Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 17. „Sok mindent gondol az ember azokról, akik át akarnak szökni a határon csak azt nem, hogy tisztességes a szándékuk. Valamit elkövettek, aminek a következményei elől menekülni akarnak. Ha fiatalkorúakról van szó, rendszerint ostoba kaland­vágyra gondol az ember, mint mi is, amikor megláttuk azt a két fiatalt, de azt nem tudtuk, hogy gyilkosok Újsághír: November 5-én, a késő esti órák­ban Kecskeméten ta­xit bérelt két fiatal­ember azzal. hogy Izsák községbe akar utazni. Útközben a gépkocsivezetőt, Berta János 42 éves kecske­méti lakost megtá­madták és megfojtot­ták, holttestét Mező- szilas és Dég között kidobták a kocsiból. A taxival külföldre akar­tak szökni, de a ha­tárőrség és a rendőr­ség a bűncselekmény elkövetőit, Király Ró­bert 17 éves segéd­munkást és Horváth Zoltán 16 éves ipari tanulót elfogta. Olvasóink bizonyára olvas­ták a szűkszavú, megdöb­bentő hírt, és nyilván sok­féle gondolat száguldott végig agyukban, de arról ta­lán csak kevesen tudnak, hogy ennek az elvetemült cselekménysorozatnak a vé­gére Vas megyében tettek pontot. A két szökésben lé­vő fiatalkorú bűnöző1 Búcsú község határában fogta el két szombathelyi munkásem­ber, határ menti lakossá­gunk éberségével, a becsü­letes állampolgár köteles­ségérzetével. és öntevékeny leleményes akciójukkal a hatóságok kezére adták őket. Erről a példamutató tettről szeretnénk részletesen tá­jékoztatni olvasóinkat, ezért megkértük Egresi Tibort és Csizmazia Jenőt, hogy a helyszínen mondják el az elfogás történetét. Amikot* a vhtit)nz elalszik Amíg az elegáns fehér Polski Fiat a színhely felé röpít bennünket, a volán mellől Egresi, mellettem Csizmazia felváltva mesél. Egresi: Azon a napon Je­nővel ki akartunk menni vadászlesre. En egy kicsit el­aludtam, késve érkeztem, de még őt is pizsamában talál­tam. Mire elkészült, eltelt az idő, mégis úgy döntöt­tünk, hogy kimegyünk. Nem a lesre, hanem a másik ol­dalra, Búcsú alá. Lecsapáz- zuk a v.adjárást. Fél kilenc tájt lövést hallottunk. Meg akartuk tudni, ki lőtt, mert aznap nem volt vadászati nap. elindultunk arrafelé. Eközben láttunk egy War- szavát menni befelé. Még ama gondoltunk, hogy egyik vadásztársunké. A lövés ere­detét nem sikerült megtud­nunk, a mezei úton megin­dultunk visszafelé a ko­csimhoz, hogy hazamegyünk. Amikor a Szünöse patak hídja előtti dombra értünk, azt mondom, na, Jenő, ott van a Warszava. — Te, az nem a Pista kocsija, az egy taxi — mondja erre ő — és nem is parkolva van, hanem az árokban. H >1 v'ima!* az utasok? Beszélgetésünket ezen a helyszínen folytattuk. Az út jobb oldalán még tisztán ki­vehetők a rosszul vezetett taxi nyomai az árokban, az elsodort kis kőáteresz da­rabjai, a fékolaj nyomai az úttesten, bal oldalon a heve­rő kilométerkő, amelyet az átvágódott kocsi kidöntött. — A hídon túl stoppol­tam. Odaszaladtunk a ta­xihoz. belenéztünk. Azt mondja a Jenő: — Te, ez a taxi véres. — No, akkor va­laki megsérült. De hol van­nak az utasok? Csizmazia veszi át a szót. — Tanácsta­lanok voltunk. Indultunk vissza a kocsinkhoz, hogy keresünk valakit, akinek je­lentjük a dolgot, amikor egy asszony vágott át a szántá­son. Teheneket legeltetett. Tibi odakiabált neki. — Hol vannak azok, akik a kocsi­ban voltak? Elvitte őket a mentő? — Nem — kiabálta vissza az asszony — elfu­tottak a patakparton az er­dő felé. — No, ekkor vált gyanússá a dolog. Térkép az ülésen Újra belenéztünk a taxi­ba. össze-vissza szóródva minden. Notesz, a sofőr blokkja, amivel elismer­vényt ad a viteldíjról. Az első ülésen pedig egy kite­rített térkép. A hátsó cso­magtartó fel volt szakítva és egy stekklámpa-zsinórral lekötve. Próbáltuk rekonst­ruálni az eseményeket, erre is, arra is gondoltunk, köz­ben hallottuk, hogy az asz- szony kiabálja: — Az egyi­ken barna kabát volt. — Csak azt nem tudtuk meg, hogy hányán voltak a kocsi­ban. Mindegy, itt nyilván valami nagyon nincs rend­ben, mondtam Tibinek, te­lefonáljunk. Mire ő: — Mi az öreganyádat akarsz telefonálni, fegyver­rel vagyunk, elfogjuk őket. — Miből gondolták, hogy itt határsértés készül? Egymás szájából veszik ki a szót. — Egyértelmű volt a dolog. Ha valaki vagy va­lakik egy karambolos taxi- bó. kiugrálva az út helyett a patakparton szaladva az erdő felé igyekszenek, há­rom dologra lehet gondolni. Vagy lopott a taxi, vagy az utasai akarnak átlépni a ha­táron, vagy mind a kettő együtt. Az is lehet ugyan, hogy úgy beverték a fejüket, hogy meggabalyodtak, de az biztos, nagyon pontosan el­találták, merre kell futniuk a határ felé. A „haditerv“ — Mi volt a következő te­endő? — Megfordultam a ko­csival. Jenőnek mondtam, töltsön be. Ezek a patak­parton nyilván a határ felé igyekeznek, nem tudjuk, há­nyán vannak, fiatalok-e, idő- sebbek-e, van-e fegyverük, nem árt az elővigyázatos­ság. Az úton elébük vágunk, aztán meglátjuk, mi van. Ha kell, Jenő adjon le egy riasztólövést, ha meg tá­madnának. én is akcióba lé­pek a golyós puskámmal. Alig értünk Szünöse major elé, két alak futott át .a mezőn, rá az útra, aztán lé­pésben mentek tovább a major felé. Valószínű azért, mert meglátták a kocsit, gondolták, ha mi továbbme­gyünk, tovább menekülnek. Ezeket már az újabb hely­színen mondják. Előttünk nem messze a major épülete, jobbra az erdőnek futó fás­bokros Szünöse patak. Meg­mutatják, hol vágtak át a delikvensek a mezőn. Ködös, borzongató, barátságtalan az idő, gyorsan visszaültünk a Fiat-ba, ott mesélnek to- yább. Merre van a Balaton? — Amint utolértük őket, megálltunk előttük. Mind a ketten kiugrottunk a kocsi­ból. Egyikünk jobbra, a má­sikunk balra. A puska a ke­zünkben. Láttuk, az egyik­nek véres az arca. — Ti karamboloztatok a kocsival? — Nem — vála­szoltak. — Honnan jöttök? — Na­gyon messziről — mondták. — Nem ezt kérdeztem, ha­nem hogy honnan? — Kecskemétről. — .Aztán ho­va, merre? — Hát csak le­jöttünk ide a Balatonra. — A Balatonra? No, ak­kor csak leülni, gyerekek, oda az árokpartra, de gyor­san. — Hogy milyenek voltak? Az egyik, az idősebb, olyan huszonnégy évesnek néztem — később derült ki,' hogy ti­zenhét — zömök, sötét te­kintetű fekete gyerek, a má­sik, a fiatalabb szőke, nyur­ga. lányos arcú. A feketének vérzett a homloka. Ö veze­tett. Tehát leültettem őket az árokpartra, megenged­tem, hogy rágyújtsanak. Na, mondom. Jenő, most me­hetsz a majorba telefonálni, én addig vigyázok ezekre. — A majorból felhívtam a határőrséget — veszi át a szót Csizmazia. — Kértem, azonnal jöjjenek, mert fog­tunk két ürgét. Azt is kér­tem, értesítsék a rendőrsé­get is, mert karambol is történt, de erre már nem került sor, mert közben ki­érkezett a rendőrségi autó. Most már csak a befejező drámai pillanatok következ­tek. Kattantak a bilincsek, egy fejezet lezárult, a mi szerepünk véget ért. Altkor csak azt tudtuk, hogy határ­sértők, esetleg taxitolvajok ezek a fiatalok, de azt nem tudtuk, hogy gyilkosok. Vásárhelyi József (Megjelent á Vas Népe november 14-i számában.) Csuklyásm a j moh, I, tisztili giríák A szófiai óllatkertben 2300 állat és madár él, 260 faj, valamennyi földrész, vala­mennyi szélességi övezet fau­nájának képviseletében. Az állatkert lakói jól érzik ma­gukat a bulgáriai körülmé­nyek között és szaporodnak is. A Szvetlána nevű barna- medve-hölgy most szoptat, a csuklyásmajom fiacskája már ökölnyi, a kőszáli kecs­kék kifutójában is ott ugrán­dozik az idei kjsgida. Az állatkert légi j ,ibb la­kói a sasok: már 80 éve, az állatkert alapítása óta ott él­nek. Második helyen áll a Kokorika nevű papagáj, „aki’’ 60 éve lakik Szófiában. A legokosabbak, legérdek- lődőbbek persze itt is a maj­mok. Az egyik mamakó megtanulta a ketrecét ki­nyitni: nincs olyan biztonsá­gi zár, amin az ügyes ujju majom ki ne fogna. Nemrég meg is szökött az állatkert- bő; és csak hosszas keresés után találták meg a város másik végén egy asztalos­műhelyben, ahol éppen ki­próbálta, mire jók a szer­számok. Oq lieu* virága Az ókori mitológia dalno­ka, Orpheus, aki dalaival boldoggá tette az embereket, megszelídítette az állatokat, a legenda szerint a mai Bul­gária területén született. Kedvenc virága az Asphode- los volt: nedvével embere­ket, állatokat, gyógyított. Ez a virág ma is nyílik Bulgáriában, többek között Szófia közelében, a Vitosa- hegységben. Gumós gyökeré­ből egyenes, el nem ágazó szár nő ki; hatalmas, hófe­hér Virága májusban és jú­niusban nyílik; igen haté­kony gyógynövény. Bulgária népe „bradum”-nak nevezi. A gyökeréből készült főzetet hajdan a parasztok a takar­mány közé keverték, hogy növeljék a tejhozamot, de használták ■- „vértisztításra”, epebántaltnak, kiütések gyó­gyítására motor Napilapjaink a közelmúlt­ban adtak hírt arról, hogy bár­ki bármelyik gyógyszertárban vásárolhat — úgynevezett „Egészségügyi lap”-ot. Ez a lap, amely tulajdonképpen egy harmadrét hajtható, hat oldalán különböző orvosi adatokat tartalmazó kis könyvecske, különösen a gépkocsivezetőknek, a gép­kocsin gyakran utazóknak tehet jó szolgálatot. Olyan ütközésnél, balesetnél, ami­kor a vezető, vagy utasa sú­lyosan megsérül, esetleg esz­méletét veszti, a gyors be­avatkozás életmentő lehet. Az azonnali vérátömlesztés­hez, különleges injekció be­adásához viszont az orvos­nak néhány fontos adatra van szüksége ott a baleset színhelyén. Ezt tartalmazza az Egészségügyi lap, amely­nek első oldala látható ké­pünkön. Mit is tárol ez az életmentő kis könyv, amelyet a szemé­lyi igazolványban kell tar­tani? Első oldalán tulajdo­nosának személyi adatait és a vércsoportjának jelzését, hitelesítve az orvos aláírásá­val és bélyegzőjével. Ez le­hetővé teszi, hogy a súlyo­san sérült kórházbaszállítás nélkül azonnal meafelelő vért kapjon. A második ol­dalon a tetanusz elleni vé­dőoltások idejét, az emlé­keztető oltást és a tetanusz elleni vérsavó faját iaazolía az orvos. A harmadik és negyedik oldalon az egyéb szérumkezelés nevét, faját tüntetik fel és adatokat a cukorbetegségről, a tudatza­varral, — eszme1 elvesztéssé1 járó betegségekről, a túlér­zékenységről és a vérnyo­más betegségről. Az ötödik oldal a rendszeresen szedett, az életmentés szempontjából fontos gyógyszerek listáját EGÉSZSÉGÜGYI l és napi adagját rögzíti, vé­gül a hatodik oldal az or­vosi kezelés szempontjából szükséges egyéb lényeges adatokat tartalmazza. Nyil­vánvaló, hogy ez a személvi igazolványba praktikusan el­helyezhető Egészségügyi lap valóban életmentő lehet bár­ki számára, különösen az országutakon, amikor a kór­házbaszállítás, az alapvető vizsgálatok elvégzése sok időt rabol el az életveszede- lem'-' '.-n’ilt sérülttől. A Merkúr jelentése a gépkocsi sorszámok állásá­ról: Trabant Limousine 36 090 Trabant Kombi 4 310 Wartburg Limousine 16 554 Wartburg de Lux^ 12 588 Moszkvics 28 011 Skoda 100 MB 24 125 Wartburg Turist 1 722 Polski Fiat 1300 7 236 Polski Fiat 1500 2 397 Zasztava 2106 Zaporozsec 3 555 Zsiguli—Budapest 6 005 Zsiguli—Debrecen 3 408 KÉPERNYŐJE ELŐTT I elfedésé» Hogy kit mikor és hogyan tör meg valami, illetve hogy hogyan ébred rá valamire, azt előre aligha lehet meg­tudni vagy kiszámítani. Lám. Trofim sem gpndolta volna, hogy éppen majd egy útjá­ba került elhagyott csecse­mő lesz az, ami egész élet- szemléletének, magatartásá­nak megváltoztatására kész­teti. A halgazdaság szigorú ellenőre, aki a halászoktól, a gazdaság dolgozóitól még egy halászlére való halat is megtagad, ha úgy hozza a sora, mondván: törvény az törvény, és mi lenne a világ­ból, ha a törvényt nem tar­tanák be. nos, ez a szőrös­szívű, feljelentgető, paragra­fusok között mozgó Trofim meglágyul, ha úgy tetszik, megtörik egy váratlan ese­mény hatására. Erről szólt péntek este a Tyendrjakov novellájából készült tévé­film. Arról, hogy akit a kör­nyéken emberbőrbe bújt vad­állatnak tartottak, vagy ép­pen magának a sátánnak, miként talál egy csecsemőt az erdőben, és hogyan fede­zi fel magában az embert. Trofim rádöbben, hogy a világ nem törvényekből és szabályokból áll, hanem em­berekből. A kitűnő novella, amelyet Sipos Tamás alkal­mazott televízióra, és Haj- dufy Miklós rendezett kép­ernyőre. éppen abban nagy- • szerű, hogy a Trofimban végbemenő vátozásokat, a magából kivetkezett ember visszavedlésének folyamatát ábrázolja rendkívül finom, modern lélektani eszközök­kel. Az emberi lélek mélyén zajló folyamat alig észreve­hető' jeleit sorakoztatja fel egységbe foglalva. Az átdol­gozás annyiban módosított ezen az írói szemléleten, Világiroda Ungvári Tamást sokféle műsorban és más-más minő­ségben láthattuk már eddig is a képernyőn. Hosszú ideig egy irodalmi játék vezetője­ként kalauzolta el a tévé né­zőit a magyar és külföldi irodalom világában. Szelle­mes, olykor szellemi extra­vaganciára hajló alkata szinte predesztinálja, hogy mindig valami szokatlannal lepje meg a közönséget. Most is, hogy fordítói mi­voltában állt a kamerák elé, most sem maradt adós egy­két meglepetéssel szolgáló cselekedettel. Mindenek előtt a fordításról mondott hitvalló szavai üthették meg a néző fülét. Szerinte ugyanis a fordítás csak rö­vid életű híd, amelyen né­hányszor át lehet ugyan menni rajta, de aztán helyet­te ismét újat kelj verni. A az erdőben hogy a központi alak, Tro­fim „megtöretésének” belső történését igyekezett drámai csomópontokban felvillanta­ni, erőteljes drámai ütközé­sekben tettenérni. Így azu­tán természetes, hogy a tör­ténet szívverése is erőtelje­sebbé, és maga a dráma is átélhetőbbé vált A tévéfilm cselekménye egyenes ívben halad a tör­ténet tetőpontjáig, addig a pillanatig, amikor az eldo­bott csecsemő anyjával ta­lálkozik Trofim. Ahol vég­érvényesen meggyőződhet az anya tragikus sorsának meg­ismerésével. hogy a törvény valóban nem is olyan egysze­rű dolog, mint ahogy ő is sokáig hitte. A kissé roman­tikus hangvételű, de mindig emberi mértéket tartó drá­ma valamelyest emlékeztet a mi Lapajunk esetére, Mik­száth nevezetes novellájá­nak híres dudására, akit szintén egy talált csecsemő változtat meg rideg pásztor­ból nagy áldozatra is képes, melegszívű emberré. Hajdufy Miklós rendezése a drámai erővonalak határozottabb meghúzása mellett nem fe­ledkezett meg a történet lí­rájáról sem, bár az érzelmes felhangok olykor nem elég­gé meggyőzően szóltak, az érzelmesség néha illusztra­tív módon volt csak jelen. Néhány kitűnő színészi ala­kítás is közrejátszott abban, hogy a Felfedezés az erdő­ben élményt jelentett a néző számára. Különösképpen György László színészi telje­sítménye, aki a halgazdaság ellenőrének szerepében ki­tűnően tudta megoldani ke-... , vés eszközzel a TrofimmaL- történtek színészi ábráz<4ífe-J8 sót. Méltó társa volt Hor­váth József. mi Magazin fordító tehát ezek szerint alkalmi hídverő lenné. Tet­szetős elmélet. csakhogy mindez egyszerűen így nem igaz. Csupán egyetlen ellen­példára hivatkoznék, arany elévülhetetlen, máig tökéle­tes Hamlet-fordítására. tJgy látszik tehát, léteznek időt­álló hidak is. Csakhogy ilyen estekben nagy költő kell a hídveréshez, a fordítás mun­kájához. Fordításaiból adott válogatása is inkább az érde­kességkeresést tükrözte, mintsem az igazi mélységet. Az érzékeny tollú fordító Ungváritól ezen az estén a legnagyobb örömmel O’ Ne­ill Az éjszakai portás című egyfelvonásosát fogadtuk. Ha másért nem ezért már éfdemes volt a képernyő előtt tölteni a vasárnap es­tét. Hiszen Mensáros László játéka kivételes élményt je­lentett. Rt viden Szombat este egy régi rossz hagyományát újította fel a televízió. Ugyanis a szórakoztatás feladatát ismét krimire bízta. Hozzáteszem, egy olyan bűnügyi filmre, amely a legdirektebb mód­szerekkel igyekezett felkor­bácsolni a tévénézők idegeit. Igénytelen krimi volt a Dok­tor Mabuse ezer szeme cí­met viselő NSZK-film, még akkor is, ha rendezése elis­mert filmes. Fritz Lang ne­véhez fűződik. A Tv-mintaboltban Balogh Mária irányításával idősze­rű árucikk került terítékre: a csizma. A női csizma, amely oly sok problémát okoz vásárlóinak Drága is, és ami a legfőbb, nem is épn megfelelő. Például beázik. Az igazság: csizma-ügyben nem sokkal lettünk okosab­bak, mint eddig voltunk. De egyet végre nyíltan és őszin­tén közölt velünk a martfűi Tisza Cipőgyár főmérnöke: tökéletes női csizma nem létezik, se égen, se földön. Egyszerűen technológiai okokból. A völgy lilioma: több órás szenvelgés; egy viszon­zatlan szerelem, egy sírig tartó önemésztő nagy érzés már-már kibírhatatlanul ér­zelmes, szentimentális tála­lása a képernyőn. Egy divat­jamúlt érzelem aprólékos kiteregetése, könnyzacskó1 ra apelláló módszerekkel. Ki- áorándító volt. A Rizi-bizi talán legfris­sebb adását láthattuk szom­bat este. A szerkesztő Tóth Erika szerencsésen váloga­tott. Sikerült igényesen szó­rakoztató műsort összeállíta­nia. A Koitaj Róbert elő­adásában elhangzott szatíra pedig még figyelmeztetőnek Is beillett. Vigyázat: ne ülje­tek mindig a képernyő előtt, mert úgy jártok, mim az az egyszeri családapa aki ha véletlenül nem adódik egy adáshiba. éltében ta'án meg sem tudja, hogy férjhez ment a lánya. V. M. »

Next

/
Thumbnails
Contents