Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

1971. október 19. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 3 Jászkíséren volt9 Martfűn lesz Megyei szavaló versenyek Vasárnap délelőtt Jászki- séren találkoztak a megyei fogyasztási szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok és pénzintézetek legjobb vers­volt Csikós Pál, a Tisza Ci­pőgyár szakszervezeti bizott­ságának titkába is. aki a három díjazottal együtt to­vábbi nyolc versmondót hí­mondól. Sorrendben ez volt a negyedik alkalom. hogy előzetes háziversenyek után megyei rangú szavalóver- senyre került sor Ezúttal a legjobb versmondókből né­pes mezőny gyűlt egybe: negyvenhetén álltak pódi­umra. Ihletett versmondásá­val a szolnoki Trömböczky Péterné került az első hely­re (képünkön középen), aki így bejutott a KPVDSZ no­vember 10-i országos döntő­be is. Második Úti Piroska (balról), a jászárokszállási ÁFÉSZ Irodalmi színpadá­nak tagja lett míg a har­madik helyre Füzesi Irén, a jászkisériek versmondója ke­rült A szavalóversenyen jelen vott meg a november 5-én Martfűn rendezendő megyei szavalóversenvre, amelyet az üzem művelődési köz­pontjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójának tiszteletére ren­deznek. Egyébként a novem­beri szavalóversenyre sze­retettel várják további vers­mondók nevezését is. Kikö­tés csupán annyi, hogy a választott vers lehetőleg kapcsolódjék a forradalom tartalmához; ha lehet tük­rözze a munkásemberek éle­tének gondolati-érzelmi vo­násait. hirdesse a szocialis­ta építőmunka szépségét. A nevezéseket írásban kell el­juttatni a martfűi Tisza Ci­pőgyár művelődési központ­jába. Jászberényi pedagógus csoport Salgótarjánban Tegnap a salgótarjáni városi tanács művelődés- ügyi osztályának meghívásá­ra, Jászberényből pedagógus csoport utazott két napos tapasztalatcserére, Salgótar­jánba. A csoport tagjai kö­zött ott voltak az általános iskolák igazgatói, a zeneis­kola igazgatója, a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának munkatársai és a pedagógus szakszervezet he­lyi szervezetének titkára. A két nap alatt a jászbe­rényiek iskolákba, napközi otthonokba, a város műve­lődési központjába látogat­nak el, hogy tanulmányoz­zák az oktató-nevelőmun­kát. Megismerkedjenek majd a tagozatos osztályok szer­vezésének módszereivel, a I művelődésügyi osztály irá- j nyitó munkájával,, az igaz­gatói munkaközösség tevé­kenységével. Részt vesznek gyakorlati foglalkozásokon és megvizs­gálják , az iskolaigazgatók önálló munkáltató jogköré­nek érvényesülését, a jogkör alkalmazásának eddigi ta­pasztalatait. A magyar vegyésze tért Tudományos díj csak fiataloknak Az idén újonnan alapított tudományos díjat osztott ki a Magyar Tudományos Aka­démia. Akiről nevét kapta, s akinek példás munkásságát megörökíteni hivatott a díj: dr. Erdey László kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai ké­miai tanszékének vezető professzora volt, élete hatva­nadik évében, tavaly feb­ruárban bekövetkezett halá­láig. Pályája Szegedről in­dult, ahol már középiskolás diákként eljegyezte magát a természettudományokkal. A Budapesti Tudományegyetem fizika és kémia szakának el­végzése után vegyészként dolgozott, de a szakmai el­hivatottság szerencsésen tár­sult egyéniségében a neve­lővel. Két évtizeden át volt professzora a műegyetem­nek, s e kutatásokban gaz­dag, újabb és újabb tudo­mányos eredményeket gyü­mölcsöző időszakban az ana­litikai kémiának minden korszerű ágára kiterjedő vizsgálódást honosított meg intézetében. Az emlékére alapított díj — amelynek fe­dezetét, háromévenként a három ötezer forintos pá­lyadíjat Erdey László öz­vegye biztosítja — ezeknek a kutatásoknak a folytatását szolgálja. Kiemelkedő anali­tikai eredmények, azokkal kapcsolatos új módszerek, el­járások, készülékek alapján nyerhetik el a pályázók, akik nem lehetnek negyven évnél idősebbek. A rcnyéss műszert szerkeszt hz idei első alkalommal ketten kaptak önállóan díjat Ladányi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Is Halmos Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegé­de —, ketten pedig a közö­sen végzett munkáért meg­osztva: Gál Sándor adjunk­tus és Nemeshegyi Gábor ta­nársegéd a műegyetemen, közülük az egymáshoz kö­zelebb eső kutatásokkal fog­lalkozó három műegyetemi díjazottat mutatjuk be. Halmos Zoltán 1964-ben végezte el a műegyetemet. Már diákévei alatt bejárt a tanszékre, részt vett a tu­dományos diákkör tevékeny­ségében. Diplomamunkája is abból a témakörből készült, amellyel változatlanul fog­lalkozik, s amelyből a pá­lyamű is kikerült. A téma­kör: a szerves anyagok vi­selkedése magas hőmérsék­leten. Halmos Zoltán olyan ké­szülékeket szerkesztett, ame­lyekkel nagy hőmérsékleten vizsgálhatta a szerves anya­gok sűrűségének változását, viszkozitását, elektromos ve­zetőképességét. A hőmérsék­lettől függő változásaikat egyenletekbe foglalta. Kuta­tása, amely a fenolgyártástól indult el, végül ugyanoda tért vissza, nemcsak elmé­leti megállapításokat ered­ményezve, hanem az ipari gyakorlatot is gazdagítva. Sokat tudó készülék Gál Sándor és Nemeshe- gyi Gábor a tanszék egy má­sik csoportjában dolgozik, ahol a szervetlen anyagok viselkedését vizsgálják ma­gas hőmérsékleten. A vizs­gált anyagok természetéből következően, míg Halmos ké­szülékeinél bőségesen elég, ha hatszáz fokig használha­tóak. Gál és Nemeshegyi esetében a követelmény 1500 fok. Az ő pályamunkájuk tehát egy olyan készülék, amely széles hőmérséklet ha­tárok között — mínusz száz— százötven foktól plusz két­ezerkétszáz fokig — is ké­pes nagy pontossággal szabá­lyozni a hőmérsékletet az előre meghatározott prog­ram szerint. Innen a készü­lék elnevezése is: lineáris hőmérséklet-programozó. Ma már gyártja a műszeripar Programik néven. Készülé­kük két szabadalmat is tar­talmaz és nemcsak a tanszé­ki kutatásoknál használható, hanem az ipar sok területén, ahol nagy hőmérsékleten végbemenő folyamatok ját­szódnak le. s ahol a műve­letek közben a hőmérséklet változásának a technológia szerint, pontosan kell követ­kezni. így egyebek között — hogy az újabb rádiók révén közismert fogalomra hivat­kozzunk — a ferritgyártás- nál. Az egyetem elvégzése óta Gál Sándor mögött másfél évtizedes. Nemeshegyi Gá­bor mögött nyolcévi gyakor­lat. oktató és kutatómunka áll. Pillanat a tudomány történetében, de nagy ki­tartást. szenvedélyes érdek­lődést kíván attól, aki a ku­tatói pályát választja. Erre serkent Erdey professzor élete, példája és az ennek emlékét elevenen tartó pá- lyadij. Németh Ferenc A lineáris hőmérsékletprogramozó Vasárnap a m egyesKékhelyen Milyen egy nagyváros va­sárnap? Hétköznap regge­lenként teleszívja magát emberekkel, akik szerte a megyéből dolgozni, vásárol­ni, ügyes-bajos dolgukat in­tézni jönnek. A vasárnap, az ünnep mindig csendesebb. A csendes belvárost jártuk Állomás. Nagymama jön. Két nehéz szatyor húzza a vállát Meglepődik, amikor kérdezzük, hogy honnan- hová tart, aztán csupa mo­solygás lesz az arca: — Berényj vagyok. Jász­berényi. Négy nagyfiam van. Egy itt Szolnokon. Ügy élek, hogy minden vasárnap má­Sok izgalom is jut ezért a pihenéshez. Az MTE pá­lya mellett még ezen a hi­deg vasárnap délelőttön is felforrósodott a levegő. Jö­vendő motorosok adtak szá­mot tudásukról a „rutin­pályán”. Akik sikeresen vet. ték az „akadályt” azok már csak kíváncsiságból szemlé­lődtek, hogyan küzdenek a többiek a kanyarokkal, az indexeléssel, a kuplunggal, a gázzal. íme egy boldog ember: Bozsik Margit egy hónapja szerzett gépkocsivezetői iga­zolványt. Tizennyolcéves, tá- piószelei kislány. Autót ve­Ä hideg, biztosan a hi­deg az oka — mondta fázó- san a nagy fejkendős Ju­liska néni. Tíz forint he­lyett kilencért kínálta a tej. felt, s még kóstolásra is biz­tatott, mondván, hogy az ő tehenük a legjobb Rákóczi- falván. — Az a baj, — mondta, — hogy ezen a héten nem volt fizetés se. Mi azt itt a piacon mindig tudjuk... Sajnáltuk a fázó eladókat, s a jó tejfelt is, amiből, ha egy kis műanyag poharat is kínált volna a néni, bi­zony veszünk. Ám alig né­hány méterrel odább a lá­dákkal rakott személygépko­csik csendesítették bennünk a sajnálatot Igaz kerékpár­ral, de Juliska néninek is biztosan megéri a piac. Vetlek egy Iskolát Zagyvaparti lakótelep. Tíz­emeletes épületek között pa­rányi, földreguggoló házak. Darukhoz szoktunk, az épí­tők gépeinek zajához. Most vasárnapi csend fogadott, csak a hajdani Sipos téri iskola bontásán dolgozott néhány gumicsizmás, sárral birkózó ember. Láncot al­ezen a hideg vasárnapon, nem azzal a szándékkal, hogy mindent elmondjunk. Nem beszélgettünk azokkal, akik vasárnap is dolgoztak, s az egymás mellé gyűlő kis ri­portok is csak mozaikként adnak kóstolót az életünkből. a sok-sok nagymama, mama, nagyapa, apa e gyorsan nö­vő város legkedvesebb ven­dégei. A 4-es úton egymást érik a kocsik. Idegen és nem idegen rendszámúak. Szá­moljuk: minden ötödik meg­áll. Egy korty kávé, egy po­hár cola. Néhány perc pi­zetni gépkocsivezető édes­apjától tanult. — Mire kell a jogosít­vány? — Imádok vezetni. — Izgult? — Igen, de aki ezen a pályán nem boldogul, azt nem szabad országúira en­gedni. Megtudtuk: a vizsgázók negyven százaléka bizony nem boldogult, az addig vizsgázott hatvan jelölt kő. zül. öli majd újra próbál­ják egy másik napon. A jó és a rosszkedv for­rása is volt a város ezen a napon. kotva dobálták egymásnak a meszes téglát — Megvett a brigádunk egy iskolát — mondta Tari János, a Tamási brigád egyik tagja. Építőmunkások. — Közösen? — Együtt. Harmincöteze­rért. Harmadik hete kínló­dunk vele minden szabad időnkben. A vállalat sajnos nem adZetort, pedig mind, mind építünk Tiszatenyőn ebből a téglából, ki ezt, ki azt. — Jó üzlet? Megéri? — Olcsóbb valamivel. — Annyival, amennyit dolgo­zunk. Belestünk egy kapun Vitatkozgattunk, hogy va­jon mennyire gazdaságos az nekünk, ha a pihenésre biz­tosított szabad szombatok így telhetnek el. Aztán be­lestünk egy kapun. Az ud­varról frissen mosott ruha integetett. A Jókai utcai háziasszony nem mondott nevet. — Nagy mosás? — Hétközben dolgozom. Mikor csináljam? — A férje? — Nézi a televíziót. Két nagylányom van. Azok is azt nézik Legalább ők pi­henjenek. — Holnap? — Megyek és dolgozom... Az elkedvetlenítő törté­netre, nem sokkal odébb egy új bérház, motorokkal zsúfolt lépcsőház bejáratá­nál, történet felelt. — Motort mosott? A vasutas férfi letette a még csepegő gumicsövet: — Nem, A lépcsőházat mostam — Házmester? — A feleségem itt taka­rító. Itt, ahoi ennyit építe­nek rengeteg sarat horda­nak. Neki segítek. Hadd pi­henjen egyszer. —■ És délután? — Szolgálatba megyek. _ Fázós számadás Egy kávét meginni beül­tünk a presszóba. Mit lát­tunk? Kicsit egymás ellen és egymás mellé kerestük a képeket, a történeteket, hi­szen kóstolónak szántuk az írást. És ebbe már nem fért bele a vasárnap délutáni MTE szurkolók haragja, a presszóban születő szerel­mek szép igaza, az otthon könyvet olvasó gazdagodása. A többel maradtunk hát adósok, de néhány gonddal lettünk gazdagabbak. A ház­bontók is szívesebben söröz­tek volna a tiszatenyői kocs­mában, a nagymosást végző háziasszony is szívesebben nézett volna televíziót, Ju­liska néni is talált volna otthon munkát magának, a Bíró János is szívesebben pihent volna lépcsőmosás helyett ezen a délelőttön, ám a vasárnap mindig a következő hétköznap is egy kicsit. Filléres haszon a téglán, kényszerű muszáj a mosógép mellett Jó lenne hinni, hogy né­hány év múlva, egy hason­ló vállalkozáskor már csak a pihenő, a jókedvű vizs­gákra vállalkozó, a hétköz­napokhoz erőt gyűjtő városi vasárnapról írhatunk. B. G. — K. K. A szakszervezetek megyei tanácsának székházában teg­nap szocialista brigádvezetők találkozóját rendezte meg a KPVDSZ megyei bizottsága. A tanácskozás résztvevői megválasztották az országos szakmai értekezlet tizenhét Szolnok megyei küldöttét is. — Képünkön a brigádveze­tők egy csoportja. • — ­Fotó; Temesköz! Korán reggel Motorosok vizsgája Tíz perc a piacon Vizsga a betonon síkhoz megyek, mert négy városban él a négy fiam. Egyetemre jár Szegeden a kicsi... A csomagokban hazai ízek, a szombat éjszaka sült sü­temény. Az arcon az előre- fénylg öröm: Sipos néni a fiát látni jött. Vasárnap ők, henő, s a vendéglátó a vá­ros. És ahogyan ide jön­nek a vendégek, már kora reggel innen is elindulnak a kirándulók. Gépkocsival, vonattal, busszal, mert a hétköznap sok „muszáj uta­zása” után most pihenés, ki- kapcsolódás az út

Next

/
Thumbnails
Contents