Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 7. Hegnyílt a lipcsei vásár Vasárnap megnyílt az őszi Lipcsei Vásár. Látogatói 55 ország 6500 kiállítójának ter­mékeivel ismerkedhetnek szeptember 12-ig. A szocia­lista országok közül a Szov­jetunióé a leggazdagabb ki­állítás. A fejlődő országok közül 15-en, a tőkés orszá­gok közül 27-en vesznek részt. A kiállításra 80 ország ve­vőit, valamint gazdasági, műszaki és tudományos éle­tének vezető személyiségeit várják. Az NDK 4200 üzeme 208 000 négyzetméter terüle­ten vegyi és gépipari cikke­ket, orvosi és laboratóriumi műszereket, járműveket, kemping- és sportcikkeket, oktatási eszközöket, lakásbú­torokat és iskolabútorokat, valamint egyéb berendezési tárgyakat állít ki. Szocialis­ta viszonylatban a Szovjet­unió a legnagyobb kiállító; a szovjet áruk 80 százalékát a Lipcsei Vásáron mutatják be először. Gazdag anyag­gal vesznek részt a lengyel, csehszlovák, magyar, bolgár és román vállalatok is. A Mongol Népköztársaság kol­lektív kiállítása a forrada­lom ez évben megünnepelt 50. évfordulójáig bekövetke­zett nagyarányú fejlődést mutatja be. Jugoszlávia ve­gyikészítmények gazdag vá­lasztékával szerepel. A Vi­etnami Demokratikus Köz* társaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság cs a Kubai Köztársaság vásári szolgálatot tart fenn. A vásáron részt vevő 15 fejlődő ország közül India állítja ki a legtöbb árut, mindenekelőtt élelmiszercik­keket, textil- és ruhaneműe­ket. Tanzánia és Szingapúr először vesz részt az Őszi Vásáron, és érdekes export- ajánlatokkal jelentkezik ép­pen úgy, mint Mexico, Ecua­dor, Brazília és Libanon. A dollár és a többiek Augusztus utolsó előtti napján a japán kormány úgy döntött, hogy „lebeg­teti” nemzeti valutájának, a yennek ár­folyamát. A dollárválság legkeservesebb napjainak küzdelmei után Washingtonban úgy értékelték ezt a lépést, mint „az első fényt az alagút végén”. A japán kormány akciójából ugyanis azt a következtetést vonták le, hogy végül engedni fog az amerikai nyomásnak és a dollárhoz vi­szonyítva felértékeli a japán valutát. Ma már többé kevésbé világos, hogy Nixon nagyszabású „gazdasági csomag­terve” éppen azt tűzte ki céljául, hogy megváltoztassa a dollár és a vezető va­luták értékviszonyát — de a dollár leér­tékelése nélkül. Ennek egyetlen logikus módja: felértékelésre kényszeríteni az ösz- szes partnereket. E szándék mögött az amerikai pénzügyi köröknek az az elemzése húzódik meg, hogy a vezető nyugat-európai országok és Japán hosszú idő óta szándékosan tartották fenn devizájuk nem reális, a dollárhoz képest a tényleges értéknél alacsonyabban tartott árfolyamszintjét! Ezzel amerikai vélemény szerint az volt a céljuk, hogy megkönnyítsék export­áruik számára a versenyfeltételeket a nemzetközi és mindenekelőtt az ameri­kai piacon. A mindennemű importra kivetett 10 százalékos különadó azonban már vitat­hatatlanul a nyomás eszköze volt a tő­kés vetélytársak irányába. Figyelmezte­tés arra, hogy vállalják el valutájuk ön­kéntes felértékelését a dollárhoz viszo­nyítva. Ezzel természetesen megdrágít­ják exportjukat, és módot nyújtanak arra, hogy az Egyesült Államok megja­vítsa a maga áruinak nemzetközi ver­senyfeltételeit. Az intézkedés meghozatala idején már látható volt, hogy ez nem megy küzde­lem nélkül. A leglátványosabb viták Nyu- gat-Európában zajlottak le. A nyugatné­metek viszonylag könnyű helyzetben voltak. Emlékezetes, hogy a legutóbbi válság során az NSZK bejelentette, hogy szabadon „lebegteti” a márka árfolyamát. Ez a döntés továbbra is érvényben van és háromhónapos „lebegés” után a márka a dollárhoz viszonyítva körülbelül 7 szá­zalékkal ér többet hivatalos árfolyamá­nál. Schiller nyugatnémet gazdasági mi­niszter és a nyugatnémet gazdaságpoliti­kai vezetés abból az alapvető tényből in­dul ki, hogy Nixon (legalábbis választási év közeledtével) semmiképpen sem deval­válhatja a dollárt. Az Egyesült Államok gazdasági túlsúlya a tőkés világban — nem beszélve a politikai befolyásáról — továbbra is olyan erős, hogy erre nem is lehet kényszeríteni. Így a nyugatnémet változat szerint a vezető országoknak (mindenekelőtt a Közös Piac tagállamai­nak) egymással összehangolva kellene felértékelniök valutájukat a dollárhoz vi­szonyítva. Franciaország más álláspontot képvisel. A francia export versenyképességét félt­ve Párizs nem akarja megtenni az Egye­sült Államoknak azt a szívességet, hogy a dollár értékének csökkenése helyett hozzájáruljon a többi valuták összehan­golt felértékeléséhez. A nyugat-európai viták ebben a kérdésben még mindig nem értek véget és nyilván az eddigiek­nél erősebben fellobbannak majd, amikor szeptember 15-én a világ tíz vezető tőkés országának pénzügyminiszterei konferen­ciát tartanak. Már ma is látható azonban, hogy a fran­ciák taktikai vereséget szenvedtek. Párizs ugyanis azt remélte, hogy nyugat-európai pénzügyi megegyezés megakadályozásával egyben lehetetlenné teszi a japán valuta árfolyamának megmozdítását is. Japán azonban nemcsak a legdinamikusabban fejlődő tőkés ország — hanem egyben az az állam is, amelynek kereskedelme (Ka­nadáétól eltekintve) a leginkább kötődik az Egyesült Államokhoz. Ezért a Nixon által kivetett 10 százalékos import külön­adó Japánt érintette legfájdalmasabban. Tokióban megértették, hogy ha nem moz­dítják meg a yen árfolyamát a Washington által kívánt irányba — nem számíthat­nak a különadó megszüntetésére. Hosszú viták után végül elhatározták a yen „lebegtetését”, amely gyakorlatilag egyenértékű az ideiglenes felértékeléssel. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Franciaország pénzügyi szempontból a tő­késvilág vezető országai között elszigete­lődött és Nixon gazdasági intézkedései ezen az egy ponton (a többi vezető valu­ták átértékelésének vonatkozásában) kez­dik megérlelni a maguk gyümölcsét. A csata természetesen nem ért vé­get. Nemcsak a szeptember közepén kez­dődő „Tízek Tanácsa” előtt, hanem a Nemzetközi Pénzügyi Alap szeptember 27-én Washingtonban kezdődő nagy ta­nácskozásán is tovább tart majd a vita. A legújabb japán „hadmozdulatok” óta azonban valószínű, hogy Washington végül is kikényszeríti a francia ellenállással szemben a vezető tőkés valuták felértéke­lését. —i —e. AHOVÁ A MAGYAR DELEGÁCIÓ El T ÁTOGAT CHILE 2. Amikor a spanyolok Peru meghódítása után újabb „aranyország” után kutatva azt kérdezték a vidék la­kóitól, mi van a hegyeken túl, az indiánok e szóval válaszoltak: csili, ami nyel­vükön hideget jelent. E jel­lemzés azonban nem állja meg a helyét. Aligha van még egy olyan ország, amely annyi természeti változatos­ságot mutatna, mint Chile. A térképre pillantva hőse- szú, keskeny szalag: 4235 kilométer hosszan nyúlik el észak—déli irányban, a tró­pusoktól a déli Jeges-tenge­rig. Felszíne csaknem csupa felföld, az Andoknak a Csendes-óceán felé eső lejtő­jén. A múlt század nyolc­vanas éveitől az első világ­háborúig az ország északi részén lévő salétrom-sivatag jelentette Chilének a „fehér aranyat”, ennek kiviteli vámja fedezte az állami ki­adásoknak körülbelül 50 szá­zalékát. Ez az ipar hozta lét­re a bérmunkások tömegét. A következő korszakban rézbányászata válik világ- gazdasági jelentőségűvé s ma is ez szolgáltatja Chile exportjának 80 százalékát. Az ország gazdag ásványi kincseinek kitermelése a külföldi tőke, s főleg az amerikai monopóliumok ke­zébe került. , Területének alig 10 szá­zaléka van mezőgazdasági művelés alatt, szinte nan- jainkig a feudális nagybir­tok jellemezte az állapoto­kat. A megművelt föld T',4 százaléka 625 nagybirtoko­sé volt. s parasztcsaládok százezrei éltek jobbágyi sor­ban. Az ország kilenc és fél milliónyi lakossága most harcol azért, hogy visszasze­rezze az ország természeti kincseit, és hogy biztosítsa a gazdasági függetlenséget a Népi Egységfront program­ja alapján. Chilében már az 1930-as évek végén létrejött az első népfront-kormány Latin- Amerikában, amely felvázol­ta az ország legfontosabb gazdasági problémái megol­dásának tervét. Gonzáles Videla elnök azonban egy 50 millió dolláros amerikai kölcsön feltételeként kizárta a kommunistákat a kor­mányból, és illegalitásba kényszerítette a pártot. 1956- ban hét politikai párt, kö­zöttük a Chilei Kommunis­ta Párt és az Egyesült Szo­cialista Párt létrehozta a Népi Egységfrontot, amely­nek jelöltje Salvador Allen- de, győztesként került ki az elnökválasztásokból. Három­negyedéves működése alatt az új kormány hozzálátott a földreform megvalósításá­hoz, és az amerikaiak által ellenőrzött rézipar birtokba­vételéhez. Ez év július 15-én írta alá az elnök azt a tör­vényt, amely a természeti kincseket állami tulajdon­nak nyilvánítja. A külföldi társaságokat 30 év alatt kár­talanítják. A Chilei Köztársaság és hazánk kormánya 1965 feb­ruárjában újította fel nagy­követségi szinten diplomá­ciai kapcsolatait. 1967-ben egy magyar kormányküldött­ség látogatása nyomán ke­reskedelmi megállapodást, műszaki együttműködési, va­lamint kulturális és tudo­mányos együttműködési megállapodást írtak alá. Az idén júliusban ma­gyar—chilei "'reskedelmi megállapodás jött létre. A tárgyalásokon a chilei dele­gáció aziránt érdeklődött, hogy Magyarország bekap­csolódhatna-e néhány chilei iparág — a gyógyszer-, alu­míniumipar, a bányászat, a gördülőanyag- és élelmiszer- ipar — fejlesztési terveinek valóra váltásában. A két ország közötti együtt­működés kiszélesítése érde­kében egyetértettek abban, hogy létrehozzák a két r> szág kormányközi vegyes bi­zottságát Máté Sándor „Hallgatunk és nézünk44 Janusz Cegiella zongora- művész, zeneszerző, zenekri­tikus nevét Lengyelország­ban minden rádióhallgató és tv-néző ismeri. — Zenét magyarázni á tv-ben igen nehéz dolog — mondja a művész. — El­képzeléseim megvalósításá­hoz különleges formákhoz kellett folyamodnom, ame­lyeket néhány szakember ellenzéssel fogadott, a gya­korlatban azonban nagysze­rűen beváltak. „Hallgatunk és nézünk”, — ezt a címet viseli Janusz Cegiella zenetörténeti ciklu­sa, amely egész Lengyelor­szágban osztatlan sikert ara­tott. A hivatalos elismerés sem váratott sokáig magá­ra: 1968-ban Cegiella sorozata elnyerte a Rádió- és Tele­vízió Bizottság díját, 1969- ben a kritikusok „Arany Képernyő” díját. A „Radio i Telewizja” című hetilap ol­vasóitól beérkezett szavaza­tok alapján a legnépszerűbb tv-alkotóművészek listáján Janusz Cegiella a második helyre került. A „Hallgatunk és nézünk” c. műsorciklus sajátossága a szórakoztató adások formá­jának átvétele, azzal, hogy sanzonok, a jazz és a beat helyett a világ zeneirodal­mának remekművei hangza­nak fel. Cegiella célja, hogy a sokmillió tv-nézőhöz közel I hozza a komoly zenét. Elektronikus jelzőrendszer A szaratovi gázipari ku­tatóintézet munkatársainak egy csoportja eredeti elekt­ronikus berendezést hozott létre, í metán szivárgás jel­zésére. A készülék elülső fa­lán két szem helyézkedik el: egy zöld és egy vörös. A zöld szem akkor gyullad ki, mikor a műszert bekap­csolják az elektromos háló­zatba, a vörös pedig akkor, mihelyt a gázkoncentráció a helyiség légterében eléri a 0,7 százalékot. Ha a gáz­koncentráció ezt a normát meghaladja, riasztó hang­jelzés hallatszik. Ezek a jelzőberendezések félvezetőkből épülnek fel. Még erre az évre tervbe vették ezer ilyen műszer el­készítését. Miniatűr mikroplazmás hegesztőkészülék A szófiai hegesztési kuta­tóintézet szakemberei minia­tűr készüléket állítottak elő acélfajták, különféle vé­kony fémlemezek, elektro­mos huzalok mikroplazma- hegesztésére. Az argonsuga­ras hegesztőfej 15 000 fokos hőmérsékleten nagy sebes­Szuperföldgép séggel dolgozik — percen­ként 3 métert hegeszt. Az egész készülék 330 gramm súlyú: mind kézi, mind gépi hegesztésre felhasználható. Gyártását a* perniki he­gesztőgépgyárban már meg­kezdték. A lépegető v exkavátorok félelmetes gépóriások, a mo­dern technika csúcsteljesít­ményei. Külszíni szénfejté­seken, nagyméretű és hosz- szútávú talajmunkáknál an­nál gazdaságosabb az üze­meltetésük, minél nagyobb a teljesítményük. Ez sarkall­ja a konstruktőröket a min­den eddiginél nagyobb „szű­rési!) kassal dolgozik majd. A gép egyes nagyméretű al­katrészei egészben el sem készíthetők. A hatalmas gép irányítófülkéjének forgatá­sát biztosító fogazott gyűrűt például 24 darabból szerelik össze, mint az a képen is látható. Az üzem konstruktőrei sze­rint a 100 köbméteres kas­pergépek” létrehozására. A Szovjetunió „Uralmas” ne­hézgépgyárában most építés alatt álló óriás exkavátor alighanem „világrekorder” lesz: a talaj minőségétől függően 80—100 köbméte­térfogat még korántsem a felső határérték, gyakorla­tilag 250 köbméteres kastér­fogatú exkavátor létreho­zása is megvalósulhat a kö­zeli években, ha szükség lesz rá. Bankjegy-kiadó automaták F ranciaországban A bankpénztárak túlterhe­lésének csökkentése érdeké­ben a bankok előcsarnokai­ban, a repülőtereken, pálya­udvarokon, a nagyáruházak­ban, a parkolóhelyeken stb. bankjegy-kiadó automatákat Kaputelevízió Nagyanyáink még ablakba szerelt tükrök segítségével állapították meg — ha va­laki csengetett —, hogy ki a látogató. A modern eme­letes házban ezt a Thyravi- sion nevű kis televízió pó­tolja. Működése egyszerű: ha a vendég csenget, áramkört helyeznek el. Ezek mágneses jellel ellátott hitelkártya el­lenében bizonyos összeget szolgáltatnak ki (legfeljebb 900 frankot). Ügy vélik, hogy az automatáknak 1972- ben már 1 millió kliensük lesz. kapcsol be és a lakásban a csengőszóval egyidejűleg megjelenik a látogató képe a kis televízió”. A háziasszony beszélhet vele, és ha jónak látja, kinyitja a kaput. Ha a készüléket több lakó egy­szerre rendeli meg, a be­szerzési díjnál árkedvez­ményt nyújtanak! Korszerű műanyag-ablakkeretek Az !771-es stuttgarti „Fensterban” kiállítás a műanyag-ablakkeretek fel- használásának kérdését is­mét az érdeklődés közép­pontjába helyezte. A kiállí­tás fő törekvése ugyanis — a kiállító cégek be nutatott anyaga alapján — az épüle­tek homlokzatának és a mű­anyag-ablakkeretek össz­hangjának a megteremtése volt Ennek a szemléletnek a megnyilvánulása a kiállí­táson azután az ezen a té­ren tevékenykedő szakem­bereket és vállalatokat is­mét bizakodóvá tette. A kiállítás újdonságai kö­zé tartozott a műanyag-ab­lakkeretet készítő és össze­illesztő automata. Az ilyen technológiával készített ab­lakkeretek ugyanis torony­házak, csarnoképületek, is­kolák és családi házak cél­jaira egyaránt alkalmasak, tekintettel arra, hogy a ko­rábbiaktól eltérően, az idő­járás viszontagságait, külö­nös tekintettel az esőre, jól elviselik. I Az első automata szervizállomás Az NSZK-ban Hamburg mellett a közelmúltban he­lyezték üzembe az állan­dóan nyitva tartó, első auto­mata szervizállomást. Itt a benzinadagolást, a különfé- I le tartozék és alkatrész, va­lamint a hideg- és melegital kiszolgálását automata vég­zi, az érmék bedobása után! Az állomáshoz S kocsimosó és javító alagút. valamint pénzváltó automata is tar­tozik.

Next

/
Thumbnails
Contents