Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-23 / 276. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 23. Veszélyezteíett olasz városok AHg túl a sorompón 0 A szálló halijában üldögéltünk. A liftes lépett hozzánk. — Maguk magyarok. — Azok. — Nekem is szép magyar nevem van: Ember József. — Üljön le jóember. Hosszasan elbeszélgettünk. Különösen egy kérdés izgatott: — Mennyit ismernek itt a határ közelében élők ebből a hatalmas országból? — Vasutas voltam, míg bírtam egészséggel, akkor Moszkváig is eljutottam. Néhány száz kilométer pedig ide. — Én az Uraiban ij jártam — kapcsolódott a beszélgetésbe a másik liftes, aki tulajdonképpen vízvezetékszerelő, csak a tiszteletünkre vezényelte a 2-es számú felvonót. — Egy gyárban dolgoztam ott. Magasnyomású kazánt fűtöttem. Ugye most azt nézi, hogy lehet kazánfűtő egy ilyen cingár ember? A billenő vagonok naponta lezúdították az aknán a szenet. Néztem a feszmérőt és ha kellett megnyomtam egy gombot Huszonnégy csille gördült a kazánok eié. Még egy gomb, kinyílt a huszonnégy kazán ajtaja. Egy újabb nyomás és a szén bebillent a kazánba. — Régen kazánkovács voltam. Ha Diósgyőrben jár keresse meg azt a 25 méteres fekvőkazánt, melyet én szegecseltem. — Mennyi a keresetük? — Az enyém 80 rubel havonta — válaszolta Ember József — de .hogy,is mondják: könnyű munka — kevés pénz. Mikor vasutas voltam, két hétre többet kaptam. A feleségem is 80 rubelt keres, meg a két fiam is. A vízvezetékszerelő-liftes magyar pénzbe átszámítva megkeresi a kétezret. Hogy mennyit ér ez a fizetés? Ott az üzletekben jóval olcsóbban lehet vásárolni mint nálunk. Igaz viszont, hogy idehaza nagyobb a választék. Meglátogattuk egyik újdonsült ismerősünket. Szu- terén, központi fűtéses, egy szoba-konyhában laknak. A lakás teljes bére fűtéssel, világítással havi 5 rubel. Igaz, Lizákék is éltek korábban 40 rubeles albérletben. A Táros fölött — és alutt Az utolsó nap reggelén: — Kinek van egy darab spárgája? Madzag, zsineg — magyarázta kézzel-lábbal csoportunk két hölgytagja a szobaasszonynak. Ö türelmesen végignézte a pantomimt végül megkérdezte: — Aztán mekkora kell? A személyzettel különben végig bajban voltunk. Soha nem tudtuk mikor ki besiél közülük magyarul. De a zsineg ezzel együtt már a vég: a csomagolás, az indulás. Az utolsó délelőttön azért még megismerkedtünk Ung- várral. Tóth Marika a kedves francia—orosz szakos tanárnő, az idegenvezetőnk fejből sorolta a város nevezetességeit: — Ez itt a Kárpáti Igaz Szó című magyar újság szerkesztősége. Ez a Drámai Színház, ez a Filharmónia épülete. Aztán megérkeztünk a vár elé. Nem a felhőkbe vesző. nem is a város fölött uralkodó, inkább az ódon házak fölé könyöklő a masz- szív kőfalakkal körülvett középkori építmény. A kapuján felirat: Múzeum. A földszinten a Kárpátok természetrajzával ismerkedhettünk. Az igazi élmény azonban az emeleten várja a látogatókat. Felmérhetetlen értékű képzőművészeti kincsekben gyönyörködhettünk. Aranyos veretű ikonok, nya- katekert merevségükben is fenséges gótikus szentek, olasz reneszánsz mesterek vérbő vásznai láthatók. Termenként közeledtünk a mához. Megilletődötten álltunk Munkácsi Mihály Farizeus fejtanulmánya előtt. Aztán jöttek sorban a mieink: Révész Imre, Iványi- Grünvald és egy földi, Aba Novák Vilmos. Az ungvári festők képei egy külön termet töltenek meg. A már nem élő Erdélyi Béla impresszionista képeit csodálhattuk meg. A Párizsban töltött évek végigkövették munkásságát. A 80 éves Boksái József fiatalos hevülétű képeit az 53 éves Kassai Antal modernségében is realista vásznait nézve megértettem Csorna Piroskát, aki szinte önkéntelenül tette fel a kérdést: — Mondja, miért nem ismerjük ezeket a festőket otthon? Fenn a vár és lenn a Szkala. Kőszikla — fordította a nevet idegenvezetőnk vegyészmérnök bátyja. Cizellált ajtó, kényelmes ruhatár, amely bármely szál- - ló halijában funkcionálhatna. És azon túl a tömény ámulat. Sok száz méteren át kígyózik, ágadzik-bogadzik a labirint-világ. A sziklába vájt barlangrendszer a régmúlt emléke. Már a Rákó- cziakat is bújtatta. Ma Ungvár világhírű látványossága. Attrakció az idegennek, meghitt szórakozó helye az ittenieknek. A barlang-pince minden négyzetmétere stílusosan berendezve. Látszik a szándék: kiemelni a kövek rideg fennségét. A búcsúpoharat ott ürítettük... Nem keltünk — avagy utói rat A vám visszafelé még izgalmasabbnak tűnt. Nem is lepődtünk meg amikor buszvezetőnk elvétette az irányt. Nyilván a vámőrökkel való találkozást igyekezett „kitolni”. A szovjet oldalon ment minden mint a karikacsapás. A magyarok azonban több órás várakozásra ítéltek bennünket. — Mi az, talán nem is kellünk otthon? — kérdeztük egymást a véget érni nem akaró várakozás során. Aztán csak felemelkedett a határsorompó — és a változatosság kedvéért a Záhony környéki tizen valahány vasúti sorompó ereszkedett le. Mindig közvetlenül az orrunk előtt. Hazafelé az élményekről még korán volt beszélni. Amiben viszont a 38 utas egyetértett: szép útról érkeztünk és bár alig voltunk túl a sorompón, mesz- szire beláttuk a Szovjetuniót. (VÉGE) Palágyi Béla A világsajtóban az utóbbi időben többször jelentek meg aggasztó hírek arról, hogy Velencében állandóan emelkedik a tengervíz szintje. A világhírű múzeumváros 1897 óta 20 centimétert süllyedt a tenger szintjéhez viszonyítva (az utóbbi húsz évben évente fél centimétert). Még aggasztóbb a helyzet Ravennában: ez a város évenként 1.2 centimétert süllyed. Idézzünk még néhány adatot: az elmúlt 70 év folyamán Párma, Verona. es Spezia 6—8 centiméterrel. Bologna — 10 centiméterrel. Ferrara és Róma 20—25 centiméterrel, Adrano városka pedig 46 centiméterrel „merült alább”. A tudósok szerint ez a jelenség nemcsak a talaj ereszkedésével áll összefüggésben, hanem a tenger szintjének emelkedésével is (az Adria évi emelkedése körülbelül 1.5 centiméter). A tengervíz szintjének emelkedését a szakemberek a sarkvidéki jégtömegek arőteJj-esebb olvadásával hozzák összefüggésbe. Ez a jelenség a XIX. század közepe táján, a Föld átlagos hőmérsékletének emelkedése következtében indult meg. Az egret b'rő Titán A román fővárosban új lakótelep épül — a Titán. Gyorsan sokasodnak és szökkennek a magasba itt az épületek: a legkorszerűbb módszerekkel, előregyártott elemekkel folyik az építkezés. Az építőelemeket a főváros új házépítő kombinátja szállítja. amely szoviet segítséggel létesült. A Titán lakótelepen a közeljövőben 220 000 ember kap otthont. Gyors ütemben épülnek be az Ország más városai is. Brassóban új hatalmas lakótelep épült} a Sztjagul Roszu. A lakótelep házaiba 30 000 új lakó költözött be, többségükben a helyi autógyár dolgozói. A román újságok arról tudósítottak, hogy az elmúlt öt év folyamán az országban 1 millió 100 ezer lakos költözött új, modern lakásba. Intenzív lakásépítkezés folyik a falun is. Az elmúlt 15 esztendő során az ország szövetkezeti tagságának a fele költözött új házakba. Pjotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök (jobbról) és Wojciecb Jaruzelski honvédelmi miniszter elvállalta a most féléves gdanszki ötösikrek keresztapaságát. Képünkön a boldog szülők, Bronislaw Rychert és felesége a névadó ünnepség alkalmából fogadják a miniszterelnök ■U.láciolát. (Telefoto — CAF—MTI—KS) Alpinisták a torony tetején Csehszlovákia igen gazdag műemlékekben, amelyek szerencsésen túlélték a két világháború viharait. Csaknem minden városban van műemlék. Sokhelyütt egész utcák, épületsorok, templomok — mint kilométer hosszúságú galéria, amelyet évszázadokon keresztül gazdagítottak, tettek még teljesebbé a népi mesterek művészeti alkotásaikkal. Ezeknek megőrzésére nagy gondot fordítanak a mai Csehszlovákiában. Interjú a toronytaréjon A Szent Vitus templom Prága sajátos építészeti koronája, immár 500 esztendeje a csehszlovák főváros szimbóluma. Ezt az építészeti remekművet a pusztulás veszélye fenyegette. Az Elnöki Hivatal mellett működő Műemlékvédelmi Osztály tudósai, szakemberei 1971-ben hozzáfogtak a maga nemében páratlan épület restaurálásához, „generális javításához'’. A tudósok a munkát komplex mérések elvégzésével kezdték. Speciális műszereket helyeztek el a templom különböző részein, amelyek rögzítik a legkisebb fal- ós alapingadozást is. A műszereknek nehezen hozzáférhető helyeken való elhelyezésére — tetők szélére. a tornyok, csúcsára — alpinistákat hívtak segítségül. Egyikükkel, Helena Matuso- vával, a templom egyik 100 méter magas tornyának „taréján” beszélgettünk. Helena a Kariovi Egyetem oroszangol szakos hallgatója. — Mi az Ön feladata? — kérdeztük a diáklányt. — Csoportommal a templom szeizmikus paramétereit határozzuk meg, azonkívül mérőfúrásokat végzünk az épület falazatának különböző részein. Kőcsipkék, madártávlatból Innen, ahol állunk, madártávlatból, lenyűgöző látvány nyílik a fővárosra. Az ősi város számtalan csúcsának megszokott sziulettjébe új vonalak rajzolódnak — az építkezések erdejének „csipke-hálója” amely körülfogja, s egyszersmind még jobban kiemeli az elmúlt századok építészeti alkotásait. A templom freskóinak és más díszítő elemeinek restaurálását a legtapasztaltabb prágai restaurátorok végzik. Nehéz munka vár rájuk: 50 méteres magasságban több mint ezer négyzetméternyi mennyezetet kell újjávará- zsolniok. megtisztítani a freskókat az idők folyamán rárakódott rétegektől, erősítő anyagokkal teleinjekciózni a falakat. A munkálatok nemrégiben kezdődtek, de máris számos érdekes leletre bukkantak a restaurátorok. Űj villany égő Az amerikai „Westinghouse Electric” részvénytársaság olyan kriptonégőt hozott forgalomba, amelynek élettartama háromszor akkora, mint a jelenleg használatos villanyégőké. Az új lámpa működési idejét 3000 órára becsülik, ami normális körülmények között 2—3 évet jelent. A ma használatos 30 000 eves levegő Leningrádba szállították azokat a jégrögöket, amelyeket az Antarktiszon, a Vosz- tok nevű szovjet kutatóállomáson hoztak felszínre, amikor 500 méter mélységben lefúrtak a jégtakaró felszíne alá, A jégrögök légbubolumpák (kiskereskedelmi áruk 30—33 cent) átlagos élettartama 950 óra. Az új kriptonégő kiskereskedelm i ára körülbelül 75 cent. A „Westinghouse” részvénytársaság először 1968-ban kezdett kriptonlámpákat gyártani; élettartamuk akkor 1 e?e" óra rékokat tartalmaznak. A levegő 25—30 000 évvel ezelőtt került beléjük. Segítségükkel a szakemberek pontosabb elképzeléseket alakíthatnak ki a Földünket a távoli múltban körülvevő légkörről. A gumihevederes szállító- szalagok és a költséges görgősorok előnyeit egyesíti a képen látható egyszerű és olcsó „szállítópálya”, melyen kevés erővél ■ is továbbítani lehet súlyos ládákat, csomagokat és sokféle alaktartó áruféleséget. A konstrukció rendkívül egyszerű: „fészkében” könnyen elforduló acélgolyókat helyeznek el a fémből való alaplemezben. Ha a teherfelvonó padozatát ilyen golyókkal „tűzdelik tele”, könnyen megy a ki- és berakodás. A teherszállító repülőgép , rakterületének e módon való „kibélelése” is nagyban megkönnyítheti az árumozgatást. A vasúti tehervagonok padlójára fektetett golyós rendszerű „szál- litólapok” használatával egy ember is könnyen boldogul a rakodásnál. Az utóbbi időben igen gyorsan terjedő konténeres szállításnál is jó hasznát veszik majd e megoldásnak. Csupán egyre kell ügyelni: ne szennyeződjék a golyós anyagmozgató pálya, ne szoruljanak meg a golyók a fészkükben. Értékes leletek Örményországban Az Örmény Köztársaságban, Kafan város mellett amikor az egyik épülő lakónegyedben megkezdték egy újabb ház alapozását, a kora-örmény kultúra idejéből való sírok kerültek felszínre. A kősírokból csodálatosán szép, szigorúan szi- metrikus kerámia-tárgyak /kerültek elő és színes kőből készült ékszerek, tűk, nyakláncok, gyűrűk. A kafani kerületben már korábban is találtak régi sírokat, de a mostaniak anyaga minden eddiginél több érdekességet tartalmaz. Ezek közül is figyelemre méltóak azok az érdekes agyagedények, amelyeknek fülét állatfejek, virágok díszítik. Örményországban ugyanis rendkívül ritkán fordultak elő hasonló edények. A régészek szerint ezek az újabban feltárt temetkezési helyek az időszámításunk előtt VII—V. századból valók. Urartu állam felbomlásának és a kora-örmény kultúra kialakulásának idejéből. A történészek is nagyra becsülik az újabb leleteket, mert segítségükkel bővebb ismereteket szerezhetünk a kevéssé ismert korai örménv ........ ’«m idős zakéról. Génbank A haszonnövények eile': . lását a betegségekkel szemben a vadfajtákhoz való visszanyúlással lehet fokozni — állapította meg E. E. Lepik amerikai professzor. Legjobb példa erre a burgonya. amely ma a világ lakos-ága felénél az élelmezés alapja. A burgonya őshazája Közép- és Dél-Amerika magasföldjei míg a leggyakoribb burgonyabetegségek keletkezési központja Mexikó és Észak-Guatemala. A kultúrnövénynek így nem volt alkalmas, hogy a betegséget okozó gombával szemben kifejlessze ellenállását és könnyű prédává vá- Ik. Közép-Mexikóban azonban olyan vadburgonvát találtak, amelynek’ alkalma volt „találkozni’’ a kórokozó k; i és az idők sora:: megfelelő reizisztenciát fejlesztett ki. Ezek a vadnövények a burgonya további termesztése során reizisztens géneik következtében különös jelentőségre tettek szert. Fontosak lehetnek a génközpontok a kultúrnövénvek reizisztenciájának általában, különöskénnen pedig a rozs rozsdarezisztenciájának kifejlesztésénél. Lepik prnfesz- szor szerint „az ismert termesztett rozsdarezisztens rozsfaitáknak eredetét követni lehet a Közép-Keleten vadon növő rozsfaiták génközpontjáig”. Kétségtelen, hogy a mai kultúrfajták legfontosabb rozsdarezisztens génjeinek „szállítója” egy a Kaukázuson túli vidékről származó rozsfajta. 1
