Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 3. Egy év Chilében | Ifjúsági klub táncosoknak L,htleben 1970. november 3-án került hatalomra Salvadoré Allende népi egységkormánya. Ezt a napot a haladó és demokrata erők. a chilei nép nagy győzelmeként tartják számon. Ma már senki sem hisz azoknak, akik a népi egységkormánynak rövid életet jósoltak. Az elmúlt év bebizonyította, hogy a kormány erős, életképes és valóban a dolgozók érdekeit képviseli. Salvadoré Allende elnöki összefoglalójában rámutatott: az ország előtt álló problémákat természetesen nem lehet huszonnégy óra alatt megoldani. Az új kormány hatalomraj utása után késedelem nélkül hozzálátott azokhoz a társadalmi és gazdasági átalakításokhoz, amelyek a népi egység tömb választási programján szerepeltek. Államosították a külföldi, elsősorban amerikai ipari vállalatokat. Törvényt hoztak a rézbányák és feldolgozó üzemek állami ellenőrzés alá helyezéséről. Ezzel visszaadták az országnak a fő bevételi forrást. A törvény egyszer s mindenkorra véget vetett az amerikai társaságok egyeduralmának. Államosították az ércbányát, a fémkohászati üzemeket, a szénbányákat is. A textiltermékek több mint ötven százalékát előállító tizennégy textilgyárat szintén államosították. A nemzeti jövedelem termelésének több mint 70 százaléka ma már az állami szektorra jut. A nagybankok részvényeinek felvásárlásával megszilárdult az ország pénzügyi helyzete. Gyors ütemben valósítják meg a földreformot. Több mint 1300 nagybirtokot, 2 millió 200 ezer hektár földet sajátítottak ki. Helyükön földművesszövetkezetek, vagy állami gazdaságok létesültek. A föld jövőre már teljesen a parasztok kezére kerül. A földreform megoldásában és a mezőgazdaság termelésének növelésében nagy segítséget nyújtott az államnak az Országos Paraszt Tanács, amely bevonja a falusiakat a földreformmal kapcsolatos problémák megoldásába. A kormány a választási programnak megfelelően szociális intézkedéseket is vérehajtott. Emelték a legalacsonyabb fizetéseket és kereseteket, felülvizsgálták az adórendszert. Igyekeznek megoldani a lakásproblémát. Az év végéig körülbelül 100 ezef lakást építenek. Nagy figyelmet szentelnek az írástudatlanság felszámolására. Ebben nagy segítséget nyújtanak a szak- szervezetek, az ifjúsági és más társadalmi szervezetek. Az eddiginél több pénzt fordítanak oktatásra, sok új iskolát építenek. A chilei kormány békészerető külpolitikát folytat. Elve a be nem avatkozás és a más államok szuverénitásának tiszteletben tartása. Bővül és szilárdul a hatékony együttműködés Chile és a többi Latin- Amerika-i ország között, valamint más kontinensek országaival. Fontos diplomáciai lépés volt a kormány részéről, hogy felvette a diplomáciai kapcsolatokat a szocialista Kubával. Rendezte kapcsolatait az NDK-val, bővítette gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A népi kormány sikereit a haladó és demokratikus erők egysége, a tömegek támogatása tette lehetővé. Sem a szabotázsok, sem a földbirtokosok fegyveres provokációi, sem a reakciós sajtó rágalomáradata, a külső nyomás és a gazdasági szankciókkal történő fenyegetés nem tudja megállítani a chilei nép akaratának megfelelő társadalmi és gazdasági átalakulás folyamatát. Vendégségben a 85 éves „nótafa“ (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Szolnok megyei titkárságának patronálásával Szolnokon ismét megkezdődött a többszörösen kitüntetett, sok nemzetközi sikert aratott Tisza Táncegyüttes tagjainak klubtalálkozói. A Jászság, Nagykunság néptánc művészeti hagyományait ápoló fiatalok ünnepi megnyitó estjén dr. Selmeczi László, a Damjanich Ján-s múzeum , igazgatóhelyettese tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a „Kunok története” címmel. A megnyitó klubestre meghívták a Kunság egyik híres ..nótafáját”, a tájegység néptáncait, népdalait kiválóan ismerő 85 esztendős tomajmonostori Vass Józsi bácsit. Az idős ember bemutatója alapján állították össze annakidején a nagysikerű „Kunsági szvit” című műsor sarkantyús részét. A vígkedélyű, ma is jó egészségnek örvendő „Józsi bácsi” mesélt gyermekkoráról, életéről és számos eddig ismeretlen népdalt, táncmotívumot mutatott be. Á MEZŐGÉP Jiri Horsky — Jiri IVazák: Az X-sz:get titka Könyv u második világháború „rejtélyéről99 négyszáz forintja (Tudósítónktól) A szolnoki MEZŐGÉP Vállalat arra vállalkozott, hogy igazgatói alapból havonta 400 forintot juttat Kovács Sándornak, a Szamuely Gépipari Technikum 1WB osztályos tanulójának. Kovács Sándor fizikai dolgozó szülők gyermeke, jó- képességü, de nehéz anyagi körülmények között él. így esett reá az iskola választása. A MEZŐGÉP önzetlenségét jelenti, hogy a vállalatnak nincs semmiféle kapcsolata sem a tanuló szüleivel, sem pedig hozzátartozóival. Az üzem igazgatója ígéretet tett arra, hogy rendszeresen figyelemmel kísérik az általuk patronált tanuló előmenetelét. Sőt arra is ösztönzik, hogy a technikusi oklevél megszerzése után tanulmányait egyetemen, vagy főiskolán folytassa. A mérnöki diploma megszerzése után képzettségének megfelelő munkahelyet és beosztást is nyerhet a vállalatnál. Követésre méltó ez a kezdeményezés, a jó képességű fizikai dolgozó szülők gyermekeinek segítését szolgáló mozgalom, amelyet a Hazafias Népfront szolnoki városi bizottsága elindított és dicséret illeti a szolnoki MEZŐGÉP Vállalatot önzetlen segítökészségéért. Sok vállalat követhetné példájukat. E. S. 1939 novemberében egy többszörösen lepecsételt boríték érkezett a norvégiai angol követség oslói címére. A címzett: Hector Boyes ellentengernagy, tengerészeti attasé. A boríték egy német nyelven írt levelet tartalmazott. A feladó „egy emberségesen gondolkodó német tudós”-ként mutatkozott be, aláírás nélkül. A bejelentés annyira fantasztikusnak tűnt, hogy a címzettek — az angol titkos szolgálat — nem is akartak ebben hinni. Ki volt az „oslói jelentés” névtelen szerzője, milyen titokról lebbentette fel a fátylat? Az évek során az X sziget titka még sok gondot okozott a fasizmus ellen küzdő emberiségnek. A hírszerzők hada igyekezett meggyőződni az ismeretlen német levélíró — ha német volt egyáltalán? — igazáról. Mit rejtegetett az X sziget, vagyis Peenemünde szigete, a Balti-tenger mellett? Ott szerelték össze Hitler „csodafegyvereit”, a hírhedt Vi és a V2 szárnyas rakétákat, amelyekkel a fasiszták rommá akarták lőni a szigetországot, Angliát, elsősorban Londont. Horsky és Prazák, a könyv szerzői történelemírói hitelességgel, nagyszerű riporteri érzékkel követik végig a fasiszták rakéta kísérleteit és az angol katonai hírszerzés e témában végzett felderítő tevékenységét. A könyv — műfaját tekintve, valósághű dokumentum-regény, —- ' olyan tényeket közöl, amelyekről igencsak először hallhat a magyar olvasóközönség. Szinte elérhető közelségbe került számunkra a romboló rakéták „atyja”, Wernher von Braun és a Churcill sürgette angol földerítés párharca. Az idősebb generációk sokat hallottak annak idején Hitler csodafegyvereiről. A világámító hiedelem magától Hitlertől indult, aki a V- fegyverektől a háború sorsának megváltozását remélte. Mindez természetesen demagóg túlzás volt — a Szovjet Hadsereg már Ke- let-Poroszország határán állott — de a nyugati front helyzetének alakulásában jelentős tényező lehetett volna az „SS” működtette csodafegyver. Idézzük Patton amerikai hadseregtábornok feljegyzését „Ezt a háborút még el is veszíthetjük!’’ Az amerikai stratéga az Ardennesben vívott csata idején, 1945 telén tette ezt a megállapítást, amikor a Vi—Vj rakéták mérhetetlen pusztítást okoztak a szövetségesek kezén lévő Antwerpen kikötőjében és az angol fővárosban. Ebben az aggasztó helyzetben Churchill személyes üzenetben fordul Sztálinhoz és nyomatékosan kérte a Lengyelország területén tervezett szovjet offenzíva meggyorsítását. Kizárólag egy keletről érkező szovjet csapás volt képes elvonni a német erőket a nyugati arcvonalról. A Szovjetunió eleget tett szövetségesi kötelezettségének és teljesítette a brit miniszterelnök kérését, megindította a Visztula— Odera offenzívát. A fasiszták kénytelenek voltak a nyugati arcvonalról legjobb erőiket átdobni a keleti frontra — hiszen Berlin közvetlen veszélybe került. Így az Atlanti-óceán és a Balti-tenger partján lévő rakétakilövő támaszpontokat az angol és amerikai csapatok el tudták foglalni. Hitler utolsó szennyes álma is a semmibe foszlott. A „csodafegyvereket” a hitleri hadvezetés — természetesen — a szigorúbbnál is szigorúbb titokként kezelte, így évtizedeknek kellett elmúlnia, amíg a kutatók minden kérdésre pontos választ tudtak adni. Az egykori rejtélyek mai megismerésének kitűnő forrása a csehszlovák szerzőpár könyve (Zrínyi Katonai Kiadó). — ti — Á fiúból ha megnő Soha nem volt olyan elképzelésem, hogy magam határozzam meg születendő fiam foglalkozását. Felőlem lehet tűzoltó, katona, vagy ha arra szottyan kedve, akár vadakat terelő juhász is. Én ugyan bele nem szólok. Egyrészt azért, mert tisztelni fogom a személyiségét, másrészt azért, mert úgysem törődne velem, menne a saját makacs feje után. (Apja fia.) Ez volt a véleményem a múlt hónap 25-én, amikor az orvosok előrejelzése szerint már egy hete meg kellett volna születnie első gyermekünknek. De nem iött, az istennek sem. Amikor még csak egy napot késett, nem izgattuk túlságosan magunkat. Az orvosok is tévedhetnek. ha nem iött ma, maid lön holnap még mindi t úgy állunk, hogy szép áldomást lehet csapni a kis gazember tiszteletére. Ez volt 19-én. Aztán napokig semmi változás Huszonhatodikén azt mondtam a feleségemnek: „Ha taxival akarsz bemenni a klinikára, akkor ma feltétlenül be kell menned. De ha ma nem ebédelünk, és nem vacsorázunk. akkor holnapra . is halaszthatod a dolgot.” Nem ebédeltünk és nem vacsoráztunk, de 27-én sem vált sürgőssé az ügy. Huszonnyolcadikén belém nyilallott: Ez a buta kölyök a fizetés eiőí i napokban fog megérkezni, és ezzel nemcsak a világraiötte körül5 ünneplés lesz jóval szerénvebb mint amilven lehetne hanem minden születésnapiéra rányomja bélyegét a sokadikat Huszonkiloncedikén már csak legyintettem. amikor elfogyott az utolsó szem krumpli is. Élhetetlen kölyök! Harmincadikén és elsején többen megjegyezték, hogy a feleségemen meg sem látszik a terhesség, egyáltalán nem hízott el úgy. ahogy mások el szoktak hízni. Azt persze nem tudták, hogy már három napja alig eszik valamit, kizárólag szervezetének a tartalékaira hagyatkozik. Má«odika! Fizetés! A feleségem a hasához kap! Taxi! Nem baj, jöhet a nagykocsi is! Harmadikén megszületett a srác! Főúr! Egy üveg Napoleon konyakot legyen szíves! Micsoda élelmes fickó ez a kölyök; Harm - iikán születni, amikor az embert felveti a pénz ... Egy ilyen számító gyereket közgazdásznak kell adni. Az is lesz belőle! Közea^ri-c- -'’gfeszül bele, akkor is Gőz József KÉPERNYŐJE ELŐTT Félretéve egy-egy kevésbé sikerült televíziós program láttán született elégedetlenségünket, vagy éppen bosz- szúságunkat, végeredményben az elmúlt hét műsoráról sommásan azt mondhatjuk: színes, olykor tarka, változatos volt. Minden különösebb kiemelés nélkül ezúttal a számvetés jegyében vegyük sorba a televíziós hét eseményeit. Eí»t tőI—est re A kedd esti program a televíziós nemzeti estek hagyományának jegyében fogant. Ezúttal a csehszlovák televízió „foglalta le” egy teljes estére a képernyőt. A szerkesztés északi szomszédunk televíziós termésének keresztmetszetét kívánta adni műfajban és tartalomban. A mindenből valamit elv szerint készített több órás műsor legtöbb újdonságot felvonultató, így a néző számára a legnagyobb felfedezéssel járó programja Menczel János összeállítása volt. Jó példájaként annak, hogy bemutassa: a testvéri csehszlovák nép életének, mai életének nagyon sok érdekessége ismeretlen még a magyar nézők számára; hogy a táj szépségein, a művészet gazdagságán túl a mindennapok szépsége és gazdagsága is kimeríthetetlen. Szerdán a lelkesen játszó magyar csapat nagyszerű győzelmének élvezetén túl két további program érdemelt megkülönböztetett figyelmet. A Kalocsán élő író- könyvtáros Raffai Sarolta rokonszenves bemutatkozása a képernyőn és a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulásával kapcsolatos kérdéseket szenvedélyesen boncolgató Lehetőség és valóság záró vitája. A Nyitott könyvben a költőként induló, de népszerűség get valójában regényével arató Raffai Sarolta hárofn novelláját láttuk. Mindhárom a „Rugósoron” című kötetéből való; novelláskö- tetének egy-egy darabja. Ami már azt is jelzi, hogy a kisepika számottevő művelésével az írónő művészetének köre tovább bővült, és újabb eszközökkel gazdagodott ábrázolási eszköztára. Külön örömünkre szolgálhatott, hogy tévésített novelláin túl, melyek közül legmeggyőzőbbnek az Aliig vértben bizonyult, Raffai Sarolta maga is nyitott szívvel állt a tévénézők elé. és őszintén vallott azokról a sajátos írói gondokról, amelyek elsősorban a kisvárosban élő író problémái. Abból az egyszerű okból eredően, hogy sokszor figurái közvetlen környezetéből származnak és így a környezet magára ismerve provinciális módon megorrol, rosszabb esetben bosszút áll a figurák alkotóján. Nemegyszer „ki is közösítheti”. A képviselő-író közéleti szenvedélyessége jól mutatkozott be a képernyő „környezetében” is. Hét közepén, csütörtökön ismét jelentkezett az ifjúságnak szánt rendhagyó vetélkedő. Sajnos a technikával eljegyzett szellemi játék ezúttal is több bosszúságot okozott, mint szellemi örömet. Visinger István játéka — ő szerkeszti — a játékosok logikai készségét kívánta fokozottabb mértékben próbára tenni. Ehelyett azonban műsora a nézők idegeinek próbája lett, A legkedvesebb, a legemberibb az volt ebben az „elidegenített”, a masina kattogásától visszhangzó, monoton, lassú játékban, amikor véletlenül kiderült, hogv a gép is csak ember, mert tévedhet. Szerencsére, a több fordulós vetélkedő — mely szombaton ért véget — csak előjáték volt. Ezután következik majd az úgynevezett igazi előadás: ismeretterjesztő sorozat keretében közelebbről is megismerkedhetünk a számítógép mechanizmusával és nem utolsósorban tehetségével. Ahol már mi kérdezünk, és a gép felel! A csütörtöki naphoz kapcsolódik a Siskin-regényből készült televíziós film harmadik részének bemutatója. A Zord folyó egyre vadabb hullámokat vet és egyre nagyobb sziklákat görget a képernyőn; olykor nyers naturalizmusba hajló drámai- sága robusztus erővel hat a nézőre. Nem kétséges: Siskin regényfolyama „maradéktalanul hömpölyög, zúg, kavarog” a képernyőn is. Csak megjegyzem, ezután az érzelmi tombolás után szinte jól esett a Jogi esetek higgadt racionalizmusa és szárazabb logikája. Az egy- egy konkrét példa nyomán kibontakozó, a nézők közreműködésére is számító jogi mérlegelés, „tárgyalás” pia-, gasiskolája a társadalmi méretű jogi ismeretterjesztésnek. A péntek esti fő műsoridőben Tabi egyik „csodáját” láthattuk: Danubius mester csodába forduló bűvészmutatványának és e mutatvány következményeinek csattanós történetét. Fő érdeme: kitűnő játéklehetőséget biztosított Sinkovits Imrének, a nőcsábász mester szerepének megalkotásában. A csodatrilógia harmadik része, a Hajrá, magyarok! a szombat este programjában szerepelt. Itt Garas Dezső csillogtathatta kivételes karakírozó színészi képességeit. Valóban nagyszerű volt a labdarúgásnak egy kisebb baleset következtében váratlanul hátat fordító és fejét a termé- ^ szettudományokra adó fut- ball-sztár, Forgács Du dús szerepében. Egyébként Tabi László jellemzően fanyar, ironikus humora is ebben a részben érvényesült a leginkább. Ami az ugyancsak szombat este látott táncdalfesztivál nemzetközi gálaestjét illeti: nem tudom kik és mivel szerepeltek a műsor második részében, de az első rész feltűnően sok bosz- szúságot okozott. Főképpen az, hogy idegen nyelvünket nem beszélő táncdaléneke- sek miként vergődtek, helyenként szenvedtek nyelv- gyötrő „táncdal-leckéjük felmondásában”. Miért kellett az egyébként tehetséges énekeseket (saját számaikban bebizonyították, hogy valóban jeles képviselői a táncdaléneklésnek) ilyen, számukra előnytelen művészi játékba belekényszeríteni. Miért nem sikerült minden dal szövegét átültetni a megfelelő idegen nyelvre. Mint ahogyan ez egy-két esetben meg Ls történt. Mi szükség voit rá, hogy a fesztiválról is jól ismert és már-már nagy számban slágerré vált dalok nyelvi okokból, egy úgynevezett nemzetközi gálaesten ilyenképpen „deformálódjanak.” A képzőművészetet két műsor képviselte csupán az elmúlt hét programjában. Valójában egyik sem emelkedett az átlag fölé. A jubiláló Képzőművészeti Főiskolát köszöntő riportfilm túlságosan felszínesnek hatott. A vasárnap délután látott Tárlatról — tárlatra pedig nem volt más, mint tárlat- látogatás „vágtában”. Ha ez az alapjaiban hasznosnak számító adás azt akarja, hogy eredményesebbé váljék. a cél érdekében jobb módszert kell alkalmaznia. Jólesően tapasztalhatjuk az A hét utóbbi számaiban, hogy friss és eleven külpolitikai anyagokkal szolgál. Legutóbb Róbert László adott nagyon hangulatos és közvetlen tájékoztatót Brezs- nyev párizsi látogatásának alkalmából. s, m i 4
