Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

1871. október 10, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Jászberény— Józsefváros: 1856:3 Azúr-országban /áriam 4. Mi dolga egy kommunista képviselőnek ? Grasse, a parfűm-város FILM JÉG YZET Ragyogj, ragyogj, csillagom! Nizzában,' szállodáin köz­vetlen szomszédságában, a Pastorelli utcában egy szür­késfehér épület falán kissé megfakult falragaszra lettem figyelmes. Szövege után Ítél­ve a tavasz folyamán lezaj­lott községi tanácsi vá­lasztások idején kerül­hetett a falra, hogy a balol­dal képviselőinek támogatá­sára buzdítson. Nem is ered­ménytelenül. Nizzában a kommunisták szép sikereket értek el a választáson. A vá­rosi tanácsba több kommu­nista is került, a megyében pedig van város — pl. Val- lauris — ahol a polgármes­teri tisztségre is a párt egyik tagját választották. A falragasz nyomra vezet. Az épület ajtaján felírás — Patriote — Cote d’ Azur. A félig nyitott ajtón besétálok, a lépcsőfordulónál újabb fel­írás egy kis nyíllal: Redac­tion, azaz Szerkesztőség bal­ra az emeleten. Tömören és röviden: a kommunisták re­gionális hetilapjának szer­kesztőségébe jutottam. Aki­vel először találkoztam, Jo- sette Guigo, a szerkesztőség fiatal, munkatársnője. Ké­résemre elém rakja a PCA Legutóbbi számait. (A PCA az újság betűszavas címe). Ezt az újságot az utcán nem árusítják, hiába is kerestem volna, — igazít el Josette. Előfizetéses úton terjesztik, és csak egyes helyeken kap­ható. Az újságban egy vastag betűvel szedett hirdetésen akad meg a tekintetem: Vir­gil Barel fogadóórája hétfőn délután 5 órakor a szerkesz­tőségben. Barel kommunista képviselő a Nemzetgyűlés­ben, — világosít fel a szer­kesztőség munkatársnője. Hónom alatt egy köteg Patriote-tal elhagyom a szerkesztőséget, de már kész tervvel a holnapra: Barel fo­gadóóráján én is ott leszek. Virgil Barel a nemzetgyű­lésben a 33 tagú kommunista képviselőcsoport egyik legte­vékenyebb tagja. Fogadóóráján, amikor be­szélgetünk, lelkesen szól megbízatásáról. Részletesen beszámol a megye turizmus­sal kapcsolatos fejlődéséről és az ezzel összefüggő prob­lémákról. Olyan intézkedése­ket sürget, amelyek — saját szavaival — megkönnyítenék, hogy minden dolgozó ember vakációra mehessen. Újabb üdülőfalvak kellenének, ahol a kispénzű családok is üdül­hetnének. Másik kérdésre tér át: sok gondot okoz az idősek helyzete, a magánkéz­ben lévő nyugdíjas ottho­nokban sok a visszaélés. Mi­kor a parlamentben szóvá tette, alapos vihart kavart. Egyre jobban belemelegszik. Gesztusai is szélesebbre vál­nak. Most már a déliek he­vesebb temperamentumával folytatja: tűrhetetlen, hogy egyes iskolákban — és itt áz alsófokú iskolákra gondol — nem folyik igazi oktató­munka, az iskola jóformán csak megőrző hely és nem oktatási intézmény. Még he­vesebben, szól az építkezések körüli visszaélések nagy sza­máról, hogy spekulációs ma­nőverekkel hogyan csapják be a kispénzű építtetőket Sokan keresik meg. Egy külvárosi kerület dolgozói bölcsőde és óvoda építéséhez kérnek tőle segítséget. Rendkívül alacsony a szál­lodai alkalmazottak fizetése, pedig ők itt az Azur-parton igen nagy számban vannak. És most — befejezésül — álljon itt egy másik Ázur- parti képviselő, a nizzai pol­gármester egyik utóbbi, par­lamentben elhangzott felszó­lalásának részlete. Jacques Médecin a mi­niszterelnökhöz címezve a következőket hangoztatta: a rádió programja vállalkozás a nemzet demoralizálására; az egyetemen vissza kell állí­tani az előzetes szelektálást; ki kell űzni a „felforgatás ügynökeit”, egészen az állam legmagasabb szféráiig; meg­támadta a társadalmi bizto­sítás rendszerét és sajnálatát fejezte ki, hogy az amerikai leányvállalatok franciaorszá­gi jövedelmi részesedése csak 6,8 százalék. A polgármester hangja — a jobboldali kritika hangja volt. A kommunista- és a jobboldali képviselő két pó­lusa között természetesen egyéb állásfoglalások is van­nak a társadalom életéről. E kissé sarkos szembeállítás mégis jól tükrözi Azur-part erőinek ellentétes mozgását, és azt a harcot egyben, ame­lyet naponta vívnak a mun­kások és a dolgozó emberek Alpes-Maritimes megyében jövőjük érdekében. Valkó Mihály — Vége — Alekszandr Mitta nevét érdemes megjegyezni azok­nak, akik számon tartják a filmművészet jelentős alko­tóegyéniségeit. A hazánkban eddig ismeretlen szovjet rendező műve maradandó élménnyel ajándékozta meg nézőit. A Ragyogj, ragyogj csilla­gom! műfaját tekintve lírai filmballada. (Érdekes, hogy a .szovjet film legutóbbi év­tizedének kiemlekedő alko­tásai szinte mind ide sorol­hatók, eleven cáfolataként an­nak a teóriának, amely az érzelmi hatásokat száműzni kívánja a filmművészetből.) A történet a polgárháború időszakában játszódik egy félreeső kis orosz faluban, ahol szinte naponként vál­takozik a vörösök és fehé­rek, illetve a zöldeknek be­cézett anarchista banditák uralma. Ennek ellenére még­sem- háborús film. Inkább szomorkás példabeszéd, tű­nődés a művészet értelméről, a magányos próféták sorsá­ról. Mert Mitta hőse tulajdon­képpen próféta. Lobogó lel- kesedésű vándorszínész, aki megszimatolt valamit abból az óriási történelmi fordu­latból, amely a fegyverek ropogása közben készülődött Oroszországban. Nyomorúsá­gos fogatával járja a fal­vakat. mint valami népmeséi garabonciás, és mintegy igyekezetével azon van, hogy művészetével ő is előmozdí­tója legyen a változásoknak. Tragédiája, hogy korán érkezett. Az érvek még csak a fegyverek nyelvén vitáz­Ma délelőtt 11 órakor avatják Bányai Kornél em­léktábláját Tiszaföldvár— Homokon, a költő Űjkincsem szőlő 27. szám alatti egykori lakóházán. nak egymással. A vörösök és a fehérek egyaránt ki akarják forgatni egyéniségé­ből a színészt, noha merő­ben más indokok alapján. De hősünk derűjének sem­mi sem árthat, újra és újra belekezd szélmalomharcába, a tömegek nevelésébe. Ügyé­vel teljes mértékben azo­nosul, még nevét is elhagy­ja, a modern kísérleti szín­ház rövidítéséből, Mokiszin- nek nevezi magát. Egysze­mélyes Shakespeare-előadás- sai kísérletezik, majd szent Johanna misztériumának színrevitelével egy bájos és félszeg parasztlány segítsé­gével. Minden hiába. A falu népe a giccses filmvetítések­re tódul, Mokiszin újra és újra egyedül marad, csupán a parasztlány és egy falusi képzőművészeti őstehetség osztozik bánatában. Végül kivívja ugyan a tiszteletet, megmenti a falu lakóinak életét, de művésze­téből semmit sem mutathat meg. Mártírrá válik, de nem azért őrzik meg emlékét, amiért életét leélte. A film népmeséi tiszta­sággal, tündéri humorral, és megható érzelmességgel adja elő a boldogtalan vándorszí. nesz történetét. Nagyszerű a Mokiszint alakító Oleg Ta­bakov játéka. (Egyébként a moszkvai bemutatón ő ját­szotta az őrnagy szerepét Örkény István Tóték című színművében.) Méltó társa Oleg Jefremov a parasztfestő és Vlagyimir Naumov a fe­hér kapitány szerepében. Sz. J. Bányai Kornél életművé­nek kulturális napok rende. zésével, emlékszoba kialakí­tásával és a költő síremléké­nek felavatásával is adózik majd megyénk lakossága. Rádiós kin best Jászberényben Néhány héttel ezelőtt ad­tuk hírül lapunkban, hogy a közönség szavazatai fogják eldönteni, hogy a jászberé­nyi Déryné művelődési köz­pont ifjúsági klubja és a józsefvárosi pinceklub közül melyik vesz részt az Ifjú­sági Rádió „Játsszunk együtt!” című folytatásos klubműsorában. Általában nem sok esélyt adott a köz­vélemény a jászberényiek, nek a fővárosi klub ellené­ben. Nos, a papírforma ala­posan felborult. Péntek este Padisák Mihály, a népszerű Ifjúsági író és rádióriporter óriási lelkesedés közepette jelentette be, hogv a jász­berényiéit 1856, a józsefváro. siak pedig mindössze 3 (!) szavazatot kaptak. A klubest rádiófelvétele bebizonyította, hogy a jász­berényi fiatalok megérde­melték a szavazatokat. A találkozó legérdekesebb része talán az volt, amikor Gedey László klubvezető, a művelődési központ munka­társa beszámolt a hét éve működő klub múltjáról, je­lenéről, terveiről. A fiatal népművelő minden szaván érződött, hogy mennyire szíwel-lélekkel' törődik az ifjúság művelődésének, szó. rakozásának. közösségi életé­nek ügyével. Panaszos, elégedetlen han­gok is megszólaltak a vita során. A fiatalok — teljes joggal — szóvá tették helyi­séggond jaikc.t. A klub tagjai Fecske Már­ta irodalmi színpadvezetóvel az élen élénk vitába keve­redtek Bárdos István városi tanácselnökhelyettessel és dr. Fekete Zoltán vb-titkárraL Az ifjúság türelmetlenül ér­velt, a tanácsi vezetők se­gítőkészen válaszoltak, nem hallgatva el a komoly anya­gi gondokat sem, amely egyelőre megakadályozza még Jászberényt < abban, hogy egyik napról a másikra megfelelő kulturális centru­mot teremtsenek. A fiatal­ság az üzemek támogatását kérte, és felajánlotta társa­dalmi munkáját. A mintegy négy órás klub­estből október 31-én délelőtt egy órás összeállítás hang­zik ei a rádióban. Sz. J. Emléktábla Bányai Kornél egykori lakóházán BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 22. —A vetett ágyon feküdt és víziók gyötörték Rudolf Schirmbaumot is. a Bécs melletti Szigeten. Nehéz ál­mai voltak.A testét verejték verte ki, a fogát csikorgat­ta. A következő nap dél­utánján azután felszívódtak a rémes álomképek és üdítő, csendes alvásba merült Este volt amikor feléb­redt A sötét szobában szé- delegve tápászkodott feL Nem tudta, hol van. Abban a pillanatban, hogy lelépett ágyáról, felragyogtak a vi­lágítótestek. Schirmbaum ablakot sze­retett volna nyitni. És most vette észre, hogy a szobák­ban nincsenek ablakok. A fürdőszobába ment. borot­válkozott, fürdött Mire ki­jött, már ketten ültek a kö­zépső helyiség asztalánál. Csak egyiküket ismerte, a Pátert A másik fehér or­vod köpenyt viselt a bel­gyógyászok fülhallgatóját ha­nyagul a nyakába akasztva. — Sajnos nem maradhat »Pécsben, — tért a tárgyra /azonnal a „Páter”. — Meg­flgyét, de hasztalan, a bécsi rendőrség mindenütt keresi. A házak falán a maga fény­képei virítanak. — Jana? — A „felesége” őnagysága az üzleti ügyeit intézi. A cső­cselék megtámadta a boltot bezúzta a kirakatot, kész csa­tatér az üzlethelyiség. Most Jana felszámolja, egy kis summát átutal a maga sváj­ci bankszámlájára és azután" eltűnik. — Én én? Visszamegyek Bonnba? Persze nekem jó lenne akármelyik kisváros is, csak nyugalom kellene. — Dél-Amerikába megy. Kicsit hosszú lesz az utazás, mert kerülővel kell számol­nia. — Spanyolországon át? — Nem barátocskám! Ma­gyarországon át! Schirmbaum borzadva állt fel. Tudta, hogy azok az BS-ek, akik valami miatt Magyarországon rekedtek, rendre elnyerték büntetésü­ket — És meddig kell ott buj- dokolnom? — Bujdokolnia? Dolgoznia kell! Nézze csak, itt vau né­hány fénykép. A „Páter” Wocheck képeit szórta az asztalra. Minden­fajta felvétel helyet kapott ebben a kollekcióban. Volt amelyik fürdőruhában, más munkaközben, a harmadik szemből mutatta a profesz- szort. — Ezt az urat kell hazasegítenie. Ez az úr té­vedésből lemaradt egy re­pülőgépről. Roppant egysze­rű desz a feladata. Megkeresi ezt az urat, leüti, vagy el­altatja, kocsiba teszi és egy adott címre, szállítja. Ott már várják majd magukat, áthozzák a határon. maga tízezer márkával a zsebében gépre ül és egészen Buenos- Airesig repül. Ott állás vár­ja, jólét, és megérdemelt nyugalom... — És ha... lekapnak? — Arra nagyon vigváz, hogy ilyesmi ne történjen önnel. Volt honfitársai nem szeretik a hazaárulókat, az emberrablókat, a kémeket. De az SS-eket utálják. Itt megtudtuk menteni, odaát az isten sem mentheti meg a kötéltől. Az orvos felállt — Maga most velem jön — mondta Schirmbaumnak ellentmondást nem tűrő han­gon. — Nincs. — Mikor kapcsolódott az ODESSZA munkájába? — Ezerkilencszáznegyven- öt április huszonhetedikén, Bécsben. — Kapcsolatban állt-e a Gestapóval? — Igen. — Kapott-e fizetést az SA- tól is? — Esetenként. — Létesített-e kapcsolatot az orosz hírszerző szervek­kel? — Soha. — Nem igaz1. — De igaz! — Van-e rejtett betétje valamelyik külföldi pénzin­tézetnél? — Igen. — Fél-e magyarországi küldetésétől? — Igen. — Mit választ: Itt jelent­kezik a rendőrségen, vagy megvalósítja magyarországi feladatát? — Megvalósítom magyar- országi feladatomat. — Hajlandó-e az ODESZ-. SZA minden parancsát gon­dolkodás nélkül teljesíteni? — Hajlandó vagyok. — Volt veszekedés ön és a „felesége” között? — Nem ... volt. A hangszóró közbeszólt: — „Bioáramok kilengése a hatos szektorban. A kérdést kérem megismételni.” — Volt veszekedés ön és a „felesége” között? — Volt Ismét a hangszóró: „Bioáramok egalizálódtak.” — A teszt kész — mond­ta az orvos. (Folytatjuk.) amelyet szorítania kellett, és amely hosszú dróttal egy fa­lon túli berendezéshez kap­csolódott. Kigyulladt a mennyezet és fal találkozásához erősített műtőlámpa fénye, amelynek tizenkét lámpaszeméből egy kévébe font fény Schirmba- um arcába tűzött A volt SS a Il/b teszt szerint. Minden kérdésre habozás nélkül és azonnal válaszolnia kelL Fi­gyeljen jói Neve? — Rudolf Schirmbaum. — Született? — Ezerkilencszázhuszon- négy, március tizenkettedi­kén. Egvházán. — Szakképzettsége? Végigmentek a folyosón,' egy emelettel feljebb folytat­ták az útjukat. Műtőszerű helyiségbe léptek. A hatal­mas szoba közepén fogorvosi szék állt Az orvos mutatta, hogy Schirmbaum ott foglal­jon helyetEzt követően vé­kony és rugalmas drótszála­kat erősítettek homlokára, halántékára, a füle mögé. A kezébe egy-egy boxert adtak, legény érezte, hogy elönti testét a verejték. E pillanatban egy rejtett hangszóróból szigorú női hang szólalt meg: — „Mindhárom berendezés bekapcsolva. Bioáramok nor­málisak. Pulzusszám 97. A vérnyomás maximális érté­ke 152. A szemreflexek tá­gulási együtthatója 81.” — Kérdések következnek .. i » » * . •

Next

/
Thumbnails
Contents