Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

IS7I. !5zjcptcriiDcr n. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 U Brandt második félideie Miközben a világ örömmel és elé­gedetten vette tudomásul a Nyugat-Berlin helyzetére vonatkozó négyhatalmi megál­lapodást, — ez a nagyjelentőségű esemény az NSZK belpolitikai küzdelmeinek kö­zéppontjába került. Ä nyugatnémet belpolitikai harc szem­pontjából az ügy jelentősége kézenfekvő. Brandt kancellár és a vezetése alatt álló szociáldemokrata—szabad demokratapárti koalíció éppen félidőben van két válasz­tás között. Az 1973-ra esedékes új válasz­tásokon a kormány sorsa elsősorban attól függ hogy a mostani megegyezés adta le­hetőségekből kiindulva milyen * eredmé­nyeket tud felmutatni keleti politikájá­ban. Még világosabban: hozzá tud-e alko­tó módon járulni a Brandt-kabinet az európai biztonsági rendszer létrehozásá­hoz. A második tényező, amely az 1973-as választásokon nagy súllyal esik latba: a gazdasági helyzet. Az események eddigi fejlődése és különösen a legutóbbi dollár­válság lefolyása arra enged következtetni, hogy hosszabb távlatban a tőkés gazdasá­gi kapcsolatok eddigi keretein belül rend­kívül nehéz lesz a konjunktúra és a teljes foglalkoztatottság fenntartása. A nyugat­német gazdaság szempontjából óhatatla­nul egyre nagyobb szerephez jutnak a szocialista országokhoz fűződő kereskedel­mi és egyéb gazdasági kapcsolatok. Mind­ez természetesen nem független az Európában kialakuló politikai légkörtől. Hymodon végső elemzésképpen a válasz­tásokon nagy szerepet játszó gazdasági problematika is a legszorosabb összefüg­gésben van az NSZK keleti politikájának, Illetve az európai biztonság ügyének to­vábbi alakulásával. Az adott pillanatban megállapítható, hogy a Brandt-kabinet pozitív eredmény­nyel zárta az „első félidőt”. Természete­sen nincsenek és nem is lehetnek illú­zióink a nyugatnémet szociáldemokrata politikai arculatával és társadalmi törek­véseivel kapcsolatban. Az adott helyzet­ben azonban nem is ez volt az elsőrendű kérdés — hanem az, hogy Brandtnak és kormányának sikerül-e végrehajtania a kereszténydemokrata kormányok negatív külpolitikai vonalának módosítását'— úgy, hogy az NSZK-ban óriási erőtartalékok­kal rendelkező reakció ki ne vesse a na- talombóL rA jelek szerint Brandt és kormá­nya belpolitikai pozícióit is jelentősen meg tudta erősíteni a létrejött megállapo­dások sorozatával. A leglényegesebb bel­politikai következmény az, hogy a CDU—• CSU (tehát a kereszténydemokrata ellen­zék) soraiban zavar és az ingadozás jelei mutatkoznak Már a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött megállapodás után és a négy nagyhatalom nyugat-berli­ni tárgyalásainak sikere előtt is kemény személyi harc bontakozott ki az ellenzék soraiban. Ez a személyi harc már akkor összekapcsolódott az NSZK keleti politi­kájának megítéléséveL Nyilvánvaló pél­dául hogy Schröder, a volt hadügyminisz­ter, a CDU helyettes elnöke realisztiku­sabban ítélte meg a helyzetet, mint a hata­lomért folytatott vetélkedés szélsőjobbol­dali hangadója Strauss. Az ugyancsak ve­zető szerepre pályázó Barzel a párt par­lamenti csoportjának vezetője Schröder realizmusa \ és Strauss uszító „ellendruk- kersége” között ingadozott. Megállapítható, hogy a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás az ellenzék pozícióit rendkívüli mértékben meggyengítette. A megállapodás belpoliti­kai vetülete ugyanis az, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok a megegyezésben való résztvétel tényével Brandt pozícióit erősítették. A kereszténydemokrata ellenzék ezzel egyik legfontosabb nemzetközi bázisát veszítet­te el. Hiszen az adott helyzetben a négy­hatalmi megállapodással való szembefor­dulás egyben a nyugati hatalmak és ezen belül Washington magatartásának bírálatát jelentené. Erre pedig vezető szerepre törek­vő kereszténydemokrata politikus igen ne­hezen vállalkozhat. Nem csoda, hogy Barzel a párt belső helyzetéről adott leg­utóbbi nyilatkozatában azt mondotta: „Pártunkban az intézményesített kételke­dés és vetélkedés jelei mutatkoznak, amint azt az utóbbi napok szomorú egyér­telműséggel aláhúzták”. Az „utóbbi napokra“ való célzás világos beismerése annak, hogy az új helyzetben kiéleződött az egyes ellenzéki frakciók közötti súrlódás. Strauss merev tagadásával szemben Schröder „elfogad­ható rendezésről” beszélt, maga Barzel pedig „pozitív elemeket” fedezett fel a megállapodásban. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék zavara és megosztottsága Brandt számára igen kedvező helyzetet teremtett. A leglénye­gesebb kérdés — ami egyben az 1973-as választások sorsát is eldöntheti majd — hogy a most kialakult kedvező helyzetből- a Brandt-kormány milyen gyakorlati kö­vetkeztetéseket von le. Az egyik, pozitív lehetőség az, hogy a -jobboldal zavarát és megosztottságát kihasználva, a kedve­ző nemzetközi konstellációt megfelelően értékelve gyorsan és határozottan meg­állapodnak a Német Demokratikus Köz­társasággal a még függőben levő részlet- kérdésekben, ratifikálják a szovjet—NSZK és lengyel—NSZK egyezményt, majd ak­tívan közreműködnek az európai bizton­sági rendszer létrehozásában. Ez megte­remtheti azokat a politikai és gazdasági biztosítékokat, amelyek 1973-ban Brandtot Ismét a kancellári székbe emelhetik. Nem­zetközi szempontból széles távlatokat nyit meg a lehetőségek kihasználására Brandt moszkvai utazása is. A második negatív változat az, hogy az elért eredményeknek hátat for­dítva, ideiglenes taktikai kompromisz- szumra törekszenek a megosztott ellen­zék egyes osztagaival. Nem kétséges, hogy a CDU—CSU és voltaképpen az egész nyugatnémet reakció most az NSZK— NDK tárgyalásokra irányítja majd a so­viniszta „össztüzet” és így kerülő úton kísérli majd meg késleltetni a megegye­zést. Ha Brandt és kormánya ebben a helyzetben határozatlanságot és ingado­zást mutat — óhatatlanul megindul a választási vereség felé vezető lejtőn. ~ „ ’ — ie — A világ legmagasabb épülete WmWwMm m " A felhőkarcolóiról híres New York-i Manhattanon új világrekord születik: két, több, mint 400 méter magas toronyház építésének befejezéséhez közelednek. Mindkét építmény 110 emeletes lesz, alapozásuk 20 méter mély. Az építési mód­nak az az érdekessége, hogy a külső faiak hordozzák az összterhelést, s az épü­letek belsejében csupán a felvonóaknák szolgálnak oszlopként. Több expresszlíft és néhány lassúbb járatú „helyi” felvonó fog közlekedni a két épületóriásban, me­lyek magasan kiemelkednek majd felhő karcoló-társaik közüL Acélból és vasbe­tonból már ennél jóval magasabb tornyokat is építettek, de a masszív, lakható építmények sorában ez a két felhőkarcoló lesz a legmagasabb. Lengyeloiszág a kelet—nyugati tranzitforgalom országa Lengyelország Európa szí­vében helyezkedik el. Átha­ladnak rajta a nyugat-euró­pai oszágokból a délkelet­európai országokba s a Szov­jetunióba vezető útvonalak, (itt érdemes hozzátenni, hogy a Szovjetunió részvétele a világ külkereskedelmében igen gyorsan növekedik, s elmúlt évi értéke meghaladta a 24 milliárd dollárt.) Más­részt Lengyelország össze­kötő szerepet tölt be Skan­dinávia, valamint a Földkö­zi-tenger medencéjének kö­zépső és keleti részén fekvő országok között. Érthető, ha Lengyelország fontos szere­pet tölt be az európai tran­zitforgalom lebonyolításá­ban, ideértve nemcsak az áruszállítást, hanem a turiz­mus fejlődésével rohamosan növekedő vasúti és gépko­csis turistaforgalmat is. A kelet—nyugati átmenő áruforgalom zömét mind­máig a vasutak bonyolítják le. Lengyelország megfelelő vagonparkkal ellátott, igen jól kiépített vasúthálózattal rendelkezik. Az ország terü­letének 100 km2-ére 8,6 km kihasznált vasútvonal jut, — ez a mutatószám magasabb, mint Ausztriában, Francia- országban, Jugoszláviában vagy Olaszországban. A nyu­gati'és a keleti lengyel or­szághatárt összekötő vasút­vonalak úgyszólván egyenes vonalban haladnak és telje­sen, illetve legnagyobb rész­ben villamosítva vannak. Teljesen villamosították a vasútvonalat a csehszlovák határnál lévő Zebrzydowicé- től a szovjet határmenti Zu- rawicáig, s zömében elektri- fikálták az NDK—Szovjet­unió tranzit-vasútvonalat is Slubicétől Malaszewiczéig. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a lengyel kormány nemrégiben határozatot ho­zott az áruátrakó határállo­mások korszerűsítéséről és fejlesztéséről. Tegyük hozzá, Átlag 27 év Lengyelország lakosainak fele még nem lépte túl a 27. életévet A 29 év alatti la­kosok az össznépesség 51,9 százalékát alkotják (szám- szerint 16,9 millió fő). E tekintetben döntő for­dulatot fog hozni az 1975-ös év, amikor a 29 év alatti lengyelek mindegyike már a háború után született évfo­lyamokat fogja képviselni. Varázsjelek a labdán Kenya legnagyobb labda­rúgó egyesülete, a Gór Ma- hia nyilvánosságra hozta, hogy a múlt évben 1100 ke­nyai fontot (1,276 angol fontot) költött varázslatra. Az összeget főleg arra köl­tötték, hogy varázslóktól ta­nácsokat és jóslatokat kap­janak a labdarúgómérkőzé­sek előtt. Egy ilyen „kon­zultáció” — a sportesemény jelentőségétől függően — 5—25 fontba kerül. A kenyai sportélet vezetői ellenzik e csodadoktorokkal való kapcsolatot, de tehetetlenek, mert a társadalmi és kul­turális változások még nem hatottak olyan mélyre, hogy a tömegek ne higyjenek a varázslókban. Hivatalos ti­lalom még rontana is a helyzeten. Kenya két leg­jobb labdarúgó csapata, a Gór Mahia és az Abaluhya közötti kupamérkőzés előtt mindkét csapat vezetői el­lenőrizték a stadionban, nin- csenek-e yarázsjelek a lab­dán. A legtöbb kenyai csa­pat máig is állandó varázs­lót tart, aki tanácsot ad tak­tikai kérdésekben és megjó­solja, milyen kilátásaik van­nak a győzelemre. Ezek állandó fizetést kapnak és úgyszólván nélkülözhetetle­nek. Nagy mérkőzések előtt „őrség” áll a stadion előtt, nehogy valaki varázslattal megrontsa a labdát. Ezen okok miatt nem közük előre az összeálütást sem: félnek, hogy játékosaikat valamilyen gonosz varázsló „szemmel veri”, sőt ezek a játékosok gyakran nem is az öltözőben veszik fel a sportruhájukat és titkos kapukon mennek be, nehogy az ellenfél va­rázslója megronthassa őket. Ha egy csapat huzamosabb ideig „pechszériában” játszik, — elbocsátják a csodadok­tort. Ennek az a következ­ménye, hogy a sikeres csa­patok csodadoktorai nagv fi­zetéssel változtatnak helyet, illetve csapatot. Á csehszlovák külpolitika elvei Azok a feladatok és elvek, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa szabott meg a párt és az állam tevé­kenységének minden terüle­tén, világosan mutatják, hogy a csehszlovák külpolitika fő célja a szociaüzmus és a béke szolgálata. E feladat­nak sikeres megoldása meg- követeü a szoros együttműködés állandó fejlesztését a többi szocialista állammal, első­sorban a Szovjetunióval. A cseszlovák külpolitika abból a tényből indul ki, hogy Csehszlovákia szabad­ságának, függetlenségének és szocialista fejlődésének fő biztosítéka a Szovjetunióhoz és a többi szociaüsta or­szághoz fűződő barátság, szövetség és a velük való együttműködés. Az elért eredményeknél nem lehet megállni; még nagy lehető­ség és sok kihasználásra váró tartalék áll rendelke­zésre, különösen gazdasági, tudományos és kulturális területen. Csehszlovákia továbbra is sokoldalú támogatást és se­gítséget biztosít a harcoló Vietnam íépének, Indokína nemzeteinek. Ugyanígy tá­mogatja az Egyesült Arab Köztársaság harcát az ag­resszív politika ellen. Folytatni akarja a kölcsönösen előnyös együttműködést a fejlett kapitalista országokkal az egyenjogúság, a független­ség teljes elismerése alap­ján. Ebben a vonatkozásban a különböző társadalmi beren­dezésű országok békés egy­más mellett élésének és együttműködésének elvéből indul ki és azt tartja szem előtt, hogy a maga tevékeny­ségével hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csök­kentéséhez. Ez azonban nem jelenti, hogy ne támogatná feltétlenül minden nép har­cát a világ-imperializmus agressziós erői és támadásai ellen. Ebből logikusan kö­vetkezik a nemzeti felszaba­dító mozgalmak iránti ro- konszenve és e mozgalmak támogatása. Ebbe a keretbe illeszkedik az az együttmű­ködés is, amelyet Csehszlo­vákia a fiatal, fejlődő or­szágokkal fejlesztett ki. A csehszlovák külpolitika abból indul ki, hogy az európai légkört a Szovjetunió és az NSZK. Lengyelország és az NSZK közötti szerződések alá­írása kedvezően befolyá­solta. E szerződések pozitív hatá­sa még erősebb lenne, ha megtörtént: volna már a ra­tifikálás. Á Nyugat-Berlin­nel kapcsolatos megbeszélé­sek sikeres befejezése meg­követeli, hogy az érdekelt felek tiszteletben tartsák a szövetségesek megegyezéseit, amelyek Nyugat-Berlinnek különleges statútumot biz­tosítanak és tiszteletben tart­sák az NDK e szuverén, szo­cialista állam felségjogát. Ezen túlmenően fontos több nyitott kérdés megol­dása. A legfontosabb kérdé­sek egyike a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NSZK közötti nem ki­elégítő kapcsolat ténye. A helyzet megoldásának legfőbb akadálya az NSZK eddigi állásfoglalása a müncheni egyezménnyel kapcsolatban, amelyet a szövetségi kor­mány nem tekint eleve ér­vénytelennek. Ennek az ál­láspontnak tarthatatlanságát az a tény_is aláhúzza, hogy maga az NSZK is elismeri: ez az úgynevezett meg­egyezés kezdettől fogva igaz­ságtalan volt és csak az erő alkalmazásának fenyegetésé­vel csikartak ki. hogy a vasútvonalakkal szinte párhuzamosan futnak a nemzetközi tehergépkocsi- i forgalom .’lebonyolítására alkalmas, kemény burkolatú ország­utak. 1970-ben a Lengyel Állam­vasutak átmenő áruforgalma 16,6 millió tonnát tett ki s a legutóbbi évtizedben több mint 2 millió tonnával gya­rapodott. A szárazföldi közlekedésen túlmenően emelkedik a len­gyel kikötők tranzitforgal­ma is, amely 1970-ben 4,5 millió tonna körül mozgott. A tengeri tranzit elsősorban a tengerrel nem rendelkező közép-európai országokba irányuló, illetve innen szár­mazó szállítmányokat öleli fel (Csehszlovákia, Magyar- ország, Ausztria). Lengyelor­szág jelenleg legnagyobb tranzitkikötője Szczecin. A lengyelországi tranzit- szállítás nemcsak Nyugat- és Észak-Európa, valamint a Szovjetunió és Délkelet-Eu- rópa országai számára elő­nyös, hanem egyes ázsiai országok számára is. Nem mindenki tudja, hogy Len­gyelországon át vezet a leg­rövidebb szárazföldi út, amely Nyugat-Európát ösz- szeköti Iránnal, s Iránon át Afganisztánnal és a távolab­bi országokkal. , ’ / , . S

Next

/
Thumbnails
Contents