Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
1971. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZABÓ ÁGNES RAJZA Gyárfás tndre: Bombázzák a szerelmet Bombázzák a szerelmet Indulatos percek. Társadnak a kegyelmet magadtól szerezzed! A tűrés nem fedezék s riadót ha érez, ketrecéből kiszökik légveszéttebb éned. Mit sem ér a lepedő, mit sem ér a gázmaszk, hogyha nincs oly szerető, kinek megbocsáthatsz. Pintér Tamás: Lány szótárral A szőnyegre dobott vastag szivacspárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharakban gines keverék. A házigazda magnóján végeérhe- tetlenül követték egymást a számok, a társaság táncolt, vitatkozott és ivott. Egy fiúsra nyírt lány is volt közöttünk, feltűnt, hogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzódott. s hátát a falnak döntve, egy füzetből francia szavakat tanult. A többiek Ditnek szólították; szűk, fekete nadrágot és csípőig érő. lazán kötött pulóvert virelt. Jóalakú, csinos lány volt, horszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel. Éjféltájban néhányan elmentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes beszélgetés kezdődött. A magnón valami lassú, borús kamarazene ment. jól esett a mély fotelban ülni és időnként kortyolni az italból. A lány nyugodtan tanult. — Túlzásba viszi a szorgalmat — mondtam. Kicsit gúnyosan vállat vont, átfogta felhúzott térdét. — Muszáj. — Ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom. — ötven szót kell megemésztenem naponta. — Egyetemista? Megrázta a fejét. — Automata — mondta — Ha nem találkozott még automatával, nézzen meg. Könyvelő vagyok. Még pedig a Holle- rithes fajtából. A füzetét forgattam. A lánynak gyerekes, gyakorlatlan írása volt, a szavak mellé a kiejtést is leírta. — Hogy halad? — Kell, hogy haladjak. Hamarosan kimegyek. — Látogatóba? — Nincsenek rokonaim. Sem itt. sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségül. — Csendesen nevetett. — Ha csak meg nem gondolom magam. — Felemelte a fejét, láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Ügy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyarországra jön, akkor beadjuk a házassági kérvényt. Nincs semmilyen ok, amiért ne engedélyeznék... Nem hiszi? — Pénzes gyerek? — kérdeztem. — Közepesen. A papának garázsa, javító műhelye, miegyebe van Párizsban, a Sa- int-Marcel körút közelében. De ez a legkevésbé sem érdekel. — A pohara üres volt, tölteni akartam. Eltolta az üveget, csak szódát kért. — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak. Ősszel, amikor a dolog elkezdődött közöttünk egy este a szállodában arról beszélt, hogy igazi, nyüzsgő családot akar maga körül, meg sem áll tíz gyereBajor Nagy Ernő: Művészek és civilek Ész evették? a „civil” szó mostanság nem annyira az egyenruhás testületek tagjainak körében használatos a kívülállók megjelölésére, inkább művészek nevezik így azokat, akik valamely „prózai’' foglalkozással keresik kenyerüket. E szóval bizonyos különállást fogalmaznak meg, amiről Tímár József egy alkalommal így vélekedett előttem: „A művész gyakran beszél arról, hogy az érdeklődőktől távol szeretné leélni életét. ám. ha ilyen helyzet alakulna ki — belehalna.” Igen, jóllehet a művésznek elsősorban alkotásával, teljesítményével kell hatnia, hatása mégsem választható el személyétől. Az érdeklődés nem torpan meg egy színházi előadás utolsó szavánál, nem korlátozódik egy tárlat megtekintésére, nem ér véget, ha a koncertező hegedűs meghajol a tapsra. Ezért nőtt már szinte könyvtárnyira a művészvilág anekdotáit földolgozó írások száma, egyebek közt ez a titka annak, hogy r. iért állnak a kelendőség! lista élén olyan életrajzi regények, amelyekből Munkácsy, Liszt vagy Michelangelo sorsát, mindennapjainak intimitásait ismerheti meg az olvasó. Részben ez élteti a színházi képeslapokat is. És ha egy újságíró társaságban csak olyan apróságokról kezd beszélni, hogy Illyés Gyula a tihanyi kertjében hajóssapkát visel; hogy Csurka István szenvedélyes lóversenylátogató; hogy Fü- löp Viktor szabad idejében szívesen varrogat lányai részére; hogy Rab Zsuzsa kitűnő tornász, hogy Tamkó Sirató Károly a jóga egyik magyarországi apostola; hogy Bodrogi Gyula olykor verset ír; hogy Nagy Attila a szakemberek ügyességével javítja a csöpögő vízcsapokat... ha ilyesmiről beszél a riporter, bizonyosan pillanatok alatt köré gyűlik hallgatóságul a társaság zöme. Bai ©V? Sokan egyértelműen elítélik az ilyen — látszatra — periférikus tények iránti érdeklődést. A letűnt idők intimpistáskodá- sát vélik tovább élni benne. Nos. túlzás volna azt állítani. hogy mamár nyoma sincs a művészek hálószoba titkai iránti kíváncsiságnak. Naponta kérdeznek engem is. hallottam-e, hogy X táncdalénekes már nem Y táncosnővel „fut”, hanem Z tornásznőt teszi boldoggá. És nem hiszik, hogy én még a táncosnővel kialakult kapcsolatról sem tudtam, de nem is érdekel, hogy az illető kivel, mikor boldog vagy boldogtalan ... Azt azonban már nem tekintem intimpistáskodásnak. ha va- lak- azt feszegeti; mi az oka annak, hogy Latinovíts Zoltán oly gyakran kerül konfliktusba azzal a színházzal, amelyben éppen szerepel. Azt sem tekintem magánügyekben való vájkálásnak, hogy sokakat foglalkoztat; vajon miért keresnek nálunk is összehasonlíthatatlanul jobban a krimi szerzők, mint a java irodalom művelői, vagy hogy egyéni gazdasági vállalkozások is egyben a legnevesebb beat zenekarok vagy állami alkalmazottak Illésék, a Metro vagy -az OMEGA együttes tagjai? Némelyik művész maga törekszik arra, hogy „műsoron kívüli” találkozót hozzon létre a közönséggel. Mi másnak tekinthetném például Gábor Miklós írói tevékenységét?! A mindig mások szavait, gondolatait tolmácsoló művész nyilván gyötrő szükségét érezte, hogy számot adjon a közönségnek olyan élményeiről, gondolatairól, vívódásairól és csalatkozásairól, amelyekről az előadás fegyelmébe szorított színpadon nincs módja vallani. Úgy lalom, elsorvadtak azok a találkozók, melyeket egyidőben gyakorta szerveztek színházak és üzemi munkások, országjáró művészek és a falusi közönség között. Egy színész, amikor arról faggattam, szerinte miért .szűntek meg ezek a rendezvények, először a színészek nagy elfoglaltságára hivatkozott, majd amikor nem értem be magyarázatával, így szólt; „Azt hiszem, a minisztérium azt remélte ezektől, hogy a munkások a brechti dramaturgia lényegéről kérdezősködnek, vagy arról, hogy miként játszhat bányászt az, aki bányászatban csak Bányász Imréit, a filmgyár egyik vezetőjét ismeri... de az lett a dologból, hogy megkérdezték: melyik szabónál és mennyiért dolgoztatok, mi a véleményem a pop zenéről, láttam-e jó filmet nyáron, amikor Rómában voltam... ezek pedig fölösleges kérdések.” Szerintem nem fölöslegesek. Ha nagy áttétel útján is, de a művészetek világa iránti érdeklődésből sarjadnak. És ha nem is a színház műhelykérdéseit feszegeti, aki a művész jólszabott zakója nyomán szabója után érdeklődik, végülis még ebben a kérdésben is a művészet ízlésformáló ereje-hi- tele mutatkozik meg. Az író—olvasó találkozók mindmáig eleven divatja arra mutat, hogy szükség van fórumra, ahol a közönség olyan gondolataira is feleletet kap, amelyre az író könyve nem válaszol. Sokak számára az irodalommal való kapcsolat szorosabbá válását jelenti, hogy szemtől- szembe láthatják a könyv alkotóját, a könyvét, amely művészi értékeivel, gyöngéivel, esetleg vitát kavaró álláspontjával az alkotó iránt is fölkeltette az olvasó érdeklődését... Nem volt butaság a múlt században a művészvígasságoknak az a formája, melyet Feszty Árpád és Stróbl Alajos rendeztek a pesti Epreskertben, ahol a közönség kedvelt művészeinek társaságában szórakozott ... Hogy ennek napjainkban milyen vonzereje volna, arra egyetlen példa is elég A budapesti Népstadion az utóbbi években márcsak a Színész—Újságíró labdarúgó-mérkőzések alkalmával telik meg érdeklődőkkel. És nem a táncdalénekesek, a beat zenekarok fellépte vonz nyolcvan -nemtudomhányezer nézőt a lelátókra. Olyan műsor gyakran látható a tévében és egyebütt is. Az érdekli elsősorban a publikumot, hogy Major Tamás miként mozog labdarúgó szerelésben. Szepesi a mikrofon művésze hogyan visel; el. ha elválasztják a labdától. Hadics a pálván is szívki rály-e. vagy csak egy negyvenes férfi, aki azért emlékszik még a labda pattogására. Lyka Károly egyik könyvében olvastam valaha, hogy a száz év előtti Debrecenben egyetlen esztendő során negyvenezer pakli játékkártya kelt el. Elég szerény kulturális élet lehetett abban a városban, ahol oly rengeteg kártyacsatán verték el az időt Bizonyos, hogy a XX. század utolsó harmadában ugyanott sokkal kevesebb máriás-, kalá- ber-, zsírpartira kerül sor, s a tévé, a mozi. a rádió jóvoltából naponta ezer és ezer olyan művészeti hatás éri a város lakosságát, ami valami módon befolyásolja a művészetekhez és a művészekhez való viszonyát, így van ez országszerte. És ez a hatás nem nélkülözi a személyes elemeket. Móricz Zsigmond Ady Emrére emlékezve egyszer azt írta az Ady varázsról, hogy az testi hatás formájában is jelentkezett, például abban is, ahogy a bemutatásnál kezet fogott valakivel. Megtehetjük, hogy az ilyen hatásokat napjainkban egyszerűen nem létezőnek tekintjük? Csak akkor, ha azt állítjuk, hogy az író Veres Péter hatása elválasztható a népszónok Veres Péter hatásától; hogy Ladányi Mihály csak az, amit a versei elmondanak róla és életmódjában nincs semmi villoni; hogy Koffán Károlynak a grafikától való elfordulása megérthető anélkül is, hogy tudnánk, miként ragadta el őt a képzőművészektől egyik napról a másikra az ornitológia __ De ki állítana ilyeneket? kig. Ilyesmit ma itthon nemigen hallani. — Elgondolkozva kapargatta a szőnyeg mintáit. Nem látszott túlzottan boldognak. — Már nagyon várom. Nagyon. — Szóval, végleg elmegy. Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromszeletek voltak, jég között. Egy szeletet kivett, harapott belőle, majd a megmaradt darabot a szódavízbe tette. — Semmi sem biztos. — Hogy érti? — Ahogy mondtam. — Szereti? darabot, egészen ingyen. — Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerülten. — Ha tehetném, felvilágosítanám arról, hogy mibe vág bele. A lány elhúzta a száját — Nagy szive van. Mint minden férfinak. Legszívesebben szájon vágtam volna. Link üresfejű baba. Hogy képzeli el ez az életet? így nem lehet valamit elkezdeni! Az embernek hinnie kell abban, amibe belekezd. Csak úgy szabad hozzákezdeni valamihez, ha lolda’agi Pált — Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az alacsony heverő fölött függő kerámiára. — Azt is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök. — Összevissza beszél. Megint felnevetett. Kicsit keserű volt ez a nevetés. — Ügy veszem az egészet, mint egy kirándulást, amelyet az eső sem moshat el egészen. Én csak nyerhetek. — Kirándulás? — kérdeztem. — így indul? — Remélem nem akar prédikálni. Vitatkozni kezdtünk,, rossz íze lett az egésznek. — így nem szabad elkezdeni — mondtam düheién. — Miért? Félresikerült házasságot itt is könnyen tudnék kötnj — felelte flegmán. — Kát ha lehet miért ne csinálom úgy hogy az egyik oldalon bMnc'tva legyen? Ha minden 161 megy. legalább látok a világból egy az ember hisz abban, hogy sikerülni fog. Néztem, ahogy egymás után eszi a citromszeleteket, arca merev volt, nem árult el semnr tven érzelmei». Egyszer felállt, ablakhoz ment és fáradtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik, mint a negyedik, ötödik hónaiban lévő állapotos asszonyoké. — Mit néz? — kérdezte. — Mi lenne, ha adna egy kis szédát? Kint csendes éjszaka volt, csak néha zúgott el esy-egy autó, városba vezető úton. Nemsokára megjöttek a többiek. zaiosan oszlottak szét a szobákban, rávetették magukat az ételre és az italra. A magnón újból üvöltő tánczene szólt, a szőnyegeket felcsavarták a tálakon félbeha- rspott szendvicsek hevertek, nmelvekről a vendépek leették a sonkát, a sajtot és a A lánv a falhoz támaszkodva szorgalmasan tanult), Hadak vonultak ... Ha dale vonultak port kavarva, és meglapultak házaikban a jámbor, dolgos emberek; hallgattak, még padló se nyikkant, ilyenkor csak a szív remeg a borzalomtól, mely megülve az asztalt és a székeket, a kézzel fogható valóság, nem a lugas és nem a rózsák, nem az érett szőlőgerezd; minden más formát vált, és éles késsé változik át a hang, hadak vonultak, és a házba angyal hiába is suhant, senki se érezte meg édes jelenlétét, a bűvölet többé senkire nem hatott már, nem voltunk mások, csak kövek, a mozdulatlanságba zárva. Pilinssky János: BALESET Madarak vérzik be a mennyet, cigányok és gyerekek léptei lyuggatják át a szerenádnál szű/: kemény havat. De ez a szép, ez a gyönyörűségben ejtett örökös baleset.
