Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

1971. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A parlamenti gazdasági aktira* értekezlet vitája és összefoglalója Az idí>járás K besrgít Őszi finis • a szántóföldeken (Folytatás az 1. oldalról.) rünkben. Azonban követke­zetesebbek akarunk lenni, mint eddig voltunk, ugyan­azon célok elérése érdeké­ben, amelyeket már koráb­ban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt vár­juk, értsenek egyet a hatá­rozottabb kormányzati ma­gatartással. az állami fegye­lem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kelle­mes, de a kormány megíté­lése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Felhívta a figyelmet a fo­kozott takarékosságra a be­ruházásoknál, a készletezés­nél, az importnál, s hang­súlyozta az export növelésé­nek szükségességét. Említést tett a miniszter- elnök a vita során elhang­zott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, példá­ul a kohászat, az alumínium- ipar. az olajipar és más gaz­dasági területek problémáit elemezték. Aláhúzta, a kor­mány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a táv­lati elképzelések kidolgozá­sánál is szem előtt tartja, sőt. egyik-másik téma még az idén a kormány előkerül. Ga7da«ág- irá nyitási rendszerünk jó A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint gazdasági magatar­tásunk — a beruházások csökkentése, a tőkés import mérséklése stb. — restrikciós •— visszafogó — jellegű; hely­telen az ilyen leegyszerűsí­tés, hiszen van ötéves ter­vünk. amelyet valószínűleg túlteljesítünk ma’d, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági te­vékenységünket minden te­kintetben. Gazdaságirányítá­si rendszerünkről sokszor el­mondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy ál­landóan tovább kell fejlesz­teni, s lehetnek egyes pont­jai, amelyek módosításra szorulnak, egészében azon­ban helyesen, jól szolgálja céljainkat. Felmerülő hibáit természetesen észre kell ven-# nünk. s ha valaki ilyet szó- vátesz. semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja tá­madni. , — ötéves' tervünk teljesí­tésével kapcsolatban egyéb­ként inkább arról van szó — folytatta —. hogy ebben az évben a vártnál dinami­kusabban fejlődött népgaz­daságunk. Néhány területen talán túlságosan is. ilyen te­rület a beruházás és a kész­letnövekedés, valamint az import, ezen belül és első­sorban a tőkés import Ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök felsorolta a ter­vezett fontosabb intézkedé­seket. Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta —. különösen tőkés viszonylatban. A kész­leteket is csökkenteni akar­juk. A beruházások indokolatlanul növekedtek A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a ter­vezett 85 milliárddal szem­ben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és eh­hez kérjük a támogatást —, hogy a beruházások ne ha­ladják túl a száz milliárdot. — legfeljebb 2—3. — de semmiesetre -em 15—20 mil­liárddal, mert ez nagyon ká­ros volna. Ezért el kell ha­lasztani öt-hat nagyobb be­ruházás megkezdését. bár ezekre már számítottak az jjrdekelt népgazdasági ágaza­tok. Természetesen az emlí­tett beruházásokra is sor kerül majd, s ha okosan gazdálkodunk, rövidebb idő alatt megvalósulnak. Fock Jenő ezután a veszte­séges, illetve nyereséges vál­lalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vitában többször érintett té­mával — foglalkozott. A mi­niszterelnök egyetértett az­zal. nem mindig igaz. hogy a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vál­lalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell teremteni, alaposan meg kell vizsgálni egy veszteséges vál­lalat tényleg annyira veszte­séges-e. hogy rekonstrukció­val, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé ten­ni, s egy gazdaságtalan gyárt­mány tényleg annyira ráfi­zetéses-e, hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele. Foglalkozott a minszterel- nök az összevont nagyválla­latok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mon­dotta —, hogy e lépés nél­kül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, — mint ahogy megtettük, de emel­lett igaz az is, hogy az ösz- szevont nagyvállalat, — az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vállalatnak, amennyi­vel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadalom érdekével. Min­den összevont nagyvállalat­nál biztosítani kell a beol­vadt vállalatok szabad véle­mény nyilvánítását. Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan — tehát nem egy összevont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek sze­rint a kis üzemekben, a szö­vetkezeti melléküzemágak­ban a dolgozók többet keres­nek, mint a nagy ipari vál­lalatoknál. noha az utóbbi­akban nagyobb nemzeti jö­vedelmet termelnek, a mi­niszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadha­tó igazság. Arra. hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterel­nök két konkrét példát em­lített: az öntődét és a nyom­dát Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három mű­szakban, az sokkal több kárt jelent a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsuk­ják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rend­szabályokról. amely meg­szabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek töb­bet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágában, mint az állami vállalatoknál. Szüktég; ran mozgékony kisüzemekre Az építőiparról szólva ki­fogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, pél­dául az állami építőipar és a házilagos építkezés egy fő­re jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gé­pesített ipari, házgyári épít­kezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómun­kával. Az utóbbi tevékeny­ségre továbbra is szükség van. Példák egész sora igazol­ja. hogy szükség van a szö­vetkezeti, a tanácsi iparban, tsz-melléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fog­va — mozgékonyabban mű­ködhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fo­gyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a sza­bad árak kategóriáját. A munkaerő-kérdésre tér­ve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsáta­ni a lógósokat és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egy­ségesen cselekedve a hanya­gokat, a lógósokat, a fegyel- mezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz mun­kahely, amely befogadja őket. Így elejét lehet venni annak, hogy az egyik válla­lat a másik vállalattól elkül­dött lógóst fölveszi, e tekin­tetben is szemléletbeli vál­toztatásra, egységes gondol­kodásra és határozott cselek­vésre van szükség. Különben olyan adminisztratív rend­szabályozás jelenthetne csak megoldást, mint például: a kilépők fizetett szabadságá­nak megvonása, táppénzének csökkentése. Ez pedig nem lenne kívánatos. Ebben a témakörben fog­lalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, mi. szerint — legalább is rövid távon — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely követke­zetesen érvényesíti a társa­dalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parla. menti felszólalásokban bírál­ták, hogy eltűnnek a bol. tokból az olcsó, divatos cik­kek. A ruházati ipar és a belkereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elis­merésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vi tát, a kormányzat intézke­dését, az ebben az évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagvobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérde­ket tartotta szem előtt. Eb­ből azonban nem szabad olyan következtetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetői­nek gondoskodniuk kell ar_ ról. hogy azok járjanak joi> ban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek. Ez nemcsak vállalati szín. ten igaz. hanem a vállala­ton belül az egyes embe­rekre nézve Is. Ezzel kap_ csolatban tett említést a mi­niszterelnök a tv egyik ri­portműsoráról. Az abban szereplő munkás joggal sé­relmezte, hogy azért rakos­gatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló mun­kával mindenütt magas tel­jesítményt ér eL Ilyennek — mondotta — nem szabad megtörténnie és ez az, ami nem kormányzati intézkedést követei, hanem üzemi, párt-, szakszervezeti, művezetői magatartást, közbelépést A közgazdasági propaganda nem kielégítő Befejezésül a közgazdasá­gi propaganda és tájékozta­tás kérdéséről szólt a mi- niszWolriök. Kifejezte meg­győződését hogy a gazda­sági életről nyújtott tájé­koztatás nyílt őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé haté, kony. A parlamentben a kormány expozéjában is fel­szólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban \ az üzemen belüli szervezett, ség kérdéseivel foglalkozza­nak. Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatá­sát illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. In­tézményeink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve a költségve­tést feneketlen zsáknak te­kintik, amiből tetszésük sze­rint markolhatnak. Sok vál­lalat, és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosz- szabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változta­tásra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat viszont minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. Összhangban kell dolgozni, mert enélkül a leg­jobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. Meg­győződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást — fejezte be összefoglalóját Fock Jenői, Az októberi időjárás a me­zőgazdasági üzemek kitűnő segítőtársának bizonyult: a hónap minden egyes napján tudtak dolgozni a földeken. A kitűnő lehetőséget alapo­san ki is használták. Zalá­ban szombatig a búzavetésre kijelölt terület 87 százalékán a földben volt a mag. A szomszédos Somogy megyében az őszi vetésre szánt talajnak mintegy 90 százalékát készítették elő a hét végéig. Az őszi árpa és a takarmánykeverék vetését az egész megyében befejezték, a búzának pedig csaknem az 50 százaléka került eddig a földbe. Az összes őszi veté­sek területe a somogyi ha­tárban elérte a hetvenezer holdat. Fejér megyében változat­lanul a kukorica törése je­lenti a legnagyobb gondot A kedvező időjárást ki­használva eddig a termőte­rület 60 százalékáról — mintegy 75 000 holdról — takarították be a termést a közös gazdaságok. A vető­szántással az egész megyé­ben végeztek, s ugyanakkor a tervezett terület 75 száza­lékán a kenyérgabona mag­ja is a földbe került A Kisalföldön — Győr- Sopron megyében — az el­múlt héten is elsősorban a búza vetését szorgalmazták. Itt is több közös gazdaság végzett ezzel a munkávaL A hét végén a megye határá­ban már csak alig tízezer hold vetnivaló akadt A cu­korrépát a vetésterület felé­ről szedték feL A száraz nyár okozta ta­karmányhiány pótlására nagymennyiségű siló takar­mányt készítenek a terme­lőszövetkezetek kukorica­szárból, répafejből és ned­ves szeletből. Ezideig 230 ezer köbméter silót tartósí­tottak már a téli hónapokra, de a kukoricatörés befejez- téig és a cukorrépa betaka­rításának végéig még leg­alább 10 ezer köbméter silót akarnak készíteni. Bács-Kiskun megye hatá­A Szolnok megyei Nép­lap olvasótáborának növelé­séről szóló felhívás a jászbe­rényi járásban is kedvező visszhagra talált. Az MSZMP járási végrehajtó bizottságá­nak irányításával járásszer- te sajtóterjesztési bizottsá­gok alakultak. A hónap ele­jén a járási párt végrehajtó bizottság Jászberényben saj­tóterjesztési aktivát tartott, s ezt követően több község­ben rendeztek hasonló — a helyi feladatokat meghatá­Heves megye történelmi borvidékein csúcsforgalom volt az elmúlt héten. Szom­batié' a szőlő+áWák 80 száza­lékáról szedték le a termést. A szakemberek úgy vélek ed­Két érdekes kiállítás fo­gadja a látogatókat az abo- nyi múzeumban. Az egyik Szikszai László kőműves pipaevűúeménvét mutatja be. A fiatalember, bár ma, ga még nem szokott rá a pipázásra, a községből és környékéről csaknem 40, művészien faragott öreg csi- bukot gyűjtött össze. Egyik­másik értékét növeli, hogy a szára ébenfából készült, s elefántcsont berakás díszíti. A gyűjtemény mellett Szabó Mihály kiállította saját ke- zemunkáit is; a körtefából rában az ősziek többsége már lekerült a földekről. Cukorrépa, napraforgó és ku­korica foglal még el na­gyobb területeket. Betakarí­tásuk azonban — erőössz­pontosítással — gyorsított ütemben halad. A mezőgaz­dasági szakemberek vélemé­nye szerint — az aszályos idő ellenére — az elmúlt évinél gondosabb, szaksze­rűbb a földek újratermesz- tésre történő készítése. Szem­mel is láthatóan rendezettek a nagyüzemi parcellák, asz­tal-simára műveltek a vető­ágyak. Az őszi vetésterület­nek 75 százalékán földbe ke­rült már a mag. Csongrádban a legsürge­tőbb munka most a kukori­ca betakarítása. A megyében az összes terület 75 száza­lékáról törték le a termést. A 80 000 holdas határú Hód­mezővásárhely tíz mezőgaz­dasági üzeme vezet Csong­rádban a mezőgazdasági munkákban és a Dózsa, va­lamint a Ságvári Tsz-ben egy-két napon belül teljesen befejezik a kalászosok veté­sét Általában a mezőgazdasági munkák üteme megyeszerte megegyezik a legjobb éveké­vel és a tavalyihoz ' ^est pedig tíznapos az időbeli előny. Az őszi vetésű növé­nyek alá a tervezett terület 80 százalékát szántották fel és a búzavetőmag 60 szá­zaléka földbe került Szabolcs-Sza tmár megye mezőgazdasági nagyüzemei az őszi munkák végzésénél is tartják azt a kéthetes előnyt amit még a nyáron szereztek. A cukorrépának — a gyár ütemezésének megfelelően — körülbelül a felét szedték fel. A 28 ezer hold napra­forgóból 22 ezer holdat a 134 ezer hold kukoricából 105 ezer holdat takarítot­tak be. Az előirányzott 187 ezer hold vetőszántásnak több mint 80 százalékát végez­ték eL rozó — értekezletet. Ezeken — a tanácstagok segítségét kérve — tanácsi választóke­rületekre bontották a fela­datokat, meghatározták a helyi üzemek tennivalóit. Az elmúlt héten újabb hé+ községben tartottak saj­tóterjesztési aktivát. s mind­ez biztatás arra nézve, hogy november 7—12-a — a já­rásban ekkor van a tulaj- donkónpeni sajtótari-sztési kampány — meghoEZa a várt eredményeket. nek, hogy az egri történelmi borvidéken az utóbbi évtize­dek egyik legjobb borai ér­lelődnek az idén a pincék­ben. faragott pipákat, amelyek öblös testét híres emberek, művészek arcképei díszítik. A múzeum másik érdekes kiállítása a téglagvőitemény. Néhány évvel ezelőtt dr. Keszey Gyula főállatorvos Abonyban és a környező községekben 400, különböző nagyságú öreg téglát gyűj­tött össze. Valamennyin jel, vagy felirat látható. Igen sok darabon a készítő Vagy az építtető neve olvasható az égetés dátumával. A leg­régibb tégla 1688-ból szára mazik. Képünkön: Dr. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes és dr. Bíró József külkei eskedelmi miniszter az értekezlet szüne­tében. (MTI Foto — Szebellédy felv. — KS) Felkészültek az egyhetes sajtóterjesztési akcióra Jó bort ígér Eger Pipa és téglagyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents