Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

1971. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kell a jó könyv Egy pályásat és eseményei TISZACSEGÉRÖL KÉTNAPONKÉNT ÉRKEZIK A HOMOK USZÁLYOKBAN AZ ÉM SZOLNOK MEGYEI ÉPÍTŐ­IPARI VÄLLALAT RÉSZÉRE Egy uszály 4 ezer mázsa homokot szállít egyszerre Emelkednek a homokhegyek Szegedre ké-ziü a Slask együttes A TEREMTÉS Haydn oratóriuma a Szigligeti Színházban „Kell a jó könyv, megért­jük a szavát” — Vlagyimir Majakovszkijnak ezt a vers­sorát választották a pályázat jelmondatául, amelyet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar írók Szövetsége több társadalmi és tömegszervezettel közö­sen hirdetett meg. A pályá­zat célja a klasszikus orosz és a mai szovjet irodalom ki­emelkedő alkotásainak nép­szerűsítése, minél mélyebb megismertetése. A résztvevőknek a pályá­zati könyvecskében megje­lölt mintegy ötven mű közül kell hatot kiválasztani, s ve­lük kapcsolatban válaszolni a pályázati lap kérdéseire. A pályázat, amelyet olvasó­mozgalomnak nevezhetnénk inkább, a jövő év október 1-ig tart. Addig kell a pá- lyázáti lapot átadni a könyv­táraknak. Akik helyes vá­laszt adnak a kérdésekre, ér­tékes jutalomban részesül­hetnek. A legjobbak között 1972 decemberében többek között egy Zsiguli személy- gépkocsit, több Szovjetunió­beli társasutazást, továbbá pénz- és könyvjutalmakat sorsolnak ki. Nevezési lapo­kat és részletesebb felvilágo­sítást a könyvtáraktól kap­hatnak az érdeklődők. A megyei könyvtár a szer­vezési munkán túl is segíti az akció sikerét. Már két irodalmi rendezvényre is sor került a pályázat téma­köréből a szolnoki Verseghy Könyvtárban. Bakcsi György irodalomtörténész, akinek nemrég jelent meg két kitű­Kürti Andris: 0 — Nem jártam még itt. Közülünk senki sem járt még önöknél. Azt sem tud­tuk, hogy itt értelmes lé­nyek élnek. Bizonyára csak azt vettük, szerves vegetáció létezik. — Hát akkor? — Nem tudom, hogy mi a homlok, vagy a korong, a sokk, nem tudom, hogy mek­kora a mákszemnyi. Nem tudok magyarul. Semmit sem ismerek még az önök vilá­gából, feltételezem ugyanis, hogy nem ön az egyedüli lény itt Vagy tévedek? — Nem téved. Vagyunk még szép 'zámmal. A leg­különbözőbb élőlények. A legfejlettebb köztük az em­ber. Legalábbis úgy véliük. Mi, emberek. nő könyve is Dosztojevszkij­ről, negyedik osztályos kö­zépiskolásoknak tartott rend­hagyó irodalom órát a szov­jet irodalom problémáiról. Hétfőn este pedig Rab Zsu­zsa, József Attila-díjas költő és műfordító találkozott ol­vasóival a könyvtárban. Rab Zsuzsa a méltán vi­lághírű magyar műfordítás irodalom egyik legjelentő­sebb képviselője. Elsősorban az orosz és a Szovjetunió ki­sebb népeinek irodalmát ül­teti át művészien nyelvünk­re. Saját költészete is egyéni varázsú, értékes líra. Az író-olvasó találkozón Rab Zsuzsa személyes han­gú beszámolót tartott az orosz nyelvvel való találko­zásáról, műfordítói pályájá­nak élményeiről, műhelytit­kairól és számos Szovjetunió­beli látogatásának tapaszta­latairól. A hallgatóság kérdé­sére válaszolva elmondta, hogy mindenkor az írói-köl­tői egyéniség legteljesebb megismerését, és amennyire a nyelvek különbözősége le­hetővé teszi, leghívebb tol­mácsolását tartja műfordí­tói feladatának. Rab Zsuzsa műfordításai­ból ezután Kovács P. József előadóművész adott elő igen szerencsés válogatást, rend­kívül kultúráltan. Néhány vers most hangzott el elő­ször közönség előtt. Ezek darabjai egy közel jövőben megjelenő antológiának, amely a Szovjetunióban élő finnugor népek költészetét mutatja be. Sz. J. — Visszatérek a kérdésére. Mindössze arról van szó, h-gy én a magam fogalmai­val. ismeretanyagával gon­dolkozom. Ezeket ön fog­lalja megfelelő kifejezések­be, illeszti hozzá a kellő ha­sonlatot, jelöli meg a mére­tet. Saját használatára. És a saját belső hangján. így kap formát, így válik érthetővé mindaz, amit közölni szeret­nék önnel. Ugyanez vonat­kozik természetesen énrám is. a művelet másik irányá­ból. A fiatalember bólintott. Teljesen világosan nem 'ög - ta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a játék. Viszont vannak most ennél sokkal fonto­sabb problémák. Talán az emberiség történetének leg­jelentősebb fordulata kezdő­Papp Gyula, a szegedi ta­nács elnökhelyettese, a fesz­tivál intéző bizottság elnö­ke és Horváth Mihály, a já­tékok igazgatóhelyettese — több napos látogatást tett Lengyelországban. Megbe­szélést folytattak a Kosecin- ben működő Slask együttes vezetőivel, majd Varsóban, a lengyel Interkoncert kép­viselőivel. A megbeszélések eredményeként a Slask álla­mi ének- és táncegyüttes a jövő év nyarán Szegedre lá­togat, ahol a szabadtéri já­tékok programjában augusz­tus 18 és 20-án mutatja be műsorát. A lengyel együttes a szilé­ziai népi énekek és táncok külföldön is jólismert pro­pagálója. Legutóbb a Skan­dináv országokban vendég­szerepeitek. Üj zenei műsor a rádióban Űj sorozat jelentkezik no­vember 18-ától az esti kró­nika előtt a Kossuth adón. Az adás szerkesztője Czi- gány György csütörtök es­ténként 10 percben a zenei közélet gondjait, aktuális problémáit állítja majd ref­lektorfénybe. A miért igen, miért nem? arra keres vá­laszt, miért aggódunk egyes jelenségek miatt, miért ér­tünk egyet valamivel? A válaszok változatosságáról a magyar zenei élet különféle területeinek — legkiválóbb képvsielői gondoskodnak. A tervek szerint a soro­zatban megszólalnak a je­lentős zenei intézmények vezetői, zeneszerzők, előadó- művészek. dik e percekben! Az első közvetlen kapcsolat a világ­űr lényeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremt­mény? Egyedül i. kezelt, vagy vannak társai is, a három lábon pihenő gömb­ben? És mi a célja? — A negyedikről jöttem — felelt gondolatban azon­nal a Kopasz-hegy különös látogatója. — A kilenc kö­zül a negyedikről. Az én ott­honom a negyediken van. Azért jöttem, hogy megis- merjem a harmadikat. Egye­dül érkeztem. Puff neki, mégsem olyan tökéletes ez a telenátiás módszer. Mit akar az- za. mondani, bocsánat, gon­dolni, hogy a negyedikről jött?! És hogy a harmadi­kat akarj a megismerni ?!.'.. Fischer Annie nagysikerű, évadnyitó szóló-zongoraestje után — érdekes ellentétként — hétfőn este nagyszabású, impozáns koncertre került sor az Országos Filharmó­nia szervezésében, a Szigli­geti Színházban. A debre­ceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Kodály Kórus, — fővárosi szólisták közre­működésével és Erdélyi Miklós karnagy vezetésével — nem kevesebbre vállalko­zott, mint Haydn közked­velt, ugyanakkor mégis rendkívül nehéz oratóriumá­nak, A Teremtésnek előadá­sára. Elöljáróban mindjárt elmondhatjuk, hogy ezt a komoly feladatot sikerrel ol­dotta meg a mintegy száz­ötven tagú együttes — amit mindenekelőtt a nagyszámú közönség lelkes reagálása, véget nem érő tapsa bizonyí­tott ii Az oratórium, ez az érde­kes drámai-epikai műfaj ta­lán a leginkább alkalmas nagy, ünnepi gondolatok, átfogó mondanivaló közlésé­re. Nem véletlen. hogy Händel a XVII—XVIII. szá­zad angol birodalmának ko­ronázatlan komponista ki­rálya alkotta a zeneiroda­lom talán legnagyszerűbb oratóriumait; nem véletlen, hogy Beethoven hatalmas IX. szimfóniájának utolsó tételét szólistákkal és kó­russal egészíti ki — vagyis a zárt műfajt oratórikussá módosítja. Liszt Ferenc utol­só nagy alkotásai is orató­riumok (Krisztus, Erzsébet legenda), s a XX. század nagy zeneszerzői is gyakran ezt a műfajt választották, ha mondanivalójuk egyetemessé­gét kívánták hangsúlyozni. (Strawinsky: ödipusz király; Várjunk csak! Itt van, a mi világunkat akarja tanulmá­nyozni, hacsak nem tévedt el az űrben, akkor feltehe­tően a mi Földünk az a bi­zonyos harmadik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik je­lölni ezzel a vendég, az ő sa­játos periodizációjuk sze­rint? — Nem. Nem időt, távol­ságot jelzek. Távolságot a legnagyobbtól. A viszonylag legnagyobbtól. A mi közös központunktól. Önök sem számolhatnak másként. Ki­lencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csa­pott. Minden világos. A legnagyobb, a viszony­lag legnagyobb, az a bizo­nyos központ, nem lehet más, mint a Nap! A mi naprendszerünknek kilenc bolygója van! És a gimná­ziumban Gönczi tanár úr. szegény, hetekig verte fe­jünkbe a neveket Míg csak nem fúüuk. mint a vízfo- 'vás. . Merkur. T7enus. Föld ’'társ. Jupiter. Saturnus Uranus Nen+unu° Plútó.. Ttt tényleg a Föld a harma­dik a sorban. Eddig sejtel­mem sem volt róla. de úgy látszik, nem önkényes lajst­Honegger: Jeanne d’Arc a máglyán; stb.) Joseph Haydn is, a zene- történet egyik legnagyobb alakja, az úgynevezett bécsi klasszicizmus megteremtője, Mozart és Beethoven kortár­sa — élete utolsó alkotó pe­riódusában, 1798-ban fejezte be hatalmas oratóriumát, melynek témája maga a világegyetem, annak létre­jötte, megteremtése, a ter­mészet világa, s nem utol­só sorban az ember élete a földön. A mű szövegköny­vét Milton Elveszett paradi­csomától ihletve Lindley ké­szítette, majd Van Swieten írta át Haydn számára. Haydn nyíltan a teljesség igényével közeledett a „nagy témához”, vagyis célja egy összefoglaló, lezáró, életmű­vének minden eddigi ered­ményét szintézisbe hozó mű megalkotása volt. (Nem sok­kal később — más megköze­lítésben — újabb kísérletet tett erre, A Teremtés test­vérpárja, az Évszakok című oratórium megírásával. A két nagyszerű alkotást óriási sikerrel mutatták be Euró­pa valamennyi jelentős koncert-pódiumán, — ér­dekesség, hogy Haydn, aki sokat tartózkodott Magyar- országon, 1800-ban maga ve­zényelte A Teremtés budai bemutatóját — s a két mű ma is a legnépszerűbb hangverseny-programok kö­zé tartozik.) A Teremtés három részből áll, a debreceniek előadásá­ban — a második és har­madik összevonásával, s né­mi rövidítésével — most két részes formában hallottuk, így is teljes értékű, jól fel­épített produkció volt. Min­denekelőtt az előadást ve­zénylő s nagyszerűen kézben romozás ez, hanem a Nap­tól mért távolságuk szerint következnek így ... Akkor hát ez a kis fókafejű a ne­gyedikről, tehát a Marsról érkezett... Eddig eljutot­tunk. A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait, leült a fűbe. Miért ugráljon fel hozzá a másik, így kényel­mesebben bámulhatják egy­mást. Cipője orrával akár el is érhetné a világoszöld lab­dát. Azt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogál. Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az első vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember kö­zül elsőnek ő találkozott, ő beszél most vele! Világszenzáció lesz ő ma­ga is! Kopra barnára sült bő’- .n verejtékcseppek ütöttek ki, elöntötte a forróság, jó. hogy leült, érezte, remegnek a térdei, vibrál egy ideig a ha! szeme alatt. Még csak az hiányzik, hogy eláiuljon! Erőt vett ma<^án itt most n nem egy ismeretlen, je­lentéktelen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a tartó Erdélyi Miklósról kell elismerően szólni. Egy ilyen nagy produkció irányítása rendkívüli koncentrációt, a partitúra részleteiben is. biz­tos ismeretét tételezi feL Haydn késői (ún. londoni) szimfóniáiból ismert zenei meglepetések, váratlan for­dulatok ebből az1 oratórium­ból sem hiányoznak. (Félel­metes például a fény meg­születésének pillanatát áb­rázoló zenei megoldás: a té­tován imbolygó, bizonytalan dallam-töredékek hirtelen pompázatos, mindent ragyo­gással betöltő C-dúr akkord­ban találkoznak, olvadnak eggyé.) Az előadás fő ér­deme nem a részletek ki­munkáltsága volt (sőt, itt-ott kisebb pontatlanság bizony előfordult), hanem a nagy­vonalú formálás, a karakte­risztikus ábrázolás, az indí­tások jó megragadása, a sok­féle zenei hangvétel biztos intonálása. A három szólista (Gábriel, Utiel és Raphael angyalok szerepében) kitűnő triót al­kotott. Németh Alice rendkí­vül érzékeny, árnyalt dal­lamformálási készségével ki­finomult zenei ízlésével tűnt ki. Réti József klasszikus énekesi, zenei nagyságát tán nem is szükséges külön mél­tatni, annyira köztudott; An- talffy Albert basszusa jól egészítette ki a szólista­együttest. Külön kell szólni az átszervezett, most már hi_ vatásosként működő Kodály Kórusról (karigazgató: Gu­lyás György), mely kitűnően oldotta meg nehéz feladatát. Nagyszerű dinamikai meg­oldások, kidolgozottság, egy­öntetűség, s nem utolsó sor­ban biztos tudás jellemezte produkciójukat. Molnár László százezer közül, neki most az egész emberiséget kell kép­viselnie. Rengeteg múlhat azon, hogy milyen benyo­mást szerez általa a földi­ekről ez a Mars-lakó! Udva­rias, szerény, szívélyes, de ugyanakkor méltóságteljes viselkedés! Ezt követeli a rendkívüli helyzet, amely­be úgy került, mint légy a tejesköcsögbe. Ültében meghajolt a lab­da felé, megköszörülte a torkát. —* Engedje meg — mond­ta ünnepélyes-tagcltan —, hogy bolygónk valamennyi lakója nevében forró szere­tettel üdvözöljem önt ab­ból az alkalomból, hogy fel­keresett bennünket. Nagy nap ez a mi életünkben. Mély meggyőződésem, hogy e kapcsolat megteremtése mindkét fél szempontjából hasznos lesz és gyümölcsö­ző. új, ragyogó távlatokat nyit meg, eddig kiaknázat­lan erőforrásokat tár fel előttünk ... Boldog vaavok, hogy nekem jutott a meg­tisztelő feladat, hogy első­ként nvúithatok önnek ba­ráti jobbot... (Folytatjuk.) A nagy sikerre való tekintettel továbbra is műsoron marad a Maya. Az utolsó előadás november 28-án, vasárnap. A képen Bókái Mária (Maya) és Huszár László (Charlie). Látogató a Kopasz-hegyen f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents