Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 23. Csuvasföldi jegyzetek Csipkeház és iévéiorouy Európa legkorszerűbb menedzserképző intézete — És akkor mi lesz a fa- hazakkal? — csúszott ki akaratlanul is a számon a kérdés, amikor a bolsevikok örök. de reális álmodozásával arról szólt a párt első titkára, kezei között vékorv ceruzát forgatva, hogyan változtatják meg az ötéves tervek során a csuvas falvak külső és belső képét is egyben. — Gvardice és Nikolajev kolhozokban már meg is kezdtük a települések átépítését. Városias házak, gáz, hideg-meleg víz, s magas fokú elektrifikáció — körvonalazta a terveket Voronovszki elvtárs, majd egy pillanatig tűnődni látszott a közbecsúszott kérdésen... Falu múzeum lesz — Hát igen. A szén faházak. Szépek valóban. De mégis csak faházak. Majd létesítünk mi is falumúzeumot az utókornak — tette hozzá megnyugtatásul, önmagának is. Mert á csuvas népművészet nemcsak dalban és hímzésben. táncban és faragásban, de az építkezésben is megkapó. Ötvösmunkának tűnő cizelláciő a tetőszerkezet kidolgozásában, brüsz- szeli csipke finomság az ablakok. ajtók kereteinek megmunkálásában és mindenütt a derűs kék szín feleselése hívja fel a figyelmet, amint a főgerendázat komorba hajló, barna tölgy, fenyő színével ingerkedik. Igaz, hogy a csuvas írásbeliség, a vers, a regény elválaszthatatlan a nagy tiszteletnek örvendő szimbirszki tanfelügyelő, Uljanov — Lenin apjának munkásságától, de az is igaz, hogy a Narp- szi poéma szerzője. Konstan- tyin Ivanov az első csuvas költő csak 1890-ben született és már 1915-ben meg is halt. — de mint ahogy a nemzeti irodalom a szóbeli nép- költészetbe gyökeredzik, úgy kapcsolódik a ma építészete is, ezer szállal a hagyományos építészeti stílusba. A majd 300 ezer lakosú, lüktető életritmusú város új lakónegyedeinek homlokzata olyan mintha finom ujjú csuvas asszonyok hímezték volna mind valamennyit megkapó formára, vérpiros színre. Minden elvonul Vonulnak, ismét vonulnak az erdők, de már levelük ezüstje aranyra változott. Utoljára piperészkedik fel. de most az őszi temetésre, a természet. Kattognak a kerekek. „Kendőjét meg sem oldva haldoklik anyám...” susogják a kerekek a sorokat Gennagyij Ajgi verséből. Megdöbbentő két sor. A parasztasszony, áz örök robot asszonya, akinek arra sincs ideje, hogy nyugodtan, kényelemben, kendőjét megoldva haljon meg. És most. hogy ennek a francia költészetet csuvasba öltöztető és a csuvas költészetet modern európai szintre emelő költő verssorait mormolom, mintegy ütemre a vonat távolodó kattogásával —, úgy tűnik, nem is utazom vissza. Én állnék, maradnék, de a tájék lesz hűtlen hozzám. A piperkedő erdők, a végszóra mégis megérkező esőfelhők, a csipke finomságú faházak és az égnek szökő tévétorony, azok loholnak tova hűtlenül itthagyva, elhagyva engem. Gyurkó Géza (Vége.) • * Otven éve történt Kiszabadult a cserefoglyok első csoportja A Magyar Tanácsköztársaság megdötését követően nagyszabású pert folytattak le az elfogott népbiztosok, a forradalmi kormány tagjai ellen. A per 1920 végéig tartott. Szovjet-Oroszország kormánya ezidő alatt viszont jelentős mentőakcióba kezdett; tússzá nyilvánította azokat a magyar arisztokratákat, hivatásos tiszteket, akiket korábban a cári hadsereg ejtett fogságba, s még szovjet területen tartózkodtak. Csicserin külügyi népbiztos táviratban jegyzéket küldött a magyar kormánynak. — amelyben kifejtette: a szovjet kormány hajlandó a túszként visszatartott foglyokat hazaengedni, ha cserébe a magyar hatóságok szabadon bocsátják az elítélt népbiztosokat. a forradalomban viselt szerepükért súlyosan elítélt más kommunistákat, szocialistákat, és hozzájárulnak kiutazásukhoz Szovjet- Oroszországba. A magyar kormány egy ideig igyekezett kitérni az egyenes válasz elől. Bethlen István kormánya végül 1921. július 28-án Rigában a szovjet kormány képviselőivel megállapodást írt alá. hozzájárult, hogy a népbiztosok és más elítélt magyar forradalmárok, összesen 415-en elhagyják az országot és Szov- jet-Oroszországba távozzanak. A népbiztosok kicserélésére 1922 februárjában került sor, de a korábban elítélt és fogságban tartott kommunisták első hatvan főnyi csoportja már ezt megelőzően. 1921. október 23-án elindult a Markó utcai börtönből, illetve a Nyugati pályaudvarról Moszkvába. Az első csoportban két halálra ítélt, hét életfogy tiglan- ra és tizenöt, tizenöt .évi fegyházra ítélt kommunista volt. A szobi vonat két első vagonjának vasrácsos kocsijában helyezték el őket, a MÁV legrosszabb vagonjaiban. amelyekbe beesett az eső. A határig kettesével összeláncolva csendőri kísérettel mentek. Útközben több állomáson tüntető csoportok integettek, s kiáltoztak bátorító szavakat a hazájuktól búcsúzó forradalmároknak. Szobtól a csehszlovák hatóságok vették át őket, aztán német területen folytatta útját a vonat. Drezdán, Stettinen át vezetett útjuk szovjet területre. A csoport elindulásával egyidejűleg Moszkvából háromszázhat- vankét tisztet küldtek Jiaza Magyarországra. Az első fogolycserét még további öt követte. Azok az emberek, akik ilymódon az internacionalista szolidaritás jóvoltából megmenekültek a halál- büntetéstől vagy a sokévi börtöntől, az ezt követő két és fél évtizedben jóban és rosszban osztoztak a szovjet nép sorsában. Sokan közülük üzemekben vagy a mezőgazdaságban dolgoztak, többen magas képzettséget szereztek, s vezető tisztségeket töltöttek be. akadtak jó- néhányan. akik időközben részt vettek a nemzetközi munkásmozgalom különböző csataterein folyó küzdelmekben, a többi között a spanyol polgárháborúban. Döntő többségük, mint a kommunista párt tagja, az SZKP-ban folvtatta tevékenységét vagy illegális pártszervező munkára jött visz- sza Magyarországra. Sok magyar a szovjet hadsereg katonájaként küzdött a Nagy Honvédő Háborúban. Néhányan még ma is a Szovjetunióban élrek, ott alapítottak családot. gyermekeik unokáik a Szovjetunió polgárai. A túlnyomó többség itthon él. a magvar munkásmozgalom megbecsült veteránja. V. P. Milánóban, a Piazza Ve- lascán, 1600 négyzetméter területen elkészül a Cegos új székháza, amelyben helyet kap Európa legkorszerűbben felszerelt menedzser- képző intézete, az audiovizuális központ. Ebben a modern székházban az olasz vállalatvezetők rendelkezésére állnak a leg. korszerűbb eszközök, amelyek révén elsajátíthatják a fejlett vállalatvezetési technológiát, s lépést tarthatnak Vízágyú az ércbányában A víz potenciális energiáját sokféleképpen lehet hasznosítani. A hömpölygő víztömeg még akkor is hajtja a turbinákat, ha viszonylag kis esése van. Ám sokkal kisebb vízmennyiség is kifejti ugyanazt a hatást, ha nagy magasságból zúdul alá. Nagyjából hasonló a helyzet a karvastagságnyi vízsugár, ral: sebessége (és az ezzel arányos „ütőképessége”) attól függ, hogy milyen keresztmetszeten kényszerítjük át az adott vízmennyiséget. Ilyen formán a nagy sebességű vízsugár olykor hatalmas erőt képvisel, s ezt Líbia és Tunézia Tripoli, ban aláírt mezőgazdasági megállapodása értelmében Tunézia lehetőséget biztosít Líbiának, hogy felhasználja a tunéziai mezőgazdasági és erdőgazdasági szakértők, műszaki és agrotechnikai szakemberek szolgálatait. Tunézia segítséget fog nyújtani Líbiának ahhoz is, hogy az említett területeken saját korunk egyre gyorsabban fejlődő piaci igényeivel. Az audiovizuális eszközök hatalmas komplexuma a Cegos menedzserképző központjának részét képezi. Lét. rehozásával a Cegos-nak az volt a szándéka, hogy állandó kapcsolatot teremtsen a vállalatvezetők és az állami szervek vezetői között, akik el akarják mélyíteni a vezetés sokrétű problematikájával kapcsolatos isme. reteiket. hasznosítják is a gyakorlatban. Tömör, homogén anyagtömeg megbontásra nem alkalmas a vízágyúból kilépő vízsugár (a robbantást tehát nem pótolhatja), annál inkább a laza, repedezett szerkezetű részek lemálasztásá- ra. Homok-, kavics- és kőbányákban ekként segíti a kitermelők munkáját: érc, bányákban az omlás meg. előzésére vízágyúval ^faragják le” a meglazult, veszélyessé válható falrészeket (amint a képen is látható). A szénbányászatban viszonylag kisebb szerepe van a vízágyús omlasztásnak. vezető kádereket képezzen. Líbiában jelenleg már körülbelül 25 000 tunéziai munkás dolgozik. Ezenkívül a két fél megállapodott, hogy közös részvénytársaságot alakítanak a tengerből nyert termékek feldolgozására. Tunézia segíteni fogja Líbiát a halászati ipar fejlesztésében is. V alaki hevesen csöngetett. Rohantam ajtót nyitni. Egy fiatal hölgy furakodott be. Bambán meredtem utána, majd követtem. — Nagyon sokat gondolkoztam a javaslatodon, — süppedt bele lihegve egyik fotelembe, — örömmel közlöm, hogy mindennel egyetértek. Mielőtt azonban vég-, képp elszánnám magam, meg kell tekintenem a lakásodat. Mert ugye, manapság nem minden a lakás... Jaj, segítsd már le a kabátomat, mert belemelegszem... Köszönöm. Jé, telefonod is van? Az meg ott a konyha? Hát ez igazán cuki! Gáz, melegvíz, fürdőszoba, — van minden!... Csak az a kár, hogy egy szobád van. A jövőre is gondolni kell aranyoskám! Ma még csak ketten vagyunk, de egy év, két év, és már itt is van néhány gyerek! Az ám! És akkor mi lesz? Szűk lesz az egyetlen szoba!... — Kislány, — igyekeztem felhasználni a lélegzetvételnyi szünetet, — maga eltévesztette a lakást! — Micsoda? Csak nem azt akarod mondani, hogy először látsz életedben!? — fortyant fel hirtelen. — Hát hányadszor? — Másodszor. G. Drobiz: A menyasszony — Akkor sem emlékszem magára. — No, akkor drágám... — nyúlt mélyen sóhajtva a retikülje felé, mire én halálosan megdöbbentem. „Revolver!” — meredtem falfehéren a hercig kis táskára. — .. .emlékeztetlek egy kicsit az előzményekre. Tegnap, délután, úgy öt óra tájban átadtad a helyedet a trolin. Aztán jegyet váltottál nekem is. A leszállásnál előzékenyen segítettél, és azt javasoltad, hogy legyek a feleséged. — Persze most már valóban úgy rémlik, mintha együtt utaztunk volna — hüm- mögtem az orrom alatt. — Igen, igen... Másra azonban nem emlékszem. Becsület szavamra! — Erre elvoltam készülve. Sejtettem, hogy így fogadsz. De miért nem ülsz le?! Lehuppantam a heverőre. — Gyújts rá bátran!... Rágyújtottam, bár még egyetlen cigit sem szívtam el életemben. — No, most már mehetünk szépen sorjában. Hol dolgozol? Megmondtam. — Ugye, nagyon fáradt szoktál lenni munkából hazafelé jövet? — melegedett fel az ifjú hölgy hangja. — Boldog vagy, ha feljuthatsz a trolira, ha leülhetsz, pihenhetsz egy csöppet. Mégis, meglátsz valakit, és rögtön átadod neki a helyed. Miért? Kértelek én ilyesmire? — Nem. — Tehát akkor valami belső sugallatra ültettél le engem? — Igen. — Jól van!.;: De haladjunk tovább! Kértem én tőled egy szóval is olyasmit, hogy nekem válts jegyet? — Nem. De addig kotorászott a táskájában hogy már én kezdtem unni a dolgot. Azt hittem, otthon hagyta a pénzét. — Értem. De mit mondtál akkor? Jusson csak eszedbe! — Már eszembe jutott .......Majd, ha legközelebb megint együtt utazunk, maga vált nekem jegyet.” Ezt mondtam. — Pontosan. Szóval már akkor eldöntötted magadban, hogy legközelebb újra együtt utazunk... De mindent betetőz az, ami a leszállásnál történt. Mi történt? De ne hazudj ám! r* Segítettem leszállni. — De hogy segítettél? — Odanyújtottam a karomat. — Ezt akartam hallani! És kényszerí- tett erre a gesztusra valaki? — Senki. — Helyes! Mi következik mindebből? Sok minden... Három dologra nem kért, nem kényszerített senki, de te három dologban is előzékeny, kedves, udvarias voltál. Így csak egy vőlegény viselkedik a menyasszonyával szemben! Jó ideig néma maradtam. Aztán támadt egy mentőötletem. — Nézze, — mondtam — én a szavaimért mindig felelősséget vállalok. De a helyzet az, hogy tegnapelőtt én egy másik trolin egy másik nővel szemben viselkedtem így. Ma meg egy falusi kislánynak mutattam meg hogy merre kell mennie a pályaudvar felé. — Szóval még szoknyavadász is vagy? — pattant fel. Áthajolt az asztal fölött és pofonütött. Aztán legnagyobb csodálkozásomra folytatta: — No, nem baj, minden meg van bocsátva, az esküvőig még legénykedhetsz egy kicsit. De aztán semmi kilengés, semmi házasságtörés, mert...! Hát lenne szíved megcsalni egy szegény anyukát? — Anyukááát?... Mit akar ez jelenteni? — Mintha már céloztam volna rá... Végre is gyermekeink lesznek és így én anyuka leszek, nem gondolod? — Tudtommal semmi olyasmi nem történt köztünk a trolin — gurultam most- már méregbe, — ami miatt önnnek gyereke születhetne! — Kis butám, te — paskolta meg gyöngéden arcomat és a heverő felé kezdett húzni. — Az ilyesmi nem a trolin szokott történni! Majd hirtelen szájoncsókolt. — Na gyere már, ne vacakolj... Elég az ellenállásból! Krecsmáry László fordítása Tunézia és Líbia gazdasági együttműködése t Az EGK kereskedelme a fejlődő országokkal Vittorio di Martino, az EGK és a fejlődő országok kapcsolatainak ügyeivel megbízott EGK-képviselő kijelentette, hogy a kibővített Európai Gazdasági Közösség fokozni fogja együttmű. ködését a gyengén fejlett országokkal. Martino főként a latin-amerikai országokkal folytatott tárgyalásokon elért haladásra utalt. Elmondotta továbbá, hogy az EGK állandó párbeszédet kíván kialakítani a fejlődő országokkal. 1970-ben az EGK legjelentősebb külkereskedelmi partnere az USA volt. Az USA-ból származó import megközelítette a 9 milliárd dollárt és a kereskedelmi mérleg 2,5 milliárd dollár passzív szaldót mutatott. A kelet-európai országokból származó behozatal az 1958. évi 670 millió dollárról 1970- ben közel 3 milliárd dollárra nőtt. A fejlődő ország gokból származó import 1969-hez képest 11 százalékkal nőtt és elérte a 16 milliárd dollárt. Az EGK kereskedelmi deficitje a gyen_ gén fejlett országokkal szemben 4,5 milliárd dollárt tett ki. Kanadai búza Kínának A búzapiac kérdéseivel foglalkozó kanadai bizottság bejelentette, hogy 500 000 tonna búzát ad el a Kínai Népköztársaságnak az 1970 októberében kötött szerződésben vállalt 2,7 millió tonnán felül,
