Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 19. BULGÁRIAI MOZAIK A London—Belfast—Dublin Muzriká’ó vodka leadását, a brit hadsereg ki­vonulását sürgeti. Belfastban a kormány — ugyancsak az „ultrák” nyo­mása alatt áll. Faulkner mi­niszterelnök — mélységesen konzervatív politikus, de tett már néhány halvány Kísérle­tet a katolikus kisebbség po­litikai jogainak kibővítésére. A protestáns ultrák éppen a reformtörekvések miatt buk­tatták meg elődeit, s a jelen­legi robbanásig feszült hely­zet azzal fenyeget, hogy a szélsőséges szárny újra el­gáncsolja a mégoly bizonyta­lan próbálkozásokat. Felhá­borodással fogadták az unio- nista „héjáK” azt a tervet, hogy Faulkner találkozni fog Lynch ír kormányfővel, —• Heath brit miniszterelnök társaságában. — A hármas csúcstalálkozó már a közeli hetekben létrejöhet, hiszen a politikai megoldás egyre nehezebben látszik megvaló­síthatónak a fokozódó terror légkörében. Politikai tervezetet dolgo­zott ki és adott át a brit kormánynak Wilson, az el­lenzékben lévő brit Munkás­párt vezére. Nem kevesebbet javasolt, mint hogy vizsgál­janak felül minden olyan törvényt, amely a katolikus kisebbség jogaival kapcsola­tos és jövőre a törvényhozás­ban számarányuknak megfe­lelően foglalhassanak helyet a katolikusok, addig is ala- KÍtsák meg az angol és az ír parlament vegyesbizottságát. Valószínű azonban, hogy ezek a tervek jóval túlmen­nek Faulkner engedékenysé­gén és Heath elképedésein, viszont nem mindenben elé­gítik ki az írországi katoli­kusokat. Kérdés, hogy egyál­talán lehetséges-e olyan meg­oldást találni, amelyet a há­romszögben mindenki elfo­gad. A hármas csúcstalálkozó feladata ez lenne, mivel a polgárháború réme egyre sö- tétebbre festi az északír ho­rizontokat. M. J. bontogathatják a „Zubrów- ka” vagy a „Krakus” üve­geit. A „Remex” krakkói kereskedelmi-műszaki vál­lalat ugyanis olyan szeszes- üveg-díszdobozok kibocsátá­sát tervezi, amelyeket zené­lő szerkezettel látnak el. Világirodalom — mongol nyelven Mongóliában a 12. század elején jelent meg először külföldi irodalom mongol nyelven. Olvasói abban az időben főként a görög iro­dalmat szerették, ennek je­lei pontosan kimutathatók a folklórban, a mesékben; sok mongol népmese-epizód hasonlít az ősi görög míto­szokhoz. (jrORKIJ TA&ÄCSA Fél évszázaddal ezelőtt, a népi forradalom győzelme után írók, költők, és fordí­tók a világirodalom klasszi­kusait kezdték saját nyel­vükre átültetni. Közvetlenül a forradalom után igen kevés volt a fordító, s ezért nagy munkát ielentett a fordításra kerülő művek kiválasztása. A kérdés az volt: melyek azok a köny­vek, amelyek érdeklik, lekö­tik a sok évszázados gyar­mati uralom és elnyomás alól felszabadított mongol népet 1923-ban egy francia író ;,A kék Mongólia kék zász­laja” című regénye Cseven Jamaran fordításában, 1500 példányban jelent meg. Nemsokkal ezután Erdene- bat az akkori művelődésügyi miniszter kért segítséget és tanácsot a nagy proletár írótól, Gorkijtól: milyen műveket fordítsanak le első­sorban? „Mindenekelőtt azo­kat az európai alkotásokat, amelyek az aktív magatar­tást hirdetik az életben, s az Igazi szabadságra ösztönző gondolatokat tartalmazzák” — hangzott Gorkij válasza. ANDERSEN, SHAKESPEARE, TAGORE 1928-ban kiadták Ander­sen „A király új ruhája” cí­mű meséjét. Ezzel megtör­tént az első lépés a külföl­di irodalom ismertetésének útján. Sok és nehéz dolga volt a mongol fordítóknak. A harmincas évek óta többek között Swift, Andersen, Bo­ccaccio, Défoé, Krilov, Pus­kin, Gorkij Verne, Osztrov- szkij műveit adták ki. A mongol olvasóközönség sa­ját nyelvén olvashatja Shakespeare, Byron, Balzac, Victor Hugo, Dickens, Sten­dhal, Dreiser, Dumas, Mau­passant, Tagore és mások műveit is. 1921—1940 között 50 kül­földi szerző művét publikál­ták mongol nyelven, 140 000 példányban. 1946 és 1960 kö­zött az Állami Kiadó Válla­lat 400 külföldi művet adott ki 3 000 000 példányban. 450 Mü — 6 millió példány A második világháború után a mongol nyelvre for­dított külföldi irodalmi al­kotások köre tovább bővült, lefordították a lengyel Mic- kúwicz. a cseh Fucik. vala­mint Schiller és Goethe munkáit • 1961-től 1970-ig több mint 450 mű jelent meg, mintegy 6 000 000 példányban. Ez idő alatt fiatalokkal bővült a fordítók köre. CSEPPKŐ SüljDISZNÓ A bulgáriai Oresec falu közelében fekvő kőbányában 150 méter hosszú barlangra bukkantak, amelyet a bolto­zati- és talajcseppköveken kívül megkövült vízesésre emlékeztető sziklaképződ­mények borítanak. Földje finom korall-ágacskákból szőnyegre emlékeztet, ame­lyet ragyogó fehér kristá­lyok díszítenek. A barlang egyik részén a természet kísértetiesen élethű sündisz­nót alkotott A kis cseppkő- sündisznó finom, hegyes tüs­kéivel mered ki a környe­zetből. Vanpak olyan csepp­kőképződmények a barlang­ban, amelyek várromokra, templomtornyokra, vagy óriási hangversenytermek Orgonáira emlékeztetnek. 36 000 BETŰ ÉGY LEVELEZŐLAPON A hiszári Városi Múze­umban néhány levelezőlap nagyságú cinklemezt őriznek, amellyel bármikor lenyomat­ható a levelezőlap. A cink­lemezek a neves bolgár mik- rográfus, Artin Gidikov munkája. Itt halt meg Ki­szárban és hagyatéka a Vá­rosi Múzeumra szállt. A mikrográfus a levelezőlapra 36 000 betűvel francia szer­zők 88 művét írta le. Sikerült neki három levelezőlapon a Hamlet teljes angol nyelvű szövegét leírnia. Két levele­zőlap elülső oldalára Victor Hugo egyik regényét, a má­sikra Napoleon beszédeit rótta feL ÉPÍTŐANYAG — LEVEGŐBŐL Az egész világon népszerű lett a hatalmas elasztikus és összehajtható műanyagtömlő, amely felfújva raktárnak, lakóháznak, úszómedencének, teniszpályának, vagy akár hordozható mozinak is hasz­nálható. A tömlők gyártását Bulgáriában is megkezdték a kurilói „Zebra” Gyárban. A felfújható tömlők 32 mé­ter hosszúak, 16 méter szé­lesek és 8 méter magasak. PolyeszterbőL vagy polya- mid anyagból készülnek, igen jól ellenállnak az idő­járás viszontagságainak. A RODOPE KINCSE 1948-ban Georgij Dimitrov kezdeményezésére Bulgária és a Szovjetunió szerződést kötött a Délkelet-Bulgárlá­PanasszuI kexdenu az idén nem valami fénye­sen töltöttem a szabadsá­gomat. Pedig a csodálatos bolgár tengerparton jártam, 1400 kilométerre szülőváro­somtól. Primorszkóban, ahol bizony sokszor fél órát is kelett sorbanállnom az ebé­dért az önkiszolgáló étte­remben, s másfél órát vár­nom a vízre, ha a tengeri fürdés után le akartam zu­hanyozni. Ráadásul az üdü­lőtelep nem volt valami csendes. Éjszaka kettő is volt, mire nyugovóra hajt­hattam fáradt fejem, ami pedig a délelőtti strandbell alvást illeti, arról szó sem lehetett. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a magam négy X-ével aligha­nem én voltam ennek a pri- morszkói üdülőtelepnek, tel­jes nevén primorszkói ifjú­sági központnak legidősebb lakója. És valószínűleg én voltam az egyetlen, aki egy­általán észrevette a kelle­metlenségeket. Mert akivel csak beszéltem, — igaz, ki­vétel nélkül fiatalok voltak — felső fokokban beszéltek Primorszkóról. Többek kö­zött a magyar ifjú turisták, akiket az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vitt el csoportosan a bolgár fia­talok nagy tengerparti üdü­lőtelepére. Nem j# túlságo­ban fekvő Rodope hegység természeti kincseinek felku­tatására és felszínrehozásá- ra. A színesfém feldolgozás számára fontos ólom és cink kibányászására megalakult a Gorubso Bolgár—Szovjet Bányatársaság. A geológiai kutatócsoportok, szovjet szakemberek Irányításával megkezdték a kutatásokat és már 1949-ben 10 ércbányát tártak fel, amelyek 303 000 tonna tiszta ércet szolgál­tattak. Az addig elmaradt környéken megszűnt a mun­kanélküliség, növekedett a lakosság életszínvonala, a bányakörzetben rövid időn belül nagy lakásépítkezés kezdődött, új városok kelet­keztek és a régiek korszerű külsőt kaptak. 1955-ben már 20 ércbányát és 4 dúsító­művet építettek; az ércter­melés másfél millió tonnára emelkedett. A bolgár színes­fémtermelést új alapokra he­lyezték; a Szovjetunió 1968- ban Bulgária javára lemon­dott a Gorubsoban való részvételről. A korszeréin felszerelt bányák termelése 1970-ben elérte a 3,2 millió tonnát. ŰJ SZILIKÄT FESTÉK Bulgáriában megkezdték az új, kiváló minőségű szi- likátfestékek gyártását. Nemcsak tetszetősebbek az eddiginél, hanem sokkalta tartósabbak is. Előnyük, hogy a falakat jobban meg­védik a romlástól, mint az eddigi szilikátfestékek. Az új festék hazai alapanyag­ból készül, előállítási költ­sége alacsony, tartóssága 40 év. ABAGAR Az első nyomtatott bolgár könyv, az Abagar 1651. má­jus 6-án jelent meg. Ez a Rómában készült imakönyv Filip Szaniszlavov bolgár püspök műve, amely Avgar cár episztoláit tartalmazza. A későbbi századokban a könyv származásával kap­csolatban viták merültek fel, de a külföldi és a bulgá­riai kutatások egyértelműen bizonyították a bulgér ere­detet. A szófiai Cirill és Method Nemzeti Könyvtár­ban van az Abagar első pél­dánya és az első kiadás példányai vannak meg az ogyesszai, a lipcsei és a moszkvai könyvtárakban is. san drágán, de nem Is ol­csón. Például a sokkal na­gyobb NDK és csehszlovák csoportok láttán önként adó­dott az a következtetés, amit aztán az érdeklődésre kapott válasz is megerősí­tett: jónéhány baráti állam­ba jóval olcsóbban utaz­hatnak más baráti államok­ba üdülni, pihenni, tapasz­talatot cserélni a fiatalok, mint nálunk. Egyelőre azonban marad­junk Bulgáriában, Primor­szkóban. Kis falu volt ez, s az ma is, egy jó évtized­del ezelőtt még Bulgáriában sem mindenki ismerte a ne­vét. Egészen fent fekszik a tengerparton, Várna felől megközelítve még Burgaszon is 50 kilométerrel túl. A török határ viszont elég kö­zel van, úgy 30 kilométer­nyire. A tájék éppen elha- gyatottsága miatt festői. Amikor az ötvenes években megkezdődött a bolgár ten­gerpart kiépítése, s helyet kerestek a tengerparti ifjú­sági centrumnak, éppen Primorszkót szemelték ki. A választás alighanem azért esett erre a falucskára, mert itt a fiatalók senkit nem zavarnak, s őket sem zavarja senki. Ráadásul a selymes fövenyű tengerparti homoktól alig néhány száz méterre, egy hegyoldalban sűrű erdő kínálkozott a bungalók elhelyezésért. Eló­Hárméves kisfiút gázolt halálra szeptember 9-én az észak-írországi Londonderry- ben egy brit katonai autó. A tragédia — érthető módon — újra kiélezte a feszültsé­get Észak-lrország második legnagyobb városában. De már-már nehéz a feszültség további éleződését emleget­ni, hiszen Ulsterben — ez a hat grófságot magában foglaló Eszak-írország másik neve — naponta robbannak bombák, mindennapossá vál­tak az összesapások az itt tartózkodó mintegy tízezer brit katona és a lakosság, illetve a betiltott Ír Köztár­sasági Hadsereg harcosai kö­zött. Az elmérgesedett lég­kör, a szélsőséges irányzatok térnyerése késztette Heath brit és Lynch ír kormányfőt arra, hogy az eredetileg ok­tóberre kitűzött tárgyaláso­kat szeptember elején tart­sák meg. Noha Észak-íror- szágnak külön kormánya van, a londoni és a dublini kabinet voltaképpen közvet­lenül is befolyásolhatja az ulsteri fejleményeket. Az ír sziget déli felében elterülő, három millió lako­sú Ír Köztársaság Nagy-Bri- tanniától alkotmányilag tel­jesen független. A túlnyomó­részt katolikus ír nép évszá­zados harcot vívott a brit gyarmatosítók ellen. Az egy­kori brit elnyomás kitörölhe­tetlen nyomot hagyott az ír népben. Ennek tulajdonít­ható, hogy az angolellenes- ség, a bigott vallásosság — évszázadokon keresztül vé­delmezték az írek a kato­likus vallást a britek protes­tantizmusával szemben — na­gyon is mély gyökereket eresztett az Ír Köztársaság­ban. A ma meglévő indula­tok gyakran szélsőséges ak­ciókban jutnak kifejezésre, s ezeket az akciókat az elvileg betiltott Ír Köztársasági Had­sereg hajtja végre. A több frakcióból álló szervezet tö­möríti a katolikus szárnynak azokat a képviselőit, akik nem hajlandók belenyugod­ni az ír sziget kettéosztottsá- gába, abba, hogy az északi térség hat grófsága Nagy- Britanniához tartozik. Az Ulsterben kormányzó párt viszont protestáns. Az egykori brit hódítók nyomá­sára évszázadokkal ezelőtt anglikánná lett írek, s főleg azok gazdasági és politikai vezetői ma unionisták — szőr ugyanis faházakat épí­tettek, 1959-ben az elsőket, összesen négyszáz hellyel. Most viszont már ezeken kívül három szálloda is emelkedik itt, a férőhelyek száma hivatalosan három­ezer. Nem hivatalosan vi­szont négyezren élvezik a főszezonban Primorszkó örö­meit, s élvezetüket egy csöppet sem rontotta, hogy a saját vízszolgálat és a két hatalmas önkiszolgáló étterem — a Neptun és a Druzsba — csak zökkenők­kel tudott megbirkózni a plusz létszámmaL A „létszám” ugyanis remekül tűrte a sorbaállást, s azt is, ha a sós tenger­víz csípte a bőrüket. A fia­talok ugyanis nem kényel­met vártak, hanem szóra­kozást. S az energiától duz­zadó, a pihenés óráit elvesz­tegetett időnek tartó ifjúság számára Primorszkó paradi­csom. Mert szórakozóhelyek­ben, sportlétesítményekben nincs hiány. Programban sem. Már kora reggel megkez­dődött a speciális primor­szkói rugby a mélv tenger­parti homokban, hogy aztán kötél húzó-verseny, tréfás váltó — tengerben és szá­razföldön kombinálva — következzék. Ebéd után a cukrászdák, eszpresszók be­népesültek. Közben á sport­csarnokban — mert az i& háromszög vagyis az „unió” hívei, az országrész és Nagy-Britannia összetartozását hirdetik. Él azonban Ulsterben fél­milliós katolikus kisebbség, amelyet a legutóbbi időkig súlyos megkülönböztetések sújtottak. Az ír alapképlet lényege valahol itt található: az északi kisebbség politikai, gazdasági és társadalmi el­nyomásának megszüntetése, alapvető reformok megvaló­sítása nélkül nem képzelhető el, hogy a jelenlegi válság­ból akár egy kicsinyke lépés­sel is kijjebb jussanaK az ér­dekeltek. Nagy tévedés lenne azonban, ha az ír válságban csupán modern valláshábo­rút látnánk. Az persze ta­gadhatatlan, hogy az évszá­zados előítéletek, a vallási gyűlölködés a már-már pol­gárháborús állapotokkal jel­lemezhető helyzet egyik fő összetevője. De Ulsterben társadalmi harc is folyik, hi­szen a rendkívüli elmara­dottság egyaránt sújtja a ka­tolikus és a protestáns dol­gozókat. Jellemző, hogy a munaKnélküliség szintje igen magas, — minden tizedik la­kos munkanélküli —, ami nem utolsósorban az évek óta tartó gazdasági egyhely­ben topogás következménye. Az északír kormány belső ügyeiben független London­tól. Az autonómia bizonyos mértékig szabad kezet ad az unionista kormánynak a re­formok Kérdésében. London meglehetős óvatossággal — többször ösztönözte a belfasti kormányt a XX. században már anakrisztikusnak ható megkülönböztetések felszá­molására. Ily módon körvo­nalazódnak a London—Bel­fast—Dublin háromszög fő erőviszonyai. London szíve­sen látna valamilyen megol­dást, hiszen a válság a brit kormány gondjait is szapo­rítja. Dublinből a katoliku­sok helyzetének radiKális ja­vítását követelik, s itt tömö­rül a szélsőséges szárny, — amely Észak-lrország elsza­A krakkói Mária-templom tornyában óránként felzen- dül a hagyományos kürtszó, amelyet déli tizenkét órakor — a rádió jóvoltából — egész Lengyelország hall. A lengyel vodkák külföldi vásárlói nemsokára szintén a krakkói kürtszó mellett van — egyszerre több mint húsz asztalon pattoghatott a ping-pong labda. A tábor három cukrászdájában — önkiszolgáló alapon — fia­taloknak való édességek, italok. Délután ismét sport­küzdelmek következtek. Pél­dául női futball, s a győz­tesek az első díjat — rend­szerint egy láda szőlőt — az esti tánc előtt vették át a kultúrteremben. De tán­colni nem csak itt lehetett, ahol egy hagyományos jazz zenekar játszott, s négy nyelven irányították a já­tékmesterek a vidám vetél­kedőket, hanem a Druzsba étterem tenperpartra néző teraszán is. Itt egy lányok­ból alakult beat-együttes szolgáltatott remek zenét. A tengerpart mellett kiselejte­zett csónakokban folyt az udvarlás — félreértések el­kerülése végett: ezekből ala­kították ki az egyik tábor­beli étterem boxait. Kitűnő hirtelensülteket árultak itt, míg. a másikban a híres bolgár kolbászkákat sütöt­ték. A saslik kedvelői egy harmadik, az erdő mélyébe rejtett étterembe látogathat­tak el, ahol is a bolgár nép­művészet motívumai alap­ján felépített vendéglőben eredeti bolgár népi zene mellett folyt az élet. Ezen kívül még három bárban éiiel két óráig, egyben pe­dig hainali négvig táncoltak a fiatalok. Volt, ahol mag­netofonra, volt, ahol wurlit­zerre, s volt, ahol egy gitár­zenekar kísérete mellett. Es mindez olcsón. S hogy a mieink számára egy bulgáriai út még sem az, annak fő oka, hogy ml bizony alaposan elmarad­tunk az ifjúsági turisztiká­ban. Márpedig a baráti ál­lamokba utazó magyar fia­tal utas a cserébe érkező külföldi barát magyarorszá­gi költségeit fizeti meg. Per­sze, most már reményked­hetünk abban, hogy javul a helyzet, mert a Miniszter- tanács éppen nemrégiben hozott határozatot az ifjú­sági turizmus támogatásáról, hangsúlyozva a kérdés je­lentőségét, mindjárt egy na­gyobb összeggel nyomatékot adva véleményének. Nekünk azonban egyelőre még nincs Primor- szkónk. No, nem a tenger­partot hiányolom, az persze, hogy nincs, de van Balato­nunk és van Velencei ta­vunk. Ha nem is megy má­ról holnapra — bolgár ba­rátainknál is .több mint tíz esztendeig tartott, amíg ez a nemzetközi üdülőközpont elkészült, s most Is tovább építik, — egyszer majd ne­künk is lesz az eddigieknél nagyobb ifjúsági táborunk. S bár magam észrevettem a primorszkói kényelmetlen­ségeket, arra szavazok, hogy olyasmi legyen, mint Pri­morszkó. Vagyis: nem a ké­nyelem a fontos, hanem a gazdag program, a vidám­ság, a szórakozás. Mert nem az a lényeges, hogy a négy-- venéveseknek, meg az idő-' sebbeknek tessék, hanem, hogy a huszadik életéven inneniek és túliuk jól érez­zék magukat. Azok, aktki nem komfortra vágynak^ hanem programra; a fc Ü 1 Primorszkói tapasztalatok, hazai gondolatok

Next

/
Thumbnails
Contents