Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-16 / 270. szám
1971. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csőlabirintus a Xiszamenti Vegyiművekben — NZS — Módosítják a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosítását Interjú tír. Do";os Is'.ván igazgatóval Az Állami Biztosító a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosítását részlegesen módosítja. A módosító intézkedés 1972 januártól lép érvénybe. Miért vált szükségessé ez a változtatás? Erre kértünk választ dr. Dobos Istvántól, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezetőjétől. — Befejeztük a növénykárok felmérését. Megállapítottuk, hogy a kiegyensúlyozottabb időjárás ellenére az idén is súlyos veszteségek érték a mezőgazdaságot. Különösen a jégverések okoztak nagyösszegű károkat. A kártérítések együttes összege bár kisebb, mint a tavaly volt, országosan mégis 400 mezőgazdasági nagyüzem kapott 1 és 5 millió forint közötti kártérítést: 5—10 millió között alakult 24 gazdaság kártérítése, 0 gazdaságé pedig a 10 milliót is meghaladta. Megyénkben 21 .gazdaságnak fizettünk 1 millión felüli kártérítést. Ezek között is van olyan, amelynek kártérítési összege elérte az 5 millió forintot. összességében 1968 és 1970 között a mezőgazdasági nagyüzemek mintegy 4 milliárd forint biztosítási díjat fizettek országosan. A kártérítések összege és költségei ugyanezen idő alatt jóval meghaladták az 5 és fél milliárdot. Az idén is több száz millióval nagyobb ösz- szegű kártérítést fizettünk ki a mezőgazdaság káraira, mint a befolyt díj. Megyénk 4 éves adatait vizsgálva, megállapítható, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek által befizetett 310 millió forinttal szemben a költségekkel kombinált kártérítési összeg meghaladja a 320 millió forintot. Tehát a tartós, évek óta meglévő díjelégtelenség kényszerítette az Állami Biztosítót a jelenleg életben lévő mezőgazda- sági nagyüzemi biztosítási rendszer felülvizsgálására és módosításokra. — Mit jelent ez a módosítás? Emelkednek a biztosítási díjtételek? — A gazdaságok az ösz- szességében nagyvolumenű kártérítésből nem egyforma arányban részesültek. Többször elhangzott az a kérés, hogy a díjat a károsodás mértéke szerint állapítsuk meg. Viszonylagosan magasabb díjat fizessenek azok a gazdaságok, amelyek éveken át nagyobb kártérítésben részesültek. Az 5 éves kártérítés alakulását eddig is figyelembe vette az Állami Biztosító az évenkénti díjszámításnál, de nem differenciált eléggé, hiszen 3 csoportba, díjosztályba voltak sorolva a gazdaságok. 1972. január 1-től a díjosztályok száma 7-re növekszik. E széles skálájú tagoltság, differenciáltság jobban megközelíti az igazságosabb, reálisabb díjelosztást. Az első díjosztályba azok a gazdaságok kerülnek, amelyeknek 5 év átlagában a kárhányada 25% alatt maradt. Ezeknél a gazdaságoknál jogosan csökken a díj, mintegy 10%-kal. Azoknál a gazdaságoknál, ahol a kárhányad átlaga 26—90% között van, az eddig számított díj fizetése reális, ezért a díjban változás nem várható. Megyénkben e két díjosztályhoz tartozik a gazdaságoknak mintegy 55 százaléka. A 3-tól a 7-ig díjosztályokban fokozatosan emelkednek a biztosítási díjak. — Mennyiben vették figyelembe a módosításnál, hogy eddig a kárrendezéseknél meglehetősen sok vitára adott módot a szubjektivitás? * — A kockázati osztályokon belül egyes növények a tapasztalatok alapján más csoportba kerültek. Így megyénkben különösen jelentős rizs-biztosítás díja lényegesen csökken. Az évek során kialakult kárrendezési gyakorlat is elemzésre került. A megállapított tények szerint a feltételek és kárrendezői szubjektivitások olykor-olykor vitához, nyerészkedéshez vezettek. Mindez természetesen a többi gazdaság rovására, az átlagos kárhányad növelésére történt. Ilyen visszás eset volt például, hogy a szőlő tavaszi fagykára alapján esetleg kifizetésre került a biztosított hozam értéke, ugyanakkor betakarításkor alig, vagy egyáltalán nem volt kiesés. Ezen változtatni kellett: a fagykár megállapításakor a felmért kár 50%-a kerül kifizetésre. A termés betakarításakor a tények ismeretében, ha a terméseredmény ezt indokolttá és jogossá teszi kerül sor a kár másik felének kifizetésére. Sok vitát okozott a téli kipusztulá- sos károk rendezése is, mert nehéz volt megállapítani, milyen szerepe volt az állomány kiesésben az agrotechnikai mulasztásnak, a vetőmag minőségének. — Halottunk a biztosítási választék növeléséről is. — A választék növelése érdekében új módozatként kerül bevezetésre a mező- gazdasági nagyüzemek ön- részesedéses növénybiztosítása. Ennek lényege: ha a gazdaságok a megállapított díj 30—300%-ának megfelelő kártérítésre nem tartanak igényt, akkor a díjból 30—75% engedményt kapnak. E módozatot azok választhatják, akiknek díja az 1 millió forintot meghaladja és az önrészesedés összegének megfelelő tartós betéttel rendelkeznek az MNB- néL 'A ’A 5. Jászkunság! hétköznapok Döbbenet A pap annyit mondott: „Visszaadta lelkét terem teljének”. A mentős mentegetőzött: „Halottat nem szállíthatok”. Mari néni álmél- kodott: „Tényleg másfél órája itt fekszik a hídon?” A járókelők csomagolópapírral takarták le. Születésnapjára érkező anyja kezéből minden kiesett. — Fiam, édes fiam! A Zagyva sunyítva szaladt a Tiszába. — Mehetünk — legyintett egykedvűen a teherkocsi kísérője, — nem közlekedési baleset, csak valaki beadta a kulcsot, — Ilyen halált szeretnék én is, — dörmögte egy szakállas, — Az ember megy a járdán és egyszer csak paff! Volt élet, nincs élet. — Kétszáz méterre van a kórház, mégis mindenki tehetetlen, — méltatlankodott a festő barátja. — Létre kellene hozni a kórházakban egy olyan részleget, ahol még ilyenkor is megpróbálnának valamit. Mit tudom én, hogy mit? Talán egy injekció a szívbe ... ? Ha tízezer közül egy sikerül, akkor is megéri. A festőművész a Bükk aljáról került Szolnokra. Lírai ihletésű rézkarcai, dinamikát tükröző pannói ott születtek. A szülőfalu mégis haláláig vonzotta. Ott ravatalozták fel a nyolc gyermeket felnevelő szoba-konyhás szülői házban. A végtisztességet leróni érkezőket a konyhában fogadták. Egy pohár bor, egy kupica pálinka Luja emlékezetére. A szoba ajtaja nyitva. A konyha faláról keret nélküli kartonra festett portré nézett a koporsóra. — Gyermekkori önarcképe. Tükörbél festette, még mielőtt kollégista lett. — Istenem, istenem! — A parasztasszonyok kórusa szívszaggatóan zengett. Valaki felnézett a tetőre. — Azt is rendbe kellene hozni, mire jön a tél! A kántort középkorú nő helyettesítette. Feltehetően Töp rengés kiubvitán Poharazó, nevetgélő csoportok az italpult előtt. Semmi jel nem mutat arra, hogy itt tartalmas vitát hoz az este. Aztán egyszerre csak 7 órakor elnémul a társaság, bevonulnak a klubszobába, és majdnem hogy komoran körülülik az asztalt. Megindul az eszmecsere, hol parlamentáris fegyelmezettséggel, hol egymás szavába vágó tüzes szenvedéllyel. Telnek az órák. és nem akar vége szakadni. Meg sem kísérlem megjeleníteni, hogyan zajlott le ez az izgatott hangulatú klubest a jászberényi Déryné Művelődési Központ ifjúsági klubjában, mert a terjedelem korlátái és az írott szó törvényei erősen akadályozzák egy több órás kötetlen beszé'eetés visszaadását. Csupán néhány olyan gondolatot szeretnék kiragadni, és eltűnődni rajta, ami az egész megve klnbmozgalmának tanulságos lehet. \em elé** megszeretni Hol vagyunk mi már attól, hogy kiváló klub? — fakad ki indulatosan az egyik klubtag. Bár a kérdését kizárólag saját közösségéhez címezte általánosabb kicsengése is van. Meglehetősen gyakori jelenség, hogy egy klub vagy művészeti csoport hírnévre tesz szert, lépten- nvomon emlegetik, példaként ajánlják a szakmai tanácskozásokon, aztán egyszerre csak megállnak a fejlődésben. A ..Kiváló” címre vagy más elért eredményre még hivatkoznak egy darabig, de a szónak már csak hangzása van. tartalma nincs. Egv ifjúsági közösség fejlődésbeli megtorpanásának számtalan oka lehet. A gárda szinte állandóan cseré1 ő- dik. Férihez mennek a lányok, katonának viszik a fiúkat. liven személyi okokra hivatkoznak legtöbbször. Csakhogy ez törvénvszerű, erre számítani kell. Az az igazán jó klubközösség, amely gondoskodik az aktivista utánpótlás neveléséről is, hogy egy-két ember kiválása ne hasson bénítólag az egész közösségre. A másik veszélyt a kampányszerűség hozza magával. Amilyen helyes a KISZ Központi Bizottsága ée a patronáló társadalmi szervezetek részéről, hogy a „Kiváló” címért folyó verseny meghirdetésével célt, állít a fiatalok elé, annyira helytelen a klubok részéről, hogy a versenyszerűség: t kizárólagos célnak tekintilfc. Voltaképp a verseny csak/eszköz, az állandó, tartalmas közösségi élet a cél. Ernői feledkeznek meg sokan. Elégségesnek tartják, ha hielvtállnak egv- egv akcióban. Magyarán: kirakat-klubéletet teremtenek. Ez az, aminek rűncs értelme. A klub a tagságért van, nem a külső elismerésért. Kisebb dolog megszerezni a „Kiváló” címet. Tartósan kiváló közösséget létrehozni: ez a valami. Panaszkodtak a jászberényiek — akiket önigényességre valló borúlátásuk ellenére én kiváló társaságnak tartok —, hogv nincs igazi otthonuk. Való igaz az egesz művelődési központ elemi helviségoondokkal küzd. és ez a klubot súitia leginkább. A k1"V>szoKakZnt. használt teremvén renöo^nek minden kiállítást, sokszor veszik jfjánvbe más összeiöveíAlre, felhorí+íák a nnngrarmikat. ^Tárnedig sí ió kk,Kélet nél- külö-déteHon feHéfolei közé tartozik a rendszeresség. d*vat a pince ? A Sérelmet sorolja közben m égért ottmn nz tervre Nem pTcjrv^cvrViari valami roma. n-MVi is fríniotn von77a a fi af g -föl/t Vioviűt»! az, hogy igazi, saiát oHhont szeretnének. Oivnt. ahol háborítatlanul gvűln«k össze, nem jön közbe más esemény, nem szigorúan kötött a záróra.' Végigtekintve megvénk városain, községein, igazán megérthetjük ezt a kívánságot. Általában csak egy-egy kopott étterem, füstös presszó várja azokat, akik esténként társaságban kívánnak beszélgetni. Ennél különb otthont is megérdemel a fiatalság. A munkahely nek is erdehe A jászberényiek klubvitájára hivatalosak voltak a fenntartó szervek is. Mind a kettő. A művelődési központ és az ÁFÉSZ, amely a klubvezető meglehetősen szerény közreműködésével járul hozzá a klub működéséhez. Felmerült bemyzm: hol a többi munkahely? Az asztal körül hűtőgépgyáriak, aprítógépgyáriak, vendéglátósok, szövetkezeti tagok és egv sereg más munkahelyen dolgozó fiatal ült. A legtöbb üzemben nincs klub. vagy ha van is esetleg, estére már általában senki nem marad szívesen saját munkahelyének keretei között, tágabb közösségre vágvnak. Ugyanakkor a legtöbb üzem — nemcsak jászberényi sajátosság — egyszerűen figyelembe se veszi, ha működik a városban vagy községben egy jól működő ifjúsági klub. Érthetetlen és helytelen gyakorlat. Felmérésekkel lehet igazolni, hogy a mozgalmi és kulturális közösségi ^let a munkaerkölcsre is jó hatossal van. Nem hiszem, hogy azok a fiatal lányok, fiúk akik tan>ai egy kitűnő klubnak, változatos tematikáiú művészeti. politikai foglalkozásokon vesznek részt rendszeresen. egymásért is felelőssé- séget vállalnak kis közösségükben, nem hiszem, hogy' e”°k rmmVnVi*»1 rttvön a nemtörődöm lógósok közé tartoznának. Saját ügye lenne az üzem vezetőinek, szakszervezeti funkcionáriusainak, hogy időnként munkahelyük falain túlra is pillantsanak raun- kásgárdáj uk nevelése ügyében. Ezen a néhány kérdésen töprengtem el a jászberényiek k’ubestién, akiknek csak azt üzenhetem, hogy ha a tettekhez is lesz annyi lelkesedésük és energiájuk, mint a vitához, nem kell félteniük a klub „Kiváló” veimét. Sz. 3, Hello tői nagyüzem Komlón A komlói Zobák-aknán hétfőn — tíz nappal az öngyulladásból keletkezett veszélyes bányatűz után — kedvező feltételek között kezdték az új hetet. Gálfi István, a bánya főmérnöke, örömmel újságolta: kitűnően sikerült a vasárnapi rendkívüli műszak, amelyet a szocialista brigádok kezdeményeztek a tűz miatti gyakorlatlan a szakmájában. A pap szertartás közben sziszegte: — Mondjad már! Először a szobában, azután az udvaron búcsúztatták a halottat. A rokonok, jóismerősök tömege mellett Luja barátai, munkásságának tisztelői. Koszorút hoztak a megyei és a városi tanácstól, a Képcsarnoktól, végtisz*s- séget leróni jött miskolci színész, szolnoki orvos, a népfront megyei bizottságának, a képzőművészek területi szövetségének képviselője, s ki győzné felsorolni, hogy még kik. Zsoltárok, imádságok hosz- szú fűzére, az isten, az egyház ékesszóló dicsérete egy ilyen temetés. Luja barátai megrendültén álltak. Várták, hogy a korán elhunyt Mészáros Lajos festőművészről. maradandó munkásságáról, emberi mivoltáról is méltó szó ossen. De a pap mellett nem jutottak szóhoz — bizonyára nem kiesés pótlására. Teljesítményük kimagasló; 1184 tonna szenet küldtek napszintre két műszak alatt, amire munkaszüneti napon még nem volt példa. Ezzel bizonyították, hogy a vállalást komolyan gondolták, s november végéig elfogy a természeti csapás okozta „adósság”. Ugyancsak jó hír, hogy hétfőtől a bánya valamennyi fejtése üzemel. is akartak — a hivatalos szervek képviselői. Így csak a monoton refrén zúgott: „Feltámadunk, feltámadunk” s a koszorúk szalagja suhogott sután, félszegen. A temető dombtetőn van. Onnan tárulkozik ki legszebben a szelíd lankák övezte sályi utca, a mögé sorakozik a Bükk vonala. A táj szép és ezért nagyon emberi. Ez ihlette először azt a művészt, aki oly keveset beszélt a szocialista kultúráról, de annál többet tett érte. A sályi domb laza talajú. Mintha nem a Bükk alján, hanem a kiskunsági sivó homokon temettek volna. A föld nem dübörögve zúdult a koporsóra, puhán, hangtalanul fogadta magába az apja sírjába kívánkozó fiú1. A sír körül állók hangtalanul nézték. A csend teljes volt, s döbbenetes. Simon Béla Pedagógusok kitüntetése Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke három pedagógusnak — Czakó Jenőnek, Hőgye Sándornak, Szikszai Gábornak — nyugalomba vonulásuk alkalmából tegnap délelőtt a megyei tanácson átadta a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetését, a- Munkaérdemrend bronz fokozatát. íme az esemény lényege, tömören, egyetlen mondatban. A teljesebb kép érdekében azonban a tényszerű híradáson túl ide kívánkozik néhány kiegészítés. Mindenekelőtt az, hogy ezúttal olyan pedagógusokat ért pályájuk befejeztével a rangos kitüntetés, akik eredményes munkájukat — évtizedeken át ugyanabban a városban és ugyanabban a községben fejtették ki. Akikben a hivatástudat melle nagyfokú lokálpatriotizmus is párosult. Hőgye Sándor 40 évig volt középiskolai tanár Mezőtúr városában, szinte megszakítás nélkül. Az utolsó 10 esztendőben egyúttal a megye középiskolai fizikai szakfelügyelője feladatát is ellátta. S ha a munkában eltöltött pedagógus évekhez hozzászámítjuk a középiskolában eltöltött éveit is, csaknem egy fél évszázadot ie- lent egyazon he1 yen. Mezőtúron. A hivatás jelölte úton, a jövő nemzedékek nevedének posztián. Czakó Jenő pedig, aki a mezőtúri Ül. számú általános iskola Igazgatóidként búcsúzott a pedagógus pálvától, 38 esztendőt töltött a városban. Ha«^nlő lokálpatrióta! érzülettel ragaszkodott Jászapátihoz Szikjai Gábor, aki valamennyi munkásévét — S6 esztendőt — Jász- apátin töltötte. Amikor szocialista szellemben végzett, példamutató oktató-nevelő munkái u- kért érte őket a kitüntetés, az elismerés ennek a kitartó ra- easzkodának is szólt És nemkülönben annak a rendkívül széleskörű és önzetlenül végzett társadalmi, közéleti tevékenységnek, amelyet lelkesen végzett mindhárom pedagógus és bizonyára végez ezentúl is a nyugalom éveiben 1s.
