc műszakvezető tanúvallomásából kiderült, hogy a vezetők egy része nem is tudott a bérkifizetési mód megváltoztatásáról és annak lebonyolítási körülményeiről. H. Nagy Mihály vallomása annak megállapításához is alapul szolgált, hogy a vádlottaknak a bérvágásokkal kapcsolatos tevékenységét a Tisza Cipőgyár részéről senki sem ellenőrizte, ezenkívül a bérkivágási munkáról az egyes vezetőknek — egy időben — ellentétes álláspontja és utasítása volt érvényben. Ep lúg US. Az ügy — hiszem — a szolnoki járás- bíróság ítéletével nem zárult le. Bizonyára akad majd, gazdasági helyzetünkért és közéletünk tisztaságáért felelősséggel érző szerv, amely megvizsgálja, hogy kiknek van még ebben a hínármozgású ügyben erkölcsi felelősségük?! Csak megkérdezi talán valaki a hódmezővásárhelyi szandálüzem vezetőit is, hogy mennyiben voltak elégedettek a martfűi „üzlettel”. Egyébként az elsőrendű vádlott, Horász János az ítélet kihirdetésekor már nem 3 Tisza Cipőgyár kalkulációs osztályvezetője, hanem a hódmezővásárhelyi szandálüzem üzemgazdasági vezetője volt... Tiszai Lajos Ha jól végiggondolja az ember, igaza van minden vi- tázónak. Annak is, akit hűtlenséggel vádolhatnak, s annak is, aki „hűtlenségre csábított” két embert — S mindazoknak, akik a tények miatt háborognak. Az eset azonban elgondolkoztató és tanulságos. Új szakmáról van szó: tíz éve, vagy kevéssel több, hogy televízió és háztartási villamosgépek javításához értő szakembereket képeznek nálunk. A kezdő a GELKA volt — ezt a vállalatot elektromos gépek karbantartására szervezték. Országos hálózata van. s nemcsak megyeszékhelyeken, hanem sok kisvárosban is működik szervize. Ez a vállalat mindmáig a legtöbb szakmunkást és műszerészt taníttatta, hogy legyen megfelelő, hozzáértő gárdája. „Elegáns” szakma, divatosnak tartják és sok fiatal úgy hiszi, jó pénzt keres, ha műszerész lesz. Persze tanulni is kell érte, nem is keveset. A szolnoki műszerészek két és fél, háromezer forint körül keresnek. A vállalat kollektív szerződése szerint a javítás bérének 19 százalékát. a kiszállási díjnak pedig 13 százalékát kapják munkabérként. így, ennyiért dolgozott a GELKA törökszentmiklósi szervizében is Bertán István és Lengyel József. Bertán István hat éve szerződött ipari tanulónak a vállalathoz, Lengyel József pedig a tanulója volt, három éve szabadult. • Nincs még egy hónapja sem, mindketten felmondtak a GELKA-nak. Kiléptek, vállalták az újrakezdést — a helybeli fogyasztási szövetkezet szervizében. Miért? Több pénzért Ők sem, s a szövetkezet sem titkolja. A törökszentmiklósi ÁFÉSZ igazgatósága úgy határozott: a lakosságnak Végzett Javítások után 50, a közületeké után pedig 30 százalék a műszerészeké. A kiszállási díj felét kapják. Két, életet kezdő fiatalember mit is mondhat egy ilyen ajánlatra? Bertán István és Lengyel József csak azt tette, amit talán sokan tennének és tesznek hasonló helyzetben. Duda Lajos, az ÁFÉSZ ipari osztályvezetője nem nyilatkozott — de megokolta a szövetkezet igazgatóságénak határozatát. Jobban szeretnék szolgálni a mikló- siakat, s a környékbelieket. Ezért ösztönzik több pénzzel a műszerészeket, s ezért vették fel a tehetséges fiatalembereket. A hír azonban eljutott — hogyne, egy vállalatnál gyorsan jár — a szolnoki műszerészekhez. A GELKA törökszentmiklósi szervizében egy ember maradt — a szolnokiak járnak segíteni, ha sok a munka. És a szolnokiak elégedetlenek. Gyakori téma a százalék, a 19, meg az 50. Jelenthet ez a tény tisztességes versenyt egy szövetkezet és egy vállalat között? — sóskúti —
