Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. szeptember 14. Csáki István: Gondolatok a tudományos és műszaki forradalomról 3. A fejlődő országok csoportja, vagy ahogyan gyakran nevezzük: „a harmadik világ" Földünknek és a világ népességének ez a legnagyobb csoportja. Területe szárazföldünknek 49,6 százaléka (67,4 millió négyzetkilométer). Lakossága 46,3 százalék (több mint 1,5 milliárd lélek). A méretek — a terület és népességi arányok — lenyű- gözőek, viszont a fejlettséget kifejező adatok elképesztő- ek. E csoport mai állapota, műszaki-technikai helyzete, lakosságának kulturális elmaradottsága a magasan fejlett tőkés államok bűne, az évszázadokig uralkodó gyarmati rendszer eredménye. Jelenleg az a helyzet, hogy a világnak ezen országai a kapitalista világpiacon egyre nehezebben tudnak érvényesülni, mert termékeik műszaki-technikai színvonala nem üti meg a tőkés piac követelményeit. Világpiaci helyzet szempontjából a felszabadulást követő években ezek az országok nagyon rossz helyzetbe kerültek. Viszont a tőkés monopóliumok a legkülönbözőbb módszerekkel még mindig hálójukban tartják őket, s így van az, hogy a harmadik világ külkereskedelmének alig több mint hét százalékát teszi ki a szocialista világrendszerrel való áruforgalom. A kapitalisták — politikusok, ideológusok és közgazdászok — tagadni próbálják azt, hogy a harmadik világ mai műszaki-technikai állapota a fejlett kapitalizmus bűne, s szeretnék, ha a felelősséget megoszthatnák, vagy valamiképpen a szocialista világra háríthatnák. A történelmi tények azonban vádolják a fejlett kapitalista országokat, hiszen a szocialista világ mai államainak többsége is az elmaradottság szörnyűségeiből emelkedett ki és éppen a szocialista útra térés eredményeként Keresik a felemelkedés útját Ma a világpolitikai küzdelmek tekintélyes része kapcsolódik valamilyen módon a fejlődő országokhoz, a körükben zajló folyamatokhoz és eseményekhez. Afrika többé már nem a fejlett tőkés államok nyersanyagbázisa, termelési „hin- terlandja”, Közép- és Dél- Amerika államai igyekeznek megszabadulni a jenki imperializmus szorításaitól és a függőségtől. Erre már nemcsak Kuba esete a példa, hanem a Chilében zajló folyamatok is. Az arab világ jórészt kiszabadult a kapitalizmus klasszikus gyarmati elnyomásából, s a földrész más államaival együtt keresi az önállóság, a függetlenség, a gazdasági felemelkedés útját. Sok függetlenné vált állam, volt gyarmatterület ezt a felemelkedést, a függetlenség megszilárdítását a szocialista fejlődésben látja, őszinte és tiszta szívvel törekszik is arra. A harmadik világ „születése”, léte, jelene és jövője objektíve összefügg a szocialista világtábor kialakulásával, annak erejével és segítő akcióival. A függetlenné vált államok fejlődésének útja azonban nem ennyire egyértelmű, hiszen a tőkés világ, a fejlett kapitalista országok — és különösképpen az imperialista nagyhatalmak — „új gyarmatosító” politikája ellenük irányul. Ezen túl világosan kell látni, hogy a technikai fejlődés fokozatait nem lehet „átugorni”, fokozatokat nem lehet kihagyni, éppen ezért ezeknek az országoknak a mai elmaradott állapotukból a technikailag fejlettebb fokra és különösen a szocialista rendszerbe való eljutása hosszú, bonyolult időszakot jelent. Elvileg ez az út járható. A harmadik világ országai előtt a szocialista fejlődés nem ábránd, de nem is olyan, amibe útjuk automatikusan torkollik. A szocializmushoz vezető útnak van néhány nagyon fontos kritériuma, ami nélkül az nem érhető el. Ilyenek: a szocialista tábor országaihoz, ezen belül a Szovjetunióhoz való viszony, elvileg, politikailag megalapozott kapcsolat a kommunista párttal. Szovjetel- lenesség, kommunista-elle- nesség, kommunisták üldözése meghiúsítója a szocializmushoz vezető útnak. A felszabadult országok politikai vezetőinek a szocializmushoz való vonzódását nagyon komolyan kell venni a kritériumokkal együtt. Egyik legnagyobb kérdés A felszabadult országok gazdasági fejlődése ma a világpolitika és világgazdaság egyik legnagyobb kérdése. Hatalmas, kincsekben gazdag területek ezek, de valójában a saját népességüket sem tudják ezek az országok megfelelő színvonalon ellátni. És ez ismét a volt gyarmatosítók bűne. Az egyoldalú nyersanyag-kiaknázás és piacpolitika következtében a legtöbb ország felszabadulása után azonnal élelmezési nehézség elé nézett. Pedig a függetlenség az élelmezés „függetlensége” nélkül alig képzelhető el, különösen ott, ahol az áruforgalmi lista nagyon is szűk. Földünk ma fejlett államainak további műszakitechnikai előrehaladása csak úgy lesz zavartalan, ha nemzetközi erőfeszítéssel megteremtődnek a feltételek és lehetőségek a Föld közel felét kitevő harmadik világ országainak gyors és hathatós fejlődéséhez. Ehhez az kell, hogy a tudományos és műszaki forradalom ebbe a csoportba is szélesen behatoljon, létrejöjjön ezekben az országokban is a nfegfe- lelő ipari háttér, fellendüljön a mezőgazdasági termelés, a tudomány, a kultúra. A szocialista világközösség — különösképpen a KGST-be tömörült országok — ebben önzetlenül részt vállalnak — a legkülönbözőbb módon segítik ezeknek az országoknak a fejlődését. Az imperialisták viszont minden eszközzel arra törekszenek, hogy ezeket az országokat saját szekerükhöz kössék, piacként megtartsák, nyersanyagaikat újra megszerezzék, népeiket a haladástól, a szocialista fejlődés út- jától távoltartsák. Erre irányulnak a haladó politikát folytató afrikai kormányok elleni akciók, a behatolás, az imperialistákhoz hű személyiségek hatalomra juttatása és sok minden más. Rendkívül gyorsan aktivizálódnak az USA, a brit — és más volt gyarmattartó államok ezekben az országokban és igyekeznek a régi és új kapcsolataikat céljaikra felhasználni. Az Amerikai Egyesült Államokban „békehadtest” néven erre külön szervezetet hoztak létre, amely mindenre kiképzett tagjait igyekszik ezekbe az országokba eljuttatni. Földünk ma bonyolult politikai térképe választ ad arra, hogy a jó félévszázada született szocialista társadalmi rendszer milyen pályát futott be, milyen pozíciókat foglal gl, és arra is, hogy a tudományos és műszaki forradalom — ez a szélesen bontakozó folyamat — miként kapcsolódik össze a szocializmussal, miként gyorsítja meg a szocializmus világhódító előrenyomulását. (Folytatjuk.) Jakutia természeti kincsei Szibériában több mint 3 millió négyzetkilométert foglal el Jukutföld, a Szovjetunió legnagyobb autonóm köztársasága. A j akutok néhány évtizeddel ezelőtt még szinte kizárólag vadászattal, primitív álattenyésztéssel és halászattal foglalkoztak. Ma a köztársaságban több mint 200 nagy és középüzem termel, ipari potenciálja mind nagyobb súlyt kap a népgazdaságban Az előző tervidőszakban a köztársaság ipari termelése több mint 1,8-sze- resére emelkedett és a jelenlegi ötéves tervben hasonló növekedéssel számolnak. Jakutföld természeti kincseinek kiaknázása a szovjet hatalom évei alatt kezdődött meg, miután a geológusok nagy ásványkincs lelőhelyeket fedeztek fel. Jelentősen emelkedett az aranytermelés, a gyémántlelőhelyek feltárásával pedig új foglalkozási ág született, a gyémántbányászat. Gazdag ón, vasérc és csillám tartalékokat fedeztek fel, a Viljuj folyó alsó folyásánál soktrillió köbméter földgázt rejtő mezőre bukkantak. Kiszámították, hogy ezen a területen van a földkerekség fűtőanyag tartalékainak egyharmada. A legutóbbi öt évben mintegy 200 lelőhelyen kezdték meg az ásványi kincsek felszínre hozását. Jakutföldön, az örök fagy birodalmában épült fel a Viljuji vízierőmű önürítő teherautókkal szállít fák a gyémántot tartalmazó kőzetet (Fotó; V, Jakovlev — APN) Energetikai éléskamra A vízienergia tekintetében Tádzsikisztán jelentős jépést tett előre: ma már a második helyen áll a Szovjetunióban. A Vahs és a Pjandzs nevű hegyifolyók 27 millió kilowatt összkapaci- tású vízierőművet üzemeltetnek. 1972-ben már áramot ad a Vahson létesített nureki vízierőmű gépegysége; ennek az erőműnek kapacitása meghaladja a Grand Cooley nevű óriási amerikai erőmű kapacitását. 1975-ben, a kilencedik szovjet ötéves terv végére, a Tadzsik Köztársaság villa- mósenergiatermelése megkétszereződik. A nurekj vízierőmű a maga 300 méter magas — világviszonylatban a legmagasabb — gátjával hatalmas ipari komplexum szíve lesz. Energiafogyasztói között szerepel az ércbányászat, a regari alumíniumgyár, a ja- vani elektrokémiai kombinát, valamint az Üzbegisztán részére is termelő nitrogén-műtrágyagyár. A köztársaság déli részén létesülő komplexum a Szovjetunió közép-ázsiai ipari bázisának egyik legfontosabb része lesz. A már említett nureki vízierőmű építése befejezéshez közeledik: megkezdődöttt az első 300 kilowattos aggregát szerelése. Az energetikai óriás „éléskamra” szomszédságában már megszületett az új város, Nurek. 1971-ben elvégzik a gát feltöltését megelőző munkálatokat, a következő évben 9 millió köbméter anyagot építenek be az erőmű monstrum testébe és üzembeállítják az első turbinákat is. A szerszámgép elektronikus „agya” Elegendő megnyomni az indítógombot, s menten működésbe lép a szerszámgép „agya” — egy elektronikus rendszer, amely beállítja a forgácsolási üzemmenetet, gondoskodik a kívánt pontosságról és a lehető legmagasabb termelékenységről. A moszkvai Szerszámgépműszerezési Intézet gépgyártás-technológiai tanszékének tudóskollektívája B. Sz. Ba- laksinak a műszaki tudományok doktorának vezetése alatt mintegy húsz évig dolgozott az önbeáállító szerszámgépek problémájának megoldásán. A Szerszámgép-műszerezési Intézet tudósai által kidolgozott rendszer a következőképpen működik. A szerszámgépbe beépített jeladó leméri a megmunkálandó alkatrész rugalmas elmozdulásának nagyságát és megfelelő villamos jelek formájában közli a változásokat az összehasonlító berendezéssel. Ez a berendezés összeveti a rugalmas elmozdulásra kapott értéket az előírttal, és megfelelő erősségű válaszjelet ad ki, ezzel egyúttal automatikusan növelve vagy csökkentve annak az állványnak az előtolását, melyre az alkatrészt felerősítették. Az automatikus vezérlési rendszert több szovjet vállalat esztergagépein, maró-, fúrógépein bevezették. A gépeket kezelő munkások termelékenysége mintegy 40 százalékkal emelkedett. Villanyerőmű a hátizsákban Megszoktuk már, hogy amikor villanyerőműről be-, szélünk, több tonnás turbinákra és elektrogenerátorok- ra gondolunk. Éppen ezért nehéz elhinni, hogy egy kisméretű, mindössze 28 kilogramm súlyú fémláda, amely könnyen elfér egy hátizsákban — ugyancsak villanyerőmű. Igaz, hogy teljesítménye nem túlságosan nagy: egy kilowatt. A „Druzsba— A” azonban mégis pótolhatatlan az építők, a faúszta- tók, favágók, geológusok és mindazok számára, akik lakott területektől távoleső helyeken dolgoznak. A „tábori” mini erőművet az erdőgazdasági gépgyártó üzem készíti Joskar-Olaban, a Mari Autonóm Köztársaság fővárosában (OSZSZSZK). A berendezés univerzális: világításra és elektromos kéziszerszámok működtetésére egyaránt alkalmas. „Klímát—47” Ez a márkája annak a szellőzőberendezésnek, amelyet a „Szojuzszelhoztyeh- nyika” összszövetségi egyesülés kvaszilevói gyára készít. Egy villanymotor által hajtott tíz ventillátorból, önműködő transzformátorból és egy vezérlőközpontból áll, amely a berendezés automatikus (vagy pedig kézi) irányítását végzi, ha a helyiségben megváltozott a levegő hőmérséklete. A „Klímát— 47” az állattenyésztő gazdaságoknak készült. Ha a hőmérséklet a megengedettnél alacsonyabbra süllyed, a vezérlőközpont bekapcsol egy petróleummal működő, különleges hőfejlesztő generátort. Ez utóbbi Bresztbe$( készül. Teljesítőképessége ' óránként 250 000 kg/cal. Csíramentesen Betegek, akiknek a szervezete a csontvelő szolgálatának felmondása miatt nem tud többé ellenálló anyagokat előállítani, állandó veszélyben forognak. Minden fertőzés halállal végződhet náluk, s ezért amíg elhárítósejtrendszerük el nem kezd újra működni, csíramentes légkörben kell élniük. Az NSZK-beli Ulmi Egyetemnek egy fadolfzelli vállalattal karöltve most sikerült egy újszerű izoláló ágyrendszert kidolgozni, ami a betegnek bizonyos kényelmet nyújt a hetekig, sőt hónapokig tartó kezelés alatt. Egy hidraulikus berendezés működtetésével a plasztiksátor alatt meghúzódó ágyat különböző helyzetekbe lehet hozni, kétszeresére is meg lehet nagyobbítani, ami által a betegnek módja nyílik arra, hogy felállhasson és pár lépést tehessen benne. Ivóvíz okozta betegség és halál Japánban a Kanasabe vidék néhány falujában az ivóvíz fogyasztása borzalmas betegségeket, az ún. „itai- itai” (itai = baj, fájdalom) kórt okozta. A megbetegedett emberek csontváza mintegy 30 centiméterrel kisebbre zsugorodik össze, ez nagy fájdalommal jár. Magát a halált nem ez váltja ki, hanem másodlagosan fellépő fertőződés. A település folyója egy 15 éve megszüntetett cinkbánya meddőhányóján keresztül folyik, ahonnan a víz kadmiumsót old ki. A lakosság rendszeresen fogyasztotta a folyó vizét és 5—30 év lappangási idő után a szervezetben felgyűlt kadmiumszulfát a kalciumot a csontszövetekből kimosta. Bár ez a betegség is is-’ mértté vált, mégis mint korunk sok hasonló betegségénél a környezet elszennyeződése volt a betegség igazi oka és ezért elsősorban az elszennyeződés megszüntetéJ sét kell célul kitűzni. á