Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

1971. október 24. SZOLNOK MEGVEl NÉPLAP 5 Krónikások Türelmetlenség vagy anyagiasság „A haza az ország a maga történelmileg kialakult föld­rajzi, társadalmi, politikai viszonyaival, amelynek sor­sával, fejlődésével valamely nép élete, munkája, harca a történelem során a legszoro­sabban összefonódott.” Jóllehet ez a haza fogai, mának egyik legszabatosabb meghatározása, a hétközna­pok során aligha gondoljuk így végig, ha a hazára te­relődik a szó. A legtöbb emberben képek bukkannak fel, ha a hazára gondol, szülőföldjének, lakóhelyének képei. Az elvont fogalom minden ember számára más konkrét tartalommal telítő­dik. Ezért igaz az az állítás is, hogy aki nem kötődik érzelmileg egy „szűkebb” hazához, az nem tud igazán kötődni a „tágabb” hazához sem. A jó értelemben vett lokálpatriotizmus nem gyen­gíti, hanem éppen erősíti a hazaszeretetet, mert köznapi tartalmat ad neki. Ez az önmagában nem is új, de egy jó évtizede újon­nan felfedezett igazság lett a honismereti mozgalom re­neszánszának alapja. A Ha­zafias Népfront, a helyi ta­nácsok. pártbizottságok ösz­tönzésére és segítségével a korábbi elszigetelt kísérle­tekből mozgalom született. Alig van ma olyan város, község Magyarországon, ahol legalább egy-két ember ne gyűjtené a múlt tárgyi és írásos emlékeit. Sok helyen azonban körök alakultak ennek a szép feladatnak az elvégzésére. A honismereti szakkörök, a múzeumbará­tok körei kutatják, gyűjtik, rendszerezik az emlékeket, s munkájuk eredményeit idő­ről időre a nagyközönség elé tárják. Jászágó fiatal község, jö­vőre lesz húsz éves. Macs! Sándor iskolaigazgató a ku­tatómunka egyik lelkes résztvevője. — Valóban csak az egyik .— kezdi a beszélgetést. — összesen vagy tíz-tizenöt ember vesz részt benne. — 1962-ben kezdtük írni a köz­ség krónikáját, eddig három vastag kötet készült el. A községi könyvtárban min­denki elolvashatja, és a ta_ pasztalat szerint az embe­rek érdeklődnek is iránta, A kultúrotthonban van egy kis helytörténeti gyűjtemé­nyünk, amelyből időnként kiállítást rendezünk. Éppen most készülünk egy ilyen kiállításra az Országos Mú­zeumi és Műemléki Hónap alkalmából. Igaz, hogy köz­ségünk fiatal, de ezen a he­lyen már évezredek óta lak­tak emberek. őskori lele­teink is vannak. Jászapátin Szikszai Gábor nyugdíjas tanár a honisme­reti szakkör vezetője. Ebben a községben régi hagyomá­nyai vannak a helytörténet, írásnak. Már 1895-ben meg­jelent egy könyv Vándorfi János munkája „Jász-Apáthi város egyházának múltja és jelene”, amely igen sok ér­tékes adatot tartalmaz a község történetéről is. Rus. vay Lajos később ismét megírta a község történetét a felszabadulásig, attól kezd­ve pedig a honismereti szak­kör írta meg napjainkig Jászapáti történetét. Vágó Pál festőművész egykori szülőházában falumúzeumot rendeztek be, amelyben az állandó kiállítások mellett időszakos bemutatókat tar. tanak. A mostani kiállítás „Jászapáti fejlődése a fel- szabadulástól napjainkig” egy éve van nyitva, s eddig több mint ezerötszázan néz­ték meg. —; A honismereti szakkör­nek tizenhat tagja van — mondja Szikszai Gábor. — Háromhetenként — egyha- vonként jövünk össze, s ilyenkor írjuk meg a község krónikáját az eltelt időszak­ról. A végleges szöveg az év végén alakul ki, ezt meg­vitatjuk, s akkor fogadjuk el végérvényesnek. Jászszentandráson Sípos István a honismereti szak­kör vezetője, ő gyűjti az anyagot a község történeté­ről. Molnár István iskola- igazgató a nemrég feltárt románkori templomról gyűjti az adatokat, Kunráth Sán­dor tanár pedig a templom Aba-Novák készítette fres­kóinak történetét, korabeli sajtóját kutatja. A Szüreti Napok idején helytörténeti kiállítást is rendeztek, ta­vasszal pedig Aba-Novák műveit állítják ki. Jászjákóhalmán Váradi Zoltán nyugdíjas iskolaigaz. gató a tizenkilenc tagú hon­ismereti szakkör vezetője. Itt is van falumúzeum, amelyben állandó kiállításon láthatók a község múltjára vonatkozó dokumentumok. Váradi Zoltán megírta Jász- jákóhalma történetét a fel- szabadulástól, s jelenleg a korábbi évszázadok történe­téhez gyűjti az anyagot. A falumúzeumban lassan már nem fér el a felhalmozott anyag, amelynek csak egy részét tudják kiállítani. A vendégkönyv tanúsága sze. rint 1963 óta több mint 5800 látogató fordult meg a hely- történeti kiállításon. Véget értek a KPVDSZ kulturális és sportnapjai Ünnepi műsorral fejező­dött be tegnap délelőtt a ke­reskedelmi, pénzügyi és ven­déglátóipari szakszervezet megyei kulturális és sport- rendezvényeinek sorozata. A most tizedik alkalommal ren­dezett megyei kulturális- és sportnapok eredményeit dr. Tigyi István, a kultúrbizott- ság elnöke értékelte. Hat­száz különböző rendezvény az alapszervekben és 12 kiemelt megyei program, művészeti, szakszervezeti és egyéb témakörben: ez a kö­zel egy hónapig tartó prog­ramsorozat mérlege. Az elmúlt évben eredmé­nyes munkát végző huszonöt kulturmunkásnak tárgyju­talmat és elismerő oklevele­ket adtak át. A TÜRELMETLENSÉG nemes emberi tulajdonság, ha azért türelmetlen valaki, mert munkájában nagyobb eredményeket akar produ­kálni. Ezért tanul, képezi magát, dolgoziK ha kell ön- feláldozással is. Az a türel­metlenség, amely igazi em­berséggel. az emberek iránt érzett megbecsüléssel és sze­retettel párosul — csak tisz­teletet érdemelhet. Ám ha azért türelmetlen valaki, — hogy minél növidebb idő alatt, minél több pénzt ke­ressen és ezért félredob olyan etikai kategóriákat, — mint a kötelesség, a lelki is­meret, az emberi méltóság, az az ember nem érdemes a köz megbecsülésére. Szándékosan nem írok ne­veket A jászsági nagyköz­ségben sokan beszélnek meg­történt esetekről, amelyek­nek orvosok a főszereplői. Nem írok neveket, mert gon­dolom, már beszéltek és be­szélnek e fiatalokkal a nagy­község vezetői, a település legidősebb, köztiszteletben álló orvosa... Arról, hogy rossz úton indultak el pá­lyájuk kezdetén. A bizalom hallgatattja el velem a ne­veket, mert remélem belát­ják, hogy az orvosi hivatás gyakorlása nem ilyen gon­dolkodást kíván. Beteg lett egy öregasszony a faluban, egyedül él 260 fo­rint havi járadékából. — A szomszédai orvost hívak hoz­zá. A vizsgálat után a néni megkérdezte; „tessék mon­dani, mennyivel tartozom?” A válasz: „100 forint”. A né­ni kétségbeesett; „de nekem most csak 40 forint minden pénzem”. Mire az orvos: — „Nőm baj, majd a hiányzó 60 forintot elhozza elsején!” A néni biztosított volt. In­gyen gyógyításra jogosult Ez a történet és a többi eh­hez hasonló a tanács végre­hajtó bizottság ülésén hang­zott eb Ott viszonthallottam a pa­naszt, amit a nagyközségből szerkesztőségünknek is meg­írtak. „A fiatal orvosoktól a lakosság az egészségügyi el­látás javítását várta, hisz a fiatalok tele vannak ambí­cióval. Sajnos nem így tör­tént. A helyzet változatlan. Továbbra sincs éjszakai vagy hétvégi ügyelet. Előfordul, hogy megkönyörül valame­lyik orvos a hozzá éjszaka bekopogtatón, és hajlandó 80—100 forintért kimenni. Kérdem az illetékesektől, — megengedhető ez?” A panaszra könnyű vála­szolni: az éjszakai és a hét­végi ügyeletet már régen el­rendelte a tanács vb. A vb ülésen mégis ismét kritiku­san tették szóvá a testület tagjai. Űjabb határozat szü­letett: a központi rendelő ajtajára ki kell tenni min­den esetben a táblát az ügye­letes orvos nevével, aki azon az éjszakán vagy hétvégén köteles a beteghez elmenni, — ha az illető biztosított, minden ellenszolgáltatás nél­kül. Minderről tájékoztatni kell a nagyközség lakosságát. A tanács és végrehajtó bi­zottsága, abban a nagyköz­ségben épp úgy, mint ha­zánkban mindenütt, igyek­szik megoldani a lakosság egészségügyi alapellátását. Bizonyítéka ennek a sok-sok pénzzel épített központi or­vosi rendelő, a lakások, ame­lyeket az orvosok azért kap­tak, hogy letelepedjenek. — Mindezt az emberek érdeké­ben tették. A helytelen és elítélendő egyedi esetekből nem lehet és nem szabad ugyan messzemenő helytelen következtetéseket levonni, de azokat meg kell szüntetni. AZ EMBER .legnagyobb kincse az egészség, annak visszaszerzése vágy megőr­zése érdekében rpinden áldo­zatra hajlandó. Csak ezzel nem szabad visszaélniök azoknak, akiket azért tanít­tatott államunk, hogy e szép, megtisztelő hivatásnak élje­nek. Varga Viktória B. A. Az Országos Múzeumi Hónap keretében ma délelőtt 11 órakor nyílik Szolnokon a múzeum földszinti termei­ben Piroska János festőművész kiállítása. A tárlatot dr. László Gyula egyetemi tanár nyitja meg. Képünkön a művész „Kecéző” című alkotása. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 34. Amikor a szerszámos kam­rában egy jó gumimatracra is bukkant. úgy döntött, hogy a padláson alszik majd. Minden meglepetésre felké­szült: az előszobából a pad­lástér felé nyílő ajtót elre­teszelte, széket állított mö­gé, a székre egy vödröt, a vödör tetejére pedig seprű, nyél-darabokra támasztva néhány tányért helyezett. Ha bárki az ajtót megnyitotta volna, a seprűnyéldarabok odébb görögnek és a tányé­rok eszeveszett csörömpö­léssel a vödörbe zuhannak. Miközben mindezt elren­dezte, megfordult agyában a gondolat: itt van néhány lépésnyire a rendőrőrszoba, bemegy, és jelentkezik. így megszabadulhatna az ideg sejtjeiben bujkáló izgalom­tól, a felelősségrevonástól érzett évtizedes félelme le­csapódik. De ha megteszi, akkor örökre el kell Janától bú­csúznia. Most gondolatban az ő ar­cát látta. Ebben a pillanat ban szinte nem a börtöntől félt, és az akasztófától, ha­nem attól, hogy Janát soha többé nem látja. És úgy vjjveztcu .es s bűnös és átko­zott élet, amelyet eddig élt és az a távoli lehetőség, amelyben e pillanatban bí­zott, nem áll egyensúlyban egymással. — Csak itt lenne Jana — gondolta — és ki is mondta félhangosan a gondolatát. , És ebben a pillanatban kulcs csikordult a zárban... ☆ ...A búdapesti szállóbeli bár selyemernyővel borított lámpái kevés fényt sugároz, tak. Jana fehér kisestélyjt viselt. Az egyik ablakfülké. ben lévő kanapén üldögélt és cigarettázott. Egy zongorista és egy do­bos játszott a pódiumon dallamos muzsikát. A pin­cérek hangtalanul suhantak asztaltól asztalig. A szom­széd asztaloknál kíváncsi te. kintetek fürkészték Janát, fiatalabb és idősebb férfiak ugyanazzal a csodálattal néz ték a szikrázó tek'ntetet, a dús és fehérnek tűnő haj­koronát. a vállak lágy és a keblek haragos ívét. Gömöry hirtelen felállt és táncra kérte Janát. A zene­kar most másik számot kez­dett, az orvos és a fehér kiseStélyis hölgy a parket­ten táncolt. A dobos egy váratlan pillanatban a cin­tányérra ütött, Jana oda­kapta a tekintetét, erőszakos, követelőző, ugyanakkor hó­doló pillantással találkozott. Tánc közben megállapod­tak. Gömöry fizetett és ki­vezette Janát a helyiségből. A portánál elbúcsúztak, Gö­möry felöltözött, az épület oldalánál álló kocsijához ment, várakozott. Jana az elsß emeleten lé­vő szobájába sietett, levette kisestélyijét, yászonkosztü- möt öltött és szőke haját egy fekete, asszonyi fürtö­ket utánzó sapkába bújtatta. Táskájából szemüveget vett elő, a vegyianyaggal futta­tott üveg lila és zöld szí neket játszott. Karjára vette porköDenyegét, lesietett a lépcsőn. Kulcsát a portás márványasztalára dobta. Az orvos Volkswagenjét azonnal megtalálta, a vezető mellé ült. Egy ideig a vá­rosban autóztak, azután a Hármas határhegy felé vet­ték útjukat Egy templom mellett tértek a szerpentin­re, majd egy kis kocsma előtt álltak meg. Gömöry egy üveg Szürke­barátot rendelt és egy fe­ketét. Azután közel húzta székét Janához és akik lát­ták őket, azt hitték, egy nagy szerelem van közöttük kialakulóban. — Három olyan létesít, ményt találtam — mondta az orvos, — amelyben Wo- eheck doktor kísérleteket folytathat­— Hárman vagyunk mi is! Mindegyikre jut egy. — Ketten vagyunk — he­lyesbítette az asszonyt Gö­möry. — Schirmbaum hasz. nálhatatlan. Berezelt és a balatoni víkendházamban. húzódott meg. — Nem úgy ismerem Schirmbaumot, hogy meg­ijedjen az árnyékától, és most ilyen apróságra nem is adhatunk. Magának van kocsija, utazzon le Berend- re. A másik kettőt ránk bízhatja. —- Most már késő van. En nem tudok holnap délelőtt Schirmbaumért lemenni, — Szükségtelen is lenne. Maga holnap lemegy Be­rcidre, és felszedem Schirm­baumot, átadom neki a köz­pont parancsát és egy kis ügyességgel egy nap alatt mindent kideríthetünk. •— Félek Schirmbaumtól. — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt nézem doktor úr, nem úgy fest. mint aki ilyen egyszerű fel­adatot sem tudna megoldani. —- Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rá gondja. Vigyen vissza a szállodához és maradjunk abban, hogy holnapután estg tízkor ugyanitt találkozunk. Legyen biztos benne, Schirmbauns velem lesz. — Nem értem a közpon­tot... Először jön Schirm, baum, hogy ő a parancsnok. Aztán jön maga. és párán, csókát osztogat. — Más nem jön — mond­ta Jana. — Mert vagy meg­szerezzük a tudóst, vagy mind a hárman felsorako­zunk az akasztófa alá. De lyegyen nyugodt: ha bárme­lyikünk lebukik, mindhár. man megrendelhetjük a szemfedőnket. Az orvos megvonta a vál­lát és ezzel beleegyezését is adta... Jana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mer- cedesbe. Már a szállodai szobában tájékozódott arról, hogy merre is kell majd haladnia. Könnyen megtalál­ta tehát a Balaton felé ve­zető utat. Miközben a fehér kocsi kilencven-száz kilomé­teres sebességgel vágtatott, Jana arra gondolt, kár, hogy az ő szakmájában a rendes évi szabadság ismeretlen fo­galom. Jól el tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyugodt ember­ként ringatózik végig ezen a hosszú úton és aztán meg. érkezik majd az üdülőbe, fürdik és a Balatonon úsz­kál, napozik. Arra gondolt, milyen szép lenne az út, ha nem tudná. hogy állandó életveszély leselkedik rá, hogy elég egvetien hibás lé. pés, egy elrontott mondat, egy elhamarkodott cseleke­det, és a hibáért, amit vé­tett, az életéve! fizet. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents