Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
6 m SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 10. Fésületlen gondolatok Egy őszinte apróhirdetés: Fiatal és tapasztalatlan vagyok. Nősülni szeretnék. Ezúton keresem azt a hozzám illő idősebb tapasztalt személyt, aki e szándékomról le tudna beszélni. ft Az sem mindig erény, ha valaki fején találja a szöget. Hátha emberfej van a szög alatt?! ft Olyan sokan megmagyarázták már, mi a boldogság, de engem még ez nem tesz boldoggá. ft Ne mondd ki olyan hamar, hogy a világ sötétebb lett. Lehet, hogy csak a te látásod romlik. ft AZ élet nagyon rövid. És mégis milyen hosszú és keserves egyesek útja a halálig. ft Istenkáromló csak az lehet, aki hisz az Istenben? ft Az írók mindig szerették a természetet. De jaj annak, akit sorsa olyan erdőbe vezérelt, ahol csak tilalomfák nőnek. ft Hozzászólás a mini, vagy maxi vitához: A maxiszok-r nya erkölcstelenebb, mert' többe kerül a viselőjének. Mitöbb: a mini mindent láttatni enged, ám mennyivel izgalmasabb, amit a maxi alatt sejt a férfiképzelet. Az öregség jele, ha a forradalmár a jobb társadalom helyett megelégszik a jó társasággal. ft Van olyan ember, akinek az álláspontját az állása határozza meg. ft Az ateizmus mind eredményesebben harcol a vallás ellen. De mit tegyünk azokkal, akiknek a haza az istenük? Gyengék és fanatikusak vigasza: Már csak azért is érdemes elesni, hogy felállhds- son az ember. ft Sokféle okát hallottam már a munkakerülésnek, de ez tetszett a legjobban: Van aki azért nem dolgozik, mert a munka által emberré válna. ft Egy beosztott okoskodása: Van olyan feljebbvaló, aki lejjebb való. ft Naplopás után a legékesebb a pihenés. ft Kérdezték egy tizenhat éves kislánytól, hogy mi a szeplőtelenség titka. Szemrebbenés nélkül megnevezett féltucat kozmetikai szert. ft Mit tehet arról a hosszúhajú, hogy a többiek rendszeresen nyiratkoznakl Hesse Imrét Nem búcsúzom tőled — Nem búcsúzás ez, hiszen hamarosan visszatérek, tudod milyen az utazás háromszor huszonnégy órán keresztül? Én még soha nem ültem ennyit vonaton egyhuzamban, a napi bejárás Pestre az más, általában ismerős arcok között ülünk, de képzeld csak el magad most az én helyemben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülök és robogok a vonaton. Felbukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit, amikor az öregem értesült létezésemről azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebből elég három deci és kétszer látja a fiát, még ez a kétszerlá- tás sem pótolja a huszonötévig nem-látás keserű valóját, fáj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed, bizony: ritka élmény, ha két férfi zokogni kezd, neked a gyermekkönny nem ismeretlen fogalom, láttál te már sírni és bőgni is engem, ha nevelőapám megvert a tehénlánccal akkor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott, aztán mindketten leittuk magunkat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám, hogy fájjon, meséltem neked azt is, amikor négyéves koromban feleségül ment anyám hozzá a térdére ültetett, egy hét múlva már „kezével” hívott s a nevem nem is mondta ki csak nyolcadikos koromban, pedig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam, ilyenkor a foga között morgott valamit s a bizonyítványosztás után, villámló időben kergetett legeltetni sokszor csodálkozom a tanulmányi eredményeimen, a szomszédék Marcijának külön könyvtára volt, mégis lemaradt tőlem két osztállyal pedig az apja mindenféle háziállatot vitt a tanítónak. Féltem a Marci ökleitől, erősebb volt nálam és az irigységét mindig ököllel fejezte ki, kora hajnalban megírtam a leckéjét, és este helyette gondolkodtam az orosz szavak jelentésén, furcsa betűk vannak az orosz nyelvben, nekem valahogy jobban ment az értésük, ötödikes voltam akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, elégettük a nyelvtáblákat, a tűz alá én vittem petróleumot a lámpánkból, ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben új táblát és új tanítót küldött a tanács, felköthettük ismét a vörös nyakkendőt. Hidd el, aki nem érti a külföldi nyelvét, legyen bármilyen nagy ember hazájában, olyan szánalmasan kicsi odakint, hogy sírni tudna a tehetetlens'g- től. Megfogadtam hát, hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt. Apám szájából csodálatos dolog lenne hallani a szavakat, itt mellettünk is búcsúznak, közeleg már a palacsintasütős „in- duktor”, nem búcsúzom tőled, azt hiszem velem leszel végig, neked jobb a memóriád, hasznos lenne, ha eljönnél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat Siess haza, meg ne ázz. nézd, olyan esőbe lógó az idő, mint azon a Húsvéton, amikor elmondtam neked származásom és mongolos szemem titkát Te tudtad már nővéremtől régebben, úgy tettél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fájjon a zabiság. Sokszor én is átkoztam anyámat, minden mostoha ütést miatta éreztem, már tudom, hogy a háború nem kitwréstől-békekötésig! terít Huszonöt évvel a véres füst után is érzem a nyomást és érzed te is, ha megölellek, engem érzel, ilyenkor eszedbe jut a bujkálás, a félelem, az esztelenség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és ömlik a vér. Ma is születnek zabik, nyugodj meg, tegnap óvatos voltam, mint máskor is, mindig félsz, hogy nem jön meg, egyszer késett is, de az idegességed miatt. Lám te is ideges vagy néha, akkor születtél, amikor, először vágott rám fcapanyéllel' az apám. No, siess, mert fennmaradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek. . . Ha időd van, menj ki nagyapámhoz, már virágot is lehet kapni, és tedd rendbe a sírt, tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat, ne aggódjon ő sem, visszajövök, hiszen nem diszidálni indulok, s ha éppen akarnék, Bécs felé indulna a vonat, de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen si- mogatásra. MEGGYES LÁSZLÓ: Rózsák Demény Ottót PER Angéla Davis-neh —• Majd védeni magam a korlát elé állok. Elpusztíthattok engem. Szólok — nem kiabálok. SZENTI ERSö rajza Nézzetek szépségemre, nézzétek okosságom! Minden erő elévül, de burjánzik az álom, S kínból, nyomorúságból terem piros virágot Feketének, fehérnek oszthatatlan világot Ahol helyetek nem lesz? ti onnan kirekedtek. Majd magatokban játszó fogatlan vének lesztek. S számoljátok — száz bomba is jutott egyre-egyre; jussát, boldog hazáját mégis kiverekedté. Dühhel, daccal s a végső érvvel, amit kigondolt Mert az erőszak ellen ereje végtelen volt Hallgattuk a rádióban, olvashattuk az irodalmi hetilapban, hogy új fogalom született: a digózás. Emiatt, ha az ember csak egy kicsit is ad a nemzeti büszkeségre, föltétlenül szégyenkeznie kell. Nem általában a fiatalok miatt, hiszen legfeljebb néhány száz ifjú hölgy viselkedésének tulajdonítható, hogy egy másik országban mindinkább hamis kép kezd kialakulni a magyar lányokról. Rögtön hozzáteszem; cseppet sem hízelgő kép. A fogalom megértéséhez viszont mindenekelőtt azt kellene tisztázni, hogy mi is az a digózás, mert feltehetőleg akadnak, akik nem hallgatták a rádiót, nem olvasták az irodalmi hetilapot. A falun élők és a mezőgazdasághoz értők slőtt nem ismeretlen a digózás, ez a régi. bevált eljárás a szikes talajok megjavítására. Hozzáértőbbek még azt is tudják, hogy a szikesek feljavítására, úgynevezett digóföldet használnak, másnéven sárgaföldet, amely 7—15 százalék meszet tartalmaz. Nos, az olvasó már a bevezetésből is gondolhatia, hogy nem erről a digózásról van szó, ez aligha csorbíthatja nemzeti önérzetünket. A legidősebbek, akik megélték az első világháborút, esetleg ott voltak Doberdó- nál is, már közelebb kerülhetnek a megfejtéshez, mert bizonyára emlékeznek, hogy a fronton digóknak az olaszokat nevezték. A szó eredetére következtetni lehet abból, hogy az olaszok beszéd közben túl gyakran haszánlják a dico-t, ami annyit jelent, hogy mondom. Dehát hol vagyunk már Doberdótól? A digózás új jelenség, a nyáron vált divattá, ha szerencsére nem is széles rétegek divatjává. Pontosságra törekvő meghatározás szerint: a digózás futó kapcsolat létesítése egyrészt pesti, belvárosi vagy Balaton-parti magyar lányok, másrészt olasz fiúk között. Még precíziebben: autós olasz fiúkkal, — mert ez a körülmény sem lényegtelen. Töröm a fejem hogy miképpen kerülhetném el az öreges prédikáció látszatát mert őszintén szólva, nem értem a digózó lányok lélektanát. De nem biztos, hogy azért nem értem, mivel korban annyira fiatalabbak nálam, az apjuk lehetnék. Ha az volnék, minden jobb meggyőződésem ellenére sem sajnálnék tőlük néhány kiadós atyai pofont Így viszont maradnak a kemény szavak. Hogyan viselkedhetnek úgy fiatal — és valamennyire értelmes — teremtések, hogy az olasz fiatalemberek körében olcsó nyári programnak számít Magyarországra jönni, ki-ki valóságos Casanovának érezheti magát itt egy olasz rendszámú kocsiban, kedvére válogathat melyik lányt veszi be autójába. S az olasz fiatalember, miután visszatér hazájába, persze, nem mulasztja el közölni barátaival, hogy „dico”. mondom nektek, Ungheriába aztán érdemes elmenni ott a lányoknak csak füttyenteni kell... Bárki megfigyelhette, hogy míg más nációbeli autós turisták rendszerint családdal együtt látogatnak el hozzánk, addig az olasz rendszámú kocsikban szinte kizárólag férfiak, egy vagy két fiatalember. s a kihúzott antennán ott lobog a rókafarok, jelezve hogy az „utasok szabadok”. szívesen ismerkednének ellenkező nemű élőlényekkel. Ez nem is baj, senki sem írja elő a turistáknak, hogy a Mátyás templomot bámulják a magyar lányok helyett A bosszantó az. hogy akadnak magyar lányok, akik az első intésre indulnak az olasz kocsihoz. Filmrendező barátommal a budai Fő utcában egy veszteglő olasz kocsit láttunk, mellette tanácstalanul topor- gott két tarkainges. farmer- nadrágos fiatalember. Megálltunk, mi a baj, segíthetünk-e? Német és angol keveréknyelven megértettük, hogy elfogyott a benzinjük. Magyaráztuk, hogy merre van a legközelebbi benzinkút. nem volt messze, talán kétszáz méternyire. Az olaszok megértették, de azt is mondták, hogy adnánk inkább benzint, van náluk gumicső ugyanis nagyon kevés a pénzük. Kiderült, hogy a két milánói fiatalember otthon sem számít jómódúnak, egyikük könyvtárban dolgozik, a raktárból hordja ki a kért könyveket, a másik kocsimosó. Hatották. hogy Magyarországon a lányok engedékenyek és főleg olcsók. béreltek egy öreg Fiatat, hoztak magukkal néhány színes kendőt meg harisnyanadrágot és nem bánták meg. Másik eset: ttoenhétéves. csinos fiatal lány a rendőrségen elmondta, hogy autós olaszoktól egy-egy alkalommal néhány száz líra „tiszteletdíjat” kapott Amikor megtudta, hogy ennyi pénzért egy jobb olasz moziban jegyet sem válthatna, sírva- fakadt De nem keverem a dolgokat. Olyan lánynak, aki pénzért árulja magát akár olasznak, akár másnak, felesleges bármit mondani Engem a digózó lányok másik fajtájának létezése bosz- szant elsősorban, az olasz kocsik előtt elgyengülő, és bután készséges teremtések érthetetlen viselkedése. Ismétlem. nem sok olyan lány akad, mérhetetlenül többen vannak, akik rá sem hederítenek a pisszegő, dallamkürttel dudáló vagy integető olaszra. Mégis: a római, milánói, torinói rendszámmal hazatérő „vadászok” azok hírét terjesztik otthon, akik beszálltak a kocsijukba, vagyis — digó2tak. Elmúlt a nyár. kevesebb a külföldi autós turista, a digózás divatja mólóban van. Azt hiszem- mégsem ártott róla néhány szót ejteni, okulásul mindenkinek, akit illet. Mert jövőre is lesz nyár, lesznek róka- farkkal ékeskedő olasz autók. Mamma mia, milyen szép is volna, ha addigra aa idei digózók valamivel értelmesebbek és önérzeteseb-; bek lennének. Adnia Jósad! t
