Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

1971. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 jE« ütt a% idős harcolok Az MSZMP megyei bizott­sága, a KISZ megyei bizott­sága és az MHSZ megyei ve­zetősége szervezésében a me­gyében élő partizánok évi találkozójára került sor teg­nap délelőtt. Huszonhatan vettek részt az idős harco­sok közül a tanácskozáson, — amelyen megvitatták az MSZMP Központi Bizottsá­gának a honvédelmi nevelés­ről szóló határozatát. A vita során a volt parti­zánok felajánlották segítsé­güket a honvédelmi nevelés­ben. A tanácskozás után — melyen Váczi Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára is részt vett — baráti összejö­vetelre került sor. Virágzik az akác a Tiszazugban A szeszélyes, változékony szeptemberi időjárás, érde­kes természeti jelenségeket okoz az Alföldön. Vasárnap még Szolnok volt az ország legmelegebb pontja, 28 Cel­sius fokkal. Kedden és szer­dán már a reggeli órákban csupán 7 Celsius fokot mér­tek, a közvetlen talaj szint közelében pedig 4.5 Celsius fokot mutatott a hőmérő. A sarkvidéki hideg és a mele­gebb levegő találkozása a magasabb légrétegekben, — gyors záporokat, zivatarokat okozott. Szolnok felett ked­den délután szivárvány volt megfigyelhető, másfél órával később pedig — villámlás, mennydörgés kísérte a gyors záport. Az időjárással ma­gyarázható az is, hogy a Ti­szazugban másodszor, sőt az akác virágai Panaszkodik az olvasó Megszoktuk már. Az a legritkább, ha azért fog egy-egy ember tollat, mert öröm érte. Elgondolkoztató. A múltko­rában úgy örültem. Hallottam, hogy szép szövetkezeti há­zakba költözött itt Szolnok szívében nem is kevés munkás­család. Még vártam is. Egy-két levelet. „Jöjjenek, nézzék milyen szép.” Nem hívtak, nem írt senki. Az természetes, különben is, fizettek érte. BunSsök vagyunk mi • • • Mindig is sejtettem, hogy mi földi halandók — aki­ket kedves közönség címmel is szoktak titulálni — meny­nyire vétkes népség vagyunk. Ma aztán még jobban megvilágosodott előttem ez a fölismerés. Hallgatom az érdekesnek, színvonalasnak ígérkező Jó reggelt! műsort, nyilatkozik az Illetékes, telefonérme Ügyben. Kiderül, az csak látszat, hogy nincs elég telefon- érme. Ténylegesen van, csak hát a nagyközönség ehhez a kérdéshez sem úgy viszonyuk, ahogy kellene. Ugyanis „elfekteti” az érméket. Majd lángot fogott a hajem a bűntudattól: az én zse­bemben is elfekszik két telefonérme. Micsoda állampol­gári fegyelmezetlenség ez részemről. Ahelyett, hogy csak a telefonálás percében vennék egy érmét, csak úgy, uk- mukfuk felhalmozok. Hát ezért nincs telefonérme, mert minden telefoná­ló-jelölt tartalékol egyet, kettőt a pénztárcájában. De ez még semmi. A múltkoriban az egyik vasárnap délelőtt is nyitvatartó élelmiszerbolt vezetője haragosan bepanaszolta nálam a kedves vevőket. Azért van ilyen tolongás, mondta, mert vannak, akik képesek ilyenkor lisztet, meg zsírt vásárolni, holott vasárnap délelőtt nem az ilyen jellegű szolgáltatások kielégítésére van nyitva az üzlet. Sőt. folytatta' a derék kereskedő, még olyan vevő is van. aki ilyenkor vásárol baearolt, ultrát meg miegy­mást. Amit hétköznap is nyugodtan megvehetne. Elöntött butaságom azon nyomban felismert tudata. Nekem is ott volt a szatyromban egy üveg Sidol. Szóval még vásárolni sem tudok. Szóval megint velem van baj, — meg a többi hozzám hasonlóval. Megintettek a minap hajszárító ügyben is. A harmad­szori használatkor elromlott a kézi hajszárítóm. Szeren­csére még garanciális volt, elküldtem a forgalmazó cég­nek. Két hónap múlva visszakaptam egy udvariasan ki­oktató levél kíséretében: „Kérjük a gépet kíméletesen Üzemeltetni, úgy az üzemhibák elmaradnak”. Szóval me­gint egy szemrehányás. Sajnos azt nem írták meg, ho­gyan kell a kézi hajszárítót kíméletesen üzemeltetni. Mert eddig sem beton keverésre használtam. El ne fe­lejtsem, a fránya masina ezúttal a második „kíméletes üzembehelyezéskor” mondta fel a szolgálatot. De most már nem merem visszaküldeni. Hát ennyi bűntudattal élek, — gondolom, nem én egyedüL — U — Gyorsan növeli gépparkját az ÉPSZER Képünkön: részlet az új ha barcsüzemről ft Egy fiatal munkás áll­dogált a napokban a szer­kesztőségben, — mert ideje kevés volt, nem ült le — s mondta a panaszát. Hogy szép házat épített saját spó­rolt pénzéből a közeli kis községben, Rákóczifalván. S hogy a hároméves ház előtt még mindig nincs járda, és a vizet is csak az utca kö­zepéig vezették. Pedig az utca végén lakó új házasok is beléptek a társulásba. Menjünk már, kérdezzük mi is, miért ér többet az utca közepén lakó családok évi négyszáz forintos hozzájá­rulása, mint az utcavége­ken élőké? Elmentem, s megkérdez­tem. No hiszen, nevettem mindjárt az elején egy jót magamban. Mikor az első kérdés elhangzott, felugrott egy admnisztrátor féle asz_ szonyság, s elszaladt. Ké­sőbb derült ki, telefonált a társulás elnökének. — Jöj­jön gyorsan, itt a rendőr­ség! Megjött és magyarázott Térképet vett elő, úgy bi­zonygatta, a terv nem teszi lehetővé, hogy az utca vé­gére, a falu szélére vezessék a vizet. Zárt rendszert kell alkoni még most. Aztán azt is megmondták, hogy jö­vőre az egész falu megkap­ja a vízvezetéket. Kérdeztem: elmondták ezt fgy az én panaszkodó em. beremnek? Hát az csak ter­mészetes. Nem vagyok benne biztos. Mert akkor megértették vol­na, s nem keresték volna, ki lakik az utca közepén? Sajnos, találtak kit-mit Ép­pen a vízvezetéket építő, a munkát irányító vállalat ve­zetőjét. És ezért nem hisz­nek már a magyarázatban. Ráadásul furcsa módon az illetékes vezető hányaveti hangon ugyancsak magyará­zott. Hogy ő megérdemli a vizet, megdolgozott érte. Meglett ember volt a hé_ ten a második panaszos, akinek ügyében egészen Ti- szakürtig utaztam. Forgács Elek a kunszentmártoni ma­lomban állt elém, segítsek már rajta. Nagyon ráfizet, ha nem intézik el gyorsan és jól az ügyét. Forgács Elek a tiszakürti konzervgyár segédfűtője volt majdnem két évig. A takaros kis üzemben az Idén átszervezés volt, tartósítás, főzés nem lesz Tiszakürtön, csupán szárítás, tisztítás, s a konzerves üvegek alkat­részeinek gyártása. A fűtők, s a kazán feleslegessé vál­tak. Forgács Elek a telep­vezető elé állt, s azt mond­ta, elmenne, ha nincs to­vább munka. Papírt is vitt magával, a telepvezető rá_ írta: hozzájárulással kilép­het Keresik manapság a mun­kást. Forgács Elek már másnap a malomban dolgo­zott. öt nap múlva postán küldték utána a munka­könyvét. Csakhogy az írás, a távozás oka: „kilépés.” Tudja azt mindenki, ez a legbajosabb dolog. Megmondtam Forgács Eleknek, mikor megyek ügyében a gyárba. A mun­kakönyv sürgető volt Előttem egy órával érke­zett oda a panaszos ember. Nem találkoztam rögtön ve­le, így a telepvezető helyet, tesének kezdtem mondani. Fiatal, felsőfokú techniku­mot végzett lány. Udvaria­san végighallgatott aztán nagyon nyugodtan meg­mondta: — Egy kis tévedés, félre­értés lehetett A telepvezető most nincs itthon, de a munkakönyvét máris javí­tottuk. Igaza volt Elek bá­csinak, rendben van a dolog. Forgács Elek azért pár napig nyugtalanul aludt. Amikor kezeltünk a kon­zervgyárban, rögtön a köny_ vét mutatta. Kis gyanakvás­sal, rettenkedésseL Sejtem miért Nem biztos benne, azért intéződött el ilyen könnyen a dolog, mert már a portán megmondta, jön mindjárt u „sajtó” is bele­nézni az ügyekbe, — vagy egyébként, sajtó nélkül is így lett volna. Már búcsúztam,. amikor megállítottak az emberek a gyár udvarán. Azt mondták vagy hárman, ha a Forgács­panaszt elintéztem, nézzek nak a piszkos munkán dói­nak a piszkoc munkán dol­gozók ruhamosásra szap­pant? Egyszer, az év elején adtak nekik, s azóta nem. A megyei tanács illetékes közgazdászai az első félévi eredmények alapján értékel­ték Szolnok megye tanácsi gazdaságának helyzetét — más szóval azt, hogyan raj­toltak a IV. ötéves tervidő­szak első „tizedében”. Az építési és szerelőipari válla­latról egyebek között meg­állapították: a műszaki fej­lesztési intézkedések révén a tervezettnél gyorsabb ütemben növekszik a válla­lat gépesítési színvonala. Koraxerű .ég = term el éhen,' aég Az iránt érdeklődtünk a vállalat vezetőitől, milyen eredményeik szolgáltak e kedvező megállapítás alapjá­ul? Örömmel újságolták, hogy az idén befejezték az aszta­losüzemük gépi korszerűsí­tését. Erre összesen másfél millió forintot költöttek. A programot ugyan már 1969- ben megkezdték, s az új gé­pek azóta számottevően nö­velték is a termelékenysé­get, Ennek mértékét g fő­könyvelő azonban csak az idei első hat hónapnak a múlt év azonos időszakával történt összehasonlításával jellemezte. Mintegy 20 szá­zalékkal több értéket állí­tott elő az üzem most a ta­valyinál munkaóránként. Más területen is fokozza a termelékenységet a gépe­sítés, amellett, hogy — pél­dául a habarcskészítés és vakolás műveleteinél — a nehéz fizikai munkát is meg­szünteti. Ezért rendkívül je­lentős az új habarcsüzem, hiszen a munkaerő-hiány gondját is enyhíti. Kamatos­tul visszafizeti tehát azt a 4,2 millió forintot, amibe ke­rült. Legjelentősebb berendezé­se az automatikus vezérlé­sű, napi 60 köbméter telje­sítményű, Elba-ÉPGÉP koo­perációban gyártott mészol­tó—habarcskeverő amely­hez mindössze két ember kell. A berendezésnek egy tartalék gépe is van, amely beton és habarcs keverésé­re egyaránt használható. (Je­lenleg a dohányfermentáló úi üzemcsarnokának alapo­zási munkáin dolgozik.) Jámbor Ferenc főkönyve­lő szerint legalább húsz erm bér munkáját helyettesíti ez a berendezés. Az üzemhez szállítójármű és két vakoló­gép is tartozik s az utóbbi­ak szintén nagymértékben fo­kozzák a termelékenységet. Emelőgépek a kisgyepi lakótelephex Korszerű — hazánkban a legmodernebbekhez tartozó — építési módra készül fel gépparkjának fejlesztésével is az ÉPSZER. Várhatóan már az idén megkapja azt az 50 tonnaméter teherbírá­sú toronydarut, amellyel kö­zépblokkok és házgyári falele­mek beemelésére vállalkoz­hatnak. A vezetés már az­iránt Is intézkedett, hogy mielőbb a vállalaté legyen egy nagyobb teljesítményű — 160 tonnaméter teherbírá­sú — toronydaru, amely ve­zérgépe lesz a kisgyepi la­kótelep építésének. Ez azon túl, amire a „kisöccse” ké­pes, komplett házgyári tér­elemeket — pl. egy teljes fürdőszobát — a helyükre tud emelni az épülő házak­ban. Mindkét toronydarunak legfőbb felhasználási terüle­te eben a középtávú tervidő­szakban a kisgyepi lakótelep építésénél lesz Szolnokon. Mint ismeretes, az ötezer la­kásos új városrész házait az ÉPSZER építi, teljes egészé­ben előregyártott házgyári elemekből. Az utóbbiakat a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szolnoki gyára állítja elő a megyeszékhely taná­csának megrendelésére. Jö­vőre kezdi meg és azt köve­tően folyamatosan biztosítja ezek szállítását is a kisgye­pi énítkezés színhelyére. M. I. Panaszkodik az olvasó, panaszkodik sok ember. A pa_ nászok vizsgálatakor, kis és nagy sorsdöntő ügyeknél az ember mégis azt mondja: nem a panaszkodó ember a sok. Nem is a jogos panasz a sok Sok a dolgok lényegét nem értő és eaért magyarázni sem tudó ügyintéző — és helyenként, esetenként papírügy egy-egy ember fájó baja Ezért aztán a legritkább, hogy örömkor is ír az olvasó. Bevárja inkább, míg Danaszkodhat. Mert olyan jó, hogy meghallgatják, s értelmes választ is kap. De jó lenne, ha ezt az értelmes választ ott kérné, ahol él, dolgozik. És ha meg is kapná! Sóskúti Júlia Együttműködés a SZÖVOSZ és a szakszervezet között A KPVDSZ Jókai utcai székházában szeptember 7-én ismét vezetői szintű meg­beszélésre került sor. A tanácskozáson ez alkalommal az általános fogyasztási (ÁFÉSZ) takarék- és lakásszövetkezetek dolgozóinak élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdések kerültek napirendre. A megbeszélésen részt vettek dr. Mol­nár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke és Ligeti László, a kereskedelmi, pénzügyi és ven­déglátóipari dolgozók szakszervezetének főtitkára vezetésével a két szerv vezető munkatársai. A megbeszélés a szakszervezet kezde­ményezésére jött létre, amely ezáltal is segíteni kívánja a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek közeljövőben sorrakerülő VII. kongresszusának előkészítését. Bevezetőben a szakszervezet főtitkára tájékoztatta a SZÖVOSZ vezetőit arról, hogy a KPVDSZ elnöksége felhívással fordul középszerveihez, valamint a szö­vetkezetek területén működő szakszer­vezeti alapszervezetekhez: segítsék a kong­resszus célkitűzéseinék valóra váltását a szövetkezeti akcióprogramok, az éves ter­vek teljesítése révén, ösztönözzék a szö­vetkezeti dolgozókat a fogyasztói érdekek fokozottabb szolgálatára. A résztvevők többek között foglalkoztak a két szerv együttműködésének és szoro­sabb munkakaocsolatának kérdésével. MegMlaoították. hoev különösen a dogo­zók érdekeinek védelmében vannak olvan feladatok, amelyeknek megoldásában kö­zösen kell munkálkodniuk. A megbeszélés egyik témája volt, hogy a közigazgatási szabályozók változása mi­lyen kihatással lesz a szövetkezeti keres­kedelemben dolgozók jövedelmének ala­kulására. Megállapították, hogy ebben a kérdésben, együttesen a Belkereskedelmi Minisztériummal, további vizsgálódás szükséges. A szocialista munkaverseny és a szocia­lista brigádmozgalom eddig is nagy segít­séget jelentett a gazdasági és mozgalmi feladatok eredményes elvégzéséhez. Szük­ségesnek tartják azonban az értékelés kor­szerűsítését a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek sajátosságainak megfelelően. Egyöntetű álláspont alakult ki atekin- tetben. hogy az oiszágos szocialista brigád­vezetői konferenciát megelőző tárca szintű konferenciára a küldötteket megyei szin­tű szövetkezeti szocialista brigádvezetői tanácskozáson válasszák meg. A megbeszélésen erőteljes hangsúlyt ka­pott a munkavédelem helyzete. Ez a mun­kakörülmények alakulását döntő mérték­ben befolyásoló tényező a szövetkezeték területén számos hiányosságot tartalmaz. A munkavédelmi törvényesség betartása területén jelentős problémák tapasztalha­tók, mivel mind több ÁFÉSZ foglalkozik ipari tevékenységgel, nem egyszer a szük­séges alapfeltételek biztosítása nélkül. A két szerv vezetői egyetértettek abban, hogv a helyzet lényeges javítása érdekében kö­zös akciót kezdeményeznek. Az ÁFÉSZ-eknél dolgozók szellemi és testkultúrájának nevelése érdekében szük­ségesnek tartiák a kulturális nevelő munka és sporttevékenység tekintetében — a szükséges változásoknak megfelelően — a SZÖVOSZ és KPVDSZ közös állás- foglalásának kialakítását. Ezt meg kell előznie a szövetkezeti dolgozók művelődési helyzetét felmérő közös vizsgálatnak. (KS>

Next

/
Thumbnails
Contents