Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 13. Jugoszláviából jelentem* 3. A nemzetek egyenjogúsága Jugoszlávia sok nemzetisé­gű állam. Lakosságának 42 százaléka szerb, 23 horvát, kilenc szlovén és öt száza­léka macedón. A tizenöt nemzeti kisebbség közül a legjelentősebbek az albánok, a magyarok, a törökök, az olaszok és a szlovákok. Mi­vel én a Horváth Szövetségi Köztársaság fővárosában, a fél millió lakosú Zágrábban és a Vajdaság fővárosában, Újvidéken jártam, leggyak­rabban a horvát—szerb vi­szonyról és a magyarok hely­zetéről érdeklődtem. Beszél­getéseink őszinteségére jel­lemző, hogy rögtön a hi­bákkal kezdték. Gyakran hallottam például ezt: „El­terjedt néhol az a felfogás, hogy a jugoszláv fejlődés mai fokán a nemzetiség már túlhaladott dolog, a nemzeti­ségnek el kell halnia. Elő­fordultak a háború előtti Jugoszláviából „örökölt" so­viniszta elemek szórványos kilengései is. Sovinizmus nyilvánult meg olykor a gazdasági és kulturális élet­ben, a művészetben, a tör­ténelemben. Egyes köztársá- gok és autonom területek a saját határok közé zárkózás irányzatát képviselték, gá­tolták a nemzetiségiek közti integráció folyamatát. S ami a leglényegesebb: az egyes köztársaságok és a nemzeti­ségiek gazdasága és kulturá­lis színvonala között még mindig igen nagyok a kü­lönbségeket." . A hibákat említették be­szélgetőpartnereim először, pedig pozitívum is van jócs­kán. Az autonóm Vajdaság területén él a körülbelül fél millió jugoszláviai magyar­ság legnagyobb része; mint­egy 450 ezer. Jugoszlávia al­kotmánya teljes egyenjogú­ságot, széles körű kulturális lehetőséget, kiterjedt nyelv- használati jogot biztosít szá­mukra. Az autonóm Vajda­ság közigazgatása két nyel­vű, szerb és magyar. Az egyetemen magyar tanszék, tanítóképző, a magyar lakta helységekben pedig elemi, közép- és szakiskolák bizto­sítják az anyanyelven való oktatást. Említettem, hogy egyes te­lepülések között még mindig nagy a színvonalbeli kü­lönbség. A Vajdaság eddig is mindig kivette részét más fejletlenebb vidékek megse­gítéséből. Hogy ezeknek hat­hatós segítséget kell nyúj­tani, az minden vitán felül áll. Aránylag gyorsan meg­született erről a megállopo- dás a köztársaságok, illetve a tartományok között. Vala­mivel több port kavart fel a kérdés; hogyan osszák meg a közös terhet? Ilyen és hasonló eseteket általábon így magyarázzák; „Az általános irányelvek megvalósítása akadályokba ütközött. A kommunista szö­vetségben is voltak tétovázá­sok, fennakadások. A nem­zeti viszonyok demokratizá­lódása felélénkítette a na­cionalizmust. A gazdasági szervezetek, helyi közösségek és önigazgatási intézmények önállósulása — a kollektívák önálló kezdeményezésének felszabadításán kívül — utat nyitott a csoportos ha­talomért folyó harcnak.” A Horváth Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága nemrég lezajlott plénu­mán elmélyülten foglalko­zott egyebek között nemzeti és a nemzetiségi problémák­kal is. A zágrábi Magyar Képesújság erről cikket kö­zölt Matuser Cvetko tollá­ból a „Nemzeti érzés kitel­jesedése felé” címmel. Eb­ből idézek: „Sokan más szemszögből ítélik meg a helyzetet; a múlt kisérteteit vélik felis­merni és ujjal mutogatnak minden zászlóra, címerre jelvényre. Gyűlölettel és bi­zalmatlanul hallgatják a hazafias dalok lelkes ének­lését, a nemzeti hovatarto­zás minden hangosabb kife­jezésében soviniszta és usz- tasa szellemnek feltámadását látják. Pedig a nemzeti érzés túlzott kifejezésére egy ideig még számítani kell, de nem szabad tőle megijedni. A Kommunisták Szövetségében és társadalmunk szocialista erőiben ugyanis lennie kell még annyi nemes ember­ségnek, hogy ezt az érzést megértsék és helyes irányba tereljék. A pozitív előjelű mozgalmak keretében fog­lalt nemzeti érzés ugyanis nem negatív érzület, ha a hazához, az anyanyelvéhez, a saját történelméhez és ha­gyományokhoz való ragasz­kodást fejez ki. Ez az érzés a szocialista társadalomban is él, és nemcsak elfogad­ható, hanem kívánatos is, amennyiben hazánk többi népének megértéséhez, a más népek nyelve, történel­me és kultúrája szeretetéhez is elvezet. Most, hogy a nemzeti szabadabb lett, semmi zászlók és jelképek kitűzése okunk arra, hogy más irá­nyú túlzásokba essünk. A közfigyelmet az aktuális po­litikai kérdések megoldására kell terelni...” A cikkíró arról is szól, hogy: „A hazai és külföldi soviniszták orientációja a jugoszláv szocializmus elleni harcban most az antikommu- nizmus és Jugoszlávia szét- darabolása.” Olyan megfo­galmazásban is napvilágot látott — úgy mondják, hogy a nyugati lapokban —, hogy: „Amíg Tito az élen áll, ő valahogy összetartja az or­szágot, de ha távozik, akkor minden szétesik”. Erre maga Tito elnök is reagált július 12-én Celjeben a Képviselő Testület tagjaival való be­szélgetésében. Ezeket mon­dotta: „Nagyon siralmas do­log volna, ha minden csupán egy embertől függne. Mi azonban mindannyian tud­juk, mekkora társadalmunk ereje. Az itteni erők tudják, mit akarnak.” Rocskár János Következik: Gazdasági nehézségek — Infláció. KARL LIEBKNECHT A Vaskapu vidékének KammmmmmmMmmmmmmmmmmm wmwammmmm Mammutok kortársai Kazahsztán sztyeppéin és félsivatagos körzeteiben ma is él a mammutok „kortársa”, a szajga, vagyis a tatáranti­lop. Az ősidők tanúja már kihaló félben volt, mivel szívesen vadásztak a finom húsú és gyönyörű szarvat viselő állatra. A köztársa­ságban néhány éve védetté nyilvánították a tatárantilo­pot és megtiltották vadásza­tát Gyémántfestés A gyémánt és brilliáns ér­tékének meghatározásánál körülbelül 30 féle mutatót vesznek tekintetbe, de ezek közül az első helyen a kő színe és nagysága' a döntő. Az ékszerészek századok óta mindent megpróbáltak, hogy megváltoztassák a drágakő színét. Kísérleteik azonban nem jártak sikerrel, mert a gyémánt tűrte ugyan a fes­tést, de csak rövid időre, és hamarosan ismét visszatért az eredeti színe. A Szovjet Tudományos Akadémia szi­bériai tagozatának szervet­len-kémiai intézetében most sikerült megoldani ezt a ré­gi problémát. Különleges be­sugárzással ezüstösre, zöld­re és sárgára sikerült ala­kítani a gyémánt színét. Muzeális varrógép Ritka varrógépre bukkan­tak Kirovban. Az 1895-ben, fából készült gép egy Ivan Badanyin nevű paraszt ke- zemunkája. Restaurálás után a gépet az egyik kirovi mú­zeum állította ki. Az „idős” varrógép háromszorosra haj­tott posztón is egyenes var­rást készít. Éremgyűjtő harcsa ' „Numizmatikusnak” bizo­nyult egy harcsa, amelyet Karakcsikum tadzsik telepü­lés közelében, a Szir-Darja torkolatánál fogtak ki. A hal gyomrában a VII. szá­zadból való pénzérméket — dirhemeket —, egy 1796-ból származó orosz ötkopejkást és egy emlékérmet találtak. Sutba dobták Hippokratészt A miami egyetem végzős orvostanhallgatói ebben az évben Majmonidész esküjét választották Hippokratész es­küje helyett, mely tiltja az abortuszt. Esküjének szövege a kö­vetkező: (Isten) ......adjál ne­k em erőt, időt és alkalmat arra, hogy mindig tökélete­síthessem, amit tanultam, szüntelenül bővíthessem is­mereteim körét, mivel az is­meretek hatalmasak és az emberi szellem végtelenül kibővíthető, hogy minden nap befogadhassa az új kö­vetelményeket. Ma fefedez- heti a tegnapi hibákat és holnap új fényben láthatja azt, amiben ma biztos volt...* SZÁZADIK SZÜLETÉSMAPJÁN v Karl Liebknecht száz éve; 1871. augusztus 13-án szüle­tett. Német forradalmi nép­vezér, a Német Kommunista Párt egyik alapítója volt. A megszületés óta eltelt, forradalmakkal, háborúkkal, ellenforradalmakkal zsúfolt évszázad felét sem érte meg — fiatalon, 47 éves korá­ban ölték meg. Utóbb szerencsétlen sorsú hazájában szenvedte a for­radalmi munkásmozgalom legsúlyosabb vereségét — Németországban jutott ha­talomra a finánctőke legke­gyetlenebb uralmi rendsze­re, a fasizmus. Liebknecht pártja, a Német Kommunista Párt mégis megmaradt, erő­sebbnek bizonyult a teljes megsemmisítésére törő erők­nél. A századik évfordulón Liebknecht emlékét, a kom­munisták vezette Német Demokratikus Köztársaság­ban is s most a szociálde­mokraták által irányított, tőkés Német Szövetségi Köz­társaságban is megünneplik; a maga módján megemléke­zik róla az egész világ. Karl Liebknecht a párizsi kommün évében született. K'csi gyerekkorától a szocia­lista mozgalom levegőjét szívta. Még ismerte Engelst; if j ímunkás éveinek nagy él­ménye az úgynevezett szocia­listaellenes' törvény ellen ví­vott harc volt. Idősebb kor­társai, Karl Kautsky, Edu­ard Bernstein, August Bebel, Franz Mehring, Klara Zet­kin mellett rövidesen a né­met munkásmozgalom nagy reménységeként emlegették. A német munkásvezetők út­jai azonban rövidesen elvál­tak egymástól. A Marx és Engels tanításaihoz hűséges csoport élesen szembeszállt az imperialista háború ré­mével. A fiatal Karl Lieb­knecht első történelmi tette az volt, hogy segített létre­hozni a háborúellenes szo­cialista munkásifjúsági szer­vezetet, a ..hagyományos esz­közökkel” folyó háború, mint utóbb be is bizonyosodott elsősorban a frontkatonákat, fcehát a fiatal férfiakat ve­szélyeztette — ez a felisme­rés adta a szervezkedés alap­ját. 1907-ben megjelent „Mi- litarizmus és antimilitariz- mus” című néhány nappal megjelenése után elkobozott — röpirata már egyértelmű­en szembehelyezkedett az imperialistákat támogató jobboldaliakkal, és bámula­tos tisztánlátással mutatta be a mindent átfogó rabló né­met imperializmus igazi ar­culatát, a német ifjúság leg­gonoszabb ellenségét. Másfél évi börtönnel sújtották emiatt. Mire kiszabadult Glatz ka­tonai börtönéből, új körül­ményeket talál országában. A burzsoázia háborús elő­készületei nagyon előreha­ladtak, de megerősödött a munkásság radikalizálódása is. A berlini „Vörös Wed- ding”-ben és Moabitban utcai harcok folytak le. 1912-ben a hatalmas, véres tömegtünte­tésekkel kísért sztrájkok folytak le a Ruhr-vidéken. A baloldaliak, Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Franz Mehring, Clara Zetkin, Wilhelm Pieck és mások szüntelenül szervezték az új és új harcokat, és írása­ikban rámutattak: a háborút csak osztályharccal lehet megakadályozni. Munkájuk nem járt sikerrel. Az első világháború 1914-ben kitört. Liebknecht a hadihitelekről lefolyt első parlamenti sza­vazásnál még magával so­dorta a jobboldali többség, a második szavazásnál azon­ban — egyedül a birodalmi gyűlés képviselői közül — a hitelek ellen foglalt állást. 1914 novemberi téziseiben lé­nyegében ugyanazt az állás­pontot képviselte, mint Oroszországban Lenin; „a legnagyobb ellenség orszá­gunkban van” — ezt a cí­met adta forradalmi iratai­nak. Németországban ez időtől minden háborúellenes erő őt tekintette vezérének. Behívták katonának, ki­zárták a szociáldemokrata parlamenti csoportból; mégis a kis, elszánt háborúellenes műemlékei Kővé vált fák csoport 1916. május í-én a német főváros központjában, a Potsdamer platzon nagy tömeget vonultatott fel. Liebknecht hívta fel az egy­begyűlteket háborúellenes tömegharcra. Most már négyévi fegyházra ítélték. Több mint két esztendőt töl­tött a kegyetlen luckaui fegyházban. A forradalmi tömegmozgalom szabadította ki onnan. Ez időtől Rosa Luxemburggal együtt ő lett a forradalom vezéralakja. 1918. december 30-án és 1919. január 1-én vezetésükkel alakult meg végre Németor­szág Kommunista Pártja, vagy ahogy akkor nevezték, a Spartacus Szövetség. Az általuk szerkesztett lap, a Rote Fahne (Vörös Lobogó) kiadta a jelszót: . „Minden hatalmat a munkás- és ka­tonatanácsoknak !” Óriási harcok folytak or­szágszerte. Nem kisebb do­logról volt szó, mint hogy Oroszország mellett, Európa szívében létrejöjjön a má­sodik proletárhatalom. Bré­mában január 10-e és feb­ruár 4-e között kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság hatására Münchenben 1919. április 13-a és május eleje között proletárhatalom jött létre. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg azonban akkor már nem élt. Tiszti különít­ményesek gyilkolták meg őket 1919. január 15-én. Ha­láluk súlyos csapás volt a német forradalomra. Az im­perialista burzsoázia ismét felülkerekedett, és megkezd­te a felkészülést a második világháborúra. A hitlerizmus gvökerei az 1919-es német ellenforradalomig nyúlnak vissza. Liebknecht mégsem har­colt hiába. Eszméi azóta öt világrészben törtek utat ma­guknak. Hazáiénak keleti ré­szén a szocializmust építi nártja eszméinek örökösét, a Német Szocialista Effvségpár- tot követő német nép. Máté György Ä dunai Vaskapunál fo­lyó vízierőmű-építkezéssel párhuzamosan hat esztendő­vel ezelőtt megkezedődtek azok a munkálatok, amelyek az ezen a vidéken levő kul­turális emlékek és termé­szeti nevezetességek meg­mentésére irányulnak. A munka most befejeződött. A kulturális emlékek védelmé­re alakult bizottság elnöke, L. Trifunovics a sajtókonfe­rencián közölte, hogy a Vas­kapu vidéke gazdag anyagot adott a történészeknek és a régészeknek. Múzeumot fog­nak létesíteni. A szakembe­rek kutatómunkája tovább folyik. L. Trifunovics szava sze­rint, a Vaskapu vidékén az utóbbi években széles körű érdekes régészeti kutatások folytak. Eredményeik fon­tos helyet kapnak a Nemzet­közi Történész Kongresszus munkájában, amely szeptem­berben lesz Belgrádban. Repülőgép­mentés... helikopterrel Ä Ladoga-tavon fekvő Valaam szigetének lakói nemrégiben egyedülálló mű­veletnek lehettek tanúi: heli­kopter mentett meg egy re­pülőgépet. Az öböl jegén létesített ideiglenes felszállópálya nem bírta ki a starthoz guruló AM—2 repülőgépet. A repü­lőgép fedélzetén tartózkodó geológusokban és csomagja­ikban nem esett kár. Magá­nak a repülőgépnek pedig egy MI—6 helikopter sietett segítségére. A félig elsüllyedt repülő­gép felett tíz méter magas­ban lebegve drótköteleket bocsátott le, amelyeket hoz­záerősítettek az AM—2-höz. Az MI—6 óraművi pontos­sággal simán felemelte a re­pülőgépet és letette a sziget egy biztonságos részén, , A Karl-Marx-Stadt-i ter­mészetrajzi múzeum egyik nemrég megnyílt osztálya 250 millió éves, kővévált fada­rabokat, és növénymaradvá­nyokat mutatott be a nagy- közönségnek. A rendkívül érdekes gyűjtemény legtöbb darabja a századfordulón élt ismert gyűjtő, Johann Tra- ugott Sterzel kollekciójából származik. Néhány megkö­vesedett fatörzset, az ősvilág e sok millió éves tanúját, a múzeum előtt állították fel. Távirányítású tűzoltó-kocsi A tokiói tűzoltó-iskolában kisméretű tűzoltó kocsit ké­szítettek, amelyet 100 mé­teres távolságból távirányí­tással lehet működtetni. A gépkocsit elsősorban olyan tűzeseteknél használják, ahol a tűz megközelítése körül­ményes. Az új tűzoltókocsi szivaty- tyúja percenként 3000 liter vizet képes 60 méter ma­gasságba lövellni. Naponta egy katona Ä Vietnamban levő ame­rikai egységek növekvő ká­bítószer-fogyasztásának vizs­gálata során az USA had­ügyminisztériuma megálla­pította, hogy 1970. augusz­tus elsejétől október 18-ig 75 katona halt meg túlzott heroin fogyasztás következ­tében. Ez átlagosan napi egy katona halálozását jelenti. Ä legújabb halászati eljárás Ausztráliában a tengeri öblök közelében úszkáló hal­rajokat hanghullámok segít­ségével terelik hálókba. Ez­után a hallal teli hálókat az öböl vizébe helyezett csőve­zeték szájához vontatják. A zsákmányt szivattyúk segít­ségével e csöveken keresztül továbbítják a partra. Zeneautomaták Stanislaw Prószynskl ze­neszerző, a Varsói Zenemű­vészeti Főiskola tanára 17 éve gyűjt különböző zenélő szerkezeteket: verklit, zené­lő játékokat, zenélő dobozo­kat, edényeket, órákat stb. A gyűjtemény legértékesebb darabja egy géporgona, az ún. orkesztrion, amely 18 különböző dallamot tud el­játszani. A legújabb panoptikum A világ legújabb panopti­kuma nemrég nyílt meg Amszterdamban, de már ma is rendkívül népszerű. A pa­noptikumot a Madame Tus- saud-féle híres londoni vi­aszfigura-gyűjtemény szaki embereinek közreműködésé­vel szervezték meg. A kiál­lítás Hollandia történetét és mai életét mutatja be. j Az első úszó szálloda A spanyolországi Alicante tengerparti üdülőhely köze­lében nyílik a világ első aquatelje (úszó szálloda-vá­rosa.) Az aquatel egész ha­jóhadból álL E hajókon van­nak éttermek, klubok, tani cos szórakozóhelyek, sport­pályák, üzletek. Hasonló kis úszó városokat állítanak fel hamarosan Mexikóban és aj Bahama szigeteken,

Next

/
Thumbnails
Contents