Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-07 / 210. szám
1971. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cipőbemutató a fővárosban Két, mondanivalójában hasonló ám műfajilag jelentősen különböző hangjáték hangzott el a héten. Jó példa arra hogy azonos gondolatok közlése — a szerző egyéniségétől, vérmérsékletétől függően milyen különböző lehet, még akkor is, ha a két darab több vonatkozásban is rokon. Rokon, mert mindkettő a faji előítélet igaztalan, s egyben logikátlan embertelensége ellen emel szót. Rokon abban is, hogy mindkettő egy-egy frappánsan fantasztikus ötletre épül. S végül abban is, hogy mindkettő hasznos, jó szórakozás. Az e$7ii7olcad ember Botond-Bolics György hangjátéka az ifjabb nemzedékhez szóló tudományos fantasztikus történet a jövőből egy baleset után Ammon ezredest és Ukar boxbajno- kot „egybeoperálják”. Ügy, hogy Ammon feje és Ukar törzse lesz egy emberré. Az így született Ukarammon felemás volta miatt állandó összeütközésbe kerül környezetével, míg végül is elhatározza, hogy „krionizáltat- ja” magát, vagyis mélyhűtött állapotban 30 évre elaltatják. Annak reményében szánja rá magát erre, hogy ez alatt az idő alatt megszűnik majd az embert embertől, bőrszíne alapján megkülönböztető faji előítéletű. Reményei sajnos nem válnak valóra, egy sikertelen házasság után most már átvitt értelemben is felébredve a harcnak szenteli magát. Találmányaival szerzett vagyonát a négerek szellemi egyenjogúsítására használja, néger fiatalok taníttatását fedezi, előadásokat rendez, beszédeket tart. A fajvédők, mindezt megelégelve halálra ítélik. Az ítéletet saját (azaz Ammon ezredes) fia hajtja végre. A darab igazi játék, cselekménye fordulatos, izgalmas. Annyira az, hogy néhol már-már túlbonyolítottnak érződik. Amíg például a különleges összeoperálás ötlete alapvetően jó, hiszen az egész dráma erre épül, nem egyértelmű, miért van szükség a harmincéves altatásra. Azzal, hogy a szerző a cselekményt a még távolabbi jövőbe helyezi bizony nem kelt a hallgatóban optimizmust a jövő század kilátásaival Néqves számú riadókésziiitség Képzeljük el —■ mondja az író, — hogy mi lenne, ha egyszer fehér házaspárnak néger gyereke születne. Tegyük fel, hogy egyszerre többnek is. S ha még mindez a Délafrikai Unió egyik kisvárosában történik, akkor máris kész az az írói szituáció, melyet most már csak következetesen végig kell vinni. Mindaddig míg rájövünk: a helyzet megoldhatatlan. A szülőknek még akkor sem kell a gyerekük, ha — elvégre egy ilyen játékban semmi sem lehetetlen tehát, ha félreérthetetlenül bebizonyosodik, hogy a csokoládébőrű gyerek tényleg a sajátjuk. Tehát semmi kétértelmű gondolat! Itt minden nagyon egyértelmű. Az is, hogy a szülők kivételnélkül az államra bízzák gyermekeik felnevelését, elvégre is attól, hogy fekete gyerekük született, ők még fehérek maradtak. David Lytton hangiátéka Vérbeli rádiősza+fra. Minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy egy, a hétköznapi helyzetekben is lehetetlen gondolkodásmódot levetkőztessen. azzal, hogv egy kéntelen ötletet a faivédők fejével a végletekig végiggondol. — trömböczky — Hétfőn délelőtt a Divat- tervező Vállalat József körúti mintatermében cípőbe- mutatót nyitott meg Szalai László, a Tisza Cipőgyár értékesítési osztályának vezetője. A gyár ezen a bemutatón 250 pár divatos, tavaszi, nyári cipőt vitt a fővárosba. Ezeket a modelleket már 1972-re készítették a gyár tervezői. A kiállítás célja, hogy a kereskedőknek és a nagyközönségnek jóelőre megmutassák, mit kínál jövőre az alföldi nagyüzem. ☆ Hírmagyarázónk írja: Másodszor rendez mintabemutatót a fővárosban a martfűi Tisza Cipőgyár. A gazdasági irányítás reformjának bevezetése előtt mint minden iparvállalatnak, a cipőgyárnak is csupán termelnie kellett. Az eladásról, üzletkötésekről gondoskodott a minisztérium. Ezerkilencszázhatvannyolc óta már nemcsak termelnek, hanem eladnak is. Hogyan kötnek üzletet, hol, milyen áron helyezik el termékeit, ez is a gyárnak gondja. Tavaly a Tisza Cipőgyár ezért rendezett divatbemutatót Budapesten. A nagy kereskedelmi vállalatok központjába vitte legszebb modelljeit, s kínálta azokat. Jó volt ez a kezdeményezés, mert a gyár szakemberei termékeny párbeszédet folytattak a kereskedelmi vállalatok vezetőivel, jó boltot is csináltak. És még valamiért volt jó a tavalyi bemutató. A kiállításra rengeteg érdeklődő pesti látogatott el. Szavazhattak is, kiválaszthatták, melyik cipő tetszik nekik a legjobban, s azokat néhány nap múlva a kiállítás színhelyén meg is vásárolhatták. A párnapos bemutató után a martfűiek azzal jöttek haza a fővárosból: érdemes volt „utaztatni” a cipőket, megismertetni a gyár márkáját. Mert valóban nagyon sok vásárló akkor ismerte meg igazán. A mostani kiállítás szeptember 6-tól 11-ig lesz nyitva. ■ Délelőtt 10 órától, este 6-ig szívesen látják ott az érdeklődőket, s természetesen legszívesebben a kereskedelmi szervek küldötteit. A meghívó helyszíni piackutatásról is beszél. Nem másról, arról van szó, szavazni lehet minden látogatónak, melyik Tisza-modell tetszik a legjobban, mit viselnének a legszívesebben a gyár termékei közül 1972-ben? Reméljük, a 250 új modell most is sikert, jó üzletet hoz a Tisza Cipőgyárnak. Mi tagadás, nem is árt a reklám, a bemutató. A jó üzletkötésnek, kelendő árunak pedig itt, a mi megyénkben több mint 5 ezer cipőgyári munkás örül majd a legjobban. <sj) kényszerített. Ahol csak lehetett, „fogták” a forintot. A legújabb adatok szerint így 1,6 millió forintja maradt meg a gazdaságnak. A növénytermelés jelentősen pótolja a gyümölcsös 6 milliós fagykárát, veszteségét. A búza 19,45, a tavaszi árpa 15,62 mázsás átlaggal fizetett. (Öntözték.) Kiváló, terven felüli termést hozott és hoz a repce, a rizs, az aprómag, a zöldség, a hibrid kukorica, a burgonya és a rizs. Az Utóbbiból megközelítik a 20 mázsás átlagot. A legújabb felmérés szerint a többlethozomakból, a költségek megtakarításából a tervhez viszonyítva 8,5 millió forintja lesz a gazdaságnak. Csökkentéit beruházás t A gazdaságban év elején még 16,9 millió forint értékű új beruházást terveztek. A hitel hiánya, az állami támogatás átütemezése és a saját eszköz hiánya miatt erre nem kerülhetett sor. Viszont a tavaly megkezdett beruházásokat — kivéve a 75 vagonos hűtőház, tároló — befejezik. Így például a szolgálati lakást, a rizstelep és az ÁC öntözőtelep építését. A tagság jövedelmét az idén is 80 százalékra tervezték (kötött összeg a béralap). A gépesítéssel viszont jelentős a bérmegtakarítás, melyet a 80 százalékon felüli részesedésre használnak fel. Az új gyümölcsösök termőre fordulásával — pár év múlva — 1200—1300 vagon gyümölcsük lesz. A FAO segítségével ( az ENSZ Mező- gazdasági és Élelmezési Szervezete) amerikai gyártmányú manipuláló géprendszert kapnak. Jövőre fejezik be a harmadik hűtőház építését. A párt-végrehajtóbizottság pozitívan ítélte meg az Aranykalász Tsz vezetőségének és tagságának rendkívüli erőfeszítéseit. Lépéseik megfontoltak voltak. A gazdaságban most alapozó munka folyik, hogy 3—4 év múlva a fejlődés meggyorsuljon. Elbizakodottságra azonban semmi okuk nincs. A gazdaságvezetés kockázatvállalása helyes, ám az óvatosságról egy percig sem szabad megfeledkezni, s éppen a közösség érdekében. Máthé László A vezetőség és a tagság erőfeszítései Szanálás után a törökszentmiklósi Aranykalász Isz-ben Óriási meglepetést keltett 1970. év végén a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz mérleghiánya. Tíz évig ugyanis jó eredményeiről ismerte mindenki a szövetkezetét. A mérleg adatai szerint a gazdaság több mint 7 millió forint veszteséggel zárt. A tervhez viszonyított eredményromlása viszont megközelítette a 19 millió forintot. Termelési alapjai jelentősen csökkentek. Közismert, hogy az 1970- es év rendkívül vizes esztendő .volt. Az ár- és belvíz az Aranykalászt az átlagosnál is jobban sújtotta, öszA tagság nem ingott meg A gazdaságot ért kár természetesen a tsz-tagság jövedelmére is kihatott Tavaly az 1968—69. évi átlagjövedelemnek csak 80 százalékát fizethették ki. A rendszeresen dolgozó tszír tagok átlagjövedelme az előző évihez viszonyítva 7641 forinttal csökkent. A szövetkezet tagsága azonban nem ingott meg. Az őszinte tájékoztatás és saját tapasztalata révén ismerte a gazdaság helyzetét. Az emberek látták a terméskiesés ellen- súlyozására tett intézkedéseket, bíztak vezetőikben, s a jövőben. Tavaly és az idén Feszített tervezés A veszteség óta alig egy esztendő telt el. Vajon hol tart most az Aranykalász, sikerült-e a stabilizálás, helyre állt-e a pénzügyi egyensúly? Fontos kérdések ezek, melyekre legutóbb a városi párt-végrehajtóbizottság ülésén adott számot a gazdaság vezetősége. A gazdasági egyensúly helyreállítása az év elején feszített tervezésre késztette a gazdaság vezetőit. Termelési és pénzügyi tervükön végigvonul az az alapgondolat, hogy a tsz gazdálkodásában biztosítani kell az idei pénzügyi egyensúlyt, a tsz fizetőkénességét, Azt, hogy kiadásaikat saját bevételeikből fedezik. Célul tűzték a félmillió forintos alaphiány jellegű veszteség kigazdálkodását is. Pedig az idei év is rosszul kezdődött. A belvíz lerontotta a szántóföld termőerejét. melyet csak 2—3 év múlva sikerül visszaállítani. Ráadásul 240 hold búzájuk kipusztult, 1500 hold föld víz alatt állt. s csaknem 2 millió köbméter vizet szivattyúztak le róla. Ilyen körülmények között kellett a tavasziakat elvetni. szesen 810 hold földjét borította a víz, ezen semmi sem termett. A gazdaság fő profilja a gyümölcstermelés, (580 hold gyümölcsösből 236 hold a termő), melyet szintén súlyos kár ért. A veszteséget főleg az időjárás okozta. Az egyéb tényezők csak súlyosbították a helyzetet. A beruházások erőltetett üteme felemésztette a tsz eszközeit, biztonsági tartalékra nem tellett. Állattenyésztésüket — baromfi kivételével — felszámolták, így ez sem tudta ellensúlyozni, mérsékelni a veszteséget is nagy szorgalommal dolgoztak. A szövetkezetét szanálni kellett A veszteségek rendezése során a tsz 2 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást és 4 millió forint szanálási hitelt kapott, melyet négy évi egyenlő részletben kell visszafizetni. A többi veszteséget az idei gazdálkodás eredményéből és az amortizációs alap terhére kell rendezni. A tsz- tagok viselik a terhek jelentős részét, s vállalják a gazdaság egyensúlyának helyreállítására tett intézkedések következményeit Az új közgazdasági szabályzók és a kiegészítő vízkár biztosítás kötése az 1971. évi eredményt 3,5 millió forinttal negatívan érintette. A tavasszal a virágba borult gyümölcsfákat súlyos fagykár érte. (Csupán a gyümölcsből hatmillió forint értékű a terméskiesés.) A növénytermelés sikerei A gazdaságvezetők és a tagság erőfeszítései sikert hoztak a növénytermelésben. A gazdaság munkaerő- hiánnyal küzd, ezért a termelésszerkezet egyszerűsítésére törekedett. Összesen 2,6 millió forintot költöttek gépvásárlásra. Olyan gépeket, felszereléseket vettek, amelyek növelik a munka termelékenységét és csökkentik a kézi munkaerő felhasználását Így például burgonyavető vegyszerező és betakarító gépsort, kukorica vegyszerező és betakarító gépsort. A 408 hold rizs betakarításához 2 univerzális kombájnt szereztek be. A zilált pénzügyi helyzet nagyfokú takarékosságra Merre vándorolnak ? A munkaerőmozgás évek óta a legproblematikusabb pontja a hazai gazdasági életnek. Nemcsak azért, mert az elmúlt 3 évben a normális mértéket messze meghaladó fluktuá. ciónak lehettünk tanúi, hanem azért is, mert a mai napig sem sikerült megtalálni azokat a hatásos módszereket, amelyekkel a felmérhetetlen anyagi és morális károkat okozó spontán fluktuációt felválthattuk volna a tervszerűen megkomponált iparfejlesztési koncepcióval összhangban lévő munkaerő átcsoportosítással. A „munkaerő, piacon” a minden tudatosságot nélkülöző, már-már anarchikus jelenségek uralkodtak, s a helyzetet csak bonyolította, hogy a munkáltatók nemcsak szenvedő alanyai, hanem közvetett, olykor közvetlen okai, elősegítő! voltak a munkavállalók szüntelen vándorlásának. A téma időről időre — rendszerint egy-egy gazdálkodási időszak lezártával — napirendre került, s a hangnem álig-alig változott: kemény kritika, hatásos intézkedések sürgetése — esetenként kilátásba helyezése —, aztán marad minden a régiben. Nem véletlen a múlt időben történő fogalmazás. Az idei első félév adatai ugyanis némi — bár korántsem elégséges — pozitív változásról beszélnek. Esze. rint 1971 első felében mintegy 5 százalékkal csökkent a ki- és belépők száma, a múlt év azonos időszakához hasonlítva. A jelentésekből egyértelműen kiderül ez a pozitív változás, amely elsősorban azoknak a munkaerőgazdálkodást befolyásoló központi intézkedéseknek köszönhető, amelyeket sajnos még nem sikerült teljes mértékben elfogadtatni a vállalatokkal, pontosabban szólva: átvinni a vállalati gazdálkodásba. Mindenesetre így is eredményként kell elkönyvelni a fluktuáció csökkenését és azt is, hogy Budapesten és néhány vidéki centrumban létszámcsökkenés tapasztalható. Ez az utóbbi márcsak azért is figyelemre méltó jelenség, mert közismert, sok. szór és sokoldalúan bizonyított tény, hogy_ az ipari centrumokban lévő munkaerőhiány a legtöbb esetben látszólagos. Más a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy mi a háttere a létszámcsökkenésnek? A munkaerőgazdálkodásnak mindig vannak aktuális témái. A legújabb „aktualitás”: a szövetkezeti ipar és a tsz mellék-üzemek elszívóhatása. Nem kívánunk rész. letekbe menő elemzést adni arról, hogy mennyire helyes vagy nem helyes, mennyire elfogadható, vagy elfogadhatatlan például a legkülönbözőbb tsz-melléküzemek — közöttük a nagyipart kisipari módszerekkel űző — öntödék, mini-kohók, szer- számgép-műhelyecskék SOSO forintos órabérrel „megalapozott” munkaerőpolitikája. Mindenesetre tény — s ezt, bármilyen kellemetlen is, de tudomásul kell vennie azoknak is, akik irányítják az országos munkaerőgazdálkodást —, hogy e periférikus gazdálkodási egységek sokak számára meg. lepő gyorsasággal érvényesítették azt az elvet, amely- lyel az állami iparban mindmáig hiába kísérletezünk. A hatékonyság elvéről van szó. Arról, hogy el kell érni az életképtelen — pontosabban piacképtelen — gazdálkodási egységek elsorvadását, elsősorban oly módon, hogy e területekről megindul egy egészséges munkaerőáramlás a jól prosperáló, hatékonyan működő gazdasági területek felé. A szövetkezetek jórésze, a tsz. melléküzemek majd mindegyike — ne kutassuk most, hogy miért, milyen módszerekkel és milyen körülmények között a jól prosperáló vállalatok közé tartoznak. S ha csak ezt nézzük, akkor nincs abban semmi meglepő, ha a sok gonddal bajlódó Ganz- MÁVAG, Ikarus, vagy Vö_ rös Csillag Traktorgyár munkása különösebb szív- fájdalom nélkül cseréli fel nagyvállalati munkáltatóját valamilyen kisebb, majdhogynem jelentéktelen, ám lehetőségeit jól kihasználó üzemecskével. Márpedig a munkaerővándorlás jelenlegi fő iránya a szövetkezeti ipar és a tsz-meliéküzemág. Közgazdasági közhely, hogy az egészségesen és gyorsan fejlődő gazdaság elképzelhetetlen a munkaerő bizonyos átáramlása, illetve átcsoportosítása nélkül. Az is közismert, hogy a hazai Ipar bizonyos vállalatainak termékei — magyarán az egész vállalat működése — nem igazodik eléggé a világpiac követelményeihez. Még magyarabbul: vannak vállalataink, amelyek létezése — a jelenlegi gyártmány, struktúrát nézve — nemhogy feleslegesek, hanem egyenesen károsak. Ezek azok a vállalatok, amelyek az állami támogatásból élnek, amelyek időről időre meghosszabbított türelmi időt kapnak életképességük bebizonyítására. Ám az állami támogatás nem lehet a végtelenségig a vállalati hiányosságok, és a termelés piacképtelenségének takarója. Nemcsak elméletben, gyakorlatban is el kell viselni, hogy a rosszul prosperáló vállalatok, — amelyek nem akarják, vagy nem képesek megújítani saját gaz_ dálkodásukat — visszafejlődnek, elsősorban oly módon, hogy alkalmazottaik, munkásaik elhagyják, más, jobban működő üzemekben helyezkednek el. A dolog másik oldala, persze, hogy a gazdaságos, a piaci jövő előtt álló üzemek lényegesen többet nyújthassanak az alkalmazottaiknak; hogy nagyságrendbeli különbség 1egyen az éppen csak létező — sokszor csak a tradíciók miatt létező — s a dinamikusan fejlődő vállalatok között. Ez az egyetlen lehetséges mozgatóerő, amely egészséges munkaerővándorlást idézne elő, s amely megakadályozná azt is. hogy a nagyüzemi mun. kásság egy része az alacsony termelékenységgel dolgozó kisüzembe vándoroljon. V. Cs. Keresett termék a bodza A mindenütt előforduló, értéktelennek tartott vadgyümölcsünk — a bodza — keresett termék lett: értékes festőanyagot készítenek belőle, Az Erdei Termék Vállalaté az érdem, hogy „felfedezte” a bodzalé kitűnő tulajdonságait: szép színét, kellemes aromáját. Az elmúlt hetek során több mint húsz vagon bodzát gyűjtöttek be a Duna és a Dráva mentén, a mecseki és a völgy- sági tájakon. A feketére érett vadgyümölcsöt — az Erdei Termék Vállalat és a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz kooperációjában — a termelőszövetkezet borkombinátjában dolgozták fel: 120 ezer liter rubinpiros levet sajtoltak ki. A legjobb minőségű természetes festőié ez, használata feleslegessé teszi a szintetikus anva- gok alkalmazását a szörp- gyártásban és a konzerviparban. Az Erdei Termék Vállalat részben maga hasznosítja, részben külföldre szállítja a „bodza vérét”.
