Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-21 / 248. szám
1971. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küldöttértekezletek közben Aligha van e hazában újságolvasó ember, aki rendszerezve belpolitikai életünk legfontosabb történéseit, ne egyik elsőként említené az ifjúsági törvény, a KISZ VIII. kongresszusára készülő ifjúságunk helyzetét. 'Történéseket írtam, s elég egy pillantást vetni a napilapokba, s találkozunk e történések sajátos műhelyével, a KISZ küldöttválasztó értekezleteiről írott hol rö- videbb, hol terjedelmesebb tudósításokkal. E jegyzet dolga, á városi és járási küldöttértekezletek közben, hogy belessünk a fiatalok e sajátos „műhelyébe”. Sok vád érte a közelmúltban a KISZ-t. „Elöregedik”, túlságosan sokat ad a „formákra”, nem azt kínálja, adja' a fiataloknak, amit azok egy ifjúsági szervezettől okkal elvárhatpak, s éppen ezért nem eléggé vonzó a KISZ-en kívüli fiatalok számára. A „vádakból” sok lehet igaz, sok lehetett igaz, ám a közelmúlt eseményei, legutóbb az ifjúsági törvény és annak végrehajtási utasításának megjelenése pezs- dítőleg hatott a mozgalomra. Megelőzte ezt a párt ifjúságról szóló februári határozata, s ez a határozat, a határozat szelleme már érződött az alapszervezeti KISZ-választásokon, s felerősödve érződik most a városi és járási küldöttértekezleteken. E sorok írója a közelmúltban két küldöttértekezlet vendége volt, s a közeles időben több értekezlet vendége lesz. Amit elmondhat az — jórészt — a szubjektív élményeken alapuló várakozás érzése. Le merem írni: soha ennyi várakozás a fiatalokban még nem volt, mint most. Soha ennyire fiatalos ez a szervezet még nem volt, mint most. Le mertem írni és már helyesbítek is: volt, a mozgalom indulásakor, amikor személyes bátorság, emberi kiállás dolga volt, hogy valaki a KISZ tagjává legyen. S éppen ezért, hallgatva a most felgyorsult, a várakozáson felül őszinte hangú vitákat egy nagyon jó érzés fogalmazódik meg az újságíróban: a kérdés az, hogy mernek-e a fiataljaink fiatalok lenni, tudnak-e élni mindazzal a lehetőséggel, jószándékkal, a társadalom holnapjáért való szándékkal élni, amely 1971-ben nem igazabb, mint eddig, de közérthetőbb, kézzelfoghatóbb, s éppen ezért közösebb feladat, mint korábban volt Érdemes rendszerezni egy kicsit az értekezletek vitatémáit. Számszerűen a legtöbb hozzászólás, Karcagon és Tiszafüreden egyaránt, a KISZ politikai, tömegszervezeti jellegének erősítését az új módszerek keresését szorgalmazta. Tiszafüreden, a fiatalokhoz szólva Váczi Sándor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára mondta: a párt az ifjúság elé is a szocializmus magasabb szinten való építését tűzte feladatul. Mit jelent ebben a helyzetben? Azt jelenti, hogy a KISZ munkastílusa és munkamódszere a kommunista munkamódszer és munkastílus legyen, azt jelenti, hogy a KISZ-tagok élete, gondolkozása, magatartása megfeleljen a kommunista erkölcs normáinak. Ez a feltétele annak, hogy a KISZ tömegszervezeti jellege ..kifelé való” vonzása valóban érvényesüljön. A kialakult viták gyújtópontjában állt a vezetőkénzés. Elmondani e szűk keretben mindazt, ami e témáról Karcagon és Tiszafüreden elhangzott, lehetetlen, ám meggondolandó, hogy ma, 1971-ben, az ifjúsági törvény szellemének megfelelően éppen a KiSZ-vezetők, i.üldöttek azok, akik a gyakorlathoz közelállóbb, az élet igényeinek megfelelőbb képzést sürgetik. Tény: szakmákat tanítunk, jól tanítunk, de a most megválasztott KISZ-vezető vezetést, közéletet sehol sem tanult, nem is tanulhatott. A párt és KISZ együttműködése, a pártirányítás, ellenőrzés hatása már az általában jóhangulatú, vitakész alapszervezeti választásokkor is érződött. Ugyanakkor, nem kevés türelmetlenséggel fogalmazták meg a fiatalok, hogy számos helyen akadozik, nem megfelelő a KISZ és a tanácsok, a KISZ és a gazdasági szervek kapcsolata. Jellemző az értekezletek hangulatára, hogy ezt sehol sem rótták fel egyértelműen a tanácsok és a gazdasági szervek hibájaként. Valamiféle „harc” kezdődött tehát a KISZ-alapszervezetek elszigetelődése ellen. Többen is megfogalmazták, hogy éppen a februári állásfoglalás és az ifjúsági törvény elfogadása az, ami fel kell hogy ébressze a fiatalok felelősségérzetét. Folyosón, szünetben hallottam vitát arról, hogy a KISZ a fiatalok felnőttéválásának „műhelye”. Olyan műhely, amelynek nyersanyaga a legnemesebb anyag: az ember. Olyan műhely, amelynek „terméke” a ma épített és holnap továbbépülő társadalom nélkülözhetetlen feltétele. Mi volt a legmeglepőbb a két meghallgatott vitában? Már Karcagon is, de Tiszafüreden még hangsúlyozottabban az, hogy a fiatalok ezreit képviselő KISZ- küldöttek végre mertek valóban fiatalok lenni. A Tiszafüreden 15 felszólaló tarsolyában volt jó néhány eredmény, amelyet elmondhatott volna, ám a hibákat részletesen ismertető, a gondokról számot adó önkritikus hangú beszámoló után, igaz az eredmények fedezetével, de a vitában is a gondok fogalmazódtak meg, a gondokra kerestek orvoslást a vitatkozók. S egy ilyen hangulatú vitában már az sem lehet baj, ha túlzott követelmény, olykor talán a jószándék fűtötten, de helytelen nézet is elhangzott, hiszen az elnökségekben mindenütt ott ültek, vitapartnerek voltak a párt-, állami és ifjúsági vezetők. S nemcsak ott voltak, részesei is lettek a vitáknak, nem egyszer „vissziafiatalodva” e sajátos műhelyhez, amelynek megszületése társadalmunk egyik legnagyobb ígérete. KISZ küldöttértekezletek közben vagyunk. Tegnap volt, ma van, holnap lesz. Az elmondandó eredményeket, de gondokat is stafétabotként hozzák majd magukkal a megyei küldöttek a megyei értekezletre, hogy onnan az országos kongresszus küldöttei a részleteket is kimunkáló, nagy közös műhelybe vigyék. A fiataljaink vitakedve, e viták őszintesége — úgy hiszem — ifjúság válasza az ifjúsági törvényre. Az értekezleteken megválasztott új KISZ-vezetők dolga, hogy gazdái, jó sáfárai legyenek ennek a felpezsdült vitakedvnek, a szándékoknak és a terveknek. Küldöttértekezletek közben vagyunk — írtam az előbb. Egy munkafolyamat közben vagyunk, de már most elmondható: a mozgalom e hamar tettenérhető fiatalo- dása a VIII. kongresszus sikerének ígérete. Bartha Gábor Hasznos szovjet tapasztalatok A közelmúltban a Szovjetunióban járt a Munkaügyi Minisztérium küldöttsége, hogy megismerje az SZKp XXIV. kongresszusán meghatározott életszínvonalpolitika bérügyi, bérgazdálkodási intézkedéseit és tanulmányozza a szovjet vezető-továbbképzés rendszerét. A delegáció tapasztalatairól Buda István miniszter helyettes, a küldöttség vezetője többek között elrnou. dotta. hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami, és bérügyi bizottság igen szívélyesen látta vendégül a magyar küldöttséget, s egyebek között tájékoztatta az új bértarifa- rendszer kidolgozásáról, megismertette azokkal az összevonó, egyszerűsítő elképzelésekkel, amelyeket az új tarifa-rendszer életbeléptetésével érvényre akarnak juttatni. A műszaripari-, automati. zálási és irányítási eszközöd minisztériumában, valamint annak egyik vállalatánál megismerkedett a küldöttség a gadaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének módszereivel. Ennek az a lényege, hogy maga a minisztérium, továbbá a hozzá tartozó vállalatok és egyesü- ‘ lések magas színvonalú számítástechnikára épülő önelszámoló rendszerben dolgoznak. Ilyen körülmények között a minisztérium és a felügyelete alá tartozó vállalatok rugalmasabb keretek között gazdálkodhatnak a bérekkel, mert csupán azt írják elő számukra, hogy termeáési feladataikat milyen bérhányaddal valósítsák meg. így kedvezőbbek a feltételeik a racionális létszámgazdálkodásra, és a termelékenység gyorsabb ütemű növekedését elősegítő anyagi ösztönzési módszerek alkalmazására. A minisztériumhoz tartozó vállalatok a termelés dinamikus növekedését változatlan létszámmal, tehát kizárólag a termelékenység növekedésével érik el. Ebből következik, hogy bérszínvonalukat az átlagosnál erőteljesebben növelhetik. — A szovjet vezető-továbbképzés szervezetének tanulmányozása során részletesen tanulmányoztuk az idén megszervezett népgazdasági irányítási intézetet, amely felső vezetőknek, nagy egyesülések vezérigazgatóinak, szövetségi-köztársasági minisztereknek, mi. niszterhelyetteseknek a továbbképzésével foglalkozik. A nőkért és a fiatalokért (Tudósítónktól.) A KPVDSZ Kulturális Kapok rendezvényei között került sor tegnap az SZMT székházában a dolgozó nők és az ifjúság helyzetével foglalkozó „kerékasztal” beszélgetésre. Az ankét vitáját Árvái István, az SZMT titkára vezette. Vitaindító rövid előadásában a nőkkel és az ifjúsággal kapcsolatos párthatározat végrehajtásával foglalkozott. A felmérések szerint a megye 106 ezer szakszervezeti tagjának több mint 40 százaléka nő és közel 40 százaléka 30 éven aluli fiatal. Ez teszi különösen fontossá a határozat helyes végrehajtását. A KPVDSZ több mint 11 ezer fis tagságának 63 százaléka nődolgozó. Megállapította, hogy a női szakszervezeti tisztségviselők száma jelentősen nőtt. azonban az iparban már jóval mérsékeltebb a javulás. Ezen a téren még mindig gátló tényező a nők ilyen irányú bátortalansága. A bérezési aránytalanságok megszüntetésében is jelentős javulást értek el és kijelölték azokat a munkaterületeket, ahol nőket nem szabad foglalkoztatni. Sok tennivaló van még a munkahelyek minőségének tekintetében és a megengedhetetlenül nehéz fizikai munka kiküszöbölésében. Szót emelt az előadó az „uzsoraalbérleti” díjak ellen és rámutatott a nehéz elhelyezési gondok mérséklésének lehetőségeire, a munkásszállók hevítésére. A vita során sok szó esett az alapszervezetek gondjairól és eredményeiről. A vita aktív résztvevői közül Szegedi Jánosné. Felbert József, Bálint Ferencné, továbbá Lakatos Lajos a KISZ városi bizottság titkára és sokan mások nemcsak munkahelyük nődo’gozóinak és fiataljainak helyzetével foglalkoztak, hanem hasznos és figyelemreméltó észrevételeket is tettek. Sürgették az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv teljes megvalósítását. Javasolták „szeszmentes” ifjúsági szórakozóhelyek létesítését. Központi probléma volt az óvodai és bölcsődei elhelyezés is, ami a fiatal házasoknak Szolnokon a legnagyobb gondot jelenti. Csaknem ötven szakszervezeti — társadalmi munkás — kereskedelmi ellenőr vett részt az SZMT székházában tegnap Szolnokon, útbaigazító tanácskozáson. — Ezúttal nemcsak a megyeszékhelyről, hanem más helységekből is voltak meghívottak. Szakember tájékoztatta őket arról, hogyan teljesíthetik sikerrel azt a megbízatást, amelyet a múlt téli szakszervezeti tisztújításkor kaptak választóiktól az üzemekben. Kedden az esti órákra megtelt a városi pártklub helyisége Karcagon. A Hazafias Népfront nőbizottságának elnökasszonya, Kovács Istvánná üdvözölte a vendégeket majd Tóth Lajos, az OTP megyei igazgató helyettese beszólta takarékosságról. Ká- muUibTtt-arra, hogy a csaláA jobb ellátás — s különösen a munkáslakta területek gazdagabb, választékosabb kereskedelmi ellátásának — szolgálatában dolgoznak. Jelentős segítséget adnak észrevételeikkel, javaslataikkal a hatósági ellenőrzésnek. Városonként, járásonként kerül sor általában a gyakorlati útbaigazításukra. Jászberényben már korábban megtartották, másutt a közeljövőben tartják e tanácskozásokat dók rövidebb-hosszabbtávú tervei — a jövedelem helyes beosztása, a „családi tervgazdálkodás” függvényei —, csak előtakarékossággal valósíthatók meg. Ehhez szolgál hasznos segítségül a háztartási napló, amelyet egyre több háziasszony vezet. Beszélgetés a 99családi tervgazdálkodásról66 / Utrakel a teáskanna — A jövő héttől kezdve már itt csomagol a gyárban a FÖSPED, közvetlenül szállítanak exportra — újságolta Acsay András termelési osztályevzető az Alumíniumáru- gyár 1-es számú tiszafüredi gyáregységében. Az üzem főmérnöke Szunics Ferenc viszont többek között azt mondta el, hogy ebben az első végig dolgozott esztendőben gyárukban elérik a 21 millió forint termelési értéket. Háztartási edényeik 80 százalékát exportálják: a szocialista országokba, Afrika különböző országaiba, Hollandiába, — NSZK-ba kerülnek a Tiszafüreden gyártott edények. — Azok, akik csinálják az edényeket legtöbben még egy évvel ezelőtt mezőgazdasági munkások volak. Ezen a 60 tonnás húzógépen két fiatal lány dolgozik. A Vietnami Demokratikus Köztársaság megrendelésére készül ott a „hasas-lábas”. Naponta és műszakonként a normaként meghatározott ezer helyett ezeregyszázat, ezerkétszázat csinálnak. Angi Lajos smirgliző tavaly még az egyik tiszafüredi tsz- ben volt zsákhordó munkás. Amikor a gyárba került és a gép mellé állították — azt mondta: „Azt az embert szeretném én látni, aki naponta 1400 edényt meg tud smirglizni.” Azóta naponta kellene tükörbe néznie. Műszakonként 2200 az átlagos teljesítménye. Keresztény László „bevándorló”. A várpalotai bányából jött el a Hortobágy melléki új nagyüzembe dolgozni. Már mestere a munkájának. Egy-egy műszakban 250—260 teáskannát formáz hóna alatt tartott szerszámával. Csomagolásra kész a teáskanna; ä tiszafüredi gyári mun$ kasok keze munkája. A jobb ellátás szolgálatában
