Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
1971. augusztus IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Határidőre elkészült a Volga Szálló A Vadászati Világkiállítás szálloda-programjának legnagyobb beruházása, a Volga szálló határidőre elkészült A tízemeletes, 740 személyes szállodát, s a hozzá tartozó vendéglátó létesítményeket csütörtökön mutatta be a sajtó képviselőinek Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója. Az ország legnagyobb befogadóképességű szállodáját minden eddiginél gyorsabban, 11 hónap alatt építették fel és rendezték be, öszszesen 176,5 millió forintos beruházással. A korszerű építési módszerek alkalmazása, valamint a 43-as építőipari vállalat, a Fémmunkás vállalat, az Országos Szakipari Vállalat, a Csőszerelőipari Vállalat és a Budapesti Bútoripari Vállalat tevékenységének összhangja, az építők fegyelmezett, dicséretes munkája tette lehetővé — az építkezés méreteit tekintve — európai viszonylatban is kiemelkedő rekordot. A szálló úgynevezett lepény-része mindössze hat hónap alatt készült el. A Volga szálló és vendéglátó kombinát pénteken fogadja az első vendégeket. Hamarabb nyílik a könyvtár Miniszteri rendelet kötelezi a könyvtárakat, hogy a kötetek számától függően, bizonyos időszakonként állomány-ellenőrzést tartsanak. Az 50—200 ezer kötet közötti állománnyal rendelkező könyvtárak (ide tartozik a Verseghy könyvtár is 120 ezer kötetével) ötévenként kötelesek állományellenőrzést tartani. A zsúfoltság az utóbbi időben egyre jobban akadályozta a munkát. Ezen a gondon átmenetileg segít az új raktár felépítése. A Tófenék utcai épületbe költözik át a kötészet, a sokszorosító és átviszik a könyvek egy részét is. A több egymástól viszonylag távoli raktárban történő elhelyezés azonban új gondok forrása. Lesznek olyan könyvek, amelyeket nem kaphat meg azonnal az olvasó, csupán egy-két nap múlva. Természetesen a legritkábban kölcsönzött köteteket viszik át, ezzel azonban legfeljebb csökkentehtik a kényelmetlenséget. A költözködés egyúttal építkezéssel is jár. A főépületben megürült helyiségeket átalakítják és új irodákat hoznak létre, ezzel csökkentik a hivatali helyiségek eddigi zsúfoltságát. Az olvasóteremben is lesznek változások. Néhány hét múlva új bútorok érkeznek. Kicserélik a harisnya- és nadrágszaggató székeket, s az új berendezés alkalmasabbá teszi a helyiséget kulturális rendezvények tartására. A könyvtár a tervezettnél korábban, augusztus 22-én, vasárnap délelőtt 10 órakor nyílik. Szolnok megyében 1500 új lakás épül szövetkezeti keretek között A IV. ötéves terv lakás- építési programjának végrehajtásából — a 400 ezer új lakás felépítéséből — kiveszik részüket a lakásépítő szövetkezetek is. A szövetkezésnek ez a legújabb formája még csak a múlt évben kezdett kialakulni, az „első fecskék” száma alig haladta meg a tízet, de közülük háromban már az idén átadnak 200—200 lakást. Jelenleg Budapesten három, vidéken pedig 31 szövetkezet építkezik, összesen 1914 lakás kivitelezésén munkálkodva. További 85 — köztük 8 budapesti — lakásépítő szövetkezet most szerveződik. Jórészük már megszerezte a telket, lekötötte a kivitelező kapacitást is. Ezek összesen 5867 lakás felépítését határozták el. Alakuló lakásépítő szövetkezetekről érkezett hír Veszprém megyéből is. A négy új szövetkezet közül a balatonfüredi Hungária 20 lakás építését határozta el. Veszprémben az örház utcában eddig 14-en szövetkeztek lakásépítésre. Lakás- és garázsépítő szövetkezet alakult Körmenden. Űj szászon a helybeli takarékszövetkezet és a Szabadság Termelőszövetkezet kezdeményezésére 30 család részvételével megalakult a Május 1. elnevezésű lakásépítő és fenntartó szövetkezet, s már munkához is láttak. Szolnok megyében 1500 új lakás épül szövetkezeti keretek között. Körülbelül 2000 család üdülő és kertszövetkezeteket alakít a megye különböző részein. Nem úgy volt... A megyei művelődési háztól kapott információnk szerint augusztus 2-án a szolnoki Damjanich múzeum udvarán a Benkó Dixieland együttesnek kellett volna fellépnie. Mint informátorunk közölte, „a szerződés megkötésekor elfelejtették, hogy ugyanabban az időben Budapesten, a Gellért Szállóban kell zenélniük, ezért nem jöttek Szolnokra.” — Mindezt a közelmúltban lapunkban megírtuk. Cikkünkkel kapcsolatban a Benkó Dixieland együttes vezetője az alábbiak közlését kéri: „Külföldi tartózkodásomról július 25-én érkeztem haza. Előtte Szolnokról senki nem keresett tervezett fellépésünkkel kapcsolatban, mélyet programunk zsúfoltsága miatt csak ősszel tudtunk volna vállalni. Július 26-án munkahelyemen inter- urbán telefonhívást kaptam Szolnokról. Egy hölgy jelentkezett, aki meghívott bennünket, hogy augusztus 2-án lépünk fel Szolnokon. Elmondtam neki, hogy erről sajnos szó sem lehet, s kértem, hogy megbízója levélben keressen meg egy őszi program egyeztetésére. Szerződésről szó sem esett. A Gellért Szállóban négy éve nem játszottunk.” ☆ Ezek szerint a megyei művelődési háztól kapott információnk nem felelt meg a valóságnak. ' Lázár Ervin: Zuhanórepülés Csapót két hét múlva hivatták be fölvételizni az egyetemre. Már reggel korán Keszthelyen volt, leállította a piros Fiatot, és elindult csavarogni. Kilenckor már összeismerkedett egy nővel. Azonnal megfeledkezett a vizsgáról, Boglárra vitte a nőt, egy barátja villájába. Ott töltötték az éjszakát is. Másnap zúgó fejjel ébredt, először nem tudta hol van, aztán lassanként rájött, hogy mi történt. Keserűen fölnevetett — marhaságnak tartotta a vizsgát is, meg a nőügyet is. Hazafelé az autóban kínzó szégyenérzet fogta eL Nem a bázisra ment, hanem Krisztinához. — Azt mondtad, nem jössz többet — mondta neki a lány. — Nagyon ocsmány vagyok — mondta Csapó —, nem bírom elviselni nélküled. Krisztina boldog volt. Hitt Csapóban. Csapót persze nem változtatta meg ez a látogatás. Másnap már el is felejtette, miért ment Krisztinához. Csak valami kínosat érzett, „most megint hozzákötöttem magam”. Csapó könnyen felejtett. Annak idején nagyon szerelmes lett a lányba — ezért tudta Bíró haragját is köny- nyebben elviselni. Krisztina is szerette őt, ragaszkodott hozzá, s ez a ragaszkodás kezdte dühíteni Csapót. Pedig nem volt követelőző a lány, csak éppen súlyos, tudta az ember: az ilyen nő sohasem játszik. S Csapó ezt nem bírta elviselni. Nem akart felelősséget vállalni senkiért. . Már a vizsga előtti napokban mondta Krisztinának — nemsokkal azután, hogy Bíróval kibékült —, nem jön többet, úgy jobb lesz. Krisztina bólintott: „Ahogy gondolod” — mondta. Ezt követte a vizsga utáni látogatás — aztán már Csapónak arra sem volt ereje, hogy újból megmondja: nem megy el többé. Azért mégiscsak érzett egy kis szorongást, hét végén Pestre utazott, azzal a céllal, hogy nagyot mulat, de mire Pestre ért, megintcsak elkapta a szomorúság, ki sem mozdult a lakásból, még italért sem ment le, mozdulatlanul hevert az ágyán. Estefelé felhívta Etus. Ilyen még sohasem fordult elő. Talán a pénz miatt? — gondolta Csapó. De nem, Etus találkozni akart vele. Azt mondta, rohadtul érzi magát, szeretne vele beszélni, ha csak félórát is. Vagy ha nincs kedve beszélgetni, azt se bánja, csak jöjjön el és üljön mellette egy kicsit. „Ügy szeretném megint embernek érezni magam” — mondta Etus. Nem normális ez — gondolta Csapó. Nincs kedvem — mondta és letette a kagylót. Nem sokkal ezután valaki sokáig csengetett. Nyilván Etus volt, de Csapó meg sem mozdult, nem nyitott ajtót. Másnap visszament a bázisra, a rosszkedvét elfújta a szél, újra bolondozni kezdett és majdnem minden este bement a városba. Istentelen híreket terjesztettek róla, s nem is minden alap nélkül. Aztán egy napon majdnem összeveszett Bíróval. — Egy taxi — mondta valamelyikük, mikor észrevette az étkező ablakán át a fékező kocsit. Aztán az egész brigád egy emberként felugrott. Szél- ütötten bámultak az ajtó felé. Csak Csapó maradt ülve, mindössze egy pillantást vetett az ajtóra, s már el is fordult. Bírónő állt az ajtóban.' Bíró lassú léptekkel ment oda hozzá, az étkezde úgy figyelte ezt a más körülmények között nyilván eléggé szokványos jelenetet, mint egy cirkuszi előadást. Egy ideig csendesen nézték egymást, aztán a nő alig hallhatóan — nyilván csak Bíró értette — megszólalt: — Pista, bocsáss meg nekem. Szó nélkül karonfogta a feleségét és kisietett vele. Ebéd után odaszólt, hogy nem megy ki repülni, megbeszélni valója van. De akkor már szemmelláthatóan semmi tisztáznivalója nem volt, mert ő is meg a felesége is ragyogott. Este későn jött meg, a többiek még a kocsmában voltak, Csapó meg az asztalnál ült és olvasott. Mikor Bíró bejött, föl se emelte a fejét. — Mi az, mi bajod? — kérdezte Bíró. — Semmi — mondta mogorván Csapó. Hosszú itjeig csend volt, Bíró egy csomagból tiszta ingeket szedett elő, Csapó olvasott. Aztán azt mondta Csapó: — Csak azt akarom mondani, hogy megérdemled a sorsodat. A világ barma vagy! Bíró szelíden elmosolyodott. — Ezt te nem értheted. Elhiszem. Másfajta ember vagy. Sajnos. — Sajnos! — ismételgette gúnyosan Csapó, odavágta az újságot, felkelt és kiment a szobából. Ez a hetykeség azonban csak látszólagos volt. Csapót tulajdonképpen elkedvetlenítette, hogy Bíró megbocsátott a feleségének. Talán azért, mert nem tudta elviselni, hogy ebben az emberben ennyi erő és ennyi szeretet van. Egy napon az egyik iskolásgverek levelet hozott Csapónak. Jelentéktelen ügynek tűnt, csak Kovács Ági nézte nagyra tágult égő szemmel Csapót, ahogy a levelet olvasta, ö tudta, hogy azt a levelet Fehér Krisztina küldte. '(Folytatjuk.)' Kevesen kérnek bebocsátást í. Felteszem, nem azért rossz, nem azért romlik az egyetemeken, a főiskolákon a munkás és paraszt fiatalok aránya, mert nehéz, vagy szinte lehetetlen átjutniok a felvételi „tank akadályán”, másért romlik. Kevesen kérnek bebocsátást az egyetemekre, a főiskolákra. Készben szociális természetű okok miatt, részben a követelmények vélt és valóságos nagysága miatt. Nyilvánvalónak látszik, hogy a diplomára érett munkás és paraszt fiatal tehetségek java úgy kallódik el a nemzet kárára, hogy a felvételivel meg sem próbálkozik. A közismert, és a sokat hangoztatott művelt- séghátrányok mellett, úgy tűnik, nem azok vannak kevesen, akik bejutnak, azok vannak nagyon kevesen, akik jelentkeznek, illetőleg jelentkezhetnek. Több kiterjedt paraszti nemzetségeket néztem meg közelebbről, s megállapíthattam, hogy oly- ' kor a 40—60—80 fős nemzetségből a fiatalok közül senki nem végez egyetemi, főiskolai tanulmányokat. Ha azt látjuk, hogy a mégis egyetemre jelentkező felvételije sikerült, akkor nem hiszünk sem a protekcióban, sem abban, hogy az értelmiségi családok gyermekei eleve nagyobb esély- lyel startolnak. Sőt, ilyenkor még az is kérdésessé válik az emberben. hogy rossz-e az arány? Hát persze, közismert számok bizonyítják, hogy az arány valóban rossz. Ezzel itt most felesleges fárasztani az olvasót, inkább abból kell kiindulni, hogy a megyék a falvak lélekszámához viszonyítva a kaoudöngetők száma kevés. Itt a baj, ez a baj. Nyilvánvaló, s egészen természetes, hogy a jobb kiválasztásához, a tehetségek „felszínrehozásához” tömegesebb jelentkezés és áramlás lenne indokolt az egyetemek, a főiskolák felé a falvakból, a munkás-településekről. Némiképpen a sporttehetségek felkutatásához kellene hasonlítania az itt folyó munkának. 2. Az ötvenes években a munkás és a paraszt települések kétszer, háromszor, négyszer annyi fiatallal gazdagították az ország szellemi életét, mint amennyivel most gazdagítják. Napjainkban viszont hovatovább ott tartunk, hogy már csak az ötvenes évek eresztéseire tudunk hivatkozni, amikor felvetődik a kérdés: melyik bányász, szövetkezeti paraszt fiából lett tudós, mérnök, bíró, jogász, orvos. Tekintettel a „keresletre” és a „kínálatra”, azokkal kell egyetérteni, akik szerint az alkalmasság elbírálásának mai rendje rossz, tökéletlen és igazságtalan. Ha jó és tökéletes volna, akkor ennek az egyetemi, a főiskolai oktatás fogyatékosságai ellenére meg kellene látszani a diplomás emberek mindegyikén. Nem látszik meg. Ebből is arra kell következtetni: nagyon sok esetben egy bizonyos pályára kiválóan alkalmas fiatalember azért nem jut túl a felvételin, mert félszeg, bátortalan, rossz kiállású, s nincs szerencséje. Ugyanakkor igen sok, arra az adott pályára nem túlzottan tehetséges fiatalember azért nyer felvételt, mert jó a fellé] se, magabiztos és van s rencséje. Legalább egyéves „e egyetem” kellene ahh hogy egy bizottság, a m. denhatóság látszata néll „fogja fel” azon a bizony szűrőn az egyetem számi a legjobbakat, s tanácso el az alkalmatlanokat, gyengéket. Az előkészítők helyett kellene talán: selejtező el egyetem. Érti is az ember, m nem is érti. Egyáltalán: a középiskolai ismeretany; a jó osztályzat kevés az i duláshoz, akkor itt valaf megintcsak baj van. De a legnagyobb baj, hogy vidéki fiatalok nem rész sülnek olyan színvonalú el készítésben, mint a fővár siak, vagy mint a pécsié a szegediek, a debrecenié a miskolciak. A továbbtanulás, a dipl< maszerzés hazánkban társ dalmi ügy. Az egyenlő es lyek megteremtése még ii kább közügy, társadalmi üg 3. E. László most kapta me harmadszor az elutasító éi tesítést az ÁUaborvostudo mányi Egyetem rektori hí vatalától. „A felvételhe előírt minimális pontszár az egyetemre 14 pont”. 1 László ezt a tizenneav por: tot nem tudta megszerező Közlik vele még: fellebhe zésnek helye nincs. De miért nincs? Ügy tűnik, nagy a tél nagy a veszteség és nag a nyereség, oly nagy, hog talán még a fellebbezés ie hetőségét is érdemes voln, megteremteni. Főleg ott, é: akkor, ahol és amikor eg fiatalember láthatóan nag; elhivatottságot érez az állat orvosi szakma iránt. Vág más szakma iránt. Mindenesetre E. Lászk édesapja most azt mondja megtudta, hogy létezik a: egyetemen protekció. Lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy mennyi ebben as állításban az igazság. Általában úgy szokott lenni hogy ha sikerül a felvételi, akkor nem emlegetjük a protekciót, ha nem sikerül akkor emlegetjük. S talán egyeteme, főiskolája, bizottsága válogatja. Ha nincs protekció, elfogultság, rokonszenv, ellenszenv minden bizonnyal létezik. Valaki azt mondta: a bizottságba népi ülnököket kellene választani. Isten tudja, az a gyanúm, ezzel a protezsáltak és a prote- zsálók száma csak nőne. Sz. Jolán tavaly a magas pontszáma ellenére sem került a „kiválasztottak” közé. Hely hiányában utasították el. Tanár szeretett volna lenni. Szülei termelőszövetkezeti tagok. S egyáltalán nem értik ezt az egészet. A helyzet ugyanis, hogv a kislányt elutasították, viszont a helyi általános iskola igazgatója hívja képesítés nélküli tanárnak, minthogy a községben „foghíjas” a tantestület. A fentebb tapasztalható ellentmondás nem jelez valami túl nagy tervszerűséget. ha a szükségleteket és a lehetőségeket nézzük. Sz. Jolán az idén is megpróbálta. Vagy sikerül, vagy nem. Megítélésem szerint mégis azokkal kellene foglalkozni az eddiginél sokkal többet, akik az egyetemre, a főiskolára jutást meg sem próbálják. Szekulity Péter HIRDET MENY Az IBUSZ szolnoki irodája értesíti az utazóközönséget, hogy különvonatot indít szeptember 4-ével a Vadászati Világkiállításra, Budapestre. — A programban szerepel a kiállítás, valamint a Fővárosi Nagycirkusz esti előadásának megtekintése. Indulás Kunszentmártonból a kora reggeli órákban, visz- szaérkezés késő este. Á vonat az alábbi állomásokon áll meg: Kunszent- márton, Homok, Tiszaföld- vár. Martfű. Kengyel, Ti- szatenyő, Szajol, Szolnok, Budapest. A részvételi díj magába foglalja az útiköltséget, a kiállítás belépőjét és a cirkuszjegy árát Jelentkezés: az IBUSZ szolnoki irodájában, august tus 27-ig. — Részvételi díj! 150 BX
